Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-04-07 / 14. szám

14-1 k szám

Gyula, 1895. április 7-éxi

XIV. (XXVII.) évfolyam.

i

I——---3

Szerkesztőség:

Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij:

Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr.

w>

Társadalmi és közgazdászaid lietilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToa.3T János.

Eiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyílt-tér sora 10 kr. 11

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fürdő-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza l, Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1.

Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon.

A mezőgazdasági bizottság és a gazdasági egylet.

Annak idejében, amidőn a földmivelós- ügyi miniszter a vármegyéhez rendeletet küldött volt 'mezőgazdasági bizottság alakítása érdekében, kifejezést adtunk abbeli aggályunknak, hogy a miniszteri rendelet értelmében alakítandó bizottság illusioriussá fogja tenni a gazdasági egylet működését, amennyiben ezen egyletet létgyökerében támadná meg, anélkül pedig, hogy annak — sok defektusa melletti — üdvös működését pótolni tudná.

Ugyanazon aggodalmak és álláspont, a melyek lapunkat, vezették a törvényhatósági bizottságot is, mely a földmivelésügyi miniszter rendeletével szemben expediénst keresett, hogy a hivatalos vármegye s a gazdasági egylet között kontaktust hozzon létre, mely egyrészről lehetővé tenné a gazdasági egylet további működését, másrészről képesítené azt ama feladatok teljesítésére, melyeket a miniszter a mezőgazdasági bizottság batáskö rébe akart utalni.

Hosszas és beható tanácskozások után a gazdasági egylet alapszabályai eme inten- czióhoz képest módosíttattak; azonban a föld- mivelési miniszter, akihez a munkálat felterjesztetett, két ízben megtagadta a módosított alapszabályok jóváhagyását és az ujabbi leirat, illetőleg az abban foglalt aggályok lehetőleges eloszlatása czéljából uj tárgyalások vannak folyamatban a vármegye s a gazdasági egylet között.

A dolgok ilyetén stádiumában érdekesnek tartjuk az országos magyar gazdasági egyesületnek a kontroversz ügyben Békésvármegyéhez intézett megkeresését közölni. Eme megkeresésből ugyanis kitűnik, hogy ama

D

Az aranyos szerek.

A hadnagy úr becsukta maga után az ajtót, s miután meggyőződött róla, hogy a falnak nincsenek szemei, levette a fegyverállványról a

2-ös számú szolgálati kardot, kihúzta hüvelyéből, s hegyétől kosaráig megnézegetve, fekete bajuszát a tükörfényes pengébe — kutyamosójának magában elismeréssel adózván — en gardeba vágva magát, olyan hatalmas vagdalkozást kezdett véghezvinni, hogy a kalitkában levő kanárija rémülten kezdett ide-oda röpdösni, Ficsur pedig, a fekete orrú mopszli, farkát ijedten behúzta, szemérmes pillantásokat vetve urára, som- polygott be az ágy alá, hol biztos fedezet alatt nem sokára elaludt,

Miután pedig a hadnagy úr a harcz tüzé- ben leütött két majolika vázát a sifon tetejéről és a fogason függő strapakabátot harczképte- lenné tette, letévén az öldöklőszerszámot, egy hintaszékbe vetette magát, s gondolkozni kezdett egy egyiptomi czigarette bodor füstje mellett, holnapi kardpárbajáról. — Nem drukkolt. Az a filiszter, a kinek monóklis arczát csak a minap látta először, s a kivel holnap Filippinél találkozni fog, absolute nem adott okot a félelemre. Csak azzal nem volt még tisztában, hogy a fülét vágja-e le, vagy az arczára rajzoljon hie- roglipheket? — Nagyon megszokott dolog volt már előtte a párbaj, körülbelül olyan, mint a mindennapos kalabriász, partié. Megkívánta a 'vére, meg a piros nadrágja.. Sohse drukkolt se kártyánál, se párbajnál, különben ez utóbbinál nem is volt oka félni. Kitűnő vívó volt, már a kadétiskolában is híres volt erről, no meg az igazat megvallva, ez utóbbinál nem is sokat reszkírozott, mikor saját magát tette koczkára.

aggályok, melyeket lapunkban hangoztattunk, az országos gazdasági egylet körében is nyilvánulnak; nevezetesen az országos gazdasági egyesület is keresi a módozatokat, hogy a gazdasági egyesület és a mezőgazdasági bizottság egymáshoz való viszonya i hatáskörük egy megyei szabályrendeletben világosan körvonaloztassanak.

