Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-07-19 / 29. szám
29-fk szám Gyula, 1896. julius 19-én XV. (XXVIIL) évfolyam. i Szerkesztőség: Templomtér, Dobay J ános kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 | 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: HÓHIT DÁVI JD. | Kiadó hivatal: j' Templomtér, Dobay , ■ Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hir- í i detések és nyilt-téri közle- i | mények küldendők. ; Hirdetése k i; szabott áron fogadtatnak jj el Gyulán, i' a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. | Békésvármegyei egészségügyi egyesület. Felhívás Békésvármegye közönségéhezi Alulírottak egy megyei „Egéseségügyi egyesület“ megalakítását vettük tervbe. Ezen egyesülés czélja: a hasznos és alkalmas társadalmi erők minél szélesebb körben való bevonásával javítani, fejleszteni nemzetünk fennállhatásának, boldogulhatasának legbiztosabb alapját, az egészségügyet; az egyesülésben rejlő erő kihasználásával érdeklődést kelteni a nagy közönség körében az egészségügyi kérdések iránt s módot nyújtani arra, hogy az érdekeltek önmaguk is hozzájáruljanak az egészség ügyének — óhajtásaiknak, igényeiknek, megfigyeléseiknek a hatóságok tudomására hozása által való — közvetett és a hatóságokkal közösen működő testületben való közvetlen megvédésére és előbbre vitelére; az egész iránt való tisztul- tabb érzék felköltósével vándor gyűléseken és kiadványokkal oktató modorban terjeszteni a helyes és hasznos egészségügyi ismereteket; a közegészségügy terén közreműködőket, u. m. orvosokat, közig, tisztviselőket, lelkészeket, tanítókat, gyógyszerészeket ezen közös ügy érdekében egymással összeköttetésbe hozni és együttműködésüket előmozdítani, továbbá az egészségügy leghivatottabb és legkihasználtabb bajnokainak, az orvosoknak — hivatásuk teljesítésében segédletükre áHva — egyszorBmind. -anyagi és erkölcsi érdekeit védeni, istápolni, stb. Az egyesület tagjainak sorába bárki beléphet s arra a megye közönségét ezennel felhívjuk. Az egyesület szervezete úgy terveztetik, hogy összeköttetésben álland az országos közegészségügyi egyesülettel s azzal egyetértőig működik. Az egyesületnek rendes és rendkívüli ’tagjai lesznek. A rendes tagok évi 3 frt, a rendkivüliek évi 1 frt 50 kr. tagsági dijat fizetnek. Ezért az összegért kapják az „Egészség“ czimű folyóiratot is, melyben az Kocsis Sándor 1820—1896. Ötvenkét évig távol a hazától. Messze-messze, tengereken túlról, a földteke másik oldaláról, Északamerika egyik legtávolabbi pontjáról gyászhirt veszünk: Kocsis Sándor városunk jeles szülöttének — magas életkora, 76 éve daczára — hirtelen és váratlanul bekövetkezett halálát, melyet ama most már igen kevesen, akik kortársai voltak és még személyesen ismerték, ép olyan megilletődéssel fognak olvasni, amennyire lesújtotta itthoni atyafiait, akik joggal remélték, hogy nagyhírű rokonukat a millennium alatt viszontlátják, illetőleg a fiatalabb nemzedék pedig, hogy megfogja őt ösmerhetni. Ha meg nem hal és hazajön, olyan dolog történik, ami talán példanélküli a históriában, nevezetesen, hogy valaki csak ötvenkét esztendő múltával lépjen újra magyar földre, csak ötvenkét esztendő múltával lássa viszont hazáját. És különösen példátlanná tette volna ama körülmény, hogy ez olyan tősgyökeres magyar emberen történik meg, akit nemcsak a születés ténye, hanem agyának minden gondolata, szivének