Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-08-23 / 34. szám
34-ik szám Gyula, 1896. augusztus 23-án Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » | Eyyes szám ára 10 kr. íj ■ # XV. (XXVIII.) évfolyam. Társa,cLa,lmi és közgazdászaid hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: ül Ó X3I ÜST ID .A. "V I ID. Riadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyílt téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. i A csabai mozgalom. Lapunk múlt heti czikkét ama reményünk és óhajunk nyilvánításával fejeztük be, hogy a székhely megbolygatásának kérdése nem éri meg az őszi közgyűlést; hozzátettük azt is, hogy mi ezt nem Gyula városa érdekében várjuk, mert azt minden körülmény, minden eshetőség mellett megóva tudjuk, amely megnyugvásunk nem egyszerű egyéni nézet, hanem — nincs okunk titkolni, sőt miután ennek kinyilvánítására direkt felhatalmazás és megbízás szerencséjében részesültünk^—■ ismételten és nyomatékosan hangsúlyozhatjuk, hogy ily ügyekben dönteni első sorban illetékes tényezők határozott nyilatkozata, hogy ki van zárva a lehetősége" ff11 anrfak, miként Gyula városa, a csal^áafr^ mozgalmából kifolyólag, akár törvónyszókiuG^íkár megyei székhely jellegét elveszithetáé' Ezt tudva, erről rntgyözödve, Gyula városa szempontjából méj^^elvén, teljes, hideg vérrel fogadhatjuk C^pa község hétfői képviseleti közgyüléséna«/ a törvényes kellékeknek különben is m^F nem felelő határozatát, mely szerint négyszázezer forinttal adóztatja meg magát, hogAT vármegye székhelye Csabára tétessék Még csal^pem is imponál ez a hirtelen áldozatkész^^ már csak azért sem, mert ama impreÄiöt kelti bennünk, hogy a csabai képvi^&í) urak ép oly jól tudták, mint mi tudjulqB>gy a négy — illetőleg a törvény- széki épületre szánt ötödik — százezer fo rint lefizetésére nem kerül a sor, különben alig mentek volna olyan könnyüvórrel egy félmillió megszavazásába, mely fél millió — mellesleg megjegyezve -- édes kevés ugyan a vármegyei 8 törvényszéki székhely meg- bolygatásával járó összes költségek fedezésére, de arra már túlelég, hogy a -ma is épen nem konsolidált pénzügyi helyzettel dicsekedhető Csaba, úgy is mint köz ég, úgy is mint adófizető közönség, a magára vállalt terhek alatt összeroskadjon, annyival is inkább, mert a község és a pusztai birtokosok között felmerült és törvényes elbírálás alatt álló ellentét bizonytalanná teszi magái a községi adóalapot. Nem kis megnyugvására szolgálhat tehát a csabai képviselő testület reálisan gondolkodó elemeinek az a p f AB Az én dolgom a Pesti Naplónál. Jókai Mórtól. Most is édesen gondolok vissza azokra a szép, csendes időkre, amiket úgy hívunk, hogy Bach-korszak, Schmerlingnek sikerült a Bach elődeit rehabilitálni. A Bach és a Schmerling éra úgy áll egy-: más mellett, mint a Nirvána meg a Dante pokla- amott a semmivéporlás elmállasztó lassú zsibba dása, emitt a tortúrák minden fajtájának keresz- tülpróbálása. A magyar újságírónak a Bach idejében az volt a jelszava: „ne szólj szám, nem fáj fejem“. Schmerling uralmában meg az, hogy: „ha szólsz is megbánod; ha nem szólsz is megbánod“. Az ötvenes években lélekzetet venni minden honpolgárnak, rang és faj különbség nélkül, teljesen szabad voh, de már a lélekzetet vissza is lehellni, úgy hogy ennek hangja is hallható legyen, csupán a magyar ó-konzervativeknek. A többi mfnd „mundtodt“ volt. (Nincs erre — ne is legyen, magyar szó.) Dicséretükre legyen mondva, ezt a jogukat fel is használták. Szidták a kormányt nemcsak Budapesten, de még odafent Bécsben is. A magyar ó-konzervativek lumene volt Ürményi József. A magyar nemzeti ellenzék egyedüli látható feje. Ahhoz ragaszkodtunk, mint a horgas atómusok, mi többi szétzüllödt magyar tudat, hogy a félmillió lefizetésére nem lesz szükség, először mert bármily horribilis ősz- szeg, de a czéllal szemben mégis kevés, má-j sodszor és főleg, mert a mozgalom, amelynek érdekében felajánlanák, anélkül sem fog eredményhez vezetni. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy egyáta- lán nem imponál, annál kevésbé pedig felemlít bennünket meg a theatrális hatásra számitó félmilliós ajánlat. De az elől most már nem zárkózhatunk el, hogy részünkről, noha kevésbé részünkről mint | vármegye — nem egyoldalúan Gyula vagy Csaba, hanem ismételten hangsúlyozzuk — az össz várnlegye érdekeit szivén viselő illetékes és iránytadó jeles férfiak részéről illúzió táplálása volt, hogy Csabán a józan higgadtság fog túlsúlyra vergődni az ugyancsak szembeötlő világosságtól elforduló szenvedély fölött, mely szenvedély, a siker kilátása nélkül is, nem riad vissza a vármegye békéjének, a vármegye nyugalmának megbolygatása s feldúlásától. Sajnáljuk, hogy az illúzió szétfoszlott és hogy a csabai határozat következtében a vármegye terme jövő hóban egy — bármily kimenetelű legyen —j végeredményében teljesen meddő s mégis ádáz tusa és elkeseredett küzdelem színhelye lészen. Azt írja a csabai lap, hogy »Gyula nem tud a vármegye székhely kérdésében tárgyilagos álláspontra felemelkedni.« — Furcsa vád! Gyula városának történelmi, társadalmi, közgazdasági alakulása s századokon át fejlődése azon az alapon, azon az irányon épült, hogy Gyula városa a vármegye székhelye; hasonlattal élve éppen úgy, mint Selmecz vagy Körmöczbánya városok alakulásukat, fejlődésüket az befolyásolta, az irányította, hogy bányavárosok. Vegyék el utóbbiaktól a bányákat, ép úgy életgyökeriikben támadják és semmisitik meg őket, mint Gyula megsemmisülne, ha székhely nem volna. Csaba négy évtized óta ama irányban fejlődik, hogy a vasúti hálózatnak egyik góczpontja; kisértsék csak meg eme góczpontot akár Mező- Berénybe, akár Kétegyhízára, tehát csak egy állomásnyira kitolni: Csaba községe eme tény által éppen úgy megsemmisülne, mint meg- sinylené Szarvas városa, ha Csaba rég lappangó aspiráczióját, mely szerint a szarvasi főgymná- sium Csabára tétessék át, elérné, mely töhazafiak: Kemény Zsigmond, Csengery Antal, Kazinczy Gábor, Szilágyi Sándor, magam is. Egész legendakor képződött az alakja körül. Hogy figurázta ki a bécsi Hofburg fényes udvari báljában a mindenható Bach minisztert, fenhangon kérdezve tőle: „nun lieber Herr Doktor (!) was haben Sie neues vor, um Ungarn zu beglücken?“ Hallatlan merénylet! De hasonló merészség volt, amikor Ürményi József a budai várban a helytartó által adott udvari bálon odaplániálta magát a legelső hivatalnokvezér elé hátat fordítva felé, úgy hogy a két kezét a két frakkszárnyának zsebébe mé- lyesztve, ő nagyméltóságát telj-sen elnapsötéti- tette. Ezért felsőbb rendeletre meg is kellett duellálnia a dehonestált kegyelmes urnák Örményivel s szerencse, hogy a pisztolyok lojálisok voltak. E kiváló tekintélynek auguriuma alatt mi, fent elsorolt cidevans rebellisek egy merész vállalatot kezdtünk, a „Nemzeti Könyvtár“ kiadását. Régi krónikáknak, magyar közéletnek megörökítése volt benne a főcél. Sok nagybecsű munka lett ott összehordva: többek között Cse- rey Mihálynak nagy érdekű erdélyi korrajza. Ennek a befolyása alatt született meg Szigligeti „Béldi Pál“ drámája s nekem is több regényem: (Erdély aranykora, Törökvilág Magyarországon, Kétszarvu ember.) Később ezen a félig taposott ösvényen át megnyílt