Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-08 / 49. szám

hegedűje valósággal sir. Érzelmei mindig őszinték s mindig kifejezésre jutnak dalaiban, melyek közül nagy furorét csaptak az Ujidők zenemű pályázatára általa szerzett népdalok, melyek szívhez szóló dallamára Pósa Lajos irta a szebbnél-szebb magyar dalok szövegét. A társulat szintén méltó a hires népdal zeneköltő hegedűjéhez, s nagymértékben közreműködtek abban, hogy a közönség egy teljesen sikerült kedves est benyomásával menjen haza. Dankó mostani kőrútjában megyénk nagyobb helyeit, nevezetesen Orosházát, Csabát, Szarvast és Gyomát meglátogatta, s innen társulatával együtt Szalontára utazott.

Dankó Pista, ki különben gyakran felkeresi Orosháza közönségét, e hó 2 án az „Alföld“ szállodában hangverseny-estélyt rendezett, melyen az intelligenczia nagy része jelenvolt. A művész azonban nem végezhette be az estélyt rendesen, mert néhány ifjoncz hangosan kezdett társalogni, mi annyira indulatba hozta Dankót, hogy hegedűjét letéve, az akkor játszott darabot félbeszakítva, a teremből kiment; a közönség nyugtalankodni kezdett, hogy talán valami baj érte, de kis idő múlva ismét bejött, hegedűjét kézbe véve, kérte a publikum azon részét, mely az estélyt hangos társalgással zavarta, hogy lenne csendesen, mert ő máskép nem játszik; — erre aztán iszonyú zaj támadt s »abczug, ki vele, éljen Núczi, a mi czigányunk kiáltások hallatszottak, mire Dankó eltávozott s a rendzavarók Náczi czigány zenéje mellett töltötték el az estély többi részét. Sajnos, hogy a jeles művésznek éppen a legnagyobb faluban kellett ily in sultust szenvednie.

Kofa harcz- E hó 6-án a gyulai vasúti álló másnál, a déli vonat érkeztekor Jámbor Mihályné és özvegy Kovács Istvánné kofaasszonyok össze pereltek a raktári helyiség pályaudvar felé néző tornáczán. A kofaasszonyok előbb nyelvvel szórták egymásra a szebbnél-szebb, épületesebb titulusokat, majd pedig, midőn már a nyelvelésbe beleieked- tek, birokra kelve, egymás hajába ragadtak. A komikus helyzetnek, — melyet sok érdeklődő ne vetve nézett végig, — egyszerre tragikus fordulata lett, amennyiben Jámbor Mihályné, ki a harczban felülkerekedett, vetélytársát, Kovács Istvánnét a tornácról a vasúti sínekre dobta, hol a szerencsétlen ellenfél a súlyos esés következtében egyik lábát kitörte. A súlyosan sérült Kovácsnét a csata színhelyéről a békésmegyei közkórházba szállították, mig a győztes ellenfél a vizsgálati fogságban várja méltó büntetését.

Köhler Márton gyomai lakos tanyai kutyája megveszett s megmarta Kruchió Lajosné Molnár Eszter gyomai lakosnőt, nevezett nő a budapesti Pasteur gyógyintézetbe felszállittatott, a veszett eb több kutyát is megmart, amelyeket a hatóság agyonüttetett.

Az ezredéves kiállítás munkálatainak megtekintésére a kereskedelmi miniszter meghívta vasárnapra Bndapestre az ország összes lapszerkesztőit, az alábbi levélben. A „Békés“ szerkesztője is fel utazott a szemlére. A miniszter levele igy hangzik: Tekintetes Szerkesztőség! Kiváló súlyt fektetek árrá, hogy a hazai vidéki sajtó az ezredéves országos kiállítás nagy fontosságú műveiről mindenkor kellőleg tájékozva legyen s hogy ez alapon a kiállítás ismertetése és propagálása körül való hazafias missiót legjobban teljesíthesse. Szükséges tehát mindenekelőtt, hogy a t. szerkesztőség egy megbízottja a helyszínén okvetlen szemlélet utján győződjék meg a kiállítási előmunkálatról, lássa a kiállítás keretét, terjedelmét s esetleg közölje ama kívánalmakat, melyek a vidéki sajtó kiszolgálása érdekében támaszthatók. Van szerencsém a t. szerkesztőséget értesíteni, hogy a kiállítás igazgatósága

f. évi deczember hó 8-án reggel fél 10 órakor fogja a kiállítás területén az igazgatóság épületében a t. szerkesztőség kiküldöttjét várni s a vidéki sajtó többi képviselőivel együtt megejtendő kőrútban a kiállítási előmunkálatokat bemutatni s ezután a kiállítás területén rendezendő közös ebéd alkalmával, melyre ezennel meghívom, a továbbiak fölött eszmét cserélni. A t. szerkesztőséget a magam részéről is kérem, hogy a kiállítás ügyét legjobb indulatára és pártfogására méltatni szíveskedjék. Az 1896 iki ezredéves kiállítás országos bizottságának elnöke: Dániel Ernő, kereskedelemügyi m. kir miniszter.

Kartonbál Orosházán. Az orosházi leányok deczember hó 14-én, az „Alföld“ szálloda nagytermében jótékonyczélu zártkörű társas vacsorával egybekötött karton estélyt rendeznek. A mulatság rendezősége: Házi asszonyok: özv. Ferger Jó- zsefné, Gabovics Sándorné, Külley Pálné, Bodoky Zoltánné, Déghy Gyuláné, Singer Béláné, Vangyel Sándorné ; rendezők : Angyal Mariska, Bézi Jolán, Bulla Ilona, Gergely Mariska, Hauser Vilma, Jure- nák Ilona, Kalmár Berta, Kunos Berta, Lavatka Margit, László Rózsika, Róth Irma, Schvarcz Ró- zsika, Zilahy Margit, Sperlágh Elvira, Székács Linka, Vangyel Jolán. Belépti dij személyenként 1 frt. — Vacsora pont fél 8 órakor.

A békési tornaegylet rendes évi közgyűlése foiyó hó 1-én tartatott, mely alkalommal elnöknek dr. Szegedi Kálmán, alelnöknek Popovics 'Viktor, ügyésznek dr. Kovács László, orvosnak dr. Henzel- mann Elek, művezető szertárnoknak Varga Sándor, pénztárosnak Szél István és jegyzőnek Popovics Kornél lettek megválasztva.

Vizbe haltak. Gyomán f. hó 1-én délután két iskolás gyermek vakmerőén lement a holt kanyár gyenge jegén egészen annak középéig. A vékony jég azonban leszakadt és a két szerencsétlen gyermek névszerint Gút István és Juhos János, —' a mentők fáradozása daczára vjzbe fuladt.

Hangverseny. Gyomán folyó hó 7 én este a nagy vendéglő termében a mező-túri dalárda, hangversenyt rendezett. E mellett felolvasás, szavalat, szóló hegedű és zongorázás is volt. Halmi Gyula főgymnasiumi tanár, Kálmán Jolánka és Gönczi Lajos közreműködése mellett.

Baleset vagy öngyilkosság. Farkas Péter gyulavári /akos folyó bó 11-én a kútba esett, a honnan c-ak halva húzták ki.

Köhögés, rekedtség és elnyálkásodásnál, a torok és légzési szervek minden zavarainál melegen ajánljuk Egger kitűnő hatású mellpasztilláit. Kaphatók 25 és 50 kros eredeti dobozokban, minden gyógyszertárban és nevesebb gyógyfüszerűzletben. Fő- és szétküldési raktár; Egger A fiai Nádor- gyógyszertára Budapesten, Váczi-körút 17. 250 5—30

Katalin estély.

Vádolom, tekintetes királyi törvényszék, akarom mondani Katalin estélyi bálozó közönség dr. Némethy József királyi alügyészt két rendbeli súlyos vétség elkövetésével.

Izgatott az ellen az állam ellen, melyet mi mint status in statu képezünk, midőn a bálteremben összeverődve lábainkat a zene ütemei szerint mozgatjuk, és megsértette azt a nagy hatalmat, melynek báláinkban hódolunk, a szerelmet, midőn lealacsonyitotta azt a veszettség és a különböző epidémiák szinvonalára, bacillus elméletet állitván fel megvilágítására, hogy a hideg ész bonczoló késével elemezhesse.

