Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-11-15 / 47. szám
47-ik szám Gyula, 1896. november 15-én XV. (XXVIII.) évfolyam | Szerkesztőség: í | Templomtér, Dobay János , 1; kereskedése, hova a lap 1; •I szellemi részét illető köz- lí (' lemények intézendők. ( Kéziratok nem adatnak / V vissza. 1' i; Előfizetési dij : jj \ | Egész évre . 5 frt — kr. \ | 1 ■ Félévre ... 2 > 50 » i í 1 j Évnegyedre . 1 » 25 » 11 v Eyyes szám ára 10 kr. i> Társadalmi és közgazdászat! hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: ICÓHIT DilVI 13. Eiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. ({er^oc^&^oC1^ ac>pf*ais<r>fe mi Főispán változás előtt. Tallián Bélának országgyűlési képviselői mandátum vállalásával, Békósvármegye főis- páni székének megüresedése befejezett tény- nyó válik. Nincs okunk titkolni, sőt a válás fájdalmának hangulatában senki sem fogja udvariaskodásnak vagy bizantimismusnak tulajdonítani, ha kijelentjük, hogy nem szívesen, sőt igen nehéz szívvel válunk el tőle és hogy távozását Békesvármegye közéletére nézve határozott veszteségnek tartjuk. Alig pár esztendó're terjedő működése alatt olyan üdvösen működött, olyan sikereket produkált, amelyekért neve nagy időkön át ragyogni fog Békósvármegye és abban különösen Gyula városa krónikájában. Hogy egyebet ne említsünk, vármegyénk valóságos tengeri kigyóvá vált nagy és nehéz kérdésének az „Élővizcsatorná“-nak megoldása, nevezetesen a Fehér-Körös vizének a régi mederbe való bevezetése s ezzel a Nádormalom csatornától való függetlenitósünk, ami egyrészről lehetővé tette, hogy Békés, Csaba s Gyula városok, árvízveszélytől való aggodalom nélkül az év minden szakában élővízzel legyenek ellátva, másrészről pedig, hogy az e czimen fenforgott közegészségi hátrányok és veszélyek megszüpjenek és hogy idővel az öntöző csatornák rendszerét meghonosíthassuk, mondjuk, hogy magának az „Élővizcsatorna“ ügyének ezelőtt csak hőn óhajtott, de bekövetkezett alakjában alig remélt radikális megoldása — amiről pedig tudjuk, hogy kezdeményezése, propagálása s megoldása az ő sajátlagos műve — olyan érdem, olyan alkotás, mely egymagában is megérdemli, hogy évtizedek múltán is a legnagyobb elismeréssel, a legnagyobb hálával emlékezzünk vissza Tallián Béla főispánságára. Ismételjük, hogy mi Tallián Béla távozását őszinte szivból fájlaljuk és Bókósvárv A Gyurka felesége. (Vége.) Sajátságos misztikus valami az emberi lélek. Az ember sohsem őszinte, legkevésbé saját magával. Rajzolgatja, festegeti fájdalmát, érzelmeit saját maga előtt s ez a vigasza a fájdalomban. Talán nincs is nagy fájdalom, talán nincs is nagy öröm, csak nagy fantázia! Talán csak a beteges képzelődés, az emberbe beleoltott korcs felfogás szüli mindkettőnek érzetét. Mi festjük, mi színezzük ki saját magunk előtt örömeinket vagy fájdalmainkat s a szerint, amint ragyogó kolorit- tal vagy szürke tusrajzzal tudjuk saját énünk lelkületűt magunk előtt lefesteni változik érzelmeink ‘intenzivitása. Hiúk vagyunk magunk előtt is. Lám nem tett tönkre sem a fájdalom, sem a lelki vívódás, amibe az a szép szőke asszony belesodort. Eljutottam az érzelmek formába öntésének superlativusáig s az a hosszantartó, egyhangú érzelem, amit már saját bensőmben sem tudtam jobban kifejezésre juttatni, elvezetett az unalomig. A fájdalom éle eltompult, czinikus lettem. Beszéljenek bármit a czinikus ember beteges lelki világáról, van egy faja a czinizmusnak, mely első lépcsője a gyógyulásnak. A czinikus ember lelki beteg, de gyógyuló beteg. Benne