Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-24 / 8. szám
§-ik szám Gyula, 1895. február 24-én XIV. (XXVII.) évfolyam i Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Tátnos. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárns üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. lit % Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sűtő-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza /., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1, Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 1., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Szegény-ügy. Az elaggott és munkaképtelen szegényéh nek segélyezése és a szegénysorsú népiskolai ta unióknak ruházattál s tanszerekkel váló ellátása napi renden levő kérdést képezvén, úgy a hatóság, mint a társadalom körében, — megkísértjük részünkről is hozzá szólani ahoz s elmondani egyet-mást, a mit erre vonatkozólag hazánk más városaiban is sikerrel láttunk alkalmazni s tudunk alkalmazni ma is. A kérdés megoldását minden bizonnyal az képezné, ha annak költségeit a folyamatba tett gyűjtések utján önkényt tett és teendő pénzadományokból sikerülne egyszer s mindenkorra és teljesen biztosítani. Azonban azt előre is tudni lehet, hogy az igy begyült adományok bármily jelentékenyek legyenek is azok, állandó és biztos fedezetet nem fognak nyújtani e czélra, mert kezdetben talán egyszer-kétszer szivesen meghozzák sokan ezen áldozatot, főleg akkor, ha lesznek a kik élénken sürgessék és folytassák a gyűjtést, — de később tudvalevőleg rendesen lankadni szokott úgy az önkéntes adakozási kedv és hajlam, mint a gyűjtés iránti buzgóság is. S nem íb csoda, mert emberi természetünkben fekszik, hogy a részünkről is csak munka és takarékosság által megszerzett javakat minden viszont szolgálat, vagy ellenérték nélkül nem szivesen adjuk ki folytonosan ; s hogy ilyeneket kérni és követelni sem tud mindenki örömest, még a legjobb irányú és czólu ügy támogatására sem. Van azonban két ismert módja az ilyen szegény ügy támogatásának, a mely nem látszik áldozatnak azoknak részéről, kik azt adják, s nem látszik ingyen és minden viszontszolgáltatás nélkül követeknek azoknak részéről, a kik kérik és elfogadják azt. Értjük ez alatt azt, hogy pl. majd minden háznál akad időről-időre holmi elhasznált ruhadarab s más létfentartási tárgy, mely vagy a lomtárba s onnan a szemetes ládába, vagy potomáron a zsibvásárba kerül, holott azt talán kis javítás, átalakítás, toldozás, foldozás, vagy kitisztítás által igeu könnyen lehetne olyanná átalakítani, hogy azt a szóban forgó s segélyezni kívánt szegényebb emberek még igen jól és örömest használnák. Nem kellene tehát e végett egyebet tennünk, mint egyfelől egyszerűen kötelezni magunkat, hogy minden ilyen elhasznált és ránk nézve már érdektelen holmit magunk s az ismerősök köréből összegyűjtünk és átadják azt az e végett pl. hetenként vagy két hetenként egyszer megjelenő bizonyos közegnek, ki azt összegyűjti, raktárba viszi, rendezi, átalakítja, kijavítja, kitisztítja s a segélyezés czéljára alkalmassá teszi. — Más felől pedig, hogy találkozzék ügybuzgó és a közjóért némi fáradságra is kész ember, ki ezen összegyűjtés raktári kezelés, átalakítás és segélyre fordítás czéljából alkalmas közegről s helyiségről gondoskodik, a gyűjtést, raktári kezelést, feldolgozást és czélszerű segélyre fordítást intézi és ellenőrizné. Ez lenne a segélyezésnek egyik legközönségesebb és legegyszerűbb módja, a mit tudomásunk szerint már sok helyt gyakorlatilag is alkalmaznak az úgy nevezett „rongyos egylet“-ék. A második módja pedig a segély gyűjtés azon nemének, mely nem kivan lényeges áldozatokat s nevezetesen, a mely nem kívánja az utolsó fillért sem viszont szolgáltatás nélkül a közönségtől, az lenne, melynek neve más városokban az úgy nevezett: „fillér estélyek rendezése.“ Ez alatt ugyan is azt kell érteni, hogy az ügyet intézők felkérnek időnként egy-két jólelkű úrnőt s ugyan annyi kisasszonyt s fiatal urat, hogy az erre önként ajánlkozó működő tagok, vagy az általuk e czélra alkalmasnak ismert műkedvelők közül nehányat válaszának ki s kérjenek fel, s azoknak közreműködésével időnként egy-egy felolvasást, dal, zene, tombola stb. estélyt rendezzenek, a hová nyilvános meghívó utján mondjuk, pl. 10—20 |krért minden tisztességes ember rang-különbség nélkül beléphessen, egy-két órát szellemi épülésére használhasson, a melynek végeztével aztán nem lenne kizárva a lehetősége pl. annak is, hogy az esetleg erre vállalkozó fiatalság részéről gyűjtendő néhány fillér árán még egy-egy kis tánczmulatság is rögtönöz- tessék. Ily módon felette hasznos és olcsó mulatságot s tanulási alkalmat lehetne nyújtani a társadalom azon rétegének is, mely légin kább rá van utalva arra, — a mely azonban még is legkevésbé képes azt az e czélra fen- álló, magasabb igényű intézetekben és estélyeken s bálákban felkeresni korlátolt anyagi körülményei miatt, s a melyet — ha bár aprónként is, — de gyakran ismételve még is tekintélyes pénzösszeget lehetne össze hozni a jótékonyság czéljaira, a nélkül azonban, hogy azt bárki is megérezné, mivel minden egyes adott fillérért legalább is érő élvezetben s tanulságban részesült az illető s végül: a társadalom különböző rétegeinek összébb hozása s azok között fenálló válasz falaknak eltávo- itgatása is felette könnyű módon lenne ez által eszközölhető. S e két segély gyűjtési mód czélszerű szervezés és vezetés mellett örök életű és tartós lehetne és közvetlenül is nagyban előse- gitené úgy a hatóságnak, mint a társadalom jó lelkű egyéneinek azon iigybuzgó törekvését, melylyel más utón és módon segíteni akarnak az annyira fontos szegény ügyön. 1 ABfSS®. Az élet. Egyedül állok künn a világba’ Úszom az árral . , . untalan Biztat reményem, de mindhiába, Szóra sem méltat sors uram. Csalóka fény bár, biztat remébyünk, Minden tervünk halomra dűl S tanácsolják: Örüljünk, bogy élünk, Viseljük sorsunk’ emberül. Orkán az élet, mely felkavaija A bzív édes nyugodalmát; Alig él az ember éB a tarja Dérütött, mint Sbzí virág .... „Az álom is élet“, fő a fejünk, Gondtól a vér erünkben bűi S tanácsolják: Örüljünk hogy élünk, Viseljük sorsunk emberül. Gazdagság után nem vágyódom én Fény pompa, kincs nem kell nekem: Sorsomtól csak azt az egyet kérném; Elégedett éltem Jegyen, így „álom az élet“ elmerengünk .... Szívünk repes, csapong hévül S tanács nélkül örülünk, hogy élünk, Viseljük sorsunk emberül. Gyóji Dezső. Modem élet. Ki ne tudná vagy legalább ne hallotta volna az anyag vándorlás nagy törvényét, mely magához öleli mind azt, a mi érezhető vagy látható ? Megteremtő ereje fokozhatja a tél hava közül a kikelő gyöngéd ibolyát, az érmentén a kedves nefelejtset és az erdő hősében az ártatlan gyöngyvirágot. Azért bug a vadgalamb és kaczag a gerle, azért csattog a fülemile panaszos éneke, és sir ; pásztor furulyája. Az anyagvándorlás magába öleli a minden- séget az élet világát úgy, mint az enyészet szó moru birodalmát. Az adja az életben a halált és a halálban az életet. Az ő megsemmisítő ereje dönti ki a százados cserfákat és az ő hervasztó leheletére hűl- lajtja a rózsa levelét. ö küldi meg arczunk ra az óhajtott, vagy rettegettt szemfedőt. Övé a vetés, övé az aratás. Minden a mi él és mozog, az ő akaratára az ő szavára elváltozik, elmúlik, elenyész. Nincs megalkuvás benne. Főereje az igazság mindenhatósága. Akarata döntő mint az utolsó Ítélet, kérlelhetlen és visszavonhatlan. Mindennek meg van a maga pszichológiája. Mindennek a mi él és mozog. És minden a mi él és mozog vagy nem mozog, látható vagy érezhető . . . anyag. Az ember'és anyag. Porból lettünk, porrá leszünk. Életünk csak átmenet egy oly átalakulásra, melyet nem ismerünk, nem is ismerünk, nem is ejtünk, és -melynek más czélja van. Az anyag változik és minduntalan követi a csere törvényeit. Az anyag lehet fizikai és szellemi (erkölcsi.) Az emberben mind a kettő, meg van; és pedig azon arányban, a mint abban az állati, illetve szellemi rész képviselve van. Békésvármegye rendkívüli közgyűlésének tárgysorozata. — 1895-ik évi február hó 17-ikén. — 1) A m. kir. minister elnök úr leirata, amelyben a vármegye közönségét a kormány kinevezéséről értesíti. 2) Belügyminiszteri rendelet a vármegyei köz gazdasági bizottság szervezéséről alkotott szabály rendelet ügyében. 3) Kereskedelmi miniszteri rendelet a k.-ladányi Testünk anyagisága felett a rendelkezési akaratunk szűk határok közzé van szoritva; pél dául: termetünk nagysága, hajunk szemünk színe, arczszabásunk felett stb. nem rendelkezünk. Ezeknél szóba sem áll velünk a természet. Ezeken bizony nem segíthetünk. Hanem a szellemi és erkölcsi anyagnál már egész másképen áll a dolog. Alapos nevelés, később saját akaratunk és sok mindenféle kül- befolyás által szellemi részünk erősen módosul és módositható. Itt van hatalmunk. Ennél már megnyilat kozhat az egyéni akarat vas ereje, a józan felfogás és az emelkedett gondolkodás mód stb. A szellemi és erkölcsi anyag is alá van vetve az anyag cserének. Csakhogy mi ezt szabályoz- tathatjuk, csak hogy m-i ennek a cserének helyes irányt adhatunk és a szellemet rá kényszerit- hetjük, hogy midőn lényegébe uj anyagot vesz fel, az olyan legyen mint a minőt elérni akarunk. Testünk anyagi fejlődésére kedvező befolyást gyakorolhatunk, de a szellem és erkölcs képzése csaknem egészen kezünkben van. Hogy sok mégis máskép történik, mint kellene, az a sok gyengé és ügyefogyott kézre vezethető vissza. Nem tagadható azonban nehéz életviszonyok igen is súlyos befolyása sem. — De nézzünk szét az életben. Gyenge -piros arczŰ édesen gagyogó s mosolyra fakadó kis szfiju baba hetvenkedik a bölcsőben. Apró tömzsi lábaival nagyokat rug a levegőbe, mig kimondhatatlanul formás rózsás kacsói föléje hajló édes anya hajkincseibe kapaszkod-1 hid építésénél felmerült tulkiadások fedezése tárgyában. 4) Kereskedelmi miniszteri rendelet az állami transversalis ut Csaba-szarvasi szakaszának építése ügyében. 5) Kereskedelmi miniszteri rendelet a mezei munkások részére engedélyezett vasnti kedvezmény ügyében. 6) Vallás és közoktatásügyi ministeri rendelet a csabai rom. kath. egyház kegynrasága ügyében. 7) Hevesvármegye átirata a védtörvény 25. §- ának módosítása ügyében kelt feliratának támogatása iránt. 8) Ungvármegye átirata a kézbesítésről szóló törvény módosítása tárgyában kelt feliratának támogatása iránt. 9) Pozsony vármegye átirata az egyház politikai törvények szentesítése alkalmából ő Felségének hódoló felirat felterjesztése s a kormány iránt való bizalom kijelentése ügyében. 10) Székes-Fehérvár közönségének átirata a Szent-litván szobor felállítása ügyében. 11) A várm. főispánjának intézvénye az ezredéves kiállításra készítendő történelmi képek tárgyában. 12) A vármegyei közigazgatási bizottság előterjesztése a közkórházi szabályrendelet módosítása ügyében. 13) Küldöttségi jelentés a vármegyei ebtartási szabályrendelet módosítása tárgyában. 14) Alispáni előterjesztés a Gróf Almássy Dénessel a kövezetvám átalányra nézve kötött egyezség jóváhagyása iránt. 16) Alispáni előterjesztés a körösi 18. sz. átmetszésén állandó hid építése ügyében. 17) Az építkezési bizottság előterjesztése az 1895. évi épület javítások tárgyában. 18) Beliczey Géza és Rosenthál Ignácz engedélyesek kérelme az általuk tervezett doboz-csaba- apáczai vasút törvényhatósági támogatása iránt. 19) Szarvas község kérelme vendégfogadó építésére vonatkozó határozatának jóváhagyása iránt. 20) Szarvas község kérelme a polgári leányiskola segélyezésére vonatkozó határozatának jóváhagyása iránt. 21) Szarvas község kérvénye adószedői állás rendszeresítésére vonatkozó határozatának jóváha- hagyása iránt. nak és azt ugyancsak rendezik az apró kör- möcskék. Ártatlan fényes szemeivel mily derülten néz 1 A kis mama oly boldogan oly gyönyörteljes édes anyai szerelemmel olvad gyermeke nézésében ....................valóságiban. Mi szép, minő mennyei ábrándok boldog megvalósulása egy bájos gyermek az édes anya k arján............ Ni ncs, nem lehet e földön kárpótlás azért a vesztességért, ha nem volt, vagy nincs, vagy nem lehet részünk egy ilyen boldogságban. . . . Festhetnek a festők amit akarnak, a szobrászok faraghatnak a mint bírnak, énekelhetnek a költők és muzsikálhatnak a művészek az angyalok énekével versenyt...............a gyermek ár tatlan életteljes szép szemét le nem festhetik, a szobrász az édes kis szájat ki nem faragja. Az anyai szív érzését és melegségét a költő fel nem fogja és az égbeli angyalok éneke sem éri utói a kisded kaczagásának kimondhatatlan kedves felcsendülését. Rossz szív; elfásult lélek az, mely gondolatban le nem tud borulni egy kis gyermek ártatlansága és ama nő előtt, akinek gyermeke mindenek előtt való, aki nem ismer szebb napot, mint a mely gyermeke szeméből feléje sugároz, aki nem ismer szebb éneket gyermeke kaczagá- sánánál és aki nem hall szomorúbb panaszt gyermeke sírásánál. .... Oh hisz a nőben egyesül az élet költészete, ábrándja és boldogsága! Csak mi férfiak vagyunk nagyon nyersek, durvák. Nehéz és nem mindig tiszta a mi kezünk. Pedig nincs az a fehér liliom, melyet ha
