Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-12-13 / 51. szám

hÍTta Kisst egy kii vendéglőbe 8 Kiss engedve a a meghívásnak be jiment ós készségesen fizette is a kettőjük vacsoráját italozással együtt. Késő este volt s az ismeretlen ajánlkozott Kissnek, hogy őt kikiséri a tanyára, mit ez a sötét estre való tekintettel szívesen is fogadott. Beszélgetve haladtak kifelé a városból. Uj-Gyula alatt a kísérő egyszerre csak ráugrott Kissre s őt fojtogatni kezdte. Dulakodás közben felül is került és őt a földhöz szorítván zsebéből kivette a huszonöt forintot, aztán elfutott. Kiss másnap tett CBak jelentést a csendőr- aégnél, mely tudakozódván a vendég kiléte felől, megtudta a vendéglőstől, hogy Borsot, rendőrileg már ismert csavargó napszámos, volt nála 27-ikén este együtt Kissel. Erre a csendőrség letartóztatta Borsost, ki tettét be is vallotta, de nála a pénznek csak egy kis részét találták meg. Á többit akkor éjszaka elmulatta. Letartóztatva átadták a vizsgálóbírónak.

Gyulai élet.

Előszó.

Ha a gyulai kaszinó asztaltársaságának egyik szellemes tagja, megengedte magának azt a rósz viccet, hogy egy elévült, két hónappal azelőtt kelt felolvasással tractálta meg a kaszinó termében összegyűlt díszes hölgykoszorut, akkor én is vehetem magamnak azt a bátorságot, hogy egy múlt heti, térezüke miatt kimaradt „Gyulai él ét “-ót tálaljak fel az olvasó közönségnek.

Miért ne ?

Én ugyan sem az asztaltársaság tagja nem vagyok, sem szellerneskedni nem szoktam s ez a differenczia' köztem és ama bizonyos felolvasó között, de valamint ö, úgy én is szoktam rósz vicceket csinálni s hogy az én álláspontom in dokoltabb mint az övé, az kitűnik abból is, hogy az én czikkemet aki akarja, nem olvassa el, az ő felolvasását pedig mindenkinek " végig kellett hallgatni, aki elment a felolvasásra és nem gyömöszölte be vattával a füleit. Ebből különben az is kitűnik," hogy a felolvasó mindig vésze- delmesebb a czikkirónáí.

íme, tehát a múlt heti „Gyulai élet“, úgy amint következik, szépen alczimekre osztva, ki tűnvén belőle az"ís, hogy tisztelettel alulírott] nem egész in járatlan áz időjóslás terén is:

A leflidÖ8zerütlenebb rész.

Kedves Deczember 1

Mire való rósz vicceket csinálni? Mire való tizenkét fokos hidegekkel henczegni most, hog^ aztán karácsonykor^.sárban, -esőben kelljen boldog ünnepeket kivánni szaladgálnunk s a karácsonyi poezist tönkre tegye majd a csatornák bús csepargése;

Ez rósz vicc 1 Némethy jóska ezért az orrára ütne önnek. Pedig hat jó; szivarba merek fogadni, hogy "úgy lesz, és nem lesz ön kitartó a fagyban. Ismerem önt az elődjeiből, nem bánom» ha mind a tizenketten provokálnak'is önök hónapok, de s kijelentem, hogy egyik sem tisztességes hónap önök között. Februárban esett az eső, áprilisban esett a hó, augusztusban nem uszodába jártunk hanem nagy kabátban, ön pedig, ön legöregebb, bátyja a többi hónapnak megteszi nekünk azt a bolondot, hogy elrontja majd a karácsonyunkat,

Gondolja meg kérem, hogy minden jó, ha vége jó s legyen -ön jó irántunk, s mi áldani fogjuk ezt a millenáris esztendőt, amely lelajií- totti ugyan a zsebünket, de hallottuk értté a „Jambót‘-t, meg láttunk kiállított pipacsutorát is.

