Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-08-30 / 35. szám

volna, hogy a szarvasi főgymnasium áttételére aspirálna s ne jövendölje senki, hogy eredmény nélkül, mert ha egyszer sikerült Gyulával szemben a históriai hagyományt és méltányosságot megbolygatni, az esetben a tradiczió s a kegyelet még kevésbé fogják a főgymnasiumot Szarvasnak megmenteni tudni.

Históriai kegyelet! Csabának túlsúlyra vergődött radikális nagyságai szuverén lenézéssel viseltetnek eme ósdiság iránt. Nem vonjuk kétségbe, igaz, hogy „ma már nem vár, várkastélyok és az uradalmak fejei adják meg feltételeit az igazi központnak “ Az is igaz .hogy a Haruckern telepitvények a modern élet harczában a jobbágyi kötelékek felszabadításával teljes fegyverzetet nyertek s az őserő, ami a népben szunyadott, eddig is bámulatos eredményeket szült“, de ez egy- átalán nem ok arra, hogy olyan fúmigáiás- sal viseltessünk a történelmi múlt és az abból eredő jogok és követelmények iránt. Históriai múlton alapszik a magyar állam, annak közjoga, alkotmánya s egész exiszten- cziája, ha a históriai múltat feladnánk: a magyar állam, ez a hatalmas erőditvény, mint egyszerű kártyavár összeomolnék.

S a históriai hagyomány ápolása nem csak a» állammal szemben és az államra, hanem szükebb körben a vármegyékre nézve is sokkal fontosabb, sokkal ethikusabb tényező, mint azt a csabai lap és az álláspontján levő ultraradikális mozgalom becsülni tudják. Ami pedig spéciéit a „várkastélyok örököseit“ és az „uradalmak fejeit* illetik, a „Haruckernek“ vérbeli örökösei s vagyoni jogutódai: a Wenckheim, Károlyi, Almásy, Apponyi, Bólza grófi családok illustris tagjai, Békésvármegye töldesurai, mig egyrészről teljes mértékben azonosították magukat és alkalmazkodnak az újkor vívmányaihoz, más részről — minden elfogulatlan ember természetesnek fogja találni s teljes tisztelettel fogja honorálni — ha ők a székhely kérdésében Gyula mellé sorakozva a történelmi múlttal őseik hagyományát is kuítiválni bátorkodnak. A mindent felforgatni czélzó radikálismus erre pereátot- kiálthat, de a józan demokráczia a kegyelet ilyetén nyilvánulását tisztelettel respektálni fogja.

A csabai lapnak múlt vasárnapi kirohanásában, Gyula ellen egyik vádja, hogy »német és román népét nem tudta amalgami- zálni.« Talán ha valamelyik, akkor ez a legigaztalanabb vád, valósággal mérgezett fegyver a székhelykérdés fölötti küzdelemben. Békésvármegye egyetlen vegyesajku községében sem hóditott oly mértékben a magyar nyelv, a magyar nefiazetiség, mint épen Gyulán. Az utolsó népszámlálás hiteles adatai szerint a Gyulán összeirt 20,046 lakos között 15,519 volt magyar, vagyis a lakosságnak 78°/0-a, ami az 1880-iki népszámláláshoz viszonyítva 16, az 1870-ikihez képest 23°/o szaporulatot képvisel. De hát hogy állunk e tekintetben Csabán? ahol a magyar nyelv törpe kisebbség a tót mellett, úgy, ha valaki unag/ar szempontból akarna a

székhelykérdésben Gyula s Csaba között választani, még ha valamelyes okoknál fogva halálos ellensége volna is, tisztán ezen okból Gyula mellett kellene állást foglalnia.

