Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-11-15 / 47. szám

Kisajátítási jog engedélyezése A földraivelés- ügyi m. kir. miniszter az alsó-fehér-körösi ármen- tesitő társulatnak a fehér körösi jobb parti védtöl- tésnek kiegészítéséhez Gyula város és Gyula-Vári község határaiban elfoglalandó területekre nézve az 1881 évi 41. törvényczikk alapján a kisajátítási jogot engedélyezte. Zsilinszky Mihály államtitkár, Csaba új kép­viselője, vasárnap jött le Csabára választóihoz megköszönni a csabaiaknak személye iránt nyilvá­nuló vonzalmát, kik minden előleges programm- beszéd nélkül választották meg városuk kiváló fiát. Az államtitkár fogadtatására fényes ünnepélyt ren­deztek a csabaiak, mint azt előre jeleztük is. Nagy volt az izgalom Csabán vasárnap s a vasúti pálya­ház nem bírta befogadni a sok ezer főre menő kö­zönséget, mely a déli órákban az államtitkárra várt. Gyomára küldöttség ment eléje, melynek soraiból Fejér Béla üdvözölte őt, vele utazó nejét pedig Rosenthal Ignácz lepte meg egy pompás csokorral. — Csabán lelkes éljenzések fogadták az állam­titkárt hozó szalonkocsit s midőn a csabai perronra lépett, Varságh Béla üdvözölte őt, mire Zsilinszky röviden válaszolva, köszönetét mondott. — Beszéde után a város fogatára ültek, melyet a csabai höl­gyek díszítettek fel virágfűzérekkel. — A bevonu­lást a banderisták festői sorai tették ünnepélyessé s a lelkesedés tüntetőleg hangzott Csaba fellobo­gózott házai közül. A nagy tömeg a városházáig lelkes éljenzések közt kisérte a lassú menetet. Itt Korosy László fogadta az elöljáróság élén az állam­titkárt, mely fogadó beszéd után Zsilinszky Mihály államtitkár tartott hosszú beszédet, tulajdonképen megválasztás után mondván el programmbeszédét, amelyben a politikai viszonyokról szólván, kifej­tette a választók előtt álláspontját. Beszélt a pár­tokról, az alföldi munkáskérdésről, a közigazgatási reformról s a közoktatás ügyével foglalkozván, a szegény lelkészek fizetésének emelése mellett nyi latkozott. Beszéde közben sűrűn felhangzottak az éljenek és tetszésnyilvánítások. — A beszéd után fogadta a küldöttségek tisztelgő tagjait, a községi elöljáróság, egyházi presbyterium, tanítói kar s több más küldöttségeket. — Este a Vigadóban négyszáz teritékü bankett volt, melyen Zsilinszky első, a ki­rályra szóló beszéde után Koren Pál mondott fel­köszöntőt Zsilinszkyre, az államtitkár a csabaiak egyetértésére, Varságh az államtitkár kedves ne­jére, Vidovszky a csabai hölgyekre, Sztraka az itt­levő ellenzékiekre mondottak sikerült és talpra­esett tosztokat. A lakoma mindvégig emelkedett hangulatban folyt le. Az államtitkár másnap este utazott él Csabáról horgosi birtokára. A gyulai nőegylet az irgalmassági cselekede­tek egyik legszebbikét fogja ma délután 3 órakor az árvaházban gyakorolni, amidőn is 20 iskolás gyermeket és 30 elszegényodett öreget fog teljes téli ruházattal ellátni. Ezen jótékonysági tény meg­tekintésére a nőegylet tagjai ez úton is meghivatnak. Postaügy. Értesitem a t. közönséget, hogy a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr f. évi június hó 18-án 29.126. sz. a. kelt rendeletében a kir. posta s tárvirda hivataloknak elrendelte, hogy aj hozzájok heérkezett postautalványokat csak 7 napon helül fizessék ki. Ebből kifolyólag felhívom az érde­kelteket, hogy utalványaikat a kézbesítés napjától számítandó 7 nap alatt