Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-07 / 27. szám
27-ik szám Gyula, 1895. julius 7-én XIV. (XXVII.) évfolyam 1 Szerkesztőség: It i! Főtér, Dobay János ke- . i' reskedése, hova a lap 1 ; i szellemi részét illető köz- ■ ,1 lemények intézendők. i Kéziratok nem adatnak t ivissza. ! ; I Előfizetési dij: 1; Egész évre . 5 frt — kr. i' Félévre ... 2 » 50. » j 1 Évnegyedre . 1 » 25 » J: '■ Egyes szám ára 10 kr. 1 s. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tnlajdonos: IDoToa-sr János. Xiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Hilda pesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fürdö-uteza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Bfockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. I). IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1. Tenczer Gyulu Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. A gyulai mnzeum. A »Békésmegyei régészeti egyesület« áita’. alapított és a »Békésmegyei közművelődési ogyo- sület« birtokába mont gyulai muzeum uj helyiséget kapott. Épen ideje volt, mert ha még egy. pár évig várnak, a gyulai publikum elfelejtette volna, hogy itt muzeum is van. Az uj helyiséggel uj rendeltetése is van. Mig eddig csak olyanok keresték fel, kik e téren szakértők, vagy legalább is dilettánsok, addig most a:nagy közönség'keresi fel. A mult vasárnapon több látogatója volt, mint azelőtt egy egész évén át. És ez igy van rendjéji. A muzeum egyike azon közművelődési emeltyűknek, melyek hivatva vannak az iskolát pótolva, az emberiség civilisatióját tovább gördíteni. Minél jobban ismerjük a múltat, annál világosabban látjuk a jövőt: Minél általánosabb ezen ismeret, annál biztosabb az a munka, mely az általános jólét előmozdítását czélozza. De feladatát egy kis vidéki városban csak úgy teljesítheti, i ha világosan csoportosítva, népszerű magyarázatokkal jön segítségére a tájékozatlan nagy közönségnek. Egy rendezetlen muzeum élettelen csontváz, melybe lelket lehelni csak a szakértelem képés. Elvárjuk és hisszük, hogy q,zon lelkes kezek, melyek 'íd Mogyoróssy János nagybecsű hagyatékát átvéttók, meg fogják találni a rendezésnek azon módját, mély egyaránt távol áll a tudományos pedantériától, mint a tudákos felületességtől, mely eddig, daczára minden jóakaratnak, egyes részeiben jellemezte múzeumunkat'! Hogy ezt elérjük, okvetlenül szükséges, különösen a kő-, réz-, bronz- és vaskorszakra nézve egy országosan ismert szakközeget felkérni, hogy | hasonló' módon eddig még meg nem vizsgált tárgyakra nézve felvilágosítást adjon, illetőleg azoknak archeológiái^ értékét és definitióját megadja. * > É gl . r Az első hatás, mit egy régiségtár az emberre tesz, nem mondhatjuk, hogy felemelő volna. Kriptában véljük magunkat, és halott- szagot érzünk. M . . hoz. Add. kis kezedet, add a kezembe I Né féltsd szivecskéd, ha tán remegne . . . Szent , erő mi védi s . . véghetetlen Olthatatlanul égő szerelmem: Tiltó szóra ne nyisd kis ajkad, Szerető szív kérő szóra hallgat . • . Hozzád vágyva ölt szerelmem szárnyat Pihenője van szivemnek nálad. 