Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-04-05 / 14. szám
14-ik szám. Gyula, 1896. április 5-én. XT. (XXVIII.) évfolyam. ST™ ~~~ m Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak viasza. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 | Évnegyedre .1 | 25 » Egyes szám ára 10 kr. ,9 KÉS. Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToay Tá,n.os. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferenez háza, és könyv- kereskedés, hova aj hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak él Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Saasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza /., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1 Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. HUSVÉT.-Äw’ViS' "XV A bánat sötét éjjelét felváltotta az öröm hajnala... A koporsó zárja feltört s hang zott a hívogató szó: „Jöjjetek ide, lássátok a helyet, a hol feküdt az Ur.“ Évszázadok folyama választ el bennünket azon időtől, midőn ez esemény történt, de a múló s folyton megújuló idő évenként meghozza az alkalmat az emberiség részére hogy az emlékezet fáklyáját felgyújtva, visz- szatekintsen az első busyót reggelére, midőn a csüggedést, remény, a bánatot öröm cserélte fel... Ma is husvétot ünnepel a keresztyénsóg s hangzik a szó: „Az ur bizonnyal feltámadott.“ A Megváltó testét barátok és ellenségek egyiránt sírba zárni akarták, de sem a szeretet, sem a gyűlölet nem volt elég erős arra, hogy koporsóban maradjon az, ki el- temettetett. . . Midőn az éj csendes szellője csókolgatta szelíden a fák lombjait, midőn a sötétség váltotta fel a világosságot, éjnek idején felkél koporsójából a halott, üresen marad a sirbolt s a kora reggelen oda törekvők hallják az örömhírt... »Mit keresitek a holtak között az élőt, nincsen ő itt, fel támadott.« A történelmi események egyik legna gyobbja csendesen, zajtalanul ment végbe, a dicső diadal könnyen lett elérve. Mig szuny nyadtak csendesen az emberek: az élet diadalt aratott az enyészet felett. És e ténynyel bevógződött a kiengesz- telődés, megpecsételtetett Krisztus megváltói Jankó János. Tót-Komlós község jeles szülötte, a magyar karrikatura-rajzolás mestere, megteremtője, Jankó János, vasárnapra virradó éjjel meghalt. Soha sem élt zajos, feltűnést kereső életet, leginkább műtermébe zárkózva folytak le napjai; mostanában pedig betegeskedése még inkább otthonába zárta, de az egész nemzet szomorúsága, hálája kiséri ki a temetőbe Jankó Jánost, a ki a magyar nép, a magyar faj lelkének tükrét tárta elénk rajzban, nagy szive, egészséges, tősgyökeres humora, ritka jellemző művészete fényével beragyogva. Jankó János 1833-ban született Békésvármegyében Tót-Komlóson, szegény iparos családból, úgy hogy egészen tehetségével és szorgalmával küzdötte fel magát. Festőnek készült s ez irányban Bécsben végezte tanúlmányait; majd később a külföld akadémiáit is bejárta. De az a kiváló tehetség, a mely karrikatura rajzaiban nyilvánult, elnyomta benne a festőt és festményeiben is ennélfogva van az erős jellemzésre való törekvés, mely a karrikatura-rajzolók legfőbb jellemvonása. Legjelentékenyebb festői alkotása a „Szomorú lakodalom“ czimü képe, melyen a szerelmében ósalódott legény agyonlövi magát, mikor hütelen kedvesét a nászmenet épen eske tőre viszi, a mely a nemzeti muzeum egyik disze. Mint karrikatura rajzoló Jankó János abban az időben kezdett működni, a mikor még nem volt egyetlen ilyen rajzolónk sem, Tóth Kálmán a Bolond Miskát, később Ágai Adolf a Borsszem működése s biztatást nyert az emberiség a felől, hogy „Semmi kárhoztatásuk nincsen azoknak, kik a Krisztusban vágynak.