Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-11-01 / 45. szám

45-ik szám Gyula, 1896. november 1-én XV. (XXVIII.) évfolyam. i Szerkesztőség: Templomtér, DobayJános kereskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Eyyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászaid hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: 2X Ó 23! XT -A- T7" X XD. Riadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv­kereskedés, hova a hir­detések és nyilt-téri köz­lemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tór sora 10 kr. r Éljen Terényi Lajos Gyula városa országgyűlési képviselője! A választók diadalittas tömegének lel­kes ovácziója közepette lapunk zárta után Írjuk e sorokat, lelkesülvén a lelkesülőkkel, és azért ne vegye tőlünk senki rósz néven, ha e pillanatban magunknak sincs annyi higgadságunk, hogy a lezajlott választást a maga érdeme szerint tudnánk méltatni. Senki se tudja pedig jobban, mint mi, hogy mi s mennyi állott tegnap koczkán Gyula városát illetőleg, Gyula városában! Sokkal többről volt szó, mint arról, hogy Gyula városának a jövő országgyűlési cziIduson át szabadelvű vagy függetlenségi párti képviselője lesz-e? Nem lehet tagadni, hogy Gyula városa polgárai tegnap városuk jövője felett vetet­tek koczkát, hogy a választásnál és a válasz­tással kapcsolatban arról volt szó, vájjon Gyula városa mint megyei székhely megtart­ja-e mai hegemóniáját, helyzete megszilárdul-e, vagy pedig a legnagyobb bizonytalanságnak, sőt valljuk meg, hogy veszélylyel fenyegető esélyeknek lesz-e kitéve ? Gyula városa választó polgárainak több­sége, igaz hogy heves küzdelem árán, köte­lessége magaslatán állónak bizonyult. A választó közönség többsége, azok is akik prononszirozott politikai pártállásukkal szemben a szavazástól tartózkodtak, —- de biz­tosan tudjuk jóluk^ hogy szükség esetében politikai pártállásukkal szemben is érvénye­sítették volna szavazatukat, noha semleges­ségükkel is tagadhatlanul hozzájárultak a kedvező választási eredményhez — mondjuk, a választó közönség többsége — egyrészről háláját rótta le Terényi Lajosnak, a város közügyei, különösen pedig a székhely kér­dés küzdelmei körül szerzett örökké feled- hetlen és harvadhatlan érdemeiért, másrész­ről pedig abba a helyzetbe juttatta Terényi Lajost, hogy amit a város függő helyzetének megszilárditása körül oly sikerrel kezdemé­f ílill, A temetőben. Irta: Somijai Lajos. Borongós, ködös őszi idő . . . Csípős, hideg szél süvölt a fákon át s lerázza róluk az elsár- gult leveleket . . . Majd meg felsivit, mintha meg akarná siratni azokat . . . Szomorú, gyászos idő, éppen alkalmas ahhoz a kedélyhangulathoz, mely e napon eltölti az emberek keblét. Hogyne 1 hisz mindenkinek van halottja, akiért siránkozzék, akinek fájó emlékéi szivében felújítsa s elrebegjen érte egy hő imát. A csendes alkony leszáll a tájra, s lassan- lassan megnépesedik a temető. Elzarándokol a halottak e csendes birodal­mába mindenki, hogy a sirok között, elköltözött kedveseire gondolva, eszébe jusson a múlandóság megváltozhatatlan szigorú törvénye. S azok a néma sirok eszébe juttatják, hogy az élet olyan mint a hulló csillag, mely tündököl még, de a másik perczben már eltűnik szemeink elől; olyan mint a virág, mely a felkelő nap arany sugaraitól üdén tárta ki kelyhét, de a le­nyugvó nappal hervadtén hull le tövéről. S aki ma még ragyogni látja élte csillagát, holnap ott fekhet gyászravatalán. A sírokon levő keresztek és a lobogó gyertyalángok busongó szivünknek eszébe jut­tatják azt a vigasztalást, hogy a sir nem örök, túl a. síron viszontlátjuk egymást! . . . Az enyészet, a jnulandóság, az egyenlőség e néma birodalma, a temető sokra, nagyon sokra tanitja az embert. Minden sir egy-egy tanulság, egy-egy történet . .. Elmondok néhányat. * * * * Elhagyott- sirhalom van a temető szélén. — A gyep rég benőtte már. Keresztje félre dőlve áll, nincs rajta koszorú, csak egy kis gyertya pislog a gondozatlan siron . ,. A sir mellett mozdulatlanul áll egy kopott ruháju, dúlt arczu férfiú komoran. Kalapja szé­nyezett, azt mint országgyűlési képviselőnek és a város leghűbb fiának módja s alkalma legyen felépitnie, betetőznie. Őszintén fájlaljuk, hogy épen Bartha Miklóssal szemben kellett küzdenünk, aki a magyár közéletnek ép oly nagytehetségű mint tisztelt alakja; hogy Bartha Miklós, aki bi­zonyára kiváló parlamenti erő s aki méltán foglalhat sőt kellene helyet foglalnia a ma­gyar törvényhozásban, épen Gyulán kereste mandátumát, mely város mai viszonyai között, mai helyzetében öngyilkossági koczkázat nélkül azt nékie meg nem adhatta. Terényi Lajos országgyűlési képviselőnk­nek pedig a diadallal megvívott heves küz-( delem után csak azért nem tesszük kötelességévé hogy Gyula városa nagy kérdését, minden erejének, buzgalmának és befolyásának latba vetésével igyekezzék megoldani, mert ő ezt megvagyunk róla győződve — ép úgy érzi, mint mi^sőt választás után utólag el­árulhatjuk azt í^, amit talán kevesen tudnak, hogy Terényi Lajtát ez alkalommal nem egyéni ámbiczió, nem is egyéni érdek — sőt ez leg­kevésbé — hanem tisztán Gyula városa érdeke, Gyula városa függő kérdéséi bírták rá, hogy ismételten mandátumot vállaljon. Szivből kívánjuk úgy az ő, mint Gyula városa érdekében, hogy nemes intenczióit rövid idő alatt megvalósitsa s eme remény­ben, eme óhajjal mi is szivből hangoztatjuk: Éljen Terényi Lajos, Gyula város megvá­lasztott országgyűlési képviselője I, Választások a megyében. Szerdán ejtették meg az ország legtöbb kerü­letében a képviselő választásokat. Megyénkben azonban csak két kerület — a két legnagyobb — orosházi és gyomai kerületek vá'asztói adták be ekkor szavazataikat s közülök csak Gyoraa válasz­tott végérvényesen képviselőt, amennyiben Oros­házán a három jelölt között megoszlott szavazatok nem vezettek egyik jelölt részéről sem abszolút eredményre. A szerdán lefolyt orosházi és gyomai képviselőválasztásról szóló tudósításunk a következő: mére van huzva, hogy a járó-kelők ne ismerjék fel őt. A kis gyertya fényénél eldurvult arczán egyszerre megcsillan valami . j . Ijedten kap oda, letörli . . Két könycsepp volt az, amelyeket a szomorú visszaemlékezés sajtolt ki szemeiből . . . Gazdag özvegynek volt ő egyetlen fia . . . Beczézgették, elkapatták ... A túlságosan sze­rető édes anya teljesítette fiának minden kíván­ságát, minden kedvtelését. . . Azok a „jó bará­tok“ meg gondoskodtak arról, hogy a vigalom­ból, a gyönyörből ki ne fogyjanak, ó szórta a pénzt. De végre beállt a tönk. Anyja könyek között adta tudtára, hogy már nincs több pénz, hogy már' rég adósságból élnek, de azt is telje­sen kimerítette, már semmijök sincs, szegények, földönfutók . . . S a szeretett fiú ?! — Gorombáskodik az anyával, ki az ő áldozata lett. És mert ö már nem tud leszokni eddigi életmódjáról, hütlenül otthagyja az édes anyát gyámoltalanul, a jószivü emberek könyörületére bízva, ö pedig elmegy világgá 1 A szegény anya, ki még ezután is szerette gyermekét, megbocsátott neki, s könyek között imádkozott érette . . . Évek múltán villámcsapásként éri a hír, hogy az ő fia, kiért annyit áldozott, elzüllött, börtönbe került, mert úgy szerzett pénzt, ahogyan nem volt szabad. Ez megölte őt, az anyai szív ezt nem .birta ki 1.. . Oda temették a szegények és elhagyottak sorába .. . A börtönből kiszabadult fiú szivében fel­ébredt a gyermeki szeretet, elnient felkeresni anyját, hogy kiengesztelje ... de már csak a sírját mutathatták meg neki. Most — már későn — ott áll és könyet hullat arra az elhagyott sírra s megindultan rebegi: „Nyugodj békén jó anyám 1 Boldogabb vagy te mint gyermeked! ... Jobb neked ott a hideg hant alatt, legalább nem látod, mivé lett egyetlen fiad !* .. . * * . * Orosházán- A vármegye legnagyobb választó kerületében, mely magában foglalja Tót-Komlós, Csorvás, Kétegyháza, Gyula-Yári, Öcsöd, Szent- András stb. községek választóit is Orosházán kivül, természetesen hosszasan folyt le a képviselőválasz­tási aktus. Reggel 9 órától este 10 óráig folytak a szavazatok s a két jelölt, a szabadelvű Zay gróf és a függetlenségi Veres József között lefolyandó pótválasztás szükségének eredményével végződött, mig a szoczialista Bokányi lemaradt. A választásra kora hajnalban külön vonatokon jöttek a vidéki szavazók s 8 órakor már a város­háza előtti téren, melyen a csabai 101 ezred egy százada vont élő kordont, felállottak a pártok lobogóik alatt. Balról a Veres, jobbról a Zay, középen a Bokányi párt. 8 órakor a választási elnök Herczegh Géza kijelentette, hogy fél kilenczig adják be az egyes pártok ajánlataikat s jelentsék be a bizalmi férfiakat. Fél kilenczkor jött a Bokányi párt zöme a „Marseillaist“ énekelve, s a kormány­párt is későbben foglalt teljes áliá3t a jobb oldalon. Elnök kijelentése után, mely szerint Brósz János és társai Veres József, Horváth Károly és társai gróf Zay Miklóst, Szeraenyei Imre és társai Bokányi Dezsőt ajánlják, a szavazatszedő küldöttséghez a Veres-párt Bikády Antalt, Tobak Istvánt, Haviár Gyulát és Gondos Mihályt, a Zay-párt Zilahy Lászlót, Haasz Somát, Sulyok Edét és Sülye Pált, a Bokányi-párt Benköt, Ráczot, Sz. Molnár L. és Dauda Mihályt jelentette be. Kilenczkor kezdődött a szavazás. Érdekesnek tartjuk itt a pártok községeukinti alakulásáról a következő szavazási kimutatást közölni: Orosháza Veres 390 Zay 169 Bokányi 112 P.-Szt.-Tornya 27' 67 8 Kígyós 6 36 — Öcsöd 154 9 — Kétegyháza 23 102 — Csorvás 17 39 1 Szt.-András 42 152 ___ Sá mson 1 16 ____ P.-Földvár 40 42 18 Sz.-Szt.-Tornya 11 1 3 Bánfalva 9 25 14 Gyula-Vári Tót-Komlós 38 19 — 67 97 12 N.-8zénás — 26 — A két küldöttség közül az elsőn iél Bokányi a szavazást. ja, a másodiknál Kétegyháza kezdte A szavazatok félóra múlva i így oszlottak meg: Az első küldöttségnél Bokányi 25, Veres 33, Gondosan ápolt, virágos sirhalom, a keresz­ten nefelejts koszorú . . . A sirnál egy bánatos ifjú áll s zokog csen­desen . . . Sűrűn omló könyei ráperegnek a ne-| felejtsek apró kelyheire. Hogyne 1 . . . hisz e virágos sirhant alatt alussza csendes álmát az az ifjú leányka, kit szivének egész hevével, tiszta szerelemmel sze­retett . .. Már édes menyasszonyának vallhatta Öt boldogan, mikor a kegyetlen halál megirigyelte tőlük boldogságukat, elrablá a forrón szeretett ará<y s ezzel széttépte az ifjú édes ábrándjait, megmérgezte jelenét, jövőjét . . . Minden halottak estéjén elzarándokol a kedves sirhoz, s nefelejts koszorút helyez a sír­keresztre, mert az volt az elhunytnak kedvencz virága; s mert emléke él folyton szivében, nem törli azt ki onnét többé senki . . . semmi J . . . * * * Egyszerű sir van távolabb. Imádkozó gyer­mekek veszik körül. Ki alussza ott zavartalan álmát, hogy oly sok, ártatlan gyermek emlékezik meg róla imáiban ?! Egy névtelen hősnője a felebaráti szeretet­nek, egy irgalmas nővér nyugszik ott 1 . . . Egy egész életet ifjú örömeivel, reményei­vel, önfeláldozásával adott oda azok javáért, azok üdvéért, kik oly korán vesztették el a szerető, gondos szülőket; s a kiknél ő pótolta szeretetével, gondoskodásával, nyájasságával az édes anyának szeretetét, gondjait s ápolását. Önfeláldozásáért nem kért e földön semmit, — még elismerést sem 1. . . * * * Díszes vasrácscsal kerített, fényesen ki­világított, remek síremlékkel jelölt sir. Mindenki megáll, hogy megtekintse. Nincs mellette egy részvevő sem, csak nevető inasok ügyelnek fel a kivilágításra. Egy éltében dúsgazdag ember porait fedi ez ékes sirhalom. a másodiknál Veres 32, Zay 14 szavazatot kapott. Tizenkét órakor jött Tót-Komlósról a Veres és Bokányi-párt zöme. Délután 3 órakor Zaynak 603, Veresnek 550, Bokányinak 25 szavazata volt. Este hót óra után Zay és Veres 723 egyenlő több­ségben voltak, mig Bokányi 130 felé járt. A vá­lasztás menete alatt semminemű rendzavarás nem történt. Az eredményt, mely szerint Veres 862, Zay 796, és Bokányi 166 szavazatot kapott, tiz órakor hirdette ki Herczegh választási elnök, mely szerint tehát abszolút többség egyik mellett sem lévén Veres és gróf Zay között uj választás lesz. Gyomán. A gyomai választókerületben lefolyt képviselő választás, mint előre is látható volt, a sárréti ellenzék győzelmével végződött, kik újból megválasztották Barabás Bélát a kerület volt Kossuth párti képviselőjét. Dr. Kovács Albert nemzeti-párti jelölt óriási kisebbségben bukott el s Barabás háromszor annyi szavazatot kapott. Kiss István választási elnök elnöklete alatt 8 órakor reggel kezdődött a szavazás, melyhez Barabás bizalmi férfiul Ligárt Mihály, Péter András, Kollár János, a nemzeti-párt részéről pedig Hunya Elek és Dinya Mihály küldettek ki. A szavazás gyorsan folyt le, példás rendben és lelkesedéssel s már kezdeten nagy többségben volt Barabás. Kovácsra túlnyomó részben az endrődiek sza­vaztak, a többi községbeliek, ahol különben Kovács Albert, aki csak az utolsó napokban lépett fel és nem tarthatott programmbeszédet, alig kapott néhány szavazatot. A késői fellépés főoka nagy kisebb­ségének. Fél négykor tűzték ki a zárórát s fél hatkor hirdette ki az eredményt Kiss elnök, mely szerint Barabás 702 szótöbbséggel a gyomai kerület kép­viselőjévé választatott. A Barabás-párt nagy éljen­zésekkel fogadta az eredményt. A gyulai választás. Mozgalmas képet nyújtott a város, már a reg­geli órákban. Sűrű csoportokban zászlók alatt zene­szóval járták be az egyes pártok az utczákat s már 7 órakor nagy sürgés-forgás mutatkozott a város­ban. Reggel fél nyolcz órakor sorakozott a Terényi párt zászlók alatt az eleki gyermekzenekar zenéje mellett a Komló előtt, hova a németvárosi, nagy- magyarvárosi Terényi pártiak is csatlakoztak. A Bartha-párt kora reggel toborzottá össze németvá­rosi párthiveit s az újvárosiakkal egyesülve fél nyolczkor indulva a 48-as körből, 8 óra tájban fog­lalta el helyét a városház bal oldalán. Kissé később jött a Terényi párt s foglalt állást a jobb oldalon. |Egy emberét, aki kegyetlen szívvel mások keserves keresményéből, uzsorával gyűjtötte nagy vagyonát; aki érzéketlen volt a nyomor és szenvedés iránt . . . Mit ért vele ? ! . . . Ezrek átka kisérte sírjába. Dús kincsein pedig nevető örökösök osztozkodtak, kik most gondtalanul dúslakodnak az igaztalanul utón összeharácsolt nagy örökségből. Meg sem emlékeznek az elhunytról, s e napon is csak inasaikat küldték el, hogy ren­dezzék a kivilágítást, mert különben „mit mon­dana a világ Pl“... * * * Gyászba öltözött, galambősz, agg nő térdel egy sirnál. Reszkető két karjával átölelve tartja a sir keresztjét, zokog hosszan, keservesen . . . A járó-kelők csendesen vonulnak el mel­lette, hogy ne zavarják nagy fájdalmában ... Korán özvegyen, szegényen maradt el kis fiával, kit nagy nélkülözések között gondosan felnevelt. Már szép állása volt fiának, gond nélkül éltek ketten csendben, boldogan . . . íme ! .. . Oh borzasztó csapás anyai szivére! Hőn szeretett fiát, egyetlen gyámolát köteles­ségének hü teljesítése közben érte el a kérlel- hetlen halál 1 . . . És ezt neki, az édes anyának túl kellett élnie l ., . Azért zokog, azért sir oly szivre- hatóan . . . * * * „Oh a sir sok mindent elfed: Bút, örömet, fényt, szerelmet I“ .. . * * * * Az idő már későre jár. A gyertyák kialud­tak a sírokon. Lassan-lassan mindenki kivonult a temetőből. — Csend van. — Néma éj bprul a sirokra, nem zavarja többé a zaj az ott nyug­vók álmait . ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom