Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-11-22 / 48. szám
4§-ik szám Gyula, 1896. november 22-én XV. (xxvm.) évfolyam Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre . 1 » 25 » 11 Egyes szám ára 10 kr. --------------------------------ap Tá rsadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: H Ó II KT H _A_ “^7* I ID. t ■ ' Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. A szocziálismusról. Forrongó nagy eszmék s elvek problémáinak megoldásán munkáló századunk ak- tuálitása jelenleg a szocziálismus, ez a mindenki által szóvátett, kritizált és kigunyolt, de oly igen kevesektől értett elv! Távol áll tőlünk, hogy jogi és nemzet gazdasági értekezéssel tegyük próbára olvasóink szives figyelmét, egyszerűen csak regisztrálni akarunk nehány eszmét, nehány elvet, mely előbb vagy utóbb úgy is megterem a forrongó század méhében s előbb vagy utóbb, de megdöngeti az elfogultság, a vakhit sziklabástyáit! "Mint a láva, mint a futótűz nyargalt végig nehány évvel ezelőtt az országban a szocziálismus első viharos szele. Nyugatról, Németországból származott át, bár igen-igen elferdítve, kivetköztetve eredeti jellegéből. Hanem el volt hintve a mag! Észrevétlenül, csendben megmozdult a felsővidék, majd a puszták és azok között Bókósvármegye uépe is. A földhöz ragadt pór s munkás elem teli tüdővel szívta magába a gálád izgatok s lelketlen népbolon- ditók maszlagos nyomtatványokon szokszoro- sitott tanait s egy pár rövid év alatt egész gárdája támadt egy nyakatekert, nemzetközi hóbortnak, mely ép oly távol áll a szoczi- álismustól, mint a mily közel van a legszélsőbb 8 legféktelenebb anarchicus áramlathoz. Mérget öntöttek az agrár socialismüs lepte alatt a békésmegyei jó magyar nép szivébe is, megfertó'ztették a lelkét, az észjárását, egyszerű természetes paraszt filozófiáját. S vajón miért történt mindez ? Ennek a korrumpált társadalmi és munkás viszonyoknak mi a tulajdonképeni oka? Talán maga az eszme, a széltében publikált elv? Lehet! De a főok alighanem, hogy kigunyolták, kikaczagták az egész mozgalmat és ahelyett, hogy felvilágosították volna fálilá, A hadnagy úr. Hölgyeim, összeegyeztethetőnek tartják-e Önök a jó ízléssel, mást — mint hadnagyi char- get viselni ? Nem, ugy-e nem ? A hadnagyok — a szalon csaták hősei, a parkett betyárai, a boudoirok pillangói — adják meg az életet a társaságnak és élesztik föl blázirtságukból a podagrás fiatal „czivil“ urakat; s végül ha kell, a hadnagyok — ezek a jó fiuk — áldozatai az aeraris estélyeknek és mulattatják szolgálatból az ezred hölgyeit. A főhadnagyok ? ezek az örök simpfolók ? akik rendesen csak a souperhoz jelennek meg, különben pedig a dohányzó szobában bujkálnak ? Oh! ezek a főhadnagy urak maguk is érzik, hogy táncz és más ily tekintetben ők már egy hadnagygyal nem versenyezhetnek. Hagyjuk őket tischlizni, s nézzük a mi kedves hadnagyainkat 1 Az ezred parancsnok összes termei ragyognak a csillárok fényétől. A szalon zsúfolásig van vendégekkel, — ma az el$ő nagy théa-estély. Alig lehet mást mint uniformist látni, vegyítve a selyem, tárlatán, schlepp vagy schlepp nélküli világos hölgy toilettekkel, melyek tulaj- donosnöi édes nevetéssel csevegnek az atilla vagy waffenrockból kimagasló boldog — hadnagy fejekkel. Kedves mosolylyal fogad a méltó- ságos asszony — az ezred parancsnokné — minden uj vendéget és a mindenki számára van ma £gy nyájas szava, egy különös kézszoritása. Egy hadnagy áll a ház úrnője mellett. „Ki ? ki ? milyen hadnagy? Fesch ember?“ ilyen és hasonló kérdésekkel ostromolnak engem a szerencsétlen elvakult és elvadult tömeget, sokan negáló magatartásukkal még olajat is öntöttek a tűzre s szították elkeseredésüket. Ily körülmények között talált azután otthont a mi szegény, egyszerű, de rajongó népünk hajlékában a nemzetköziség. És mi tűrjük, engedjük, hogy tönkre menjen az embereket összefűző családias kapocs, hogy megfertőzzön az egyszerű, tiszta lélek s mint ellenfelek álljanak egymással szemközt, kiket pedig a körülmények együvé utalnak. Ennek a semleges magatartásnak kö-; szönhető azután, hogy a magokat szocziál-j demokratának valló párt napról-napra inkább vérszemet kap s napról-napra jobban gyűlöli nemcsak a gazdag és előkelő osztályt, hanem az egész intelligencziát s módosabb földesgazdákat is. Az urakat és gazdag parasztokat okolja az alföldi szocziálista minden bajért, minden szenvedésért. Hogy némi elkeseredésre oka van, ez — sajnos — tény és való. Szűk, egészségtelen odúkban nyomorog két, három család s a férj, az apa gyakran alig képes megteremteni Ínségben sínylődő családja számára a mindennapi betevő falat kenyeret! Igaz, hogy a kép ellenkezőjével is, különösen Békésvármegyében gyakran találkozhatunk. Látjuk a dözsölő korcsmabőst, a ki tisztességes keresményét a borba és pálinkába öli s nyomorult családjától megtagadja a legcsekélyebbet is. Igen, ilyenekkel is találkozhatunk. De ha azért általánosságban ítéljük meg a munkás viszonyokat s teszünk összehasonlítást a szükséglet és jövedelem között: a mérleg serpenyője a szegény munkás felé hajlik, ki dolgozik, fárad, anélkül, hogy legtöbbje csak egy lépéssel is képes volna előre haladni. Pedig feje fölött egyre szállanak az évek, egyre öregszik, egyre gyengül, egyre nyomorultabb lesz. Önök hölgyeim? Nos én erre igy jellemezek: egy kedves hadnagy arcz és alak. Ez az a hadnagy úr, kit a méltóságos asz- szony kiszemelt, mint a mai estély rendezőjét és ki két nap óta szívta magába ő méltósága tanácsait, utasításait és végül, ki ma már csak egyes intésekből testesíti meg a méltósága gondolatait. A théát fölhordják. Az ehhez szükséges lakáj bőrbe bujtatott tiszti szolgákat és ügyesebb legényeket a hadnagy úr személyesen idomította. Hogy a társalgás a rendes medrében folytatható legyen, a méltóságos asszony itt is ott is egy-egy keveset dőzve, mulattatja az egész társaságot. Hirtelen azonban — valami kellemetlen jut eszébe — magához hívja a mi hadnagyunkat: „Az istenért! képzelje a székek még mindig nincsenek itten . . .“ Aggodalmasan tekint körül, nem hallotta e avatatlan fül a kétségbe ejtő hirt és igy susog tovább „ ... az asztalhoz a székeket a tiszti menageből hozattam, de már egy óra óta itt kellene lenniük.“ „Nyugodjon meg méltóságos asszonyom“ — válaszolja a hadnagy — „én mindent rendbe hozok, — csak nyugalom.“ Kirohan. Öt percznyi kínos várakozás. Hisz már az asztalhoz kellene ülni? De nincs mire. Végül jön a jelentés: „Éppen most érkezett meg“ minden — egy kis malheur útközben — még io percznyi türelem 1“ „Igen, igen, de miként töltsük be a kinos io perczet ?“ siránkozik a méltósága. „Ha megengedi Méltóságod, én ki fogom segíteni?“ válaszol hadnagyunk. Gyors lépéssel a ház kisasszonyához fordul, valamit susog fülébe. A beleegyezés egy pillantása, és mindketten a zongorához lépnek. Hadnagyunk énekel, 6 pedig kiséri, nem elragadó ugyan a rögtönzés, de annyi hatással van, hogy a kinos várakozás által megakasztott társalgás ismét rendes kerékvágásban folyik tovább. így Egyesekért ne Ítéljünk el egy egész osztályt. Mert kivételes exisztencziák mindenhol találtattak és találtatni fognak. Tegyünk inkább lépéseket a munkás osztály érdekében. Ne gúnyoljuk, ne kicsinyeljük erejüket, hanem emberbaráti kötelességünknek ismerjük nyomorúságaikon segíteni. Igen sok-féle a .triód. Gazdasági tekintetben, a tőke és munka (egyenetlen küzdelmét szüntetnék meg az országos termelő egyesületek, a különböző szövet- Vcezetek az állam segélyével és felügyelete alatt; [ugyanezen czélra szolgálna a nagybirtok, különösen a forgalomtól a nemzeti vagyonoso- Isodás végtelen kárára elvont u. n. holt kézen Uevő birtokoknak kisebb részletekben való bérbeadása. S ami végül a munkások legerősebben hangoztatott kívánsága: a női és gyermek munka korlátozása, ami maga után vonná különösen a munkahiány megszűnését, de megmentené a munkásosztályt a túlfeszített testi munka miatti elsatnyulástól és sűrű halálozástól i.s! Addig tegyük meg a lépéseket, mig el nem késünk, a mig az elvakitott s tudatlanságában vakmerő tömeg rá nem zúgja a Marseillaiset s meg nem lobogtatja a veres zászlót ! A millennáris országos kiállítás békésmegyei kitüntetettjei. A kiállítás befejezte után — szokatlanul későn — publikálják, kik' tűutettek ki az országos Kiállítás oh. Minket ezekből első sorban az érdekel kik tettek Békésvár megyéből kitüntetve? % sajnálattal kell konstatálnunk, hogy az.összeshez és különösen más vármegyékbe/, viszonyítva, a békéamegyei kitüntettek száma igen kevés Noha az is igaz, hogy Békésmegye úgy ipari, mint különösen mezőgazdasági tekintetben — főleg mennyiség szempontjából — épen nem volt méltóan képviselve az országos kiállításon. Utóbbi körülményt most mint egyszerű tényt említjük meg, tartózkodván ezúttal minden rekriminácziótól, a-mi pedig époly jogos mint természetes volna, ha figyelembe vesszük, hogy a vár- megye aránylag nagy áldozatokat hozott a kiállítás áldozza föl magát hadnagyunk, a 10 perez eltelt és ekkor hangzik: „Kérem, tessék asztalhoz I“ (Úgy látszik a székek megérkeztek.) ..Hadnagyunk természetesen a ház kisasz- szonyát vezeti, akin egy fantasztikus toilett van, melyet titokban maga díszített ujjonan, mert a legutóbbi bálon már ebben jelent meg. De még most egészen jól „felülik“. Még mielőtt a souper bevégzödött volna, a szomszédos terem ajtajában egy-egy vonó, pár barna fő látható, és a stimmelés hallható, mely hangok csodálatosan hatnak a hölgyekre és egyes urakra, persze csak a hadnagy urakra. A főhadnagy természetesen erre igy dörmög: »Átkozott szokás !“ Azonban a főhadnagy urakat nem kérdik, a termet csakhamar kiüritik, a hegedű csábit és — kezdetét veszi a táncz. A mamák sem sokáig bírják ki ülve és „kisegítenek“. Itt kezdődik a szolgálat. A papák a dohányzóba vonulnak, kvaterkázva, wist és tarokk közben a szolgálatról és az avancementről dis- kurálgatnak. Csakhamar négyest, majd kotillont rendez a hadnagyunk és egy főhadnagy, akit a hadiiskolából az i-sö év végével hazaküldtek ujon- ezokat kiképezni, mondom a főhadnagy, aki Bécs- ben az udvari bált is látta, kegyeskedik megjegyezni: „Ezeket a maskarákat és fád hajlon- gásokat a fehér márvány teremben sem csinálják különbül.“ „Nézze mily nett a hadnagy s a lányom (a mi hadnagyunk) lelkendezik a méltósága és messziről biztatja a párt. Hadnagyunk felül múlja önmagát — fáradhatatlan. „Vigyen el az ördög!“ dörmögi egy — főhadnagy. Most egy walzer..Hadnagyunk ismét a ház kisasszonyával lejt. „Mi lehetnénK jó barátok hadnagy úr, de propagálása érdekében, sajnos hogy hasztalanul. — Csupán annyit jegyzőnk meg, hogy a békésmegyei gazdasági egyletet mint ilyent, a jury nem tartotta semminemű kitüntetésre méltónak. A békésmegyei kitüntettek jegyzéke különben a következő: Állami ezüstérmet idősb báró Wodianer Albert gyomai uradalma kapott. & történelmi főcsoportban, a kiállítás körül szerzett kiváló érdemek elismeréséül Csánky Dezső dr. orsz. levéitárnok és Réthy László .múzeumi őr közreműködési éhemmel, a gyulai ev. ref. templom elismerő oklevéllel lettek kitüntetve. Kiállítási érmet a képzőművészeti csoportban Jantyik Mátyás Kiállítási kitüntetést nyertek : A közművelődési csoportban a békésvármegyei közművelüdési egyesület buzgó működésért elismerő oklevelet; a köz- oktatásügyiben a szarvasi főgymnasium jó berendezést elismerő oklevelet, ugyanazt az orosházi polgári fiú- és leányiskola eredményes működésért; Fehérvári Ferencz kosárfonó tanműhelytanitó Békésen sikeres tanításért közreműködő érmet nyert. Az egészségügyi csoportban : Réthy Béla csabai gyógyszerész haladásért, a dr. Keleti és Kulpin borjúhimlő nyirktermelő intézet Csabán a közegészség-1 ügy terén kifejtett működésért elismerő oklevelet kaptak, Wenckheim Frigy.esné grófnő versenyen kívül egészségügyi dolgaiért kiáilitási érmet. Vegyészeti csoportban: Kacséra Jakab Gyulán elismerő oklevelet. A mezőgazdasági csoportban kitüntettek : ■ id. Almásy Kálmán gróf Puszta-Szent-Tarnás* sokoldalú termelés és mezőgazdasági haladásért millenniumi nagy érmet; Löwinger Lipót, Lömy Áron Csabán kitűnő-.termelésért kiállítási érmét;' gr. Wenckheim Ferenc/, benedeki gazdasága termelésért elismerő oklevelet; Szekér Gyula gyulavári kasznár pedig 'a közreműködési érmet. Kertészet: Vallner János tanító Mező-Beróny, haladásért elismerő oklevelet. Dohányért: A millenniumi nagy érmet Apponyi Albert' gróf gerendást uradalma és dr. Zsilinszky Endre Megyesegyháza, okszerű és elismerésre méltó dohánytermelésért. Kiállítási érmet Beliczey István értse meg jó barát és semmi több?“ (ide is eljutott ennyi kaczérság a nagyvárosból). „Nos és ha többre kérném?“ merészkedik hadnagyunk, „Meggondolnám.“ „S hogyan adná tudtomra elhatározását ? 1 „Nos, a piros rózsa „igent“ — a fehér „nemet“ jelent. „Nem feledem“ s vége a tournak és a diskurzusnak. Fél egykor, kávé, lehűlés és a vendégek egymás után távoznak. „Ma igazán igen kellemes volt! Ah ezek a meglepetések, ének, zene, táncz — kotillon.“ Ilyen és hasonlók a bucsuzás szavai. Hadnagyunk köszönetét és dicséretet kap a méltóságos asszonytól, egy sokat mondó pillantás osztályrésze a ház kisasszonyától és egy hatalmas kézszoritás jutalma az ezredes úrtól. A hadnagyi korps természetesen még nem tér nyugalomra, hanem valamely kávéház sepa- réjában összeverődnek és folyik a kritika. A legközelebbi napokban négy heti fegyvergyakorlatra indul az ezred. Hadnagyunk búcsú visitét teszi az ezredeséknél. A ház kisasszonya már várta a rekonessá- lokat, ma igazán édesen néz ki: crém ruhát és ! . . ah 1 piros rózsa mellcsokrot visel. Hadnagyunk erre természetesen „nachtol“ az az indulás előtti éjjelen. Az ezred hölgyei az induláskor a méltóságos asszony és leánya vezetese alatt kivonulnak. Hadnagyunk érzelmesen szalutál oda kardjával, melyet egy piruló fejecske érzelgősen bólintva viszonoz. Elvonultak. Szegény kicsike, milyen gyorsan leszel feledve 1 Sy —Pis.
