Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-11-29 / 49. szám

4:0-1 k szám XV. (XXVIII.) évfolyam Gyula, 1896. november 29-én. w jst | Szerkesztőség: | Templomtér, Dobay János I kereskedése, hova a lap 1 szellemi részét illető köz­li lemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij s Egész évre ! 5 frt — kr. Félévre ... 2 > 50 » Évnegyedre . 1 » 25 » j | Egyes szám ára 10 kr. íj­$p£s i Társadalmi és köz^* *a,zclás2:a,ti hetilap. . MEGJELENIK MIVÉDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Sí Ó IE5I ID _A. T7" I ID. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv­kereskedés, hova a hir­detések és nyilt téri köz­lemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr­t ... _____: A gyermekhalandóság. Sokszor megiratott és nálunk még min­dig napirenden levő tárgyat képez a gyer­mek halandóság ügye. Tétetnek ugyan kísérletek a halan­dóság csökkentésére, valamint a társadalom s jótékony egyletek is azon fáradoznak, hogy a beteg gyermekek sorsán segítsenek, hogy igy a hazának minél több polgárt megment­hessenek. A békésmegyei újonan alakult közegész­ségi egyletnek is egyik nemes feladata lévén ily irányban a kísérletezés és akció, felhasználjuk az alkalmat, hogy a gyermek halandóság okait, tekintettel helyi viszonya­inkra, itt is újólag tárgyaljuk. Vajon a szakszerű gyógykezelés hiánya, vagy a gyermekek ápolásának és gondozá­sának elhanyagolása, a hygienikus viszonyok rósz állapota, hatósági intézkedések elégte­lensége, mindezek egészben vagy részben, mennyire vádolhatok a nagy gyermek halan­dóság miatt ? A halandóságnak alapul szolgáló gyer­mek-betegségekre és közülök ez idő szerint csak azokra szorítkozunk, a melyek a halan­dóságot különösen és lényegesen befolyá­solják. E tekintetben két nagy csoportra oszthatók a gyermekbetegségek. Az első' nagy csoportot alkotják az úgy­nevezett fertőző betegségek, melyek között a roncsoló toroklob, a vörheny és a himlő olya­nok, melyektől a halálozási szám emelkedése vagy esése nagy mértékben függ. Csaknem mindenki előtt ismeretes, hogy a gyermekek igen nagy része a fertőző beteg­ségeknek esik áldozatul és igy a fertőző betegségek körüli gyors és alapos eljárás volna csak képes a halálozási számot lénye­gesen csökkenteni. Ezen eljárásnak pedig első sorban a fertőző betegségek terjedését kell megakadályoznia, mert hiszen reánk is sokkalta fontosabb a betegség tovább terje­désének meggátlása, mint a megbetegedett egyén esetleges meggyógyitása. Az előbbi eljárással száz és száz gyer­mek menekülhet meg a betegségtől és a halál veszélyétől, az utóbbi esetben pedig csak az egyes gyógykezelt. Ezen megelőző eljárásnak tehát alapos­nak, gyökeresnek, lelkiismeretesnek kell lenni; mely intézkedések keresztülvitelére egy erre a czélra szolgáló egészségügyi személyzetet kellene teremteni, hatósági ellenőrzés és fel­ügyelet alatt. Tehát egészségügyi apparátusnak létesí­tése az első lépés a halálozási szám csök­kentésére ! olyan apparatus, mely egy vezény szóra mozgásba hozható, mihelyest a gyermek olyan nagy ellensége, mint a roncsoló toroklob, vörheDy stb. felütik fejőket-, hogy ez az apparatus szakértelmének teljes erejével és lelkiismeretességével a dühöngésében pótol­hatatlan károkat okozó ellenség megsemmi­sítésére törekedjék. A második nagy csoportot alkotják azon gyermek-elhalálozások, melyeknek okai a vi­gyázatlan felügyeletre redukálandók. Gyakorta olvashatjuk a lapok hasábjain, hogy a szülői gondatlanságnak ennyi meg ennyi gyermek esett áldozatul. Az egyik vízbe hal, a másik összeég, a harmadik vala­mely testrészét zúzza szerte, de a halál az mindenkor bekövetkezik. Ez a krónika aztán betelhetetlen. A gyermek halandóság okairól szólva, a körülmény komoly megfontolást és körülte­kintést igényel. Vajha belátnák már a szülők, hogy ők tulajdonképen csak gyermekeikben támadnak fel újra s azoknak egészségét, jólétét még sokkal inkább tartoznak a szivökön hordozni, mint a saját magukét. Intelligens családjainkra nem is lehet e téren semmi panasz. Azok megteszuek min­dent, a mit csak lehet. Gyermekeiknek nem­csak hogy kellő kényelmet biztosítanak, de egyszersmind meg is óvják őket a végze­tessé válható veszedelmektől. Gazdag, nagy legalább is jómódú embe- rekuél ez könnyen lehetséges. Hafiem az a sze­p Merengések. Irta. Gonda József. Megcsendül ajkad esküje a holdfényes csil- lagsugáros őszi éjben. Hullanak a sápadt leve­lek a fákról, fakó vizszinü fellegek barangolnak át, szerte az űrön. Zz.. . zz. . . zz. . . zúg a hideg szél s resz­ketve omlik össze a liget koronája. Tétova lép tekkel járom az avart s belesóhajtom a búcsút a sárguló őszbe. Ajkad esküje volt az a régi, de nem a szi­vedé. Bűvös, szerelemtől reszkető hangon csen dűlt meg és elszállt mégis mint egy rajongó szív fohásza... eltűnt mint virágról a harmat, fáról a levél... Osszezörren a hervadó akáczerdö, mintha ismeretlen hatalmak ráznák meg vaskarjaikkal és én remegve, fázva nézek az ónszinü levegőbe, hátha porból, árnyból, levelek zörgéséből ki­bontakozik újra emléked és én hiába temetem majd ... hiába 1 ... Hol vagy én szerelmein? Ábrándok, lég­várak, illúziók 1... Kong-kong a falu harangja, temetésre szól, temetek én is, temetek, de már nagyon régen és nem tudom eltemetni, hiába. Zz... . zz .. . zúg a hideg szél, remegve hajlik össze a haraszt s fakulva, sápadtan dől a fákról a lomb.. . * A zene zúg, tombol a jókedv, foly a pezsgő, egy aranyhajú leány frivolul üti össze poharát a szeretőjével s mámoros hangon kaczagja oda: — Soh’se halunk megl Leomlott az istenség. Porba hullt az esz: mény. Talán a szivemből fakadó vérrel Írom ezeket a sorokat ? . . . Ez hát a viszontlátás? Angyalnak tettelek, leborultam eléd a porba s imádkoztam fel hozzád összekulcsolt kezek­kel . . , remegő ajakkal . . £ Arczodon az ifjúság, a szerelem rózsapirja égett, szemeidben az ábránd a poezis tüze!... Olyan voltál mint egy szeráf, mint kelet tün­dérei. Vége. Megfagy ajkaman a hang s hitetle­nül kérdezem, te vagy valóban ? Ezek a vágyaktól csillogó szemek a te sze­meid, ez a kéjért vonagló ajk a te ajkad, ez a festett arcz a te arczod, s ez a gúnyoros szirén kaczagás a te kaczagásod, Mond, kaczagd a fülembe, hogy nem igaz, mond, hogy őrjöngésig féltő agyam exahatiója az egész s te most is oly szelíd, szép lelkű leány vagy, mint a nyáréji álom aranyhaju tün­dére volt. Simítsd fehér kezeddel szét homlokom