Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-21 / 29. szám
29-ik szám. Gyula, 1895. julius 21-én XIV. (XXVII.) évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 | 50 1 Évnegyedre .1 » 25 » Eyyes szám ára jO kr. TársacLa,lrrii és közgazdászati iietilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Jáxios. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Ggula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fűrdő-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sűtő-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. A fogyasztási s italmérési adok megváltása. A községeket mint erkölcsi testületeket, az italrnéréssel foglalkozókat, de magát a nagy közönséget is alig érdekli valami annyira, mint a fogyasztási s italmérési adóknak kezelési módja s ebbó'l kifolyólag a minden három esztendőben, sőt gyakran ennél is korábban megújuló biztosítási eljárás, mely rendesen oly sokféle érdeket és érzékenységet érint, hogy heteken, hónapokon át izgatottságban tartja a kedélyeket. Konstatáljuk mindjárt, hogy ami közel egy évtizedig, vagyis amióta az italmérési jog tulajdonosa az állam lön, az izgalomnak, s az ennek kifolyását képező szövetkezéseknek és agitáczióknak táplálkozó forrása volt; a mitől való ismételt félelem következményeként az érdekeltség körében Gyulán és a vármegye több községében már most is, hogy úgy mondjuk óvintézkedési előmunkálatok történtek : a pálinka monopólium, réme többé nem forog fen. És nemcsak azért nem, mert az 1892. évi XV. t.-cz. 10. §-a kifejezetten tiltja, amennyiben maga a törvény tilalma nem volt elegendő a pálinka monopóliumtól rottegők rémképeinek eloszlatására, hanem a pénzügyminiszternek e hő 8-ikán kelt 45981. számú körrendeleté az, ami eloszlatja a még fen- forgott aggályokat, amely rendelet ugyanis kétségbevonhatlanul bizonyítja, hogy a pénzügyminisztérium maga is elejtette a pálinka monopólium eszméjét, amidőn tételesen kimondja, hogy jövőben a szeszitalmórési adó, csakis az adószedési jog megváltása, bérbeadása, vagy reáutalása (tehát kizárólagosság útján nem) lesz biztosítható. A pénzügyminiszter úgylátszik minden, a lehető legkedvezőtlenebb eshetőség kom f álilá« Az anya bűne. Elbeszélés. Irta: Máudoky Sándor. Iszonyatos éjszaka volt. Tombolt az orkán, zuhogott a zápor. A viharkergette fellegek go- molygó kebeléből egy-egy vakító villámsugár czikázott alá pillanatokra nappali fénybe borítva a koromsötét boltozatot. Vérfagyasztó éles csat- tanással dördült meg nyomában a haragos ég, mintha csatára kelt volna az elemek féktelen tá bora, hogy rombadöntsék, megsemmisítsék azt, mit világnak nevez a föld halandó gyermeke. A szegvári kastély nagy termében örökzöld cziprusok és pálmák között feküdt ravatalán géléi Recsky Menyhért. Az ezüst kandelláberek hatalmas viasz gyertyáinak sárgás fénye bágyadtan világította be a gyászpompával díszített tá-i gas csarnokot. A halott mellett csak géléi Recsky Andor a nabob egyetlen fia virasztott. Könytelt szemekkel, szótalan merengett azon az arczon, melyet a halál sem tudott elváltoztatni, az életében is épp oly komor, olyan merev volt, mint most, Az a kihűlt szív, tán csak dobogni szűnt meg, hisz ő hosszú 30 éven keresztül egyetlen egyszer sem élvezte a szülői szeretet kényeztető melegét. Azokat az elsárgult ajkakat, melyeknek az ö számára soha egyetlen mosolyuk, egyetlen csókjuk sem volt, ő mindig olyan fagyosaknak, olyan véletleneknek látta. Mintha nem is az édes apja lett volna az a komor, magába zárkózott ember, pedig ő gyermeki szivének egész vonzalmával ragaszkodott hozzá, rajongott érte. És ott az édes apa ravatala mellett vissza emlékezett a fiú az ő sivár, örömtelen ifjúságára. bináczióba vételével is megkísérli most az adószedési jogot, illetőleg a pálinka monopólium elejtését. Ezt igazolja | hivatkozott rendelet 4-ik pontja, mely szerint a szerződések csak az 1896-ik évre köthetők feltétlen hatály - lyal, és hogy a három évre feltétlen hatály- lyal tett ajánlatok nem létezőknek tekintendők. Ebből úgy látjuk, hogj- a jövő év az experimentumé: 1896-ban mindenütt feltétlenül adószedési jognak kell lennie\ mert csakis így kombinálható ki, hogy a fogyasztási s italmérési adók új alapra fektetve minő jövedelmet hoznak, illetőleg, hogy a szükséges reform minő irányú s terjedelmű legyen s az 1896-ik esztendőben szerzendő tapasztalatok alapján nincs kizárva az sem, hogy a pénzügyminiszternek a szeszmonopólium elejtett fonalát pénzügyi okokból újólag fel kell majd vennie. Erre ád támpontot a kincsár részére rezervált egy év utáni felmondási jog és különösen arra, amit újólag konstatálunk, hogy a pálinka monopólium elleni védekezés szüksége, 1896-ik évre legalább, teljesen ki van zárva. Nagyon óhajtandó volna azonban, és pedig úgy a fogyasztó közönség mint különösen a kimarok érdekében, — utóbbiak túlnyomó részére nézve a szó szoros értelmében létkérdés is, — ha a pálinka monopólium megszűntével, a törvénynek az italkimérésre vonatkozó rendelkezései módosíttatnának. — Sem közrendészeti sem közerkölcsiségi tekin- letek nem igazolják például, hogy egy szegény szatócs, akinek különben sem bor sem Borkimérése nincsen, miért legyen kényszerítve a nagykereskedőtől butykosban vagy legjobb esetben kis hordócskában vásárolt pálinkát külön üzlethelyiségben tartani? vagy ha a községenkint megszabott italmórési létszám betelt, hogy akkor az exisztencziával küzdő kismérő szatócsok nagyobb és többnyire szegényebb részének, habár nem is korcsmaszerűleg gyakorlandó pálinka kimé— Boldogtalansággal kezdődött az élete, árvának született. Az édes anyját nem is ismerte. Volt egy öreg dajkája, az viselte gondját, az szerette, az tanította meg imádkozni is. Mikor nagyocska lett, a jó öreg Sára néni kivitte a temetőbe, elvezette az édes anyja sírjához, letérde- paltek a nagy márvány kereszt előtt, együtt könyörögtek a nagy assszony lelke nyugodalmáért. Az imádság után Bandika elővette a nyakában viselt aranyos szivecskét, megcsókolta és avval vetett magára keresztet. Az a kis amulett a korán elvesztett szülő egyetlen emléke volt,' az az ártatlan csók a porladó édes anyának szólt. Szegény Sári néni, most már ö is ott alusz- sza örök álmait a szegvári temetőben. Elment a nagyasszonyhoz — elment, hogy beszámoljon hűséges szolgálatával, elment, hogy úrnőjével együtt imádják az Istent a Bandika, az ö fiuk földi bol- ságáért.. Hogy megsiratta ő azt az öreg cs -lédét mikor elvesztette. Oh nem cseléd 1 édes apja, édes anyja, mindene volt az ö neki. Recsky Menyhért nem törődött a fiával. Heteket, hónapokat töltött, távol az otthonától. Folyton jött, ment, kereske- kedett, építkezett, járta a majorjait, gyűjtötte a vagyonát, Lassanként kibőjtölte a szomszédjait, egyik dűlő a másik után olvadt bele domíniumába. Első virilista lett. A megyén beválasztották egy csomó bizottságba, de őt ugyan a tanácsterem nem látta soha. Gyűlölte az úri népet, nem járt közéjük. Még a viseletében is paraszt volt. Az okát ugyan senki sem tudta; nem firtatták — elnevezték az öreget, mándlis bárónak. Hát mit törődött ő avval. Komor, vasakaratú, ellentmondást nem tűrő ember volt, a ki a papját kivéve soha mások tanácsával nem élt. A szegvári 20 ezer holdas uradalomnak egyetlen tisztje sem volt. Mindenik majorjában volt egy béresgazda, az ügyelt fel a munkára. Ezekkel azután Recsky rési jogától feltétlenül elesnie kellessék? A „kis ember^-ek egész táborát ekszisztencziá- jában érinti az eredetileg korcsmákra kon- templált, de szatócsokra is alkalmazott italmérési zárt szám, anélkül, hogy abból a közerkölcsiségi szempontokra egy szemernyi előny is hárulna. Feltétlenül reformra szorult az italmérési illeték is; különösen azért, mert a maximaiis és minimális megadóztatás között nincs elég lati tűd és fokozat; sérelmes, túlmagas, sőt L-lviselhetlen a legkisebb mérvű megadóztatás, melyet feltétlenül és tetemesen le kell szállítani. Egész más tekintetek alá tartozik, noha a pálinka monopólium megszűnése után kevésbé fontos, de úgy a kimérők, mint a fogyasztók szempontjából most sem mondható közönyösnek a fogyasztási s italmérési adók kezelési módja. Bizonyára mindeniknek érdekében van, hogy a községek váltsák meg és Békésvármegyében tudtunkkal a községek mindent el is fognak követni, hogy a megváltás jogkedvezménj'ében részesüljenek. Természetesen a lehetőség határain belül; mert azokról a túlmagas összegekre, melyeket részint a pálinka monopólium, részint a monopóliumtól való aggodalom hajtott, főleg a nyomottabbá vált anyagi viszonyok között sok helyen és ezek között különösen Gyulán a kincstár többé nem számíthat. Alispáni jelentés*) üékésvármegye közigazgatási bizottság julius havi ülésén Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes közigazgatási bizottság! A közállapotokról szóló rendszerinti havi je- lentésomet a f. év junius haváról tisztelettel a kö- vetkezőkben terjesztem elő: *) Múlt számunkból térszüke miatt kimaradt. Szerk. uram korlátlanul rendelkezhetett. Azok az ö em- emberei voltak testestől lelkestől, ö pedig úgy gondolkozott: többet ér a paraszt ló az úrinál, kevesebb abrakkal éri be, azután jobban bírja az igát. Még a fia thellé sem hozatott úri nevelőt. A Bandi együtt járt a béres gyerekekkel az iskolába. D; mikor azután 10 esztendős korában a kis falusi iskola minden osztályát elvégezte, Recsky Menyhért uram egy szép napon felpakolta a fiát a plébánosával együtt, elküldötte Pestre, hogy adja be valamelyik nevelő intézetbe, aztán ha arra való, hát csináljanak embert belőle, Neki ugyan a gyerekivei bajlódni nincs ideje. Kerül a mennyibe kerül, bírja Szegvár. Ezen a tettén pedig szörnyen csodálkozának az ismerősei. A fiú pedig 8 álló esztendeig lakta az intézetet. Kitűnő tanuló vált belőle. Elvégezvén középiskolai tanulmányait jogász lett. Folytonos munka és kitartó szorgalom között telt egyik év a másik után. A Bandi gyerekből Andor lett s a szegvári nábob fiát 25 éves korában jogdoktornak promoveálták a pesti egyetemen. Mint végzett, diplomás ember ment haza az évekkel előbb elhagyott annyiszor megemlege- getett, annyiszor megsiratott otthonba. Ott pedig azalatt nagyot változott minden. A hosszú ter- náczos udvarház helyére fényes kastélyt épite- tett. Szebbnél-szebb paripák és czimeres ökrökkel tele kötött istállók emelkedtek. Az egyszerű cselédséget sujtásos huszárok, kocsisok váltották fel. A régi kert virágos paradicsommá változott. Szóval minden-minden új volt a fiú előtt, csak az édes apja Recsky Menyhért nem. ö megmaradt a réginek. Mintha jégdarab lenne annak az embernek a szíve helyett a kebelében. Az nem örvendett a fia sikereinek, nem nyilvánította örömét a viszontlátás fölött, meg se csókolta Andort, miI. Közegészségügy. A közegészségügy, — habár a múlt hóban is merültek fél egyes ragályos betegségek — kedvezőnek volt mondható. Az előző hónapokban uralkodott ragadós betegségek részint megszűntek, részben pedig járványos jellegüket elvesztették. Felmerült a múlt hóban Gyulán néhány vör- heny eset, Gyula Váriban a torokgyíknak és veres himlőnek, Kétegyházán a hasi hagymáznak egy-egy esete. Megállapittatolt özeken kivül Csabán a hök- hurut 2 esetben, a kanyaró 3 esetben, Békés és Mezo-Berényben a roncsoló toroklobuak egy-egy esete. Békésen a vörbenynek 7, M.-Berényben egy esete, a hökhurutnak Békésen 15, Mezö-Borényben 12 és K.-Tárcsán 2 esete, — a kanyarónak Békésen 91 felgyógyulással és két halálozással végződött 91 esete, — Gyomán a roncsoló toroklobbnak gyógyulással végződött két esete. Füzes-Gyarmaton felmerült a kanyaró 22 esetben, a vérhas egy esetben, — Vésztőn a roncsoló toroklob 2 esetben, a kanyaró 3 esetben, a hök- hurut 12 esetben, Szeghalmon a kanyaró 3 esetben, a roncsoló toroklob 2 esetben és K. Ladányban a roncsoló toroklob, torokgyík, kanyaró és a vörheny egy-egy esetben. A ragályos betegségek tovább terjedésének megakadályozása iránt kiadott rendeletek értelmében az óvintézkedések foganatositattak; — a köztisztaság fenntartására kiváló gond fordittatott, — nyilvános helyeken, vendéglőkben, kávéházakban a félreeső helyek fertőtlenítettek, az élelmi szerek vizsgálat és ellenőrzés tárgyát képezték. Az állatok egészségi állapota Gyulaváros, továbbá a gyomai járás területén teljesen kifogástalan volt. Nem igy azonban a többi járásokban, hol az allati ragadós betegségeknek különféle nemei hol járványos, hol szórványos jeléggel uralkodtak. Felmerült nevezetesen Dobozon a lépfene, a sertesvész, a sertésorbáncz, Békés község határában a sertésorbáncz, Uj-Kigyós község határában a sertésorbáncz és veszettség, Szarvason és Szent-And- rason a sertésorbáncz, Szeghalmon a rühkór és sertésorbáncz, Vésztőn a sertésorbáncz, és veszettség, Füzes-Gyarmaton sertésorbáncz, lépfene, takonykór és sertésvész, P.-Szent-Tornyán és P.-Földváron a kor leszállva a hintóról élébe sietett. Azt se mondta, hozott az Isten. Egy fagyos kézszoritás volt az egész, — mikor pedig a fiú lehajolt, hogy megcsókolja kezét, az öreg elvonta azt s készen álló kocsijára szállva, csak ennyit mondott: sok a dolgom. Óháton, a lakásodat megmutatják [a cselédek. Hej! annak a szívnek pedig kimondhatat- lanúl fájt az édes apa viselkedése, s egy bús kérdőjel vall az a szeretetlenig, mely a csáládi fészekben környezé. Egyszer azután hazakerült az öreg. Andor tudtára adá, hogy szeretné tovább képezni magát, tanulmányútra készül. Az öreg ellenvetés nélkül utalványozta a szükséges összeget. Elutazott. Bejárta a kontinenst. A tudomány és művészet csarnokai lettek otthonává! minden fönségest, csodást, mit alkotának századok fölkeresett, órákig gyönyörködve az ész- és kézügyesség remekeiben. Itt elfelejtette bánatát, itt enyhítő balzsamot talált fájó szivére, sőt kedvet kapott a munkára. Festegetni kezdett. Egyik művész barátja unszolására pedig Münchenben a festőakadémiára ment magát kiképezni. Tanárai jövőt jósoltak fényes tehetségének s ö csupa kedvtelésből lázas szorgalommal kezdett dolgozni. Az édesapjának egy szó ellenvetése sem volt. Pontosan fedezte kiadásait, de soha egyetlen sort sem írt a fiának. Az pedig lassankint megbarátkozott sorsával. Egy nagy müvével díjat nyert. A hírlapok tele voltak a magyar művész diadalával. Mindenfelől üdvözölték — csak Szegvár hallgatott. Legnagyobb csodálkozására azonban sürgönyt kapott hazulról. Ah I hátha a jégkéreg, mi apja szivét körülveszi, olvadni készül ? — Az a sürgöny pedig az apja betegágyához hívta őt. Éjjel nappal folyton utazott, de már nem találta életben, géléi Recsky Menyhért meghalt anélkül, hogy egyetlen édes szava,
