Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-12-13 / 51. szám
51-ik szám Gyula, 1896. deczember 13-án XV. (XXVIII.) évfolyam w#. %w Szerkesztőség: 1 Templomtér, Dobay János | kereskedése, hova a lap v M szellemi részét illető köz- m i! lemények intézendők. 1' 1> • — i. ( Kéziratok nem adatnak <* t> vissza. v Előfizetési díj ? v í | Egész évre ! 5 frt —; kr. ■ [ 11 Félévre ... 2 » 50 » i' 1; Évnegyedre . 1 » 25 » ^ i Eyyes szám ára 10 kr. v Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: KÓHIT 2D Jl. T7* I ID. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hir- í[ detések és nyílt téri közlemények küldéndők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. mt Nyílt tér sora 10 kr. xm A jövendő iparosai. Az utóbbi évtizedek alatt minden téren találkozunk a haladás és fejlődés jelenségeivel, de e jelenségek talán sehol sem oly feltűnők, mint a tanoncz-oktatás terén. Az 1881- dik népszámlálás adatai szerint 75,000 iparos- tanoncz közül csak 5000 részesült továbbképzésben, holott az 1891-dik évi népszámlálás tanúsága szerint 1000 iparos iskolában 1882 tanító vezetése alatt 85,753 tanoncz részesült már oktatásban s az oktatás czél- jára 37000 frt használtatott fel. Ezen adatok a múlt mulasztásait helyreütni törekvő nagy haladást jelentenek. De mindamellett kétségtelen, hogy a tanoncznevelés Békésvármegyében is még nagyon sok kívánni valót hagy fönt. És pedig úgy a szellemi kiképzés és a szakszerű ismeretek elsajátítása, mint az erkölcsi nevelés terén. A szellemi kiképzést illetőleg el kell ismernünk, hogy ez irányban azok, kik hivatás- szerüleg nyújtják azt a növendékeknek, a tanítók megteszik kötelességüket. Azonban a sikeres tanítás útjában nehéz akadályok állanak és pedig legelső sorban a tanoncz-anyag tekintetében. Intelligens csa- ládaink ritka kivétellel csak vásott gyermekeiket szánják az iparos pályára; mi még nem jutottunk el a müveit nyugat egészséges felfogásához,, mely lehetővé teszi, hogy intel ligens családok gyermekei az iparos pályára lépvén, az anyagi jólét oly kedvező fokára emelkedhessenek, mely a tudományos pálya embereinek csak ritkán jut osztályrészül. De még kórosabb állapotot idéz elő a tanoncz- anyag azon része, mely szegény szülék gyermekeiként születve legfőlebb 10-ik életévéig tanul s azután valamely gazdához két évre mint jószág-őrző elszegődve, két év alatt csaknem mindazt elfelejti, amit az iskolában tanult s alaposan megfogyott ismeretekkel 12 éves korában tanoncznak áll be. S itt határozottan az ipartörvény azon intézkedésében rejlik a hiba, hogy a tanon- czul való felvételhez egyszerűen 12 életév e> A boldogság reménye nélkül. A „Békés“ eredeti tárczíja. A boldogság reménye nélkül Járom íz életet. Lelkem sötét, fel nem élénkül, Búsulok, szenvedek. E zűrzavart, hajszát körüliem Nem értve bámulom: Miért harczolnak ily hevülten ? Mi az a jutalom? , 1 Hát van kinek nem fáj az élet S tetszik a küzdelem?? Van kit munkára hajt önérdek S lelkesít győzelem ? Hát vannak még, a kik nevetnek S csak én magam sirok ? ! ! Hát vannak még akik szeretnek ? És mégis boldogok ? . . Nézem homályos ámulattal Mint felhő a napot: Mint gályarab csüggedt mosolylyal A csillogó habot! . , . Zempléni Árpád. betöltését követeli. Bizonyára a törvényhozás itt a népoktatási törvény teljes végrehajtására és a hat osztályú elemi iskolára gondolt. Azonban ez be nem következett. S igy az érdekelt köröknek kellene gondoskodni arról, hogy tanonczul 12-ik életévét betöltött oly növendék vétessék föl, a ki egyúttal hat osztályt kitanult. S ezekhez alig felesleges hozzá tenni, hogy legjobb tanon- czokul az