Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-27 / 43. szám
43-ik szám Gyula, 1895. október 27-én XIV.- (XXVII.) évfolyam Szerkesztőség: Templomtér, Dpbay J ános kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak viasza. Előfizetési dij : Egész évre ! 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. m TársELcLaJrrii és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDÉIT VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDo* *ba,3r János. Riadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tór sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váezi-utcza 11, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütő-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza /., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. A fogyasztási s italmérési adók. Most amidőn a kincstár az év végén lejáró fogyasztási s italmérési bérleteket további időre biztosítja, nincsen kérdés, mely egyrészrő'l a községeket mint erkölcsi testületeket, másrészről a nagy fogyasztó közönséget is közvetlenebbül érdekelné s habár több ízben és tüzetesen foglalkoztunk vele, ezúttal is, a midőn az ügy újabbi, mondhatjuk talán döntő stádiumba jutott, hírlapírói kötelességet teljesítünk, ha a fogyasztási s italmérési adókra újra visszatérünk. A vármegye közgyűlése s az országgyűlési képviselők intervencziójának és aminek őszinte elismerésünk mellett különleges súlyt tulajdonítottunk és tulajdonítunk : Tallián Béla főispán felterjesztéseinek bizonyos fokig megvan már szemmellátható, kézzelfogható eredménye. A pénzügyminiszter ugyanis a második tárgyalás alkalmával tetemesen emelt megváltási árakat jelentékenyen leszállította, elrendelvén, hogy Gyulával . ... . . . 60,000 Csabával ...................... . . 65,000 Szeghalommal . . . 10,000 Tót-Komlós8al . . . . . 12,000 Sámsonnal . . . . . 2,000 Kétegyházával . . . . . 6,800 Mező-Berénynyel . . . . 24,000 Gyomával .... . ! 15,000 Endrőddel ... . . . 12,000 Szarvassal .... . . 40,000 Gy.-Várival . . . . . 3,000 Orosházával . . . . . . 40,000 Sz.-Szt.-Tornyával . . . . 1,000 Békéssel . . . . . . 38,000 Kígyóssal...................... . . 4.500 Csorvással .... . . 5.000 K.-Tarcsával . . . | | 3.000 ár mellett kösse meg a pénzügyigazga tóság a megváltási szerződést az esetben, ha a nevezett községek a fenrészletezett árakat tizennégy nap alatt felajánlják; ama közsée> Íl-VÍL. — A „Békés“ eredeti tárcsája. — A két öreg a nagy diófa alatt ült, mikor megjött a levél. Nagy fehér, finom borítékban, gyönyörű betűkkel megirt czim alatt rejlett a hír, hogy Lajos, az utolsó Keszthelyi fiú, haza jön egy pár hétre. Úgy megörült a két öreg, Keszthelyiné egyre szárította a könnyeket, aztán mindennap egyébről sem beszéltek, mint Lajosról, ki jogász korában — bár sok pénzbe került — jól tanult és most közjegyző egy élénk, népes városban. Volt még egy Keszthelyi fiú: Géza. Ennek örök, megbocsájthatlan bűne volt, hogy egy énekesnőt vett feleségül, az öreg elűzte, kiátkozta és kizárta minden örökségből. Szegény Géza nyomorúltan élt és bánatában hasonlóan halt is meg egy pár évvel ezelőtt. Mintha sohasem létezett volna, nem beszéltek róla, nem emlegették soha s^m, Az öreg Keszthelyi megtiltotta, hogy az ő házában, mig ő él, bárki emlegesse a nevét. így csak egy maradt még a ház szemefénye: Lajos. Zsuzsa szakácsné is hatalmas könnyeket peregtetett le arczán az úrfi érkezésének hallatára. — Oh a lelkem, de nagy úr is lehetett belőle, pedig én vittem a tenyeremen nil De vigekre nézve, amelyek ezen feltételt nem teljesítik, a pénzügyigazgatóság köteleztetvén árveréseket kiírni ugyancsak a fenti kikiáltási árak mellett, kivéve Gyulát, melyre 63,000, Orosházát amelyre 43,000, Békést amelyre 42,992 és Csabát, amelyre 69,000 forint kikiáltási ár mellett írandó árverés ki. Ez bizonyára egészen más tenor, mint a minő a második megváltási tárgyalás alkalmával hangzott. Sőt ha a vármegye fennelősorolt tizenhét községétől ezúttal kért tételeket, a melyek végösszege 341,300 frt, az ugyanezen tizenhét községtől az első megváltási tárgyaláskor követelt 347,263 frthoz viszonyítjuk, demonstráljuk, hogy a pénzügyminiszter mai követelése közel hatezer forinttal innen marad az első nyomozásnál is. Ennek elismerése mellett sajnálattal kell konstatálnunk, hogy a pénzügyminisztérium ép ama várossal szemben jár el a