Közöljük a megkeresést, melylyel ugyan egészében nem értünk egyet, és amelyre vonatkozólag megfogjuk tenni észrevételünket.

Az országos gazdasági egylet megkeresése következő:

Tekintetes törvényhatóság! «

Azóta, hogy a földmivelési miniszter a mező- gazdaságról és mezőrendőrségről szóló törvény végrehajtásának biztosítása czéljából a megyei mezőgazdasági bizottságok minden megyében való megalkotására a megyei törvényhatóságokat felhívta, közérdeklődés tárgyát képezi ezen mező- gazdasági érdekképviseleti szerveknek a törvény- hatóság és a megye területén esetleg fenálló megyei gazdasági egyesületekhez való viszonyának megállapítása.

Tagadhatatlan tény, hogy az az aggodalom, amely a gazdasági egyesületek iránt rokonszenv- vel viseltető körökben nyilvánul, hogy a mező- gazdasági bizottságok életbeléptetése egyes helyeken a gazdasági egyesületi tevékenységet bénítja meg, — alappal bir, mert ha figyelembe vesszük a miniszteri rendelet által 1 megyei gazdasági bizottságok hatáskörébe utalt teendőket, úgy el kell ismernünk, hogy azok javarészt eddig azon megyékben, ahol a gazdasági egyesületek tevékeny szerepet töltöttek be, legnagyobb részt általuk teljesittettek.

Nem lehet feladatunk, hogy I tek. Törvény- hatóság előtt a gazdasági egyesületek, mint a gazdatársadalom egyetlen fennálló autonom fakA hadnagy úr nem ezen gondolkozott. A párbaj-programm már készen volt, s a filiszter arcza már ismert terepként szerepelt előtte kardja számára. Az előzmények voltak előtte oly különösek, hogy ha végig tekintek azon a repertoáron, melyet kadétkora óta kardjával alkotott, mását egyikben sem találhatta a repertoire darabjai közt, bár mejgvolt ott a tyúk- szemlehágástól az orfeumkalandig, minden lehető fajtája a becsületsértésn ;k.

És most ?

A napokban a megszokott módon álltak az „Európa“ kávéház előtt Ercsey kadéttal és Wald főhadnagygyal együtt. Unatkoztak s nézték az aszfalton járó-kelő tömeget, mikor egyszerre a Loránd Irma karcsú, fess alakja tűnt szemükbe, ki épen a kávéház felé tartott.

A mint a kávéház előtt elment, egy fekete pofaszakállas gigerli, — monoklizásáró) ítélve, valószínűleg egyetemkerüléssel foglalkozott — odasurrant mellé s szemtelen pillantást vetve a csipkés napernyő alá, valami pimaszságot mondhatott Irmának, mert az pipacsvörös lett. — Ez a magában még igen mindennapi és nagyvárosias jelenet csakugyan érthetetlenné tette a hadnagy úr föllépését. Utána gondolva pár perez múlva a dolognak, ő maga sem tudta, hogy miért lépett ö pózolva a gigerli elé, s miért kezdett bele abba a nagyképü frázisba, hogy: „Uram, ön egy neveletlen pimasz! ki elég jel- lemtelen ahhoz, hogy egy védtelen nőt az ut- czán inzultáljon.“

Ezzel névjegyet cseréltek. A kadét és a főhadnagy kaczagtak, a hadnagy úr pedig kezdte restelni a dolgot. Kezdett érthetetlen lenni maga előtt. Hiszen üres óráiban 6 maga is űzte ezt a nemes utczai sportot. Nevetséges 1 Egy huszárhadnagy védelmébe veszi a női erényt — tizenhárom próbás roué létére — s érzékeny jeleneteket rendez, mint valami ó-német városatya. No ezért ugyan ki fogják nevetni a kaszinóban,

torainak kulturális és közgazdasági fontosságát méltassuk, mert épp a tek. Törvényhatóságnak közvetlen megfigyelés utján szerzett tapasztalataiból kell meggyőződve lennie arról, hogy a gazdasági egyesületek a múltban oly hasznos tevékenységet fejtettek ki, amely tevékenység a jövőben nem hogy csökkentendő, de határozottan fokozandó volna.