iparos családok gyermekei tűnnek ki. Ami az erkölcsi nevelést illeti, elképzelhető, hogy az kevés eredményt mutathat fel már csak azon oknál fogva is, mert a fentebb előadottak szerint a tanonczok közé iskolától elvadult fiuk kerülnek. Ezek mos- datlan beszédmódja és megfelelő gondolkodása fertőző ragályként terjed át a többiekre. Ha sokszor az utczán halljuk a tanoncz-isko- lákból tömegesen hazatérő fiuk beszédeit s látjuk viselkedésüket, nagyon érthető, hogy ezekkel szemben másutt is, de nálunk is már rendőri beavatkozásnak kellett történni. S e tekintetben iparosainkat is mulasztás terheli, mert az ipartörvény 62. §-a helyesen rendeli el, hogy „az iparos köteles tanonczát ... jó erkölcsre rendre . . . szoktatni. Ez a rendelkezés kötelezi a tanoncztartó iparost, hogy a tanoncz erkölcsi neveléséhez teljes erejéből hozzájáruljon. S itt figyelmessé tesszük iparosainkat ugyanazon törvény ugyanazon szakaszának azon másik pontjára, hogy »az iparos köteles tanonczát az iskolába járásra, | ott, a hol ta- noncziskola van, a tanoncziskolába járásra szorítani.“ Nem oly értelmű a ini figyelmeztetésünk, mintha tanonczaikat az iskolálól talán elvonnák. Világért sem, hisz ez különben is törvényileg büntettetnék. Arra a tapasztalatra akarunk rámutatni, hogy iparosaink jelentékeny része a tanonoziskolának nagy jelentőségét eléggé, nem méltatja. Pedig nem szabad sem saját érdekük, sem a jövendő nemzedék értelmessége érdekében azon álláspontra helyezkedni, hogy a tanoncz által az iskolában eltöltött órák hiábavalók Békésvármegye közegészségi hajdana. Irta s felolvasta: dr. Zöldy János*. Amidőn vármegyénk egészségügyi hajdanát kívánom — ámbátor odavetett, nagy vonásokban — ismertetni; azzal a kellemes reménységgel kecsegtetem magamat, hogy nem végezek hálá- datlan feladatot, meddő munkát, mert a ködös, legendaszerü múlt ismeretéből, az onnan szerzett tapasztalati tényekből hasznos okulást meríthetünk a verőfényes jelenre; de egyúttal fokozott erőt, nemes felbuzdulást a beláthatatlan jövő nehéz, megoldásra váró feladataihoz. És erre az igazán érvényesülő erő többletre annál is inkább szükség van, mert nemzetünket erőssé, nagygyá, hatalmassá nem a magyar ember lényét egészen kitöltő pohtika emésztő küzdelmeivel tehetjük, hanem a közegószsógi intézményeknek minden vonalon való czóltudatos, fokozatos fejlesztésével, az egészségügyi követelményeknek odaadó, hű gondozásával és főként az ide vágó ismereteknek kitartó terjesztésével. Nem a* elfogult, képzelgésre hajló rajongás mondatja velem ezeket a szavakat, hanem az 'öntudatos meggyőződés- Hiszen, ha egy futó pillantást vetünk közegészségünk mai viszonyaira, a bánatos érzés minden keserűségével kell bevallanunk, hogy mennyire elmaradtunk a modern korszellem követelményeitől! És e sötéten kísértő gondolat talán képes volna a kétségbeesés határáig is üldözni a kissé érzékenyebb lelküeket, ha vigaszra nem sietne a kedélyes mult, a maga szines világával, a moly — ugyan inkább sajnálatot, mint megnyugtatást, avagy büszkeséget ébresztve — tárja elénk, hogy a vármegyében, száz évnél alig több idővel előbb, milyen volt az egészségügy? Vármegyénk egészségügyét, ha ugyan erről egyáltalában szó lehetett, körülbelül a múlt száés a munkaadó rovására esnek. A szükséges szellemi képzettség csakis az iskolában szerezhető meg. Azonban a tanítóknak minden ügybuzgósága kárba vész, ha maguk a mesterek úgy gondolkodnak, hogy a tanoncz iskolába küldése egyszerű hatósági szekatúra s nem értetik meg újra és újra a növendékekkel, hogy az iskola szorgalmas látogatása által készülhetnek elő sikeresen jövendő élethivatásukra. — Hisz ha a tanoncz látja mesterének csekély s bármely okból eredő ellenszenvét az iskolalátogatás ellen, nagyon hajlandó lesz ezt önmaga előtt is mentségül használni a hazugságra. Ellenben a mester buzdítása és ellenőrzése a jövendő számára egy-egy derék iparost teremt meg s azonkívül az értelmesedé tanoncz magának a mesternek is igazi segítsége és öröme. S ezentúl a tanoncznak a mester részéről eredő kitanitása a szorosan szakszerű ismeretekben és kézügyességben nem kielégitő. Nagyon sok helyen a tanoncz tanulása első éveiben nem nyer egy folytában szakszerű oktatást, hanem lót-fut, házi- sőt tán cselédi teendőket végez, a mi akadályozza a tanulásban és bizony nem nagyon alkalmas arra, hogy előtte hivatása értékét emelje s tanéveinek tán utolsó, negyedében tanul s akkor is a szükséges alap hiányában tán csak annyit, hogy később csakis a kontárak számát szaporíthatja, Elmondottuk mindezeket azért, mert mi vármegyénk jelen viszonyai közt súlyt helyezünk egy erős és intelligens iparos osztály minél teljesebb számmal leendő megalakulására. Nálunk sok viszásságnak okozója az a körülmény, hogy az intelligentia a népesség számához képest majdnem elenyészően csekély. S nincs is kilátás arra, hogy az az u. n. honoratior-osztály révén, jelentékenyen emelkedjék. Mi azon elemeken túl, a melyeket e czélra gazdaközönségünk szolgáltat, egy hatalmas iparos intelligentia képződésében találjuk meg jelenlegi értelmiségünk egészséges kiegészülését. zad derekáig a legmélyebb homály fedi, akárcsak az ős magyarok bejövetelét. Az egészségügy minden tevékenysége ebben az időben csupán a betegek gyógyításában és a gyógyszerek árulásában jegeczesedett ki. Hogy ez a gyógyítás azután eredményekben milyen gazdag és sikerekben milyen fényes lehetett, arról bizonyságot tehetnek a gyógyítás ügyének tudós képviselői, akikről a vármegye 1749 esztendőből való szűkszavú annálesei azt jegyzik fel, hogy csak mellékesen foglalkoztak a sebek gyógyitgatásával, a fő és jövedelmező keresetforrásuk a hajnyirás, az érvágás és köpülyrakás volt. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ennek az agyat alig érintő orvosi gyakorlatnak jövedelmezősége arányos volt a végzett szellemi munkával. Korántsem! Mert az efóle ténykedések után kikerült jövedelem nem kicsinyelbető, ha figyelembe vesszük, hogy az érvágásért 4—5 frt, köpülyözésért 2 irt, sebek egyszeri kötéséért 1 frt, a csonttörések ellátásáért 15—20 frt dijakat szedtek. De különben maga az érvágás is tisztességes jövodelmet adhatott, ha tudjuk, hogy az akkori felfogás majd minden betegségnek az okát a vér gyuladásában, zavarodásában kereste, melyet megszüntetni az egyedül üdvözítő érvágás volt hivatva. A könnyű gyógyítás ez általánosan elfogadott, szentesített nemétől nem is irtóztak a pusztán kezükkel gondolkozó, régi sebészek, mert némelyik egész Karaffává nőtte ki magát, rendezvén valóságos vérfürdőket nyilvános és házi rendelésein. Nem keltene bennem azért megdöbbenést, ha a mai — e gyógyító módot szintén melegen pártoló — apostolai, hallván ezeket, az irigységtől mogsárgultan visszavágyakoznának a régi, jó világba. Mert tagadhatatlanul, jó világ volt az, — de csakis az egészséges emberekre, — mikor az orvos annyi tudást, készültséget igénylő, nehéz A közegészségügyi egyesület felolvasó ülése. (Deczember 8.) Még úgyszólván alig alakult meg az országos közegészségügyi egylet békésmegyei osztálya, s máris egy életerős, munkára és üdvös eredmények elérésére hivatott egylet alakjában mutatkozott be a kedden tartott első felolvasó ülése alkalmából. Szeretnék hinni, bogy ez a mutatkozó duzzadó életerő