Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-14 / 28. szám

28-Ik szám. Gyula, 1895. julius 14-én XIV. (XXVII.) évfolyam „ efj » „ ry J ™ %w Szerkesztőség: Főtér, Dobay János ke­reskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászaid hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: XDoToa-37- János. • i Kiadó hivatal: íj Főtér, Prág-féle ház, ji Dobay János könyvárus íj üzlete, kova a hirdetések jI és nyilt-téri közlemények i I küldendők. i ■ ; Hirdetések i í i' szabott áron fogadtatnak <! ,> el Gyulán, '! v a kiadó hivatalban. v Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bér mit fűrdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sűtő-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza l, Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza I. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Az iskola-felügyelet. A közoktatási kormánytól kezdve az egész tanügyi világ foglalkozik az iskola­felügyelet reformjával. A kir. tanfelügyelők egyenesen meg vannak bizva javaslattétellel. Nem tartjuk helyesnek, hogy e fontos reform­tervhez, a véleményt csupán a tantelügye lóktól kérik. Ilyesmiben először is az egész tanügyi világot meg kellene hallgatni, má­sodszor meg a munkálatokat a teljes nyil­vánosság előtt végezni. Mert elvégre is az ország lakosságát a maga egészében nagyon is közvetlenül érdeklik az ily természetű ujitások, s igy joga van az egész közönség­nek előre tudnia, miért-akarnak reformot, s mit akarnak az újítással elérni. A nagy közönség, mely az iskolaügyi igéiteket, érdekeket közvetlenül nem tanul­mányozhatja, legeslegelőször mindenesetre arra kiváncsi, hogy tulajdonképen szükséges-e az iskola-felügyelet reformja és miért? Ennek a tisztába hozása után az a kérdés követke­zik, hogy az iskola-felügyelet terén micsoda uj czélokat akarunk elérni. Mert csak ha mindezt a magyar társadalom előtt tisztába hoztuk, a közönség csak akkor fogadhatja teljes megnyugvással a bekövetkező konkrét újítást, s csak igy remélhetik az uj intéz mények az egész közvélemény támogatását. Hogy miért szükséges az iskola tanfel­ügyelet reformálása, azt a laikus közönség tájékozásául a következőkben mondhatjuk el röviden : A tanítóság munkája egész nemzedékek szellemi, erkölcsi, sőt gazdasági életére is ki­hatással van. Ilyen fontosságú munkakör mun­kásait a legközvetlenebb és legszigorúbb szak­felügyelet nélkül hagyni nem szabad. Mert bármily lelkiismeretes, kötelesség tudó legyen is a tanító osztály, pusztán az egyének jóaka­ratára, kötelességérzetére bízni ily dolgot nem lehet, hanem intézményes biztosíték kell erre, hogy a tanítók mindegyike az ismert leghe­lyesebb módon s a legnagyobb lelkiismerettel végzi kötelességét. És a biztosíték eddig hiányzik. Az is­kolák mai helyi hatóságai sok helyen ele­gendő kvalificáczióval sem bírnak arra, hogy a köznevelés belső menetének helyes irányú szabályozására befolyhatnának, ügy a köz- igazgatási és egyházi helyi hatóságok, mint az iskolaszékek, gondnokságok az iskolának csak a külső ügyei rendbén tartására lehet­nek hivatva. Magára a nevelés és oktatásra való befolyásuk, több kárral jár, mint ha­szonnal, mert nem a lelkiismeret határozott­sága, hanem a laikus beleokoskodás önkény­kedése, vagy a személyek iránt táplált rokon- és ellenszenv nyilatkozása jellegzi működé söket. A tanfelügyelők pedig, ha egytől-egyig még oly kiváló szakférfiak volnának is, a kerületük nagy terjedelménél fogva mind­ezeknek a helyi tökéletlenségeknek a meg­változtatására fizikai lehetőséggel sem ren­delkezhetnek. Tehát az iskola-felügyelet reformálása szükséges. De mily czélok lebegjenek hát előttünk az intézmény reformálásánál ? A mai állapotoknak imént vázolt képe adja meg rá az irányt. Az iskola-felügyelet reformálásánál czó- lunk háromféle lehet: 1. közvetlen és gya­kori ellenőrzés által biztosítékot nyerni az iránt, hogy minden iskola minden tanitója a nevelés tudomány szinvonalán álló becsületes kötelességet teljesít; 