Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-06-28 / 26. szám

tárogatót, oz oly érdekes kuruczkorbeli ősi magyar hangszert Mayer Adolf operaházi művészek, kezel­ték, újból egy bájos duett, Pewny íren és Arányitól ragadta a közönséget egyöntetű lelkesedésre. Három­szor hivták ki. a szereplőket. A programm III. része a Takács Mihály ma- gándala '„Brankovics Györgyiből a művész hirtelen közbejött indispositiója folytán a közönség a leg nagyobb sajnálatára elmaradt, mit Berthóty rendező azonnal ki js hirdetőt a színpadról azzal, hogy helyette Ábrányiné énekli el a Névtelen hősök „Ilonka“ dalát. Lelkes taps fogadta Abrányinét szin- reléptekor, s a szép áriát, melynek minden ogyvs, szépségekben gazdag részletét teljesen érvényre juttatta a művésznő, háromszoros kihívással hono­rálták. Csak a jelzők superlativusával illethettük a kiváló művészek szereplését, minden mükritikai méltányolás nélkül, melyre sem méltók, sem hiva­tottak nem vagyunk, azt azonban a legnagyobb elismeréssel tudjuk méltányolni, hogy a művészek nem helyezkedtek arra a fővárosi művészektől már tapasztalt álláspontra a vidékkel szemben, hogy csak lemorzsolják minden igyekezet nélkül szere­püket, nem vágyódván a vidék babéréira. Az ope­raház itt szeroplö tagjainak mindegyike ambiczió- val és kedvvel játszott, megbecsülvén a vidék őszinte, igaz lelkesedését is. A honvéd takarodó, a Névtelen hősökből volt az utolsó p'ece a. gyulai -dalkör kísérete mellett, Káldy Gyula és Erkel Gyula művészi négy kezes zongorajátékában. A megismételt és túláradó lelke Bedéssel megtapsolt előadás után még Kaldyt és Erkel Gyulát — akit közben is zajos' ováczióval il­lettek és ki most is bebizonyította, hogy elsőrangú zongora virtuóz — hivták ki s a közönség ezután eloszlott az előadás impressiója alatt dicsérőleg és lelkesedéssel beszélve a lefolyt hangversenyről. A bankett. A hangversenyt fél óra múlva követő bankett volt a napnak fényés és méltó befejezése. A fő­városi vendégek, az irók és művészek képviselői közéletünk neves alakjai, a születés, szel em és pénz arisztokratái foglaltak helyet a hosszú patkó- alakú aszlalnál, mely a paVillontól jobbra, azon u helyen, hol a népünnepélyeket tartani szokták, voll felteritve. A társadalom minden intelligens clenie, a helyi honvédtisztikar mindkét fegyvernemből, a közhivatalok és a polgárok tekintélyesebb része vettek íészt a banketten s köztük itt ott kedves női arczolc. menyecskék, leányok, asszonyok tarkí­tották a 160 személyt számláló bankett vendég- koszorúját. Kedvező idő is járt a szabad ég alatt tartott fényes bankettre 1 a nappal borongás idő kitisztult az est folyamán. Itt-ott úszkált egy-egy bárányfelhő s kiváncsion kandikáltak alá a csillagok az égről s később a holdvilág ezüstös fénye is meg­világította az érdekes asztaltársaságot és a tért, melynek képét a felaggatott lampionok szines világa is tarkította. Az Ízletes menüt, s az óriási száinarányu ban­kett nagy erőfeszítést igénylő felszolgálását s a szervirozást Huszka József népkerti vendéglős nagy igyekezettel és sikkerrel vitte keresztül,” czi- gányzenét pedig Tóth, Jóska közkedveltségír sne- kara szolgáltatta általános, a pesti vendégek részé­ről ki is fejezett megelégedésre. A menü a következő volt: Halászlé és nyárson sült kecsege. Vesepecsenye madeira mártással, pástétommal. Liba sült, uborkasalátával és kovászos uborka. Fagylalt, ostyával, piskótával. Magyarádi bor. A második fogásnál emelkedett fel Tallián Béla megyénk főispánja helyéről s kifejezést ad­ván a magyar alföldi nép lelkesedésének és loyali- tásának, 0 felsége a királyra mondott