1 Szeretettel nézz. szemembe mélyen . . • Fürdesd meg lelkem mennyei fénjben i Lelked úgy a szivemhez van nőve Mint szivárvány az ég pereméhe1 N Szemem lezárja ébren az álom S -mégis a hajnal hasadtát látom -« v . * Hozzád vágyva ölt szerelmem szárnyat Pihenője van szivemnek nálad. > • Hajtsd fejecskéd váltamra szelíden Szerelmem rád -édes álmot hintsen ! Álmodd, meg.. . , hogj mily szép az az élet, Hol egy dobbanásban két szív éled . . , Álmodd meg . . . hisz szép lesz az az álom : Felébreszt majd a csők csattáíiásőm. Hozzád vágyva ölt szerelmem szárnyat . . . f .- Pihenője van szivemnek nálad,. Gyóji Dezső. • v • .V r .* A.bftnös. Már'már eléri | 4 évet. Közel hozzá, hogy jubiláljon. Gömbölyű kis buksi feje, tömzsi kezek. Iá-1 De amint lényegökben megismerjük az egyes korszakok tárgyait, mintegy fülelevenül az, és megismerjük egyszersmind azon egész korszak szellemét és természetét. Látjuk küzdelmeit és szenvedéseit, melyek meghatnak ; látjuk munkásságát és kitartását, melyek biztatnak. E rég sírba dőlt generatiók alkotásai, melyek vérükkel és verejtékükkel termékenyítették meg az emberi kultúra talaját, mely kultúra zászlaját oly büszkén lobogtatja e hiú önhittséggel eltelt század — megérdemlik figyelmünket és részvétünket. Ók maguk megsemmisültek, ile nem semmisült meg a munka értéke, molylyel lerakták minden jövendő haladás alapját. Lecsöndesültek 1 szenvedélyek viharai keb- lökb ,>u ; az érzelmek árjai kiapadtak. Elnémult egyaránt az öröm és fájdalom hangja és csontjaik kővé merevedtek. — Csak egy van, a mi fenmaradt: munkájuk vivmányai. Azok a sorok, melyeknek hullái betemették a vár árkait, ép annyival járultak a győ- zedelembez, mint azok, kik hátukon, mint hídon, áthaladva, elfoglalták a várat. Az az ősember, ki a kőkorszak ködös homályában feltalálta a kő átfuratásának titkát, ép oly szolgálatokat tett az általános haladásnak, ép oly mértékben segítette az emberiséget a civilisatió várába bejutni, mint az-, a ki a gőzt kényszeritetto, hogy szolgálja az embert, vagy mint az, a ki lehozta az égről a villámot. Colossalis szelleme, mint névtelen világitó torony áll ismeretlen századok sötétségében. A kőbaltába fával lyukat fúrni, hogy abba nyelet tehessen, ez volt a kőkorszakban, talán évszázadokon keresztül, megfejthetetlen problémája minden nagy szellemnek. Ez volt az ő kormányozható léghajója. Mig végro annak a kornak Odinja vagy Prometheus» megfejtette. A követ egy fabasitókba erősítette és finom homokkal hintette be azt a helyet, melyen átfúrni akarta; azután keze közzé vett egy darab száraz bodzafát, melynek belét kitolta, rányomta a homokra és két kezét egymáshoz dörzsölve, forgatta a bodzát. A homok a felülről kapott nyomás következtében lassankint kivájta a követ. Do ez nagyon hosszadalmas és fáradtjuk és csókolni való kis száj, no meg az az eleven járású nagy barna szemei, szóke hajával teljesen elegendők arra, hogy szemeit akárki rajta felejtse. Én nem tudom hogy vagyok vele, de any- nyira szeretem ezeket az apró-cseprő embereket. A kis Ferkó meg különösen rá szolgál. Nagyon formás kis legényke. Azután még csak annyira sincsen, hogy a kis nagyanyán, a kis nagy apján, no meg a kis édes anyán kivül mást is megismerjen. Velem is csak félvállról beszél, az se megy ingyen. Avval az apró piczi szájával olyan édes meleg csókot tud adni, de csak ha kedve szottyan. Sokszor megköti magát és ilyenkor ne adj Isten, hogy czukorral vagy krajczárral megvesztegethető volna. De már olyan nincs. Csak azért se. Roppant kiváncsi tud lenni I És ha jól esnék is szivednek a mint gyermekes édfs hangja