már csak egy másik érzésnek kell túlsúlyra jutni valami különös véletlen folytán s a kúra be van fejezve. így történt velem is. Bántott a meddő filozofálásnak ez a czéltalan munkája s kezdett dolgozni bennem az évek óta elhanyagolt, szerelembe fűlt ambiczió. Dolgozni, tanulni kezdtem. S mennél jobban beletemetkeztem az akták, a könyvek közé, annál jobban halványodott előttem az a szőkemegyére nézve komoly veszteségnek tartjuk, de — bármily sajnálkozással tesszük — azzal immár mint befejezett ténynyel kell számolnunk. Eme befejezett ténynek természetszerű következménye az érdeklődés a jövő főispán iránt, amely érdeklődés hetek óta sokféle kombináczióra ád okot és alkalmat, amely kombinácziókról ugyan mi is hallottunk, de czélzatosan nem vettünk róluk tudomást, amennyiben túlnyomó részét alaptalannak, valamennyit ídőelőttinek, mindezeken felül pedig nevek kolportálását inopportunusnak tartottuk. Talán nem csalódunk, ha azt hisszük, hogy a békósmegyei főispáni szék betöltésére nézve illetékes kormánykörökben csak most folynak a tárgyalások, helyesebben mondva talán még tárgyalások sem folynak, csupán előintézkedósek történnek. Amennyiben igy volna, bár formális megbízatás nélkül, de annak tudatában és biztosítása mellett, hogy amit mondunk, az a vármegye közönsége túlnyomó részének, mondhatnánk összeségének osztatlan nézete, engedtessék meg nekünk a mélyen tisztelt kormány szives figyelmét néhány ténykörülményre felhívni. Békésvármegyének, és miután szerény nézetünk szerint az államnak, de hozzátesz- szlik, hogy a kormánynak érdeke is ezeset- ben teljesen azonos a vármegyéével, mondjuk, hogy Békésvármegyének, az államnak és az államot reprezentáló kormányzatnak, két előzmény után és különösen a két előzmény következtében egyaránt kiváló érdekében áll a főispáni állásnak ezúttál oly módon való betöltése, hogy az sem ne legyen, sem ne tekintessék többé egyszerű kísérleti állomásnak, aminő az utóbbi időkben volt. Még gondolatban is távol áll tőlünk a múltra nézve rekrimináczióval élni, annyivá is inkább, miután a közelebbi múltat illetőhajú asszonyarcz. Nehezen ment előbb, könnyebben később. Tanulmányaim szürke chaosából esténként kibonyolódva sokszor felmentem még Zalayékhoz fáradt agygyal. Sokszor kisértetbe jöttem még, különösen ha Gyurka nem volt otthon, s ott volt mellettem az az imádandó szép szőke asz- szony, húsz éves hamvas fiatalságának üde szépségével, illatos szőke hajával, mely kaczéran borult rá hófehér halántékának élettől lüktető bársonyára, s a csillárfény rózsaszin reflexében szebbnek, édesebbnek, kívánatosabbnak tűnt fel előttem, mint valaha! De erős voltami Soha nem borultam lábai elé, soha nem tettem a legrejtettebb czélzásokat sem szerelmemről, ellenkezőleg, pikáns, csípős megjegyzésekkel tettem előtte tönkre minden fiatal álmot, minden bolondos illúziót. S az a két szürke szem sokszor olyan melankolikusan pihent rajtam. S a salon diszkrét rózsaszin fénye, az illatterhes bútorok, a zümmögő kandallótüz s a karcsú márványszobrocskák szinte élni, mozogni látszó meztelen kőtestei, mintha összeesküdtek volna ellenem, mintha biztattak volna: „öleld át, szorítsd magadhoz azt a szép hamvasarczu asszonyt, hisz a tied, most a tied, nincs itt senki s mi hallgatunk !