Békés, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-06 / 1. szám

1-sö szám

Gyula,

január 6-án.

(XXVII.) évfolyam.

Szerkesztőség:

Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak

vissza.

Előfizetési dii:

Bj í |

A.;

kr

Egész évre . 5 frt — Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr.

Társadalmi és közgazdászati hetilap

^ iié *

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos:

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények

küldendők.

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak

el Gyulán,

• a vkiadó hivatalban.

Nyílt-tér sora 10 kr. f

i

Hirdetések felvétetnek:- Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Uaasenstein és

(Jaulus Gyula)

J. IV. Satő-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza l, Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utoza 1.

Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon.

■B

A válságos helyzet.

Nem a politikait értjük, mert ahhoz nincsen jogunk hozzászólani; csak annyiban érintjük, mert annak is nagy része van benne, hogy a szemünk előtt készülő közgazdasági válságtól eltereli úgy a nagy közönség, mint államfér- fiaink figyelmét.

E lapok hasábjain nem reg prognosztikont adtunk a közgazdasági helyzetről, válságosnak jelezvén azt, olyannyira, hogy egyelőre gyökeresen orvosolhatlannak tartjuk.

Szó sincs róla, hogy egyátalán ne volnának orvosszerei. Igen is volnának. Öntudatos közgazdasági s első sorban földmivelési politika, mi mindezideig csak jámbor óhajtás számba menő dolog Magyarországon.

De nem bocsátkozunk most e fölött bővebbi tárgyalásba. Egy öntudatos földmivelési politikának még alapjai sincsenek lerakva, legjobb esetben is évek kellenek hozzá, hogy egy helyes irányú közgazdasági akcziónak gyümölcseit élvezhessük.

Aki nem kapkod mitsem mondó frázisok után,' és aki ilyen frázisok által magát megvesztegetni nem engedi, ezidő szerint a momentán nagyobb bajok momentán orvosszere iránt fog érdeklődni.. * ‘ __ _ ___ ’.„.«'L

A momentán bajok legnagyobbikának, legközvetlenebbjének jeleztük a pénz hiányát, orvosszeréül a hitel megkönnyítését.

Két vezérczikkünben fejtegettük, hogy a közgazdasági válságnak egyik következménye s oka a nagy pénzszükség ; nevezetesen hogy a Békésvármegye területén levő pénzintézetekbe alig történik betét, sőt a gabonának olcsó áron való eladását kikerülendő, máskülönben módos emberek, nemcsak hogy betétjüket veszik ki,

hanem kötelezettségeiknek megfelelése czéljából maguk is a hitelt veszik igénybe.

Ez az igénybe vétel pedig olyan tömeges, hogy a takarékpénztárak képtelenek azoknak eleget tenni.

A múlt évi harmadik évnegyed kimutatása szerint az államkincstár óriási pénztári készletek fölött rendelkezik; amiből kifolyólag ama nézetünknek adtunk kifejezést, mely szerint a momentán szükségleten úgy lehetne segíteni, ha a kincstár, pénztári készleteivel, a megyei takarékpénztárak segítségére jönne, hogy azok ne legyenek kénytelenek, mint most pénz hiánya miatt cselekszik, a különben jó váltókat és jel* zálogi ajánlatokat is visszautasítani.

Jeleztük azt is, hogy a kormánynak módjában van expedienst találni a takarékpénztárak rendelkezésére bocsátandó hitel mikénti felhasználásának ellenőrzésére.

Lapunk múlt évi november 11-iki számában még jólesőleg konstatáltuk, hogy felszólalásunk nem volt kiáltó szó a pusztában ; nevezetesen a vármegye alispánja, miután előzőleg érintkezésbe lépett a megyei pénzintézetekkel és azokkal magát szükségleteik felől informál-, tatta, azok ajánlataival és feltételeivel felszereljen még november 4-én Veres József országgyűlési képviselő s Yidovszky János megyebizottsági tagokkal tisztelgett Wekerle Sándor pénzügyminiszternél, aki — mint már akkor megírtuk és most ismételten hangsúlyozzuk — a legkissebb habozás és ellenvetés nélkül rögtön, határozottan, mondhatni kategorikuson és pozitive megígérte, hogy a kért 800 ezer forintot, sőt ha kell azon felüli összeget is bocsát megfelelő kamat mellett a békés megyei taxatíve felsorolt Ihitelintézetek rendelkezésére.