2. hogy laikus tényezők az iskolát, illetőleg a tanítót nem zavarják, nem zavarhatják ilyen munkájukban; 3. hogy az ország összes népiskoláiban a magyar nem­zeti érdekek lelkiismeretes ápolásra találnak. E czélok elérésére pedig a következők szükségesek múlhatatlanul: A lehetőleg legapróbb területek képez­zenek iskola-felügyeleti kört, hogy e kör felügyelője a lehetőség szerint úgyszólván mindennapossá tehesse az iskola látogatásokat. E felügyelők csak olyan hosszabb ideig szolgált érdemes tanítókból neveztessenek ki, a kiknek a tanítóság körében ismert nevük van arra nézve, bőgj' szavuk, véleményük, utasitá-uk az elismert szaktekintély súlyá­val bírjon. A felügyelő a helyi hatóságoktól függet­len helyzetű legyen, sőt állása fölé' helyez­tessék mindezeknek, a kiktől az iskolák belső szak ügyeire való rendelkezési jog megvonandó s a szakfelügyelőkre, illetőleg ezek testüle­tére rnliázandó. . A nemzeti érdekek szempontjától elen­gedhetetlen, hogy az összes iskolák, államiak, községiek, felekezetiek és magán iskolák ugyanazon felügyeleti kör területén ugyan­azon egy felügyelő rendelkezése alatt áll­janak. E végből legczélszerübbnek mutatkozik az összes iskolákra az államköltségén nevezni ki állami iskola-felügyelőket, a kiken kivül ne tűrjön meg a módosítandó törvény semmi néven nevezendő más helyi szakfelügyeletet. Ha már az iskolák államosítását ez idő sze­rint kivihetetlennek tartják financziális kér­dések miatt, annyit meg kell tenni az állam­nak, hogy legalább az iskolai felügyeletet szervezzék államköltségen, az állatjai érdekek szigorú megóvása szempontjából. Ennyit meg­tenni kötedessége az államnak; meg joga is van ahhoz, hogy e haza és földjén bárki tart­son is fenn népiskolát, az az állam felügyelő közegeinek közvetlen rendelkezése alatt álljon a nevelés oktatás irányára nézve. Csak röviden vázoltuk ezekben az irány elveket, miket az iskola-felügyelet reformá­lásánál szemelőtt tartandónak vélünk. Tettük ezt nemcsak a közönség tájékozása végett, melyre pedig szintén súlyt fektetünk, de azért is, hogy felhívjuk rá a közoktatási kor­mánynak figyelmét is. József föherczeg Gyulán. (Julius 10-én.) Bár József kir. herczeg kifejezetten minden fo­gadtatást mellSztetni akart, Gyulán tartózkodása ezúttal is örömnapja volt városunknak, melynek pol gársága a lehetőség keretén belül megragadta az alkalmat, hogy az uralkodóház hazaszerte nagy nép­szerűségnek örvendő kiváló tagja iránti hódoló tisz tel étét és szeretetét kimutassa A város díszítési munkálata már kedden d. u. kezdetét vette. Amerre a kir. herczeg és kísérete feltételezhetőleg elvonulandó volt, , nevezetesen a Kossuth Lajos utcza, Kossuth Lajos tér és a várii utcza jobb és baloldalon levő házai kivétel nélkül egytől-egyig nemzeti szinü zászlókkal voltak fellobo­gózva. A zászlókat kitűzték a vármegyeházán, vá rosházán és az összes hivatali | középületeken. Igen szépen díszítették a belső kőhidat zöld lombokkal, és szerdán kora reggol igen nagyszámú közönség, férfiak és nők egyaiánt, kivonultak a gy.-várii út jobboldalán levő gyakorlótérre, a szemle megte­kintésére. József föherczeg korán reggel kisjenei birto­káról kocsin jött Gy.-Varsándon keresztül Gyulára s kíséretével együtt egyenesen kihajtott a gyakorló térre, anélkül hogy' előzőleg a városba jött volna Úgy a huszárság mint a gyalogság kün voltak a gyakorlótéren és az aráuylag kis létszám mellett is kAtonás magatartásukkal gyönyörű látványt nyuj tottak, amidőn a honvédség fenséges főparancsnoka, szintén látható megelégedéssel és örömmel végig­nézett soraikon. A föherczeg maga is lóra ülve a bus zára ág­gal kezdé meg kilencz óra után a gyakorlatot, mely mintegy másfél óráig tartott; fél tizenegy óra után a gyalogság gyakorlata következett, és mindkettő lefolyása újólag beigazolta, hogy a Gyulán állomá sózó huszárság és második gyalogezred a m. kir. honvédség csaknem legkitűnőbb anyagját, s legje­lesebben kiképzett csapatják képezik. A kir. herczeg — értesülésünk