“ Nem tettem, Talán bolondság volt tőlem, talán csak becsület. Gyurka bízott bennem s a féltékenység, a roszhiszemüség legcsekélyebb árnya sem zavarta barátságunkat. Aprilba hazamentek. A keleti pályaudvar zagyva tömege között csókoltam meg puha meleg kezét s ráztam meg melegen a Gyurka hatalmas erős markát. Fellélegzettem, mikor a vonat kiindult a pályaházból. Vége egy álomnak — egy kínzó, zavaros, de édes szép álomnak. Isten veled, álmaim tündére, édes szép szökehaju asszonyt * * * leg czikkünk bevezető részével is erős ellentmondásba jönnénk. Tehát a legkisebb rekrimináczió nélkül ama nézetnek kell kifejezést adnunk, hogy Békósvármegye viszonyai úgy alakultak, amelyek nemcsak ajánlatossá, hanem ezidő szerint mondhatnánk szükségessé is teszik, hogy a jövő főispán helyzetét, működését, ne feszélyezze, ne nehezítse az a körülmény, mely két elődjóót, akik helyi ismeretek nélkül, idegenül vették át a vármegye kormányzatát és akiknek ereje s ideje javát igénybe vette az emberek, a viszonyok megismerése, tanulmányozása, ami egyéni kiválóságuk mellett is természetszerűen bénitólag hatott működésükre. Annyira nem rekrimináljuk a múltat, hogy utólag készséggel elismerjük, miszerint ama körülmény, hogy bár kiváló nevű, de idegen emberek neveztettek ki, az akkori viszonyok között, a midőn a kormány nem any- nyira főispánt, mint kormánybiztost keresett Bó- késvármegyébe, indokoltnak volt mondható; nevezetesen az idegenség hátrányainak tagad- hatlanul megvoltak az idegenség előnyei is. Az agrárszoczialismus — mely a főispánok kormánybiztosi megbízatásának indoko ltísáúl szolgált — most sem szűnt ugyan meg Békósvármegyében, de azóta demonst- rálódott, hogy az agrárszoczialismus nem különleges plánta, mely csak Bókésvárme- gyében, hanem olyan növény, mely az alföld, gjjjt a Dunántúl összes földmives vármegyéiben is burjánzik, és amely agrárszoczialismus egészen más természetű feladatokat involvál, semhogy a főispáni állás betöltése vele okozati összefüggésbe hozható volna. Sőt ellentétben a közel múlttal és annak kívánalmaival, anélkül, hogy nagyobb súlyt fektetnénk rá, még ágrárszoczialis szempontbó mérlegelve is, a vármegyének és a központi kor mányzatnak, ismételjük hogy a múlttal ellenExczentrikus bizarr szépséggé nőtte ki ma- [gát Bella három év alatt. Egy nőiessége teljes pompájában virágzó szép asszony előtt találtam magamat három év múlva a boglárosi Mari néni ó divatu szobájában, mikor mint ügyvéd valami nagyszabású hagyatéki eljárás helyszíni tárgya lása végett oda leutaztam. íme', csak összehozott a sors bennünket I Gyurka összecsókolt mikor találkoztunk a tárgyaláson, hova idézve volt ö is mint telekkönyvi szomszéd, és rögtön elvitt magához. Bella nem, volt otthon. Átmentünk Mari nénihez. A jó asszony még nagyobbat hallott, mint valaha, s nincs az a barátság, aminek a kedvéért én még egyszer elefántoskodtam volna mellette, tekintve azt, hogy testi minősége még súlyosabb lett egy pár kilóval. Bella zavartan fogadott. Fekete diszitetlen egyszerű ruha volt rajta s csak nyakán és finom kézcsuklóin volt egy-egy fehér keményített kihajtás. Igéző szépség volt Nagyot dobbant a szivem mikor megláttam s delejes szürke szemei most még melankolikusabbak voltak, mint három éve . . . Valami kéjes hanyagság sugárzott egész lényéből, szőke hajfonat, t rendetlenül bukott le fehér nyakszirtjére. Hanyag elegáncziá- val mozgott s gyönyörű idomainak teltsége most még észvesztőbb, bolonditóbb volt mint leánykorában. — No, Palikám innen nem mégy el egyhamar 1 Szabadkoztam Gyurkától. — Mennem kell fiam, mennem kell, hív az iroda otthon — No de hát csak ' ma nem mégy! — Látod éppen ma készülünk egy nyári mulatságra, azon részt kell venned te ... te aszfalt betyár, nézd meg, hogy tudunk mi mulatni jó