Izgatott a mi bálterembeli álladalmunk fő intézménye a táncz ellen és megsértette fejedelmét Ámort annak az államnak, melynek polgárai előtt harczi riadó a souper csárdás és lelkesítő jelszó a „Soh’se halunk meg!“

Szóval nagy az ő vétke és mint ilyen, méltó büntetést érdemel.

Elvártam volna önöktől jelenlevő tánczoló hölgyek, hogy a felolvasás végeztével esküdtszékké alakuljanak és a bálterembeli büntető törvénykönyv §§-ait fejére olvassák a bűnösnek.

Hiszen milyen könnyen kikerült volna a jelenlevő hölgyek közül az első fokú biróság.

Elnök : Liszy Viktorné.

Az esküdtszék tagjai: Ladies Margit, Bay Gizella, Kőrös Berta, Erkel Margit, Kliment Mádi, Ladies Irén, KherndI Ida, Kiss Gizella és Anna, Kövér Ella, Rétvölgyi Ina.

Szavazó birák: Pósa Károlyné, Steinekker Gáboraé..

__... __ ___ ____.... .

Vá

dló : Kőrös Etelka,

Védő: Hajóssy Mariska.

Jegyző: Kliment Mártha.

Aljegyző: Gallacz Ida.

A nyílt tárgyalás hallgató publikuma pedig : Zóldy Jánosné, Kövér Lászlóné, Ladies Györgyné, Bodoky Kálmánná, Gallacz Jánosné, Bárdos Arthurné, Deimel Lajosné, Kiss Gyuláné, Berényi Arminné, Márki Jánosné, Szekér Gyuláné, Blaur Gyuláné, Stummer Auguszta, Fábry Sándorné, Bartóky Józsefné, Erkel Jánosné, Szarvassy Arzénné lettek volna, és mi, tánczkedvelő férfiak is helyeslőleg tüntettünk volna, midőn a tárgya láson megmosták volna a bűnös fejét,

Volna . . . volna .. .!

De hát önök ezt nem tették jelenlevő szép hölgyeim s büntetlenül hagyták detronizálni Ámor és Terpsychore istenkéket, a miért megérdemelnék, hogy az emlitettem istenek szövetkezve Hymen collegájukkal, bosszút esküdjenek önök ellen.

Engedelmet kérek, hogy ilyen udvariatlan vagyok, de annyira fel vagyok lelkesülve, hogy a megtámadott táncz és a leminősitett szerelem védelmére sorompóba álljak, hogy még az etiquette szabályait is szem elől tévesztem, holott talán tetszik is tudni, hogy én nagyon jó fiú vagyok,

De hát uram, uram, dr^ Némethy József uram, szállók az úrhoz, hogy is lehetett ön olyan merész, hogy egy báli ruhába öltözött, tánezra kész hölgykoszorú előtt nem átallotta azt állítani, hogy mi tánczoló emberek, egytöl-egyig a hidegvizgyógyintézetbe valók vagyunk s valószínűvé tette előttünk, hogy maholnap a szerelemnek is akad egy Pasteurje, a ki a szerencsétlen fiótásokat örök időkre biztosítja a hold- kórosság ellen.

Engedelmet kérek merész állításomért, de bátor vágyok azt mondani, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember“, vagyis nemcsak azért vagyunk a teremtés urai,-hogy nadrágba járunk és ki tudjuk számítani sin. (a—b)-nek a harmincz- hatezredik köbgyökét, hanem mert érzelmeinket is esztétikai formába tudjuk önteni, vagyis ha búbánat ér bennünket, nem nyávogunk mint a macska, melyiknek a farkára hágnak, hanem lyrai dalokat kalapálunk.

Ebből kiindulva tehát azt állítom, hogy a táncz nem egyéb, mint a zeneszó által bennünk keltett érzelemnek (mert minden zene érzelmet van hivatva kelteni a lengyel hymnustól a Csi- csónéig) esztétikai formában való kifejezése.

Azt hiszem, a hölgyek is osztoznak ebben a véleményemben és velem együtt sajnálják az

olyan 45 éven aluli fiatal embert, ki bakugrásnál egyebet nem lát a tánezban, a ki a fogát piszkálja addig, mig más ember soupercsárdást tánózol és bizonyosan azt tartják róla, hogy az ilyen embernek vér helyett alizarin tinta folyik az ereiben.

Minden zene megfelelő hangulatba hoz bennünket, bizonyos érzelmeket kelt bennünk s ez érzelmeknek adunk kifejezést, midőn tánezra perdülünk, a lágy, ábrándos valzertől elkezdve a tomboló csárdásig.

így minden táncz szép, ha precízen járják. De valamint vannak, a kik rósz verseket írnak és kappanhangon énekelnek, ha búbánat éri őket, vagy jó kedvük van ; úgy léteznek rósz tánezosok is, s ha ezek épen bakugrásszerü lábmozgással adnak is kifejezést a bennük zene által keltett érzelmeiknek, épúgy nincs jogunk őket a Lipótmezőre küldeni, mint a rósz hallású énekest, vagy a fűzfapoétát.

Ha mindezek daczára is a mi derék alügyé- szünk mégis azt állítaná, hogy a kik tánczolnak- azok a negyven éven aluli svábbal állanak egy nívón, akkor csakugyan megérdemli, hogy ho/zá menjen egy negyven éven felüli hajadon, a ki Schopenhauerről beszél és a szűzimáját játsza, hozományul vivén egy tubákos piks2ist és egy nem tehermentes házat, melyre egy, azaz egy darab hegyesnyelvü fogatlan anyósnak holtig- tartó lakás szolgalmi joga van telekkönyvileg bekebelezve.

Ahl de ez mégis súlyos büntetés volna még egy királyi alügyésznek is.

Tudom, hogy ezért dr. Némethy József örök időkre görbén fog rám nézni, s ha véletlenül a kezei alá kerülnék (a mi hála istennek, miután eddig még sem órát nem loptam, sem váltót nem hamisítottam, egyelőre nincs kilátásban) okvetlenül fej- és jószágvesztésig fogja felsrófolni a büntetésemet.

Ezzel szemben csak az lenne a vigasztalásom, hogy a holdvilágba eddig még hallomásom szerint, nem küldtek bírósági végrehajtót, s igy birtokaira mentve maradnak a konfiskálástól, — no a fejvesztés meg nem olyan nagy büntetés, fej nélkül megélhet az ember, sőt még miniszter is lehet.

„ De nem vádolom tovább a mi derék felolvasónkat. Elég büntetés rá nézve, hogy saját szemeivel látta elvei bukását, vagyis a publikum, mint az a bizonyos fal, melyre borsót hánynak, olyan szilaj tánezra perdült a felolvasás után, mintha csak báli reklámot olvastak volna föl előtte. Sőt hálával tartozunk neki és . ., nem hisszük el a mit mondott, mert hiszen — hogy saját szavaival éljek — „nagyké- püsködött“, már pedig a ki nagyképüsködik, az nem az igazi arczát mutatja. — Mikor tehát dr- Némethy József amerikai humorral ledorongolta a tánezot és a szerelmet szellemes felolvasásában, midőn könnyedén végig csolnakáztatott bennünket az ő lelkületűnek taván (bocsánat a sántító hasonlatért), melynek felzzinén himbálózva, csak néha-néha engedett bepillantani a mélységbe, koránt se higyjék, hogy. igazat beszélt.

Irigyelt bennünket, bohó tánezos embereket, kik szerelemtől hevülve, rózsaszínben látjuk a világot és zöld verseket Írunk, mert tagadhatatlan, hogy szebb, színesebb a mi bolondos világunk még akkor is, ha sárga féltékenység fog is el bennünket és fekete'-nek látjuk a min- denséget csalódásunkban.

Ha czéltévesztett toliam, a helyett, hogy báli referádát karczolt volna le, el nem kalandozott volna a felolvasás hatása alatt a szerelem és táncz országában, most bátran leírhatnám azt a „bacillus“-sal és parfümillattal telített termer, melyben aranyos bakfisek, piros ajkú lányok és ennivaló kis menyecskék igyekeztek megczáfolni a felolvasást.

Beszélhetnék arról a „fellépett“ kis lányról, a' ki egyszerre a bálkirálynöségen kezdte ; ki még nem kérdi meg a barátnőjétől, hogy „micsoda“ az a fiatal ember, a kivel tánczolt, parti-e vagy „megletlen gavar“, (ezt a kifejezést Hajóssy Mariskától profitiroztam.) Csak irul-pirul és bol dog, ha tánczolhat.

Beszélhetnék arról a festői tánczról, a mit Keller Pista annyi virtuozitással rendezett és elmondhatnám, hogy milyen piros lett az a fiatal ember, a kit a ködfátyolképek után megszólítottam.

— Komám, mi van a frakkodon?

Tudják mi voltP

Egy szép kis profi!. . . púderből,

Ha jól hallottam, ez a szerencsétlen flótás kiabálta legjobban a sötétben, a ködfátyolképek előadása alatt, hogy:

— Ajtót 1

„Honny sóit, qui mai y pense!“

De most már én ezektől, helyszűke miatt sajnos, elestem, Tudom azt is, hogy ha egy pesti professor ezt a firkát elolvasná, örökidőkre elbúcsúzhatnám attól a reménytől, hogy valaha jogtudományi vizsgát tehessek s akker Terpsychore és Ámor istenkék védelme folytán még majd kenyér nélkül találok maradni.

Ha ez bekövetkezik akkor, akkor — kapom magamat és — beállók tánezmesternek.

Azt mondják, nem rósz foglalkozás, —re.

Irodalom.

Himfy szerelmei. A Franklin Társulat kiadásában és Gyulai Pál szerkesztésében megjelenő Olcsó Könyvtár 356. és 357. kötetei irodalmunknak mintegy százados emlékei. Kisfaludy Sándornak tiim- ty szerelmei a század legelejétől máig épségben megőrizték az érdeklődés vonzódását, a gyöngéd érzelmek figyelmét, a költészet barátainak tiszteletét. Érzelmes lyrai költészetünk e nevezetes müve csinos kiállítású, tömött nyomású két külön kötetben kilenczedik kiadásban jelenik most meg. A kesergő szerelem, Kisfaludy Sándornak az 1807-iki második kiadáshoz írt előszavával 176 oldalra terjed. A boldog szerelem pedig 168 oldalnyi kötetet foglal el. Mindenik kötet végén betűsoros rendben mutatja a tartalom az egyes énekek és dalok kezdő sorait, útbaigazítást adván Ilimfy közkeletűvé vált dalainak könnyű feltalálásához. Egy-egy kötet ára 40 krajezár.

Poe Edgár költeményei. Az Olcsó Könyvtár (szerkeszti Gyulai Pál, kiadja a Franklin-Társulat) 355-ik kötete Amerika hires költőjének Poe A. Edgárnak (1809—1849) költeményeiből ad közre gyűjteményt Ferenczy Zoltán fordításában. A gyűjtemény teljesen megismertet e szilaj költői lélekkel, ki a megfoghatatlanságokra törekszik és sajátságos eredetisége minden mívelt irodalomban helyet juttatót neki. Nálunk is sok jeles költői erőt foglalkoztatott tolmácsolása. Ferenczy Zoltán ebben a kötetben a legnevezetesebb lyrai költeményeit mutatja be, külön csoportosítva a költő élete utolsó szakából, férfikorából és ifjúkorából valókat. Bő bevezetéssel is ellátta, mely költészetét jellemzi, végül pedig életrajzát adja, s leghíresebb költeményeinek (A holló, A csengetyűk, Ulalume, Helénhez, Lee Annácska, Annához,, Lénára, A kísértétek palotája, A győző féreg, Alomország, stb.) fejtegetését. Ara 30 kr.

Kérelem. Tisztelettel kérem mindazokat, akiknél Balog István „Húsz esztendő'* czimü kötetére előfizetési ívek vannak, szíveskedjenek azokat hozzám ez évi deczember hó 10-ig beküldeni. Kner Izidor, könyvnyomdász, Gyoma. (Békés-megye.)

„Az 1848—49 ki Magyar szabadságharcz története“ czimü nagy illusztrált munkából most jelent meg a 48 ik füzet, a melyben Gracza György a téli hadjáratot beszéli el az ő szokott élénk s megkapó modorában. A füzet képei ezek: Huszártarsoly a szabadságharczból (a gr. Kreith-féle gyűjteményből ) — Honvéd fogolytisztek névaláírása 1849 bői. — Ro- honczy Lipót, a Károlyi huszárezred ezredese. — Komáromnál 1849. július 2-án vívott csata térképe. — Az aradi vesztőhely apotheozis. — Haynau és Pas- kievits herczeg. — I. Ferencz József bevonulása Győrbe, 1849. junius 28-án. — A piski-i emlék, a gerendadarab, az 1849-ki piski-i hidból. — Kiss Ernő tábornok kávéscsészéje.

Isi özgazdaság1.

Készülődések a kiállításra. Az ezeréves ünnepére készülő Magyarország jövő évi kiállításának mintegy a földből elővarázsolt remek szép városa Budapest városligetének fasorai között, állandó és [alkalomszerű palotáival,, remek pavilonjaival és óriási csarnokaival jóval félévvel a kiállítás előtt már csaknem egészen készen áll Körülbelől 250 különféle érdekes és Ízléses épület, többnyire már belül is készen, épen csak arra vár, bogy a tizenhat- ezret meghaladó kiállítók érdekes, tanulságos tárgyaival benépesedjék és a melyek még épülőfélben vannak, azok is, annyira közelednek befejezésükhöz, hogy a mi jubileumi kiállításunk lesz a világon az első kiállítás, mely megnyitásának napján,

1896. május 2-án valóban és tényleg be lesz fejezve. A magyar nemzet dicső emlékei részére épített hármas történelmi palotacsoport, mely a gót Vajda-Hunyad várat, a jáki templomot, Magyarország legrégibb Arpádkorbeli román épületét és a renaissance-stilt foglalja magában, gazdag falfestményeivel együtt adták át e napokban készen az igazgatóságnak. A királyi pavilion berendezésével is már tüzetesen foglalkoznak. A hadfelszerelési kiállítás a bécsi Arzenálban már össze van gyűjtve és oly impozáus, nagyszabású benyomást tesz a nézőre, hogy a szakemberek állítása szerint ilyen had- ügyi gyűjtemény, mely a legújabb katonai felfedezések mellett a hadtörténetem emlékeit is oly gaz- dag gyűjteményben bemutatná, még soha egy kiállításon sem„volt. Hátha még hozzávesszük a török szultán O Felsége által rendelkezése bocsáj- tott, Konstantinápolyban őrzött temérdek ereklyéket, melyek a háromszáz éves török-magyar háborúkra emlékeztetnek. Hasonló emlékeket kapunk még a berlini Zeughausból, Pétervárról, Lengyelországból. Nagyon érdekes az a mozgalom is, mely Amerikában kiállitásuuk jövő évi látogatására vonatkozólag széles körben megindult és mely abban is nyilvánul, hogy különösen az Egyesült-Államokban hazánkról és népünk életviszonyairól minden vidéken ismertető felolvasásokat tartanak. A külföldi sajtó is, melynek képviselői csak nemrég voltak nálunk vendégek, telve van dicséretekkel kiállításunk előkészületeiről. A jövő hétre pedig hazánk összes vidéki hírlapjait invitálta Dániel Ernő kereskedelmi miniszter, bogy nekik az ezredéves kiállítás előmunkálatait és a már elkészült építkezéseket bemutassa. Most készül a főváros és Pozsony városának pavillonja; a faluból már egy ház sem hi- áuyzik, csak az utczák feltöltése vau hátra, s azután már csak a tipikus házak belső berendezése fog következni.

A jótékonyság pavillonja. Magyarország sok ezer közjótékony intézete külön épületet kap az ezredéves kiállításon. Eredetileg a közművelődés éB részben a közoktatás kiállításába szánták a jótékony intézetek és egyesületek kiállítását, de ez is olyan nagyra és izmosra fejlődött, hogy külön hajlékot kell számára emelni. Ebben a legközelebb elkészülő pavillonban lesz a siketnémák, vakok, gyengeelméjüek nevelésére és oktatására vonatkozó minden eszköz és adat, árvitházak, szeretetházak, menedékházak kiállítása, a különféle közjőtevő intézetek kiállítása, továbbá mindazok az érdekes dolgok, amelyeket maguk a társadalom gyámoltjai készítenek, előállítanak. Az uj pavilion terve a műszaki osztályban készül s rövid időn már hozzáfognak a kivitelhez.