Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-28 / 30. szám

SO-ik szám

Gyula, 1895. julius 28-án

XIV. (XXVII.) évfolyam.

Szerkesztőség:

Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij :

Egész évre ! 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr.

* ______it

gu

pfyutypp »ufp«urp

Társadalmi és közgazdászaid lietilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDoToa,^ János.

)

Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyílt-tér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sűtö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza /., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1.

Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 1., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon.

Szellemi aratás.

A szellemi aratás megítélésére kedvező alkalom a nyilvános vizsgálat. A tanuló ifjúság e nagy napja, mely a munkás kitartás ünnepe a moralista előtt, a családi élet örömeinek bájos kis idilje a poétikai lélek előtt, az elszámolás napja a nemzetgazda előtt: de egyúttal komoly gondolatok forrása és kellemetlen tapasztalatoknak újra idézője arra nézve, a ki ismeri az iskolát s azt a nemzet életadó erejének szeretné látni. A ki igy érez — s pedig igy kell éreznie az iskola igazi barátjának s a kulturpolitikusnak egy aránt — az nem szeretheti ezeket a vizsganapokat. Mert ilyenkor újra eszébe kell hogy jusson a mai iskola sok baja, hiánya.

Látnia kell a közfelfogás hibáját, mely nem az igazi tudás és neveltség iránti meleg érzésből keresi fel az iskolát, hanem csak kötelességből küldi a gyermeket az elemibe s csak azért a középiskolába, hogy megszerezze a bizonyítványt, mely elengedetlen kvali- fikátió más pályához. — Ritkaság számba megy manapság s úri az eset, hol az iskola nemcsak szükséges ut, hanem czél is.

Az iskola sok nyűgöző bajának forrása ez. Innen van a sok ezer iskolamulasztó tanköteles; innen a falusi tanitók szégyenletes fizetése s velejáró sokszor alacsony színvonala; innen a középiskolák zsúfoltsága s a belőle származható eredménytelenség és túl terhelés; végül innen diplomás, de pályájuk 8 hivatásuk iránt nem lelkesülő fórfiainknak ezrei.

De ugyan ennek egyik legfőbb következménye az a laza kapocs is, mely nálunk iskola és társadalom, vagy ha jobban tetszik, iskola és élet közt van. A magyar szülő azt hiszi, fiával az iskolával szemben megtette minden kötelességét, ha lefizette a tandijat,

v

Az anya bűne.

Elbeszélés.

Irta: ülándoky Sándor.

(Folytatás.)

Az alkony beállott. Jelentkezni kezdtek a virrasztás fáradalmai, nyugodni tért. Szemeit lezárta az álom balzsamos keze. Álmodott, álmodott Edithről. Az a sokat szenvedett, szerelemre teremtett szív, egy boldogító jövő ábrándképeit varázsolta álmodozó lelke elé. Egy jövőét, melyben neki is nyilik még tavasz s a hó alól fakad majd ibolya.

Három hosszú hónap telt el Recsky Meny* hért temetése óta. Andor e nagy időt édes atyja okmányai rendezésére s áttanulmányozására használta föl. Az adás-vételi szerződések, gazdasági elszámolások és kötvények egy egész szekrényt töltöttek meg. Mikor jogtanácsosával, Kertasy

I.őrinczczel a nagy munkát befejezte, atyja magán irodai rendezéséhez fogott. Egy reggel a sok mindenféle iromány között egy vaskos, gondosan lepecsételt levelet talált. A borítékon édes atyja sajátkezű Írásával a következő nehány szó ! Csak Andor fiam által bontható föl. Ismételten s fokozott kíváncsisággal olvasta el a fölirást. Azok a nagy markáns betűk úgy vigyorogtak reá, mint egy halálfő üregei. Hideg borzongás futott végig egész valóján. Vájjon mi lehet a tartalma ? Hátha a levél oldja meg ama rejtélyt, mély az édes apa egykori viselkedésében nyilvánult, hátha ez fogja föllebbenteni a fátyolt, mely egy egész múltat takart, hátha ez lesz a kulcs, mely megnyitja előtte azt a mindig elzárkózott s most már örökre elvesztett szivet? Leült a nagy kait rendes órákban elküldte a gyermeket s aztán év végén elmegy a vizsgálatra, ha hiúsága kielégítésére van kilátás, vagy elmegy a tanárhoz elnéző osztályzást kérni.

