Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-17 / 46. szám

helyett egy új törvényszéki palotát emeltetni kegyeskedjék. Kegyelmes úr! Az idők vas foga mindent megemészt s tudjuk azt, hogy bármily erősek legyenek is az Excellentiád rendeletére épitendő törvényszék falai, az idők súlya alatt azok is összedőlnek, de egyről biztosithatjuk nagymél­tóságodat és ez az, hogy az összeomló falak Excellentiádnak hálás szívvel őrzött nevét és emlékét maguk alá temetni nem fogják. A lendületes szép beszéd és a diszes kül­döttség szemmel látható jó hatást tőnek az igazságügyminiszterre s midőn a szónoki hév­vel előadott üdvözlő elhangzott: Erdélyi Sándor igazságügyminiszter vá­laszában mindenek előtt őszinte köszönetét nyilvánította, hogy az igazságügy, mely nem olyan természetű, hogy csillogó hatást le­hessen vele elérni, olyan nagy érdeklődést tud a polgárokban kelteni, hogy ily szép­számú küldöttség fáradozik érdekében. Biz­tosítja a küldöttséget, hogy nem ismeretle­nek előtte a gyulai törvényszéki épület he­lyiségek nagyfokú hiányai; de az igazság­ügyi kormányzat eddigelé a gyulainál is tart­hatatlanabb helyiségek felépítésével volt el­foglalva. Kijelenti különben, hogy a gyulai törvényszék felépitését mától kezdve napi­rendre tűzi, kezeibe veszi s mindent el fog követni, hogy Gyulán uj törvényszék épül­jön. Kéri azonban a várost és a küldöttség tagjait, hogy őt az általa legközelebb meg­indítandó tárgyalások folyamán törekvései­ben tovább is támogatni szíveskedjenek. A küldöttség a miniszternek minden te­kintetben megnyugtató s kitűnő benyomást keltő válaszát, úgy beszédközben, mint kü­lönösen a végén lelkes éljenzéssel fogadta. Terényi Lajos ezek után bemutatta a küldöttség egyes tagjait, a kikkel a minisz­ter szívélyesen kezet fogott és magántársal­gás közben is megújította Ígéretét, hogy a gyulai törvényszéki épület felépítésére min­den lehetőt el fog követni. Ezzel a nagyjelentőségű s városunk jö­vőjére — bizton reméljük, hogy rendkívüli fontosságú s horderejű — tisztelgés véget ért; a küldöttség tagjai részint az éjjeli, ré­szint a más napi vonatokkal haza utaztak. Gyula városa felirata a törvénykezési palota építése ügyében. Nagymóltóságu igazságügy miniszter úr! Kegyelmes urunk! Terényi Lajos országgyűlési képviselő, Gyula város képviselőtestületének tagja, e mai napon tartott közgyűlésünkön azon in­dítványt tette, hogy feliratot intéznénk Nagy­méltóságodhoz s abban kérelmezzük, hogy Gyulán igazságügyi palotát építtessen a ma­gas kormány. Rég érzett vágyat juttatott kifejezésre Itt a névsor. Beliczey Istvánná, Beliczey Rezsöné, Be- liczey Erzsi (Csaba), Berényi Arminné, Bay Gizi, Braun Mórné, Braun Dávidné, Braun nővéreki Braun Vilma, Bauer Mariska, Bródy Adolfné, Bodoky Károlyné. grőf Cziráky Jánosné, gróf Cziráky Jeanne (Kétegyháza), Csák György né, Czinczár Adolfné, Czinczár Mariska, Destek Ká­rolyné, Dömény I.ajosné, Domonkos Jánosné, Domonkos Erzsi, Deutsch Jakabné, Dobay Já­nosné, Diósy Béláné, Diósy I.ajosné, Dubányi Amália, özv. Erkel Ferenczné, Erkel Jánosné, Erkel Margit, Endrész Andrásné, Farkas Ma­riska (Nagyvárad), Fürdők Istvánná, Fürdők Gizi, özv, Fábry Mártonná, Flukk Károlyné, Flukk Nelli, Fischer Kálmánné, Fischer Janka, Füchsel Berta (M.-Berény), özv. Fái Izomé, Fe- rentzy Magdolna, Gallacz Jánosné, Gallacz nő­vétek. Gerlein Reinhardtné, Goldstein Etelka, Gyöngyösy Lászlóné, Gyöngyösy Erzsiké, Ha­viár Lajosné, Hajnal Albertné, Hajnal Gizi (Kigyós), Hajóssy Mariska, Hoffmann Alajosné, Horváth Istvánné, Horváth Gizi, Hoffer Sá- muelné, Ipolyi Stummer Auguszta, Kövér Lászlóné, Kövér nővérek, Kövér Malvin, Kiss Gyuláné, Kiss nővérek, Kőrös nővérek, Kliment Gyuláné, Kliment nővérek, Kóhn nővérek, Kés- márky Istvánné, Késmárky Bella (Bánkút), Ka­rácsony nővérek, Kutschera nővérek, Kardosné, Kardos Lina, Krcsmárik Ilonka (Csaba), Kautzig Nándorné, Kautzig Nelli (Csaba), Leopold Ig- náczné, Ledvay Mátyásné és leánya Margit. — Leopold nővérek, Ladies Györgyné, — Ladies Lászlóné. Ladies Irén, Ladies Margit, — Liszy Viktorné, I.éderer Lajosné, Lusztig Adolfné, Márky Jánosné, Makay Izomé, Megele Gyuláné, Megele Erzsi, (Gyula-Vári), Moldoványi Gyuláné, Moldoványí Juliska, Multné, Múlt Mariska, Murvai Istvánné, Nagy Arthurné, Novák Ka- millné, Novák Antalné, Nuszbek Sándorné, Nuszbek Mariska (Sarkad), Nagy Károlyné. Nagy Jenőné, Otrok Istvánné (Csáki-sziget), Otrok Mariska, Pósa Lajosné, Pólyák Károlyné, Pólyák Erzsiké (Bagjas), Pándy Istvánné, Pándy ezen inditvány, s egy régen érzett szükség­letet elégítene ki annak teljesítése, s igy mi sem természetesebb, minthogy azt képviselő- testületünk egyhangú örömmel fogadta el. Városunk még eddig semmit sem kért a magas kormánytól, ezen kérelmével is nem annyira a maga javát, hanem első sor­ban az igazságszolgáltatás érdekeit kívánja előmozdítani, midőn felhívja a magas kor­mány figyelmét azon állapotokra, melyek ezen téren itt uralkodnak. Szűk, alacsony, némely részében egész­ségtelen épületben nyomorog a kir. törvény­szék, mely 355,801 □ kilométeren elterülő, 259 ezer lakosú Békésvármegye területén van hivatva szolgáltatni az igazságot; sőt telekkönyvi osztálya egy más, távolabb levő épületben nyert elhelyezést, s ugyanitt kel­lett a válóperi tárgyalásokhoz szükséges he­lyiséget berendezni. Az ügymenet hátrányára több hivatal­nok dolgozik egy szobában. Váró helyisé­gekről pedig szó sem lehet, s igy a per­lekedő felek és ügyvédjeik a folyosókon kény­telenek ácsorogni, mig rájuk kerül a sor. — Eddig még tűrhető volt ezen állapot, de tör­vénykezési rendünknek átalakítása és a szó­beliségnek nagyrészbeni behozatala folytán, midőn az összes feleknek ]2/9 és 9 órakor pontosan meg kell jelenniek és várakozniok, mig ügyök felvétetik; ezen állapoton segíteni úgy az igazságszolgáltatás tekintélye, mint a feleknek érdeke. Ennek szükségességéről a magas kor mány már tudomással bir, hiszen Békésvár­megye közigazgatási bizottsága e tárgyban már két ízben felírt, már a nagy-váradi ki- rályi táblai elnök is kifejezést adott annak, az ez évben tartott vizsgálat alkalmával, hogy a törvényszéki épület rendeltetésének meg nem felel. Gyulaváros szívesen segített volna ezen állapotokon, de nehéz anyagi viszonyai ezt nem engedték meg akkor, mikor az ujabbi törvények rendelkezései és ennek folytán előállott szükségletek, valamint a városnak közbiztonsági viszonyai új intézmények lé­tesítését parancsolólag követelték. Ebből ki­folyólag építtetett a város 2 honvódlak- tanyát, melyeknek egyike 100,000, a másika pedig 130,000 forintba került, az ember- és az állategészségügy érdekében épített egy, 50,000 forintos közvágóhidat, hullaházakat, járványkórházat, 2 ártézi kútat,. a városon keresztül vonuló „Élővizcsatorna“ fenntartá­sához tetemes költséggel hozzájárul, útezáit sűrűén befásitotta, a gyalog közlekedés czél- szerü elősegítése tekintetéből, a város min­den utczáin megfelelő járdákat építtetett, sőt az úgynevezett belvárosrészben oly járda létesitte- tett, mely czélszerüsége, a járás könnyűsége s ál­landó tisztántartása s igy szépészeti szempontok­ból bármely elsőrendű vidéki város járdáival bát­ran kiállja a versenyt. Ezen járda építési költ­nővérek (Kigyós), Pivár Jánosné, Pivár Mici, Pozeviczné-Rombay Rózsi (Pankota), Reinhardt Józsefné, Rombay Zsigáné (Pankota), Reisner Emánuelné, Szarvassy Arzénné, Steinekker Gá- borné, Schröder Kornélné,. Schröder Erzsiké, Sztojanovics Gyuláné (Csaba), Sztojanovics nő­vérek, Szénásy Józsefné, Szénásy Gusztávné, Szénásy Mariska, Steinfeld Lujza, Sál Istvánné, Schmidt Józsefné, Schmidt nővérek, Sál Józsefné, Sál Margit, Szabados Józsefné, Szabados Erzsi, Scherer Benedekné, Szécsényi Kázmérné (Ki­gyós), Tallián Béláné, Topich Lujza. Tóth Julcsa. Tóth Erzsi, Gründ Erzsiké, Tessedik-Kövér Annái gróf Wenckheim Frigyesné, gróf Wenckheim Rika, gróf Wenckheim Mária, WeiszS,-né, Zöldy Jánosné. Karzaton: Blaur Gyuláné, Bandhauer Györgyné, Boócz Gézáné, Boócz Ilona, özv. Dubányi Já­nosné, Dubányi Sarolta, Finta Irén, Hajóssy Margit, Jantsovits Emilné, Lukács Endréné, Fekete Gyuláné, Miskolczi Kamilla, Otrok Ró- zsika (Csáki-sziget), Popovics Jusztinná, Petro- vics Jánosné, Schriffert Józsefné, Schriffert Ma­riska, Ujfalussy Gyuláné. Tetszik tudni, a terem publikuma oszla­dozni kezdett és én, fájdalom csak két szemmel és egy irokézzel bírván, bizonyos, hogy sokakat kihagytam a névsorból. Azonkívül roppant iz­gatott is voltam, mert kezdetét vette a Tombola. Körös Tusika és Otrok Mariska voltak azok, a kikre méltán haragudhatom. Hogy is nel Tusika rám sózott tiz jegyet, Mariska ötöt épen október 29-én, mikor egyedüli ingóságom | frt és három zálogezédula volt, in­gatlanom pedig megingathatatlan reményem — elsejébe. Megpumpoltak. És tessék most, mikor tettre kerül a sor, Weisz Zsigának kihúzzák a pezsgőt, Szél Pistá­nak a chinai napernyőt, Liszyéknek a boros hordót és nekem — nem húznak ki semmit. Ez a hála! Frankó I.aczi pedig magyarázza, hiven a tárgyak biográfiáját, mintha semmi sem történt volna és Diósy bácsi egészen bele találja magát a debutirozásba, épen úgy kiabál, mint a hogy a polgári körben szokott „csendesen“ diskurálgatni. ség 80,000 frt körüli kiadást vont maga után; — 20,000 forint költséggel egy népkertet léte­sített díszes csarnokkal, vásárterét az állat­egészségügyi törvénynek megfelelőleg tete­mes költséggel berendezte, a marhatenyész­tés előmozdítása czéljából 30,000 forintért legelőt vásárolt, saját biztonsága és az adó­alapok megóvása czéljából 190,000 forintba kerülő körgátat építtetett, a közoktatás czél- jaira maga építtetett egy 4 osztályú polgári fiú iskolát és azt maga költségén tartja fenn, építtetett tanyai iskolákat s 2 kisdedóvót tart fenn. S midőn mindezeket létesítette a város, nem kételkedünk, hogy ezzel a magyar állam­nak is tett szolgálatot. Hiszen 100,000 forintba kerülő egyik laktanyáját a honvédhuszárság- nak örök időkre ingyen átengedte a magas kincstár használatába, egyik épületét átala­kítva, 24 szobával csekély 1600 forint bérért a magyar királyi pénzügyigazgatóságnak adta át, egy másik épületet 12 szobával a kir. telekkönyvi hatóság részére 500 forintért adta bérbe. Hogy az előadottakat mind megtehesse, a város 768,000 forint adósságot csinált, s igy oda jutott, hogy egyenes községi pótadója 83°/o, az egyházi, árvízvédelmi és megyei pótadókkal együtt mintegy 150°/0-ot tesz ki. Ily körülmények közt a város újabb ál­dozatokat hozni nem képes. A magas kormány különben úgyis is­meri helyzetünket, nem szükséges azt ne­künk fejtegetnünk. De ha figyelembe vétetik, hogy a ki­rályi törvényszék évenkinti tatarozása mint­egy 1000 forintba kerül, hogy a járásbíró­ság, telekkönyvi hatóság és királyi ügyész­ség helyiségeiért mintegy 2000 forint bért fizet, azon véleményben vagyunk, hogy ha az annak megfelelő tőkét vesszük, ezen pén­zen kevés pótlással a kívánt igazságügyi pa­lota felépíthető lesz. Végül kétségtelen, hogy városunk köz­ponti jellegénél fogva alkalmas törvényszéki székhely volt és marad ezután is. Gyulaváros központi jellegét igazolja, hogy a hadak útja mindig itt vitt keresztül; itt száguldott keresztül tatár, török és orosz. Gyulavára volt védője az egész vidék lako­sainak. Mostani központi jellegét pedig igazolja, hogy nagy piaczai és mondhatni európai hirű vásáraira seregük Bihar- és Aradvár- megyek nagy része. így természetes köz­pontját képezi Gyula, Sarkad, Kötegyán, Ant, Elek, Varsánd, Pól, Ottlaka, Sikló, Szék- udvar nagyközségeknek, melyek közigazga­tásilag is szívesen csatlakoznának Békés­vármegyéhez. Közlekedési, viszonyai a jogkeresők ré­szére előnyösek, lakás bőven áll rendelkezésre és egészségügyi viszonyai teljesen kielégítők, A bal. Az igazat megvallva, mig a publikum el nem oszlott, roppant zavarban voltam. Mit fogok én irni erről a bálról? Hisz az előző évek báli tudósítói minden valamirevaló eszmét elhalásztak előlem. No tessék. Én már sem el nem alhatom az öltözőben, hogy fantasztikus álomképekben raj­zoljam meg a mulatságot, sem az Olympusra nem vezethetem fel a bál hölgyeit, hogy őket isten­nőkké tegyem, és a kasszadirektorra meg ráfog­jam, hogy ő Jupiter. Ha pedig virágos kerttel akarok szeren­csét próbálni, menten rám fogják, hogy meg­bolondultam. Igazán zavarban voltam, hogy mit tegyek ? Ebbéli érzelmemet ki is fejeztem a szer­kesztő úr előtt. — Nincs könnyebb, mint bálireferádát irni. írja le az impresszióit. — De hát mi az isten csodáját Írjak én az impresszióimról ? Háromszor ráhágtak a tyúksze metnre és tizenkétszer odacsukták a frakkomat. Ezek az én impresszióim. — Hát jól van, Írjon a mit akar. Kimentem a szabad levegőre, hátha itt eszembe jut valami. A katholikus réztoronyban épen akkor ütötte el lassan, ünnepélyesen á tizenegyet és a czigány elkezdte hangolni a hangszereket. De már erre berohantam a terembe. Rögtön el vittem tánczolni Tusikát, aztán Mariskát. Édes a bosszú! Igazság szerint Tusikának tízszer, Mariská nak ötször kellett volna a lábára hágnom, a rám sózott tombolajegyek száma szerint. De én csak kétszer tapostam le a lakkezi- pőjét mindakettönek, s ezt se akartam. Hanem hát tetszik tudni, nagyon dühös tánezos vagyok 1 Hoffmann Béla, a ki a rendezésben orosz- láni részt követelhet magának, egyik csárdás alatt odaszól Buchwaldhoz: — Hát te mért nem tánczolsz? — Dühös vagyok. — Mért? — Van itt egy örült spanyol. Mániája az én lábomon tánczolni. Ha nem nézek a főidre, úgy hogy járványok alig, akkor is kis mér­tékben fordáinak elő. Mindezek biztosítékot képeznek arra nézve, hogy a magas kormány is méltá­nyolja törekvéseinket, figyelembe veszi hely­zetünket, kifogástalan magyar érzelmeinket s azt, hogy Gyulaváros az egész környéken az egyetlen rendezett tanácsú város, s igy szervezeténél fogva is vezórszerep illeti meg a többi városok felett; másrészt a szomszé­dos Jász-Nagy-Kun-Szolnok, Bihar- és Arad- vármegyék területének nagysága egyenesen kizárja a jövőre nézve is, hogy vármegyénk akár közigazgatási, akár igazságszolgáltatási tekintetben — ezeknek hátránya nélkül — felosztassék. Alázattal kérjük azért Nagyméltóságo­dat, hogy Gyulán egy igazságügyi palota építését kegyesen elhatározni móltóztassék. Kelt Gyulán, 1895. november 11-én tar­tott rendkívüli közgyűlésből Nagyméltóságodnak alázatos szolgája Gyulaváros közönsége nevében : Dutkay Béla, Popovics Jusztin, polgármester. főjegyző. A közigazgatási bizottság ülése. (November 11.) Tallián Béla főispán elnöklete alatt jelen vol­tak: dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bartóky József főjegyző, Oláh György főügyész, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, dr Zöldy János főorvos, Liszy Vik­tor kir. ügyész, Bánhegyi István kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos kir. mérnök, mint az államépitészeti hivatal főnöke, Zlinszky István közgazdasági előadó, továbbá gróf Almássy Dénes, Jancsovics Emil, Vi- dovszki János, Ladies György, Terényi Lajos, dr Zsilinszky Endre és Szabó János bizottsági tagok. Felterjesztések tétettek a belügyminiszterhez, hogy N.-Szénáson Menyhárt Zsigmond h. anyakönyv­vezető felmentése mellett, annak helyébe h. anya­könyvvezetőül Bakos Béla, Dobozon pedig Kéry Elek anyakönyvvezető felmentése mellett annak he­lyébe Aszalay Gyula anyakönyvezetőül kineveztetnék. Gyoma és Szeghalom községek elöljárói újból felhivattak az anyakönyvvezetői hivatal részére he­lyiségek átadása iránt, azon kijelentés mellett, hogy a községnek a mint az átadott helyiségekre szük­sége Ieend, az azonnal rendelkezésére fog bo­csáttatni. A vármegyei árvaszék valamint a Gyulavárosi árvaszék, nem különben, a vármegyei főügyésznél megtartott vizsgálatokról bemutatott küldöttségi je­lentések tudomásul vétettek. A szarvasi holt kanyar medrének élő vizzel állandóan ellátása érdekében a belügyminiszter fel— iratilag felkéretett. A kir. pénzügyigazgatónak az adóügyek állapo­tát részletesen feltüntető jelentése, mply szerint az elmúlt havi befizetéseket, a múlt óv hasonló havá­ban történt befizetésekhez viszonyítva, az egyenes adóknál 30,862 frt 83 kr. a hadmentességi adónál ráhág a lábomra, ha lenézek a földre, meglátom az ő lábát és kijövök a taktusból, — Hát ne tánezolj mellette. — A biz’ isten. Mondasz valamit. És elment tánczolni. Ott forognak körülöttem, bájos mozgó kört képezve a Kövér lányok, Kliment lányok, Ladies Margit, Kőrös lányok, Stojanovics lányok, Be­liczey Erzsi és a többi szépei a vidéknek és a varosnak és a legszebb és legaranyosabb me­nyecskék, I.i^zyné, Berényiné, Steinekkerné, Desztekné stb., ki győzné őket mind felsorolni! Csak a szupé alatt jegyezhetem meg őket, ki hol ül és hogy mulatott. ’ Hisz ez mindenki­nek fel van irva az arczára. Mondhatom, nem látok ott egyebet megelégedett, boldog ar- czoknál. Durrog a pezsgös üveg és a czigány húzza a szebbnél-szebb magyar nótákat s a „Lili“ ke­ringő bájos édes danája megrészegíti a szívemet. Még az ördögök öreganyjába is bele tud­nék szeretni ebben a parfüm illatú, meleg lég­körben, és csak egy kicsit kaczérkodna velem valaki, rögtön megeresztenék egy vallomást. De hát nem kaczérkodik velem senki. Kénytelen vagyok kaczérkodás nélkül be­lebolondulni valakibe és vallani neki. ó pedig kinevet. Haragomban nem tánczolom a szupé csár­dást senkivel és búsan húzódom egy pálma­sátor alá, majd belemerúlök a tombolatárgyak nézésébe, mig meg nem rúgnak. Akkor aztán tánczolok tovább reggelig, Egyik leány már álmosan hunyorgat fekete szemeivel, a másik pedig odaszól a mamájához. — Menjünk haza! Lassankint oszladozik a publikum és a bá­lát kisöprik a Kiss lányok és a kis váradi lány, Nekik ítélem a pálmát, mert ők bírták leg­tovább. Aztán üres lesz a pavilion, egy-egy feldőlt pezsgős üveg és a pádimentom hajdani kivikszolt voltára alig emlékeztető siralmas állapota hirdeti a nagy publikumot. Csak itt-ott marad egy-egy sarokban agy asztal és körötte gyűrött nyakkendős lecsepeg­tetett frakkos urak és mulatnak tovább. Hagyjuk őket békében. —re.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom