Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-05-03 / 18. szám

19-Ik szánt.

Gyula, 1896. május lO-én.

XV. (XXVIII.) évfolyam.

Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

kr.

Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — Félévre ... 2 » 50 1 Évnegyedre .1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr.

Társadalmi és közgazdászati hetilap

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: IED Ó 3EX 2ST 3D _A_ T7* X 3D.

Eiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gynlán, a kiadó hivatalban.

Nyílt-tér sora 10 kr.

A vármegye ezredéves díszközgyűlése előtt.

Ezer év!.,! Egyetlen csepp az örökkévalóság nagy tengerében, de egyesek életében lehetetlen, népek életében szerfelett ritka jelenség.

Népek jöttek életre, jólét és küzdelem ölén több-kevesebb évek során át élve, enyészet porába hulltak alá; sorsa kevésnek amaz isteni kegyelem, hogy ezer éves múltra nézve vissza reménynyel tekinthessen a jövő felé....

íme a magyar nemzet Istennek e kevés választottal sorába tartozik. Ezer éves honalkotásának, állami életének örömünnepét szenteli ma; milliók ajkáról, templomok ezreiben s szabad téreken hangzik fel most a hálaadás szava az Ég és föld Urához, Istenhez | megtartatásért s fohász kél a boldog, öröm teljes jövőért esedezve.

Lobogj fel emlékezet fáklyája! világítsd meg a múltnak téréit; tombolj vihar, mely egy ezer éven át annyiszor tépted, szakgat- tad nemzetünk életfájának ágait, tiportad porba a sárgultan aláhullt leveleket s elher vadfc boldogság örömvirágait; omolj könny zápor, mely oly sokszor valál a múltban honfibánat néma tanujele, vagy zokogásban kitört fájdalom kifejezője; de jöjj te is öröm fénylő napja! mosolygó arezod szelíd tekintete melegítse fel ma lelkeinket; törüljük le ma a könnyeket, melyeket a gyászos múlt emléke szemeinkbe ültet; takarjuk el a fájó sebeket: Legyen örömünnep szentelve e napon, mert ezer év óta él a magyar ez országban, melyre elmondhatjuk a költővel, hogy: »Ez a föld, melyen annyiszor apáink vére folyt, ez, melyhez minden szent nevet egy ezredév csatolt,«

»Sírva vígad a magyar!«... Sirassuk meg mi is azon időket, midőn borús volt hazánk felett a láthatár ; midőn »átok szállta meg a magyart s egyetérteni nem akart»; midőn »nemzeti nagy létünk gyásztemetője

Mohács« hirdetője lön a pusztulásnak, rettenetes sírja harezban elesett ezreknek, midőn enyészet angyala csattogtatta felettünk sötét szárnyait; midőn: »zengett ajkain Ozmán vad népének, vert hadink csonthalmain győzedelmi ének«; midőn: »bújtaz üldözött, s felé kard nyúlt barlangjában, szertenézett s nem leié bonját a hazában.« ,...

De az elenyészett múlt bánatos eseményeitől fájdalommal borított lelkünk egén tűnjék fel az öröm szivárványa s jusson eszünkbe az is, hogy: »nagy volt hajdan a magyar, nagy volt hatalma, birtoka: magyar tenger vizében hunyt el észak, kelet, dél hullócsillaga.« Ne feledjük, hogy a bízó kebel reménye sokszor nyert valósulást: »Megvirrad még valaha, nem lesz mindig a magyarnak éjszaka!« Mert: »Zászlónk gyakran plán- tálád vad török sánczára, s nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. S merre zúgnak babjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai felvírágozának.« »És annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, meg- fogyva u ár; de törve nem, él nemzet e hazán.«

Igen élünk! Legyen hála érette >a magyarok Istenének«, ki minyájunknak szerető édes Atyánk!

aczélozta az izmokat, erőssé tette a kart, midőn a magyar e földön életben megmaradni akart s bízott benne, hogy : »Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán.«

Örömének zengjen ma ajkainkról, mert ezeréves életünk méltán kelthet szívünk húrjain örömnek dalát, s adjunk érette Istenünknek hálát s esedezzünk buzgóan: »Szánd meg Isten; a magyart, kit vészek hányának, myújts feléje védő kart tengerén kínjának; balsors a kit régen tép: Hozz rá víg esztendőt, megbűnhódte már e nép a múltat s jöMegórtette e nemzet, mely kül- és bel- ollenséggel annyiszor ádáz harezot vívni volt kénytelen, a költőnek buzdító szavát: »Légy híve rendületlenül hazádnak, oh magyar! ez éltetőd, 8 ha elbukál, hantjával ez takar. A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely; áldjon vagy verjen sorskeze, itt élned, halnod kell!«

Jól van ez igy!. . . Csak oly szívben verhet állandó gyökeret a hazaszeretet égi érzete, mely áthatva van a költő imént említett szavainak igazságától; csak oly nemzet lehet életerős, hol a keblekben vesztatűz

gyanánt lobog a hazaszeretet

........ Testvér

né

lkül, magára hagyatva, vívta meg a magyar a létfentartás nehéz harczát ezer éves múltjának idején, de vele volt Istennek áldó kegyelme, a hitnek amaz ereje, mely megvendőt.«

De ne feledjük ama magyar közmondást: »Segíts magadon s Isten is megsegít!«

SJusson eszünkbe az Úr szava: »Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!«

Az ezeréves múltból merített tanúlság kétségtelenné teheti előttünk annak igazságát, bogv: »küzdelem közt szép az élet«, hogy öröm és bánat, felhő és fénylő nap sugár egymást váltják az életben; egyesek és népek küzdelemnek osztályrészesei. Ámde »teher alatt nő a pálma.«

Ünnepel az ország és ünnepel Békésvármegye hazafias, lelkes közönsége is.

Azért is, amidőn az új ezredév küszöbén átlépünk: »övezzük fel magunkat a hitnek és szeretetnek mellvasáha és sisak gya nánt az örök élet reménységébe.«... Bízzunk IIstenben, hogy miként a múltban »őriző pásztorunk« volt i megtartott annyi vész vihar között, úgy a jövőben is velüuk lesz velünk marad, ha az ő törvényében gyönyörködik lelkünk szüntelen; testvéri szeretet nemes érzelmét, hazánk iránti lángoló szeretet drága kincsét őrizzük, ápoljuk híven keblünk rejtekében; ne csüggedjen soha reményünk, mely szívet vidámít, csüggedés tői óv, mely nélkül nem lehetne derült élet egünk 1

Dicső őseink! kiknek vitézsége hazát szerzett, tartott számunkra egy ezer éven át: lánglelketek sugariból juttassatok mi nekünk

az utánnunk következő nemzedékeknek hogy szellemetektől áthatva legyünk mindannyian igaz fiai Magyar hazánknak s honszeretetünk soha ne bamvadjon.

Szeretet napfényében fürdő hitünk, re- méaységünk legyen erős árbocz mindig az élet szélvészes tengeren s akkor:

„Bár dördül ég és föld remeg Hitünk nem rendül tőle meg.

A fellegek tömött homálya Istenhez útunk el nem állja,

Bár villám szórja szerteszét Elotvesztő sebes tüzét:

Mi állunk és nem reszketünk.

Isten kezében életünk l#

Dombi Lajosa

Békcsvármcgye története.

(A monográfia.)

Egy szerény tudós, ki ifjú lelkének egész melegével a szeretet igéit hirdeti s e mellett, mint a történetírás mestere a közfigyelmet - rég felkeltett alkotásaival tűnt ki: dr. Karácsonyi János megirta Békésvármegye történetét.

I A szülőföld szeretedének lelkesedése s a történetírói igazságérzet nem nyilvánulhat együtt nagyobb erővel, nagyobb összhangzatban, mint e műben,

A szerkezet tökéletessége, az adatok nagy halmazának teljes rendezettsége, a következtetések meggyőző ereje, rendszeresség, világosság a részletekben s az egészben, az irály magyaros- ságai tisztasága: jellemzik e müvet, s kiemelik azt a mindennapiasság szűk köréből s történelmi irodalmunk nagybecsű alkotásai közzé sorozzák.

Az elfogultságot, melyet a szülőföld sze retete felkelthetett volna, nem engedte felszinr- kerülni, érvényesülni a történetiró rendíthetetlen meggyőződése, tudása, igazságérzete, mely még ott is uralomra jutott, hol oly jól esett volna a kétségest, vagy valószínűtlent igaznak, valónak tartanunk.

A szülőföld iránt táplált lelkesedés rajongása oly sokszor von fátyolt az éles tekintet elé is; s az elfátyolozott szem nem vesz észre, vagy nem egész valójában lát meg homályosabb pontokat; vagy a messze távol láthatáron fel-feltünő féeyt káprázatosnak tekinti; de a történetírás mesterének fény és árnyhoz egyaránt hozzászokott szemei, felismerik a valót; s a helyes okokon nyugvó meggyőződés hatalmas ereje mindig megtalálja az okozatokkal való összefüggést, s halad az minden befolyása nélkül az egyéni érzelmeknek s nem jár tévetegen a rögös utakon, s a helyes irányt köyetve jut a rzelhoz.

Békésvármegye történetében a történetiró szilárd, biztos tekintete áthatott homályon, káp

A vármegye tavaszi közgyűlése.

(Májas hó 26-áa.)

I.

1. Alispánt jelentés a vármegye állapotáról s az őszi rendes közgyűlés éta tett nevezetesebb intézkedésekről.

2. A vármegyei közigazgatási bizottság jelentése az 1895-ik év II. feléről.

3. A számonkérő szék jelentése a várm. tisztikar tevékenységéről.

4. A vármegyei árvaszék jelentése az árvaügyek 1895. évi állapotáról.

5. A lemondás s illetve elhalálozás folytán meg- üresdett bizottsági tagsági helyek választás utján való betöltése.

6. A m. kir. belügyminiszter rendelete a várm. tiszti nyugdíj szabályrendelet módosítása tárgyában.

7. A m. kir. pénzügyminiszter rendelete az adófelszólamlási bizottság rendes és póttagjainak megválasztása tárgyában.

8. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter rendelete a körös-ladányi hid építésénél felmerült költségtöbblet fedezése ügyében.

9. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter rendelete a községi közlekedési utak törzskönyvezésére vonatkozó törvényhatósági szabályrendelet megalkotása ügyében.

10. A m. kir. belügyminiszter rendelete a csabai földműves iskola ügyében.

11. A m. kir. belügyminiszter rendelete Kovács Mihály nyugdíjazott főszolgabíró kegydija ügyében.

12. A m. kir. belügyminiszter rendelete a közrázaton s a válót látta meg s tárta fel ott is hol gyenge szem mesés délibábot talált volna.

Lehetett volna talán Békésvármegye múlt ját fénydusabban tüntetni fel; s lehetett volna még a való történelmi eseményeket is elraga- dóbban festeni; de igazabban, meggyőzőbb erővel, tisztasággal: nem. A való, (alán több helyen egész ridegségében van elénk tárva; de nem kelthet a -hol kétséget. Az igazat látjuk megtestesülve Békésvármegye történetében.

Mindenki érzi', tudja, olvasva e müvet: ez a mi történetünk.

Békésvármegye közönségének kiadványa e mű, melynek ezeréves államéletünk nagy ünnepélyére az első kötete jelenhetett meg, a vár megyéhez méltó diszszel.

Szebb, — maradandóbb emléket nem emelhetett volna a vármegye múltjának, —

A mű kiállítása, közéletünk egy derék munkásának, Dobay János nyomdásznak utolsó alkotása. Meglátszik minden levelen, minden soron a szakértelemmel párosult áldozatkészség, a nagy gond, s meglátszik a kiállításban is a szülőföld iránti lelkesedés munkája. Szegény Dobay! Megtört erejét e mű kiállításának kötelességérzete s lelkesedése tartotta fen az utolsó iv kinyomásáig. Lelke utolsó sóhaját is e műre lehelte.

A nagy mű első kötete Bekésvármegye általános történetét tárja elénk, s a sajtó alatt levő második kötet a vármegye egyes városainak, községeinek történetét foglalja magában, s a harmadik kötet azon nemes családokat ismerteti, melyek vármegyénk sorsát intézték.

Az első kötetben vármegyénk ezeréves életfolyamát három időszakban tárgyalja a szerző. Az első időszak, miután a Körözsvölgy őskorát vázlatosan festi, az 1566. évig terjedő eseményeket öleli fel, s a második időszak, a török uralom korának szenvedéseit tárja elénk, a barma dik időszak pedig a vármegye új életének, fejlő désének érdekes küzdelmeit tünteti'fel.

Békésvármegye őskorának leírásánál tűnik ki leginkább, hegy szerző, a történelmi bizonyosság alapjára helyezkedett. Az ősidők homályából csak azon mozzanatokat szedi ki, melyekre adatai a valóság világát vethetik. Meggyőz bennünket arról, hogy a Körözs-Berettyó völgye az ős-korban nem volt lakatlan pusztaság, s ott hol a múltban s a községi élet jelenségei nyilvánultak, vagy ez időszerint is községek állanak fenn, az ősember társadalma már elhelyez kedett s a kezdetleges életfejlődés nyomait hagyta ránk. Meggyőz arról, hogy a hunok, majd az avarok e vármegye területén is felütötték sátraikat; ha nem is alkottak itt állami székhelyet, vagy jelentékenyebb települési pontot.

Igen érdekes a „Körözs* elnevezésére vonatkozó fejtegetése. A „Grissia* szót, mely ó német nyelven homokost, iszapost jelent, tekinti a „Körözs“ elnevezés szülőjének, melyet az itt tanyázott vandal, gót, gepida, germán törzsek valamelyike hagyott az utódokra. Szinte ösztönöz benünket hun rokonságunk oly sok oldalról ámogatott hite, hogy e fejtegetés helyességével szembe szálljunk s felvessük azt a kérdést, hogy a „Körözs* elnevezés nem származhatott-e a hunoktól, nem volt-e azoknak „kör* »kér* szótőjük, s nem keletkezett-e abból a kanyargó folyam „Körözs* „Kerezs* elnevezése, melyet aztán a hunok helyét elfoglalt germán törzsek tartottak fen nyelvükhöz idomítva.

Bizony az sem nagyon legyezheti hiúságunkat, hogy helység neveink egy része ó szláv emléket hirdet. Lerhet, Gerla, Kamut, Csarna, Tarosa, Mágor, Nadány például szerző szerint ó szláv eredetre vallanak. Lehet, — de itt is szinte jól esnék felvetnünk a kérdést, — hogy vájjon a honfoglalást megelőző korból erednek-e ezen elnevezések ; nem származhatnak-e azok még ha kétségtelen is az ó szláv eredet a későbbi korból, midőn már a harezokban megfogyott nemzet szállásai telepítésekkel erősítettek meg.

„Ámde elég sokáig bolyongtunk megyénk múltjának homályos részein“, — igy szól szerzőnk, midőn az ős korból, s a honalkotás első századaiból áthalad azon korba, mikor már „Békés vármegye teljesen szervezve s működve bukkan szemeink elé“.

Ez a XIII. század elején következett be.

Innét kezdve a legnagyobb részben eddig ismeretlen adatokkal világiija meg szerző Békés

vármegyének politikai és hadi történetét. Har- ezokat, hősies fegyvertényeket hiába keresünk. (Vármegyénk területén nem igen dúlt a háború [réme, egy-két kisebb szerű összeütközés, melynek országos jelentősége nincs, a nagy tatár vészt kivéve, mindaz, miről szerzőnk megemlék- szik egész a mohácsi vészig, midőn a gyulai vár körül érdekes hadi események sorozata veszi kezdetét, mely küzdelmek egyébként a törökök (felléptéig a politikai élet, a pártoskodás mezejéről kerültek felszínre. — Annál érdekesebben festi szerzőnk a politikai életet, I. Mátyás koráig, s az ő uralkodása alatt, majd később egész a-gyulai vár ostromáig.

Vármegyei közéletünk vezér egyéniségeit [meglepő hűséggel állítja elénk, törekvéseik, küzdelmeik, tevékenységük alkotják a vármegye történetét, ezekből látjuk a fejlődés és hátramaradás mozzanatait, érdekeik a vármegye érdekeivel szorosan össze förrvák, hatásuk, ténykedésük azon okok, — melyekből a vármegye területi gyarapodása vagy fogyatkozása, szellemi fejlődése vagy visszaesése ered.

Kiváló érdeme a műnek, hogy vármegyénk területi népességi és közgazdasági s közművelődési viszonyainak tiszta képét állítja elénk a rég múlttól kezdve korunkig, — s szakavatottan foglalkozik az egyes községek alakulásával s várnia gye i.c térképéről való letűnésével. — Különösen a török uralom szenvedés teljes korszakát tünteti fel meglepő érdekességgel ; s habár a törökkel vivott harezokat s a török uralom 'megtörésére irányuló hadi eseményeket behatóan tárgyalja, mégis e korszak történetében a közviszonyok, a vármegye belélelének festése az, mi figyelmünket kiválóan megragadja. S e tekintetben a megelőző korszakokból is gazdagon tár elénk érdele es adatokat, úgy hogy fejlődésünknek egy mozzanata sincs, melyet figyelmen kívül hagyna, melyet érdekesen, vonzóan elénk ne állítana.

Nagyon gonddal tárgyalja szerzőnk a vallástörténeti, iskolai, műveltségi állapotokat mind a három idő szak alatt, — adatai szerfelett érdekesek, s azokat okoskodás és elfogultság, nélkül tárja elénk ; a felekezetiességnek egy árnyalata sem homályositja müvét, mindenütt a