Önt ugyan tiszteljük, mert ön poétikus hónap, Az ön-szárnyai alatt Luczaszéket faragnak, ólmot öntenek, vőlegényeket álmodnak, Mikulás prezenteket várnak és az éd-?s karácsony bűbájos varázsa megaranyozza előttünk az ön ziman - kós szakálláf de csak úgy, ha zimankós, mert a fekete karácsony olyan mint a fogatlan menyasszony, abból nem kérünk.

" Éh1 Ön mosolyog az én prédikácziómra s mosolya végig siklik a fagyott havon fehér háztetőkön. Olyan káCzér, olyan ízetlen, olyan vén ez a mosolygás 1 Nem áll jól önnek! Az a jégcsap, a melyikre ön rámosolyog, szinte szégyelli magát és igyekszik eltűnni. Ni már csepegi Ne mosolyogjon! „Ha férfi vagy, légy férfi.“ Ha deczember, legyen deczember és csilingelő szénáknak csináljon útat fehér hóból karácsonyra. Ne mosolyogjon l Legyen komof, zimankós és hideg és ne olvadozzék, nem áll az jól ilyen öreg legénynek.

Ön mégis mosolyog 1 ? Eh 1 nem is állok önnel tovább szóbal Tegyen amint tetszik, de mi Szilveszterkor össze fogjuk szidni és vig muzsikaszó- mellett fogjuk az ön halálos ágyánál kedélyesen hangoztatni boszantásul hogy: „Soh’ se :halünk" meg!“

ói- • *

* •

No de nem komázok én többet a deczem- berrel, mert még megtalál barátkozni velem és kedélyesen végig czirógatja a képemet meg a fülemet. Brrrl különösen a fülemet féltem!

Tizenkét fok hideget mutat a hőmérő odakint, én meg idebent duruzsló kályha jóteső zenéje mellett próbálok végigsiklani a hét történetén. Engedjék meg, hogy még csak az első

lapján vagyok ennek a történetnek s mindez- ideig egyebet nem sütöttem ki, minthogy hideg van : fagy.

Ami mindig aktuális.

Most meg beszélek az olvadásról. Olvadó pillantásokról, olvadó szivekről, olvadó édes zenéről s mindenről, a mi báltermek légkörében otthonos. Hiszen maholnap itt a farsang is vagy mi, s időszerű dolog ilyenkor a frakk-korszakról egy kissé megemlékezni.

A múlt szombati piknik volt az a bizonyos második első fecske, amely bezárta az adventi előtti korszakot. Másnap már bőjtöltünk. — Az 'igaz, hogy azután a menü után, a mit ott szép polgárlányok kinálgatására bekebeleztünk, nem vicc böjtölni |

A gyulai „alantirt“ fiatalságnak pedig gratulálok. Annyi szép lányt egy terembe hozni, olyan gazdag menü mellett igazán óriási rendezői babérkoszorút érdemel. — Volt ott szőke lány, barna lány, fehér arczú, piros arczú, de együttvéve és különvéve is mindegyikért érdemes lenné leugrani a harmadik emeletről.

Csak most, hogy a „Schütz Gusztáv & Comp,“ bálrendező czég koszorúba fonta ezt a sok szép virágot, igy együttvéve tűnt ki, hogy mennyi szép lány van a gyulái polgárság szine-javábari. Hogy aztán jókedv volt-e? Olyan hölgykoszorú, olyan ügyes rendezőség s olyan menü (kérem, pikniken ez is lényeges) mellett? Bunkózni való rinóczerös volt, aki nem tánczolt reggeli öt óráig 1 Ha az alantirt fiatalság meg-egy piknikét rendez, azon meg nyolcz óráig fogunk tán- Czolni és megtánczoltatjuk Huszka Józsit is, aki pedig vendéglösi érzelmeitől áthatva, nem barátja a pikniknek.

*

* *

A legavultabb rész.

Fordítsunk más lapra. Az „volt“ ez meg „lesz*. A nőegylet hangversenyéről szólok.

Természetesen ez sem marad tisztán hangverseny, hanem lábverseny is lesz a végén.

