Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-29 / 52. szám
52-ik szám Gyula, 1895. deczember 29-én XIV. (XXVII.) évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap 1 szellemi részét illető köz- ■ lemények intézendők. i Kéziratok nem adatnak viasza. 1' Előfizetési dij : í; Egész évre . 5 frt — kr. ^ | Félévre ... 2 » 50 » 'Ú Évnegyedre . 1 > 25 » 1! Egyes szám ára 10 kr. i; Társadalmi és közgazdászati lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: 3DoToa<3r János. ü Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések félvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza I, Reuter ügynökség és a Magy. Távlr. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Előfizetési felhívás a „BÉKÉS“ 1896. évi XXVIII. évfolyamára. Huszonhét esztendő tűnt el a »Békés« hosszú pályafutása mögött. Egy nemzedék nőtt fel mellette, mely megtanulta az általa hirdetett eszmékből: a haladásért küzdeni. Szomorú, kezdetleges állapotok uralkodtak az egész vármegyében, amikor a „Békés“ 28 óv előtt először napvilágot látott. Az elmaradottság érzete nehózkedett a kedélyekre, semmi, de semmi, mely a fejlődés és haladás processusát megindította volna. Ekkor jelent meg a „Békés.“ És megjelenésének első napja, a haladás kezdetének napja volt. E naptól kezdve huszonhét év leforgása alatt egymásután jöttek létre mindazon intézmények, melyek közgazdasági s közművelődési fejlődésünk egy-egy határkövét képezik. Mindezekből a „Békés“ 27 évi pályafutása alatt bőven kivette részét. Nem volt ügy, melyhez hozzá ne szólott volna, nemes czél, vállalkozás, melyet nem támogatott, másrészről tévhit, tóvtanok, amelyek ellen ne küzdött volna. Békésvármegye s Gyula város 27 éves újjászületési története van lerakva a „Békés“ több mint negyedszázados évfolyamában. Ez a becsületes törekvés és sikerekben gazdag múlt adja meg a „Békés“, mint e város és vármegye legrégibb és egyúttal a székhely egyetlen hírlapjának jogosultságát arra, hogy ez új évfolyam küzdelmeibe felemelt fővel átléphessen s erre Békésvármegye s Gyula városa közönségének nagybecsű támogatását kérje. Programmunk különben, amellyel éve ken át sikerült a közönség osztatlan bizalmát megnyernünk, jövőben is a régi marad. Békósvármegye s abban a megye székhelye, Gyula városa közigazgatási, közgazda- sági s társadalmi érdekeit képviselni, tárgyilagosan, higgadtan, függetlenül s óvakodva mindennemű személyeskedéstől: ezt az eszmét tűztük zászlónkra s ezen eszme szellemében fogunk ezután is működei. Összeköttetéseinknél fogva ama kellemes helyzetben voltunk és vagyunk, hogy elvont elméletek fejtegetése helyett kizárólag megyei s községi érdekeink istápolásával foglalkozhatunk és eme törekvésünkben megyénk és városunk kiváló fiainak közreműködése támogatja lapunkat; a vármegye s Gyula városa közönségétől reméljük az eddigelé is hálásan tapasztalt további szíves támogatást. Lapunk előfizetési dija a régi marad és pedig: egész évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr, negyedévre 1 frt 25 kr. Kérjük előfizetőinket, hogy előfizetéseiket új évre megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fenakadás történjék. Vidéki előfizetési pénzek legczólszerűb- ben postautalványon a kiadó-hivatalnak küldendők. Gyulán, 1895. deczember 28-án. Dobay János, a „Békés* szerkesztője s kiadó-tulajdonosa. A vármegyei tisztujitásról szóló múlt heti tudósításunk kiegészítéséül közöljük még Tallián Béla főispánnak, a közgyűlés első napján elmondott hangulatos megnyitó beszédét, mely következőleg szól: Tek. Törvényhatósági Bizottsági Ismét leforgott a sors kerekén 6 év vármegyénk életében, a melynek zárkövét a törvényhatósági tisztikar lemondása s az uj tisztikarnak megválasztása képezi. Ezen választási cziklust tevő 6 év Békésvármegye történetében a mozgalmas és változatosak közé fog tartozni; nemcsak azért, mivel ez időszakba esik hazánkban, a vármegyénk területén először nyilvánult és keserves emlékeket visszahagyó agrár-socialistikus mozgalom és annak elfojtására irányult kormány s törvény- hatósági intézkedések, a melynek következménye lön, hogy a vármegye területére kormánybiztosi minőségben lettem küldve, nemcsak azért továbbá, hogy ez idő alatt gyors egymásutánban három főispán és két alispán kormányozta és igazgatta Békésmegyét, hanem főleg' azért is, mivel e kivételes állapotokon kívül és talán épen ennek folytán fokozatosabb mérvben indultak meg a