annál is inkább váltsák ki, mert az ezen határidőn túl bemutatott utalványok — eltekintve, hogy azok a czimzett kezei közt van­nak — többé nekik kifizettetni nem fog, hanem mint be nem váltottak a feladó rendelkezésére visszabocsájtatnak. Gyula, 1896. november 13. Czóhel Károly postafőnök. Berúgott drótosok. Hogy néppártiak voltak-e Druhriák István és János drótos tótok, arról hall­gat a krónika, az azonban mindenképen nyilván­való dolog, hogy a Drubriák fivérek „túl a nagy Krivánon zólyomi határban, erdő s bérezés völgy ölén" látták meg először ezt a szép világot s in­nen indultak meg nyolez-nyolez köteg dróttal és egy-egy tarisznya elemózsiával az alföldi gazdasz- szonyok fazekainak folytonossági hiányain segíteni. Hogy a világot látták-e feketébbnek pénteken mint máskor, vagy a zólyomi bérezek utáni honvágy fogta el úgy a két zsíros kalapu tótot, azt nem le­het tudni, az azonban puszta tény volt, hogy pén­tek délután a Drubriák-czég tagjai ingatag léptek­kel és három liter „gabonarium“-mal satürált álla­potban mentek végig a főutezán s éktelen kiabá­lással ijesztették meg a békés polgárokat. Ilyen állapotban értek el a Dóka Rozália hentes boltjáig, ahol az egyik Drubriák testvérre biztatólag mosoly­gott egy szál kolbász. Drubriák Janó is mosolygott a kolbászra és lekapván azt a pudliról, odább akart vele állani fizetés nélkül. Erre kitört a csetepáté, előbb csak egyszerűen, később rendőri segédlet mellett. A berúgott drótosok még a rendőröknek is neki estek a virtus hevében és ütlegelni kezdték volna őket. Ebbe azonban a rendőrök nem egyez­tek bele, hanem bevitték a két felvidéki atyafit a dutyiba. — Itt énekli most szomorúan a Drubriák- czég, hogy „Hej szegény tót legény . . .“ Esküvők. Braun Dávid helybeli fuvarozási üz­lettulajdonos szép leányát Linát vasárnap vezette- oltárhoz az izr. templomban Braun Jakab aradi fiatal kereskedő. A nagyszabású, fényes lakodalmat a „Komló“ éttermében tartották. — Bi'ózik Gusztáv, a gyomai Wodianer uradalom fiatal gazdatisztje kedden esküdött örök hűséget szép menyasszonyá­nak Udvardy Juditnak, Udvardy János csabai bir­tokos leányának. Ludvig János békés-szt.-andrási takarékpénztár másod könyvelője, Vasárnap f. hó 8-án vezette oltárhoz az ottani róm. kath. templom­ban Keresztény Gyula orvos és fötdbirtokosnak ked­ves és müveit leányát Keresztény Mariskát.- — Szívből gratulálunk! Halálozás. Az egész város osztatlan, meleg részvéte kisért e héten sírjába egy sokat szenve­dett, súlyos csapások terhe alatt leroskadt család­főt, ki csak pár évvel ezelőtt is teljes erőben, min­denki által jó anyagi helyzetben- levőnek ismert tekintélyes polgára volt a városnak. Lukács Károly csütörtökön reggel 8 órakor meghalt. Általánosan ismert alakja volt városunknak s kiterjedt nagy bérlete s kiváló gazdasági érdemeinél fogva senki sem hitte volna róla még csak pár évvel ezelőtt is, hogy a vagyonosnak hitt gazdálkodó óriási tér hekkel súlyos anyagi csapásokkal küzd, melyekhez hozzájárultak még családi bajai is. — Tavaly ment tönkre szép gazdasága s roskadt össze a hatalmas­nak látszó vagyon, mely anyagi bukásba azonban tisztán a mostoha körülmények sodorták bele a munkás és szakképzett, közbecsülésben álló bérlőt. Az anyagi bukás ágyba döntötte őt; már régen mint élőhalott élt családja körében s rá nézve a halál igazán megváltást képezett földi szenvedései­től