Család és iskola együtthatásáról, közös munkáról csak papíron, ha van néha szó nevelésünkben. A panasz aztán állandó, hogy az iskola nem nevel, csak tanit, nem erősiti a jellemet, csak gyöngíti a testet, nem képezi a szivet, csak megtörni s szárítja az agyat.

Ennek a folyománya, hogy az iskola és élet közt folyton tágul a rés.

Ha az iskolának kevés a hatása a társadalomra, megfordítva a társadalomé az iskolára még kevesebb. A szakszerűség ideáljai s az élet követelményei közt mindig jókora az ellentét, azt kiegyenlíteni, lehetőleg összeegyeztetni csak ott lehet, a hol állandó a kettő közt a kontaktus.

Nálunk ez az ellentét nagyon is kirívó az elemi oktatásban. A társadalom nem törődik vele, tehát nem ismeri az iskolát; ez pedig nem hajt az élet követeléseire. Kiváncsi érdekkel várjuk, vájjon a népiskolai tantervnek hirdetett reformja megpróbálja-e áthidalni ez űrt. Mert hogy mai népiskolai -tanításunkban mekkora a czéltévesztés, azt legjobban ilyenkor a vizsgálatok idején veheti észre minden gondolkodó Szinte kétségbeejtő, hogy kivált nagyvárosokban mily rengeteg sokat tudnak az elemi iskola gyermekei olyat, a mi még nagy teher az ő fejlődő agyuknak, s mily keveset a falusi iskolák apróságai olyat, aminek a maguk szűk életkörében majd hasznát is vennék.

S elszomorító a csenevészedésnek az a foka, melyről azok a fonnyadt, vórtelen ar- czocskák a nagy városokban beszélnek; épp úgy mint a tisztességtudásnak s tisztaság kedvelésnek, értelmességnek az a színvonala,

rosszékbe s izgatottan tépte föl a pecséteket, egyiket a másik után. Sűrűn teleirt ívekre terjedő levél tűnt elő a borítékból. Az első betűtől az utolsóig az apja kezeirása,. ..

Fiami

Midőn e sorokat olvasod, én már leszámoltam Istenemmel — irgalmazzon az én szegény bűnös lelkemnek. Sokáig küzködtem önmagámmal, baavassalak-a féltékenyen őrzött titkomba, vagy elvigyem azt magammal a szivembe zárva örökre síromba 1 A te javadért, a te okulásodra az előbbire határoztam el magam. Egy egész élettel akarok beszámolni neked — egy élettel, mely boldog lehetett volna, egy élettel, mely áldással kezdődött, de a melyben igen korán a boldogságot bánat, az áldást átok váltotta föl. És én, a ki soha senki elnézésére nem szorúl- tam, most haló poromban kérem a iedet. Jogcm van hozzá, a fiam vagy s a gyermeki szeretet is kötelességeddé teszi azt. Nem mentegetem magam. Oly híven és igazán mondok el mindent, a mint az örök, a mindenttudó bíró előtt fogok beszámolni bűnös életemmel. Hallgasd meg a te szerencsétlen édes apádat.

Mikor a hallei gazdasági iskolában tanulmányaimat elvégezve hazajöttem, nagyatyád, ki jómódú birtokos volt, átadta szegvári tanyáját. Itt ismerkedtem meg Bódi Zsuzsannával, az akkori jegyző leányával, kit azután feleségül is vettem ezelőtt harmincznégy esztendővel. Két évig a legnagyobb boldogság fészke volt az én házam. A 63-ik év nagy Ínséget hozott az országra, nekem pedig akkor kitűnő termésem volt. A búza ára roppant felszökött. Hogy annál jobban értékesíthessem a terményeimet, feljöttem Pestre, személyesen kötendő meg a szállítási szerződést ismert kereskedőimmel. Az üzlet pompásan sikerült. Egy este találkoztam Dernői Péter földbirtokos jó barátommal, kivel együtt

melyet akár hány falusi iskolában hétköznapokon láthatunk.

A túlterhelés réme az egyik oldalon, az időfecsérlés bűne a másik oldalon.

S hát a középiskolai vizsgálatok talán olyan aratást adnak, melyet egész megnyugvással fogadhatunk ?

Ki merne rá igennel felelni? De itt az is baj, hogy annak, ki az iskola falain kivül él, nincs alkalma megítélni sem az eredményt, sem a tanítás menetét s e szerint esetleg meglátni a baj forrását s orvoslásának módját. Mert újabb időben a vizsgálatok nem alkalmasak erre.

Néhány éve az az újítás lépett életbe, hogy a középiskolai vizsgálatok megszűntek az átlag nyilvános beszámolói lenni, de — ezért nem váltak az úgynevezett »áttevő« vagyis osztályozó vizsgákká sem, a mi különben nem is volna igazság a gyermekekkel szemben. Ma a vizsgálati felelet befolyással van a bizonyítványra, ami méltányos s tapintatos tanár kezében nem veszedelmes fegyver ; de a mellett el van rendelve, hogy a ki »megbukottc, aunak a vizsgálaton ok- vetetlen felelnie kell. Minthogy pedig egy- egy tantárgyra átlag másfél óra sem juthat, a népes osztályokban pedig rendesen sok a rósz tanuló : a mai vizsgálaton a hallgató nagyon szomorú képet lát. Az egész csak arra jó, hogy véletlenül szerencséből átcsusz- szék egy-egy olyan, tanuló is, a ki egész évi hanyagságával s tudatlanságával bőven rászolgált, de rá is szorult az ismétlésre.

De a figyelmes észlelő azért tehet mégis némi tapasztalatokat Lépten-nyomon újabb észleleteket szerezhet, hogy az egyes osztályok zsúfoltsága mellett a tanítás mennyit szenved, hogy miként kell sokszor formalizmussá fejlődnie, hogy milyen ingatag alapja lehet az osztályozásnak ; s végül hogy menyvégeztem a gazdasági iskolát. A találkozás nagv örömöt szerzett mindkettőnknek. Elhatároztuk, hogy együtt töltjük az estét. Dernői azt indítványozta, hogy menjünk előbb színházba. Egy híres tánczosné mutatta be magát először a pesti közönségnek. Az előadás után bemegyünk a Zrínyibe s csinálunk egy jó estét, a régi barátság meg a jó üzlet kontójára.

Tudod czimborám, te is eltemetted a legénységedet, — én is. Hanem azért Isten neki, ma kirúghatunk egy kicsit a hámból. Az asszonyok odahaza nem fognak érte megharagudni.

Elmentünk a színházba. Bárcsak sohase tettem volna oda be a lábam. Azaz este örökre emlékezetes marad előttem. Akkor láttam meg azt, ki elvette az eszemet, ki megmérgezte életemet, ott láttam meg a hires szépségű tánczos- nöt, Webster Kamillát. Halálosan belebolondultam. Belém bújt az ördög. Bírnom kell azt a nőt, ha az életemnek árán is. — Egész éjjel az eszembe volt. A zene, a bor, a víg társaság sem tudta kiverni a fejemből. Sőt még jobban izgatta az én ébredező, őrült szenvedélyemet. A feleségemnek írtam, hogy pár nappal tovább kell Pesten időznöm, mint hivém, csak legyen nyugodtan ; zsákoltasson, hogy mire a kereskedő leér, készen legyen minden. Én pedig kerestem az alkalmat, hogy Webster Kamillával mégis- merkedhessem. Sikerült 1 — Csodálatos egy teremtés volt, csupa tűz, csupa vér, csupa szenvedély. Elkezdtem udvarolni neki, Megcsaltam a feleségemet, de megcsaltam öt is, mert nem

az igazi nevem mondtam meg neki

....................