vidékiek. Délután kimegyünk az erdőbe ! A Bella szürke szemei bizonyosan sokban hozzájárultak, hogy ott maradtam. * , * * tétben, ma már az képezi érdekét, hogy a jövő főispán olyan ember legyen, aki nemcsak elméletben, hanem gyakorlatilag, még pedig helyi praxisból ösmerje a viszonyokat, sőt annál jobb, annál üdvösebb, ha azokba/n közvetlenül érdekelve is van. Békésvármegye helyzete nincs annyira konszolidálva, hogy ne koczkáztathatná olya- tén experimentáczió, — amitől különben tudjuk, hogy a kormány távol áll — amely egyszerű praemiumnak tekintené s áldozná valamely kegyencz igényei kielégítésére vagy meg- jutalmazására, de másrészről annyira igenis megerősödött, hogy a legkisebb veszedelem, vagy koczkázat nélkül nélkülözheti közeljövőben az „idegen“ kéz »eréig*-ét és akár főtisztviselői s középosztályának kiválóságai, akár és különösen főurai között széttekintve, a kormány bizonyára találna olyan békésmegyei férfiút, akit teljes bizalommal terjeszthetne kinevezésre 0 felségének; viszont azt is reméljük és hisszük, hogy amely békés- megyei férfiút a kormány főispánnak felszólítana, annak méltó ambiczióját képezné és az illető kötelességérzetből sem fogná visszautasíthatni, hogy a felség kegyének elfogadásával vármegyéjének szolgálatára legyen. Ennyit — óhajképen és megszivelés végett — a főispáni állás betöltése küszöbén kötelességünknek tartottuk elmondani. A közigazgatási bizottság ülése. Hétfőn, e hó 9-dikén tartotta Békésvármegye közigazgatási bizottsága rendes havi ülését, melyen az előadói javaslatok úgy szólvón teljesen vita és változtatás nélkül fogadtatván el, az ülés még délelőtt véget is ért. Jelenvoltak: Tallián Béla főispán elnöklete alatt dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bartóky József főjegyző, Jancsovtcs Péter árvaszéki elnök, Oláh György főügyész, dr. Zöldy János főorvos, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, Csák György kir. pénzügyigazgató, Rezey Silvius kir. tanfelügyelő, El-elhangzott a czigányzene egy*egy ak- Ikordja hozzánk. Recsegett lábaink alatt az erdő nedves, levéltörmeléktől buja, tenyészető földje s színes erdei virágok rázták széltől himbált fejeiket az ösvény szélén. Alkonyodon. Közönyös üres dolgokról diskurálva haladtunk Bellával az erdőben, messze hagyva magunk után a mulatozó társaságot ide-ide hangzó zavaros lármájával együtt. Beszélgettünk a boglárosi viszonyokról. — Milyen szép lány lett a kis Szentgyörgyi Alice. Kurtaruhás sovány kis bakfis-jelölt volt mikor utoljára Boglároson voltam, ki hitte volna, hogy ilyen szép eladó leány válik belőle. — Szép leány a kis Alice és már menyasszony is. — Menyasszony ? — Igen, még pedig jó pártit csinál. Szegény leány 1 — Miért szegény ? — Sajnálom az olyan leányokat, ikik pártit csinálnak I Különösen kezdtem magamat érezni a Bella beszédére. — Látja Pali — folytatta — a leányokkal igaztalan a sors. Férjhez mennek ész nélkül, fiatalan, mielőtt megfontolnák a lépést. Lám a férfiak előbb megokosodnak, megkopaszodnak, aztán megházasodnak. Szegény leányok tizenhét éves éretlen észszel bízzák I magukat egy ismeretlen férfi kezére, aki minden csak nem harmóniája az 6 egyéniségüknek. — De hiszen; — jegyeztem, meg a leányok inkább fiatalon mennek férjhez szerelemből, később ők is számítanak. — Óh nem 1 Higyje el nekem Pali, hogy nem. Tudok sok példát. Tudok egy nagyon közelit! Ránéztem. Elpirult hamvas szőke frufrujá- tól fehér nyakáig. Olyan szép volt ez az asszony I a.% ezt olyan méla. á. fák törzsei közül ki-ki bukkant a \