Mint vadászhadnagy küzdötte végig a 48-iki szabadságharezot s később gróf Almásy Kálmánné árendási birtokán gazdatiszt, majd az Almásy bir­tok egy hatalmas részének bérlője volt. Temetése — melyen az egész város családja iránt érzett rész­véte eklatáns módon nyilatkozott meg, — pénteken délután V,4 órakor volt s azon a helyi honvéd tiszti­kar és közhivatalok testületileg jelentek meg. — Haláláról a következő gyászjelentést vettük: Ozv. Lukács Károlyné szül. Jeszenszky Mária a saját, valamint gyermekei: Endre és neje szül Mudrony Irén, gyermekeik: Bandika és Irénke; Gyula; Ilona és férje: Szarvassy Arzén, gyerme­keik: Jancsi, Mariska, Erzsi, Bandika és Imre; János; Mariska; Sándor, Károly és Margit; test­vére : Jeszenszky János és sógora Pikker Lipót, valamint kiterjedt rokonság és számos jó ismerős nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják a felejthetlen jó férj, apa, nagyapa, rokon és jó ba­rátnak : Lukács Károly nyug, urad. gazdatiszt, 1848—49-ik évi honvéd vadásztisztnek f. év és hó 12-én reggeli 8 órakor, élte 69-ik, boldog házassá­guk 39-ik évében, hosszas és súlyos szenvedések s a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytét. A megboldogultnak földi marad­ványai f. hó 13-án d. u. 3 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint a helybeli Szent­kereszt temetőben örök nyugalomra tétetni, lelke üdvéért pedig az engesztelő szent-mise áldozat f. hó 14-én reggeli 8 órakor fog a róm. kath. nagy­templomban az Eg urának bemutattatni. Kelt Gyu­lán, 1896. november hó 12-dikén. Áldás és béke poraira! Otven évig tanító. Szeghalmon a község veterán ref. tanítója Bencze Péter e hó 5-én töltötte be ötvenedik évét tanítóságának. A közbecsülésben álló agg tanító pályatársai ez alkalomból ünnepélyt ren­deztek tiszteletére. Az iskolában tanítás közben lepték meg az ősz tanítót s Turóczi Endre lelkész tanító meleg szavakkal tolmácsolta pályatársai sze- retetét és szerencsekivánatait. Az ünnepelt válaszá­ban mély meghatottsággal mondott köszönetét. Más­nap nagyszabású bankett volt tiszteletére, melyen Szeghalom összes ínteligencziája megjelent s a ban­ketten elhangzó sikerült tósztok közűi Nagy Lajos lelkész-tanító, Ambrus Sándor főszolgabiró, Bátori Perencz és dr. Csák István köszöntötték fel a kul­túra derék ősz bajnokát. A bankett a legvidámabb hangulatban a reggeli órákig tartott. Csaba városa képviselőtestülete csütörtök dél­előtt tartott közgyűlésében szóba jött és tárgyal­tatott a vármegyének Csaba városa székhely áttétel érdekében tett 400,000 forintos ajánlatát feloldó határozata. A képviselőtestület egyhangúlag elha­tározta, hogyha vármegye feloldó határozatát — elvi szempontból — megfelebbezi a belügyminiszterhez. Eltűnt szabó. Gyuricza József 28 éves endrődi szabó még f. évi szeptember 7-én bevásárlás czél- jából Csabára utazott s azóta nyoma veszett. Most országszerte körözik. Öngyilkosság. Szeghalmon Weisz Ferencz há­zaló e hó 5-ikén, Nagyváradról jövet a vonat egyik kupéjában halántékon lőtte magát. A golyó füle fölött hatolt fejébe s a seb feltétlenül halálos. Fel­gyógyulásához nincs remény. Az életunt ember tet­tének oka az volt, hogy üzleti pénzekből Nagyvá­radon 200 forintot elkártyázott s ez, valamint fele­ségének rövid idő előtt történt elválása, kergették a szerencsétlen embert a halálba. Csabán Array Károly birtoknyilvántartó le­mondott állásáról, miután Tisza-Szajol község jegy­zőnek választotta. A csabai ipartestület e hó 29-én tartja nagy­szabású jubileumát. Az ünnepély első része a vá­rosházán lesz, hol díszülést tartanak, melyen Gaál Jenő műegyetemi tanár fog egy iparügyi kérdésben előadást tartani, Achim János pedig felolvasást tart az ipartestület s az ezzel- kapcsolatosan jubiláló iparos ifjak önképzőköre, ács- és kőműves segédek egylete történetéről. Délben a „Fiume“ szállodá­ban bankett lesz, este pedig igen sikeresnek Ígér­kező műkedvelői előadást tartanak, melyen a csa­bai iparos műkedvelők Szigligeti „Szökött katoná“­ját adják elő. A jubileum iránt Csabán nagy ér­deklődés mutatkozik. Nemzeti szálloda, Budapest, (Váczi-utcza 22.] Budapest legkedveltebb első rangú szállodája a fő­város közvetlen központjában, mérsékelt árak 1 írttól feljebb huzamosabb idei tartózkodásnál áren­gedmény. Kellemes családi tartózkodási hely; a téli idényre lakások hét vagy hónap számra jutányosán kaphatók. Villany-világítás, lift és fürdők. 276. 2 _2. Gy ulai élet. Szerencse, hogy van a világon jóakaratú masiniszta és jóakaratú vendéglős. Az egyik megcsinálja a „gyulavárii vonatkisiklást“, a má­sik pedig pezsgőket sorsol ki az Otthonban. Ha még ehhoz azt is hozzávesszük, hogy a héten jégvirágok fagytak az ablakokra, bízvást elmond­hatjuk, hogy ez a hét szenzáczió tekintetében messze túlhalad legalább is harminczat a gyulai esztendő ötvenkét hete közül. A gyulavárii vonatkisiklás, melyen azonban saját külön kiküldött tudósítónk nem volt jelen, csak annyiban bir szenzácziós jelleggel, hogy hiányzott belőle az a bizonyos masiniszta, aki utolsó pillanatban szokott kiugrani a lokomo- tivból és sértetlen marad. A vasúti szerencsét­lenségeknek ép oly elengedhetetlen kelléke ez az ur, mint a novelláknak öngyilkos hőse, aki mindig „görcsösen szorítja kihűlt kezében a füs­tölgő revolvert“. Tehát hogy a publikum meg- riyugtatásara működjünk, itt kijelentendő, hogy emberben kar nem esett. ICülönben a egész vo­natkisiklás hire megerősítésre vár, mely azonban lapunk zártáig nem érkezett. Az Otthon újonnan megnyílt kávéház pezs­gősorsolással egybekötött megnyitása képezi a hét másik szenzáczióját. Tudósítónk nem volt jelen itt sem az Otthonban, mert ő otthon volt. S igy nem szolgálhatuk azzal sem, hogy Herodek milyen pezsgőt nyeretett a kávéházat zsúfolásig megtöltött publikum szerencsésebb tagjaival, mi­után redakeziónk képviselője a pezsgőt nem kóstolta. A hét legnagyobb szenzácziója pedig az volt, hogy befagytak az ablakok. Ha a paradicsomban egzisztált volna a sza­bad sajtó, a Paradicsomi Híradó iljú ripor­tere bizonyára mecjénekelte volna az első hó­esést, az első jégvirágot. Hogy az újságírók emez ősidőkből származó szokása honnan vette erede­tét, arra nézve sem Ptolomeus, sem Strabó, sem Plinins és kortársaik nem adnak kellő felvilágo­sítást, az azonban megdönthetetlen tény, hogy a világ minden lapjának, minden időben volt egy munkatársa, akit inspirált a „megkövült“ természet és versben vagy prózában, de vala­miképen kiöntötte szive forró érzelmeit a hideg jégvirág első megjelenésére. íme Gyulán is befagytak az ablakok, meg­kövült a természet és lejártak mindazok a kö- nyelmüen odavetett terminus Ígérgetések, hogy „Majd ha fagy!“ Az első jégvirág megjelenésétől kezdődik, különben a hosszúruhás bakfisok farsangi álma is, de erről hallgatok, mert a szerkesztő mindig görbén néz rám, ha bálról, mulatságról Írok. — M inek ir kérem mindig arról, ami nincs! — ez a dorgatóriuma. Lehetne még igen szellemes és érdekes elmefutatást Írnom az időjárással kapcsolatos ruha, toillet kérdésről, korcsolyázásról, nátháról, de engedjék meg, hogy ne tegyem. Mi maradna a jövő hétrel Nem mindig akad életunt kis gőz- masina és pezsgőket sorsoló vendéglős s ha a gyulai szenzácziók és események gazdag tárházát egyszerre kiüríteném, akkor egyszer csak azon venném megamat, hogy nem vennék észre semmit. Hiába Gyulavárosa rohamos léptekkel ha­lad a világvárosiasság hóditó magaslata felé! Egyidőre tehát hallgassunk a fagyról, hó­ról, korcsolyáról, nátháról s majd ha fagy, de jobban! —re. Törvényszéki csarnok. Szenzácziós gyilkossági ügy foglalkoztatta no­vember 19 én a kir. törvényszéket. Lapunk olvasói bizonyára élénken emlékeznek még Bede József ka­mud pusztai gazdasági ellenőrnek folyó évi már- czius 12 ről 13-ra virradó éjjel történt meggyilkol­tatására, melyet annak idején részletesen ismertet tünk. A szerencsétlen, életének delén levő, min­denki által tisztelt és becsült férfit márczius 13-án virradóra a cselédség haldokolva találta szobájá­ban, az íróasztal mellett a földön elterülve. Mind­járt. látnivaló volt, hogy a szerencsétlen embert valaki az ablakon keresetül lőtte le, midőn íróasz­talára hajolva, ép’ levelet ir.t. Az apró és vasdara­bokból álló lövedék egy része hátulról koponyá­jába' hatolt be s agyát szétroncsolta. Még élt mi­dőn megtalálták, de eszméletét többé viszza nem nyerve, csakhamar meghalt. — Ez ügyben tartatott f, hó 9-én általános érdeklődés közepette a vég- tárgyalás. Már a vizsgálat során megállapítható .volt, hogy a gyilkosság csakis valamely uradalmi cse­léd boszúmű^e lehetett s a vizsgálat ez irányban indíttatott meg. Több cseléd gyanúba vétetett, de mindegyik tudta alibijét igazolni. Az összegyűjtött serétek csekély számából, a nagy szórásból, valamint a seb minőségéből arra lehetett következtetni, hogy a lövés pisztolyból té­tetett s ezen elindulva rájöttek, hogy az uradalmi cselédség között csakis Czinege István tehenésznek volt pisztolya. Midőn számon kérték a pisztolyt, bevallotta, hogy látván, hogy a csendőrség a pusz­tán a fegyvereket keresi, nehogy pisztolyára ráta- náljanak, azt a kútba bedobta. Beismerte, hogy a pisztoly a gyilkosság idejében még birtokában volt s csak a csendőri nyomozatot látván, dugta előbb a tyúkól padlására, majd bedobta a kútba. A pisz­tolyról azt állította, hogy használhatlan volt, de meg­vizsgáltatván, ezen állítása nem találtatott valónak. Az is kiderült, hogy Czinegét a meggyilkolt ispán többször megszidta, sőt pár nappal halála előtt elcsapással fenyegette. A gyilkosság utáni reggel többek előtt beszélte Czinege, hogy ő este 9 óra tájban kin volt az udva­ron s midőn épen bement lakásába, lövést hallott s akhor mondta feleségének, hogy vagy meggyil­kolták az ellenőr urat, vagy öngyilkos lett. Erre nézve Czinege felesége és leányai mást és mást mondanak. Egyik szerint az egész família már le volt feküdve, másik szerint mindnyájan kint voltak az udvaron s úgy hallották mindannyian a lövést. Ezen és még sok más gyanúokok alapján vizs­gálati fogságba helyezték Czinegét, ki azonban úgy a vizsgálat során, mint a végtárgyalás alatt követ­kezetesen megmaradt tagadása mellett s