Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-06-21 / 25. szám
26-fk szám. Gyula, 1896. juxiius 28-án XV. (XXVIII.) évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézcndők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : 1 Egész évre . 5 frt'— kr. I Félévre . . . 2 » 50 » i Évnegyedre . 1 » 25 » 1 Egyes szám ára 10 kr. i MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IEI Ó 2ST H> -Á- T7" X 13. Ziadó hivatal: j ’ Templomtér, Dobay ] '' Ferencz háza, és könyv- ( kereskedés, hova a hir- < jj | detések és iiyilt-téri közle- | < | mények küldendők. í Hirdetések • 1 > 1 / szabott áron fogadtatnak « |! el Gyulán, 1 v a kiadó hivatalban. v Nyilt-tér sora 10 kr. A szobor mit hirdet? A művészet varázs hatalmától ösztönzött lélek távol áll ama rideg számítás uralmától, hogy alkotásai dicsőség fénykoszoruját tűz zék homlokára; halad á megkezdett utón, még akkor is, ha akadályok tömkelegét kell áthatolnia; röptében nem teszi szárnyszegetté a félre ismertetés, a kiérdemelt méltánylás hiánya ; az emelkedés megkezdett utjából nem téritlieti el őt irigység, rossz akarat. Mennyivel virágosabb a mező a nemes utón haladó előtt, ha a hű küzdelmet méltánylás, az érdemet elismerés követi ! „Egy próféta sem kedves a maga hazájában“ ezt tartja a közvélemény. Annyival szebb midőn e tekintetben az ellenkező fa pasztalat észlelhető ; ha a valódi érdem elismerése épen azok részéről nyilvánul, kik szorosabb értelemben honfitársai a köznapi ság köréből messze felemelkedettnek. „Nagyoknak csak nagyok állíthatnak méltó emléket“ úgy tartja a közmondás. — Ámde a nemes szív sugallata folytán emelt emlék kicsinységében is nagygyá lesz, midőn általa a méltó elismerés adója lett befizetve ; a valódi érdem méltatása dicsfénysugaraiból az azt méltatókra is hint fénysugárt. Erkel Ferencz mint lánglelkü zeneszerző tiszteltté tette nevét, dicsőséget szerzett önmagának s Magyar hazánknak messze földön ; remek alkotásai felül emelték öt időn 8 enyészelen, mert mig csak zeug a dal széles e világon, mig a zene örömben, bánatban szól a szivekhez : élni fog ö, nevét nem boritrhtrtja -feledés fátyol» ! E nagyot méltányolni óhajtotta szülőföldje, midőn emlék szobor lón állítva érdemeinek némi méltánylására. — Kicsiny ezen szobor az érdem nagyságához mérten, de értékessé teszi az, hogy általa az érdem nyert elismerést. Midőn közadakozás utjáu felépült ez emlékszobör, tanúságot tettek nemes gondolkozásukról ezáltal mindazok, kik adományaikkal s közreműködésükkel ennek létesültét lehetővé tették. Áll a szobor, hirdetve azt, hogy Gyula városa büszkén vallja magáénak Erkel Fe- henczet a „zene-királyt“ ; jelezve, hogy „a derék nem fél az idők mohától, a koporsóból kitör és eget kér !« Az emlékszobrot előbb-utóbb „megemészti az idő vasfoga“, de az érdem el nem évül, nem hull alá megsemmisülés porába soha ! Mauzóleumok, égbe nyúló pyramisok lettek földdel egyenlővé, de a valódi nagyok emlékezetét évszázadok múltán is hiveu megőrzi a történelem. Égre vált nap neui tűnik el végkép, fénylő csillag nem vész el az enyészet tengerében ! Legyen bármennyire anyagiak szeretőiétől lebilincselt az emberi szív ; az eszményi világ örök fénye mindenkor talál utat a szív rejtőkébe/. .......... It t a vigasz a szellemi munkások