Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-09-27 / 39. szám
S9-ik szám. G-yuia, 1896. szeptember 27-én. XV. (XXVIII.) évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 | 25 » I Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati íietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: 3D Ó H ZbT ID -A. “^7" X ID. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. 'C M Előfizetési felhívás, a „Békés“ 1896. utolsó évnegyedére. Lapunk szeptember hó végén XXVIII. évfolyamának harmadik negyedét töltjbe. Ez alkalmat megragadjuk, hogy olvasóinkat, akiknek előfizetése lejáí, felkérjük, hogy azt mielőbb megujitaui szíveskedjenek. A »Békés« programmja, mellyel évtizedek során sikerült a közönség osztatlan bizalmát megnyerni, jövőben is változatlanul a régi marad. Békósvármegye s abban a megye székhelye Jjryula városa közigazgatási, társadalmi 8 közgazdasági érdekeit képviselni, tárgyilagosan,, higgadtan, függetlenül, de óvakodva mindennemű személyeskedéstől: ezt az eszmét tűztük zászlónkra, ezen eszme szellemében működtünk s fogunk jövőben is működni. Mint, a békésmegyei közművelődési egyesület hivatalos lapja, összeköttetéseinknél fogva ama kellemes helyzetben voltunk és vagyunk, hogy elvont elméletek fejtegetése helyett kizárólag megyei s községi érdekeink, kultur- törekvéseink istápolásával foglalkozhatunk és eme törekvésünkben megyénk és városunk kiváló fiainak közreműködése támogatja lapunkat. .Ha a vármegye nyugalmát és békéjét feldúlni, Gyula városát tönkretenni vágyó merénylettel szemben kifejtett működésünkre ez alkalomból különlegesen is hivatkozunk, azt hisszük, hogy felesleges bővebben fejtegetni s indokolni, hogy a „Békés“ oly missiót teljesít, — még pedig nem önző kiadói érdekből, amitől e lap mindig távol állt és távol marad, — mely misszió Békósvármegye s különösen Gyula városa jólfelfogott érdekében áll és mint ilyen nemcsak megérdemli az eddigi, hanem igényli a fokozatos további támogatást is. f AIWA. Ninon dalaiból. i. VarrogasBunk, öltözessünk, _ Szőke ßnyok, barna lányok 1 Varrogatva, öltögetve Szánjanak le szivetekbe Édes álmok, fényes álmok. Fehér selyem ruha mellé Készül, készül könnyű fátyol. Fehér selyem, gyöngyök, ékek, Elringatnak, úgy regélnek Sohsem ismert boldogságról. Nász ruhát ba varrogatunk Könyet senki sobse ejtsen. Ott marad a bánat gyöngye, Boldogtalan leány könye Foltot hagy a tiszta selymen. II. Rózsát kapott a hallgatásért Egy felesleges istennőcske, Mert láb alatt volt, míg Cupido Arany fonalát fonta, szőtte. A szerelemnek és titoknak Virága lett a néma rózsa S az olympuson, nagy titokban Sok rózsa hervadt el azóta! Hogy a szerelem földre szállott, Sok titka lett a nagy világnak S mert mindenki rózsára bízta, Ma már a rózsák — kiabálnak. III. Ne higyj a nőnek, hogy ha rád nevet, Vagy esküvel fogadja, hogy szeret. Ne bigyj a nőnek, hogy ha könyet ejt, Ki gyorsan sir, az’ gyorsan is felejt. De éjjel, édes álmai kpzött Lesd el a szót, mi ajkára szökött. A rejtve rejtett titkok nyitja az, Mert az asszony csak álmában igaz, • Szentessy Gyula. Eme szives támogatásra kérjük bizalommal vármegyénk és Gyula városa közönségét Az előfizetési dij az október-deczemberi évnegyedre 1 frt 25 kr. Ezen összeg vidékről „Békés kiadóhiva tálának Gyulán“ czim alatt postautalvány nyal küldendő be. Kiváló tisztelettel: A »Bélés« szerkesztősége és MM# Aranyhíd. * A névtelenség és titokzatosság leplébe burkolózó „Több megyebizottsági tag“ e hét folyamán a következő újabb körlevelet küldte szót a törvényhatósági bizottság tagjainak MuH hó 23-án kelt körlevelünkben arról értesítettük t. tagtárs urat, hogy a törvényhatóság bizottság őszi rendes közgyűlésén inditványozn fogjuk, miként a vármegye székhelye Csabára helyeztessék át. E levelünkben jelezvén azt, hogy Csaba község a székhely áthelyezése esetén mily áldozatokra volna hajlandó, — tárgyilagosan előadtuk, hogy a székhelykérdés ügyének felvetésé nél bennünket tisztán a vármegye egyetemének érdeke vezet. E körlevelünk következtében a felvetett kér déssel szemben megindult az ellentnozgalom, Nem szándékunk ezen ellenmozgalom természete felett bírálatot gyakorolni, — egyszerűen csak annak con statálására szorítkozunk, hogy ez alkalomból a székhely kérdésével annyi minden, ahhoz nem tartozó kér dés került kapcsolatbamiszerint csakis ezen, sze rintünk helytelenül felszínre vetett és tévesen kap csolatba hozott kérdések együttes mérlegelésének tudható be, ha még a székhely áthelyezésének szükségét elismerő megyebizottsági tagok körében is azon hangulat látszott megérlelődni, hogy az áthelyezés kérdése az adott körülmények között nem idő szerű g és az indítvány beadásának elhalasztása kivá natos. Bár o felfogással egészben egyet nem órthe tünk, de mivel nem önző czélok szolgálatába-sze gödiünk, midőn indítványunkat beadni szándékoz tunk, hanem a megyei közérdek előmozdítását ezé- loztuk: nem akarjuk a küzdelmet a végletekig folytatni és elkerülni óhajtjuk az áthelyezés fel Kaszinói estély nro I. Azért számozom meg a múlt szombaton le folyt kaszinói estélyt, mert remélem, hogy még lesz folytatása. Ezek előrebocsátása után beszélhetek a mu latságról. — . . . „a bálterem pedig fél kilenczre megtelt előkelő és distinguált publikummal. Édes leányalakok, bájos asszonykák lenge alakjai siklottak tova a parketten s a keringő álomba ringató melódiája visszhangot vert a parfümos szerelemittas levegőben. Az első négyest 4o pár tánczol ta.“ . . . Lám csak ez a különbség ..a pesti és a vidéki sajtó között! Mikor a pesti laptudósitó bál előtt 3 órával megirja a referádát ilyen mó dón, másnap „jólértesültségét“ dicséri a publikum mi vidékiek pedig, ha bál előtt csak ío percz- czel próbálnánk egyszer ilyet tenni, otromba hazugságot kolportáló zúglapocskának deklarálna másnap a város közvéleménye. Most pláne ugyancsak megjártuk volna. Mert 9 óra volt már é$ a bálterem tele volt — székekkel, no meg volt ott egy pinezér is. Az étteremben pedig a zsönesz dóré 6 tagja faragott rossz vicczeket a Némethy Jóska dugaszban tartott felolvasására, ki nagy nyugalommal iszogatott egy két spriccert csak olyankor jővén ki egy kicsit flegmatikus modorából, mikor Kis Laczi nagyon bele . talált nyúlni a vicczei közé, vagy ha kócsirobogás hallatszom a kapu előtt. Ilyenkor hatan kiáltottak hogy — Ahán | Némethy Józsi pedig, ki egymaga volt a „vigalmi bizottság“ (lelkének balfele Szabó Emil Tót-Komlóson jegyezte a B. K. E. diszjegyeö- köny vét) felugrott helyéről és a kapu elé szaladt. Ezt megtette ötször s mindannyiszor bus lemondással tért vissza árván hagyott spricceréhez mindannyiszor ugyanazt mondván: vetésével kapcsolatba hozott kérdések kiélesitését és félremagyarázását s elhatároztuk, hogy indítványunk beadását elhalasztjuk. Mert ha községi érdekek, felekezet, nemzeti ség vagy politikai pártok szerint tagolva foglalna állást a törvényhatóság ’ csak egy esetben és bármely kérdésben- is : véleményünk szerint nagyobb kárt szenvedne a közérdek, mint a mennyi előnyt a székhelykérdés kedvező elintézése biztosit. Erős meggyőződésünk azonban, hogy a szék hely áthelyezés kérdésének megoldását tisztán maga a kielégítést kereső megyei közérdek fogja csakhamar ismét eldöntés alá bocsájtani, de-a mint ennek felismerése késztetett bennünket a kérdés nek ezidő szerinti felvetésére — az kötelez egy szersmind arra is, hogy indítványunk beadását ez úttal mellőzzük. Nyugodt Ielkiösmerettel térünk tehát mi is napirendre a székhely kérdése felett mindaddig, mig a döntés ideje elérkezik s a törvényhatósági bizottságban tagtársainkkal együtt épugy minden önző érdek, minden utógondolat és minden keserűség nélkül igyekezünk a vármegye javát szolgálni, aminthogy minden mástól eltekintve, tisztán b megye közönsége érdekében akartuk a székhely kérdését is felvetői. B -Csabán, 1896. szeptember hó. Több megyebizottsági tag. Miután nemcsak a „»»«“-nak, hanem a „jövő“-nek is Írunk, krónikásirói tisztünknél fogva nem mulaszthatjuk el a fenti körlevelet megörökíteni, tudomásúl és okulásul a késő jövő nemzedéknek, hogyan fejeztetett be az ugyancsak nagy garral megindult mozgalom, amelytől a tájékozatlanok azt várták, hogy elementáris erővel magával ragadandja a várnagyé összes községeit és bizottsági tagjait és hogy legalább is száz főre terjedő többség fogja a székhelyet Csabának megszavazni. Soha olyan csalódás, soha olyan keserves kiábrándulás mint most. A Csabára nézve szintén balkimenetelü 1874-iki kísérlet valósággal összehasonlitkatlan siker a mostanihoz képest. Mert — mint a lapunk múlt heti számában megnyitott „Aranykönyv“-hon. volt — Semmi, nem hintó volt. Á doktor kocsija vitt haza luezernát. Igaz, a spriccer nem ugyanaz volt. Fél tízre járt az idő, az alügyész a hetedik pohár spriccert hozatta az asztalra, Kis Laczi elmondta legszentebb viccét, Hoffman Béla ötödször vetette le a keztyüjét és a kis Jancsovics az ötvenkettediket sóhajtotta, mikor Bertóthy Pista egyszerre felböki az ujját a fejéhez. — No! ez hintórecsegés 1 A „vigalmi bizottság“ figyelő állásba helyezkedett és . .. miután a kapu előtt csakugyan megállt a hintó, felhajtotta a spriccert és rohant a kapuhoz. A többi benmaradt fiatalok pedig CSáky gróf, Remenyik Pali és Hatfaludy vezénylete alatt sorfalat állottak. Búsan jött vissza a „vigalmi bizottság“ és jelentette: — Jöttek 1 — Hányán? * — Egyek! azok is leültek Ferencziék előtt. — Adieu mulatság, adieu felolvasás, Pista szedesd el a székeket 1 Ezek voltak az előkészületek. Én pedig, addig mig Bertóthy Pista pinezéri segédlettel elszedegeti a sorba rakott székeket, teszek ide három csillagot, hogy aztán e kis bevezetés után beszéljek a mulatságról. alkalmunk megörökíteni — mig Gyula mellett, Gyula védelmére 214 bizottsági tag lépett sorompóba s a csabai bizottsági tagokat nem számitva, legalább is még ötyenre tehető a bizottsági tagok s^árna, akiknek neveit teljes joggal arahykönyvünkbe iktathattuk volna, mert biztosan tudjuk róluk, hogy Gyula mellé sorakoznak — és bogy ezideig nem cselekedtek, az tisztán annak tulajdonítható, hogy csak egyetlen egy aláírási iv keringett és otthon nem létük következtében nem volt alkalmuk azt aláírni, — mondjuk, mig a gyulai ellenmozgalom mellé 2*L5 bizottsági tag csatlakozott: addig a mozgalom kezdeményezői, a több irányban történt kísérlet daczára egyetlenegy nem csabai bizottsági tagot sem tudták fogni, aki — nem akarunk túlozni s nem azt mondjuk, hogy aki nem rokonszenvezne Csabával, vagy nem szívesen látná a székhelyet Csabán, mert noha. törpe kisebbségben ilyenek is vannak — de igen is nem akadt egyetlenegy nem csabai bizottsági tag, aki a székhely áttételi indítványt beadni,' mellette magát exponálni, vagy azt csak aláírni is vállalkozott volna. Ha ilyen körülmények között a névtelen „Több megyebizottsági tag“ a teljes leszerelést az indítvány beadás „elhalasztás“ álezája alá burkolja, mi sem tagadhatunk meg tőlük annyi atyafiságos jó -indulatot, hogy az „elhalasztását aranyhídnak ne akczeptáljuk, a mely a tisztességes visszavonulást részükre lehetővé teszi. Az aranyhidat respektálva, nem hagyhatjuk azonban észrevétlenül annak alapját, szerkezetét és egynémely pillérjét. A gyulai ellenmozgalomnak, mint annak eredménye bizonyítja, nem volt sem felekezeti, sem nemzetiségi, sem politikai pártszínezete. Sőt példátlan sikerét ép az teszi megbecsülhet- lenné, hogy mindeme színezeteket nélkülözi. Felhívunk a vármegye viszonyait, hangulatát ösmerő minden elfogulatlan egyént, vizsgálja * * * Mert volt ám mulatság! De még milyen. Alig szedette el a székeket Bertóthy, ruhasuhogás, legyezőpattogás hallatszott a társalgó felől s mintha csak a földből nőttek volna ki, (mert a virágok úgy szoktak) ott termettek Gyulaváros szépei „számban megfogyva bár ... de törve nem“. Pista czigány is előkerült valahonnan, és mint egy mosolygó görög-dinnye nézett ki a barna kollégák'közül. Aztán rázendített egy bájós keringőreós . . . (az alügyész nem hozatott több spriccert, Kis Laczi nem viccelt többet, Hoffmann Béla felhúzta a keztyüjét; Jancsovics nefn sóhajtot, hanem tánczolt mindenki a ki ott volt, csak a mamák nem, meg Némethy. Mi többiek pedig majd kirúgtuk a kaszinó fal át 1 Láttam már sok jó mulatságot, de ilyen aranyos kis „estecskét“, mint a milyen a múlt [szombati volt, még nem í A mulatságot legjobban karakterizálja az, hogy a második négyes után a szokásos „compliment“ ‘helyett csárdásra perdültek a párok és a kaszinói estélyeken szokásos három órakor történni szokott „szedelőzködés“ helyett még 5 órakor úgy járta a csárdást czivil, baka ée huszár egyaránt, hogy öröm volt nézni s öt óra után, mikor már minden láb felmondotta a szolgálatot, nem mentek haza, hanem a társalgóba ülve szótlanul hallgatták a’ Pista czigány nótáit. Ä „Csak egy kis lány van a világon . . . “ De sok ábtándotude sok szép álmot szőttek e mellett a nóta mellett reggel | órakor fáradt lábbal és katzenjammeros fővel. Ha az a sok-sok ábránd és álom, mind valóra válna, ugyancsak megnőne az „Eljegyzés“ rovat a „Békés“-ben. Hogy ki volt a bálkirálynő 1 Ej! no, hiszen minden tánezosnő az volt, Liszynétől elkezdve Rét völgyi Toncsikáig, a ki a bécsi „Hernals“ fran- czia órái alatt bizonyára kedvesen fog visszagondolni a kaszinó-bálra. És most a jelenlevők névsorát, melyet ugyancsak könnyű volt összeszedni, ősi szokás szerint közölvén, — Jelen vyltak: Kliment Gyuláné, Kövér Lászlóné, Kiss Gyuláné, Mayer Lajosné (Teschen), Gallacz Jánosné, Erkel Jánosné, Szekér Gyuláné (Vári),jOndrus Cyrillné (Vári), Kozma Sándorné (Ungvár), Liszy Viktórné, Ladies Lászlóné, Mayer Hedvig, Erkel Margit, Kövér Ella, Kliment Mártha, Gallacz Ida, Kis Gizi, Rétvölgyi Xiapuuls mai ezúmAhoz fél iv melléklet van csatolva.