mivel ezen, — bár elég terhelő gyanúokokon kívül, semmi más bizonyíték ellene nem merült fel, a kir. törvény­széknek fel kellett menteni Czinegét a gyilkosság vádja alól. Továbbra is sötét homály borítja tehát ezen rémes tettet, s hogy valaha valami kiderül­jön, kétséges nagyon. Az ügyész különben a fel­mentő Ítélet ellen felebbezett. Jegyzéke a gyulai kir. törvényszék mint pol­gári felebbezési bíróság előtt megtartandó szóbeli tárgyalásoknak. November 17. Kulcsár György felperesnek, Kulcsár Etel alperes elleni 350 frt tőke és jár. iránti sommás pere. Szabó M. József felperesnek, dr. Lengyel Sándor alperes elleni tulajdoni igény pere. Dr. Bikádi Antal felperesnek, Kis Antal és t. alperesek elleni 23 frt és 104 frt iránti sommás pere November 20. Exner Mátyás felperesnek, Reisz József és t. alperesek elleni 420 frt készpénz és bérlemény visszabocsájtása iránti pere. Batyánszky Mihály felperesnek, Belánka Já­nos alperes elleni gyermektartás iránti pere. ICozg'a.zd.aság'­Téli gazdasági tanfolyam a földmives isko­lában. A földmivelésügyi miniszter a hozzá intézett felterjesztésre megengedte, hogy a csabai földmi- ves iskola megnyitása 1897. évi október 1-ére ha- lasztassék, hogy azonban az épületek, felszerelések lés a rendelkezésre álló tanerők megfelelően ki- használhatók legyenek, szükségesnek tartja, hogy — ha csak kivihető — a télen benlakással egybe­kötött téli gazdasági iskola szerveztessék, melynek kiadásaihoz 1000 frttal járulni hajlandó is. A kivi­tel módjára megjegyzi, hogy kisebb birtokosok fiai vagy cselédei Írás, olvasás és számolásban kiképez- tetnének, a súly és tér mérésekbe begyakoroltatná­nak és kis gazdaságban előforduló számadási és írásbeli munkák végzésére betanittatnának, azon­kívül pedig úgy a növénytermelés,, mint az állat- tenyésztés körüli főbb tudnivalók felől tájékoztat­nának. E mellett azonban különösen a bennlakás révén szoktatva lennének ahoz, hogy a kisgazda a télen át a maga és cselédjének idejét hogy hasz­nálhatja fel eredményesen I e czélból kosár, seprő stb. készítésre lennének tanítva s az egész idő alatt a rend, tisztaság, becsületesség, illedelem tudásra lennének szoktatva. Az ily irányban szer­vezett téli iskolába a csabai és jaminai gazdák, mint bejárók úgy az elméleti tanításhoz, mint a kézi munkában való kiképzéshez igen mérsékelt díjazás mellett, vagy egész ingyenesen fölvétetné­nek, felolvasások volnának rendezendők a gazdákat legközelebb érdeklő törvényes intézkedésekről és más időszerű kérdésekről, melyekre az iskolába be nem iratkozó közönség is meghivatnék. A tanfolya­mot a földmives iskola igazgatója vezetné, az elemi tárgyak tanításával egy községi tanító bízatnék meg illő tiszteletdij mellett, előadások tartására szakemberek és gazdatisztek kéretnének fel, a kézi­munkák tanítására pedig mesterembereket alkal­maznának- Ily irányú téli tanfolyam létesítését a miniszter nemcsak az iskola kellő felhasználhatása végett tartja szükségének, hanem azért is, mert ezen intézmény körében igen fontos tapasztalatok lennének szerezhetők arra nézve, hogy a téli taní­tásokat a jövőben az egész vármegye területén mi­kép lehetne és kellene szervezni, azonkívül ezek által uz iskola is igen népszerűsittetnék. Végül felhívja a miniszter a vármegyét, hogy ezen tervet lehetőleg megvalósítani törekedjék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom