Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-28 / 30. szám

17-ik §zám.

Gyula, 1895. április 28-án

XIV. (XXVII.) évfolyam

Szerkesztősig:

Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak viaaza.

Előfizetési dij:

Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr.

í z

r

Társadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToa-3r János.

Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyilt-tér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Berndt fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütő-utcza; Fischer J. I). IV. Hatvani-utcza /., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1.

Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Bannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon.

Yizbe hányt milliók.

Az alföld népe erős, elkeseredett küzdelmet folytatott és részben folytat hetek óta ma is a Tisza és mellékfolyói, nevezetesen a Körösök és Berettyó töltésein, a folyamok fenyegető árja ellen.

Eddig körülbelül kétszázezer hold van már viz alatt a mentesített területből és nem lehetetlen, hogy áldozatokat követel még ezen felül is az a rettenetes erő, mely a medrek árterében meg van szorulva.

Majdnem egy méterrel magasabb az idén a vízállás az eddig ismert maximális magasságnál s a mérnökök, a mi nagynevű szaktudósaink fejcsóválva nézik azt a természeti csodát, mely valósággal csúffá tette az ő kétszer kettőjüket.

A mederrendezésnek egyik legfőbb elve szerint, a vízfolyásnak magának kellene a meder fenekét mélyíteni, ezért az elvért terelték a folyókat el az ő természetes folyásukból.

Még be sincs fejezve a mederrendezés sok milliós munkája, az utolsó átvágások még el sem készültek s máris kétségtelen, hogy a folyók vize, melynek mederfenekét lejtőssé tették, nem respektálja a műszaki tudorok számadásait és a lejtő daczára is olyan iszapodást hágy maga után a fenéken, mely ott rövid nehány év után méteres magasságra emelkedett.

Áz idei árvíz legelső tanulsága: hogy ha toronymagasságu töltésekkel zárnók is el a Tisza-völgyet, egy meghatározható idő alatt mégis csúffá tenné reményeinket a mederfenék, mely az épített lejtő és az évenkint százezrekbe kerülő kotrások daczára is időről-időre kétségbeejtő módon emelkedik.

Az ármentesitő társulatok, melyeknek területein kincseket érő termőföldek vonulnak el, mesés áldozatokkal járó védekezési munkát folytatnak tavaszonkint az ő töltéseiken, s a mig csak erejük megengedi, megszorítják az ártérben hullámzó vizten- gert, mely elementáris erővel keresi magának a kifelé vezető útat.

f £ R © 1 áw

„Fra Girolamo“-ból.

Örök az élet szilaj futása,

Dal illanása, lomb hervadása,

Örök a rózsák nyílása réten,

Csillag futása mérhetlen égen,

Örök a napfény, nem olvad köddé,

Csak a szerelem, csak a boldogság, nem tart örökké.

Somló Sándor.

IZ3SbXa

Kint a pusztán, falu szólen Lakik rózsám,

Csak anyja úgy ne őrizné ... Elrabolnám.

Ej I ha nem jön ő magától Hát maradjon,

Szeressen mást.... Édes anyja Soha rajta túl ne adjon 1

i

Ne is mondd, hogy nem szeretsz, mert Úgy sem hiszem,

Nem ajkad, a szemed mondja: Szeretsz híven.

Én sem mondtam, hogy szeretlek Nem is mondom:

Elmondja azt — ha elcsattan Ajakadon — első csókom.

Az alföldi városok határában igy törekszenek beleütközni a természet törvényeibe. Az „enyém“ és „tied“ vad háborúja ez.

Bent pedig a városok és községek területén, remegve figyelik ennek a megfeszített munkának a mindenkor kétséges következményeit, az élet és vagyonbiztonság kétségbeejtő problémáját.

Egyetlen folyóménti város sincsen az Alföldön olyan, mely a víz védekezésben akármelyik ármentesitő társasággal is versenyezhetne s ebből keletkezik az a helyzet, melynek a mostani rendszer fentartása mellett okvetlenül be kellene következni, hogy a megvédett szántóföldeknek a benépesedett városok és községek esnek majd áldozatul.

Ma is úgy áll már a dolog, hogy az egyik védőponton örülni kell a másik védő- pont veszedelmének, s az erkölcsi sülyedés sokszor odafajul a katasztrófától való félelemben, hogy az érdekeltek némelyike átvágja a szemközt álló töltést, hogy az innenső mentett területe víz alá ne kerüljön.

Ez nem természetes állapot, a barbár vadságnak bizonyos sajátságai vannak bele- ojtva az árvíz ellen való védekezésbe.

Ma már mindenki tisztában lehet azzal, hogy az ármentesitésnek a töltések mentén nem volt annyi haszna még, mint a mennyi károsodást állandóan okoz.

Itt érdemes egy kissé megállapodni. A földmivelésügyi miniszteri tárcza rendes és átmeneti bevétele 16 millió és 69 ezer forint körül van. Ugyanezen tárcza rendes kiadása 16 millió 553 ezer forint, átmeneti kiadása 358 ezer forint, beruházási idei kiadása 3 millió 249 ezer forint. Összesen tehát 20 millió 160 ezer forint.