Azért is Gyula városa nyugodt lélekkel meri székhelysorsát Békésvármegye többi községei 8 az azok képviseletére illetékes megyebizottsági tagok kezébe letenni. 1874- ben megnyilatkozott már e kérdésben a vármegye s nagy többséggel az ősi Gyula köré sorakozott. Azóta a vármegye csaknem minden községe, részint vas — részint kőutak- kal lett egymással összekapcsolva, telefon- hálózat létesült a székhelylyel és a közigazgatási hatóságok ép úgy, mint egyesek, oly helyzetbe jutottak, hogy halaszthatlanul sürgős ügyeiket pillanatok alatt intézhetik el. Gyula városa nemcsak hogy nem akadályozta a községeket fejlődésükben, de — csak két példát hozunk fel — amidőn Csaba, a sárréti 8 szarvas-mezőhegyesi vasútvonalakat, mint amelyek nem Csaba-felé terelik a forgalmat, ezen okból ellenezte — egy szívvel lélekkel a vasutak építése mellett foglalt állást és nem volt egyetlenegy gyulai bizottsági-tag, aki ellene szavazott volna. Amint volt a múltban, úgy lesz a jövőben is. Gyula városa nem akar egyetlen békésmegyei község rovására sem gyarapodni, egyiktől sem akarja s fogja életnedvét elszívni. Ellenkezőleg: Gyula városa, mint székhely csakis hasznára lesz Bé- késvármegyének. A közigazgatás rendezését — annak logikai kényszeréből kifolyólag — vagy megelőznie, vagy nyomon követnie kell a vármegyéit kikér ekitésének. S Gyula székhely jellege, mintegy provokálandja, mondhatnánk elkerülhetlenné teszi, hogy a felé gravitáló bihari s aradmegyei községek idecsatoltassa nak, ami annyival inkább be fog következni, miután eme községek — épen és kizárólag Gyula kedvéért — maguk is azt akarják, hogy Békésvármegyéhez csatoltassanak, mig Csaba esetleges székhely volta mellett, vágyuk és beolvasztási érdekük elesnék. Gyula városa eme szempontból is tehát szolgálatot teend Békésvármegyének, amelynek eme községek idecsatolásából direkt és indirekte véve, nagy őnye s haszna lészen.

Reméljük, hogy a törvényhatósági bizottság mindezeket méltányolni fogja s ennek tudatában megvagyunk győződve, hogy a túlnyomó többség most is, mint huszonkét esztendővel ezelőtt, napirendre fog térni a csabai székhely érdekében esetleg beadandó indítvány fölött.

Az alsó-fehér-körösi ármentesitő-társulatnak rendkívüli közgyűlése.*)

(Augusztus 6.)

Jelen voltak: Ladies György társ.elnök, Kel- r Imre, Aszalay Gyula, Haan Béla, Áchim Gusztáv, Mezey Lajos, P. Nagy Sándor, Szekér Gyula, Hoffmann Mihály, Bán Károly, T. Kovács András, továbbá Gallacz János kir. tanácsos, vizépitészeti kerületi felügyelő, Szarvasgy Arzén kir. mérnök, miniszteri megbízott, Erkel János társ. főmérnök Csausz Lajos társ. igazgató.

többsége akkor "ts szívvel-lélekkel Gyula mellett sorakoztak.

R.endkivüli érdeklődést tanúsított a székhelyi vitában boldog emlékű Wenckheim Béla báró, akkor ő felsége személye körüli miniszter, aki — ígérete szerint — részt is akart személyesen venni a közgyűlésen, ds' bítegsége ebben megakadályozta. Wenckheim Béla bárót rendkívül kedves] emlékek fűzték Gyulához és amikor két év mulva^ ö felsége kiséretében Gyulára jött, itt tartózkol dása alatt a székhely érdekében vívott küzde-^ lem is szóba jqvén, azt a kijelentést tette, hogy „mig egyetlen egy Wenckheim lesz a vármegyében Gyula városa, mint ősi székhely, 'minden kérdésben feltétlenül számíthat a család, támogatására“.

A döntő ütközet 1874. évi február 10-én ví vatott meg a vármegye régi, akkor még igazán szűk termében. (»Kicsiny nekünk ez a ház, ki rugjuk az oldaját* mondá a különben jobb sorsra érdemes boldogult Reok öntelten a deczem béri bizottmányi ülésen, még akkor szentül meg lévén győződve, hogy a vármegye többsége döntés pillanatában Csaba mellett fog sorakozni dé a kicsiny ház, épen az ő mozgalma következté• ben, pár év múlva monumentális díszes épület lön, a szűk tanácskozási szoba helyére tágas, gyönyörű terem épülj.) Ember ember hátán szO' rongott, amidőn Tomcsányi József főispán közgyűlést megnyitotta és türelmetlenül hall gáttá az állandó választmány javaslata ellen és mellett: szólásra jelentkezett szónokokat. Csaba mellett nagy hévvel Reök István, mig Gyűl illetőleg a statusquo fentartása érdekében Be liczey Rezső mondott hatalmas beszédet. A csa baiak majdnem az utolsó előtti napig áltatták magukat, hogy többségben lesznek, de a köz gyűlés képe s hangulata rendkivül devalválta vérmességüket, noha a szavazás eredmény olyan volt, mely legpessimistább várakozásukat is túlszárnyalta.

Miután Reök István és társai névszerinti szavazást kértek, Tomcsányi József főispán azt

Olvastatott a Gyulán, 1896. évi julius hó 27-én az Elővizcsatorna táplálása czéljából a Fehér Körös balparti töltésében épített betoncsőzsilip viznyomás segélyével történt szilárdsági próbája tárgyában fel vett jegyzőkönyv és az ig. választmánynak vonatkozó javaslata.

Az ig. választmány javaslatához képest a felolvasott jegyzőkönyvet Gallacz János kir. tanácsos, vizépitészeti kerületi felügyelő felvilágosító felszólalása után — nevezetesen kiemelve azt, hogy a megtartott viznyomási próba által úgy az épített betoncsőzsilip szilárdsága és vízzáró képessége, valamint a bekötő töltés tömörsége beigazoltatott — a közgyűlés tudomásul veszi és ezzel egyidejűleg elrendeli a betoncsövek belső felületének két czenti- méteres vastag portland cementvakolattal való ellá fását és a bekötő töltés hosszában — a vizbocsátó homokos rétegen keresztül — 1 kemény agyagrétegig lenyúló agyagéknek létesítését.

Melocco Leonárd építő vállalkozónak a jegyzőkönyvben foglalt azon nyilatkozatát, melyszerint a zsilip betoncsövek belső felületének a kívánt módon való bevakolását, valamint a mentett oldalon levő kapuknál a vezető pofáknak szükséges össze- szoritását el fogja készittetni, a közgyűlés tudomásul veszi és a jegyzőkönyvnek ezen határozattal a földmivelé8Ügyi m. kir. miniszterhez tudomásvétel végett leendő felterjesztését elrendeli.

Az igazgató választmány javaslata alapján, a Fehér-Körös medrében létesítendő Poireé rendszerű duzzasztó mü kiépítése iránt Melocco Leonárd vállalkozóval kötött szerződést, melyet a társulati közgyűlés folyó évi junius hó 17-én elfogadott — a miniszteri rendeletben foglalt pótlásokkal kiegészítve — nevezetesen, hogy vállalkozó a földmivelésügyi miniszter múlt évi szeptember hó 19 ón kelt ren delete értelmében munkásai keresetét készpénzben kifizetni és hogy jz általa biztosítékul letett 2500 frtnyi bánatpénzt a szerződésszerű 4800 frt biztosítékra kiegészíteni tartozik, a közgyűlés jóváhagyja és a vállalkozó módosító ajánlatának figyelembe vételével az építési költséget 47,689 fit 65 krban megállapítja.

A közgyűlés az igazgató választmány jávasla- tához képest, az államsegélyből a folyó évre járó 7000 frtnak a társulat részére történő kiutalványozását a földmivelésügyi minisztertől felterjesztésileg Ikérelmezni elhatározza.

Társulati elnök bejelenti, hogy a Magyar jel álog hitelbanktól birt 1 600,000 frtos kölcsön biztosítékául a m. kir. központi állampénztárban letét- n levő összegre a társulatnak szüksége van, miért annak kiutalváoyozása kérelmezendő.

Az igazgató választmánynak társulati elnök bejelentése*folytán tett javaslatához képest, — tekintettel arra, hogy a Magyar jelzálog hitelbanktól birt 1.600,000 frt kölcsön, a Magyar földhitelintézettől felvett 2 000,000 frt kölcsönből a főkötvény ér telmében maga az intézet által convertáltatni fog, tehát kifizetése teljesen biztosítva van, a közgyűlés határozatilag kimondja, miszerint felterjesztés által kéressék fel a földmivelésügyi miniszter az 1.600,000 frt biztosítására a m. kir. központi állampénztárnál letéteményezett összeg leszámítolásának és a táf- ulat részére leendő Tciutalványozásának elrendelése iránt.

Tértzűke miatt késett.

Szerit.

Tanítók közgyüldse.

A „gyulavidéki róm. kath. néptanító egylet“ elybe egész Békés és Biharmegye déli részében lakó róm. kath. tanítók tartoznak, folyó évi közgyűlését Békésen tartotta, 31 tanító és 11 iskola igazgató, lelkész részvételével. Megjelent a gyűlésen Palotay László kanonok, egyházmegyei tanfelelrandelte s nem emlékezünk, hogy a vármegyeház termében névszerinti szavazás hasonló érdeklődés és figyelem mellett folyt volna le.

Az eredmény pedig az volt, hogy Csaba mellett összesen 86-an, mig Gyula mellett 168-an szavaztak s igy Reök indítványa 82 szótöbbséggel vettetett el A vereséget súlyosbította azon körülmény, hogy nem csabai bizottsági tagok közül mindössze

29-en szavaztak velük, a többi 57 csupa csabai szavazat volt.

A Reök-féle indítvány ellen, illetőleg Gyula mellett szavazó 168 bizottsági tag névsora következő:

1. Ormós János.

2. Frág Albin*

3. Kalmár Mihály,

4. Deutsch Izsák.

5. Czégényi István.

6. Végh József.

7. Ambrus Lajos.

8. Páin Antal.

9. Joncz Ferenci.

10 Boros István.

11. N. Miskucza György. 12- Kovák Kamill.

13. Bak Salamon.

14. Erkel Rezső.

15. Szigeti Lajos.

16. Schriffert B.

17. A. Sánta János.

18. Gerlein Mihály.

19. Schrifiert József.

20. Dániel Pál

21. Ferenczy Alajos.

22. Keblovszky Lajos.

23. Göndöcs Benedek

24. Szántó Alajos.

25. Popp József.

26. Seres József. .

27. Petik Ambrus.

28. Grätz József.

29. Keller Imre.

30. Mondák György.

31. Uferbach János.

32. Both János.

S3. Busz Miklós.

34. Zöldy János.

35. Jápport Simon.

36. Hoffmann Alajos

37. Ladies György.

38. Papp Mihály.

39. Biró Pál.

40. Endreffy Károly.

41. Némedy Ferencz.

42. Oláh György.

43. Kertész András.

44. Fábián János.

45. Poporits Jusztin.

46. Mundruczó Mihály.

47. Czoldán János.

48. Illovits Szilárd.

49. Nyikora Mihály.

30. Farkas Béla.

61, Styir György.

52. Dászkál Miklós.

53- Kövér László

54. Fábry Márton.

65. Szabados József.

56. Kéry Klek.

57. Popovi ts Elek

68. Tyeluk György.

59. Pasali György.

60. Arató Sándor.

61. Szilágyi János.

62. Hárshegyi István.

63. Kertay Zsigmond.

’ 64. Beliczey István.

65. Beliczey Rezső.

66. Pintér György.

67. Timár J. Mihály.

6S. br. Drechsel György.

69. gr. Wenckheim Frigyes

70. Asztalos István.

71. Déry István.

72. Jantyik Mihály.

73. ifj. Belenta János.

74. Benedikti József.

75. Hajnal Ábel.

76. Koszta Sándor.

77. Hídvégi Imre.

78. Tóth Ede.

79. Skúltéti Rafael.

80. R. Nagy Ferencz.

81. Kovács Mihály

82. Mezey Lajos.

83. Kérész* eBy György.

84. Domokos Imre.

85. Szegedi Károly.

86. Komáromi István.

ügyelő is, kit a gyűlés nagy örömmel és lelkesedéssel‘fogadott, továbbá Gí’őcz-Béla prépost, endrődi, Apostol Ubald pápai • kamarás, m.-herényi, Gróh Ferencz gyulai, ' Kozma Gusztáv csorvási, Krisztik János csabai lelkészek, Dr. Karácsonyi János tanár és több hitoktató. A gyűlést megelőzőleg Grócz Béla szt. misét mondott, melyen több jeles kántor felváltva énekelt, egy hatalmas bariton hang bámu- latott keltett.

A közgyűlés a hymnusz éneklésével kezdődött, mely után Kny Antal elnök a tanítókhoz intézett lelkes s/ózattal a gyűlést megnyitotta. Palotay László tanfelügyelő a békésmegyei tanítóság működése telett elismerését fejezte ki; fejtegette a vallás erkölcsi nevelés fontosságát az egyháznak az ioko- lához való viszonyát, a lelkész és tanító, közötti ügyrokonságot és barátságot. Beszédét nagy tetszés és lelkes éljenzés követte. Dr. Schlauch Lőrincz bibornok-püspoköt a közgyűlés hódoló táviratban üdvözölte.

Székely Lajos titkár, mint az egyletnek a tanítói kongresszusra felküldött - képviselője, nagy szorgalommal kidolgozott szép jelentést tett a tanítói közélet terén egy év folyama alatt felmerült mozgalmak és eredményekről; a jelentést a közgyűlés ' nagy figyelemmel hallgatta és tételenkint tárgyalta:

A kántortanitók nyugdijának, illetve a fizetés el- különzésének kérdésében a közgyűlés most határozott á Iáét nem foglalt, hanem azt véleményezi, hogy a kántortanitók főállása a kántori és csakis a világosan kántori természetű vagy stoláris jövedelem számítható le a nyugdíjazásnál.

Niedermayer Antal, mint az országos : egély- alap központi bizottságába felküldött képviselő, szintén szépen szerkesztett jelentést tett kiküldetéséről, melyből örömmel győződött meg a közgyűlés, hogy a tanítók özvegyei és árváit úgy ösztöndíj, mint segélylyel gyámolitó ezen intézmény a lehető egjobb kezekben van és áldásosán működik. A segélyalap tagdija a régi 50 kr. maradt s annak lefizetése minden tanítónak erkölcsi kötelességéül tekintetik.

A jövő közgyűlésen írásbeli dolgozat vagy gyak. tanítás tartására Kelemen László és Buday Alajos jelöltettek ki.

Székely Zsigmond értekezése »A fegyelem a tanév első napjaiban«* kiváló gonddal és szorgalommal volt kidolgozva, a gyűlés dicséretét nyerté ki, az értekezés könyvtárba helyeztetik. A gyűlés sorozata ezennel letárgyaltatván, Kny Antal elnök Patota y Lászlónak megjelenése felett a gyűlés kiváló örömét tolmácsolta, s részére jegyzőkönyvi köszönetét fejezte ki.;'a lelkesedés még növekedett, midőn elnök bejelentette, hogy Palotay László az egylet javára már a gyűlést megelőzőleg 50 frt adományt tett.

Rezeg Silvius kir. tanfelügyelőnek közgyűlésiig jegyzőkönyvi üdvözlés mondatott ki.

A közgyűlés két igen kedves üdvözletét is kapott, és pedig Rezey Silvius kir. tanfelügyelőtől és Békés város községi iskolaszéke nevében Dr. Hajnal István elnöktől. Mindkét levél nagy örömmel és jegyzőkönyvi köszönettel fogadtatott.

"Végül Fecser József tanító korelnöklete alatt megejtetett a tisztujitás a következő eredménynyel: elnök Kny Antal, alelnök Plank Alajos, titkár Székely Lajos és Diósy Lajos, könyvtárnok Dómon129. Szalay József.

130. ReucsisoV8zky Ferencz.

131. Práznovszky Gyula.

132. Nagy János.

133. Juszt István.

134. Farkas József.

135. Sztojánovics Szilárd.

136. őr. Zalay József.

137. Sánta Ferencz.

138. Flaskai József.

139. Czeglédi Lajos.

140. Mező Mihály.

141. Tatár János.

142. Jakabfy Ignátz.

143. Ökrös Sándor.

144. Ökrös P. István.

145. Lázár Mihály.

146. Bor8oti József.

147. Nagy János.

148. Tóth Zsigmond.

149. Csánky Benjámin.

150. Szekeres Sándor.

131. S. Bak András.

152. Szilágyi Antal.

153. Simay János.

164. Jantsovits Pál.

155. Hajóssy Ottó.

156. Parti Ferencz.

157. Kiskéri Mihály.

158. Kovács István.

159. Osváth Andor.

160. Nagy Károly.

161. Németh József.

162. Újfaluéi Dezső.

163. Pusztay Ádám.

164. Moisisovits Lajos.

165. Dobay János.

166. Glazer Károly.

167. Szabados Antal.

168 Gulyás Sándor.

87. R. Nagy Károly.

89. Liszkay András.

90. Török Gábor.

91. Mester András.

92. Bányáy János.

93. Baricza Szabó Sándor.

94- Madarasy Gábor.

93. Brezanóczy Lajos.

96 Balog Imre.

97. Csapó János.

98. Hídvégi Mihály.

99. Csonka János.

100. K. Szűcs Mátyás.

101. Illés András.

102. Csarnai Sámuel.

103. Szász Imre

104. K. Szűcs Mihály.

105. if. Dombi Szabó János.

106. Bonyhay Benjámin.

107. Puskás Pál.

108. Varga Antal.

109. Puskás Sándor.

10. Knizner Károly.

11. Brengártner Sebök.

112. Tury János.

13. Stein Frigyes 1Í4. Melis Mátyás.

:6. Csonka Pál.

16. Weinberger Simon.

17. Klenk József.

18. Bogovits Pál.

119. Baltazár Lajos.

120. Télesy József.

21. Pintér János.

122. Dorogi János.

123. Gazsó János.

124. Győry István.

125. Juszt' Gyula.

126. Szabó János.

127. Vitályos Márton.

128. Oláh Antal.

A szavazás alapján hozott közgyűlési határozat pedig szóról-szóra a következő :

„Felolvastatott a Reök István megyebizottsági tag által, a megye székének Gyuláról Csabára leendő áthelyezése tárgyában beadott. indítványára vonatkozó áll. vál. vélemény.

S ennek kapcsán az áll. vál. kisebbsége által benyújtott külön vélemény.

A fenforgó tárgyra nézve kifejlett vita során beadott kérdésnek szavazás útján leendő eldöntését szorgalmazó s a törvényben meghatározott számú bizottsági tagok által aláirt kérelem folytán elnök-főispán a névszerinti szavazást elrendelvén, annak keresztülvitelére az alispán

elnöklete alatt a jegyzői tisztség, a járási szol- gabirák, Reök István, Kemény Mihály, Göndöcs Benedek, Beliczey István, Kovács István, Szolimán István bizottsági tagokból álló küldöttség rendeltetett ki, mely névszerinti szavazás a közgyűlésnek evégböl-dett felfüggesztése után megtartatván, annak azon eredménye szerint, miként á megye székhelyének Gyuláról Csabára áttétele mellett a jelenvolt bizottsági tagok közül 86, az áttétel ellen pedig 168 szavazat adatott be, - az állandó választmány véleménye 82 szavazat- többséggel elfogadtatott s éhez képest a megye közönsége kimondja, hogy a megye székhelyének Gyuláról Csabára áthelyezését semmi tekintetben sem látván indokoltnak a megye székhelyét "továbbra is Gyulán meghagyni*határozza.°

A szavazás eredményét a csabai bizottsági tagok nagy resignáczióval, a győzelmes többség, különösen pedig Békés és a sárréti derék magyar községek leirhatlan lelkesedéssel fogadták. Az- ősi székházban lefolyt alkotmányos tusa után a „Magyar király* vendéglőben Gyula- városa polgárai hálájuk kifejezéséül lakomát rendeztek a törvényhatósági bizottság tiszteletére. A lakomán rendkivül lelkes hangulat fejlődött ki s a nap hősei nagy ovácziókban részesültek.

Azóta huszonkét esztendő forgott le az idők végtelen kerekén. Eme huszonkét esztendő alatt sokan elhunytanak az ősi székváros körül falanxként sorakozott lelkes férfiak közül, hálás kegyeletünk őrzi s ápolja szép emléküket; de — hála az isteni gondviselésnek — sokan életben vannak ma is és azok bizonyára époly hévvel, époly meggyőződéssel, époly lelkesedéssel fognak az újra megtámadott ősi hagyomány, jog( igazság és méltányosság köré sorakozni,

Ua,y legyen és hisszük, reméljük, hogy úgy is lészen I