De a gazda társadalmi élet- e kiváló szerveinek életre hívása, illetve jelen tevékenységüknek tovább fejlesztésére ép a mezőgazdasági bizottságok hivatottak, miután kapcsolatban a hatóságokkal s megfelelő anyagi eszközökkel ren delkezvén, a gazdasági egyesületek működésének súlyt és szankeziót kölcsönözhetnek.

Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a megyei mezőgazdasági bizottságok megalkotásánál a gazdasági egyetületeknek befolyás biztositta- tik, ami által eléretnék az is, hogy a megyei mezőgazdasági bizottságok tagjai nemcsak gazdák, de olyanok lennének, akik a gazdasági egyesület iránt legalább is jóindulattal viseltetnek.

Egyéb kapcsolatot a gazdasági egyesület és a mezőgazdasági bizottság között opportunus- nak nem tartunk, mert mindenek felett kívánatos, hogy a gazdasági egyesületek autonómiájukat a legszabadabb formában fenntarthassák és, hogy azok működéséhez a hivatalos befolyás legcsekélyebb látszata se tapadjon.

Lehetnek azonban viszonyok, amelyek a mezőgazdasági bizottságnak és a gazdasági egyesületeknek különálló működését meg nem engedik, mert a köztéren működők száma oly csekély, hogy a gazdasági egyesület és a mezőgazdasági bizottság vezéremberei ugyanazon egyénekből kerülnek ki.

Ily viszonyok között azután lehetetlen elzárkózni az elől, hogy a mezőgazdasági bizottság teendői a gazdasági egyesületekre bízassanak, sőt az csak ki- ánatus.

s még a lova is megvetőleg fog reá, az ősi erény meggyalázójára tekinteniI Ilyen gondolatok között fújta a hadnagy úr a czigaretta füstöt, s a ki őt ismerte, az csakugyan csodálkozhatott is ezen az eljáráson, A hadnagy úr különben, ki magát elegáns ráutalással Bárdy Elemérnek szoktá volt bemutatni, és a világért nem hagyta volna el névjegyéről a „csernafalvi és harang- lábi“ predikátumokat, rendelkezett mindazon tulajdonságokkal, melyekért a nők de különösen az asszonyok az „aranyos" jelzőt szokták jutalmul adni. Ez a titulus pedig annyival is jobb a többinél, hogy az adományozók nem hagyják azt „sine vitulo.“

S Bárdy hadnagy rá is szolgált mind a kettőre. Szép fekete bajuszu, súgár növésű gyerek volt. Domború mellén megfeszült az égszínkék huszáratilla s kosaras kardjával oly előkelő csörömpöléssel tudta sarkantyúja pengését kisérni, hogy concert-tel szemben még a zene- conservatorium növendéklányok előtt is hát térbe szorult Mozart és Bethowen,

Hadapród korában piczi piros sapkájáért lelkesült az egész felső leányiskola, ő pedig boldogan és büszkén vágva ki a „bruszt“-ot sétált föl s alá a Magyar utczán, tudatában annak, hogy sarkantyúpengéseért nem egy kis lány kap szekundát a mathesisből.

A véletlen müve lehetett, hogy Lóránd Irma épen abban az időtájban volt felső leányiskolás. S az megint az Irma egyéni pech-je volt, hogy ö az iskola padjai közül kilépve, nem tudta elfeledni a piros sapkás Don Jüant, mint többi társnője, Irmuskának csak az az egy hibája volt — mint Róza mama mondta — hogy egy kicsit idealista volt. Még naplót is vezetett!