“ A feltámadás nem pusztán nagy tény, hanem benne hatalom ereje öszpontosul, mely békességet szerez Isten és emberek között s az eddig ennek útjában állott akadályokat szétzúzza. Krisztus győzelme az emberiségnek váltságot szerzett. „Halála elrontotta a halál birodalmát. Megmosott bűneinkből az ő vére által!“ Enyészet nyomán fakad az élet; elrothad a földbe vetett mag mielőtt kikelne. Ez általános természeti törvény érvényesült Jézus halála s feltámadása alkalmával. Halálra kellett mennie, hogy műve örök életet nyerjen. Jézus feltámadása előtt az emberi reménység láthatára a sírnál végződött. A lélekben felmerülő azon kérdésre: mi vár reánk a halál ütán? sem a történelem, sem a természet, sem a bölcsészet, sem a tapasztalat teljesen megnyugtató feleletet adni nem tud. ügy de Jézus feltámadása eloszlatá a bizonytalanság ködét az emberiség egéről. „Jézus él, mi is élünk, a haláltól nem félünk!“ ... Az igazságnak ármány feletti győzelme; világosságnak sötétség feletti diadala; az életnek a halált legyőzése-‘biztosítékát bírjuk az első husvét örvendetes eszményében. Ha az élet harczában lankad a tetterő; ha rosszakarat, ármány útját állja az igaz ügyérti küzdelemnek; ha a gonoszság uralmat vesz az erény felett: nincs azért ok a csüggedésre! Sötét éj után világosság következik ; enyészet porából élet virág nő ; nagypénteket husvét; bánatot öröm váltja tel! Eszmékért küzdők táborát sokszor éri azon sors, hogy véglobbot vet életfáklyájok, mielőtt a czélhoz jutás öröme boldogíthatná szívókét, ámde szelleműk felett nem ülhet diadalt az enyészet, működésűk emléke él az időben, tovább terjed a fogékony lelJankót, Jókai Mór az Üstököst, Bartók Lajos a Bolond Istókot, 6 vele indította meg s három évtizeden látta el e lapokat kitűnő rajzaival ez a művész, a ki daczára annak, hogy tót ajkú szülőktől származott: úgy ismerte a népet és fajt, mint kívüle senki. Ezekbe az élczlapokba rajzolt alakjaiban a magyar életnek tősgyökeres jelenségeit a magyar fajnak oly típusait örökítette meg, a minőket az összes magyar festők nem tudtak megörökiteni. A magyar szóknak nem csak rajzolója volt, hanem valóságos inspirálója, ö tette népszerűvé magukat az élczlapokat. Az egész élczlapirodalom, a melyet olyan geniális írók csináltak, mint Jókai Mór és Ágai Adolf, tulajdonképen Jankó János nélkül egyáltalában nem lett volna népszerűvé. És több is volt Jankó mint karrikatura-rajzoló; szive, kedélye átömlött müveibe és ő igazi humoros rajzoló volt. Azóta, hogy Jankó János betegeskedett és a folytonos munka által idegei teljesen meggyöngültek, számos magyar karrikatura rajzoló támadt, és ezek az epigonok csakugyan karikatúrákat csináltak, de Jankó Jánosnak a helye épen azért betöltetlen, mert az összes magyar rajzolók közt nincsen egyetlen egy jó humoros rajzoló sem. Egész Magyarország képzőművészetének és legnagyobb festő művészeinknek is az a fogyatkozása, hogy tulajdonképpen nem tudnak rajzolni, Jankó János egy maga szabatosabban tudott rajzolni, mint a magyar festő-művészek egész akadémiája, hogy ha a folytonos rajzolgatás, a tentával, rajzónnal való örökös foglalkozás el nem vette volna az ő színérzékét és ha rajzoló képességhez ugyanolyan nagy szin- érzék csatlakozott volna, ö lett volna Magyar- ország legnagyobb festőművésze. Azonban ha el is veszett benne egy nagy magyar festő, Magyarországnak sokkal nagyobb keltben, s mint földről felszálló vízpárák, jótékony esőcseppekben hasznosulnak, úgy az ál talok elhintett eszmék diadalát évek, vagy évtizedek múltával meghozza az idő. Múlt, jelen és jövő az örökkévalóságban egybefoly, egyesül; időhatárokról mit sem tud a végtelenség... Ez sorsa az eszméknek is; ez osztályrésze az emberiségnek. Változik, múlandóságnak hódol a porból származott, de az enyészet nyomán uj élet fakad. Örök élet, halhatatlanság eszméjét, hitét tette erőssé a keblekben az első husvét s méltó azért, hogy e napon öröm szállja meg sziveinket. „ Jertek azért: „Ez husvét ünnepében. Dicsérjük Istent szívvel. Ki értünk meghalt fiát Feltámasztotta testben.“ Dombi Lajos. Mésíármejje ezredéves ünnepélye. (By.) Alig maroknyi népfaj a nagy sokaságban, melyet a népvándorlás mozgalma magával ragadott és letett ezer év előtt más erkölcsi és más szokásu népfajok közé, mely ani-jú balsors között folytonos küzdelemmel szerezte meg magának a jogot az élethez, most az összes müveit államok rokonszenves figyelme mellett készül ezredéves állami fen- állásának megünneplésére. A lelkesedéstől lázas tevékenységgel folyik az ország legkisebb zugában is a munka, hogy az ország szivében rendezendő kiállítás mellett, mely a nemzeti műveltség és haladás fokáról van hivatva tanúbizonyságot tenni, méltó kifeje zésre jusson az az általános öröm és ihlet szerű lelkesültség, mely minden magyarnak keblét eltölti. Mert ha az ország társadal mának minden rétege átérzi és méltóan nyilvánítja a hazafiui öröm érzetét, ha annak minden tagja együtt érez és szívből ünnepel hasznára volt azzal, hogy megteremtette a hu moros rajznak azt a genre-jét, mely örök időkön mindig az ő nevéhez fog fűződni. Nemcsak az ízlés terjesztése volt az ő érdeme, hanem a ma gyár fajnak, a nemzeti vonásoknak népszerüsr tése három évtizeden keresztül az ö kezeiben volt. A magyar nemzeti politikának oly nagy szolgálatot tett, mint bármelyik magyar iró Abban az időben működött már ő, a mikor a magyar politikai élet tulajdonképen az újságokba, az irodalomba vonult vissza s innen fejlődött ki. Az ő szabad szelleme, erős nemzeti érzése az ö rajzaiban lelkesített, buzdított, gyakran ostoro zott, gúnyolt; és igen gyakran nagyobb hatása volt az ő rajzainak, mint száz és száz szónoklatnak, száz és száz vezérczikknek és röpiratnak Hétről-bétre kaczagott és mulatott az egész ország az ő rajzain; s azért az a határozott magyar irány, mely minden vonásból kitűnt, valóságos propagandát csinált a magyar nemzeti politikának. Az élczlapszerkesztők és munkatársaik sokszor bántó sarkasmussal támadtak politikusokra és a pártokra; de Jankó János nemes kedélye, mindenkor úgy oldotta meg a rajzban a legsértőbb tendencziákat is, hogy minden él felolvasott a humorban; és soha egyetlen rajza sem sértett senkit, sem egyéneket, sem osztályt, sem felekezetet, sem nemzetet. Mint ember; egyike volt a legnemesebb, egtisztább karaktereknek. Becsületes munkával élt s nem volt egyéb élvezete magánál a munkánál. Műterme és családja között osztotta meg egész életét. Kora reggel kelt és késő estig le nem tette az irónt; csak az esti órákban egy kis séta volt minden üdülése. A legműveltebb művészek közé tartozott Magyarországon. Azt a kávéházi bohém-életet, melyben magyar festőink akkor nemcsak az ünnepély magasztossága