és az az általános meleg érdeklődés, mely- lyel a közönség az első debut-t fogadta, nem az újdonság ingerének következménye és ezen rendkívül nagy űrt betöltő egylet nem fog többi társának szomorú sorsára jutni, hogy csak addig él, mig megszületik, azután pedig a közöny miatt csak tengődni fog. Ezen feltevésünkben és reményünkben megerősít minket az uj egyesület megteremtői és vezetői, dr. Fabry Sándor alispán és dr. Zöldy János főorvos, valamint társaik tevékeny szellemének ismetete, valamint azon tagadhatatlan nagy siker, melyet az egylet első nyilvános szereplése alkalmával elért. A vármegye székházának nagyterme egészen megtelt hallgatósággal. Hol máskor komoly arczu bizottsági tagok tömege (ba t i. választás van), zajong, vagy egy-két türelmesebb megye-atya hallgatja unottan az előadók monoton referálását, a hosszú zöld asztalok körül érdekes kép tárul szemeink elé. — A csaknem teljes számmal jelenlevő gyulai úri hölgyközönség tagjai tarkítják a terem képét, a melyből, most csak a háttérben szorongó intelligentia és nohány polgár alakja emlékeztet a közgyűlések rendes, megszokott külsejére, mig a karzatot a polgári iskola tanulói tartják megszállva. A vidékről is nagyon sokan, különösen sok orvos jött be meghallgatni a felolvasásokat. Bizony — tagadni nem lehet— sokan voltak, talán a túlnyomó többség, kik azzal a tudatta) és elszántsággal mentek a felolvasásra, hogy az szakszerű orvosi értekezések hallgatása mellett bóttra unják magukat, de nem jött el senki onnan — ez jellemzi legjobban a sikert — ki nem élvezett volna és nem maradt volna tovább is szívesen hallgatni az egészség-hirdető apostolok szavát. A mindet: részében kiválóan szép, érdekes éB tanúságok felolvasó' ülést az egyesület elnöke, dr. Fábry Sándor alispán nyitotta meg. Röviden ismerszerepót a borbélyok és fürdősök ezéhbe vergődött, tréfás alakjai vitték, a gyógyulást koreső emberiség elgondolható nem sok javára. Azt azonban meg kell adni, hogy a ezéh tagjai összetartok voltak; szabályzatuk pedig merev. A közönség a gyógyító mester mai szabad választását nem ismerte, nem ismerhette, mert a ezóh tagjai — a szabad verseny kizárásával — maguk között területi beosztást készítettek, és a mely helyen már ilyen nópboldogitó működött, oda más, hasonló foglalkozásúnak letelepednie nem volt szabad. Ilyen viszonyok között nem lehet meglepő, ha a kuruzsolás fénykorát élte; ámbár nem tagadható, hogy annak romboló mérge még Inapjainkban is derekasan működik. Nem lehet meglepő az se, ba az akkoriban dúló pestis, hólyagos himlő járványokat isten csapásoknak tekintették, melyek ellen imádsággal, ráolvasással védekeztek; hiszen napjainkban is vannak, fájdalom elegen, kik a fertőző betegségek ragályzó voltában nem hisznek: kik a betegségeket okozó bacillusokat meséknek tartják és bizonyára tartani is fogják addig, mig valami csodás módszerrel szemmel láthatólag folhizlalhatók nem lesznek. Nem'csodálható az se, ha ebben az időben pokolvart a békának frissen lehántott bőrével kötözgették, bizonyosan nem azért, hogy meggyógyuljon, hanem azért, hogy még nagyobbra nőjjőn. Nem csodálható az se, ba a halálos végű higanymérgezósek olyan gyakoriak voltak, ha figyelembe voszszük, hogy a tudomány e felkent bajnokainak milyen megbizbató fogalmaik lehettek a higanyhatás és használat módjáról; és ba tudjuk, hogy ezt a mérget milyen eltorjedten használták még a himlő és a pestis gyógyításában is. Ezek után csak természetes lehet, hogy még a napjainkban is elég gyakran szereplő, ama bizonyos tudós öreg asszonyok ősei szintén Lapunk: mai számÁlioz egy félív melléklet van csatolva.
