Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-09-20 / 38. szám
38-ik szám Gyula, 1836. szeptember 20-án XV. (XXVIII.) évfolyam Szerkesztőség: Templomtérj Dobay János kereskedése, hova a lap • szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nőm adatnak vissza. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » | Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: HÓH1T ID^LTTI ID. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak „ el Gyulán, | a kiadó hivatalban. { Nyilt-tér sora 10 kr. m __________________* Ar any könyv. Hódoló ‘tisztelettel hajiunk meg Békés- vármegye közönsége előtt, hálás szívvel mondunk köszönetét a méltányosság, az ősi jog és az igazság köré sorakozó törvényhatósági bizottság lelkes tagjainak. Gyula városa közönsége szivébe zárja mindazokat, akik védelmére keltek, védelmére siettek, amidőn százados hagj'ományo- kon alapuló s épen ez okból létfeltételévé vált intézményeitől meg akarták fosztani, erkölcsi s anyagi végromlás sírjába akarták dönteni. A székhely kérdés sorsa el van döntve; nevezetesen mielőtt és anélkül, hogy a kérdés a vármegyeház termébe vitetett volna, a törvényhatósági bizottság többsége előre Gyula városa mellett foglalt állást. Mint az alábbi díszes névsorból kitűnik, már eddigelé is kétszázon felüli tekintélyes törvényhatósági bizottsági tag kimondotta s sajátkezű aláírásával megerősítette, hogy „a vármegye történeti múltjában a jövő fejlődésére nézve is elég biztosítékot lát, a vármegyének százados jogokkal szentesített jelenlegi fővárosát mindenkor elfoglalt hazafias magatartásánál, fejlődési képességénél, közigazgatásunkra s igazságszolgáltatásunkra semmiképen sem hátrányos fekvésénél és | vármegye minden községe iránt táplált testvéri szeretetónél fogva továbbra is e vármegye székhelyének óhajtja tekinteni; a vármegye székhelyét adás vevés tárgyává tenni 8 annak megváltoztatása esetén egy hazafias nagy várost fejlődésében megbénítani 8 a tönk szélére juttatni .szilárd hazafiul érzületénél fogva sem engedheti.“ — Éddigelé is kétszázan telni aláírták a törvényhatósági bizottság elé beadandó elleninditványt, melyben kérik, hogy a vármegye „Csaba község részéről szőnyegre hozott és á vármegye békéjének feldúlására s áldatlan testvéri har- czok előidézésére alkalmas minden ily irányú törekvések és esetleges indítványok felett egyszerűen napirendre -térni móltóztassék.“ A vármegye hangulata oly elementáris erővel nyilatkozott meg Gyula mellett, a csabai körlevél és a megkisórlett mozgalom pedig annyira viszhang nélkül maradt a vármegye minden községében, hogy a székhely áttétel csabai kezdeményezői az őket legkisebb reménynyel sem kecsegtető helyzetből levonták a konzekvencziákafc- és a biztos vereséget kikerülendő, elhatározták, hogy a mozgalmat „jobb időkre halasztják«, vagyis ami ezzel egyértelmű fogalom, hogy a mozgalmat abbanhagyják. Gyula városa közönsége semmi körül tnények között soha sem fogja elfeledni, sőt büszkeséggel fog mindig megemlékezni róla, hogy a vármegyének minden községe érzelem és gondolatvilágban teljesen összeforrt vele, hogy a csabai hadüzenetet megelőzőleg már mellette foglalt állást, úgy hogy a közelmúlt hetek örvendetes tapasztalatai után hálás szívvel konstatálhatjuk, miszerint a székhely sorsát nemcsak a törvényhatósági bizottsági tagok, hanem a vármegye mindenik és bármely községének lelkes elöljárósága s képviselő testületé kezébe is a legkisebb aggodalom nélkül, sőt teljes megnyugvással letehetuénk. Terényi Lajos városunk országgyűlési képviselője, közéletünk megyeszerte közszeretetben álló vezéralakjáé az érdem, hogy a vármegye bizottsági tagjainak, községeinek, szivek mélyében lappangó érzületét, hangulatát felszínre hozta., megnyilatkoztatta. Nem vonunk le semmit érdeméből, a midőn ,kc& «tatáljuk, hogy önként magára vállalt missióját, fizikai fáradozásait rendkívül megköny- nyitette azon körülmény, hogy a vármegye minden községében sokféle indokon alapuló rokonszenvet és hangulatot, hogy úgy mondjuk : kész helyzetet talált Gyula mellett. Az ősi hagyomány, kegyelet, történelmi jog és méltányosság nemes érzületéből fakadó virágok teljes szinpompában virultak mindenfelé, Terényi Lajosnak csupán a csokorba szedés művészi feladata jutott osztályrészül, mely feladat fáradságáért pazar jutalma van egyrészről polgártársai, Gyula városa közönségének ezúttal igazán osztatlan elismerésében, másrészről és főleg pedig méltó öntudatában, hogy mérlegelheti en szolgálatot tőn úgy Gyula városának, mint Bókésvármegyének, és különösen Bókésvármegye jövőjének. De ugyanilyen szolgálatot tőnek a vármegyének Békésvármegye alább felsorolt fiai is*, akik szilárd állásfoglalásukkal, nemes elhatározásukkal a hadüzenet bevárása nélkül döntöttek a küzdelem fölött, megakadályozták a végeredményében meddő s mégis átkos testvérharczot, megmentették nagy időkre Békésvármegyének különben is súlyos viszonyok között kétszeresen értékes és féltékenyen őrzendő békéjét. Ismételten is hódoló tisztelettel hajiunk meg Bókésvármegye közönsége előtt, hálás szívvel köszönetét mondunk a méltányosság, az ősi jog és az igazság köré sorakozott törvényhatósági bizottság alább megnevezett lelkes tagjainak. Gyula városa antíáleséiben úgy az 1874-iki székbelykérdés alkalmából Gyula mellett leszavazott, mint az ezúttal mellé sorakozott és eme tényiik által a székhely sorsát újólag Gyula javára eldöntött lelkes férfiak névjegyzéke aranykönyv értékű lesz, a melyet hálás kegyelettel őrzeud meg a késő nemzedék is. Eme aranykönyv lapjain megörökittetnék: Gyula. Gr. Almásy Dénes. Ladies György. Weisz Mór. K. Schriffert J. Hoffmann Mihály. Braun Mór. No vált Kamill. Wagner János. Gerlein Reinhardt. Nagy Károly. Erkel János. Keller Imre. Dr. Márki János. N. Szabados Antal, Végh Gábor. Reisner Zsigmond, Léderer Lajos. Miskucza György. Dr. Erkel Rezső. Reisner Emánuel. ifj. Kohlmann F. Endrész András. Sál József. Gallacz János. Dr. Ladies László. Jantsovits Emil. Terényi Lajos. Popovics Jusztin. Br. Drechsel Gyula. Schmidt Gyula. Schmidt József. Sál Sebestyén. Hoffmann Alajos. Dr. Zöldy Géza. Cs. Demkó József. Stefanovics Péter. Dombi- Lajos. Schriffert József. Sohrőder Kornél. Lendvay Mátyás. Ludvig Mihály. Gróh Ferencz. Illich Reinhardt. Oláh György. Dr. Zöldy János. Kövér László. Deimelr Lajos. Bandhauer Gy. Dr. Deimel S. Sárossy Gyula. Kliment Gyula. Berthóty István. Szabó Emil. Hegedűs Lajos. Kiss Gyula. Schmidt Iván. Hoffmann Béla. Doboz. Aszalay Gyula. Gy.-Vári. Szekér Gyula. Kétegyháza. Szerb Miklós. Szekér Mihály. Beles Vazul. Böhm Miklós. Gyoma. Kalocsa István. Házy Imre. Dr. Kiss István. Kovács Lajos. Kherndl György. Endröd. Grócz Béla. Klajisz Lázár. Timár I. János. Viskovics Ignácz. Hegedűs Lajos. Gorzó Nándor. Hunya Mihály. Dr. Uhrin Endre. Kuczkay János. Békés. id. Belenta János. Dr. Hajnal István.1) Kny Antal. Kratochvill Gyula. Beck József. Popovics Szilviusz. Kocsor G.ergely. Sajti János. R. Nagy István. B. Szabó Sándor. G. Varga András. Dr. Szegedi K. Szatmáry Gábor. Konziesky János. J) Azon megjegyzéssel, hogy a mozgalmat időszerűt* lennek találom: az indítványt napirendről levétetni kérem. P Őszi hangulat. Hol beborul, hol kiderül Őszies a hangulat .... Ki boldog, ki boldogtalan, Kire hogy süt rá a nap. Én rám a mi sugárt hullat Az is olyau búba van, Hogy bizony nem olvadna meg Melegénél az arany. Talán nem is volna jó, ha Most hullna rám melegen. Bajom nőne ... és nem tudom, Hogy segitnék szivemen, Mikor úgyis lávamódra Égeti a lelkem az, Mit vissza vett szenderéből A verőfényes tavasz. Halj ■ el . . . halj el őszi napfény 1 . j j Sirasson meg, ki szeret . . . A galambom szép szeméből» Hulló fény tart engemet. Mégis ha | szomorú szép Őszi .tájon tóvelyegsz Rózsám szeme s az én szemem Könybe lábbad, könybe vesz 1 Gyóji Dezső. A legnagyobb czím. Két évtizeddel ezelőtt történt — a mit elbeszélendő vagyok, — mikor még élénken élt a| emlékezetben azon kor, midőn a fejedelem is csak „nagyságos“ czímet viselt; az erdélyi püspök „tiszteletes tudós“ volt; a haszonbérlő még csak „árendás úr“ megszólításra figyelt; a „pos- sessorok“ teins, vagy legfentebb „tekintetes“ urak voltak s nem volt oly szapora .hazánk földén a „nagyságos“ úr és „nagysád“ czím, miként a tengeri nyúl, Ez átmeneti korszakban, mint „k. k. Militär Prediger“ megkaptam az „Einberufung“-ot, hogy 1876. év november 4-ik napján reggeli 9 órakor jelenjek meg Sz.........városában a „Bezi rks Commando“-nál „Hauptrapport“-ra. Mint vadonatúj „tartalékos csász. kir. tábori lelkész“, nerp valami nagy örömmel fogadtam e parádéra meghívást s sokkal hajlandóbb lettem volna a megjelölt nap estéjén valami „zártkörű tánczvigalomra“-ra, vagy épen „batyús bálra“ menni, mint egy, előttem egészen ismeretlen városba, az általam soha sem igen kedvéit »német szó hallgatásra“ rándulni. Igaz ugyan, hogy ez idegen ajkú előadásra nem egyedül voltam meg- hiva B. . ! . városából, ahol mint „papbojtár“ legeltettem az Ür nyáját, csepegtettem a „hasznos ismeretek elemeit“ „a haza reményei“ a tanuló ifjúság leikébe, s emellett végig tánczol- tam a bálokat hűségesen, mintha csak — háromszáz forintra menő évi fizetésemet tárgyazó — „dijlevelem« egyik pontjában, mint kötelesség lett volna felemlítve a „kivilágos kiviradtig“ tánczolás. — Ugyanis kívülem a róm. kath. egyik káplán kollegám és kebelbarátom, valamint a „kincstári doktor“ hasonló — nem óhajtott kitüntetésben — részesültek, s igy tekintettel arra, hogy azon időben ama vidéken, hol útunk elvezetett, a „gőzparipa“ teljesen ismeretlen valami volt s legfennebb mint »kegyes óhajtás“ élt a lelkekben, hogy ott ■ valamikor vasúti közlekedés létezzék — hárman felfogadtunk egy fuvarost, ki bennünket egy napi „gyorsított menet“ után elszállított Sz-.. . városába „gyékény echós“ szekerén, hol — hajói emlékszem — az „arany sas“ czimü vendéglőben helyezkedtünk azon időre, mig katonai kötelességünknek eleget teszünk. Úgy de hogy az ürömeseppek örömmel fűszerezve legyenek, midőn megkaptam a behívást, nyomban menesztettem egy levelet egy volt-tanuló-és laktársamhoz, kiről tudtam, hogy nem sok hivatalos dolgát fogja hanyagolni az által, ha nehány napot arra szentel, hogy eljöjjön Sz j j.. városába s ott legyen velem, mig nekem ott kell maradnom, lévén 0 egy parányi kis faluban olyan „lévita* féle pap-tanitó, kinek hivatalos kötelességeitől bőven maradt ideje az ott levő „szerzetesekkel“ a 32 levelű forgatására, s emellett mint kifogyhatatlan élezés, víg kedvű fiúról tudtam azt, hogy ha O velem lesz, vidáman fogom tölteni időmet az idegenben. Nem is csalatkoztam feltevésemben, mert az én „Gergely“ barátom legott útnak indult s majdnem ugyanakkor érkezett meg Sz.... városába, az általam megjelölt szállodába, midőn mi megérkezénk. A kölcsönös üdvözlések után nyomban az étterembe vonultunk, hogy katona és czivil együttesen megvacsorázzanak. Itt az én „Boksa Gergely“ barátomat a pinezérek egyike kiszolgálni akarván, feléje fordult s kérdezte tőle, hogy „mit parancsol a tekintetes úr?“ E nr.eg- szólitásra tőle telhető komoly arczczal visszaszól a sován^ ifjú : „feljebb barátom, én nem vagyok tekintetes 1“ Bócsánatkéfés mellett „nagyságos“, majd — midőn erre is „még feljebb“ a felelet — „méltóságos“ czimmel szóllitja őt a pinezér, melynek hallatára már az egész vendégsereg „szem és fül“ s minden arcz egy-egy kérdőjel, hogy miféle nagy úr lehet azon alig pelyhesedö kis bajuszú, sovány ifjú ember, ki nemcsak a tekintetes, de még a nagyságos és méltóságos titulust is kicsinyeli s mindezen megszólításokra következetesen hangzik szájából a „feljebb!“ — Nem csoda, hogy ily körülmények közt a mind mélyebben hajlongó pinezér nagy zavarba jön s midőn végtére az „excellencziás“ úr megszól- litásra is -konokul hangzik a „feljebb!“ eként szól: „bocsánatot kérek, már nem tudom, milyen czimmel tiszteljem 1“ Ekkor megszóllal Gergely barátom s ezt mondja: „Az én czimem tiszteletes úr 1“ Csendes mosoly ült az arezokra e nem vártszavak elhangzásakor. Az idegen vendégsereg közül senki' sem volt elkészülve ily fordulatra, de annyival inkább megnyerte»tetszését ismeretlenül . is, sokaknak az én barátom, ki legnagyobb czimnek a „tiszteletes úr“ megszólítást jelentette ki, úgy hogy kevés idő múltán az elébb ismeretlenek nem egy kelteje közelünkbe férkőzött s ismeretséget kötni igyekezett velünk az excellencziás úrnál is nagyobb urakkal, a „tiszteletes urakkal“, s kedélyesen tölt el az estve, miként én azt előre is biztosra vettem. Hasonlóképen töltöttük azon egész időt, mig Sz.... városában valánk s örvendtem, hogy Gergelyt oda invitáltam. Mikor ez történt, azóta „sok víz lefolyt a Szamoson* s az én Boksa • Gergely barátom is évek számában gyarapodott, de testben most is oly sovány, mint volt hajdanában, de víg kedélye — habár sokszor nyilt alkalma szomor- kodni, bánatba merülni — hű maradt hozzá állandóan s ma már a „nyírség* egyik falujában* mint szeretett lelkipásztor s jó családapa tölti napjait megelégedetten, boldogan, s habár az akkor együtt volt társaság tagjai közül némelyik ma már „tekintetes“, „főtisztelendő“, „nagyságos“, ^iiagytiszteletű“ : Gergely következetes maradt önmagához s múltban vallott elvéhez* ó ma is azt tartja, hogy legnagyobb czim a „tiszteletes“, s ezért ö ma is „tiszteletes Boksa Gergely úr“ a nyír m. . . . i egyház közszeretetben álló, vidám kedélyű, derék lelkipásztora, kit méltónak tartottam arra, hogy mint régi jó barátomat, ezúttal is ily módon mutassak be a tisztelt olvasó közönségnek, mintegy annak bizonyságául, hogy a mai czimkóros világban is figyelmet érdemel a „tiszteletes“ czim, ha annak jogos viselője valóban tiszteletre méltó férfiú s czimét minden tekintetben megérdemli! Dombi Lajos. Lapunk: mai Bzétmétlioz fél iv melléklet van osatolva.