társadalmi, közgazdasági és közigazgatási helyzet fejlesztését és javítását célzó intézkedések, és mozgalmak, amelyeknek jó része máig már testté vált, mig másik részük is a tárgyalások befejezéséhez közzel, vagy. erősem folyamatban, nemsokára követik amazokat. Erős fejlődésnek indult és határozott javuláson ment át a vármegye és községek közigazgatása is, és bár a Nyugat- Európai államok közigazgatásától messze vagyunk; mégsem habozhatom kijelenteni azt, miszerint az adott viszonyok és körülmények között jobbat, gyorsabbat és tisztességesebbet produkálni a mienknél alig lehet. Mindezekben, & melyek pedig a lakosság vitális érdekeivel s anyagi és szellemi jólétével vannak tagadhatatlanul szoros kapcsolatban, a főérdem a megye közönségét, mindjárt utánna .azonban a tisztikart illeti meg, mert mig az első sohasem tagadta meg áldozatkészségével nem mindig könnyű viszonyok között a szükséges anyagi támogatást, addig a tisztikaz ernyedetlen szorgalma, a kor színvonalán álló képessége, kitartó fáradhatatlansága gs tisztakezü becsületességével hajtotta végre a kötelességén túl, hatáskörébe utalt vagy tartozó teendőket. Nem akarom ezzel azt jelezni, hogy kivételek nem voltak, beismerem, hogy emberi gyarlóságból hibáztak többen is, de vigasztaló ezen kivételes esetekben s megnyugtató az, hogy a vétket közvetlenül követte, minden esetben a megtorlás és ahol annak szüksége látszott fenforogni, ott a hibás avagy alkalmatlan közegek csendben bár és feltűnés nélkül megszűntek a vármegye közegei maradni 1 Amint, hogy működésünk sohasem kereste a feltűnni vágyást, sem bent, sem kint, se lent, se fent, megelégedvén mindenkor a helyes eredménynyel. E visszapillantás alatt a múltba lehetetlen jólesőleg meg nem emlékeznem arról, hogy az országban sok izgatottságot okozott u. n. egyházpolitikai törvényeknek nemcsak végrehajtása, de előkészítése alatt is Békésmegyében mindkét párt tisztelte ellenfele meggyőződését, soha egyetlen esetben sem fordult elő egyik részről sem olyas, a mi a corectség harárait sérthette volna, bizonyitéka az ismét annak, hogy a politikai, máshol éles harcok, itt minálunk a kölcsönös tisztelet és becsülés korlátain belül mozognak. Es a midőn most a régi vármegye közönségétől, a melynek mandátuma ez év végével lejár és az én működésemnek mindenkori szives támogatásáért őszinte köszönetét mondok, üdvözlöm az uj vármegyei bizottságot, amely hiven elődje tradíciójához önzetlenül, buzgón és lelkesen fogja vármegyénk jól felfogott érdekeit előmozdítani. Nem ringatom magamat azon reményben, i Hogy a megye közönségének minden tagja a holnap bekövetkezendő tisztujitásnál emberi érzelmeit letudja győzni, ezt kívánni átalános- ságban és várni is alig lehet, mégis szabadjon azon meggyőződésben lennem, hogy a túlnyomó rész félre tesz szavazatának érvényesítésénél nemcsak politikai és helyi érdekeket, de a mi fő és a közjóért kivánatos, rokoni és baráti érzéseket is. E hitben, reményben és meggyőződésben üdvözlöm a tek. vármegyei közönséget és Békés' Vármegye tisztujitószéki gyűlését megnyitom. Vármegyei tűzoltó szövetség Régóta vajúdó kérdés ez, melyet most ismét felvetek. Olyan formán vagyunk mi e szövetség megalakításával, mint az a bizonyos szomszéd „pakíon“ város az ő állandó színházával. Persze, mi csak afféle detaillisták vagyunk! A megyebeli önk. tűzoltó testületek sürgetésére a napokban végre sikerült gyűlést hivni össze. E fontos kérdés, tudniillik a „vármegyei tűzoltó szövetség“ megalakítása, — mely már mintegy 3 év óta hazódik, — annyira érdekelte a tisztikar és választmány tagjait, hogy az elnökön kívül alig jött el ftr—G tag. Incredibile auditu! De igaz ! A csak rövid idő előtt újra alakult testület tagjai között az ügy iránti érdeklődés nagyon megcsappant; a lelkesedés a fagypontra szállt. Tenni kellene hát valamit és módot kieszelni arra, hogy a lelkesedés tüze felkor- bácsoltassék. Nagyobb tekintélyt kell adni a testületnek, hogy az önérzet hova-tovább erős- bödjék. A lobogót nem szabad kiejteni a kézből! A vezetést meg kell tartani és az ügyet czélhoz kell vezetni! Hogy miként gondolom én ezt, mindjárt megmondom. ügy vagyok a tűzoltó testülettel mint anya gyermekeivel. Ha más szidja, szapulja, kicsinyli, elhanyagolja, én keblemre ölelem, beczézgetem, nagyrabecsülöm és támogatni igyekszem. Hosszas tapasztalataim arra a szomorú meggyőződésre juttattak, hogy mindaddig, mig a testületnek nincs egy nagy tekintélyű