A nőegylet akár tombolát, akár műkedvelői előadást, akár élőképeket, szóval akármilyen nemű mulatságot rendezett a végén mindig 4o pár állt fel a négyesre és volt táncz viradtig.

Lesz most is. Még nem lehet tudnunk, hogy bezárja-e az évet, vagy megnyitja-e az uj esztendőt, de egy tény és való. Az tudniillik, hogy kiválóan sikerült mulatság lesz, mely különben nemcsak az „elöleges érdeklődésből constatál- ható“ amint újságírói szárazsággal mondani szoktuk, hanem abból is, hogy olyan konczertet sütögetnek most ki a rendezői üléseken, amilyet még nem látott városunk közönsége. Szeretnék valamit elpletykálni a hangverseny pinceiről, de nem merek szembe állani a nőegylet tilalmával. Asszonyokkal nem jó kikezdeni s azért nem szólok sem a melodrámáról, sem a zongoráról, sem Bábry-nénak a primadonnákkal való levelezéseiről semmit. Arról meg épen nem merek írni, ami mindezeket megelőzi, vagy utánna jön. Kikapnék értei Még titok de ki fog derülni

................

s akkor ......

*

* *

Csabai laptársunk egész helyesen ir az idei farsangról, mikor azt Gyulán „sokatigérö“-nek konstatálja; remélhetőleg — ez aztán már csak a fiatalság dolga — nem alkalmazhatjuk majd rá

azt a mondást, hogy „sokat ígér keveset ád‘

m

* *

A gyulai korcsolyázó egylet is feltámadt halottaiból. Kialudta nyári álmát s ujult erővel de régi szánokkal örvendezteti meg Halifax lelkes hiveit. Megalakult I S ha a zsilip kedélyes kezelői nem fognak az Élővízzel látványos experimentumokat produkálni mint tavaly, elég „sokatigérö“ korcsolya szezon is lesz, feltéve ha deczember bátyánk kitartó és hideg lesz, szóval ha hallgat tisztelettel alulírottnak fenti predi- kácziójára.

Befejezés.

Amint tetszik látni a múlt hetet nagyban lefőzte a rákövetkező hét s igy tehát kénytelen vagyok az egyes pontokat leczáfolni.

Az első alczim tényleg a legidőszerütlenebb rész, de amint látható, némileg Falb tatát lefőzi, ugyanis csakugyan megcsordultak az ereszek és elolvadtak a jégcsapok, Kalló lerhorgasztotta az orrát és Mattiasi egyelőre kicsöppent egy szép hivatalból. Pályafelügyelö — pálya nélkül. Egyébiránt azt mondják, hogy a tél megijedt attól a nagy entréé-tól, amit az idén a korcsolya-egylet újjászervezésére, életbe léptetett a reformoka pártoló fiatalság. No de majd a telet kibékíti egy építendő melegedő házacskával a korcsolyaegylet s akkor lesz tél, lesz jég s lesz korcsolyapálya és Mattiasinak lesz mire felügyelni.

A második részszél nem sok bajom van. A gyulai szép polgár lányok a múlt héten is szépek voltak, ezen a héten is szépek maradtak. Ezen tehát nem kell korrigálni.

Legerősebb czáfolatoC kíván az utolsó, vagyis a „Lagavultabb rész“. Itt már bokros felfordulások történtek. A keddi közegészségi felolvasás volt a hét kimagasló pontja, mely azért is érdekes, mert bár olyan gondolatokkal is mentünk oda, elfelejtettünk ásítani és nem untuk magunkat. A közegészségi egyesület első,

délutánjával remekelt. Legelőször is úgy megijesztett bennünket Hajnal doktor, hogy nem mertünk ásítani, nehogy az átkozott bacillus hozzánk férkőzzék — noha ez egyébként sem történhetett volna meg, mert a felolvasás teljesen lebilincselte a hallgatóság figyelmét .— Csa- podi professor pedig olyan kedves rokonszenves ember, hogy meg ha unalmas száraz értekezést olvasott volna fel, akkor sem ásítottunk volna csupa udvariasságból. Felesleges volt azonban udvariaskodnunk. Ha Herczeg Ferencz olvasott volna fel, akkor sem talált volna nagyobb ér*, deklödést a megyeház termét megtöltő szép közönség soraiban senki, mint igy. Hogy azért a fűzőt levetik e bakfisok, a kis babákat pedig nem fogják e többet soha megcsókolni a bácsik és nénik, arról nem állok jót.