legszükkéblüb- ben, a mely a méltányosságot leginkább igényelné, mely anyagi viszonyainál és spe- cziális helyzeténél fogva a méltányos és igazságos elbánásra legjobban rá volna utalva. Ez a város, maga a székhely Gyula, mely az első megváltási tárgyaláson, a már akkor is inkább vérmes mint reális nyomozási adatokon alapúló 56175 frt ajánlati árat — kelletlenül ugyan — de minden további kellemetlenkedés kikerülése okából megígérte. A pénzügyminiszter Gyulától most is csaknem négyezer forinttal magasabb összeget kér, mint első alkalommal. Épen Gyulától, ahol a fogyasztási képesség aránylag talán legerősebben csökkent, ahol a fogyasztási adó minden lélekre 1 frttól — 1 frt 50 krig terjedöleg, tehát csaknem kétszerte nagyobb, mint a vármegye bármely községében. Békés kivételével, helyesebben mondva Békés mellett Gyula városa az, a melyre a regálemegváltás vármegyénkben legnagyobb csapás lön. Gyula városa ugyanis nem az általa, hanem uradalmi jogelődje által húzott bérösszeg arányában kapja a kártalanítást, tehát csak évi 10,000 egynéhány fojgyáztam is a lelkemadtára, mert a nagyságos úr már akkor is úgy őrizte, mint a szemevilágát. — Igen, igen, toldta meg Keszthelyiné csak aztán nézze, hogy jól tömött libáink legyenek, Wgy pár pulykának holnaptól kezdve diót adjon. A fiam szereti a pecsenyéket és nincs kizárva, hogy vendéget nem hoz-e magával. Jó tésztákat is süssön. Vajas pogácsát és effélét, mert á czukros tésztának nem barátja. De azért egy-két tortát is készítsen, hátha megszerette azóta. Nem akarom, hogy a fiam valaminek hiányát érezze. A szobáját magam fogom elkészíteni. Az öreg Zsuzsanéninek felszáradt a köny- nye a terjedelmes rendelet hallatára, de nem Keszthelyi mamának. A kilátásba helyezett viszontlátás előre érzett öröme, úgyszólván gyerekes boldogsággal töltötte. Fáradatlanul rakosgatott a fiának szánt szobában. Kényelmes zsölyéket helyezett a kályha közelébe. Hátha Lajos fázni fog. Városi ember finyásabb, érzékenyebb és október vége felé bizony nálunk hűvös van már, mondta az urának. Ottománt vitetett a szobába és egy uj rézsodronyos ágyat rendelt hamarjában. Szép fehér csipke fügönynyel látta el az ablak és ajtókat, saját szobájából a szmirna szőnyeget fiának hozta be, ő maga addig hitványabbal is megelégedett. Egy vendégszobát is készen tartott. Az öreg Keszthelyi egy pár értékes pipát válogatott ki gyűjteményéből, hogy fiának kedveskedjen vele. rintot, már tényleg élvezett 25—28,000 forint évi jövedelme helyett. A kártalanítási törvény legszűkebb számítás szerint évi 15—16 ezer forinttal csonkítja a város egyik esztendők során legfixebbé vált bevételi tételét. Ez a törvény is egyik oka annak, hogy Gyula városában 83 perczentes községi adót kell fizetnünk. A legkisebb elfogultság nélkül Írhatjuk, hogy nincs indokolva és lehetetlen is indokolni, miért kelljen Gyulának majdnem annyi, mindössze csak 5000 frtnyi különbözetre rugó összeget fizetni, mint a két akkora népességű, három akkora terjedelmű s vagyonú Csabának, amelynek nagyobb fogyasztási képességéről figyelmes szakértő s laikus szem egyaránt meggyőződhet. Mi részünkről komolyan és őszintén szerettük volna, ha a város megválthatná a fogyasztási s italmérési adószedési jogot, mert e czimen szenvedett nagy veszteségei miatt nagyoD ráférne, ha a kezelés utján és révén valamelyes haszonnal rekompenzálódnék. De a tényleges nyomozatot meghaladó magas követelés mellett ez teljes lehetetlen. A mai viszonyok között, amidőn a monopólium is megszűnt, nem lehetséges 60,000 frtot fizetni Gyuláért, mert ily ár mellett a megváltás feltétlen veszteséget vonna maga után. Veszteséges üzlet volna magánbérlőre is, akit formaliter rákényszeritene a büntetéspénzek hajszájára, aminek pedig elválaszthatlan következménye lenne a lakosság megháboritott nyugalma, kedélyizgalma, mely utóbbinak előidézése igazán nagyobb kár és veszteség volna az államra nézve is, mint az a négyezer forintnyi különbözet, amelylyel a különben is vérmes eredeti nyomozat is túl van szárnyalva. Nem vagyunk annyira pessimisták, hogy ne tudnánk feltételezni, miszerint az esetben, ha Gyula városa, talán küldöttség utján élőszóval is esetleg emlékiratban tolmácsolná sérelmeit; ba adatszerűén kimutatná, hogy teljesen analóg, sőt sok tekintetben rosz- szabb viszonyok között milyen aránytalanul Minden kényelemből kivetkőztek, hogy a fiú jól érezze magát. * * * Egy ködös októberi reggelen a régi batárba befogtak két csinos huszárlovat és mind a ketten elébe mentek a fiúnak. Vékony, nyurga, czilinderes férfi szállott ki az első osztályból. Ügyet sem vetve a világra, már a kocsi ajtajából kiálltott: fiaker! Felült és hazahajtatott. A két öreg egy ideig némán, szótlanúl nézett egymásra, aztán eszökbe jutott, hogy itt még sok ember van, talán ismerős is, azok megláthatták . . . Mind a kettő szemlesütve, zavartan haladt kifelé. Nem néztek senkire, mert elpirultak volna szégyenükben. Mikor megint bent ültek, a régi kopott batárbán az öreg asszony nem tudott elfojtani egy nehéz mély sóhajt. — Nem vett észre a fiú, mondta az apa vigasztalóig. — Éti is úgy láttam, felelt az anya. Megkönnyebbülten sóhajtottak, a képzelt csalódás gondolata könnyített szivük bánatán. Egymásra nézve mosolyogtak. — De ostobák vagyunk mi öregem. —- Az. Gyerekek vagyunk, igazította ki a másik. Otthon megtörtént a mentegetődzés. A fiú elnevette magát, mikor meglátta azt a régi kocsit, mint Erdélyben a hintát nevezni szokás. Az öregek fáradalmát figyelemre sem mélterhelték és akarják a többi községekhez képest jövőre is terhelni, mondjuk nem hihetjük, hogy a pénzügyminisztérium Gyulával és épen csak Gyulával szemben ne tudna méltányosságot gyakorolni, ami tulajdonképen nem is volna méltányosság, hanem igazság, amiben — elismeréssel és köszönettel nyugtázzuk — a vármegye majdnem minden más községét részesítette. Kisértse meg a város az első megváltási ár felajánlása mellett a szerződés jóváhagyását közvetlenül a pénzügyminiszternél. Kisértse meg a lakosság nyugalma érdekében, mert hisz az 56000 forint már oly összeg, amelyen a haszon reménye úgy is megszűnt. Ha — amit alig tudunk feltételezni — a pénzügyminiszter a város méltányos kérését nem teljesítené: Gyulavárosa magasabb összeget semmi szin és körülmény között ne ajánljon a bérletért, mert tökéletesen elég az neki, ha már kártalanítási czimen tetemes vesztesége van az italmérési adón, felesleges azt bérleti utón származó vesztességgel is tetéznie. Kossuth Ferencz Gyulán és Békésen. Kossuth Ferencz gyulai tartózkodásáról, az arczképleleplezési ünnepélyről szóló referádában már lapunk múlt heti számában kimerítő tudósítást hoztunk; amit lapunkból térszüke miatt kénytelenek voltunk kihagyni, ezúttal pótlólag közöljük a banketten résztvevők lehetőleg teljes névsorát: Kossuth Ferencz, Dutkay Béla, Domby Lajos, Csorvássy István ■ (Szalonta), Balogh László (Szalonta) Dr. Zöldy Géza, Varga Lajos, Schmidt József, Jantsovits Emil, Sál József, Batik Elek, Dömény Lajos, Hoffmann Alajos, Csizmazia Kálmán, Hoffmann Ferencz, ifj. Démusz József, Szállá Lajos, Somogyi János, Végh Mihály, (Békés), Sánta János, dr. Frankó László, Ehrenfeld Sámuel, Szántó Henrik, Gáspár János, Fodor Antal, Gróh Márton, Arató István, Papp Gyula, Lendvay Mátyás, Popo- vics Jusztin, EÍ8ele János, Klein Ignácz, Másik Gyula, Eisele András, Bekker János, dr. Follmann János, Rácz János, Varga Károly, Czinczár Adolf, dr. Berényi Ármin, Léderer Lajos, ifj. Kohlmann tatva fütyörészni kezdett és már az első percz- ben roppant unatkozni látszott. — Fiam nézd, milyen szépen rendeztem be szobádat. — Igen mama, nálam a takarítónő is ilyenben lakik. Szakasztott ilyen, kivéve a függönyök újabbak és szebbek. Az öreg asszony ránézett az urára. Valami olyan nagy fájdalmat érzett, a torkát összecsavarta a keserűség. Az öreg Keszthelyi erősebbnek mutatkozott. Nézd, ez a pipa fiam, valamikor a dédapád ajándéka volt. ö maga kapta az akkori fejedelemtől. Nagy kitüntetés érte ez alkalommal. A tárgy — maga eltekintve családi értékétől — is elég becses arra nézve, hogy továbbra is tiszteletben tartsad, mint én azt eddig tettem. Az utolsó Keszthelyi fiú megnézte, mosolygott és félretette. Az apa észrevette, de nem szólt semmit, ott állott a felesége. Később ebédelni mentek. A fiú mindent fitymált, az ételeket alig Ízlelte. Pedig az öreg Zsuzsa kitett magáért. Keszthelyiné maga készítette a legkitűnőbb salátákat, ő díszítette az asztalt is. — Nem hivtam meg senkit édes fiam egyedül akartunk lenni veled az első ebéden, mondta szinte félve az anya. — Jobb is volt mama. Nem vágyódom az ilyen falusi kitűnőségekre. Az ebéd további része csendesen, szótlanúl folyt le. Az öregek hallgatva erőszakoltak magukra
