Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-06-28 / 26. szám

26-ik sxám

Gyula, 1896. junius 28-án

XV. (XXVIII.) évfolyam.

Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézcndők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt'— kr. i Félévre ... 2 »50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr.

Társ« dal mi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: H Ó H ZfcT ID _A- "V 1ID.

Ziadd hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyilt-tér sora 10 kr.

A szobor mit hirdet?

A művészet varázs hatalmától ösztönzött lélek távol áll ama rideg számítás uralmától, hogy alkotásai dicsőség fénykoszoruját tűz zék homlokára; halad á megkezdett utón, még akkor is, ha akadályok tömkelegét kell áthatolnia; röptében nem teszi szárnyszegetté a félre ismertetés, a kiérdemelt méltánylás hiánya ; az emelkedés megkezdett utjából nem téritlieti el őt irigység, rossz akarat.

Mennyivel virágosabb a mező a nemes utón haladó előtt, ha a hű küzdelmet méltánylás, az érdemet elismerés követi !

„Egy próféta sem kedves a maga hazájában“ ezt tartja a közvélemény. Annyival szebb midőn e tekintetben az ellenkező tapasztalat észlelhető ; ha a valódi érdem elismerése épen azok részéről nyilvánul, kik szorosabb értelemben honfitársai a köznapi ság köréből messze felemelkedettnek.

„Nagyoknak csak nagyok állíthatnak méltó emléket“ úgy tartja a közmondás. — Ámde a nemes szív sugallata folytán emelt emlék kicsinységében is nagygyá lesz, midőn általa a méltó elismerés adója lett befizetve ; a valódi érdem méltatása dicsfénysugaraiból az azt mél tatókra is hint fénysugárt.

Erkel Ferencz mint lánglelkü zeneszerző tiszteltté tette nevét, dicsőséget szerzett önmagának s Magyar hazánknak messze földön ; remek alkotásai felül emelték öt időn s enyészeten, mert míg csak zeug a dal széles e világon, inig a zene örömben, bánatban szól a szivekhez: élni fog ő, nevét nem -boríthatja -feledés fátyol a !

E nagyot méltányolni óhajtotta szülőföldje, midén emlék szobor lón állítva érdemeinek némi méltánylására. — Kicsiny ezen szobor az érdem nagyságához mérten, de értékessé teszi az, hogy általa az érdem nyert elismerést.

Midőn közadakozás utjáu felépült ez emlékszobor, tanúságot tettek nemes gondolkozásukról ezáltal mindazok, kik adományaikkal s közreműködésükkel ennek létesültét lehetővé tették.

Áll a szobor, hirdetve azt, hogy Gyula városa büszkén vallja magáénak Erkel Fe- fenczet a „zene-királyt“ ; jelezve, hogy „a derék nem fél az idők mohától, a koporsóból kitör és eget kér !«

Az emlékszobrot előbb-utóbb „megemészti az idő vasfoga“, de az érdem el nem évül, nem hull alá megsemmisülés porába soha I Mauzóleumok, égbe nyúló pyramisok lettek földdel egyenlővé, de a valódi nagyok emlékezetét évszázadok múltán is híven megőrzi a történelem. Égre vált nap nem tűnik el végkép, fénylő csillag nem vész el az enyészet tengerében 1

Legyen bármennyire anyagiak szeretőiétől lebilincselt az emberi szív : az eszményi világ örök fénye mindenkor talál utat a szív rejtőkéhez

..........

It

t a vigasz a szellemi munkások részére, kik nehéz küzdelmök rögös pályáján biztatást, erőt égi ihletökből, önlelkükből meríthetnek tisztán ; lelkiszemök folytonosan ott pihenhet a remény csillagán ; habár sokszor soká késik az elismerés : ritka eset, hogy végkópen elmaradjon jötte.

Munkálkodjál azért ember 1 mig süt feletted az áldott nap. »Munka után édes a nyugalom“, híven teljesített munkálkodás adja örökül a halhatatlanság drága kincseit I

Dombi Lajos.

Gyulavárosa ünnepnapja.

A millennáris esztendő ünnepi keretén belül két ízben vette ki városunk az ünnepelésekből részét. Először a május tizen- kettediki millennáris ünnepélyen, a hol a vármegye közönsége adott kifejezést ezeréves fennállásunk örömének, a második nagy ünnep pedig a pénteken lezajlott Erkel szobor leleplezés volt, mely nemcsak fényben, de melegségben, | ama körülmény folytán, hogy az ország szellemi munkásai,- a megjelent művészek és írók országos jelleget adtak a provincia szerény ünnepének, midőn az, dicső szülöttének Erkel Ferencznek emelt maradandó érczemléket, felette állott az első májusi millenniumi ünnepélynek.

A nagy nap eseményei most már lezajlottak s az érezszobor városunk első terén büszkén hirdeti dicMíi-égünket, melylyel a végzet minket meg.ij.í idékozott, hogy nekünk adta az embert, kinek ezer esztendő leforgása kellett megszületéséhez, s ki megteremtette a magyar műzenét, hírnevével betöltve» az országot, sőt annak határait túllépve a külföldön is ismeretessé tette nevó- vel együtt a magyar zenét is, — de az ünnepélyek lezajlásával nem ért még véget az a dicsfény, melyet Elkel Ferencz születése városunkra árasztott.

Az országos jelentőségű ünnepély, melyről a főváros minden lapja részben vezérezíkk- ben és tárnában, de mindannyi hasábos tudósításokban emlékezett meg, azonkívül hogy megelégedéssel tölt el bennünket, hogy városunk nagyjának emlékét az ország elismerése szerint méltóan ünnepeltük meg, ama kedvező helyzetbe is hozta városunkat, hog\ a kultúra lent járt apostolainak közvetlen s kedvező benyomásai folytán ismertté lön az ország előtt a szerény alföldi város. Gyulát úgyszólván felfedezték az ország előtt, ama várost, melynek egyszerű, igénytelen kántorházában a lánglelkű zeneköltő született..hogy kilépve a város szűk határából hatalmas ta- l ntumával meghódítsa az országot, az egész világot.

A városunk falai között lezajlott ünnepély, a szobor-bizottság fáradhatatlan bűz- gósága folytán nyerte nagy arányait. — Dr. Fábry Sándor alispán bizottsági elnök volt főleg az, ki lelkes működésével, a magyar irodalom és művészet apostolait gyűjtötte össze városunkban s a leleplezés ünnepélyét országos jelentőségűvé tette.

Az ünnepélyről szóló részletes tudósításunk a következő:

i vendegek.

Már C8Ülörtököu délután a hat órai vonattal érkoztok igen sokan városunkba. A többiek a pénteken érkező vonatokkal jöttek. A vendégek fogadására és elszállásolására bizottság alakult, melynek tagjai Deiniel Lajos, Kis Gyula, dr. Frankó László, dr. Némellty József, Szabó Emil, JJertóthy István és Bnchwald Gyula voltnk, kik felvátva mentek ki a vonatok érkezésekor fogadni a vendégeket. A megérkezett s az ünnepélyen részt vett vendégek névsora a következő :

Gróf Festetich Andor a nemzeti színház igaz gatója, Káldy Gyula az opera igazgatója, Abrányine W. Margit, F. Pewny Irén, Arányi Dezső, Takács Mihály, Krancsovics Dragoinir, Arlaga Géza, Somló Sándor, Somióné Vadnay Vilma, Pewny Olga, Mos- hammer Román, Mayor Adolf zone és színművészek. Kallós Ede, liezerédy Gyula, Márk Lajos, Kimnach László, Szigeti Mór, Csók István, Haraszti József, Mannheimer Gusztáv, Jantyik Mátyás, Kann Gyula, Füredy, Hegedűs Nándor festő és szobrász művészek stb,, a sajtó részéről pedig: Béla Henrik (Budapesti liiilp), Bihari Imre (Egyetértés) Bródy Ernő (Magyar Hírlap), Németh Ödön (Alkotmány). Ábrányi Emil (Pesti Napló), dr. Béldi Ivor (Pesti Hírlap), Szöllősy Zsigmoud (Magyar Újság) Hevesi Sándor (Jelenkor), Szalay Emil (Magyar Újság és Géniusz), Friedrich Tivadar (Pester Lloyd), Bede Job (Magyarország), Fehér Dezső (Nagyvárad), Bárdos lnne (Nagyvárad), továbbá a Vasárnapi Újság, Uj Idők, Ország Világ, Neues Pester Jonr- ual, Nemzet és Budapest tudósítói.

A vendégek elszállásolása a Au/n/d-szállodábun történt, kivéve a leleplezésen és hangversenyen szereplő művészeket és gróf Festetich Andort, ki Gróh Ferencz plébánosnál, Somló Sándor és neje Vadnay Vilma dr. Berkes Sándor vármegyei tb. főorvosnál, PeWuy Irén és Olga dr. Fábry Sándor alispánnál, Ábrányi Emil és ueje Wein Margit, Szénássy Józsefnél, Káldy Gyula és Arányi Dezső Keller Imrénél, Takács Mihály pedig Szántó Henrik városi főmérnöknél voltak szívesen látva.

A vendégek a hangversenyt megelőzőleg a várost tekintették meg, a kastély kertet, várromot,

népkertet, pavillont, múzeumot stb. s elragadtatástól konstatálták, hogy az általuk eddig látott alföldi városok között Gyula, külcsínját, városias- eágát illetőleg feltétlenül első helyen áll.

A festők közül többen Ígéretet tőnek, hogy vázlatok felvétele czéljából városunkat ismét megfogják látogatni, legnagyobbrésze különben már most lerajzolta a szobrot a fővárod képes szépirodalmi lapok részére.

A hírlapírók és műrészek zöme péntek délben a kaszinónak szívesen látott vendége voJU.

Erkel Ferencz szoborleleplezése.

A templomtér, melyen az Erkel-szobort magában foglaló faház állott, már napok óta élénk érdeklődés központja volt. Napokkal azelőtt, midőn a szobor felállitási munkálatai kezdetüket vették, bámuló, ácsorgó közönség volt látható a téren a nap minden szakában, kik csoportokba verődve — több nyíre a köznép közül — beszélgettek a leleplezésről, igyekozvén megpillantani a ponyvával eltakart szobrot. A nép érdeklődése igazán örvendetesen észlelhető volt a leleplezés iránt. A szobort kör nyező faburkolatot csütörtökön bontották szét. A szobor lepellel lett lebontva s pénteken a vasrácson belüli terrénumot parkírozta ízlésesen és kiváló nagy gonddal macht Ferencz kastély beli kertész. Az Almásy kastély üvegházából hozták a szebbnél szebb délszaki növényeket s moha disz pótolta a homokolt talajon az élő eredeti tenyészetet. A szobor környéke, mint általában az egész város napok óta zászlókkal volt diszitve.

A d lu áni vonat érkezésekor, melyen a művészek'egy része érkezett, már állást foglalt a nép a téten, a szobor környéken. A tűzoltóság kordont húzó tagjai és a rendőrség, nagy ügygyei-bajjal tudták megakadályozni a népet, hogy lelkes kíváncsiságában előre el ne foglalja a szobor alatt a helyet s a térre nyúló épületek ablakaiból és a lebontott fedelű nagytemplom ódon falairól kiváncsiak kandikáltak le a magasból, különös környe zetet szolgáltatva a tér képének.

'- A- ,swW közelében- a- vármegye banderiata- csatlósaf díszruhájukban voltak kilendülve, a gyulai dalkar zászlója alatt sorakozott a szobor háta raö gott. (Megemlítjük itt, hogy a csabai dalárda, «mely1 a leleplezés alkalmával a „Hymnus“-t volt éneklendő, ösmerctlen okból nem jött át Gyulára, amely körülmény azonban semminemű zavart nem okozott, miután a gyulai dalkör átvette és elénekelte a Szózaton kivűt a Hymnuszt, az ő piecejét is.)

A kordonon belül sorakoztak a testületek, nevezetesen a szoborbizottság dr. Fábry Sándor alispán, Gyulavárosa tanácsa Dutkay Béla polgár- mester vezetése alatt, a kaszinók, olvasó-körök, ipartársulatok, a vidéki küldöttségek, nevezetesen a magyar királyi operaház, a nemzeti színház, a Liszt Ferencz egylet, az országos zeneakadémia, a filharmóniai társulat stb. képviselői.

Ott láttuk Tallián Béla főispáut, gr. Wenck heim Frigyest, gr. Almásy Déuest családjaikkal, 'gr. Károlyi Gyulát, Szabó János esperest, Gróh Ferencz, Dombi Lajos, Bezsán József, Biberea Pé- t#t lelkészeket. Terényi Lajost, Novák Kamillt, Csák György p. ü. igazgatót, a fővárosból jött művészeket és hírlapok képviselőit, továbbá Gyulavárosa iutelli- goi.c/.iáját, utóbbit ezúttal teljes számban.

Az Erkel családot, melynek tagjai részére a szobor előtt székek voltak fon'artva, képviselték özvegy Erkel Ferencznó (közszeretetben álló Adél nénink), Dr. Erkel Rezső s neje, Erkel Gyula, Erkel István, Erkel Mária, Erkel Sarolta, Erkeí Rózsiira, Erkel János, Erkel Ödön, özv. Hajóssy Otlóiié született Erkel Ágnes és gyermekei. Erkel Rudolf, Lajos, Béla, Margit és Mariska. Erkel Sán dór és Erkel László gyöngéi kedésük miatt nem jöhettek el.

A leleplezést megelőzőleg a következő feliratú gyönyörű koszorúkat hoz'ák és helyezték a szó borra:

Az első.* „Erkel Ferencz dicső emlékének. 1896. junius 26. — A magyar kir. operaház és a nemzeti szilihez nevében Nopc^a Elek^báró kormánybiztos.“ Óriási pálma és babórkosvnd'U félméter széles nemzetiszin atlasz szalaggal.

A második: „Erkel Ferencznek — a magyar zeneiskola volt diszelnökének." Babér, másfél ara- szos selyem trikolor szalag.

A harmadik „A budapesti Liszt Ferencz ze- netnüvészkör — halhatatlan diszeluöke emlékének." Babér, nemzetiszin selyem szalag.

A negyedik : „Halhatatlan alapítója emlékének — a budapesii filharmóniai társaság.“ Babér, nemzetiszin Belyem szalag.

Az ö'ödik: „Gyulavárosa halhatatlan szülöttének és díszpolgárának —- Gyula város közönsége.“ Babér és pálma, fehér és kék selyem szalaggal, (a város színe.)

Végül az Erkel család igen szép virágkoszo- ruját helyezték a szobor elejére, mig a többi koszorúk a négy sarkon voltak.

Dr, Fábry Sándor alispán, mint a szoborbi

zottság elnöke magyar díszruhában, poutban fél öt órakor fellépett a szobor előtti emelvényre és elmondotta a következő nagyhatású megnyitó beszédet :

Dr. Fábry Sándor beszéde.

Mélyen tisztelt ünneplő közönség 1

Magasztos ünnepély az, mely e diszes közönséget egybe vonta.

Egy költő szobrát leplezzük le itt, egy láng- lelkű költőét, ki hazájának örökértékü dalokat adott, s kirv*lc_ üzért a kegyelet maradandó ércz- szoborral fejezi ki **Li£5mérését, szüreteiét, há-' Iáját.

A zeneköltő hazája széles e világ. Szerzeményeit — a zene kosmopolitikus írásjegyéiben

— minden nemzet egyaránt érti meg. Az ihlet sugalta zeneköltemény végig szárnyal országok határain, kelettől nyugatig, felemeli a csüggé^~ dót, letörli a lélek szenvedéseinek könnyeit, vigaszt hoz a vigasztalannak, mig beszedi egy félvilág n át a dicsőség tapsait, babérait.

Méltán büszke lehet a nemzet, melynek az ég kegye oly lantost juttatott, ki hazájának di- | csőséget hoz. De még inkább büszke lehet fiára a nemzet, ha a Muzsa-csókolta költő szivében nagyobb a hazaszeretet, mint a félvilág tapsa utáni vágy, s lemondva a világraszóló dicsőség fénysugarairól, isteni tehetségét csupán hazájának szenteli, hogy a nemzeti zenéjét erősítse meg; hogy felszínre hozza a dalt, azt az égi har- matcseppef-, mely onnan felülről a nép szivébe hullva, ott gyöngyé változott; hogy mindezzel a hazaszeretet szent tüzét éleszsze a honfiak szivében, tettre lelkesítsen, mint egy uj Tyrteus s életre keltvén szunynyadásából, s részben megteremtvén a nemzeti zenét, annak a világ elflfff - elösmertetésével hozza meg közvetve hazájának, s magának is a félvilág babérait.

Ez, hölgyeim és uraira — Erkel Ferencz !

Több zeneköltőnk van, kikre büszkék va-® gyünk, de legnagyobb, legkedvesebb nekünk, a ki egészen a mienk, a ki nekünk dalolt, aki ha-4- zájának, e kis halának szentelte életét, a magyar klassikus zene megteremtője, s eddig utólérhet- len mestere : Erkel Ferencz.

Az ő szobrát leplezzük le itt, az ő emlékének adózik kegyeletünk :

Ha e nemzet büszkén tartja övének őt, még inkább büszkén vallja magáénak e megve ‘s e.város, hol ő született, hol először villant fel ifjúi lelkében az isteni szikra s a mely min* dig szükebb hazája volt.

A kegyelet is erősebben nyilvánult itt iránta e megyében.

Alighogy elszólitotta őt a mennyek éneklő karába a Mindenható, Békésvármegye közönsége, kegyelettel emlékezvén meg nagy fia eb hunytéról, a minden szépért és nemesért hevüló Göndöcs apát indítványára elhatározta, hogy szobrát elkészítteti, s mindjárt tekintélyes adomány- nyal vetette meg a szobor pénztár alapját.

Lelkesültséggel indult meg aztán a szobor létesítés ügye, Magyarország zenemüvelői,- ErkeK- tisztelüi készséggel ajánlották fel adományaikat, s egyhamar, ha nem is nagy, de elég tekintélyes összeg állott a szobor ügyeit végző bizottság rendelkezésére, mely lehetővé tette a czél szerény, d : diszes megvalósítását.

Nem is monumentális szobrot akartunk mi itt, mely az embef alkotni-tudásának bámulását hívja ki, de egyszerűen emléket akartunk Erkelnek, hogy lelkünk szeretetének, hálánknak áldozzunk vele.

S a szobor ügye gyorsan közeledett 1 megvalósulás felé. A lelkesülés építette azt.

A képzü-müvészeti tanács ajánlatára elvál* lalta a szobor mintázását egy itju szobrász Kallós Ede, ki nem nézte az anyagi hasznot, csalt a megbízatás nemes, magasztos voltát látta és lelkesülése diszes müvet alkotott a művésztárs emlékezetére. — A szobor tartozékait úgy adta össze ingyen, vagy félhasznu munkában a lelke- sültsóg, s íme, most, midőn elérkezett a leplezés ünnepélyes pillanata, az erkölcsi érdeklődés is mily fényesen nyilvánul. Elzarándokoltak ide,- szobor talpazatához, a magyar színművészet két legelőkelőbb intézetének művészei; élükön