Az ígéret — ismételjük — olyan forrnáI ————

ban történtj hogy ahhoz a legkisebb kétely sem férhetett.

És ime mi történt? Elmúlt november, elmúlt deczember hó; az alispán — ha jól tudjuk — ismételten is megsürgette az ígéret be: váltását, ami azonban mind e mai napig nem valósult meg.

A miniszterelnök akkor a küldöttségtől élénken kérdezősködött még a békésmegyei munkás viszonyokról is, Ígérve s felajánlva minden lehetőt a válságos helyzet elhárítására nézve.

Még akkor szó sem volt miniszterkrizisről, amely Ígéretei beváltását megakadályozta volna s mégsem történt semmi, épen semmi, amint nem történt azelőtt sem.

Nem kommentáljuk ezt az eljárást, elég hangosan beszélnek maguk a tények, a mulasztások; csupán ama óhajunknak adunk kifejezést, vajha a politikai válság olyan megoldást találna, hogy a jövő kormány ilyen rekriminácziókra okot és alkalmat ne szolgáltasson.

ITjévi tisztelgések.

Új év napján a különböző hatóságok jókivá- nataikkal járultak ez alkalommal is hivatali főnökeik elé.

A vármegyén a tisztikar a kis teremben gyűlt testületileg össze, ahol is:

dr. Bartóky József vármegyei főjegyző dr. Fábry Sándor alispánt a tisztikar nevében üdvözölte, azt kívánva, hogy legyen az alispán családjában boldog, s legyen tiszti működésében minden munkája s a vármegye jóvoltát ezélzó minden terve s szándéka sikerrel és szerencsével megáldott. A jókívánságok egyszerű, de bensőségtcljes kifejezéseinek ez alkalmát felhasználta a tisztikar szónoka annak kijelenál

Göndöcs Benedek sírján.

(Visszaemlékezés 18d4. január 6-ára.)

Embereknek szeretője I Mért jöttél a temetőbe ?

Mit keresel olyan mélyen,

Lent' a sötét sirfenéken ?

Tudom, tudom 1 Magy szeretet Árasztotta el szívedet,

S a míg árján partot éré Tört hajóknak sok szegénye,

Mert nem volt, nem 1 sohse véled Egy szikrányi önkimélet,

Hogy ne hadjou mást a vészbe :

A te bajod csak tetézte,

Csak tetézte, csak fokozta,

S roncs1 hajódat ide hozta.

Örök idők óczeánja Hajósait itten hányja A boldogság szigetére,

Jó szíveknek örökére.

Azért jöttél te is ide,

Anyaföldnek a méhibe,

Hogy aludjál hosszú álmot S álmodj örök boldogságot I

Feltolul majd a virágba,

Ügy terjed szét illatárba.

Rózsavirág szeretője 1 Azért jöttél temetőbe,

Azért jöttél, úgy-e ide,

Hogy illatnak a képibe Szerelmedet itt is oszszad, Könnyes szemünk fölszáraszszad ?

Domonkos János

Rózsa virág szeretője 1 Mért jöttél a temetőbe ?

Mit keresel ott a mélyen,

Lent a sötét sirfenéken ?

Nem illat ott a rózsaszag,

S rá se vágynak, kik alszanak ! Mért jöttél hát temetőbe, Rózsaillat kedvelője ?

Hálás kezek, ha ültetnek Rózsabokrot emlékednek, Gyökerei a bokornak A szívedig lehatolnak,

Onnét szívják az életet,

S a sírba vitt nagy szeretet Nem marad itt eltemetve,

Kikel ismét ujéletre,

A szenvedések iskolája.

(Elbeszélés.)

Irta: Mándoky Sándor**)

A nam-dini csata elveszett. Liii Csöng tábornok, a mennyei birodalom fővezére, seregének romjaival a győztesen előnyomuló franczia csapatok elől a tűjén kuani erődök hatalmas falai mögött keresett menedéket. A ravasz chinai, hogy időt nyerjen a kért segély megérkezésére, alkudozni kezdett Brochard admirálissal. A franczia vezér teljes meghódolást követelt. A hadsereg lefegyverzése, az európai alattvalók élet- és vagyonbiztonsága és China négy fő kikötőjének megnyitása a franczia kereskedelem számára valának a kötendő béke feltételei. De a nap fia megtagadta az aláírást és ekkor újra kitört a harcz. A köztársaság pánczélosai a tenger felől hat nap és hat éjjel szakadatlanul bombázták az erődöket. Mint zápor hullott a golyó. Az ágyúk már-már áttüze- sedtek, a legénység kimerült, az előbástyák halomra lőve, de a fehér lobogó még mindig nem tűnt fel az ostromlott vár fokán. Brochard türelme elfogyott. Beszünteti a tüzelést, összehívja törzskarát, tanácsot ül. Szándéka a ezopfos ellenséget szurony rohammal — még mielőtt a várva-várt segély megérkezhetnék—piszkálni ki

•) Felolvastatott a „Gyulai kör“-ben 1894. deczember 19-én.

odujából. De e terv még gondolatnak is vakmerő. A roppant sánezok, mély árkaikkal, a io méteres falak s az ellen fanatismusa utolsó cseppje vérig védeni hazája kulcsát, koczkára teszik a tüzes bretanyi tervét. A táborkar véleménye megoszlik. A vita hevében Armand Rürinyard kapitány, ki eddig szótlan ült helyén, most feláll, szót kér, arcza kigyúl. A ki mer, az nyer! Én teljesen osztom az admirái tervét és vállalkozom annak kivitelére, — Rögtön megállapítják a támadás módozatait, Brochard megöleli baj társát és riadót fúvat.

A nap leszállóit, kigyuladtak a keleti égbolt fényes csillagai, a holdvilág ezüst sugárai- val öntötte el a bűbájos vidéket, midőn az egész vonalon újra megdördültek az ágyúk. Az erődök viszonozták a tüzelést. Egyszerre csak a szárazföld felől villanás villanást követ s a fran- czia mitrelőzök gyilkos golyózáporának védelme • Iáit, ajkukon a marseilles szivet gyújtó, észbontó dalával, halál megvetéssel nyomulnak zárt sorokban előre az Albatros fregatt vakmerő matrózai. Nem törődnek a, száz alakban megje lenö halál öldöklő csókjaival, nem látnak mást, csak a vezért, az ő rajongásig szeretett hős kapitányukat, ki jobbjában villámló aczéllal, mint félisten jár csapata előtt. Vér és pusztulás jelöli útját, nyomában a halál. A hová lép, vér patakzik fel, a hová sújt, egy élet pusztul el. S a vezérhez méltók a bajnokok, egy-egy oroszlán mindenik, ki dicsőségért harczol ama zászló alatt, mely a fél világot látta remegni győzelmes lábai előtt, melynek hősei meg tudtak halni, de magukat meg nem adták soha. Mint a tenger tomboló árja, mely összezúz, elseper útjából mindent, vetik magukat a két tűz közé szorított ellen kiküldött hadosztályára. A hadsorok meg- botnlanak a heves támadás alatt, rövid negyedórái harcz után Armand már ura a külső sáncznak. Mindenütt elől jár. Mint érett kalász, hull előtte az élet s ő mint büntető cherub, villogÉjL