igen szép, hangulatos tósztot. A beszédet követő sürü éljenzés után egy­mást érték a szebbnél szebb, szellemes pohárkö Bzöntők. Dr Fábry Sándor alispán, a szoborbizottság elnöke az anyagi gondokkal való sivár küzdelem sivatagján oázisoknak nevezvén a szépre, jóra lel kesitő idealizmus tényeit, visszapillant a mai nagy napra, melynek rugója az idealizmus volt, s az Idealismus nagy harezosát megtisztelő szobor lelep lezésén az idealizmus győzelmét látja. — Élteti a halhatatlan zeneköltő családját, jelenlevő özvegyét, testvérét és gyermekeit s az egész rokonságát. (Lelkes éljenzés és taps.) Oláh György főügyész az anyag és szellem küzdelméről beszélvén, a mai napról, mint a melyen n szellem vitte a főszerepet, emlékezik meg, s a szellem jelenlevő nagyjait az iró-művész és hirlap- iró vendégeket élteti. (Perczekig tartó éljenzés.) Gróf Festetich Andor a nemzeti színház igaz gatója örömének adván kifejezést, hogy Gyulaváros szives meghívásának eleget tehetett, megemlékezik Erkel Ferencz nemzeti színházi működéséről. Mél­tányolja a nagy zeneköltő halhatatlan, örökéletű érdemeit s a hölgyekre, kik a költőt inspirálják s különösen a gyulai hölgyekre, mint a nagy zene­költő szülővárosának hölgyeire üriti poharát. (Taps, éljenzés.) Némethy József dr. alűgyész megemlékezik ar­ról, ki ihletett művészetével igyekezett kifejezést adni a nagy zeneköltő dicső emlékének s Kallós Ede szobrászra emel poharat, (Lelkes éljenzés.) Domby Lajos ref lelkész megemlékezvén meg­boldogult Göndöcs Benedek apátplébánosról, mint ki az Erkel szobor felállítását ezélzó mozgalmat megindította, ama mozgalomnak, legagilisabb,érdem­dús elnökét Fábry alispánt élteti. (Éljen és taps.) Majd Fábry Sándor alispán szólván azókról, kik nem ünnepelhettek ugyan velünk, de megem­lékeztek magasztos ünnepünkről felkéri Bertóthy rendező biz. tagot, hegy olvassa fel a táviratokat, melyeket a mai nap alkalmából a szoborbizott-ág- boz küldöttek. Bertóthy fololvassa a következő táviratokat: A nagy/zeneköltő emléke előtt meghajolva ün­neplőit tisztelettel köszönti. A Kisfaludé társaság. Mai ünnepélyükön sajnálattal meg nem jelenhetek. Melegen üdvözlöm a felejthetlen emlékű magyar zenekőltö szobránál egyhegyült ünneplő közönséget és hálásan köszöntőm az emlékszobor létesítésén közreműködőket, Wlassies. A zene és képzőművészet együttes ünnepén Erkel szobrának leleplezésekor, a szobor bizottságot, élén nagyságoddal, szép sikerült müvéért, a szobor készítőjét, Kallós Edét és Gyula város közönségét vendégeikkel együtt szívesen üdvözlöm s kívánom mint Erkel nagy szellemének igaz tisztelői sokáig éljenek. Roskovicz, a magyar képzőművészek egyesületének elnöke. A nemzet hymnusának halhatatlan szerzője emlékét díszítő honfitársainak hazafiul üdvözletét küldi Fenyvessy Ferencz, orsz. képviselő, a Liszt Ferencz zeneművészkor elnöke. Halhatatlan Erkelünk megünneplésére szemé­lyesen le nem mehetvén, ezúton üdvözlöm a nagy­jainak emlékét ünneplő vármegyét és művészeket. Zsilinszky. Lelkes üdvözlet a szobor bizottságnak! Éljen Kallós Ede ! Hirsch László. Az orsz. m. kir. zeneakademia kegyeletes meg­emlékezését küldi Erkel Ferencz szellemének, hazánk boldogult nagy zeneköltöjének, a zene akadémia volt igazgatójának. ­Az igazgatóság. Ezer éljen az Erkel-szobor képviselőjének és Gyula lelkes közönségének. Fadruss. Ama emelkedett emlékünnep alkalmából, melyet a város Gyula nagy fiának, az első s legnagyobb magyar zeneszerzőnek Erkel Ferencznck rendez, üd­vözlöm önt tisztelt alispán ur és városa polgárságát. Legyen hazánk nagy fiának szobra jelen és jövő zeneszerzőknek fényes emlék arra, hogy csakis lán­goló hazafiság és rendkívüli művészeti tehetség hal­latlant teremthet. R'idiné UUgermonn Laura. Békésmegye lélekemelő ünnepélyén, melyben a megye nagynevű fiának a magyar zeneirodalom hal­hatatlan megalkotójának emlékét ünnepli, erkölcsi­leg részt vesz az aradi Kölcsey Egyesület is. Haza­fias üdvözletét küldvén az emlékszobor létrohozóinak, az űnnépély rendezőinek és az azon egybegyült lel­kes közönségnek. A Kölcsey egyesület elnöksége A nemzeti zene halhatatlan mesterének emlék­ünnepén hazafias üdvözletét küldi az üuneplő testvér városnak a D vgonics társaság. A bankett ezek után a lehető legvidámabb, bobom hangulatban a leggcli órákig tartott, közben a fiatalság rögtönzött egy órányi kis táuczvigalmnt a pavilion termében Az előkelő művész és iró vendégek a reggeli vonattal utaztak haza, niaguk kai vivén és még inkább maguk után hagyván egy feledhetetlen szép és nagy napnak soká, igen soká tartó magasztos szép emlékét ! Erkel Ferencz ereklyéi. Az Erkel Ferencz szoborloleplezési emlék ün­nepély epilógjául említjük meg, hogy az Ártó család Gyula városának nagynevű szülöttje iránt táplált hálás kegyeletét méltányolni s honorálni óhajtván, elhatározta, hogy a nagynevű mester ereklyéit a gyulai muzoumnak ajándékozza. A család képviseletében dr. Erkel Rezső ta­karékpénztári vezérigazgató, közéletünknek eme év­tizedek óta általános köztiszteletben álló kiváló s nemes alakja, halhatatlan emlékű Erkel Ferenczünk testvéröcscse ugyanis három remek kivitelű érték­tárgyat adott át csütörtökön délelőtt Oláh György­nek, mint | közművelődési egylet alelnökének a mu zeuni számára. Az egyik egy massiv ezüst babér koszorú, kö­vetkező. felirattal: „Erkel Ferencznek a nemzeti színház karnagyá­nak működése 25 ik űrnapján. Emlékül az opera ének és zenekar személyzete Pesten, márczius 23. 1864.“ A másik egy gyönyörű ezüstserleg következő felirattal : »Erkel Ferencznek a magyar zene koszorús hő­sének és a hazai dalegyletek főkarnagyának, 1868. szept. íO-an tartott debreczeni dalárünnepely emlékéül.« Az ezüstserlegen három sorjában 23 dalárda neve bevésve. A harmadik egy pazar szépségű remek arany­serleg (melynek csupán érezértéke ötszáz forinton felüli) a következő felirattal: Erkel Ferencz főzene igazgatónak, 50 éves kar- nagyi jubileuma ünnepén a m. kir. operaház művé­szeti személyzete.. A három remek műdarab a múzeumnak ke­gyelettel őrzött, legértékesebb tárgya lészen. Tecmj.g'37-. A polgári iskolai vizsgálatok az elmúlt héten mentek végbe, Hétfőn délelőtt az I. Kedden délelőtt a U. Szerdán délelőtt a III. és Csütörtökön dél­előtt a IV-ik osztályban Jantsovits Emil iskolaszéki elnök elnöklete alatt. Az egyes osztályvizsgálatokat csekély számú érdeklődők, szülők, tanügy barátok hal- gatták végig, nagyobb publikumot vonzott a csü­törtök délutáni záró- ének- rajz és torna vizsgálat, melyek közül a tornavizsgálat a közbejött záporeső miatt nem volt megtartható az iskola udvarán így csak az ének és rajzvizsgán exeelláltak a jól vezetett tanítványok, ez utóbbin sikerült és Ízléses csoporto­sítással összeállított rajzkiállitáson. Az egyes osztály­vizsgák eredménye vajmi szomorúnak mondható. Óriási nagy perczent az elégtelen osztályzatot nyert tanulók száma i bár iskolai értesítő még nincs, hal­lomásból tudjuk hogy például a Ill-ik osztály 26 növendéke közül 18 bukott el. Nehéz a tanügyi viszo nyokról igazságosan Írni s megbolygatni azokat a mizériákat, melyek sehol más téren olyan halmazban nem lelhetők, mint épen a tanügy terén, azon a téren, mely a társadalmi épület alapját van hivatva építeni az ifjú s majdan az életbe kilépő generáozió nevelésével. De a megdöbbentő számarány, mely azt akarja velünk elhitetni, hogy 26 tanuló közül csak nyoloznak elméje lenne képes befogadni megemész­teni, a középiskola alsó osztályainak elemi tanulmá­nyait gondolkodóba ejt s kétkedésre biztat bennün­ket. Elvégre is ha igy van s csakugyan oly kevés tanuló akadna egy osztályban, ki megüti a mértéket akkor nem a tanulók, hanem az iskola hibája, hogy magasra szabja követelményeit s bekövetkezett az'a viszás állapot, hogy nem az iskola van a tanítvá­nyokért, hanem a tanítványok az iskoláért, kik kö­zül megrostálás utján válogatja ki az iskola azokat, kik megfelelnek a magas mértéknek, holott az isko­lának feladata lenne hogy alapos nevelés, oktatás utján I főkép pedig a tanítványokkal való foglalkozás utján nevelje a tanítványokat emberekké ne pedig tömeges buktatással excelláljon. Nem bocsátkozunk egyelőre az ügy bírálatába. Lehet, hogy a tanulók­ban, lehet hogy a tanárokban, lehet hogy az egész tanrendszerben van a hiba s alapos tanulmányozás szükségeltetik a hiba felderítésére. Csak a szomorú tényt konstatáltuk. A vizsgálatoknak a csütörtök délutáni záróvizsgálat volt a legérdekesebb része, melyen sikerült szakiatokat hallottunk Verner József Ritter Arthur I. Schröder Imre, Bánhegyi István II. Varga Gyula Czinczár Dezső III. Körös Béla Túri Ferecz IV. osztályú tanulóktól. Különösen excellált a IV. osztályos Kőrös Béla, ki fiatal kora daczára, igaz hévvel és szabatos előadással hívta ki a tetszés nyilvánítást a jelenlevők soraiból, kik között nőközön­ség is szép számmal volt képviselve. A közönség sorai között ott láttuk társadalmunk több előkelő­ségét is. — A jutalmak kiosztása volt a legérdeke­sebb pont az iskolai záró ünnepélyen. Jantsovits el­nök osztotta ki azokat a jeles tanulók között buzdít­ván őket a további sikeres előhaladásra. A polgári kör alapítványának 50 forintnyi jutalomdiját Túri Ferencz IV. osztályos első tanuló kapta s a 4 osz­tály minden tantárgyában jeles előmenetelt tanúsító növendékei egyenkint egy darab 10 frankos arany jutalomban részesültek és pedig : Werner József az I. Hegedűs Sándor a II. és Nádházi Lajos a IV. osztályban. Az egyes tantárgyakban tanúsított sikeres előmenetelért jutalomban részesültek : Történelemből Czinczár Dezső III. osztályos (1 drb 10 frankos arany) Rajzból: Novak Kamil I. Bánhegyi István, Gyarmaty János II. Prág István III. Túri Ferencz IV. osztályú tanulók (l- 1 ezüst tallér) a tornából: Borbély Béla, Varga Gyula, Körös Béla, Bagi Ká­roly, Túri Ferencz. (Egy verskötet) s a szavalásért Körös Béla (egy költemény kötetet.) A jutalmak kiosztása után a tanulók az egyes osztályokba vonul­tak vissza, hol az osztálytanárok felolvasták az érdemsorozatot. Ezután a tanulók szétoszlottak, ki jó kedvvel, ki szomorúan, bizonyítványuk eredménye szerint boldog vakácziót kívánva egymásnak és az iskola falainak mely most két hónapig nélkülözi a múzsafiak meg szokott zsiváját a jövő iskolai év megnyitásáig. Hivatalos hirdetések. Gyula városában az 1896. évre előirt III. oszt. kereseti-, úgyszintén az ezen adó­nemek után kivetett általános jövedelmi pót­adó lajstrom, valamint a május havi adó­előírás és törlések jegyzéke a kir. pénzügy- igazgatóság által számvevőileg megvizsgál­tatván, az 1883. évi XLIV. t.-cz. 16-ik § a értelmében a városi adóhivatal helyiségében junius hó 28-tól junius hó 7-ig közszemlére kitéve tartatnak. Gyulavárosában az 1896 évre előirt föld­adó f.iosztási jegyzék és hadmentességi dij kivetési lajtsrom a m. kir. pénzügy igazga­tóság által számvevőileg megvizsgáltatván az 1883 év* XLIV. t. ez. 16 §-a értelmében, továbbá a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójára és az ezek által fizetett jutalékok után járó III. oszt. kereseti adóra vonatkozó s az 1896 évi adó kiszámítási ja­vaslatokat kitüntető lajstrom az 1883 évi XLIX. t. ez. 18 §-a alapján a városi, adóhi­vatal helyiségében julius hó 6-ig közszem­lére kitéve tartatik. Gyulán, 1896. junius 26 án. Dutkay Béla ___________ polgármester. El őfizetési felhívás „Békés“ 1896. évi 11-ik felére. Lapunk junius hó végén XXVIII. évfolyamának első felét töltvén be, tisztelettel felkérjük mindazon ol­vasóinkat, kiknek előfizetése júniusban lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek. A lap programmja, mellyel éveken át sikerült a közönség osztatlan bizal mát megnyerni, jövőben is a régi marad. Békósvár- inegye s abban a megye székhelye Gyulavárosa köz- igazgatási, társadalmi s közgazdasági érdekeit képvi­selni, tárgyilagosan, higgadtan, függetlenül, de óva­kodva mindennemű személyeskedéstől: ezt az esz­mét lűztük zászlónkra s ezen eszme szellemében fogunk ezután is működni: összeköttetéseinknél fogva ama kellemes helyzetben voltunk és vagyunk, hogy elvont elméletek fejtegetése holyett kizárólag megyei és községi érdekeink istápolásával foglalkozhatunk és eme törekvésünkben megyénk és városunk kiváló fiainak közreműködése támogatja lapunkat; a vár megye s Gyula városa közönségétől reméljük az oddigelé is hálásan tapasztalt további szíves támo gatást. Lapunk előfizetési díja szintén a régi marad s pedig egész -évre 5 frt, félévre 2 Irt 50 kr, negyed­évre 1 frt 25 kr, mely összeg vidékről |Békés kiadó- hivatalinak Gyulán| czim alatt postautalványnyal küldendő be. Hírek. Az Erkel Fertncz szobor leleplezéséről és az azzal kapcsolatos ünnepélyekről kimerítő tudósítást- óhajtván adni, ez okból több közérdekű közlemény lapunk mai számából >— térszüke miatt — kimaradt. Tallián Béla vármegyénk főispánja, két hóra terjedő szabadságidőt vön és családjával együtt teg­nap délben török-kanizsai birtokára utazott. A közigazgatási bizottság julius havi rendes ülését jövő hó 13 án fogja tartani. Az egymillió kétszázezer forintos útadó köl­csönnek második részletét 400,000 forintot folyó hó 23-án vette fel dr. Fábry Sándor alispán és Band- hauer György főpénztárdok a kölcsönadó pesti hazai első takarékpénztártól. Eme kölcsönből fedeztetnek ama utak költségei, melyeknek kiépítését a vármegye őszi s az idei tavaszi közgyűlésében elhatározta. Péter és Pál, A legkarakterisztikusabb nyári nap a két bibliai apostol nevenapja, kikről már | költő is elmondta, hogy „nyárban összeférnek a naptárban“ és „mutyiba“ tartják meg nevenapjai- kat. De csakis nyár az, amely igy összemelegiti őket, mert később már hűvös, hideg idő beálltával ráúnnak egymásra és feloszlik a Péter ct Comp. ezég télire, bekövetkezvén „Pál fordulása.“ Innen látható, hogy konzekvencziát, melyről annyi sokat prédikálnak, még a bibliai szentek között is hiába keresünk, változtatják ezek is érzelmeiket, egymás iránti pozicziójukat évszakonként. Tanú rá Péter és Pál, kikre egyébként panaszunk nem lesz, ha jó időjárást hoznak nekünk aratásra. .Mert isten- ucscse ránk fér. A múlt vasárnapi nagy vihar ugyancsak megviselte, megdöntötte a buzavetése- ket, szerencse, hogy a nagy zápor után nem követ­kezett be heves napsütés, mely előre kisütötte volna búzánkat, mielőtt mi kenyérnek kisüthetnők. A többi terményekre külöuben jó időben, egyedül a búza az, melyet most. a jövő héten megkezdhető aratásig, elkényeztetett gyermekként féltünk , az időjárás szeszélyeitől s azért a tegnapi felesleges nagy eső után hűvös, száraz és szeles időért kö­nyörög a gazdaközönség. Öngyilkos katona. A halál és a becstelenség között kellett választania Komlóvszki Pál méntelepi szarvasi illetőségű katonának. Elköltött a szeren­csétlen fiú egy könnyelmű pillanatban a fedezte- tési, kezére bízott pénzekből pár forintot s ez vitte a halálba. A napokban Világoson — hol állomáson volt — beleugrott a kaszárnya kútjába, honnan már csak halva húzták ki őt észrevett katonatársai. Földrengés voltKétcgyházán múlt v .sárnap este 9-10óra között. Gyenge, de azért észlelhető háromszo­ros hullámos lökésből állott, melyet földalatti moraj kisért. A lakosság közül sokakat nagy rémületbe ejtett a szokatlan természeti tünemény. Beleesett a Körözsbe. M. Andrásné német­városi lakos, azok közé tartozik, a kik a nőeman- czipáczió sorompójában küzdenek. O ugyan nem akar a Wlassics miniszter kedvezményével élni, hanem a férfiakkal való egyenjogúságot azzal igy elt=^_ szik demonstrálni, hogy Weisznak annyi pálinkáját iszik meg naponta, a mennyi három kubikosnak elég volna s igen gyakran dülöngélve megy haza a németvárosra, ép úgy, mint- a természet urai a fér­fiak, ha berúgnak. Ilyenkor boldogan kiáltja fel az utczát délutáni álmából s keskenynyé válik neki még a Kossuth Lajos-tér is, annál inkább a Köröné-r--- partja. 8zerdán délután történetesen a Köröz -felég vitte a pálinka az elzüllött asszonyt s addig dülön-^^ gélt a keskeny parton, mig végre befordult a Kö-rf rözsbe. Szerencsére ez a híd mellett történt, Í>C^K észrevette az esetet két rendőr s kihúzták a vízből s igy a rrjszeg asszonynyal nem történt senun^'jj nagyobb baj, csak az, hogy szokása ellenére ■■ áj vizet ivott. Korcsmái verekedés. Múlt vasárnap Perei And­rás házánál bálát rendeztek; a mulatságban a „ki­törő“ jókedv oly magas hullámokat vert, hogy hat legény oldalbordáját „betörték“. Egy kis nézeteitől.---' rés folyt közöttük s ezt egyenlítették ki egy kis csendes vasárnapi verekedéssel, melyben szerencsére emberhalál nem, csak súlyos .testi sertés történt. Rendőri beavatkozásra érdekeltek szertefutottak, az ottmaradtuk azonban: Kalló János, Góg István, Ba­log Lajos, Szabó Mihály, Kertész Ferencz ^s Nagy István személyében kiadtak az ünneprontókon, kik feljelentve lettek a járásbíróságnak. A czilinder veszedelme. A czilinder nálunk, itt a jó vidéken — nem népszerű nagyon semmi­féleképen. — Se feketén nem kell — fehéren se állják — s a ki czilindert tesz vagy „zsi.dó“ vagy „német“, ha hintón üt „mágnás.“ — Do e köcsög iránt azért a gazdája — szimpátiája — nem apad kí soha — s szereti is, noha — kigúnyolják érte _ az ért szőrmentébe’ — keféli, viseli — s néha sze­relmében keblére öleli. — Egy feffir czilinder __ mo st a beszéd tárgya, — szettében hosszában — melyet a gazdája — bent a kávéházban — úgy jó éjfél tájban — egy kompániában — letett az asz­talra. — Asztalról a székre — s ez lett a köcsög­nek az ő temetése. — Óh! fátum, egy bácsi — jó termetes bácsi — mikor a ozigánynak odaszólt hogy „áosi“ — leült, azaz nem ült, csak le akart ülni — a székre — s tetszik tudni, — ráült — a gavallér féltett szép ozilinderére, Roppanás hal-' látszott, — csend lett a teremben — mint mikor viharhan elhallgat a szélvész — hogy annál szila- jabb, vad haragra keljen. — ‘És kitört a vihari — „Mér ült rá?“ — kiáltó — „Mér’ tette a székre? — szólt vissza a bácsi s felhangzott a kaczaj, ránézve a gazda szép cziliuderére. — Elváltozott rommá — egy ostromolt fe.de piaczi tocoiiyuyá. — I “i ebből a morál — a moly kikandikál : — |§ vigyázni akar uj ozilinderére — no tegye a székre (

Next

/
Oldalképek
Tartalom