borúját, űzd el bóditó álmaim s csókra szomjas ajkam had üdvözüljöti a te csókodtól . . . A zene zúg. . . tombol a jókedv, foly a pezsgő, a terem falain viszhangot ver a leány- kaczaj 1 Aranyhajú leány, tudod-e, hogy e dalban, kaczagásban a mizerére cseng ? . . . * Vadvirágos réten kaczagva űztük a szálló lepkerajt. Egy-egy virágot szakitál s én a szivem fölé tűztem .... Hosszan, boldogan néztem ilyenkor a szemeid közé s azt hittem, a menyország mo­solyog reám I Boldog ifjúság, boldog idők! Azt hittem, hogy az álomélctnek soha sem gény munkás, kubikos és kisiparos, ki verej­tékével keresi mindennapi kenyerét, ki küzd, fárad, csakhogy nyomorgó családjának meg­teremtse a mindennapi betevő falatot, bogy szerezze meg gyermekének a kényelmet, hogy adjon neki oly módot, hogy az ment legyen a veszedelmek seregétől? Ilyen esetekben szükségesek azután a kis­dedóvodák. Vajha megyénk községei az eddi­ginél nagyobb számban állítanák fel eme menhelyeket, akkor a gyermekhalandóság okai bizonyára egy számottevő, hatalmas té­nyezővel kevesbednének. Kerestük eddig a gyarinekhalandóság okait s nem találtuk. De ha szorgalmasan utána jártunk volna a dolognak, ha nem kiméivé a munkát s a pénzt, megfelelő inté­zeteket állítottunk volna fel, nem lenne most okunk a panaszra, a bánkódásra s nem kel­lene gondolkodni a gyermekhalandóság okairól. Vajha minden téren akczióba lépnének községeink elöljárói, vajha ne lenne egy-egy tettük csak mulékony láng, elhaló szalma tűz! Gyula városa legtöbb adót fizetői az 1896. évben. Gróf Wenckheim Ferencz, Henrik, Dénes, István 3752*92 Gróf Almásy Kálmán 2640*40 Uj-Kigyós Községe 976*24 K. Schriffert József 1000. 848*56 Weisz Mór 799*25 özv. Ferenlzy Alajosné 673*90 Wagner János 661*78 Hoffmann Mihály, ügyvéd 555*92 Winkler Lajos, gyógytáros 496*32 Gerlein Reinhardt 496*21 Vegh Gábor 485*16 Dr. Márky János, közjegyző 485*08 Róm. kath. egyház 480*77 Erkel János, mérnök 472*84 Keller Imre, ügyvéd 470*12 Ladies György, ügyvéd 432*60 N. Szabados Antal 426*46 ifj. Miskúcza György 425 43 Czinczár Adolf 411-13 lesz vége, hogy a szerelem lünk a próza sarába. egéből soha sem hűl­És eltűnt az álomlátó poézis. Ez a kaczaj, ez a bachanal a szerelmünk fináléja. Szomorú akkordok . . . majd megreped a szivem! ... Igaz ez vájjon? Nem egy szomorú őszi álom?.... En vagyok a szomorú lélek s te vagy az a szo­morú árny ! . .. Szomorú lélek és szomorú árny 1 Remegve, félve nézek a jövő ködébe. Agyam ég a szo­morú, szürke gondolataim mint a vihar, űzik egymást. Hát miért kell az álomból felébredni? Miért nem semmisülhet meg az ember a boldogsága tetőpontján, hogy soha se sírja vissza a letűnt bűbájos órák boldog perczeit. Szerelemből könny és a könnyből soha sem lesz szerelem, hanem csak egy másik könny 1.. . Elzüllött szerelem ez a miénk! Ezerszeresen kell visszafizetni a megrabolt menyország gyönyöreit 1 e Úgy ellöktél magadtól mint a rongyot. — Rám se néztél. Egy hideg búcsúhang, egy hi­deg kézszoritás s te mentél balra, én jobbra. Az eszed tanácsát akartad követni s nem a szive­dét. És egyiket sem követted. Hanem igenis egy harmadik hatalom ragadott a hálójába, egy nem kevésbé hatalmas, mint a másik kettő. Hall­gattál a véredre. És ez lett a veszted! A for- jongó szenvedélyek kráteréban megszűnik filo­zofálni az ész, megszűnik szeretni, rajongani a szív, ott nincs álom, nincs illúzió, nincs sóhaj és ep >dés, ott láng forr és tűz lobog, ott a só­haj is gyönyörbe fül; ott gyehenna a szerelem, melynek gyújtó tüzében megsemmisül az esz­mény, ott láng a csók. Egyszer kerülj a szen­vedély forgatagjába, egyszer illesse ajkad sor­Dr. Erkel Rezső, orvosi oklevél 407.10 Reisner Emánuel 401*41 Novak Kamill, törvényszéki elnök 395*— Reisner Zsigmond 390*95 özv. Császár Károlyné 389 97 Léderer Lajos, kér. kam. tag 389-58 ifj. Endrész András 384*71 Braun Mór 368*65 ifj. Kohlmann Ferencz, kér. kam. tag 340*76 Bodoky Mihály, gyógytáros 329*40 Bogár Lázár 307*03 Stefa novics Péter 304*71 Dr. Berényi Ármin, ügyvéd 304*10 F. Schriffert József 1002. 294*02 Szabó András 290*76 Szikes Márton *280*05 özv. Jontz Ferenczné 279-44 Gubás Péter, lelkész 276 64 özv. Prág Albiuné 273*54 Nagy Jenő, gyógytáros 272.82 Bezsán József, lelkész 267*36 Illés József 263*91 Bőranyag beszerzési szövetkezet 263*45 Széchenyi Lajos 261*84 Helv. hi tv. Egyház 258*71 Borbély János 252*51 Czinczár József 247*84 Braun Dávid 246*29 Gróf Almásy Dénes 242 83 Góg András 242*05 Dr. Ehrlich Jakab, orvos 239*52 Dr. Zöldy János, orvos 236*10 Jantsovits Emil, ügyvéd 234*86 Ludvig Mihály 234*12 E. Schriffert József 997. 232*74 Biberea Péter, lelkész 227*46 Deutsch Jakab 223*25 Lisejr Viktor, kir. ügyész 222*34 Styr Pál 220*56 Sál Józset, állatorvos 220*18 özv. Reinhardt Józsefné 216 50 Kozics Pál 214*46 Schröder Korpái, ügyvéd 212*60 Bangó János 210*18 Rosenthal testvérek 210*— Dr. Berkes Sándor, orvos 208*88 Démusz József 205*61 Özv. Mogyoróssy Jánosné 205*24 vasztó tizét s már összecsapott fejed fölött a hab, elnyelt az ár, a gomolygó forgatag és hul­lám egyre lejebb és lejebb, tiltott gyönyörökért esengő ajakkal a szenvedély mindent elenyésztó kráterébe! A lejtő csak lefelé vezet s ez utolsó fok okvetetlenül a gyalázat molochja, legyen bár a legcsillogóbb is a tetőponti .. . Zz. ... zz. . . zúg oda künn a november szele, recsegve hajlong a szárazság s a vizszinü fellegek könyeznek az égen . . . * Valahol messze-messze, hová még a madár is fáradva ér, fehér házikó áll a hegy lábában. A fehér házikó előtt üldögél egy öreg anyó. Kezeire csavart olvasóján halkan imádkozza a Miatyánkot. És valahányszor lemorzsol egy sze­met, annyi könny gyűl a szemébe, annyi sóhaj szakad föl a kebeléből. Siratja szegény öreg a leánvát. Ott ül es­tétől reggelig a hársfapadon, kutatva, kutatva mélyed könnyben csillogó szemeivel a távol szürkeségébe s egyre hívja azt, ki úgy elment, hogy soha többé vissza ne jöjjön . . . * A zene zúg ; tombol a jókedv, foly a pezsgő, egy aranyhajú leány frivolul üti össze poharát a szeretőjével s mámoros hangon kaczagja oda 1 — Soha se halunk meg 1 * Megőrjít ez a kép! Felkorbácsolja a vérem: Ha ott teremnék a dőzsölök között... ha... Ejhl Vége. Nyugodt vagyok. Kilépek az utczára, felgyüröm a kabátom s meggyujtom a czigarettám. Zz... zz ... zúg a hideg szél, remegve hajlik a haraszt s fakulva dől a fákról a lomb . ,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom