Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-05-05 / 18. szám

XIV. (XXVII.) évfolyam

18-ik szám.

Gyula, 1895. május 5-én.

Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Eyyes szám ára 10 kr.

Társadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: XDoTost3r Xános.

Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyváras üzlete, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyilt-tér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fQrdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-uteza 8., Blockner J. IV. Sútő-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1.

Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon.

ltarelfe és közgazdaságunk.

Hogy mily fontos tényező az emberiség közgazdasági életében a nőnevelés — nyilt dolog azok előtt, akik a nők szerepét a családi élet összetartó elemének tekintik, valamint azok előtt is, akik tudják, hogy az emberiség keletkezési története soha nem tudta elválasztani a iérfiut a nőtől, közelebbről jellemezve, a férjet a feleségtől. Ez az örök élettörvény kifejezésre jutott már az első emberi pár paradicsomkertbeli mondájánál. A legújabb kor a nőknek ezt a mozgató szerepkörét, ezt az elvitázhatlan belebatá- sát közéletünk minden legkisebb dolgába; „cherchez la femme“ (keresd az asszonyt) kifejezéssel hozza tudomásra, kiválóképen pedig az olyan eseteknél, melyek bár közgazdasági életünk szintén kiegészítő és illetőleg befolyásoló részét képezik, de nem tartódnak sokáig komolyabban véve a felszínen.

Ha a fontos szerepkör és mélyreható befolyás ősidőktől fogva juttattak a nőknek cselekvést a közgazdaságban, úgy még inkább meg van az ami századvégi életünkben. Életfizikai magyarázata ennek pedig az, hogy a villám korszakában gyorsabban születni, fejlődni és a működési térre lépni akarván, a nők befolyása is gyorsabban kíván érvényesülni közéletünk minden legkisebb fázisában ; megnyilatkozik ez a paloták falai között éppen úgy, mint a legkisebb parasztgazda földes kunyhójában.

Levonva a következtetést, könnyű lesz megértenünk, hogy a nőnevelés fontossága a családi s ebből folyólag, egy egész állami életre eminens.

Egyes családokban ugyanis nem egyszer jut érvényre a ferde irányban nevelt nő döntő szerepköre s hogy ez úgy a meglevő környezetre, valamint a nevelt jövő nemzedékre is kihatással van, megszámlálhatlan esetekben tapasztaljuk, fel sem említvén egyelőre azt a viszonyt, mely az újabb időben elszaporodott vadházasságok révén közgazdasági életünket fenyegeti. Ha a nő ily viszonyok

z>

M

A száműzött.

Hevessi Ferencitől,

A halandók közt kétségen kivül legmu- landóbb egy színész vagy énekes hírneve.

KI ismeri ma még Sabatzkyt? Pedig a negyvenes években Mierzwinszky vetélytársa volt, kiről fél Európa beszélt.

Mint egyetlen fia az orosz Lengyelországban született nemes Sabatzkynak, örökölte egy napon atyjának nagy birtokát és összes vagyonát. Egyedül állt a nagyvilágban és senki sem találkozott, ki könnyelműségét zabolázta volna. Néhány évig volt aztán ünnepély, bál, tűzijáték, vadászat és szinház palotájában és azonkívül, míg a sok jó barát és szép hölgyek társaságában vagyona tönkre nem ment.

Jöttek aztán a zsidók, kik pénzt kölcsönöztek neki, — az ügyvédek, a végrehajtó, — a minek az Ifin a vége, hogy Sabatzky úr, sétabotjával kezében, kénytelen volt nemes birtokából kisétálni a nagyvilágba, útközben azonban még mindig vígkedélyben énekelte csengő hangjával kellemesebb dalai egyikét . . .

„A szegény uraság“, — szólt egy volt szolgája, — „most már aztán nincs semmije.“

„Mit értesz te hozzá,* — kiált az ügyvédbojtár, ki mellette állt, — .van neki még hangja, még pedig milyen I“

Sabatzky úr Varsóba jött, s miután absoközt anyává lesz, jobb nevelést gyermekének legtöbb esetben nem adhat, mint az ő saját nevelése s már ezzel szaporodott a családban a hajlam a könnyelműség iránt, mely nemzedékről nemzedékre átszármazva, kétségen kivül közgazdasági rombolást eredmé- nj'ez előbb utóbb — egyelőre csak egyes családokban — később kihatólag a társadalomban és az államban.

De nem csupán az élet erkölcsi oldalát tekintve befolyásolják a nők közgazdaságunkat, de anyagi értelemben is ők annak előmozdítói — megmentői és fenntartói, avagy tönkretevői. — Az egyes családokban történő anyagi veszteségek, sőt végromlásra jutások, ugyanis többé kevésbé visszavezethetők a nők felületességére és könnyelműségére. A nő aki sohase vett fáradságot magának megtanulni a ház vezetését és annak berendezését, nem tudott a házi munkakör czélirányos beosztásával megbarátkozni, szóval a ki idejét a gyakorlati házias hivatásos munkásságon kivül másutt véli kellemesebben és hasznosabban eltölteni, az a házra, a családra vészt hozott, olyant, amilyent közgazdaságunk szempontjából nem is jelentéktelen veszteség gyanánt tekinthetünk.

A családban a férj támasza a jó nő, s általán elfogadható mindannnapi gyakorlat alapján, hogy ha a családfő jó, úgy kell, hogy jó legyen a támasz, a gyámolitó és bátorító is, mert bármennyit jelentsen is értékileg kifejezve a férj és családfő, ha támasza, a nő hivatásának meg nem felelt, közgazdaságilag a férjnek és családnak értéke elveszett.

Hogy társadalmunk mai viszonyai között mikópen neveljük a nőket, hogy azoknak er kölcsi és anyagi értéke közgazdaságilag érvényesülhessen ez szakkörömhöz nem tartozván, feladatom nem lehet vitatni; de a gyakorlati élet tapasztalataiból merítve, néhány sorban megkísérlem utalni a közgazdasági hiányokra, a melyek nőink ferde irányú neveléséből eredőleg reánk háramlanak. Röviden szólva, a leány gyermekek nevelése merev és gyakorlatiatlan. Merev annyiban, amenylute mitsem tudott, csak beretváli.i és fésülni. — beállt egy fodrászhoz segédnek és csak itt ta nult meg életében először valamit, — nőket fésülni.

Miután csinos és elegáns fiatal ember volt, általa főnöke csakhamar briliáns üzleteket csinált, különösen női vendégei között. Később már Varsó minden hölgye Sabatzky által akarta magát fésültetni, sőt egy szép napon a férjétől elvált Bezworoszka grófnő csinos fejecskéjét is Sabatzky fésülte.

Sabatzky a próbát kitünően állotta ki, ki e pillanattól kezdve már a bájos grófnő bizalmát is birta; igy naponkint meg kellett jelennie palotájában, hogy hajfürtjeit rendezze és a városi újdonságokról referáljon. A bizalom ezalatt mindinkább növekedett, különösen mióta a szép grófnő, Sabatzky előkelő származását és viszontagságait megismerte. Mint valódi lengyel nő, a szerelem és a politika iránt rajongott; igy nem sokára Sabatzky úr is egy összeesküvésbe lön sodorva.

Az orosz rendőrség véletlenül nyomára jött a lengyel hazafiak szándékának. A grófnő még idejekorán Párisba menekült, egy sereg fiatal ember azonban, — köztük Sabatzky is, — elfogatott és a haditörvényszék elé állittatott,

Sabatzky halálra ítéltetett. Könnyelműsége, borzasztó helyzete daczára még itt sem változott, sőt midőn már utolsó útjára indult, mondhatni egész jókedvűen és büszke, fölemelt fővel énekelte csengő tenor hangjával legkedvesebb lengyel dalai egyikét.

Egy szán — lovas kozákok által kisérve, —

nyibeu hasznottevő életkorukat elérve, a kijelölt irányról se jobbra, se balra letérni nem hajlandók. Ha születtek és nevelődtek ugyanis jólétben, a már mérsékelt jóllétet se akarják elfogadni önönmaguk érvényesítésére, a gyengébb módot vagy épen a nélkülöző helyzetet pedig általán végzetes istencsapásnak tekintik ; s nem képzelnék embert, a ki uáluknál boldogtalanabb volna. Ezek a nők aztán, hivatásuk érvényesítésére kerülvén a sor, elgondolható, milyen közgazdasági jelentőségűek. A kik kedvezőtlenebb körülmények közt születtek és nevelődtek, azoknak merevsége meg oly módon lép előtérbe, hogy hi vatásuk értékesítésénél kedvezőbb viszonyok közé jutván, önmagukat túlbecsülik, s tetteikben meg társadalmi viselkedéseikben köz- gazdasági értéküket elvesztik. Vaunak a ne- velés vázolt alakjai közt olyanok, akiknek a merevség nem tulajdonságuk, s ez úton nem jutnak a közgazdaságnál a már fentebb mondott viszonyok közé.

Ezek a nők minden körülmények közt megfelelnének hivatásuknak, de gyakorlati- atlanságuk jóakaratukon azonnal csorbát üt, mihelyt a háziasságot, a családiasságot kellene közgazdaságunk előnyére érvényesiteniök.

A közgazdasági élet fontos positiójának mi módon volna megfelelőbb a nők nevelése, ez hivatottabb — pedaegogiai erők — elbírálásának hatáskörébe tartozik, — megkísérlem mindazáltal e felett rövid véleményt amit több oldalról hallottam — nyilvánítani.

A magasabb iskolák sokoldalú szellemi színvonala elvonja a növendékeket a gyakorlati élet — közgazdaságilag hasznosabb de egyszerűbb tanulmányaitól és tudásától.

A gyáripar fejlettsége és olcsósága miatt soha nem értékesithető kézimunkák túlhajtott tanítása, meg a test fejlődésének rovására megsemmisíti az egyént a jövő élet gyakorlati fogásainak érvényesítésénél.

Az otthoni nevelés módszerét már nem akarom megkoczkáztatni, mert rám zúdítani a társadalom nőnevelőinek haragját nem akarom. Hogy beczézve, dédelgetve, kényeztetve,

vágtat közelükbe, melyben egy köpenybe burkolt katonatiszt és egy fiatal nő ült. A nő egyetlen intésére a k csis a lovakat megállította. A férfi egy kozáktisztet szólit magához, ki a kiséret vezetője volt.

„Ki ez a fiatal ember?“ kérdezé. „Sabatzky, egy lengyel összeesküvő, excel- lentiás uram!“

„És mi történik vele?“

„Agyon fog lövetni, excellentiás uram!“

„ Agyqnlövetni!. . . nem!,., Egy fiatal embert, ily remek tenor hanggal : istentelenséget jelentene kivégeztetni, — vágott közbe a szánkóban ülő fiatal hölgy.

Az oldala mellett ülő férfi egy papirszeletet vett elő, — melyre néhány sort irt, — átadta azt a kisérő tisztnek, s a csengős szán nyilsebes- séggel tova csúszott.

„Önnek szerencséje van“, — mondá a kisérő tiszt Sabatzkyhoz, „Onník Ítéletét megváltoztatták száműzetésre.*

„Ki volt ezen tábornok a szánban?“

„Ez Paskievitsch-Eriwanszky herczeg volt,. I a mellette ülő nő, — leánya.“

Néhány nappal a történtek után Sabatzky már több szerencsétlen elitélttel ült egy kibit- kában *) szibériai útja felé. Allomásról-állomásra növekedett a számüzöttek száma. Nagy része ezeknek gyalog volt kénytelen a hosszú útat megtennv kik! kettesével egymáshoz lánczolva s a lehető legsilányabbul élelmezve, gyakran még a kozákok ksnesukáit is türniök kellett. Sőt a

*) Fedett szán,

a gyerek eléggé lesz, ennyit még gyakorlati tapasztalás alapján mondhatok, s hogy ez az életre kihat s jelentőségteljesen befolyásolja közgazdaságunkat a felett ne csodálkozzunk, pedig a nemzedék nem arra való, hogy cse- nevésszék és satnyuljon, hanem hogy erősödjék, fejlődjék és gyarapodjon.

Ha tehát a nőnevelés körül oly sympto- rnákat észlelünk, melyek a fejlődést és gyarapodást hátráltatják, közgazdasági értékünket veszítjük és koczkáztatjuk általa.

Nem csupán erkölcsi szempont tehát, a mi pedig fő — az indító oka — hogy a nevelési rendszert reorganizáljuk, de a századvégi gyors vagyonosodás ösztöne is megköveteli közgazdaságunk érdekében az átalakulást.

A magyar nők bátorságát, kitartását a történelem lapjai dicsőítették és örökitették meg, az ezredév utáni nemzedék bizonyítsa be, hogy elődeik erre méltó érdemeket szereztek.

Mezőgazdasági bajaink orvoslásáról.

Lévay Henrik főrendiházi tag érdekes brosúrát adott ki „Néhány szó mezőgazdasági bajaink orvoslásáról!“ czimen.

A szerző behatóan vázolja a mezőgazdasági válságot, mely különösen hazánkra nehezedik súlyosan Az agrárius bajok két oszlopos főbaja a közép birtokos osztály hanyatlása, a minek főokát a szerző a földhitel hiányos fejlettségében látja, a másik főbajt pedig abban, hogy az alsó földmíves, földmunkás elemek nem képesek erős és egészséges kisbirtokos osztálylyá kifejlődni.

Olyan intézmény alapítását látja ennélfogva szükségesnek, melynek egyik czélja, hogy a hiányos földhitel folytán romló földbirtokos osztályt rendezze, másik czélja, hogy nagyobb birtoktestek parczellá- zásával uj kisbirtokos osztályt teremtsen.- Azt hiszi a szerző, hogy ha ez az intézmény megalakulna, ez a két főbaj kölcsönösen gyógyíthatná egymást, olyformán, hogy az eladósodott, földhitellel túlságosan megterhelt közép és nagybirtokok egy részét rendezné.

A szerző eszmemenete az, hogy a földbirtokok

kibitkában ülőknek is volt elég panaszolni valójuk, kik roppant sokat nélkülöztek a legszükségesebb élelmi szerekből is; s azok, kik a zord, hideg tájhoz szokva nem voltak, vagy az úton bármi okból is visszahagyattak, p|? rendesen a hó vagy a farkasok áldozatai lettek.

Sabatzkynak a körülményekhez képest itt is jól ment a sora. Csengő hangjával nemcsak a kisérő kozáktisztet és annak alantasait, hanem az állomások főnökeit is oly mértékben varázsolta magához, hogy ezek minden kigondolható élelmiszerek, sőt még italokról is gondoskodtak részére. így a vele ülő szerencsétlen társainak is jutott bővebben. Sabatzky szerencsésen Tomskba megérkezett és egy hivatalnok protekeziója áltál, —- kinek Sabatzky hangja oly nagyon megtetszett, — a lehető legjobb lakást kapta nem messze a várostól.

Nyár lett anélkül, hogy Sabatzky rendeltetési helyét elérte volna. Néhány meleg hónap után ismét beállott a tél, miután a tavasz, vagy ősz a vidéken alig észlelhető.

A tél beálltával Sabatzkynál megjelent ama hivatalnok, ki lakásáról gondoskodott s az énekes vállait megveregeté.

— Kedves barátom, egy jó alkalom van itt, hogy magát kitüntethesse,

— Én mindenre készen vagyok, — még a halálra isi

— Nem Sabatzky úr, egy hőstettről van szó, nevezetesen egy bundáról . ..

— Egy bundáról ?

— Igen, egy bundáról; a kormányzónk neje, Kotzebue bárónő részére. Az époly elkónyezte-