No meg más hibája is volt neki. Mikor a felső leányiskolából datálható szerelmének tárgyával egy colon mulatságon végre találkozhatott, kissé nagyon bele talált pillantani a hadnagy szemeibe a nélkül, hogy szivével is ugyanA gazdasági egyesületeknek két irányban való működésének biztosítása azonban megköveteli azt, hogy a megyei gazdasági egyesület és a mezőgazdasági bizottság egymáshozi viszonya és hatáskörük egy megyei szabályrendeletben világosan körvonaloztassék akként, hogy ezáltal a megyei gazdasági egyesületek autonómiája ne korlátoztassék és szabadságukban álljon bármikor a viszonyt felbontani. Előbbi szükséges, mert a hatósági és társadalmi feladatok össze- cserélése a hatáskörök ily egybeházasitásánál alig volna elkerülhető, már pedig ez lehetőleg kerülendő, másrészt szükséges a másik azért, mert lehetnek viszonyok, amidőn a gazdasági egyesületek külön válása a mezőgazdasági bizottságtól szükségessé és indokolttá válik.

Tekintetes Törvényhatóság! Jelen átiratunkban röviden felsorolt indokok késztették igazgató választmányunkat arra, hogy a tekintetes Törvényhatóság becses figyelmét a megyei gazdasági bizottságok megalkotásánál a következőkre hívjuk fel |

1- ször, a mezőgazdasági bizottságok megalkotásánál a megyei gazdasági egyesületeknek befolyás biztosittassék;

2- szor, hogy a gazdasági egyesületek a megyei mezőgazdasági bizottságoktól különállóan s függetlenül működjenek mint eddig;

3- szor, hogyha a helyi viszonyok nem engedik a két testület külön működését, úgy a megyei gazdasági egyesület és a mezőgazdasági bizottság egymáshozi viszonya és hatáskörük egy megyei szabályrendeletben világosan körvonaloztassék, hogy ezáltal a megyei gazdasági egyesületek autonómiája ne korlátoztassék s szabadságukban álljon a viszonyt bármikor felbontani.

Szabadjon a mezőgazdasági bizottságnak megalkotása alkalmából jelen tiszteletteljes javaslatunkat a tekintetes Törvényha'óság bölcs megezt tehette volna. S igy aztán mikor a hadnagy úr, ki szintén bele talált nézni egy kicsit a pezsgős üvegbe, valamelyik csárdás alatt azt találta neki mondani, hoey „nélküle nem élhet," elszédülve a boldogsástól, hajtotta selymes fejecskéjét mint egy piheeő kis galamb a hadnagy chypre illatú zsinóros attiiajára.

Mit tudta ő tapasztalatlan kis bakfis szivével, hogy ő a hatodik, kinek ezen a mulatságon a hadnagy úr e szavakat mondta.

S azóta nem történt semmi, A hadnagy fejéből a pezsgővel együtt elszállt a pillanatnyi szerelem. Többé nem is találkoztak csak utczán. Az Irma szivében pedig az édes érzelem lassankint kezdett maróvá válni. Ábrándozott egyre, Szemei alatt fekete sáv képződött, naplója egyre vastagabb, reménye egyre vékonyabb lett.

S a hadnagy ? Neki határozottan tetszett ez a bájos kis bakfis akkor. A többi között. Aztán elfelejtette. Da azóta gyakran látta utczán s köszöntgetett neki. S mikor látta, hogy a kis leány érdekes nagy leánynyá fejlődik, maga sem tudta, vagy nem is akarta tudni, de szíva mindig arra vitte, a merre Irma szokott sétálni. Közönyösen ült a sétatér padjain s rendesen a mopszlijával volt elfoglalva, ha Irma feléje kö- zelgett, s alig látszott őt észrevenni, de ha Ir- máék elhaladtak, sokszor merően nézett egy negyed óráig a hosszú sétányon utánok. S a hadnagy úr ilyenkor ép’ olyan nevetségesnek tartotta magát, mint most, mikor hat czigaretta elszívása után sem tudott magának számot adni tettéről. Eh 1 ez is csak „hecz" volt. Más fajta, mint a többi! Nem akarta bevallani magának sem, hogy a szive volt az indító ok.

A másnapi párbajnál a hadnagy által megállapított Programmen csak az a változás esett, hogy sem nem vágta le a filiszter fülét, sem ákombákomokat nem rajzolt a filiszter képére, hanem az egy hatalmas vágással keresztülszelte a hadnagy úr karját. Kiömlő vére pirosra festette a lovarda szürke porondját, őt pedig véresen bevitték szekundánsai a Karolina kórházba.

(Vége köv.)