részére, kik nehéz küzdelmök rögös pályáján biztatást, erőt égi ihletökből, önlelkükből meríthetnek tisztán ; lelkiszemök folytonosan ott pihenhet a remény csillagán ; habár sokszor soká késik az elismerés : ritka eset, hogy végképen elmaradjon jötte. Munkálkodjál azért ember 1 mig BÜt feletted az áldott nap. »Munka után édes a nyugalom“, biven teljesített munkálkodás adja örökül a halhatatlanság drága kincseit 1 Dombi Lajos. Gyulavárosa Ünnepnapja. A millennáris esztendő ünnepi keretén belül két ízben vette ki városunk az ünnepelésekből részét. Először a május tizen- kettediki millennáris ünnepélyen, a hol a vármegye közönsége adott kifejezést ezeréves fennállásunk örömének, a második nagy ünInep pedig a pénteken lezajlott Erkel szobor leleplezés volt, mely nemcsak lényben, de melegségben, s ama körülmény folytán, hogy az ország szellemi munkásai,- a megjelent művészek és írók országos jelleget adtak a provincia szerény ünnepének, midőn az, dicső szülöttének Erkel Ferencznek emelt maradandó érczemléket, felette állott az első májusi millenniumi ünnepélynek. A nagy nap eseményei most már lezajlottak s az érezszobor városunk első terén büszkén hirdeti dic^ői-égünket, melylyel a végzet minket meg.ij.í Mdékozott, hogy nekünk adta az embert, kinek ezer esztendő leforgása kellett megszületéséhez, s ki megteremtette a magyar műzenét, hírnevével be- töltvén az országot, sőt annak határait túllépve a külföldön is ismeretessé tette nevével együtt a magyar zenét is, — de az ünnepélyek lezajlásával nem ért még véget az a dicsfény, melyet Étkei Ferencz születése városunkra árasztott. Az országos jelentőségű ünnepély, melyről a főváros minden lapja részben vezérczikk- ben és tározóban, de mindannyi hasábos tudósításokban emlékezett meg, azonkívül hogy megelégedéssel tölt el bennünket, hogy városunk nagyjának emlékét az ország elismerése szerint méltóan ünnepeltük meg, ama kedvező helyzetbe is hozta városunkat, hogy a kultúra lent járt apostolainak közvetlen s kedvező benyomásai folytán ismertté lón az ország előtt a szerény alföldi város. Gyulát úgyszólván felfedezték az, ország előtt, ama várost, melynek egyszerű, igénytelen kántorházában a lánglelkű zeneköltő született..hogy kilépje a város szűk határából hatalmas ta- 1 ntumával meghódítsa az országot, az egész világot. A városunk falai között lezajlott ünnepély, a szobor-bizottság fáradhatatlan bűz- gósága folytán nyerte nagy arányait. — Dr. Fábry Sándor alispán bizottsági elnök volt főleg az, ki lelkes működésével, a magyar irodalom és művészet apostolait gyűjtötte össze vá- rosuukban s a leleplezés ünnepélyét országos jelentőségűvé tette. Az ünnepélyről szóló részletes tudósításunk a következő: i vendegek. Mar C8Üiörtököu délután a hat órai vonattal érkoztok igen sokan városunkba. A többiek a pénteken érkező vonatokkal jöttek. A vendégek fogadására és elszállásolására bizottság alakult, melynek tagjai Peiniel Lajos, Kis Gyula, dr. Frankó László, dr. Némethy József, Szabó Emil, IJertóthy István cs liuchwald Gyula voltak, kik felvátva mentek ki a vonatok érkezésekor fogadni a vendégeket. A megérkezett s az ünnepélyen részt vett vendégek névsora u következő : Gróf Festelich Andor a nemzeti színház igaz gatója, Káldy Gyula az opera igazgutója, Abrányine