Há

rom hét múlva haza mentem, egy szörnyű bűnnel a telkemen. Mikor a feleségem, ez az áldott lelkű asszony megcsókolt, azt hittem észreveszi arczomon a lelkiismeret furdálásait. Hej! pokol lett akkor nekem az a családi fészek. A szenvedély mint forrongó láva tombolt a szívem-j

nyire móltányosabb volna, ha külön elbírálás alá bocsájtatnék : vájjon egy-egy tanuló, kinek értelmi foka is, tanuló kedve is meg van, nem haladhatna tovább, ba talán egy- egy tantárgyból, melyre tehetsége nincs, hátra is van maradva ?

Békésvármegye rendkívüli közgyűlésének tárgysorozata.

1895. év augusztus hó 6-án.

1. Belügyminiszteri rendelet a várm. közgazdasági bizottságról alkotott szabályrendelet módosítása iránt.

2. Belügyminiszteri rendelet az ebtartásról alkotott vármegyei szabályrendelet tárgyában.

3. Belügyminiszteri rendeletek Dr. Hajnal István tiszti főorvos és Bajcsy Gusztáv vármegyei állatorvos lakás kérdése* ügyében.

4. A földmivelésügyi miniszter ur rendelete a fásításról és faiskolákról szóló vármegyei szabály- rendelet módosítása tárgyában.

5. A monográfiái bizottság jelentése a vármegye monográfiája ügyében.

6. A vármegyei tiszti nyugdíj igazgató választmány előterjesztése a vármegyei nyugdíj szabály- rendelet egyes intézkedéseinek módosítása iránt.

7. Békés község képviselő testületének kérelme a D’Orsay-féle bél-megyeri birtok megvétele, és

1.300,000 frt kölcsön felvétele tárgyában hozott határozatának jóváhagyása iránt.

8. Beliczey István és társai felebbezése Csaba község képviselőtestületének a gerendási, szent-mik- lósi és vandháti puszták jogi természetének meghatározása tárgyában kelt határozata ellen.

9. Bankó György és társai szarvasi lakosok felebbezése a Szarvas községi mérnök választás ellen.

10. Gyula város képviselőtestületének jóváhagyás végett bemutatott határozata az iktatói és kiadói teendők szétválasztása tárgyában.

11. K.-Tarcsa község kérelme orvosi lak vétele tárgyában.

ben. Minduntalan alkalmat kerestem, hogy feljöhessek a fővárosba. Kamilla szeretett, Kamilla az enyém volt. S e bűnös viszonynak egy gyermek lett a gyümölcse s e gyermek — te vagy! így éltem én ketté osztott szívvel két egész esztendőt. Ketté osztott szívvel ? A szegvári asszonyhoz eskü kötött, Kamillához azon őrült szenvedélyem.

A feleségemnek elvégre is feltűnt az a nagy változás, mi családi életünkben beállott. Abban a becsületes, tiszta hitvesi szívben föltámadt a gyanú s az a gyönge, ideges asszony iszonyú dologra határozta el magát. Mikor egyszer megint Pestre mentem, titokban utánnam jött. Jó pénzen megvette a kocsisomat s az elárulta neki a házat hol rendesen megállottunk, — az pedig a te anyád, a szeretőm lakása volt. Épp a te bölcsőd mellett állottunk egymást átölelve, midőn nesztelenül megnyílt az ajtó s ő sűrűn lefátyolozva, belépett a szobába.

Kamillám 1 Imádlak, boldoggá foglak tenni gyermekünkkel együtt. A hitvesem lész, esküszöm az Istenre.

Géléi Recsky Menyhért hazudsz 1 Mint a hogy nekem hazudtál, mikor az oltár előtt esküdtél a holtomiglan — holtodiglanra ! Zsuzsanna ledobva fátyolát s mint bosszolu angyal állott meg előttünk.

Ez hát az az asszony, a kiért megcsaltál engem. Ezért kellett folyton Pestet járnod, mert szeretőt tartottál a hitvesed mellett. Ezért volt unalmas, gyűlöletes a mi kicsi házunk, mert ott csak tiszta, hűséges szeretet környezett, mig itt a bűnös szenvedély mámora bóditotta el gyalázatos szíved. Oh én boldogtalan, hogy nem vettem előbb észre? De bíztam benned, hittem áltatásaidnak, mert szerettelek.

Kamilla egy pillanat alatt kitépte magát karjaimból, őrjöngve rohant a feleségemhez, meg-