füledbe' csendül, bízvást ellehetsz rá készülve, hogy elfáradsz a felelgetésbe, ha Ferkó egyszer kérdezősködni kezd. Nincs annak sem vége sem hossza. Nagy 'anya épen kenyeret akart sütni. Feltette a nagy sütő teknőt a tulipántos fakanapéra. Ferkónak úgy tetszett, hogy ő már látott valamikor kenyeret „csinálni“, de úgy látszik, hogy most is erősen érdeklődik, mert miután nagy anyát fontoskodó kérdéseivel már előbb kifárasztotta. Szörnyű komoly arczczal mindig ott settenkedik-lábatlankodik a hol nem kellene. ságos eljárás volt. Az első feltaláló ép úgy nem elégedett mog találmányának primitiv voltával, mint a későbbi idők inventora, hanem igyekezett azt tökéletesíteni. Elővette iját és a bélből készült kötelék közzé ékelte a bodzát s azután vízszintes irányban fűrészelve, gyorsan forgatta azt, miközben fölülről a másik kezével erősen lenyomta s ime, bámulatos gyorsasággal fúrta keresztül a legkeményebb trachit- vagy bazaltkövet. Mily egyszerű s mégis mily nagyszerű. Sohasem hittem volna, ha saját szemeimmel nem láttam volna a zürichi múzeumban, a hol mindezt szívesen megmutatják bárkinek s a hol rendkívül sok czölöpépitmény korszakbeli ilyen kőbalta látható. »k *k 0 Az általános jólét felé való törokvés vezérelte mindenkoron az emberi tevékenységet, hanem azért daczára minden haladásnak még ma is kétségbeejtő távolságban vagyunk tőle. De bizsuk benne. Láttam egy madárkát, mely a tengerbe esett; annyira átázott, hogy elveszettnek hittem. Egy hullám felkapta és odább vitte, de azután megtört, összeroskadt. Jött egy másik, az is felvette, de az is megtört. Hullám jött aztán még ezer és ezer, mindegyik felkapta, mindegyik elejtette, de mindegyik közelebb vitte I biztos parthoz. A szegény pára vergődött, kínlódott, de föntartotta magát. Végre elérte a szárazai. íme nemünk története! Egyik gene ratio a másik után jön, előtörve ismeretlen mélységekből, küzd fáradhatatlanul, remél ren- dithetlenül, azután eltűnik, de nem nyomtalanul. Mindegyik közelebb viszi az emberiséget az ösz- tönszerü czél felé-. Ezért minden időben el voltunk telve tisztelettel az ősök alkotásai iránt s ezért ereklye gyanánt becsülték a múltban és becsüljük ma is mindazt, mi rég letűnt századokból fenmaradt számunkra. Hanem azért múzeumok oly értelemben, mint ma, nem igen voltak a régieknél. Az egyedüli, melyről az ókorból tudomásunk van, az alexandriai, mely avval a hires könyvtárral együtt, Ptolemeostól alapítva, a tudományok legnagyobb szentélyét képezte Omár Kha lifa koráig. Különösen megragadta figyelmét a szitalas. Kerekre nyitott szemekkel nézte, hogy a kis nagy anya mint nyitja ki a lisztes zsák száját, hogy tágítja azt mindig szélesebbre, bővebbre, hogy a szitát jobban megmárthassa . . . A törődött gazda a patkán a meleg ke- ntencze mellett ül. Veres makra pipájából elgondolkodva szívja az unalom űző füstöt. Csendesen pipázgat. Szegény ember nem csap nagy füstöt. Hátát a kemenezének támasztva eltr.