Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-11-01 / 45. szám
elhunytét. Az elhuuyt földi maradványai f. hó 28-án délelőtti 10 órakor fognak a Régi-Posta-utczai lakásából a nagyvárad-olaszii róm. katb. plébániatemplomban tartandó engesztelő szent mise-áldozat után a váradolaszii közös temetőben örök nvuga- lomra helyeztetni. Mely végtiszteletre az elhunytnak rokonai, barátai, ismerősei tisztelettel meghi vatnak. Nagyvárad, 1896. október 27-ón. Az örök világosság fónyeskcdjék neki I A jégverem titka. Érdekes leletre bukkantak az „Anfang" épület udvarán csütörtökön délelőtt. Jégverem ásássil foglalkozott négy napszámos 1 már másfél méternyire haladtak az ásással, midőn az egyik munkás ásója beleütközött valami kemény tárgyba. Utána ásva, kitűnt, hogy egy teljes emberi csontváz fekszik a földben, s különös érdeket ad e csontváznak az, hogy alsó lábszár csontjain dccziméter széles- két hatalmas összeforrasztott vasbékó van, melyeket három szemből álló erős vasláncz tart össze. — Az udvaron csakhamar több kiváncsi néző gyűlt össze a lelet hírére, kik nézegették, bámulták a különös leletet, melyről világos hogy vasbékóval lábain lett eltemetve. Koporsónak vagy korhadt deszkáinak semmi nyoma körösköriil. Az érdekes leletet beszállították a városházára s a bókésmegyei múzeumban fogják elhelyezni. A lelet igen régi lehet s valószínűleg régebbi barbárkor- beli bilincseivel eltemetett rabuak földi maradványa, ha ugyan nem egy sötét tragédia bizonyítéka. Bizonyára kulturtörténetileg is érdekes lenne kipuhatolni, melyik időből származhatott a különös lelet. Esküvők. Zsirai Mór, a bécsi „Fischer és Zsirai“ kereskedőczég tulajdonostársa, vasárnap esküdött örök hűséget szép menyasszonyának, Deutsch Margitnak, Deutsch József gyulai kereskedő leányának. A fiatal pár esküvő után Bécsbe utazott. — Unta Lajos szatmári kir. mérnök, vá rosunk társadalmának egyik volt rokonszenves tagja, hétfőn tartotta esküvőjét Körös-Ladányban Vajda Felicziával, dr. Vajda Géza körös-ladányi orvos szép és kedves leányával. — Az új pároknak hosszantartó boldogságot kjvánunk. Eljegyzések. Bertóti Berthóty István Békésvármegye fiatal aljegyzője, lapunk munkatársa, vasárnap jegyezte el néhai mosiczi Thurzó Cyrus, pestmegyei volt földbirtokos és özvegye Tikos Borbála szép és művelt leányát Honát, Nagyváradról. — Kaudersz Zsigmond gyulai kereskedő kedves leányát Emmát, a napokban jegyezte el Goldmann József gyulai törekvő fiatal kereskedő. — Szívből gratulálunk 1 Eljegyzés. Gyulafi Juliskát, Gyulafi Endre polgári iskolai tanár kedves húgát eljegyezte Danszky Károly gyulai törekvő fiatal iparos. Lopás Dobozon. Megyeri Lászlóné dobozi lakosnő, Balog Istvánnétól előzetesen ellopott kulcs segélyével 300 cső tengerit; — ugyancsak Megyeri Lászlóné Földi Mihályné zárt lakásából 4 zsák tengerit, 5—6 köteg szőlőt, egy kosár diót, 1 vászon lepedőt, 1 ásót s 3 drb tűzifát ellopott; — nevezett tettét beösmervén, a gyulai kir. törvényszékhez feljelentetett. Veszett eb. Sztán Mitru kétegyházi lakos ku tyája Hausel János ugyanottani lakos gyermekét megmarta, s miután a körállatorvos által a veszettség megállapittatott, a megmart gyermek a budapesti llőgyes-féle gyógyintézetbe felszállittatott. Zászlók és diszitések, tekintettel a közelgő választásra, a megrendelés vétele után nyomban elkészíttetnek és elküldetnek, Csinos s mindenféle nagyságú zászlók, az ország czimerével ellátva, a legpompásabb kivitelben kaphatók. — Jelvények a legkülönfélébb alakokban, a legcsinosabb összeül 1 i tással azonnal elkészíttetnek s bármely választó- kerületre leendő elküldéssel. Tekintettel azon újabb intézkedésekre, hogy a törvényhatóságok, a közhatóságok zászlói az ország czimerével látandók el, azoknak uj zászlóik beszerzéseinél különös figyelmébe ajánlom régi s jóbirü czégemet t Bisenius Karl F. Becs, I., Singerstrasse. 271 1—1 Gyulai élet. Félre előlem, sok hitvány téma: tánczmu- latság, társadalmi élet, ozsonna, eljegyzés, esküvő, műkedvelő előadás, megvadult ökör, rablógyilkosság, megőrült borbélylegény, kettős szerelmi tragédia, torzszülött csoda borjú és ti mindannyian szenzácziós és kevésbé szenzácziós hírek és újdonságok, melyek máskor szívesen látott vendégei vagytok a redakcziónak 1 Tudjátok meg, hogy valamint egy az isten és Mohamed az ő prófétája, azonképen széles e hazában Kárpátoktól Adriáig és október közepétől november 4-ikéig csak egyetlenegy érdekes dolog van, volt és lesz: a képviselőválasztás! Minden más, subiczk, smarn, wurst és sifli! Azért ti többi mellőzött dolgok húzódjatok szépen a háttérbe és ne tolakodjatok a pennám alá. Vigasztalódjatok, lesz még nektek is „szőllő lágy kenyér“-rel, kerültök még ti is az „érdekes“ dolgok közé, addig is azonban tisztelet tudással félre vonulván, engedjétek meg, hogy megértve a korszellem intő szózatát sutba dobva benneteket, én is a képviselőválasztásról Írjak és hogy én se maradjak el az ország sok tuczat toliforgatója mögött, hadd Írjak én is „ Választási morzsáu-]aat: Ki éljen t Erre a kérdésre normális állapotban, minden normális ember azt felelné, hogy mindenki, a ki nem követett el a btkv.-be ütköző olyan cselekményt, mely „halállal büntetendő." A mai mozgalmas időkben sem a viszonyok, sem az emberek nem normálisak s igy kevés embernek jut ki a szerencse, hogy azok közé jusson akiknek életét hosszúra nyújtani óhajtja a közvélemény. Gyulán csak két ilyen boldog embert ismerek most, Terényi Lajost és Bartha Miklóst, a két képviselőjelöltet. — Viselnéd csak a választási költségeinket! — sóhajthatja a két jelölt erre — s fogalmad .lenne erről a nagy boldogságról! Mire ezek a sorok napvilágot látnak, az is ki fog már sülni, hogy a két boldog ember közül melyik lesz boldogabb, ki lett megválasztva ? Engedjenek meg tisztelt olvasóim — ha vannak — erre a kérdésre ma, csütörtökön, még nem tudok felelni. Hiszen ha én erre most mikor e sorokat Írom, már felelni tudnék, akkor egyenesen elmennék Terényi Lajoshoz vagy Bartha Miklóshoz és megsúgnám nekik az édes titkot. Terényi rögtön becsukná a Komlóbeli pártirodát és érdemein méltánylásául, beszerződtetne a leendő törvényszéki palotába — kapusnak, Bartha Miklós pedig megspórólná annak a plakátnak a nyomtatási költségét, amit holnap reggel ragasztanak ki a falakra és bejuttatna engem a „MagyarországB-hoz — correctornak. Milyen kár, hogy nem láthatok a jövőbe I A korlátpárt. így nevezte el a néphumor azokat a szerencsétlen flótásokat, akik választói és választhatói minőségükből adóhátralék folytán kipoty- tyantak. Hogy ez a párt is hatalmas tényezője maradt mindazonáltal a választási mozgalomnak, legjobban bizonyítja az, hogy még nótát is faragott rajuk egy ismeretlenség homályába rejtőz ködő vicinális poéta. A nóta ugyan „sántít“, de vigaszul szolgálhat a korlátpártiaknak, hogy ők legalább nem fognak sántítani, ami a többi szavazó polgárokkal bizony talán még meg is eshetik, ha csak nem az lesz a választási jelszó, hogy: — Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! Alakok. A Terényi párti kortes. Akkora' bőrszivar van a szájában, hogy az embernek akaratlanul is kedve kerekedik „hordár“ után kiáltani. Felemelt fővel, félöles pirosfehér tollal a kalapja mellett sétál a belváros betonjárdáján és lesütött fejjel tollatlan kalappal oson végig a református városon. Ha találkozol vele, meglebegteti tollas