minden idegszála Magyarországhoz kötött, aki — noha a földteke másik oldalán — családot alapitott, vagyont, hírnevet, tiszteletet, közbe- csülést vívott ki magának, soha egy pillanatig nem érezte magát boldognak, mert — minden levele fényesen tanúskodott róla — évtizedeken át lázként égette a honvágy és amidőn végül nem tudott többé vágyának ellenállani, a honvágyból s a haza viszontlátásának reményéből eredő lelki izgatottsága okozták halálát. A gyulai vásártéri kis nádas ház bölcsejé- től az északamerikai tenessei ravatalig terjedő életpálya olyan megkapó, olyan csodálatos, hogy ha regényíró fantáziájában születnék, akkor mint valószínűtlenségek halmazát kétkedve olország leghivatottabb irói és legelső tudósai által népszerű modorban megirt szép, hasznos, könnyen érthető és élvezetes egészség- ügyi czikkek olvashatók. Felkérjük Bókésvármegyének minden nemesért lelkesedni tudó közönségét, hogy a magunk elé tűzött humánus czél megvalósít- hatását, mely úgy is főként erkölcsi és csakis csekély anyagi támogatást kíván, az egyesületbe való tömeges belépésével elősegíteni sziveskedjék. Az alakuló közgyűlés az aláírási ivek beérkezte után fog megtartatni, melynek idejéről a belépők külön értesíttetni fognak. Az aláírási iveket kérjük legkésőbb a folyó év szeptember 1-éig Békésvármegye alispánjánhoz Dr. Fábry Sándor úrhoz Gyulára megküldeni. Gyulán, 1896. julius hó 12-én. Hazafias üdvözlettel: Ambrus Sándor, Dr. Bartóky József, Dr. Bárdos Arthur, Dr. Bér kés Sándor, Dr. Bodoky Zoltán, Bodoky Mihály, Csánki Jenő, Dr. Dunay Alajos, Dr. Fábry Sándor, Dr. Frey Géza, Garzó Gyula, Grócz Béla, Dr. Rajnai Albert, Horváth Károly, Hoffmann Mihály, Dr. Hoffer Samu, Keller Imre, Kóhn Dávid, Dr. Kovács Károly, Dpi Keleti Ignácz, Dr. Kun Pál, Dr. László Elek, Nagy Jenő, Novák Kamill, Dr. Ondroviczky Lajos, Popovits Szilveszter, Dr. Reisz Miksa, Sál József, Dr. Szarnék Ignácz, Dr. Simkó József, Schröder Kornél, Sztraka György, Dr. Steiner Zsigmond, Terényi Lajos, Varságli Béla; Dr. Wallfisch Ignácz, Dr. Zöldy János. A közigazgatási bizottság ülése (Julius 13-án.) Békésvárinegye közigazgatási bizottsága f. hó 13-án tartotta rendes havi ülését, melyen csak kevés tárgy került napi rendre úgy, hogy az ülés még a délelőtt folyamán véget ért. Az ülésen jelen voltak Tallián Béla főispán elnöklete alatt Dr. Fábry Sándor alispán, Oláh György t. főügyész, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, Dr. Zöldy János főorvos, Liszy Viktor kir, 'vasnánk; tudva azonban, hogy megtörtént, újabb bizonyítékát látjuk annak, hogy a legcsodálatosabb regényeket maga az élet, maga a sors csinálja. Kocsis Sándor,'mindössze hat évvel ezelőtt elhalt hasonnevű édes atyja, gyulai kalapos mesternek legidősebb fia, Kocsis Károly Gyulává rosa főpénztárnokának testvérbátyja, 1820 január 25-én született Gyulán. Az elemi iskolában tanulótársait minden tekintetben túlszárnyaló fiút édes atyja taníttatta; a középiskolát Hód-Mezö- Vásárhelyen és Debreczanbsn végezte, utóbbi főiskola mint jeles tanulót az akkori idő szokásaként külföldi akadémiára küldötte, ahol több nyelvet elsajátított, úgy hogy mint egészen ifjú, magyar, német és latinon kívül folyékonyan beszólt francziául, angolul és olaszul is. A theolo- gia mellett — amihez nem volt hajlama — elvégezte a jogot is és a negyvenes évek elején jurátuskodott Budapesten és mint rendkívül sok- oldalulag képzett, rokonszenves modorú és komoly hajlamú fiatal ember, egyik oszlopa, bálvá nya volt az „ifjú Magyarország“-nak, annak a gárdának, amelynél jobb, lelkesebb fiatalsága soha sem volt és nem lesz e hazának, amely gárda nevéhez és működéséhez Magyarország renaissance-a fűződik. Noha Kocsis Sándor szorosan jogi pályán működött, stúdiuma, hajlamai a közgazdasági tudományok voltak. Kossuth Lajost akivel szorosan bizalmas, baráti viszonyban volt, ő inspirálta a „Tengerre magyar“ szózatra s — múlt esztendei egyik leveléből idézzük — „miután az volt meggyőződésem, hogy Magyarország jövője nemcsak közjogi kérdés, hanem attól függ, vájjon képes lesz-e közgazdaságilag átalakulni, nevezetesen Fiume révén a tengeren a külfölddel kereskedelmi összeköttetésbe lépni, elhatároztam, hogy tengerész leszek, beutazom a világot és ha a sors is úgy akarja, ismereteimet mint Magyarország tengerészeti minisztere fogom hazám javára értékesíteni.« Érne, Kossuth által is tudott és helyeselt intenczióval Kocsis Sándor, otthagyva a jogi pályát, az úri kényelmet, amiben már szép keresete alapján bőséges osztályrésze volt, tisztán az eszmétől lelkesítve, i844-ben beállott Pólában közönséges matróznak, akik között olyan kevés volt még akkor az intelligens elem, ügyész, Csák György kir. pénzügyigazgató, Berecz Gyula kir. h. tanfelügyelő, Haviár Lajos kir. főmérnök, az államépitészeti hivatal főnöke, Zlinezky István közgazdasági előadó, Dr. Hajnal István. Jantsovits Emil, Vidovszky János, Keller Imre, Almásy Dénes gróf, Szabó János, Haviár Dániel bizottsági tagok és Lukács Endre tb. főjegyző, mint a bizottság jegyzője. Az ülés első tárgya volt a vármegye alispánjának junius hóról szóló jelentése, mely a vármegyebeli közállapotokat a következőkben tünteti fel: »/. Közbiztonság : A személybiztonság néhány kisebb vereke- dési eseten kivül jelentékenyebben megzavartatott 3 esetben, nevezetesen Békésen, hol a múlt hó 9-én egy eddig ismeretlen nő Ory Lajos segédgyámot marólúggal leöntötte, minek következtében nevezett egyik szemére megvakult és Mezőberényben, hol egy korcsmái verekedésné, két egyén jelentékeny sérüléseket szenvedett, továbbá a hol junius hó 4-én Vas Mihály béres Püski Imre béres nejét agyba-főbe verte. A vagyonbiztonság az elmúlt hóban kedvező volt s csak néhány kisebb lopással lett megzavarva. Baleset következtében meghalt 6 egyén, öngyilkosság 3 és tűz 6 esetben fordult elő. A szeghalmi járás főszolgabirájának jelentése szerint sok hamis ezüst forintos van forgalomban. Eredetüknek kipuhatolására a nyomozás folyamatban van. (A pénzhamisítókat időközben a szomszédos Okány községben elfogták. Szerk.) 11. Állategészségügy. Az állategészségügy tekintetében régtől fogva tartó kedvezőtlen viszonyokban allig állott be némi javulás. A gyomai járás kivételével, mely az elmúlt hó folyamán az állati járványoktól ment volt, a vármegye összes járásaiban uralgott a sertésvész, alig kímélve meg néhány községet káros fellépésétől. A szigorú óvintézkedések eredményeként a vész ugyan folyton kisebb térre szorul, teljesen azonban az elmúlt hó folyamán csak Tótkomlós, P.-Földvár és Füzesgyarmat községekben szűnt meg, ellenben Gyula városában a már megszűntnek hitt sertésvész újból fellépett. A sertésvészen kivül a sertésorbáncznak és lépfenének fordult még elő néhány szórványos esete. Hl. Földmivelés, ipar, kereskedelem. A közvetlenül az aratás előtt beállott tartós esőzés és ismétlődő viharok a kalászos nöhogy egy cseppet sem lehet fölötte csodálkozni, ha Kocsis Sándor, aki mellesleg írva fizikailag is rendkívül erős, edzett ifjú volt, — három évi tengerészkedés után, mely idő alatt beutazta a földközi, adriai tengert, az atlanti oczeánt, 1847- ben már tengerész kapitány lön. A szabadságharcz alatt a nagy oczeánon vitorlázott, és csak 1849 szeptember elején a világosi fegyverletétel után jutott újra Fiúméba. A szabadságharcz le volt verve; Kocsis Sándor, Kossuth Lajos felszólítására Fiuméből Törökországba ment és ugyancsak hajóskapitányhoz hasonló rangban a török flottánál szolgált, mindaddig mig Kossuth Amerikába ment, amikor is Kocsis Sándor a Kossuthot szállító amerikai hajónak’ egyik tisztje volt és segítette partra szállítani Kossuthot és az emigránsokat Amerikába. Amerikai utjokban azonban nem kisérte őket többé, megvált az emigránsoktól, akikkel többé soha sem találkozott, de megmaradt és még 8 évig vitorlázott angol kereskedelmi hajókon azzal az elhatározással, hogy tengerész marad mindaddig, mig a haza sorsa jobbra nem fordul és eredeti intenczióit, amelyekért tengerészeti pályára lépett, hazája javára nem értékesitheti. 1859 évi október havában hajója tizennégy napi óriási viharban hányatva elvesztette az útirányt, a hajó zátonyra jutott a rajta levő 44 utas és személyzet közül 35-en a vizbe fúltak és Kocsis Sándor csupán nyolcz matrózzal menthette meg életét, még pedig úgy, hogy a hajóroncsaiba kapaszkodva harmadnap múlva a háborgó óceán Nev-Orleans kikötője felé sodorta őket. Valami ünnepnap volt és a tengerparton sétáló közönség távcsöveken látta, hogy a parttól jókora távolságra hajórész úszkál és azon emberi alakok tűnnek fel. Rögtön gőzhajó ment utánuk és egy félórai hajózás után beérték őket, de már akkor csak három embert találtak a roncsokon éhség és hidegtől megdermedve eszméletlenül ; két matróz volt és Kocsis Sándor, a többieket a kimerültség és a hullám elsodorta. A három hajótöröttet miután nem nyerték vissza eszméletüket, bevitték Orleansba a tengerészeti kórházba, hol i4 napi ápolás után egészségüket visszanyerték és a kórházból kibocsáttattak. Minden holmiok, értékük, Kocsis Sándorvényeket sok helyen megdöntötték és általában a kedvezőtlen időjárás gazdáinknak sok aggodalomra szolgáltatott okot. Újabban azonban a jó idő beálltával junius végén megkezdhető volt az aratás. A kalászos növények a táplált szép reményeket ki fogják elégiteni, a mennyiben a vetések mindenütt legkevesebb jó közép termést Ígérnek, Az esőzés a rendkívül gyengén fejlődött tengeri vetéseket annyira megerősítette, hogy némely vidék kivételével ezen terményben is jó termés várható. A gyümölcs termés igen gyenge, csakis a szüret Ígérkezik szokatlanul gazdagnak. A mezei munkások helyzete, tekintettel az aratás beálltára és a folyamatban levő szabályozási munkálatokra, kedvező. Mezei munkásaink több helyen a magas napszámot fizető ár- ezentesitő társulatokhoz állottak munkába és mért az aratásnál kevés a munkaerő. Személyesen akarván meggyőződést szerezni a mezei munkások helyzetéről és azért is, hogy az aratás beálltával esetleg előfordulható mozgalmaknak, megfelelő intézkedés tétellel lehetőleg elejét vegyem, az orosházi járás nyugati részét a múlt hó végén beutaztam. Tapasztalásom szerint a munkások — kevés kivétellel — mindnyájan elszegődtek az aratáshoz és rendellenességek sem eddig elő nem fordultak, sem kilátásban nincsenek. Csakis a gróf Wenckheim örökösök u. n. Nagymajorjában nem akart 70 pár arató a szerződési feltételek mellett a munkába állani, de az aratási feltételek újabb szerződésbe foglaltatván, a munkát megkezdették. A vármegyében egyre terjedő agrárszoczializ- mus Szab.-szt.-Tornya községben ütötte fel fészkét leginkább, miért is szükségesnek vélem, hogy felkérésemre az aratás tartamára ideiglenesen ott állomásozó csendörőrs, véglegesen, vagy legalább egy-két évre állandósittassék. — Kérem azért a tekintetes közigazgatási bizottságot, hogy ez iránt a m. kir. belügyminiszter úrhoz feliratot intézni méltóztassék. Az ipar és kereskedelem terén emlitésre méltó változás nem állott be. IV. Közlekedés, árvédelem. Az esőzés folytán több helyen megromlott utak javarészben kijavíttatván, közutaink állapota kielégítőnek mondható. — Az állami trans- verzalis müut építése folyamatban van, valamint a vármegye utépitési terve szerint ez évben foganatosítandó útcza építések is megkezdettek. A köröstarcsai vashid terveit kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur helyszíni bejárás alapjául álnak megtakarított vagyona és értékes gyűjteményei amiket magával hordott volt, az óczeánba veszett. Nem volt egy pennyjük, nem egy be- Itevő falatuk, amint Nev-Orleans útczáin bolyongtak. A tengerparti hajókon kísérelték meg munkába lépni, eredmény nélkül. Kocsis Sándor, amint búsan egy árboczfához támaszkodott, valami keménységet érzett, és amidőn felszólítására az egyik matróztárs a keménység okát kereste, mellénye hátsó zsebében odatévedt ezüst darabot, egy dollárt fedezett fel. Úgy jött ez a dollár, mint az égből hullott manna, vettek rajta ócska fűrészt és fejszét és elhatározták, hogy mig újra hajóra mehetnek, favágással keresik kenyerüket, így is cselekedtek, hat héten át fát vágtak egyes házaknál. Egy napon egy vendégfogadóba jutottak, ahol a házfelügyelőtől szintén favágást vállaltak fel. A házfelügyelő bement a konyhára s dicsekedve említette a fogadósnénak, milyen olcsó áron adta át a favágatást ismeretlen, igen finom modorú embereknek. A vendéglösné kíváncsiságból megnézte őket és férjét is kihivta a faszínbe, hol egy darabig együtt figyelték őket, mig egyszer a vendéglösné magyarul szól az urának, miféle emberek lehetnek ezek a szerencsétlenek, látszik, hogy nem idevalók és nem is olyan elzül- lött kinézésüek, mint az idevaló favágók. Azt a jelenetet, amely ezután következett, lehetetlen megírni. Kocsis Sándort változatos életében talán soha semmi sem lepte úgy meg, mint az a néhány magyar szó, amit hét esztendő óta először hallott és legkevésbé volt rá elkészülve, hogy akkori sanyarú helyzetében magyar emberekkel találkozzék. Az édes magyar szó úgy hatott rá, mint egy mennyei akkord és bámulatában, meghatottságában perczekig nem jött szó ajakára. De nem kevésbé volt meghatva a derék házaspár is, amikor Kocsis Sándor fel- indultságát leküzdve, zengzetes magyar nyelven megszólalt és elmondta kilétét és a szerencsétlen körülményeket, amelyek közé jutott. A vendéglős Puneki' József szegedi ember volt, 48 előtt százados, a szabadságharcz alatt pedig őrnagy Klapka hadtestében és mint ilyen, nejével együtt a komáromi kapituláczió után igazolványnyal Amerikába vándorolt ki s több évi hányatás