W. Margit, F. Pewny Irén, Arányi Dezső, Takács Mihály, Krancsovics Dragoinir, Állaga Géza, Somló Sándor, Somióné Vadnay Vilma, Pewny Olga, Mos- haimner Komán, Mayor Adolf zone és színművészek. Kallós Ede, Bezerédy Gyula, Márk Lajos, Kimnach László, Szigeti Mór, Csók István, Haraszti József, Mannheimer Gusztáv, Jantyib Mátyás, Kann Gyula, Fiiredy, Hegedűs Nándor festő és szobrász művészek stb., n sajtó részéről pedig: Béla Henrik (Budapesti HiiT-p), Bihari Imre (Egyetértés) Bródy Ernő (Magyar Hírlap), Németh Ödön (Alkotmány). Ábrányi Emil (Pesti Napló), dr. Búldi Ivor (Pesti Hírlap), Szöllősy Zsigmond (Magyar Újság) Hevesi Sándor (Jelenkor), Szalay Emil (Magyar Újság és Géniusz), Friedrich Tivadar (Pester Lloyd), Bede Job (Magyarország), Fehér Dezső (Nagyvárad), Bárdos Imre (Nagyvárad), továbbá a Vasárnapi Újság, Uj Idők, Ország Világ, Neues Pester Jonr- ual, Nemzet és Budapest tudósítói. A vendégek elszállásolása a AbmM-szállodában történt, kivéve a leleplezésen és hangversenyen szereplő művészeket és gróf Festetich Andort, ki Gróh Forencz plébánosnál, Somló Sándor és neje Vadnay Vilma dr. Berkes Sándor vármegyei tb. főorvosnál, PeWny Irén és Olga dr. Fábry Sándor alispánnál, Ábrányi Emil és neje Wein Margit, Szénássy Józsefnél, Káldy Gyula és Arányi Dezső Keller Imrénél, Takács Mihály pedig Szántó Henrik városi főmérnöknél voltak szívesen látva. A vendégek a hangversenyt megelőzőleg a várost tekintették meg, a kastély kertet, várromot, népkertet, pavillont, múzeumot stb. s elragadtatástól konstatálták, hogy az általuk eddig látott alföldi városok között Gyula, külcsínját, városias- ságát. illetőleg feltétlenül első helyen áll. A festők közül többen Ígéretet tőnek, hogy vázlatok felvétele czéljából városunkat ismét megfogják látogatni, legnagyobbrésze különben már most lerajzolta a szobrot a !ö váród képes szépirodalmi lapok részére. A hirlapirók és művészek zöme péntek délben | kaszinónak szívesen látott vendége volt. Erkel Ferencz szoborleleplezése. A templomtér; molyén az Erkel-szobort magában foglaló faház állott, már napok óta élénk érdeklődés központja volt. Napokkal azelőtt, midőn a szobor f.-lállitási munkálatai kezdetüket vették, bámuló, ácsorgó közönség volt látható a téren a nap minden szakában, kik csoportokba verődve — több nyire a köznép közül — beszélgettek a leleplezésről, igyekezvén megpillantani a ponyvával eltakart szobrot. A nép érdeklődése igazán örvendetesen észlelhető volt a leleplezés iránt. A szobort kör nyező faburkolatot csütörtökön bontották szét. A szobor lepellel lett lebontva s pénteken a vasrácson belüli terrénumot parkírozta Ízlésesen és kiváló nugy gonddal Hackt Ferencz kastélybeli kertész. Az Almásy kastély üvegházából hozták a szebbnél szebb délszaki növényeket s moha disz pótolta a homokolt talajon az élő eredeti tenyészetet. A szobor környéke, mint általában az egész város napok óta zászlókkal volt diszitve. A d -lu áni vonat érkezésekor, melyen a művészek egy része érkezett, már állást foglalt á nép a téten, a szobor környéken. A tűzoltóság kordont huzo tagjai és a rendőrség, nagy ügygyel-bajjal tudták megakadályozni a népet, hogy lelkes kíváncsiságában előre el ne foglalja a szobor alatt a helyet s a térre nyúló épületek ablakaiból és a lebontott fedelű nagytemplom ódon falairól kiváncsiak kandikáltak le a magasból, különös környe zetet szolgáltatva a tér képének. ■ér «toter küzeléteeű a vármegye banderiefa- csatlósai díszruhájukban voltak kirendolve, a gyulai dalkar zászlója alatt sorakozott a szobor háta inö gött. (Megemlítjük itt, hogy a csabai dalárda, amely* a leleplezés alkalmával a „Hymnus“-t volt éueklendő, ösmeretlen okból nem jött át Gyulára, amely körülmény azonban semminemű zavart nem okozott, miután a gyulai dalkör átvette és elénekelte a Szózaton kívül a Hymnuszt, az ö piecejét is.) A kordonon belül sorakoztak a testületek, nevezetesen a szoborbizottság dr. Fábry Sándor alispán, Gyulavárosa tanácsú Dutkay Béla polgármester vezetése alatt, a kaszinók, olvasó-körök, ipartársulatok, a vidéki küldöttségek, nevezetesen a magyar királyi operaház, a nemzeti színház, a Liszt Ferencz egylet, az országos zeneakadémia, a filharmóniai társulat stb. képviselői. Ott láttuk Tallián Béla főispáut, gr. Wenck heim Frigyest, gr. Almásy Dóuest családjaikkal, 'gr. Károlyi Gyulát, Szabó János esperest, Gróh Ferencz, Dombi Lajos, Bezsán József, Biberea Pétit lelkészeket. Toronyi Lajost, Novák Kamilit, Csák György p. ü. igazgatót, a fővárosból jött művészeket és hírlapok képviselőit, továbbá Gyulavárosa iutelli- goi.cziáját, utóbbit ezúttal teljes számban. Az Erkel családot, melynek tagjai részére a szobor előtt székek voltak fon'artva, képviselték özvegy Erkel Ferenczné (közszeretetben álló Adél nénink), Dr. Erkel Rezső s neje, Erkel Gyula, Erkel István, Erkel Mária, Erkel Sarolta, Erkel Rózsika, Erkel János, Erkel Ödön, özv. Hajóssy Otlóué született Erkel Ágnes és gyermekei. Erkel Rudolf, Lajos, Béla, Margit és Mariska. Erkel Sán dór és Erkel László gyöngélkedésük miatt nem jöhettek el. A leleplezést megelőzőleg a következő feliratú gyönyörű koszorúkat boz'ák és helyezték a szó borra:- Az első; „Erkel Ferencz dicső emlékének. 1806. junius 26. — A magyar kir. operaház és a nemzeti színház nevében Nopcsa Elek.ibáró kormánybiztos.“ Óriási pálma és babérko&incu félméter széles nemzetiszin atlasz szalaggal. A második: „Erkel Ferencznek — a magyar zeneiskola volt diszelnökének.“ Babér, másfél ara- azos selyem trikolor szalag. A harmadik „A budapesti Liszt Ferencz ze- nemüvészkör — halhatatlan diszelnöke emlékének.“ Babér, nemzetiszin selyem szalag. A negyedik : „Halhatatlan alapítója emlékének — a budapesii filharmóniai társaság.“ Babér, nemzetiszin selyem szalag. Az ö'ödik: „Gyulavárosa halhatatlan szülöttének és díszpolgárának Gyula város közönsége.“ Babér és pálma, fehér és kék selyem szalaggal, (a város színe.) Végül az Erkel család igen szép virágkoszo- ruját helyezték a szobor elejére, mig a többi koszorúk a négy sarkon voltak. Dr, Fábry bándor alispán, mint a szoborbi zottság elnöke magyar díszruhában, pontban fél i órakor fellépett a szobor előtti emelvényre és e mondotta a kővetkező nagyhatású megnyitó bt szedet : Dr. Fábry Sándor beszéde. Mélyen tisztelt ünneplő közönség I Magasztos ünnepély az, mely e díszes ke zönséget egybe vonta. Egy költő szobrát leplezzük le itt, egy lánt j-lelkü költőét, ki hazájának örökértékü dalok; adott, s kirv-k ^azért a kegyelet maradandó érc? szoborral fejezi Ex A..^mérését, sz°retetét, hí Iáját. A zeneköltő hazája széles e világ. Szerze ményeit — a zene kosmopolitikus írásjegyeibe — minden nemzet egyaránt érti meg. Az ihle sugalta zeneköltemény végig szárnyal országo határain, kelettől nyugatig, felemeli a csügge dőt, letörli a lélek szenvedéseinek könnyeit, vi •3ászt hoz a vigasztalannak, mig beszedi egy fél világ n át a dicsőség tapsait, babérait. Méltán büszke lehet a nemzet, melynek a ég kegye oly lantost juttatott, ki hazájának di csőséget hoz. De még inkább büszke lehet fiár a nemzet, ha a Muzsa-csókolta költő szivébei nagyobb a hazaszeretet, mint a félvilág taps; utáni vágy, s lemondva a világraszóló dicsőséj fénysugarairól, isteni tehetségét csupán hazájá nak szenteli, hogy a nemzeti zenéjét erősíts meg; hogy felszínre hozza a dalt, azt az égi har matcseppe*-, mely onnan felülről a nép szivéb hullva, ott gyöngyé változott ; hogy mindezzel i hazaszeretet szent tüzét éleszsze a honfiak szí vében, tettre lelkesítsen, mint egy uj Tyrteus s életre keltvén szunynyadásából, s részben meg teremtvén a nemzeti zenét, annak a víKcg előtl elősmertetésével hozza meg közvetve hazájának s magának is a félvilág babérait. Ez, hölgyeim és uraim — Erkel Ferencz Több zeneköltőnk van, kikre büszkék vagyunk, de legnagyobb, legkedvesebb nekünk, e ki egészen a mienk, a ki nekünk dalolt, aki hazájának, e kis hazának szentelte életét, a magyaí klassikus zene megteremtője, s eddig utólérhet- len mestere . Erkel Ferencz. Az ő szobrát leplezzük le itt, az ő emlékének adózik kegyeletünk: Ha e nemzet büszkén tartja övének őt, még inkább büszkén vallja magáénak e megye •s e . város, hol 6 született, hol először villant fel ifjúi lelkében az isteni szikra s a mely min- dig szükebb hazája volt. A kegyelet is erősebben nyilvánult itt iránta e megyében. Alighogy elszólitotta őt a mennyek énekli karába a Mindenható, Békésvármegye közön- sége, kegyelettel emlékezvén meg nagy fia elhunytéról, a minden szépért és nemesért hevülé Göndöcs apát indítványára elhatározta, hogy szobrát elkészítteti, s mindjárt tekintélyes adomány- nyal vetette meg a szobor pénztár alapját. Lelkesültséggel indult meg aztán a szobor létesítés ügye. Magyarország zenemüveiül, Erkel tisztelői készséggel ajánlották fel adományaikat, I egyhamar, ha nem is nagy, de elég tekintélyes összeg állott a szobor ügyeit végző bizottság rendelkezésére, mely lehetővé tette a czél szerény, d: díszes megvalósítását. Nem is monumentális szobrot akartunk mi itt, mely az ember alkotni-tudásának bámulását hívja ki, de egyszerűen emléket akartunk Erkelnek, hogy lelkünk szeretetének, hálánknak áldozzunk vele. S a szobor ügye gyorsan közeledett | megvalósulás felé. A lelkesülés, épitette azt. A képzü-müvészeti tanács ajánlatára elvállalta a szobor mintázását egy ifjú szobrász, Kallós Ede, ki nem nézte az anyagi hasznot, csak | megbízatás nemes, magasztos voltát látta és lelkesülése díszes müvet alkotott a mllvésztárs emlékezetére. — A szobor tartozékait úgy adta össze ingyen, vagy félhasznu munkában a lelke- sültsóg, s ime, most, midőn elérkezett a leplezés ünnepélyes pillanata, az erkölcsi érdeklődés is mily fényesen nyilvánul. Elzarándokoltak ide, > szobor talpazatához, a magyar színművészet két legelőkelőbb intézetének művészei, élükön t