kalapját és biztosit róla, hogy Terényi 250 szótöbbséggel meg lesz. Megesküszik, hogy a németváros az éjszaka folyamán Terényihez pártolt s az oláhvároson nagyitó üveggel se találsz Bartha párti szavazót. Haragosan tekint a kiragasztott Bartha párti plakátra és esernyője hegyével, ha eléri lepiszkálja. Azután ajánlja magát és megrázván melegen a kezedet elválik ezen jelentőségteljes szavakkal : — Filippinél találkozunk! A Bartha párti kortes. Piros toll simul fekete kalapjához és a református templom előtti betonjárdán állva, színtelen rezignáczióval veregeti pipaszárávál a csizmája szárát. Meg ne próbáld tőle kérdezni, ha keményített gallér van rajtad, hogy merre van a pártirodájuk, mert azt kapod feleletül, hogy : — Mi köze hozzá ! Különben pedig gúnyosan néz végig rajtad. „High life" facon kalapod karimájától elkezdve egész vasalt nadrágod aljáig és úgy pi- parágyujtás közben foghegyről mondja, hogy még kölcsön is adhatnak szavazókat Terényinek, úgy is marad nekik elég. Ne beszélj előtte a kvótáról és a helyi érdekről, ha becses előtted a saját bőröd, inkább dicsérd előtte Rácz Jánost. A ki ^fenntartja elveit*. Meg van róla győződve, hogy Dugovics Titusz, mikor leugrott a várfalról, meg sem közelítette azt az önfeláldozást, amit ő tesz, akkor, midőn kilépvé pártjából a város érdeke iránti tekintetből Terényire szavaz. A Terényi pártiak szeretik őt a választásig — a 48-as kör szerete- tét pedig egy időre elvesztette. Folyton azon gondolkozik, hogy nem-e okosabb lett volna „elvhü“-nek maradni, de azért hangoztatja, hogy ő megfontoltan, elvei fentartásával szavaz Terényire. Különben csendes ember. Keveset beszél és keveset iszik. Politikai érettség. — Hát hová »szaval“ bátya? — kérdem egy kétegyházi polgártárstól a hét elején. — Hát már mink csak a grófra adunk miénk szavaz it. — Zay grófra ? — Arra, mink „tyityeházi“-ak. — Hát aztán milyen párti a gróf? Az oláh nagy szemeket vetett rám. — Hát hunan tugyunk mink asztal ? Morál. Legjobb dolga van annak, akinek nincs szavazati joga ? Először, mert nem fizet adót, másodszor, mert mindkért pártnak megesküdhetik, hogy nem szavaz — a másikra. És van „kapocs"I __________ —re. Ké rdések. A kártyázó asszonyokról. A Hét, ez az érdekes és elmés heti lop, me lyet a magyar intelligenczia évek sora óta ismer és becsül, a következő kérdéseket intézi olvasóihoz : 1 Illik e a kártya az asszony kezébe ? 2 Lehet e a kártyás asszony jó feleség és jó anya f 3. Helyén való-e, hogy a zsúrokon kártyázzanak f És végűi: 4, Mikép viselkedjék a férj, akinek kártyás felesége van f Ezeket a kérdéseket A Hét a következőképen vezeti be: Akik önök közűi a legutóbbi futtatásokat végignézték, a totalizator vasrácsai között bizonyára nem egyszer találkoztak egy-egy virágos, asszonyi csipkekalappal, mely színesen, ingerlőén vált ki a kemény, prózai férfi-ka'apok közül. A csipkekalap rózsái és búzavirágai alól szikrázó pillantások röpültek ama komoly, angolos flegmáju úr felé, aki a lóversenytér Ígérvényeit osztogatni szokta. Szik rázó és ideges pillantások, — mert a sportot űző asszony még annyira sem tudja megőrizni a hidegvérét, mint a teremtés éke és koronája: a férfiú Mikor Generalis verten hanyatlik vissza a háttérbe és Szolgabiró — ahogy kollégáim, a sporttudósitok mondani szokták — csak patáit mutogatja ellenfeleinek : a tribünökön, a fehér kerítés mellett, a gyöp tábori székein száz és Bzáz selyemruhás teremtés szorítja a szeméhez a tábori látcsövet. Ezek az asszonyok sem nem szépek, sem nem asszonyok többé; az indulat kiforgatja őket a formájukból és még Szirmai Imrének sem jutna eszébe, hogy bókokat mondjon nekik. Az asszony örök naivitása helyébe náluk a