az ut egy rendes napilaphoz, amelynek koncesszióját a derék idősb Emich Gusztáv tudta megszerezni a maga firmájának. Ez volt a Pesti Napló. rekvésében — mellesleg Írva — hathatósan támogatná, ha Csaba megyei székhelyé avanzsálna s a főgymnáziumot többé nem nélkülözhetvén, azt könnyebb szerrel hódíthatná el Szarvastól. ■ * Arra az ideális tárgyilagosságra pedig, amit Csaba a vasúti góczpont veszélyeztetése ecetén kifejtene, éppen olyan kiváncsiak vagyunk, amint nem tudjuk megérteni az út- szélen megtámadott utastól követelt tárgyilagosságot, akit összes vagyonát tartalmazó erszényétől akarnak megfosztani. * ' f Ennek előrebocsátásával mégis jó lélekkel elmondhatjuk, hogy amennyiben egy óletgyökerében megtámadni szándékolt város1 és annak lakossága egyáltalán csak megteheti: úgy Gyula városa, mint lapunk, Csaba község agressiv törekvéseivel szemben eddigelé megtartotta higgadtságát, tárgyilagosságát; megtartottuk pedig azért, mert defensiv állásponton állván, mindig az érdekek lehetőleg es kiegyenlítése, a méltányosság és az igazság volt fegyverünk a közélet küzdelmeiben. „ Gyula városa most is nem azért érzi magát a székhely kérdésben biztonságban, mert — mint a csabai lap imputálja — a »kormánynál befolyásos képviselője,« hanem fyert igaza van. — Hiszen alig lehet szeren csétlenebb helyzetet elképzelni, mint — képviselőjét illetőleg — Gyula városa öt esztendővel ezelőtt volt. A csabai „jó szomszéd “-ok nem is késtek annak idejében Gyula városa akkori helyzetét kiaknázni. Akkor tették jníigy titokban a százezer forintos ajánlatot a törvényszék áttételéért, de még Csatár képviselőségének szerencsétlensége sem volt ké pes odafen a Gyula mellett szóló méltányosságot és igazságot megsemmisíteni. Ne tessék tehát csak Terényi Lajos képviselői voltának és be folyásának betudni, ha komoly tényezők, aminők kormány és országgyűlés, nem mennek könnyedén belé egy magyar város indokolatlan megsemmisítésébe. — Hála Istennek, annyira még nem tartunk, annyira nem sü- lyedtünk, hogy városok életbevágó ilyetén kérdései, bármily különben kiváló s kedvelt egyén kedvéért döntessenek el. Azt is Írja a csabai lap, hogy a székhely kérdésében Csabát az támogatja, hogy a mellette levő szomszédok is akarják. Igazán ? ügy látszik, hogy a székhely kérdését propagáló csabai helyi bizottság nem avatja be laptársunkat mindenbé, ami a mozgalom folyama alatt történik. Csabának például leg- mellettebb levő egyik szomszédja Békés városa, ahol a székhely kérdésében elsővonalban küzdő ugyanazon férfiú járt, aki az igazságügyminiszter elé vezette a deputácziót és aki közvetlen meggyőződést szerzett róla, mert szemébe mondották, hogy Békés városa nemcsak hogy nem támogatja Csabát székhely aspirácziójában, de még semleges álláspontra sem helyezkedik, hanem határozottan Gyula mellett fog állást foglalni. — Látja csabai laptársunk, mi ezt már hetek óta tudjuk hivatalos, hiteles forrásból, de abban a reményben, hogy az igazságügyminiszter elé tett zarándokúiból és a békési fiaskóból levonják a konzekven- cziákat, agyonhallgattuk, nem csináltunk belőle kapitálist és ezúttal is csak azért említjük fel, hogy „ a Csaba melletti szomszédok akaratá“-ró\ ne puszta feltevést, hanem tényt regisztrálhassunk. Hasonló példával szolgá- landnak többek között, hogy egyelőre továbbiakat ne említsünk, a „Csaba melletti szomszéd“ Kétegyháza s Csorvás községek is. Sajnáljuk a vármegye közéletét megmérgező küzdelmet, melyet ha Csabán a higgadtabb elem került volna, vagy — amire sajnos alig van már kilátás — kerülne még túlsúlyra, igen szépen ellehetett volna kerülni. A harezot kizárólag Csaba provokálja, viselje is el úgy azért, mint annak következményeiért a felelősséget. Gyula városát, a vármegye magyar községeit, a vármegye magyar jellegét jövőben is megóvni, megvédeni eltökélt bizottsági tagokat, a küzdelem nem találja készületlenül. Reméljük, sőt biztosan számítunk rá, hogy a mindent magához harácsolni is felfalni törekvő kapzsiság fölött ezúttal is épen úgy mint húsz esztendővel ezelőtt, az igazság és méltányosság fognak diadalmaskodni, Békésvármegye ősi székhelyén, ősi szóktermében. A legtöbb adót fizető vármegye-bizottsági tagoknak 1897. évre összeállított névjegyzéke. 1. Hr. Wodiáner Albert Budapest 33644*62 kr. 2 Gr. Wenckheim Géza Gerla 13927*19 „ 3. Gr. Alrnásy Dénes Gyula 988667 „ 4. Gr. Wenckheim Dénes Doboz 9621*72 „ 5. Br, Wenckheim Viktor K.-Ladány 9495 21 „ Csak két lap van még mai nap életben, amely a távol Bach-korszakban merészkedett megszületni: a Vasárnapi Újság és az Üstökös, napilap csupán a Pesti Napló. Ez képviselte egyedül a magyar nemzeti szellemet. Szerkesztője volt Török János. Az egyedüli posszibilis szerkesztő ‘széles e Magyarországon. Minden egyéb publiczista terhelve volt a kormánykörök előtt. Hisz én nekem magamnak is csak úgy lehetett két éven át a Vasárnapi Újságot szerkesztenem, hogy Pákh Albert lett megnevezve felelős szerkesztőnek ; az pedig Graefen- bergben üdült nehéz betegségéből s minden héten üres lapot küldtünk fel hozzá, azt visszaküldte az aláírásával ellátva s arra nyomtattuk a czen- zornak benyújtandó számot. Tehát a Pesti Napló munkatársa voltam én is. Igaz, hogy csak a vonal alatt. A tárczájá- bán jött a regényem. Az első regényem, mely azzal a vakmerő furfanggal jött létre, hogy naponkint egy tárcsára valót Írtam meg belőle, a következő napra való még csak a fejemben volt meg. Könnyen beletörhetett volna a késem. Ez a regényem volt az Egy magyar nábob. Szép honoráriumot kaptam érte: a Pesti Napló-tói ezer forintot. Rengeteg pénz volt ez akkori Kivált nekem. Nem is tudtam volna mire elkölteni, ha a svábhegyi telket (egy elhagyott kőbányát) meg nem vettem volna rajta. Hanem ez még csak felét adta ki a vételárnak: hogy a másik fele is megkerüljön, nem vplt mit tennem más, mint a jó Magyar Nábob örököséből egy másik regényt leszármaztatnom: ekként támadt a Kárpáti Zoltán. Ezért is megkaptam — előre — a szép ezer forintokat Emichtől. S aztán Írtam ezt is, egyik tárczát a rr.ásik után a Pesti Napló-hz, nem aggódva a jövendők miatt. Hanem ennél aztán csakugyan utolért a nemezis. Az uj telkemen, galagonyabozót-irtás közben a jobbkezem hüvelyujjának a körme alá szűrődött egy tövis, beletört hegye, az ujjam meggyűlt, nem tudtam a tollat fogni: a tárcza elmaradt a lapból. De másnap már ott volt i szerkesztő kegyetlen fulminatoriuma' az asztalomon: „Hallja az ur! vagy regényt írjunk, vagy pa- szulyt öntözzünk l Ha felvette az ur az árát, írja meg az aequivalensét /“ Én aztán mit tehettem? Török Jánosnak igaza volt. Imi kellett. írtam a folytatást balkézzel. Ha a tisztelt olvasó talál valami nevetni .való furcsát ebben a regényben, gondoljon rá, hogy én azt balkézzel írtam, a jobbkezem hüvelykét az alatt széki fü-főzetbe áztatva. De hát én még most is visszagondolok erre. S most, amikor már nevezetes ember lettem, akinek hírnevét a filoxerák, szölömolyok és firkáló férgek milliói hirdetik s körüljárok viruló telkemben, gyönyörködve gyümölcsterhelte fák, bokrok és szőlők ismerős világában, mindig eszembe jut, hogy én ennek az alapját a jó Pesti Napló-nak köszönöm. Adjon -az Isten neki is még sok időkön át bőséges szüretet!