tb. főparancsnoka vagy védnöke, aki akkor, a mikor — szóval alkalmas időben jó példával előljárva mutatja ki a testület iránti becsülését és szeretetót; — mindaddig, mig nem lesz pénz arra, hogy évenkint a megyei és járási tűzfelügyelők napidijai és útiköltségei valamint az évenkint más-más községben tartandó vándorgyűlések kiadásai nem fedezhetők, a szövetség csak írott malaszt lészen. Kell tehát választani, illetve megnyerni a testületnek olyan férfiút, ki akár nevével, akár vagyonával vagy mindkettővel, — ez lenne a legjobb, — ponderpljon. Kell teremteni pénzt! Honnan ? Mindjárt megmondom. Kezem közt van a kis-martoni önk. tűzoltó testület története, szervezete, írásban és képben. Milyen gazdag, milyen egészséges szervezetű ! És minek — kinek köszöni virágzását ? — védnökének Eszterházy Pál segnek. A pénzszerzésnek is megvan a módja. Most, mikor a közigazgatás javításán tüzzel- vassal műkődnek, — mikor a tűzoltást a belügyminiszter támogatásába vette és azt az évenkénti tanfolyamok rendezésével fejleszteni igyekszik, 'lehetetlennek tartom, hogy a vármegye ne menne bele a vármegyei tűzoltó szövetséget istápoló szabályrendelet készítésébe, és másodszor lehetetlennek tartom, hogy ezt a szabályrendeletet a miniszter jóvá nem hagyná. A szabályrendeletet megcsináljuk mi. Csak bízzák ránk. Sok itt az „okos“ tűzoltó. A szabályrendelet alapján a vármegyei tüzfelügyelő, kit az alispán nevezne ki, hatósági támogatás mellett végezné teendőit és tűzoltói ügyekben az alispán mellett, mint szakközeg szerepelne. Ez állás — bár csak tiszteletbeli lenne, — bizonyára ép úgy be válna, mint más vármegyékben. íme a pénz forráshoz jutottam. A szabályrendelet értelmében évenként minden község, minden ezer lakója után fizetne 1 frtot. Ez csak nem lenne nagy megterheltetés. így évenként begyülne 258 frt, nem számítván az esetleg teendő alapítványok kamatait. Ezen összegből és a testületek által fizetendő tagdijakból fedeztetnének aztán a vár- [megyei tüzfelügyelő és a járási tűzfelügyelők napidijai és útiköltségei évenkint egyszer és pedig tavasszal. így, de csakis igy gondolom én a vármegyei tűzoltó szövetséget életképesnek. Bajtársak! Itt a campus! Szálljunk hozzá a kérdéshez! Tisztázzuk az eszmét! Ch. M. Hírek. Karácsony a templomokban. Mint más évek- ben, úgy ez idén is megtartattak a szokásos ünnepi isteni tiszteletek úgy a katholikus, mint a református templomokban. A katholikusoknál a hagyományos szertartás szerint e napon három misét mondottak. Az első az éjféli mise mely 12 órakor tartatott Gróh plébános celebrálása melleti', fényes segédlettel, énekkel, zsúfolt publikum mellett. A második reggel 6 órakor elmondott úgynevezett pásztormise, végül az ünnepélyes énekes nagymise 10 órakor. A délelőtti mise végeztével Gróh Ferencz plébános tartott a hívekhez magasröptű ihletteljes prédikácziót. — A német templomban másodnapon délelőtt három papos nagymise volt, melyen ugyancsak Gróh Ferencz tartott a híveknek egyházi beszédet. — A református hívek ünnep első napján Dombi Lajos szárnyaló magvas beszédét hallgatták s az istenitisztelet végezte után, mintegy 180-an vettek Úrvacsorát. Utána Gáspár László s. lelkész agendázott. Délután, másnap délelőtt s délután Nagy László 111. éves papjetölt, — mint a debreczeni anyaegyház kiküldöttje — tartott ünnepi prédiká- cziókat a karácsonyi ünnepet templomban töltő buzgó híveknek. Karácsonyfák. Az emberiség két nagy osztályra oszlik. Olyanokra, kiknek van, olyanokra kiknek nincs. Kevesen vannak-, a nyomorgó küzdő emberiség közül, kik az előbbi osztályhoz tartoznak, még kevesebben, kik a van és nincs problémájának szomorú különbségeit egyenlitgetni akarván, földi javaikat megosztják a nyomorgókkal, a szenvedőkkel. E kevesek közé tartoznak megyénk több nemes- lelkű magasrangu nőtagjai, kik szeretetet, családi melegséget, ottbont, ruházatot, kenyeret igyekeznek adni azoitnak, kiktől azt a kegyetlen sors megtagadta. Szép példáit láttuk az elmúlt karácsony alatt e jótéteményeknek. - Wenckheim Krisztina grófnő, kinek legendaszerű jótékonysága minden lehető alkalommal megnyilatkozik, ez évben is mint min-, dig, az általa fentartott gyulai árvaház növendékei számára hatalmas karácsonyfát állíttatott, dúsan megrakva, a szegény árvák seámára, kiktől a sors megtagadta az otthont, hogy otthont találjanak, a karácsony szent ünnepén a karácsonyfa alatt. Az árvák részére ugyanekkor osztattak ki az árvabáz