játékos férfi önzése, szenvedélye, pénzsóvár nyersesége lépett és a szemükben nem az örök nő érzékies kaczérsága lobog, hanem a börziáner indulata. Budapesten igazán gombamódru szaporodott meg nehány év óta az úgynevezett sportladyk száma. Hol vannak azok az idők, mikor a versenytéren csak mágnásasszonyokat lehetett látni, meg tarka, könnyüvérü lepkéket, akik százával szállták meg a totalizatőr környékét? A polgárt asszony még a puszta gondolatától is megijedt volna annak, hogy a turfon látják. A régi sport- tudósitó szakszerű jelentéseket irt, s ma már színes tárczákban számol be a versenytér közönségéről. Az ügyvédnők, a fűszeresnék, a mosónék, a vállalkozónak, a dzsentri asszonyok és a mézes hitvallású asszonyok hasonlíthatatlanul jobban vannak informálva arról, hogy Tip-Top flyer-e vagy ste- her-e ? mint arról, hogy szabad-e gáliczkövet tenni a savanyú ugorkába? A budapesti családi tűzhelyek melegében immár többet beszélnek a derby-crackek kilátásáról, mint a klasszikus költők verseiről. És az ötösök közt, amelyeket a boldog nyerők hazavisznek, manapság már nem ritka az olyan bankó, amelynek kooyhaszaga van. Mert a konyhapénz is csinos összeget reprezentál a budapesti totalizatőr forgalmában. Hogy a lóversenyjáték még sem fajulhat általános betegséggé: erről, Istennek hála, gondoskodik a lovaregylet igazgatósága, amely csak háromszor évenként huzatja föl a nemzeti lobogót a csömöri-úti nagy tribün tetejére. De a budapesti asz- szonyokat még sem kell már félteni attól, hogy a játék szeuvedélyéről lemondanak. A jó Isten, aki a mezők liliomait ruházza, magas kegyelmét a Piat- nik czégtől sem vonja meg. s a Kuoni pásztor télen is csak olyan jó kondiczióban van, mint a nyári fürdőzés napjaiban. A káityás asszony ma már alig speczialitás többe: száz társaságbeli asszony közül ötven épp olyan ügyesen kezeli a kártyát, mint a férje vagy az udvarlója. Bizonyos, hogy régente is akadtak olyan idők, amikor az asszonyok kártyáztak. Télen, zord hófúvások közepette, nem egy családi lámpa alatt ütötték vigán a huszonegy-et és a jó kedvnek soha ki nem fogyó, kedves forrása volt az asszonyok öröklött hibája: a csalási szenvedély. Melyik asszony nem csalt? Játék után több kártyát kellett fölszedni az asztal alól, mint a mennyi az asz talon maradt és a kinek a testi motozás édes kiváltságát megengedték volna, bizony többnyire az asszonyi ruhák zsebjében akadt volna az elveszett makk-alsóra. És engem, melankholikus vén legényt, főképp az a lesújtó tapasztalás ejt kétségbe, hogy az asszonyok, legalább a kártyában, nem csalnak többé. Nem tréfa ez, aminek az első pillanatban látszik, hanem komoly és elszomorító szimptoma. Mert az asszonyok már nem mulatságos időtöltésképp játszanak, hanem a nyerés csúnya szenvedélye hajtja őket a kártya-asztalhoz. És az angé- nozó, pockerező asszonyt (aki sokszor szintén elvesztette a konybapénzét), már gyakran váltja föl egy igazán századvégi teremtés: a kalábriásozó és tartliz-ó asszony. Fájdalom, nem túlzás, hogy sok asszony már csak szánalmas mosolylyal kibiczel a férjének vagy az udvarlójának, mert a tartlit is jobban játszsza, mint a férfiak. De a tartlizó asszony még nem mindennapi jelenség és a tere ász béla meg a kontra ezidő- szerint még csak szívesen látott vendégekként köszöntének be az előkelő asszonyok zsurjára. Lehet, hogy sohasem lesznek oly népszerűekké, mint a pocker, a ferbli, vagy az angén, mert a kártyás asszonyt nem annyira a játék izgatja, mint a nyerés lehetősége és chancc ai. És a két nem közt való viszonyba mindenesetre pikáns változatosságot fog hozni, hogy az asszony — még pedig a becsületes asszony — ügyesen kifosztja az udvarlóját és oly nyugodt lélekkel nyeri el az összes készpénzét, mintha csak maga is tagja volna valamelyik előkelőbb kaszinónak. A zbúrokon ma már épp oly kevéssé játszanak mulatságból, mint a társaskörök zöld asztalai mellett. A játék ma már komoly munka és nem időtöltő szórakozás. És az a fiatal ember, aki egy hónapi keresetét verejtékes arcz- czal veszti el a rendes zsúrja theás csészéi között, fájdalom, már nagyon is közismert alak a budapesti társaságban. A kávéházak játékszobáiban még ezideig nem igen látni kártyás asszonyt, de a jelekből körülbelül sejteni lehet, hogy a nyilvánosan játszó asz- szouyok kora is mihamarabb megérkezik. A fürdő helyek játszó asztalai mellett a szép asszonyok vígan ütik már a huszonegyet, s ma a fürdői kávéháztól már csak egy lépésnyire van a budapesti kávéház: ehhez nem is kell bővebb bizonyítás. A hadaró és veszekedő férfijátékos szomszédjában ke délyesen issza majd a feketéjét a tartlizó vagy pikettirozó asszony és ha a jó Isten is úgy akarja, ahogy ők, nemsokára a szende és ártatlan nők épp oly gyakran fogják megpumpolni a szigorú főpin- ezért, mint a kevésbé szende és ártatlan férfiak. Bizonyára szép idők lesznek ezek és nincs sok igaza annak a morózus embernek, aki ebben a poézis veszedelmét látja Az a kor, mely a nőket doktori diplomával látja el, természetesnek és érthetőnek találhatta, hogy a dolgozó nőnek a dolgozó férfi könnyelműbb szórakozásaiban is része lehet. Miért ne játszhatna kalabriást az az asszony, aki kenőcsöt ir a rheurna ellen vagy másodfokú egyenletekre oktatja a serdülctlen ifjúságot ? Az agyvelő, mely az anatómia rejtelmeit befogádhatja, a kártyázás rejtelmei iránt is bizonyára van olyan fogékouy, mint az állítólag súlyosabb férfivelő. De eszünk ágában sincs, hogy védelmünkbe fogadjuk § játékos asszonyt, aminthogy azokhoz sem csatlakoznánk feltétlenül, akik egyszerűen ana- thémát mondanak a kártyás zsúrokra és a kártyázó feleségekre. Hovatovább mindinkább úrrá lesz az a meggyőződés, hogy az asszonynak a férfi urnden szórakozásához joga van - - minden isten teremtése ott keresi a boldogságot, ahol tudja — miért ne legyen hát ahhoz is joga, hogy a kártyázás mulatságával frissítse föl az elernyedt idegeit? A puritánok — a morál utolsó bölényei — sirva emlegetik a régi időket, mikor az asszony csak feleség és anya volt, mikor az élet durvább szenvedélyei nyomtalanul suhantak el a feleség kicsiny czipője alatt, de ki tudja, vájjon mégis nem e azoknak van igazuk, akik az agyvelő kártyázó sejtjeinok kifejlődésében látják az asszonyi haladás szimbólumát. A Hét egyelőre nem szól ebbe a vitába, — de azzal a kéréssel fordul olvasóihoz: mondják el őszintén a nézetűket az alábbi kérdésekben. (Mi a czikk élére tettük. Szerk.) Az elmés és találó válaszok bizonyára nagyon sok olvasót érdekelnek és A Hét kötelességének fogja tartani, hogy a beérkezett véleményeket reprodukálja. A válaszokat, melyek november hó 15-ig beérkeznek hozzánk, a Hét-ben lehetőleg közölni fogjuk. Budapesten, 1896. október 16-án. A HÉT szerkesztősége. Irodalom. irodalmi rovatunk különös érdeklődéssel kiséri Szalay-Baróti-féle millennáris »Magyar nemzet történetéit, melyből most a kiadóhivatal, a Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) cs. és kir. udv. könyv- kereskedése Budapesten a 48-ik füzetet küldte be hozzánk. Ez történelmünk azon nevezetes korszakát tárgyalja, mely az 1608. évi bécsi békében találja befejezését, vagyis Bocskay felkelését, Rudolf király uralkodásának utolsó éveit, s utóda, II. Mátyás király trónraléptét. Füzetünk műmelléklete ismét remek s Zrínyi Miklósnak, a költőnek és jeles hadvezérnek arczképe, Bouttats Gellért egykorú metszetében. Mily érdekesek e füzet többi illustrácziói, íme következő sorozatuk mutatja : Bocskay István aláírása, Bocskay István koronája, Bocskay István koronázása, a bécsi béke befejező sorai, Achmed szultán megerősíti a zsitva-toroki békét, Boesíay István diszbuzogánya, Rákóczy Zsigmond erdélyi fejedelem, Mátyás főherczeg, a magyar koronát átadják Mátyás főherczegnek. II. Mátyás koronázása, ülésházy István nádor síremléke. I^IÖ!Zigra.zd.a.sáisr. A szénkéuegrezés. A szénkénegezés alatt azt a dolgot értjük, melylyel a szénkéneget a föld alá juttatjuk. A szén- kéueg olyan folyadék mint a viz, tehát alkalmas szerszám kell hozzá, hogy a föld alatt kellő mélységben és csak épen kellő mennyiségű szénkéneget bocsásson ki. A francziák eszelték ki ezt a szerszámot, de egy becsületes magyar iparos csinálta egészen jóvá. Ez a szerszám voltaképen egy rézből készült henger, melybe körülbelül 3 kilogram szén- kéneg fér. A henger közepén egy szivattyú megy keresztül, mely a hengeren alul erős, kovácsolt vasból, aczéllá edzett szuronyban végződik. A hengerből a szurony végéig egy lyuk van fúrva, ezen a lyukon megy ki a azénkéneg. A rézhenger felső részén van a szivattyú külső része, mely felül egy széles rézgombban végződik. A henger két felső oldalán két vasszarv áll ki, melyeket fogva köny- nyen leszúrhatjuk a szuronyt; keményebb földbe való szúrás könnyítésére henger alján a szuronyhoz egy kallantyu van erősítve, melyet a jobblábbal tiporva a leszurást megcselekedhetjük. Ha a szurony le van szúrva, akkor jobb tenyerünkkel a szivattyú gombjára olyat ütünk, hogy a nyél egészen a rajta levő nyürűkig lemenjen. Ekkor lökődik ki a földben lent a azénkéneg. A szivattyú amint a kezünket felemeltük a gombról, magától visszaugrik s ekkor szívja ki a hengerből azt a kellő meny- nyiségü szénkéneget, melyet a következő lyukba fog belövelni. Amint a szuronyt a földből kivesz- szük, egy utánunk jövő ember egy csömöszölő bunkóval a lyukat azonnal betömködi, hogy a szónké- neg azon ki ne párologjon. A szénkénegezéshez két ember szükséges. Egyik a szénkénegező gépet nyomkodja és azzal kilövelteti a földbe a kéneget, a másik a géppel csinált lyukat tömködi be. A szénkénegezésnél azonban sok mindenre figyelni kell, azért a megfigyelni valókat mind leirom. 1 A szénkéneghordót egy kecskelábra kell helyezni, hogy a gépet alá lehessen a csap alá tartani. 2. A hordót minden töltés után a csavarral jól el kell zárni, hogy a azénkéneg el ne párologjon. 3. A töltésűéi a gépbe tölcsért okvetlenül kell tenni. 4. Nem szabad elfelejteni, hogy a azénkéneg rendkívül gyúlékony anyag, tehát a vele bánóknak pipázni, szivarozni, czigarettázni a világért sem szabad, sőt közelében sem szabad tűzzel járni, mert a szénkénegpárák a levegőben lángot vetnek s a tüzet a géphez vagy hordóhoz vezethetik, amikor aztán azok szétrobbannak és mint egy szétpattanó bomba, embert ölnek, házat döntenek. 5. Szénkénegezés előtt egy nappal a gépbe vizet kell önteni és a szivattyút néhányszor lenyomni, hogy a bőrök benne'megdagadjanak. 6. A géppel bánó szénkénegezéskor elől megy, a földet tömködő utálnia s azonnal tömi a lyukat, mihelyt a szurony kijött a földből. 7. Nagyon kell a géppel bánónak arra vigyázni, hogy a szivattyú gombjának lenyomásakor olyan ütést vagy nyomást tegyen a gombra, miszerint az a gyűrűkig lemenjen. Ha a gomb nem megy le a gyűrűkig egy nyomásra, egy ütésre, akkor már többé nem szabad egy második nyomással lenyomni a gombot, mert igy több szénkéneg fog földbe menni, mint amennyi kell. Az elhibázott nyomás tehát mindig kárral jár, mert az sem jó, ha .kevesebb szénkéneg megy a földbe, az sem ha több | e mellett kétszeres a 'S jé ..