Ebből tisztán vízvédebezésre majdnem négy millió forint esik, vagyis a földművelésügyi kiadások egy ötödrésze vizvédel- mül szolgál.

Ezenkívül az állami erdők és a lótenyésztés érdeke van még kifejezve ezen mi niszteri tárcza budgetjében, de ennél a két tételnél a bevételek jóval meghaladják a kiadásokat, tehát önmagukat fejlesztik.

Délibábos pusztaság az Én szerelmem,

Vándorának szegődött a Szívem, lelkem.

Nincsen útja. . . Szegény vándor Eltévelyeg...

Sírja lesz a puszta s von rá A délibáb szemfedelet.

Gyóji Dezső.

A felolvasás.

(Folytatása és vége.)

Azt mondják, hogy a bosnyákok, az elfogott magyar bakáknak a fülét és orrát levágták, s azzal számoltak be vezéreiknek. Én nem hiszem, mert sok Boszniában járt embert láttam már, de még egynek sem hiányzott a füle és az orra. De ha igaz is, az emberséges bosnyák Hadzsi Lója, irgalmas barát volt a szellemes felolvasóhoz képest. Mert a bosnyák egy czivilizálatlan országban, támadóinak testét kínozta; de a szellemes felolvasó, czivilizáit országban intelligens hallgatóinak lelkét vonja kínpadra, s olyanokat kínoz, a kik neki soha sem vétettek.

A ki álmodni szokott, nem mindig álmodik a költővel „szépet s gyönvőrüt“ ; gyakran megesik rajtunk, hogy álmunkban oroszlánok s tigrisek rohannak reánk, és mi bár kezünk, lábunk van, nem tudunk elszaladni, mig végre utolsó erőfeszítéssel az ágyfáját meg nem rugjuk s fel nem ébredünk. így vagyunk a szellemes felolvasóval; mikor el szeretnénk szaladni, s mikor a rossz

Úgy, hogy a központi igazgatás költségeire és nehány apró jelentőségű dologra nem figyelve, mindenki arra a meggyőződésre juthat, hogy Magyarország földmivelésügyi politikájú, évtizedek óta tisztán csak az ármentesités körül konstatálódik, ez a politika minden erkölcsi és anyagi súlyával tisztán és egyedül csakis ezen a téren akart érvényesülni.

Hogy miféle eredményekre jutott, azt itt most elősorolni fölösleges. A ki nem saj nálja a fáradságot, tekintse meg azt a munkát, a mi most a töltéseken folyik és alkothat magának belőle ítéletét.

A kultúrának megmentett földterület örökös veszélyben van, a birtokosok évről- évre elviselhetetlen adókkal váltják meg vagyonuk biztonságát, a társulatok biztonságot nyújtani képtelenek, hanem e helyett tönkre tették a halászat, a vadászat és állattenyésztés hasznát s ezzel kivették a szegény munkás ember szájából a betevő falatot.

A tiszai védtöltések tiz méter magasságban állanak az ártér fölött. A tiszai átvágások közül talán 3-at kell még elkészíteni és a folyam természetes medréből végig ömlik a mesterséges medren.

A folyó menti városok pedig nagyon szépen megköszönik ezt az áldást, melyre mesés kincseket áldozott s a közterhek súlya alatt nyögő ország, és mint több helyrő értesülünk, az idei árhullám lefolyása után törvényhozási intézkedést kérnek, hogy az árvédekezés egy makszimális vízálláson felül betiltassák és ezen magasság mellett védekezni csak a benépesített városoknak és községeknek legyen szabad.

Békésvármegye 1894-ik évben.

(Vége.)

IV. Takarmány.

A szomorú emlékű 1863-ik év óta nem volt oly szűk takarmány termés vármegyénkben mint a lefolyt évben, s ez nem csak a széna termésre, de átalában minden szálas takarmány neműre is mondható.

viczczek hallása olyan dühre gerjeszt bennünket, hogy rendes körülmények között a lámpát vágnánk a viczczelő fejéhez, ott kell ülnünk csendesen s figyelmes arczot kell vágnunk, mert a jónevelés úgy hozza magával, hogy ellenségeinket is szeretnünk kell.

Vannak azután más fajta felolvasók is. Ezeknek közös vonásuk az, hogy nem a publikumért és a publikumnak, hanem önmagukért és önmaguknak olvasnak fel. Arról lehet őket megismerni, hogy nem törődnek azzal, hogy a publikum unatkozik, sőt azzal sem, ha boszatikodik. Nem olyan dologról olvasnak fel, ami a publikumnak tetszik, hanem amiben ők lelik gyönyörűségüket.

Ezek három félék, u. m. tanitók, henczegők és schwindlerek. Az első fajta, a mely tudniillik azért olvas fel, hogy a publikumot tanítsa, az ismeret terjesztés örve alatt, beszél addig, a meddig a publikum kibírja, és terjeszt rendesen olyan ismereteket, a melyek Mony ászától Dsoszán Gur- bestig mindenütt el vannak terjedve felolvasás nélkül is.

Ezek különben jámbor rajongók, a kik azt hiszik, hogy a modern ember rászorul az ilyen természetű felnőttek oktatására. Ezeken azután gyakran megesik, hogy női társaságnak magyarázzák, hogy a pipa milyen káros az ember egészségére, a férfi társaságot pedig a zsíros czipó vegyi összetételével vagy azzal mulattatják, hogy a stikkelés, schlingelés, heklizés, horgolás, gipúr, nádli, ránftli, kreuzöltés, flachöltés rejtelmeivel ismertetik meg.

Gyepszéna egyes lapályos és vizenyős területeket a Kőrösök mentén — kivéve, sehol sem bírt kasza alá nőni, s igy csakis a dobozi, kigyósi, és gyomai uradalmi réteken kaszáltak holdanként 2—3 m. mázsát.

A vetett takarmányok közül — a luczernát kivéve — mely közepes termést adott, — mi sem sikerült, s csak itt-ott lebet azokból közepes termést számítani; de az orosházi, és szarvasi járásokban alig lehetett lekaszálni. A többi járásokban a beérkezett jelentések szerint mintegy 10—12 m. mázsára lehet az átlag termést tenni a zabos-bükköny és moharbúl. A csalamádé, mely a múlt évben oly jól sikerült, az idén alig nőtt kasza alá.

A takarmányrépa legtöbb helyen ki sem kelt, de ott hol kedvezőbb volt az idő járás kikelt és tengődött, mig nem az októberi esők következtében kissé felfrissült s növésnek indult, de apró maradt s alig adott holdanként 40—60 mázsát.

V. Szőlő és gyümölcs.

A szőlő ott. hol a múlt évben nagy mérvben fellépett peronospora ellen permetezéssel megvédel- meztetett, s a hol a filoxera még nem tett feltűnő pusztítást, — közép termést adott; s bár az időjárás a szőlő fejlődésére felette kedvezőtlen volt, — mert a tartós szárazság miatt a bogyók nem fejlődhettek ki kellőleg, •— de mert az érésre kedvező idő járt jól beért, s az itteni viszonyokhoz képest jó mustot is adott.

A községi faiskolák — valamint a gazdasági egylet b.-csabai faiskolája, honnét évenként mintegy 20—25 ezer darab oltvány vitetik a vármegye minden részébe, — évről évre jobban felelnek meg feladatuknak.

A gyümölcs minden neme bőtermést adott, de a hosszan tartó szárazság megakadályozta a fejlődést, melynek következtében apró maradt s igen férges lett.

VI. Erdőgazdaság.

Erdőgazdaság a nyilvántartási törzskönyv adatai szerint vármegyénk területén összesen 9731 ,213/,60o □-öles hold van, melyből tölgyerdő 733 hold. — Ezen erdőkből az 1879. évi XXXI. t.-cz. 17. §-a értelmében gazdasági üzemterv szerint kezelendő 4286 hold, s ebből községi tulajdon 1324 hold. Magán tulajdont képező erdő, mely nem az erdő törvény 17. §-a szerint kezelendő 5445,6,3/I600 hold

^Érdekesebbek ennél a henczegők. Ezek azok laz ifjú óriások, a kik fejüket büszkén emelik az égnek, mig üres; és azt hiszik, hogy a világ náluk nélkül semmi újat se találna ki. Ezek nem akarnak mást, csak hogy mindig újat mondjanak és pedig olyan újat, amit senki meg nem ért, vagy ha megért, bolondnak talál. Ezek nem adnak semmit a józan észre, s abban a boldogító hitben élnek, hogy csak mennél több bolondot kell beszélni és mindjárt okos emberek lesznek.

Legjobban szerétnek olyan dolgokat mondani, ami az eddigi világrenddel ellenkezik. Ha eddig az volt a világ rendje, hogy mindenki a kalapjával köszönt, ők bizonyára azt fogják mondani, hogy sokkal okosabb, ha a czipőjét húzza le. Ha eddig az volt a világ rendje, hogy a tolvajokat becsukták, ők bizonyára azt fogják mondani, hogy sokkal okosabb, ha a károsokat csukják be, mert ha jobban vigyáztak volna a holmijukra, a tolvaj nem tudta volna ellopni és igy nem a tolvaj, hanem a káros érdemel büntetést.

Ha eddig az volt a világ rendje, hogy a bírák ítéljenek a bűnösök felett, ők bizonyára azt fogják mondani, hogy okosabb, ha a bűnösök ítélnek a bírák felett.

Hogy pedig ezt nem az újamból szoptam, annak bizonyítására felolvasok egy verset, melyet szintén egy iQu óriás irt s a melyben erősen megrójja a bírákat, hogy hogy (nemek ítélni, és szives jóindulattal a védőt és ügyészt vadállatoknak nevezi.

Irta pedig ezt a verset az az óriás akkor, mikor a budapesti igazságügyi palotát megnyi-