A fűző szép, a csók pedig jó, különösen, ha kis babának számítunk a nagykorúság elértéig minden embert. Az egyik szebb, a másik jobb a Csapodi professor felolvasásánál is, pedig, hogy a közvélemény szószólója legyek, constatálnom kell, hogy az is szép volt, meg jó volt, de a fűző mégis szebb, a csók mégis jobb.

Vármegyénk fiatal főorvosa dr. Zöldy János fejezte be méltóan a kedves délutánt, szólván a múlt nevettető gyógyászairól, akik még a szerelmes embereken is eret vágtak, lévén minden betegség ellen ez a műtét az, ami egyedül jó és üdvös. Ma már túl vagyunk ezen a koron. Az érvágás már nem orvosi műtét s azt nem embereken, hanem tele bugyellárison szokta a mostani modern fiatalság végrehajtani. És az ez érvágás annyival jobb, mert ez legalább az egyiknek jól esik, mig a múltban sem az ér vágónak, sem az érvágottnak nem szerzett gyönyört a Caraffai érvágás. A Winkler patika sem szorult rá hála istennek azokra a rénes forintokra, mely- lyel a múltban szubvenczionálták, de hogy a közegészségügyi viszonyok határozottan jobbak lennének most mint a múltban, azt ebből nem igen szándékozom elhinni.

Egyszóval a keddi délutánból levonható az a morál, hogy a doktorok általában nagyon kedves emberek és hogy az egészségügyi egyesület bátran rendezhet még egy felolvasást, nem fog ásítani a megyeház terme.

A kedd esteli kaszinó bálból már nem tudok morált levonni. Közegészségi bálnak keresztelték el és — beteg lettem utána.

Hol itt a morál ?

Nem vagyok ugyan szobor, „de fáj minden tagom“ s az'rt nem is szólok most ezen a helyen semmit a bálról, csak annyit mondok, hogy Werner kollegánkat elfogta a sárga irigység, amint a kaszinói folyosó üvegajtaján bepillantott a bálterembe. Ennyi szép lányt együtt ilyen jókedvet még nem produkált csabai bálterem, pedig Csabán is vannak ám szép lányok és Csabán is van jókedv.

Végül pedig Mattiasinak elengedjük, azokat a bizonyos, törvényszéki palota ügyben felajánlott makarónikat, melyet csabai laptársunk olyan nagy előszeretettel emleget. Aki ilyen szerudzsiát tud rendezni annak felesleges makarónival csalogatni a maga részére a közkedveltséget.

Önök nem találjak hosszúnak ezt a befejezést ?!

Mert én annak találom.

Pedig még hátra van egy korrigálás. A nőegyleti mulatság — most már megszeghetem a tilalmat — január 9-én lesz. A programmjáról egye lőre e helyen nem szólhatok, mert ha bele megyek és elkezdem tárgyalni változatosságát, szépségét, akkor megtöltöm az egész „Békés11-1 mellékletével együtt, pedig azt hiszem eddig is eleget pletykáltam már s a türelmes olvasó bi zonyára elásitotta azt mennyiséget, amennyit az egészségügyi felolvasásra, hiába tartogatott.

Ne tessék ásítani, inkább nem írok többet.'

—re.

Irodalom.

