Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-02 / 22. szám
22-ik szám Gyula, 1895. juxiius 2-án XIV. (XXVH.) évfolyam Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 Évnegyedre . 1 Egyes szám ára 10 kr. 50 » 25 » a Társadalmi és közgazdászaid áetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoTost^ Tános. # Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sűtö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. „Mikoron a Pünköstnek napja eljött volna, valának mindnyájan egyenlő akarattal együtt.“ S ime az egyenlő akarat, az egyetértés nagy dolgokat mi veit! Az erőtlenből erős, a rettegőbői bátor lön. Az őket üldöző ellenségtől rejtekhelyekre, menekült apostolok a sokaság előtt hirdetik Krisztus evangyéliomát, kezükben az ige szövéineke, szivükben a magasztos lelkesültség égi lángja, midőn megzendül a szó: „Térjetek meg és veszitek a Szentléleknek ajándékát.“ Megalakult az anyaszentegyház, alapköve lön a Krisztus, s ezért ereje oly nagy, hogy „azon a pokol kapui sem vehetnek diadal- mat.“ Pedig sokszor volt súlyos próbáknak kitétetve e dicső alkotvány! A hitetlenség, vakhit, türelmetlenség, rosszakarat, ármány sokszor próbált — halálosnak vélt — csapást mérni reá, ám de legtöbbször a Kinizsi sírkövére irányzott golyó esete ismétlődött, annak lett ártalma, ki ártani akart. Krisztus anyaszentegyháza megalakulásának, a Szentléleknek az apostolokra lett kitöltetése fontos eseményének emlékűn-' nepe a Pünköst, mert e napon valósult meg amaz ígéret: „Veszitek a Szentléleknek erejét, minekutánna eljövend tireátok.“ Ah de e napon méltán merül fel előttünk ama kérdés: „Vettetek-é Szentlelket?“ Vájjon ma, midőn a Pünköst napja megérkezett, „mindnyájan egyenlő akarattal együtt« vagyunk-e? Mily boldogító lenne e kérdésekre „igen“-nel felelhetni! .De fájdalom, a lelkek egén sok sötét felhő talál helyet s ezért nem ragyog tiszta fényben az igaz szeretet áldó napja; sok szív rejtekén ül gyűlölség, önhittség s ezer meg ezer nemtelen indulatok s érzelmek árja; testvér testvér ellen tör; sebezni siet az, kinek feladata volna balzsam cseppeket hinteni a vérző sebekre; ember emberben ellenségét keresi s találja; Ábel és Kain testvérharcza megújul gyakorta... Pedig kétségtelen igazság, hogy egyetértés által a kicsiny dolgok növekedést nyernek, mig a visszavonás a nagy dolgoknak is sírját ássa meg. Az apostolok az első Pünköst napján „valának minnyájan egyenlő akarattal együtt“ s ime felépült Krisztus anyaszentegyháza. Ám de ma Krisztus zászlóját hányán s hányfelé tépni igyekeznek!?... A kvarcz gyémánt akar lenni; a mécs tündöklő napnak tartja magát; az ács azt hiszi, hogy ő szobrász; a czégtábla készítő világhírű festőnek véli magát; a tudatlanság s képmutatás búrkában vergődő „lelki kevélyek“ szánandó tábora világ világossága akar lenni; az, kit képzettsége föld barázdáit művelni, vagy csizmát készíteni utal, felcsap „apostolnak“, „doktornak“ hirdeti azt, mit ő nem ért, nem érthet, mert hozzá való készültsége teljesen hiányzik, „vak vezeti a világtalant“, bár „mindkettő verembe esik.“ Méltán kérdezhetjük azért: „Vájjon mi lészen ebből?“ A megtépett lombokkal álló fa nem nyújthat oly hűs árnyat az alatta pihenni óhajtónak, mintha sértetlen áll a lombkoszorú; a megjukgalt háztető nem oly biztos menhely a zivatar elől menekülőnek, mint a teljesen ép; belviszály, testvérharcz soká s talán örökre égő sebet ejt!... Ki igaz követője akar lenni Krisztusnak, ki valódi hű fia óhajt maradni hazánknak, arra kell, hogy törekedjék, hogy „minnyájan egyenlő akarattal együtt“ legyünk! E reánk váró magasztos feladat nagy horderejét teljesen átérezve s a folytonosan szemeink előtt lebegő dicső czél megvalósítása felé tántoríthat!an léptekkel haladva, a Pünköst emlékünnepe lelkünkre áldásos hatást fog gyakorolni, s -ekkor „a léleknek gyümölcse minden jóságban, igaz cselekedetben és igazmondásban vagyon.* Midőn ma Pünköstöt ünnepelünk, fohászkodjunk fel lelkűnkben eként: „Szentlélek! végy környül bennünket! Szenteld meg szivünket! Készits neved iraádására, Magasztalására Hogy téged szívből imádhassunk, Hálákat adhassunk.“ Az Urnák lelke legyen miveliink! __________ Dombi Lajos. A vármegye közgyűlése után. A vármegye elfogulatlan közvéleményének bírálata alá bocsátjuk, hogy lapunk, mely időszaki 8 rövidéletű társai mellett idestova három évtized óta a vármegyének legrégebbi s székhelyének egyedüli lapja, mint ilyen, keletkezése pillanatától kezdve első sorban a vármegye összérdekeit képviselő s a vármegye összérdekei képviseletében álló orgánum volt és nemcsak hogy óvakodott egyoldalú, annál inkább pedig partikuláris érdekek szolgálatába lépni, hanem — és pedig nem kis kérdésekben — akárhányszor illették ama a plauisibilitas látszatát nem is nélkülöző váddal, hogy Gyula városának különleges érdekeivel szemben nemcsak hogy nem tanúsít kellő erélyt, hanem olyan álláspontot foglal el, a mely gyakran a székhelyével ellentétben van. Az adatok egész halmazát hozhatnánk tel ennek igazolására, de csak néhányat elevenítünk fel: A sárréti s a szarvas-mezóhegyesi vasutak úgy épültek, hogy a forgalmat Dem a vármegye székhelye felé terelték, hanem ami forgalom eme irányban addig tényleg volt, azt is elvonták tőle. Ha székhely politikát követünk, mint követi tényleg majdnem minden vármegye s a vármegyék székhelyének lapjai, —• amint különösen jól obszerválható ez a szomszéd Bihar és Aradban, melyeknek székvárosai pedig mint önálló törvényhatósági joggal felruházott vásosok az illető vármegyékre nézve még extraterritorialis helyek is, — a legkisebb nagyzási hóbort nélkül elmondhatnánk, hogy könnyű dolog lett volna a vármegyét nyolczszázezer forint áldozat hozatalától visszatartani s ami ezzel akkor egyértelmű dolog volt, úgy az egyik, mint a másik vasút létesülését megakadályozni. Nem tették a gyulai bizottsági tagok sem, akik mindnyájan megszavazták, amikor pedig sok más járásbeli bizottsági tag a vasutak ellen volt, nem tettük mi sem; sót ellenkezőleg : lapunk volt az, amely nemcsak támogatta a két vasútat, .hanem indítványozta s propagálta is és mint ilyen létesítésük érdemében és felelősségében egyaránt partici- pálhat. Gyulának érdekében állott ez? Nem. Kézzel foghatóan annak ellenére, de mint mindig, akkor is erősebb volt bennünk a vasutak által érdekelt megyei községek érdekei iránti tekintet, mint az a bár felismert kár, mely azok kielégítése által a vármegye székhelyét sújtja. A kir. tábláért versengtek Arad és Nagy- Várad. Amidőn arról volt szó, hogy Békés- vármegye egyik vagy másik mellett síkra szálljon: lapunk a legnagyobb hévvel támogatta Aradot. Gyula érdekében talán? Ismét nem. Gyulára magára nézve — mint akkor is elismertük, — előnyösebb, ha a tábla Váradon Van, de nem zárkóztunk el tőle, s az volt reánk nézve irányadó, hogy Gyula s a Sárrét kivételével a vármegye többi összes járásai jobban gravitálnak Aradra, mint Nagy- Váradra. Eme kérdésben sem foglaltunk el tehát a vármegye többi községei rovására egyoldalú gyulai álláspontot, sőt azzal ellentétesre helyezkedtünk. A múlt esztendei részleges tisztviselői választásokról sem is szólunk. Igaz, hogy nem fogtuk fel oly tragikusan a helyzetet, mint aminőnek sokan látták, és reméljük is, hogy a jövő a mi bizalmunkat nem fogja desa- vouálni, de ama ténynek, vagy ha úgy tetszik vádnak, hogy lapunk akkor sem képviselte az intransingen8 gyulai álláspontot, védtelenül kivagyunk szolgáltatva. Mindezt pedig álért bocsátjuk előre, mert a vármegye most lezajlott közgyűlésén olyan incidensek merültek fel, amelyekhez hozzászólván : joggal elháríthatjuk ama ^esetleg felmerülhető vádat, hogy nem — ami előttünk irányadó volt és irányadó marad is — a vármegye összérdekének védelme, hanem csupán specialis gyulai indulat vagy keserűség sugalmazná toliunkat. Keserűséget írtunk, ami pedig egyáta- lában nincs bennünk, de ha ezúttal még chauvinista gyulai álláspontra helyezkednénk, akkor sem volna rá okunk. A negyedik patikát megszavazni tömegesen bejött csabai bizottsági tagok okozta többség határozata, mellyel az egész országra szóló törvénynek minden magyarázatot kizáró abbeli rendelkezését, hogy a törvényhatósági tisztviselőknek (amennyiben nem járásiak), feltétlenül a vármegye székhelyén kell lakniok, egyszerűen sutba dobják, olyan ecclatans törvénysértés, hogy még opportunitási tekintetek mellett sem állhat meg, következésképen nem is realisálható. Akkor sem, ha volna — amint hogy nincs — olyan miniszter, aki szemet húnyna ilyen kierőszakolt határozat előtt, mert egy elmaradhatlak interpelláczió esetében nem tudná magát védeni, annál kevésbé pedig magát kimenteni. Azzal tehát teljesen tisztában vagyunk, hogy a többség határozata kérész életű lesz, és amennyiben a vármegye főispánja a közgyűlés színe előtt kijelentette, hogy azzal szemben kötelességszerü felterjesztést tesz, az sincs kizáfva, hogy a »pünkösti királyság «-ot sem fogja túlélni. Amennyiben tehát ez a kérdés csupán Gyula városa érdekét úgy presitizsét érintené, annak ezúttal semmi bántódása nem lészen. Nem is ezért szólalunk fel, hanem hogy rámutassunk arra, a minden féken felüli animositásra, amely néhány község megyebizottsági tagjai egy részét irányítja, ha olyan kérdésről van szó, amely Gyulát érdekli, vagy csak érinti is, amidőn eme jó urak a legkisebb lelkiismeretfurdalás nélkül készek nemcsak a méltányosságon, hanem a törvényen, sőt czélszerüségi tekinteteken is magukat túltenni. — Hanem két igazságot szolgáltatunk eme uraknak; egyik az, hogy nem a Gyula városának esetleges hegemóniájától való félelem az ő animositásuk szűlőoka, sőt maguk között igazi juxot űznek a gyulaiak elismert gyámoltalanságából, a másik pedig az, hogy a gyulaiak és különösen a gyulai megyebizottsági tagok, részint indifferentis- musuk, részint szervezetlenségüknél fogva eme gyámoltalanság hirnevóre igazán és becsületesen rászolgálnak. Hogy a vármegye állatorvosa Gyulán lakjék, az nemcsak a törvény parancsa, hanem speciálisán véve még czélszerüségi tekintet is. Olyannyira, hogy ha a törvény az állatorvos lakhelyére nézve nem imperative, hanem csak fakultative rendelkeznék, annak akkor is épen Békésvármegyében nem is mint székhelyen, hanem attól eltekintve mint egyszerű Gyulán kellene laknia. Hiszen nem Békésvármegyében, hanem Kőbányát leszámítva az egész országban nincs több város, amely állategészségügyi szempontból olyan exponált, olyan kiváló lenne, mint épen Gyula, melynek óriási 4 vásárján óven- kint 200,000 darabon felüli sertés, 30,000-en felüli juh, 25,000-en felüli szarvasmarha s 20,000-en felüli ló hajtatik fel és szállittatik el. — A kőbányai sertésvész pedig kivételesen is fontossá teszi Gyulát, ahol az, amit másutt létesíteni terveznek, nevezetesen állandó telepe, amelyekben sertéseket évközben is ki lehet hizlalni, a kisvárosi akiokban tényleg készen vannak és minden költséges beruházást feleslegessé tesznek. A kőbányai veszedelem már is rávezette a spekuláczió figyelmét Gyulára, az egyetlen helyre az alföldön, hol a sertéshizlalás feltételei nem megterem- tendök, hanem tényleg megvannak, a mint ezelőtt 25 évvel tényleg gyakoroltattak is. Nem gyulai szempont, hanem czélszerüségi tekintet, amely azt javasolja, hogy alispán, tiszti ügyész stb., ugyanez szói amellett is, hogy a főorvos a vármegye székhelyén lakjék. A törvényt is bizonyára nem Gyula s nem a székhelyek szépsége kedvéért, hanem czélszerüségi tekintetekből hozták, hogy a közérdeknek megfeleljenek. A főorvos — hovatovább szaporodó hivatali kötelezettségei mellett — az alispán szakközege s Békésvármegyében époly anomáliák fejlődnének ki, mint másutt, ha a főorvosra nézve akár törvény, akár melléktekintetek a vármegye székhelyén kívüli várost engednének lakásul és hivatali helyül. Lapunkban annak idejében meggyőződésünk egész hevével foglaltunk állást dr. Hajnál István főorvosi kinevezése mellett (ami közbevetőleg Írva, szintén nem volt exclusiv gyulai álláspont, ami fölött ha akartuk sem maradhattunk volna illusióban), és már akkor úgy interpretáltuk vállalkozását, mint aki azzal a közügynek áldozatot hoz, amely áldozat alatt természetesen és túlnyomó részben csak azt érthettük, hogy Békésről be fog költözni, és ma is mindenki meg lehet győződve, hogy őszintébben senki, — - a közgyűlés famosus többségéből is senki — sem sajnálja jobban, ha a vármegye főorvosának körülményei úgy alakulnának, hogy azok a Békésről való el- költözködést nékie meg nem engednék. Ahol czélszerüségi tekintetek is támogatják a törvényt, ott azon rést ütni akarni, nem is az ügy igazáért, hanem csak hogy Gyulán üssenek egyet, amint ezt a szándékot többen őszintén bevallották: ezt talán az animositás nemes érzülete sem fogja egészen kimenteni. Nem voltunk és nem leszünk ezután sem szószólói ,Gyula városa különleges érdekeinek, amennyiben azok akár a törvénynyel, akár a vármegye érdekeivel összeütközésbe jutnának, de azt viszont tűrhetetlen állapotnak kell bélyegeznünk, hogy a vármegye termében czélszerüségi s méltányos- sági tekintetek, sőt maga a törvény is csupán azért tiportassanak lábbal, mert azok esetleges figyelembe vétele s megtartása mellesleg a várnaegye székhelyének is érdekében állanak ! Békésvármegye tavaszi közgyűlése. (Május 27 és 28-án.) Tallián Béla főispán a körülbelül 100—120 bizottsági tagot üdvözölvén, — megemlíti, hogy az országos magyar vöröskereszt egylet Békésvárme£japuuK mai számúlaoz fél iv melléklet van csatolva.