szerint — a gyakorlat lefolyásával teljesen mog volt elégedve és a tisztikar előtt szokatlanul meleg hangon di­csérte meg úgy a helyes kiképzést, mint a gyakor­latok pontos és szabatos kivitelét. A gyakorlótérről a föherczeg a fellobogózotl városba a kőhidig, onnan a Kossuth Lajos téri uj honvédInklanyába hajtatott be, mely tudvalevőleg a fenség nevét szerencsés viselhetni, amely lakta­nyát a föherczeg ez alkalommal először látogatta meg és úgy annak berendezését, valamint a lakta­nyában tapasztalt rendet és tisztaságot megdicsérte. A laktanyából a föherczeg grófi díszkocsin be­hajtott a kastélyba, az utczákon és különösen a belső kőhidon nagyobb csoportban összegyűlt mind­két nemű közönség harsány éljenci közt, mely ová- cziókat a föherczeg katonás üdvözléssel nyájasan fogadta. A kastélyban 12 órára . összegyűltek a dísz- ebédre meghívott katonai g polgári notabililások, akik a díszes épület főbejárójánál sorakoztak, ahol is br. Vécsey Sándor főudvarmester mutatta be őkei a főherczegnek, aki a társaság minden tagjával ke­zet fogott és miután gr. Almásy Dénesné Károlyi Ella grófnő mint háziasszony is üdvözölte, egy ne gyed órára visszavonult és átöltözködött, majd újra megjelenvén a társaság tagjai közt, a házi úrnőnek karját nyújtva a földszinti pazarul díszített ebéd­lőbe mentek le, ahol 19 egyénre volt szervírozva. A dincr-n részt veitek: 0 fensége József föherczeg, gr. Almásy Dénesné Károlyi Ella grófnő, gr. Almásy Dénes, br. Vécsey', Sándor val. belső titkos tanácsos főudvarmeBter, Tallián Béla főispán, Vojnárooits Sándor tábornok és dandárparancsnok, Surányi Ferencz lov. ezredes első parancsőrtiszt, lliró Kálmán huszárezredes ez­redparancsnok, Fürdők István nyug. ezredes, Lázár Sándor alezredes ezredparancsnok, Molnár Ákos huszáralezredes, Klein István őrnagy kér. segédtiszt, Nagy Arthur őrnagy, dr. Fábry Sándor alispán, Dutkay Béla polgármester, br. Vécsey Miklós tb. aljegyző, Gráh Ferencz plébános, Jan kor its Ferencz főhadnagy parancsőrtiszt és .Szekér Gyula uradalmi tiszttartó. A diner kővetkező volt: Consommé aj la Folignac. Fogas froid sauce ravigote verte. Filets de boeuf á la Braganza. Cotclettes d’ agneau á la Méritand. Selles de chevreuil Ró ties Sauce venaison. Saladé de Concotnbres. Fouds d’ artichauts aux petits pois. Bombes Margueritte. Patisserie. Ebéd után a föherczeg és a társaság a gyö- lyörü kert platánjai alá vonult, ahol fekete kávé 'Olt szervírozva, itt a fenség cerclct tartott és a társaság minden tagját megszó itassa] tüntette ki. Fáyné műtermét az a kitüntetés érte, hogy a fenséget a társasággal csoportban és külön is le fényképezhette Négy óra után szívélyes búosút vön a házi­asszonytól, házigazdától és újra kezet fogva a tár­saság minden tagjával, saját négyes fogatára ült s a fellobogózott utczákon át a közönség ismételt ováczió között Gyuláról bánkúti birtokára utazott el. A közigazgatási bizottság illése. (JuliuB 8-án.) Jelen voltak Tallián Béla főispán elnöklete alatt Dr. Fábry Sándor alispán, Dr. Bartóky József főjegyző, Oláh György tiszti főügyész, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, Dr. Hajnal István főorvos, Liszy Viktor kir. ügyész, Csák György kir. pénzügy- igazgató, Bánhegyi István kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos kir. mérnök, mint az államépitészcti hivatal főnöke, Steinekker Gábor királyi főmérnök, mint a folyam mérnökség főnöke, Zlinszky István közgaz daeági előadó, gróf Almásy Dénes, gróf Wenckheim Géza, Terényi Lajos, Szabd János, dr. Zsilinszky Endre, Keller Imre és Vidovszky János bízott, tagok. Az egyes szakelőadók rendszerint! havi jelen­tései — mint különösebb intézkedést nem igénylők — felolvasás után tudomásul vétettek. Beinschrott Márton és társai m.-herényi lako­sok községi körgát építési költségek kivetése elleni kérvényüknek — miután ezen pótadó kivetése már jogerőre emelkedett — hely nem adatott. Belügyminiszteri azon rendelet, mely szerint Doboz községére nézve kimondatott, hogy a vadak elárusitása csakis a vad tulajdonjogát bizonyitó igazolvány mellett eszközölhető, közhírré tétel vé­gett a járási főszolgabirák és Gyula város polgár­mesterének kiadatott. Tárgyaltatott a belügyminiszternek az állami anyakönyövezető hivatalok dologi szükségleteinek be­szerzése ügyében kelt következő rendeleté: Valamennyi vármegye közig, bizottságának. Az állami anyakönyvekről szóló 1894. évi XXXIII. t.-cz. 11 §-a szerint az anyakönyvveze­tőknek és helyetteseknek a belügyminiszter által megállapított tiszteletdijak az államkincstár ter­hére esnek. Hasonlóképen az államkincstár ter­hére szolgáltatja a belügyminiszter az anyakőnyv- vezetéshez szükséges összes nyomtatványokat és űrlapokat (1894. évi XXXIII. t.-cz. 31, §-ának első bekezdése). Egyéb dologi kiadások azonban községi terhet képeznek. (1894. évi XXXIII. t.- cz. 31. §-ának második bekezdése.) A végből, hogy ezen most érintett községi terhet képező dologi szükségletekről 1895. évi október hó 1. napjára a mely napon az állami anyakönyvvezetők működésűket megkezdik tel­jesen gondoskodva legyen, a következőket ren­delem : Azok a dologi kiadások, melyekről a köz-. ségeknek kell gondoskodniok, a következő: 1. Az anyakönyvvezető részére a hivatalos helyiségnek szolgáltatása, annak a szükséges bú­torokkal és felszerelési czikkekkel ellátása, to­vábbá a hivatalos helyiség fűtéséről, világításá­ról és a szolgálatról való gondoskodás. 2. Az anyakönyvvezető hivatalos pecsétjé­nek, a házasság kötésnél való közreműködéssel meg űzött anyakönyvvezető által a házasság kö­téskor használandó hivatalos jelvények (nemzeti szinü válszallag az ország czimerével) nemkülön­ben az anyakönyvi kerületi beosztásra tekintet­tel készült helységnévtárnak beszerzése. 3. A házassági kihirdetések kifüggesztésére szolgáló lehetőleg sodronyszövettel védett tábla beszerzése illetőleg készíttetése. Ezen dologi kiadásokat, illetőleg részlete­sebben a következőket találom szükségesnek megjegyezni. 1. Az anyakönyvvezető hivatalos helyiségé­nek jó karban és tisztességes bútorozattal kell ellátva lennie; a helyiséget kívülről »Magyar ki­rályi anyakönyvvezetö“ felírással kell ellátni s a felírás alatt a hivatalos órákat fel kell tün­tetni. Ha az anyakönyvi kerület székhelyét ké­pező községben megfelelő hivatalos helyiség el­látása legyőzhetetlen nehézségekbe ütközik, az 1894. évi XXXIII. t.-cz. 15. §-ában megjelölt köz­vetlen felügyelő hatóság ideiglenesen megenged­heti, hogy az anyakönyvvezető hivatalos helyi- ség gyanánt saját magánlakását használja. Tekintettel arra, hogy az anyakönyvezetők hivatalos pecsétjének, valamint a házasságkötés­kor általuk használandó hivatalos jelvénynek egyformának kell lenni, nevezetesen úgy a pe­cséten, mint az érintett jelvényen az ország czi- merének teljesen hiteles alakban kell előállítva lennie, ezen első alkalommal, úgy ezen, valamint a tömeges beszerzés utján elérhető pénzügyi szempontokból is czélszerübbnek tartottam, a pecséteket, valamint jelvényeket is összesitetben szerezni be, és ezek innét fognak megküldetni. A pecsétet (bélyegző állandó festék párnával) darabonként 1 frt — krért, a házasság kötésnél használandó jelvényt darabonként 5 frt 50 krért sikerült beszerezni Hasonlóképen saját hatáskörömben gondos­kodtam a rendeletemre, az országos stasztikai hivatal által készített czélszerü helységnévtárnak az összes anyakönyvvezetők részére való meg­küldéséről. A helységnévtárnak, mely első ré­szében az ország anyakönyvi kerületek szerinti beosztását, második részében pedig a községek betüsoros jegyzékét tartalmazza, s minden egyes község mellett annak lélekszámát, anyakönyvi kerületi, közigazgatási járási, járásbirósági be­osztását és postai összeköttetését is feltünteti, — árát 2 írtban szabom meg. A törvényhatóság te- rülerén működő összes anyakönyvvezetők pecsét­jét, házassági jelvényét és az általuk használandó helységnévtárt legkésőbb f. évi szeptember hó

Next

/
Oldalképek
Tartalom