élázva jártatja eszét a rég elmúlt időkön . . . Az öreget egy hangos puffanás zavarja meg. Ferkó addig settenkedik a nagyteknö körül, mig egyszer csak a földre tett szitába esik. A szerencsétlen szita menten kiszakad, Ferkónak pedig keze lába az égnek mered. — Ej haj Ferkó, szólt az öreg, ezért ugyan kikapsz ha bejön nagyanyád. A gyermeknek sem kellett több utczu az ágy alá búvik. A kotlós tyúk, Ferkó, no meg a Bodri jól megfértek együtt. A Bodri barátságosan kezdi nyalogatni a Ferkó arczát, de meg a kotló is helyet adva, szépen odább húzódik. Hanem a kis legény aggód’k . . . — Kis nadapám 1 — No mi az ? — Ne hadjon medverni. — Hm kölyök, ugye szurkolsz, no lám, de hát mi a szöszt is fészkelődül mindig. kortársa, Medici Lőrincz alapította Florenzben. Lassankint a művelődés terjedésével és a művészetek feléledésével Olaszország és Európa minden nagyobb városában emeltek oly csarnokokat, hol eleinte archeológiái és szépművészeti, később természettudományi múzeumokat létesitettok. Némelyek ezek közül valóságos búcsnjáró helyei a müveit világnak és milliókra menő műkincsekkel bírnak. A legnagyobb és leggazdagabb muzeum Európában a British muzenm Londonban; legerősebb oldala Assyria és a régebbi görög márványok. Utána következik a három római muzeum u. m. a vaticani, a late- rani és capitoliumi, melyek görög és római régiségekre fektették a fősulyt. Nem sokkal szegényebb a nápolyi, mely a görög és római falfestmények egyedüli, továbbá mindenféle házieszközök és obseen tárgyak fogyiijtöménye. A ki gemmák és cameák továbbá ötvösmunkák iránt érdeklődik, annak elsősorban a floreuezi degli Uffizzit ajánlanám, moly azonban egyebekben is gazdag. Pergamum maradványai és a tanagreai edények a berlini kir. múzeumot to- szik speczialis tanulmányokra alkalmatossá. Nagyon gazdag és ritka gyűjtemények vannak még Drezdában, a párizsi Louvreban, és a bulaki múzeumban Egyptomban, mely utóbbit azonban csak hallomásból ismerem s melyről az angolok, kik létesítették, azt moudják : The last, but not the least. A gyulai muzeum csak ezek után következik ; de még kinőheti magát. Hogy mivé, azt természetesen most még sejteni sem lehet. Részletes megismertetését azokra bízom, kik nálam- nál jobban ismerik. Annyit azonban magam is mondhatok, hogy igen gazdag vakmerő elkeresz- telésekben és folytonossági hiányokban. No de igy volt ez másutt is. Ha hinni lehet Benvenuto Cellininek, akkor a Mediciek hires muzenma a XV. században semmivel sem volt különb a miénknél, a mely, mintán iránta az érdeklődés megyeszerte nagy, idővel még városunk büszkesége lehet. Adja Isten, hogy úgy legyen! Scherer Benedek. A nagyanya bejör. A kis szobában siri csend. Az öreg gazda halkan pipázgat és hamiskás szemeket vet az ágy felé . . . A gyermek ijedt szemekkel pislog kifelé. Az öreg asszonynak feltűnik a nagy csend, hiányzik valami . . . Ferköt nem látja. — Ni ni apjuk . ! . hol az a gyerek ? Az öreg ember arczát égy kövér mosoly deríti fel. Kezeivel alattomosan az ágy felé, meg a pórul járt szitára mutat . . . A nagyanya rögtön tisztában van mindennel. Erőssen tetteti magát. Fikom teremtette kölyke, merre vagy, hová bújtál P Majd adok én neked a szitába ülni . , . Ferkó hol vagy? Az ágy alól kicsendül a gyprmek ijedt hangja, a mint eltagadja magát. — Nem vadok itt édesz kisz nadanyáml — No látod anyók, szól a nagy apa, mig szemében a nagy szeretet gyönyöre csillant meg, hiszen Ferkó itt sincs. — Ezer szerencséd rósz fattyú, hogy nem vagy itt keménykedik rettenetes hangon a nagymama, pedig szíve majd megszakadt a nagy gyönyörűségtől . . . hisz úgy szerette, úgy imádta egyetlen unokáját, ezt a kis bohó árva gyermeket. Mentő. Az európai múzeumok elsejét Mátyás király