lesz biztosítva, de az az ima, mely május 10-én az ország összes templomaiból hálaadásra száll a Gondviseléshez, egyszersmind az együtt érzésben rejlő életerő feletti büszke önérzésnek tolmácsolója és állami fennmaradásunknak csalhatatlan biztosítéka leend. Békésvármegye közönsége jó előre gondoskodott arról, hogy részvételével hozzájáruljon az országos ünnepély magasztos voltának biztosításához. A részvétel módozatainak megállapítására kiküldött bizottság pedig az ügynek megfelelő buzgalommal jár el megbízatásában és kidolgozván az ünnepély tervezetét, jelenleg már annak végrehajtásán fáradozik. Gondoskodott a bizottság arról, hogy a hálaadó istentiszteletek megtartására kitűzött napon, május 10-én, a vármegye minden községében népünnepély tartassák és ez által a szegényebb sorsuaknak alkalom adassák az örömünnepben való részesedésre. A bizottságnak megállapodása szerint azonban a vármegyének, mint önkormányzati testületnek impozáns ünnepélye, a székhelyen Gyulán május 12-én fog lefolyni. E napon tartja a vármegye törvényhatósági bizottsága díszközgyűlését az összes bizottsági tagok részvételével. A közgyűlés lefolyása után történik meg Erkel Ferenez, a legnagyobb magyar zeneköltő és Gyula város szülötte szobrának leleplezése. Délután lóverseny• lesz, melynek sikerét a lótenyésztő gázdakö- zönség és Gyulán állomásozó honvédhuszár tisztikar élénk érdeklődése biztosítja. Este a város népünnepélyt, a vöröskereszt-egylet pedig fényes tánczvigalmat rendez, melyet esetleg az Erkel-szobor leleplezési üunepélyen résztvevő operaházi tagok hangversenye előz meg. Az ünnepély fényét pedig azon uagftiés díszes közönség fogja megadni, mely tfon részt vesz és a mely hazafias érzésétől innagy része dúskál s abban találja zseniálitása megnyilatkozását, soha nem ismerte. Egyetlen festő társára, vagy konkurrensére — bár utóbbi nem is volt — egyetlen rossz szót nem szólt. Éppen ezért becsülte, szerette mindenki, a .ki tasak közelében élt. Nálánál népszerűbb művész nem volt évtizedeken keresztül Magyarországon, s bizonyára nem is lesz, de azért mindig egy sóvárgó vágy élt a lelkében: hogy ő mint festőművész legyen nagygyá. Úgy tekintette a karrikatura rajzolást, mint kenyérkeresetet; nagyon kevésre becsülte saját rajzait. Midőn a hét három-négy napján keresztül az élczlapoknak rajzolt, alig várta azt az egy-két napot, a midőn a festőecsethez nyúlhatott s valamelyik magyar genre-képén dolgozhatott. Épen ez a megfeszített munka, hogy a hét öt napját kenyérkeresetre, rajzolásra szánta a hét többi napjain pedig oly módon üdült, hogy festett, ez a folytonos munka merítette ki idegeit. Már ezelőtt néhány évvel szélhüdés érte, de pár hónapi pauza után visszanyerte egészségét; rajzain azonban meglátszott, hogy keze már nem oly biztos a vonásokban, mint azelőtt. Kénytelen volt már sokkal kevesebbet dolgozni s ezenkívül felfogása is homályosodott a tárgyak iránt. De azért egyre iparkodott dolgozni és dolgozni, úgy, hogy nem frázis, ha azt mondjuk róla, hogy a halál valósággal kezéből ragadta ki az irónt. * * * • Magyarország első és leggeniálisabb humoros rajzolójának — írja Szana Tamás a „ Fövá- ■ rosi Lapok*-ban — több mint harmincz évre tér- - jedő fáradhatatlan munkásság után meg kellett érnie azt is, hogy ki kellett költözködnie saját fészkéből, mert nem tudta törleszteni az ad óságot, mely a hitelre épített házra nehezedett. Xiapunlt mai szúmAKoz fél iv melléklet van csatolva.