A „Fővárosi Lapok“ uj tulajdonosa. A legrégibb magyar lapnál a 33-éves „Fővárosi Lapok-n.ál örvendetes változás állott be: a lap tulajdonjogát egy részvénytársaságtól maga az eddigi felelős szer kesztő Porzsolt Kálmán vette át s a lapot maga a szerkesztőség adja ki, melynek kebelében az ország legtekintélyesebb írói vannak. „A Fővárosi Lapok“ már három irodalmi generácziót nevelt föl s így már régebben irodalomtörténeti fontosságra emelkedett ; két éve pedig a politikai világban is számot tesz, a mennyiben uj utat tört, egy uj politikai iránynak, a soviniszta magyar kultúrpolitikának szerzett diadalt. Az összes politikai pártoktól független nyílt, őszinte és szókimondó orgánuma ez maguknak a független Íróknak, kikhez a többi lapok szerkesztőségeiből is számos olyan iró is csatlakozik, ki szabad véleményét nem írhatja meg a saját lapjában s ezért a minden irányban független „Fővárosi Lapok “-ban nyilatkozik. Igaz naturalista újság, melyből az unalmas, nagyképü politika kiv an zárva s a legszárazabb politikai eseményt is tetszetős szépirodalmi formában dolgozzák föl Vezérczikke- ket Belcsics Gusztáv, Eötvös Károly, Hegedűs Sándor, Szathmári György, Porzsolt Kálmán, Balogh Pál, Lipcsey Ádám, Kozma Andor, Ligetkúti István, Szo- kolay Kornél, stb. Írtak bele, Tárczarovatában Jókay Mór, Ágai Adolf, (Porzó), Vértesy Arnold, Tolnay

Lajos. Vadnay; Károly, Jakab Ödön, Szabóné ,Nogáll Janka, Gyarmathy Zsigáné, Gabányi Árpád, Endrödy Sándor, Bartók Lajos, Abonyi Árpád, Dalmay Győző Kazár Emil, Lauka Gusztáv, Malay Emil, Radó Antal,.Adorján Sándor, Pósa {Lajos, Szabó Endre, Szász Károly, Szabolcska Mihály,- Szana Tamás, Széptaludy 0. Ferencz, Sziklay János, Torkos László, Tömörkény István, Vértesy Gyula, Zichy Géza, gróf: stb. neveivel találkozunk. A lap kultúrpolitikai hivatásának megfelelően tényleges kulturális munkát is végez: a »Fpvárosi Lapok“ szerkesztősége az ország különböző vidékein jótékony kulturális czélokra teljesen díjtalanul felolvasásokat és hangversenyeket rendez ; — a budapesti Nemzeti Szinh áz szmára ezer koronás pályadíjat tűzött ki társadalmi színműre s a pályázat eldöntése után az előfizetők a jutalmazott drámát díjtalanul fogják megkapni. Hasonlókép dijta'anul kapják az előfizetők a „Fővárosi Lapok“ Alma'nachját, mely díszesen illustrált vaskos kötet lesz szépirodalmi dolgozatokkal. Egyetlen lap a Fővárosi Lapok, mely hetenként időszerű illustrácziókat is közöl s ezenfelül az előfizetők kedvezményes áron-kapják a legrégibb magyar divatlapot, a „Magyar Bazár“-t. Fel kell még említenünk, hogy a „Fővárosi Lapok“ az egyetlen újság, mely most ujonan berendezett nyomdájából franczia rendszerű betűkkel, tisztán nyomva finom feher papiroson-jelenik meg, s a melynek nemcsak politikája becsületes és a tónusa tisztességes, hanem a külső megjelenése is az előkelő szalonokba való.

Ferenczy Idának, a királyné bizalmasának legújabb arczképét közli az Ország-Világ e heti szá- ma, s egy igen előkelő Írónk tollából rendkívül érdekes czikkben emlékezik meg arról a kiváló szerepről, melyet Ferenczy Ida az udvarnál hűtőit s arról a nagy szolgálatokról, melyet az ő gyökeréig magyar szive és magyar lelke minékünk tesz az udvari életben. Ez a czikk kétség kívül nagy feltűnést kelt mindenfelé. Az Ország-Világ többi hasábjain Váradi Antal, Adorján Sándor, Beöthy Zsigmond, Dr. Fáik Zsigmond, Harrach József, Téglás Gábor neveivel találkozunk érdekes czik- kek és költemények alatt. Két nagy érdekű franczia regény közlése folyik ebben a számbsn Tilker Caudetól és Delpit Alfrédtől. A képek közül legyen elég megemlítenünk az uj képviselők arc^képaoro za,tát, M. Bryan ós Mac Kinley-nek, az Unió el,upk- jolőltje:nek arczképét, igen szép számos képeket, festmények hű reprodukezióit stb. Az Ország-Világot igen ajánljuk olvasóink figyelmébe; előfizetési ára — úgy tudjuk — negyedévre csak ,két forint. Mutatványszámokat kívánatra ingyen küld a kiadóhivatal (Budapest V. Hold u. 7. sz.)

A kitüntetett kiállítók arczképcsaruokának közlését kezdi meg az Ország Világ legutóbbi számban Az egyes kiállítók rövid életrajzát és az elnyert kitüntetést is megtaláljuk a sikerült fényképen kivű1. Azokivül folytatja az országgyűlési képviselők képben és Írásban való közlését. E számban találjuk Haberbauer, újonnan választott alpolgármester sikerült képmását és sok más érdekes illusztráiczót, melyek közül Lakos Alfrédnak a képviselőház karzatáról készített rajzai nagy feltűnést keltenek. Az Ország Világ ez utóbbi számának czikkei is felette érdekesek. Echegaray „Mariana“ czimü darabjának, melyet a nemzeti szinház legközelebb előad, egyik hatásos jelenetét közli Szalay Emil sikerült fordításában. Továbbá pzikkeket írtak : Bródy Sándor, Dr. Váradi Antal, Concha Károly, Buday László, B. Virág Géza, Csergő Hugó és mások. Rovatai élénkek és gazdag rejtvényei mulattatók, úgy hogy az Ország Vijágot, mint legjobb képes hetilapot melegen ajánljuk mindenkinek, aki a hosszú téli estéket élvezetesen akarja eltölteni. Előfizetési ár egy negyedévre 2 írt, Mutatványszámot szívesen küld a kiadóhivatal Budapest, V., bold-utcza 7.

Az „1848—49—iki magyar Szababságharcz története“ czimű ismert munkából most jelent meg a 70—yt füzet, a melyben Gracza György Budavár ostromát mondja el rendkívül érdekesen, napról-napra követve az ostrom lefolyását. A képek következők: Schweidl József honvédtábornok, részlet Komárom első körülzárolásából, Holtán Ernő honvédezredes. Budavár ostroma 1849-ben, részlet Budavár ostromából, Budavár bevétele 1849. május 21-én. Budavár ostromához : A május 21-iki roham, Hentzi megsebesülése 1849 május 21-én. Henczi halála, Budavár ostrománál elfoglalt osztrák hadilobogók, Gróf Vay László honvédőrnagy. Ez a füzet négy Ívnyi, Buda ostromából egy szép és érdekes műuielléklet van hozzácsatolva.

Már afélszáz füzetet is túlhaladott a Szalay Baróti féle *A magyar nemzet története„ melyet, mint már bőven tudva van, a budapesti Lumpé! Róbert (Wodianer F. és fiai) kiadóczége mintfónyes kiállítású s maradandó- becsű milleniumi emlék diszművet bocsát közre. Mosta mű ötvennegyedik füzete fekszik előttünk dús képdiszével, folytatólag tárgyalván nemzeti történetünk II. és III. Ferdinánd királyok alatti, ép oly gazdag, mint szomorú eseményeit egészen a Linczi békekötésig, mely — fájdalom — nein hozta meg a sokat szenvedő nemzetnek, a tartós béke áldásait, A külön műmellékleten kívül, mely egykorú metszet után Buda osromát 1686-ban ábrázolja a füzet következő illusztrácziókkal bővelkedik : Bethlen István, Gusztáv Adolf, 1. Rákóczy György, Tilly gróf, II. Ferdinánd arczképe és aláírása, Pázmány Pétéi' czimere A nagy. szombati kollégium, III. Ferdinánd király, Murány vár romjai, Weselény Ferencz Alvinczi béke befejező sorai, Loránífy Zsuzsánna, Draskovich János nádor, Lippay György, esztergomi érsek, III. Ferdinánd, mint német császár, IV, Ferdinánd.