9

tésére is, hogy a vármegyei tisztikar az új év munkáját megújult munkakedvvel s* friss lelkesedéssel kezdi meg s úgy kívánja folytatni. — »A fizetéses

m

tiszti állások szervezése s általában közigazgatásunk ujabbi rendezése — folytatta a főjegyző — az önkormányzati tisztségek jellegét jórészt megváltoztatták bár, — mi mégis valamennyien úgy érezzük, hogy mindnyájan, még a legkisebb hivatalban is, a vármegye közönsége bizodalmának letéteményesei vagjűiífk, s ép ezért tiszti állásunk nem a megélhetésnek egy módja csupán, hanem oly hivatás, melynek helyes betöltéséért a fegyelmi felelősségen kívül a vármegye közönségének teljes erkölcsi felelősséggel tartozunk. Ez a gondolat vezeti s lelkesíti munkálkodásunk, de mindenesetre serkenti annak tudata is, hogy alispán úr e munkának nemcsak vezetője és osztályosa, de a vármegyei tisztikarnak egyénenkínt is „igaz jóakarója.“ — Ezt a jóakaratot kéri a tisztikar számára a jövőre is, annak kijelentésével, hogy a tisztikar az alispán jóakaratát vonzódásával fogja viszonozni 8 a vármegye jóvoltára irányult becsületes munkájával fogja kiérdemelni,

Dr. Fábry Sándor alispán a tisztikar jókívánságait megköszönve, kijelentette mikép ez üdvözlést nemcsak kitüntetésnek tekinti, hanem a testületi szellem oly megnyilatkozásának, mely biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a vármegyei tisztikarban a munkára való készség mellett az erők fokozására szükséges jó harmónia is megvan. Elismeréssel nyilatkozott a tisztikar munkálkodásáról, mert ha a kormányzata alatt lefolyt félévben valamely feltűnően jelentős tény nem is jellemzi a tisztikar működését, az bizonyos, hogy a tisztikart munkálkodásában általában a kötelesség érzet áthatotta, s mindon egyes tagjának működését a közjóra irányuló ambitió vezérelte. Boldog uj-évet kíván a tisztikar minden egyes tagjának és családjaiknak.

Ezután az egész tisztikar a vármegye alispántatja halált osztó pallosát. Már a belső kapuk előtt dúl a kard és szuronyra került eldöklő csata. Megvívják, betörik azokat is. Armand baljába ragadja a büszke trikolort, hogy kitűzze a vár fokára. Liii utolsó erejét viszi harezba. Éles puskatüz iörög át az öldöklő csatának iszonyú chorusán.

Megtántorodik . . . Ah! Egy gyáva golyó találta. A hősi kard kihull kezéből, szivéhez k3p, lerogy s a dicsőséges zászló, mint szemfödél borúi reá. Egy-két pillanatig hallja még a karcok pengését, trombiták riadását .... azután elsötétlik körötte minden, érzékei eltompúlnak, eszmélete elhagyja, a győzelem kivívója mozdulatlanéi hever a vitatott zászló védő leple alatt. Katonáinak győzelmi hurrája Brochard hívó szózata, már nem zavarják álmait. Álmodik dicső* ségről, boldogságról — ki tudja? jövend-e még Urnára ébredés ..,.

* *

/ *

Magdolna testvér térdre borúivá, lelke mélyéből adott hálát az Istennek, midőn az ő nagy betege először nyitotta föl a szemeit. Hetek óta i legnaeyobb bizonytalansággal leste azt a percet. Éjjet nappallá téve virrasztóit a tűjén leuani győző felett, ki halálos sebbel feküdt a kormányzósági palota egyik termében. Kimondhatatlan öröm töltötte el tiszta szivét, midőn ijra fölcsillanni látta a visszatérő élet parányi lerengő sugarát, midőn megbizonyosodott arról, hogy az életadó és éltetelvevö úr meghallgatta, íz ő szegény szolgálója könyörgő fohászait.

Armand révedező tekintettel nézett a főébe hajló angyalszelid arezra. Majd alig hallhatóan, mint a ki nagyon hosszú és mély álomból ébred föl kérdezé:

Hol vagyok ?

Csak nyugalom kapitány. Jó helyen, a kor- nányzósági palotában.

Régóta fekszem már?

Bizony már két hónapja. De bízzék az Úr*

I