Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-01 / 26. szám
Dicséretes mozgalmat fejt ki e téren váró sunkban a tiszteletre méltó nő-egylet, de hát ez is csak szűkön járhat el. minthogy akarattal agyán igen. de sajnos hogy egy úttal nem rendelkezik oly alaptőkével, mely felölelhetné a helyiszükségleteket csak vala' mennyire is. Nem képes csoportosítani, tö möríteni a buzgóságot magába rejtő anyaghalmazt, melynek segélyével szélesebb mezőn gyakorolhatná magasztos munkáját és igazán felséges teendőjét: nagyon egyedekre ősziünk el, nem vagyunk képesek megérteni hogy a közjó előmozdítása és felvirágozta tásában van a mi jólétünk legnemesebb alapja 1 Elismerem, hogy ezen a téren mi tani tők is tehetnénk többet, mint a mennyit felmutathatunk; nem is akarom a tekin tétben magunkat menteni, benne élünk eb ben a társadalomban, ennek erényei, hibái rajtunk is erőt vesznek, meglátszanak. De annyit legyen szabad kijelentenem, hogy a jó akaratra, hasonló jó akarattal igyekezünk rászolgálni. Ötpdik akadályul tűnik fel a tanítványok túlhalmozása; egy-egy iskolában, nem képes egy tanitó 90—100—110—120 vagy több gyermekkel a megkivántató sikert felmu tatni. Iskoláink túltömöttek, annyi anyagot részünkről velők jól feldolgoztatni, eredményesen elvégeztetni roppant erőfeszítésbe kerülne, vájjon ki érné meg a 40 évi szolgálatot követő nyugalmat? De meg sok aprólékos időrabló teendője is van az iskolának, u. m. a 15 kros adóbeszedés, jegyezgetni a mulasztásokat, jelentgetni azokat időközön kint, hát még a hol a gyermekek temetésre is járnak, a tanítók is teme'tnek, takarék pénztárakat kezelnek sat. (mindezek a bé kési Tanügyben derekasan el vajának so rolva), bizony az efélék jó részben a tanítás akadályára vannak, a melyektől sokan sza- badúlni óhajtanának. Végezetül meg kell még emlitenem mai lanyha felügyeletet a polgári hatóság^ részéről, mely nem bünteti az erkölcstelen jelenetek elkövetőit, istenkáromlóit, részegeit, az útczai rendetlenkedöket kellő szigorral, az útczai ültetvények rongálóit, épületeink bepiszkolóit, a tömérdek kolduló alakok egyeseit bezáratással és kitiltással. Hát a sokféle bálok tartása, hol minden felügyelet nélkül duhajkodnak suhancz, legény, rendes és rendetlen cselédség vagy bármely szolgálatot végező, hát mire valók az inas- és cselédbálok ? Nincsen az eféléknek semmi jogosultságuk, mindezek sokat rontanak úgy a tanításon, mint a nevelésen, tanítók és szülék munkája hiában való ezekkel szemben. Szigorúbb ellenőrzés kellene mindezekre nézve, de hát kevés a személyzet, ez lehetne a felelet. Ezen is segiteni kell, ha a közrend, jólét és közerkölcsiség tisztán megőrzése kívánja. Záradókúl óhajtom, hogy mindezek jövőre másképen legyenek és lehessenek, tanítóknak és tanítványoknak adjon Isten testi- lelki felfrÍBŰlést a pihenés időszaka alatt, a gyermekek munkája után bő hasznot a szüléknek, hogy ők is, mi is, kétszerezett erővel állhassunk a jövő tanévben a tettek meDr. Kovács István. 1830—1894. 1 Lap zártakor érkezett a gyászhir, hogy vármegyénk Demoszthenese, tiszti főorvosa Dr. Kovács István megszűnt élni. Mennyi fáj dalom, keserűség e pár szóban!.... Sokkal közelebbről érinti lelkemet a leverő szomorúság érzete, hogysem képesnek érezném magamat e perczben az elhunyt érdemeiről méltóképen emlékezni, ugyanazért csak rövid vázlatban vetem papírra — emlékezet űtan — az alábbiakat' Dr. Kovács István született 1830-ban Siterben (Biharmegye), hol atyja ev. ref. lel kész volt. Tanulását előbb othon édes atyja vezetése mellett kezdte, majd Nagy-Váradon folytatta (az akkor létezett nagyváradi ev ef. gymuasiumban) s onnan ment Debre- czenbe a reformátusok főiskolájába s itt vé gezve be a gymnasiumot — mint kitűnő tanuló — részt vett a magyar szabadságharcz küzdelmeiben s Bem táborában — mint tüzér — több csatában vett részt, többek között jelen volt a piskii csatában, Nagy-Sze- ben bevételénél stb. Majd a világosi fegyver etétel után ismét a tudományok csarnokába onulva Debreczenben a theologiát végezte innen ment nevelőnek a Zoltán családhoz az orvosi cursus tanulására adván magát szakított az egyházi pályával, s orvossá lett. Időközben — inig az orvosi gyakorlat teere lépett volna — Budapesten tanár volt (Brassai Sámuellel együtt) egy magán tanintézetben, sőt az ev. gymuasiumban is görög, latin, természettan stb. tanításával foglalkozott. Mint orvos, előbb Gyomán működött. Itt lépett házasságra Franka Szidóniával, a most már özvegységre jutott nejével. Később Gyulán telepedett meg, s itt a kórháznál nyert orvosi alkalmaztatást, majd vármegyei alorvos s végre vármegyei főorvossá lett. 1888-ban a gyulai ev. ref. egyháznak zejere! Rácz János. natban még nem egészen nélkülözhető intézményre: a hadseregre fordítják Európa államai. A mint azonban a nemzetiségi eszme gyözedel- mével, a geográfiái fekvés, a históriai múlt és a mennyiben ez nagyobb akadályokba nem ütközik a nyelvhatár tekintetbe vételével véglegesen meg- állapittatik Európa térképe, bizton remélhetjük, hogy valahára véget vetnek ennek a már-már elviselhetlen fegyveres békének, mely legfőbb kútforrása az általános nyomornak, és hogy az esetleges konfliktusokat arbitrage útján fogják kiegyenlíteni, vagyis, hogy a mostani nemzetközi faustrecht helyébe a jog és igazság elve fog lépni. így azután a katonaság létszáma azon mi nimumra redukálható, mely minimum a belbéke rend és csend fentartására okvetlenül szükséges Az ezáltal megtakarított óriási összeg pedig ré szint kulturális czélokra, részint a nemzeti ossz- vagyon gyarapítására fordítandó. Akkor sokkal közelebb lesz az állam kettős czéljához, mely abból áll, hogy lehetőleg megakadályozza a jog talanságot és lehetőleg elősegítse a kulturális haladást. Mikor a kormányok az anarchisták fősz- kelődéseivel szemben a szuronyok erdejével akarják megvigasztalni társadalmunkat, eszembe jut a kereszténység győzedelme a légiókkal és még- inkább a reformatio diadala a pápai praepon tentiával szemben. Az uj eszme győzni fog; csak az a kérdés, hogy az átalakulás simán fog e lefolyni, vagy egy vértengeren keresztül. Még most mi jelölhetjük ki a társadalmi forradalom irányát és határát, de meglehet, hogy a közel jövőben már nem. 4 * # Vajha Carnot véres hullája felrázná a vén Európát lethafgikus álmából. Soherei* Benedek. tanácsosa s ref. iskolaszéki taggá választatott 1891-ik évben a békés-bánáti ev. ref. egyház- megye világi tanácsbirájává lett elválasztva. Ezt előzőleg a községi iskolaszéknek alelnöke, »Békés« lapnak előbb munkatársa | majd szerkesztője volt. Mindenütt hova őt a bizalom elhívta, hová az isteni gondviselés vezérelte: helyét emberül megállotta, a reá bízottakban buz- góan eljárt, szép talentumát, ritka szép tudományát s fáradhatlan munkásságát a közügynek szentelte, szemelőtt tartván a szent- könyv ama szavait: »Légy hű mind halálig s neked adom az életnek koronáját.« Most már megszűnt munkálni, pihenni tért juuius 30-án, elköltözött tőlünk, de itt marad bizonyára emlékezete, mert „a derék nem fél az idők mohától, a koporsóból kitör és eget kér!“ Néma fájdalommal állunk meg gondolatban hült tetemeidnél drága halottunk, mert minyájunké valál, szerető szived mindnyájunk javáért élt, dobogott; lánglelked sugaraiból mindnyájan részesültünk; büszkeségünk, drága kincsünk valál! Pihenj csendesen! Szivünk égető fájdalmát, lelkünk mély gyászát ama hit enyhítheti, hogy az örökkévalóság hónában ismét találkozunk veled !.............. »Jobb lesz majd ott lent pihenni. Oda lent már nem fáj semmi!« Isten veled ! Legyen csendes nyugvó helyed! Dombi Lajos. Az agrár-socialismus és orvoslása czimen Rosenthal Ignácz csabai lalos megyebizottsági tag Verner László, a „Bíkésmegyei Közlöny“ szerkesztőjének közreműködésével nagy fáradsággal járó derék munkát végzett, amelynek konklúzióival nem értünk ugyan egyet, de miután az anyag értékss és meg fogjuk rá tenni észrevételeinket, a tanulmányt ime bő kivonatban ismertetjük: Békés- és Csongrádinegyében (z idöszerint kivételes intézkedésekkel, a gyülekizési jognak időleges felfüggesztésével védi a halóság a közrendet és csinálja a polgári nyugalma^ Lehetetlen azonban, hogy az egyéni szabadság legfőbb kritériuma, a gyülekezés és véleménynyiliánitás, hosz- szabb .időn át rendcrbatóságilag, miniizteri parancsszóra tiltott cselekmény legyen. A lillanat szüksége, elismerjük magunk is, igazolttá tette a fontos közszabadsági jognak megvonását, (h hogy a rendelkező belügyminiszter is azt hittt volna, bogy ezzel a radikális tilalommal egyseimen elvágta volna az agrár-socialismus gyökérsálait, — még gondolatnak is merész. Mert ellenkezőleg! A dolog így áll, hogy a miniszteri tilalommal most már a rendőrhatóság figyelő szemének elkerülésével eröődik a mozga lom, erejét ott fokozza, a hova a reidőrség hatalma el nem ér, az aspirációk titkos trjedésében. Az alföldi agrár-socialismusnak négy íves története a bizonyság, hogy az mindég az eliyomásra tört ki véres zendülésben. Csak Csabát, Orosházát és Battonyát említjük, ahol preventív rendőri intézke dósokro állt ellen a tömeg. Akkor is a rendőr tilalom növelte erejét, most is az növeli. Mi, a kiknek, hogy úgy mondjuk, a játék bőrünkre megy, eddig igen egykedvűen néztük sajátságos mozgalmat. Mert ide-oda négy éve már, hogy az Alföldö a muukáskérdésről beszélünk. Es bár ez a mun káskérdés vérbe fojtatott, majd időközönkint apr tüneteiben mutatkozott, nagyon sokan még mindig felülről, mesterségesen szított izgatásnak tekintik az egész kérdést, melyet épen azért nem tartanak veszélyesnek, mert az elégületlenségre okot adó körülmények itt nálunk fenn nem forognak. Ez a nézet nem is olyan szűk térre szőrül Mikor Békésmegye úgyszólván ostromállapot alatt volt, az élet- és vagyonbiztonságot szuronyok óvták már akkor igen sokan túlzást láttak a Békésmegyi falvait megszállt fegyveres erőben és azt hirdették hogy ezekkel a túlóvatos hatósági intézkedésekkel emelik a mozgalmat jelentőségében, — mely csu pán az izgatástól elkábitott tömeg féktelensége volt és a melyet az igazságszolgáltatás alaposan ki fog ábrándítani; szóval, hogy az egész kérdés — mint alaptalan, önmagától fog elenyészni. Ilyen, és pedig nagyon is sokfelé terjesztett véleménynyel, a kérdés tekintetébén valóságos fo galomzavar állott be. így terjedt el mind általá nosabban az a nézet, hogy Békésmegyében volta képpen munkás-kérdés nincs, mert egy-pár dolog tálán embernek izgatása, ha az nehány száz ember el is ragadott, semmi komolyabb jelentőséggel nem bir. Végre is a rendőrségnek is kell hébe-hóba egy kis dolog, hogy el ne unja magát. A mezei munkások helyzetének emez immel-ámmal való nézése ez a kedélyes felfogás, mely igen egyszerűen látni sem akart tényleg fennálló bajokat, eredményezte aztán, hogy a mi szelíd és dolgáról messze vidéken hires munkásainknál mind nagyobb mértékben fogott a budapesti apostolok betanult izgatása, mert ezek az izgató szavak, habár kissé kiszínezve is, de az igazság felé tartottak s sok olyan érzelmet pattantottak ki szavakban, melyek lappangva éltek a szívben. A szív pedig, mint azt a legnagyobb magyar, Széchenyi István mondotta, mindarra al-j kai inatlan, minek sikere számadáson alapszik. Ne csodálkozzunk rajta, hogy az elégedetlenség érzése, mely közös minden emberben, munkásainknál is növekedett az idővel, annál inkább, mert az emberszerető társadalom, mely oly nagyra van az ő tizenkilenczcdik századbeli emberszeretetével, teljesen jelentéktelennek tartotta a felhangzó panaszokat, azokat úgy tekintette, hogy nem egyebek egy csomó lelketlen ember dologtalan dőzsölésénél, kik furgangosan a nép kegyébe veszik magukat, mint élősdiek cinek a munkások nyakán és különféle socialis nyomtatványokból ütnek vásárt, és ebből pompás keresetük van. Dőzsölnek és izgatnak. De hogy a jámbor, hiszékeny munkás népet, mint jó fejőstehenet biztositsák maguknak, állan dóan a jövő sikereivel kecsegtetik, egy merészen ábrándos czélért izgatják, sőt lelkiismeretlen lelkűk attól sem irtózik, ha lázitó szavukra a tömeg ábrándjainak valósításához kezd és a jogállam őreinek golyója Bokszor egészen ártatlan emberek vérét ontja. Szóval, mindenki úgy tekintette a bajt, mint a munkások helybeli lázilóinak és a pesti izgatásnak munkáját, mely egy nemzetközi ábrándos ezé] felé akarja a mezei munkásokat terelni, hogy a saját üzleti czéljaira kizsákmányolja, hogy elbolon- ditsa, de elhagyatottságukban ne segítse. A legmesszebbmenő optimismussal hittük azonban azt, hogy a dőre álomból hamar felébrednek a mi munkásaink, és mert az élet nyomorúsága egyáltalában nem igazolja elégületlenségüket, az gyorsan véget is fog érni. Csalódtunk. A kérdés immár négy év óta szomorúan aktuális és még mindég a munkások nyíltan bevallott és titokban szervezett mozgalma perzseli közállapotainkat. Lehet-e képzelni, hogy a munkások között az izgatás általános felkelésig, a fegyveres hatalom ellen való nyilt zendülésig erősödhetik, ha erre ütött okok is fenn nem forognak ? Szerencsére az idő megérett arra, hogy senki sem lát hazafiatlanságot ma már abban, ha a mezei munkás elégűletlensé- gével és ennek orvoslásával egyik-másikunk foglalkozik Elmúlt — és hála Istennek, hogy elmúlt — az az idő, mely kedélyesen túltette magát a kérdésen és ma a nemzettest minden rétegében komoly szándékok vannak arra nézve, hogy az alföldi munkáskérdóst rendezzük; az állam, a hatóságok, a társadalom komoly igyekezetét árúi el e tekintetben és hihető, de kívánatos is, hogy ez a törekvés sikerre vezessen. Nagyon örülhetünk, hogy ma már nem tartják a munkás bolonditókkal egy követ fujónak azt, a ki tényleg elismeri, hogy a munká -soknak némi részben igen is okuk van sorsukkal elégedetlennek lenni. Mikor a kérdés rendezése iránt való komoly szándékot látjuk, azt hisszük, nem lesz a pusztában kiáltónak szava, ha a munkáskérdésről elmondjuk tapasztalatainkat, nem tagadva el, hogy a mezei munkások méltányos igényei iránt vagyunk szivünk szerint hangolva és nem tagadva el, hogy a magunk részéről egy méltányos rendezés esetén a munkadók áldozatkészségét igen is kívánjuk. I. A rideg tény az, hogy mi közvetlenül az agrár- szocialismus komolyságát egyáltalában nem akartuk eddigelé ismerni. A közélet minden fórumán csak arról lehetett hallani, hogy ez a mozgalom mesterségesen népámitóktól szított, erejét a terjeszkedő socialis sajtóból meriti, népvezérek meghibbaut am- bicziója szervezi a tömegerőt és a közrend gyilkos szuronyának is csak azért szegül ellene, mert fanatizálva van. Gazdáink a mozgalom első idejében valóságos árulásnak tartották volna, ha az ember hajlandósá got érzett volna puhatolódzni a felett, hogy van- nak-e hát okai is ennek a mozgalomnak, mik az okai és hogyan orvosoljuk azokat ? És bizonyos szánó moBolylyal értesültünk róla, hogy még 1891-ben, mikor az agrár-socializmus kisebb terjedelmű volt az Alföldön, mint ma, a magyar tudományos akadémia nemzetgazdasági osztályában már foglalkoztak vele és a kérdésnek egyik alapos ismerőjét Gaál Jenő drt. az egyetemen a nemzet gazd. tanárát sorozatos előadásokra szólli- tották föl. Gaál Jenő nagy helyszíni tájékozottsággal teljesítette a felszólítást és az agrár-socialismus leküzdése ellen elsősorban a kitelepítést és pedig nem is közvetlenül az állam részéről ajánlotta. Nagy mohósággal kapnak sokan a megoldás ezen sikerrel biztató tényezője után. Akkor mi meglehetős naivsággal kisértük a remediumokat, de szomorúan tapasztalván a terjeszkedő agrár szooia- lismusnak újabb éz még újabb tüneteit, most már a kitelepitést magunk is igen alkalmas tényezőnek ismerjük el a baj ellen. És követeljük is ezt nagy elszántsággal. Egész határozottan merjük pedig a magunk részéről állítani, hogy a kitelepítésre egyáltalában semmi ok és semmi szükség. Statisztikai adatokkal fogjuk bebizonyítani, hogy semmi szükség. Mérvadó körök foglalkozván Békésmegye kitelepítésének kérdésével a mint mi tudjuk Arad és Krassó-Szörényi jelölték meg, mint ahova a kitelepítés legelőnyösebben eszközölhető lenne. Lássuk csak statisztikai adatok nyomán, hogy milyen előnyös lenne a kérdés megoldása.* Bekésmegyének a terméketlen terület leszámításával, (mely 33.625 kát. hold,) van művelésre alkalmas területe 600,530 kát. hold. Számítva az ősz- szes földmivelési lakosságot, foglalkozzék az a földművelés bármely ágazatával, természetesen hozzájok számítván a földtulajdonosokat is, hozzá a családtagok és kisegítő földmives munkások (férfi és nő) az utolsó népszámlálás adatai szerint 56,090. Esik tehát Békésmegyébon minden munkaképes egyénre 10 % hold mivelésre váró terület. Ezzel szemben : Aradmegyében a művelésre alkalmas terület, tivéve az erdőségeket, melyeknek munkás osztálya itt beleszánrtva nincs, 687,026 kát. hold. Az ezen terület megmunkálására hivatottak az utolsó kimu- atás szerint a munkásosztály és földtulajdonos ugyanolyan felszámításával mint Békésmegyében 83,361. Esik tehát Aradmegyében minden egyes dologképes munkásra 8% hold. Krassó-Szörényben az összes terméketlen és mivelésre nem alkalmas területeket, valamint az erdőségeket leszámítva, marad művelésre váró terület 794,206 hold. Az utolsó népszámlálás adatai szerint a földmiveléssel foglalkozók száma 129,631. Esik tehát Krassó-Szörényben minden egyes földmiveléssel foglalkozó lélekre 6% ad hold. Mi következik ebből ? Az, hogy ha Békésmegye földjeinek termékenységre elsőrendű minőségét nem tekintve is az arány Békésmegyére kedvezőbb, mert 8’/a viszonylik a 10% kát. holdhoz. De a Békésmegyei földek termékenységét szabad és lehet 40% kai nagyobbra tenni, mint Aradmegyéjét ezek szerint hasonlíthatatlanul kedvezőbb megélhetési viszonyai vannak Békésmegyének Krassó-Szörénynyel szemben, ahol földnek mintegy 50%-kal silányabb, termőképte- lenebb minőségével szemben az arány 6% : 16% kát. holddal állítható föl. Talán itt említhető fel leginkább, hogy Békésben a socialis áramlatot a földbirtoknak egyenlőtlen megosztása látszik igazolni. Nevezetesen, hogy mig Krassó-Szörényben a földtulajdonosok száma 65,521, Aradban 38,107, addig Békésben a föld csak 21,567 tulajdonos kezén van. Ez a nehány adat, azt hisszük, elég volt a kitelepítés ajánlott orvos szerének, mint Békésmegye agrár viszonyait egyáltalában nem gyógyító megoldás sikertelenségének bebizonyítására. A kitelepítés tehát nem jó orvosság lenne. Békésmegyében nem azért van munkás-elégületlen- ség, mert munkahiány van. Nagy tévedés volna azt hinni. Mielőtt a munkáskérdés orvoslására vonatkozólag kifejtenénk a tenni valókat, kimerítő és helyszíni tapasztalatokból merített okait mondjuk el a munkásosztály állítólagos és vélt sérelmeinek. (Vége következik) Adakozások Kossuth Lajos szobrára. Gyula város polgármestere a képviselő testület határozata folytán gyűjtő iveket bocsátott ki Kossuth Lajosnak a fővárosban emelendő szobrára. A gyűjtés eredménye időközönként lapunkban nyilvánosan fog közöltetni, és azt az alábbiakban folytatjuk : Dutkay Béla ur ivén: Gyulavárosa 100.— Dutkay Béla 5.— Összesen: 105.Dobay János ur ivén: Dobay János és családj a 10.— Kocsis Károly 2.— összesen: 12.— Fivár János ur ivén: Pivár János í.— Túry Ferencz — 04 Kovalszky József í— Petik József — 04 Finta Ignácz 1.— Werner József —.04 Gyulafi Endre 1.— Laukóczy József —.05 Hirt Antal í.— Schwarcz József —.05 Biró Ferencz —.10 Körös Béla —.10 Goldstein Dezső —.10 Róth János —.05 Goldmann Miksa —.10 Heczler Sándor —.04 Zámecsnik Károly —.10 Leopold Sándor —.10 Dóczi Béla —.10 Prag Ferencz —06 Hanzsala Péter —.20 Fiuk Károly —.10 We8zfried Dezső —.10 Dutkay Béla 1*— Iván Romulus —.10 Sál István —.80 Goldmann Ferencz —.10 Moldoványi István —.20 Fikker Ferencz —.20 Hasas János —.10 Csiszár Sándor —.20 Bezsán Valér —16 Schmidt György —.10 Berényi Antal —.10 Bagi Károly —.10 Kohn Z8Ígmond —.60 Kohn Kálmán —.10 Kohn Samu —.25 Hegedűs Lajos —.10 Niedermayer Béla —.10 SzilvásSy Zoltán —.04 Bak Emil —.10 Licska Lajos —.20 Engel Jenő —.10 Kiss Károly —.10 Barabás István —80 Török István —.08 Kovalszky Bobért —.20 Schillinge!’ Emil —.05 Beisz Géza —.06 Kovács Mihály —.05 Varga Péter —.08 Puskás János —.05 Szabó Béla —.15 Kocsis Lajos —.06 Kohn Samu —.10 Osváth Pál —.05 Rubás József —.10 Kimpian János —.04 Molt Károly —.10 Fehér Kálmán —.04 lllich József —.10 Mogyoróssy Sándor —.10 Bordé István —.10 Berndt Károly — 05 Bócz Kálmán —.10 Hencz Endre-.10 Fischer Ferencz —.05 Weisz Ignácz —.05 Reisz Zoltán — 04 Ehrlioh Géza —.20 Fehér Lajos —.08 Frailer Jenő-.10 Tarkó Lajos —.05 Nádházy Lajos —.20 Összesen: 13.48 Eddigi gyűjtés eredménye: 740.88 * A felhasznált adatokat belusi Baross Károly »Magyar- ország Földbirtokosai* czimü művéből vetyük^
