Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-24 / 25. szám

25-ik szám

Gyula, 1894. június 24-én

XIII. (XXVI.) évfolyam.

i

Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak viasza.

Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 I 25 »

Egyes szám ára 10 kr.

«urft “uro

m*.

Társadalmi és közgazdászati hetilap

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: üo’bSLsr János.

Eladó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyilt-tér sora 10 kr.

L__—.....................M

Hi

rdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fűrdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza /., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1.

Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon,

A miniszteri leirat után.

i.

Már lapunk múlt heti számában megemlékeztünk a kereskedelmi miniszternek az állami transversális út ügyében Békésvármegyéhez intézett rendeletéről, melyről ismételteken konstatáljuk, hogy az majdnem egytől egyig mereven visszautasítja a vármegye által hangoztatott óhajokat, amely óhajaink pedig nem voltak partikulárisak, hanem épen azt az országos közérdeket képviselték, amelynek figyelembe vétele első sorban a kereskedelmi minisztert kötelezte volna, ki azonban saját eredeti s helyes konczepcziójának elejtésével — nem tartózkodunk nyíltan megírni — partikuláris érdekek kedvéért a közérdeket feláldozza.

Az embernek arczába szökik a vér, a midőn azt az indokolást olvassa, amellyel a miniszter az eredetileg pedig épen általa tervezett nagy-zerindi útiránynyal szemben most az erdőhegyi útirány jogosultságát próbálja igazolni. Akik, mint mi békésmegyeiek, a viszonyokat, a forgalom érdekeit legközvetlenebbül ismerjük, megdöbbenéssel kérdezzük, hogy igazán vastag tájékozatlansággal vagy pedig czinizmussal állunk-e szemben ? de bármennyire óhajtanánk, sehogy sem tudjuk a két eshetó'ség közül az elsőt, t. i. az enyhébb beszámítás alá esőt feltételezni.

Denique bebizonyult most is, amit régóta fájdalmasan tapasztalunk, hogy legmostohább gyermeke az országnak Békésvármegye. Egyike a legnagyobb adófizetőknek és- nincs sem a közgazdaság sem a kultúra szolgálatában álló egyetlen egy intézménye sem, melyet az állam tartana fen; annálkevésbé olyan, amelyet az állam kreált volna. De amellett mintha különös öröme telnék minden miniszternek benne, valóságos kedvtej&jz* áiva.

A kinek a földön már senkie sincsen Kire nem vigyáz más egyedül az Isten Kinek lépte nyomát a bánat kíséri Kinek földi útját napsugár nem éri Kinek a kikelet uj fájdalmat állít Jeltelen sirokra szórván le virágit Kire az otthonnak örömi nem várnak,

Azt hívjuk, azt mondjuk mindenütt árvának.

Mert nincs puha fészek, az idő lehordta Mert nincs anyai szó, megszűnt édes volta Mert nincs apai szó — a komolyra intő, Némaság van helyén, bánatba merítő.

Az a mosolygó ég olyan messze, messze Föltalálni útját, élte elég lesz-e ?

És ha föltalálja, kétkedőén várja Megfejtését annak : Jut-e oda árva ?

Kiket átölelnek szülői karok, ti Nem tudjátok, mit tesz árvaságra jutni Hány szív zárul itt be, nagy temető már a . . . Ott pifien az élet minden boldogsága.

A csillagsugár is, mely a földet éri A szülék s az árvák szeretetét méri,

És mint a keservnek se hossza, se vége Mélyen hat a földbe, s száll a magas égbe.

Otthont nem találhat, fájó minden emlék,

Jobb volna talán ha kőszoborrá válnék,

Egy virágszirom csak, asztal, ágy, az ablak, Még a lomha gyom is, mit az utón hagynak,

A kicsiny porszem is, mely ott ül hiába,

Még a fél homály is a háznak zugába:

Fájó érzelemnek visszanéző fénye Átszürődik lassan a végtelenségbe.

És ha nő a gyermek fiatal hajtása,

A lezuzott fának megszűnt gondozása Tarló föld leszen csak, nincsen többé, nincsen A ki az erényből jó magokat hintsen.

A mik az életnek botlásától óvnak,

Nagy ott a hiánya a szülői szónak 1

léssel üldözik és ütik Békésvármegyót, és ha olykor megtörténik — amint az elkerülhet- hetlen — hogy Békésvármegye közérdeke akármelyik szomszéd vármegye élén álló hatalmi klikk érdekeivel ellenkezésbe jön, hasztalan van napfény igazunk, hasztalan képviseljük mellesleg még a szomszéd vármegye érdekelt lakosságának igaz érdekeit is — mint épen az úthálózat kérdésében keserves alkalmunk volt mindig tapasztalni — a mi igaz Ságunknak, a mi érdekünknek mindig meg kell buknia.

Ne tessék rajta csodálkozni, hogy a köz- gazdasági elégületlenségnek gyúpontja épen Békésvármegye. A magas kormány ismételjük — nem hogy nem tesz érdekünkben semmit sem, hanem — mint ez esetben is teszi — határozottan meggátol bennünket abban, hogy közgazdaságilag lepődjünk.

Gyula, Békés és Csaba városára nézve például valóságos fejlődési kérdés az arad- megyei Lunknsággal való közvetlen forgalomba lépés. Ennek egyetlen módja a gyula- nagyzerindi út kiépítése. A kereskedelmi miniszter, mintha egy isteni sugallat szállta volna meg, meg is tervezi és daczára annak, hogy a miniszter urak minden más körülmények között, és különösen akkor, ha nincs igazuk, a legritkábban engedik magukat ka - paczitáltatni és mereven ragaszkodnak első konczepcziójukhoz, egyike épen most, amidőn pedig az eredeti tervezetben megtalálta a helyes utat, az első aradmegyei hatalmi klikk első informácziójára rögtön elejti az egészséges, jó tervet és nem hogy nem hajlik a könyörgésünkre, hanem ő excellencziája még mód nélkül fel is van ingerelve Békésvármegye ellen, amiért az elég vakmerő őt arra kérni, hogy ne áldozza fel Aradvármegye magyar községeinek létérdekével teljes ösz- hangban levő forgalmi érdekét olyan nem

Jaj! mert aki árva mindent, mindent vesztett.

Nem! Vigaszul talál egyet — a keresztet.

Nagy család az ember, sok benne a jó, rósz,

Hány van, ki szív helyett durva követ hordoz S a mit meg nem lágyít semmi esdő szózat Könyörtelen, soha, soha meg nem olvad.

De van a ki gondol az árva gyermekre Ne hogy burján legyen a szemétre vetve,

Nagy munkája nyomán, nagy eredmény támad Büszke lehet reá e humánus század.

Ember a ki látod s tudod mi az árva,

Jöjj, segíts, könyörülj, áldó kezed várja Töröld le arczárói a fájdalom könnyét,

Teremtsd meg szivében a jóságnak gyöngyét,

Alkoss az erénynek oltárt, erős várat.

Legyen áldást osztó e humánus század,

Jöjj, segíts, könyörülj, szükséges az itten, Emelkedjél, fel, légy nagy, mint az Isten.

Dús LászlóSzí nla.á,zVáltozatos műsor, helyenként gyenge, de egészében jó előadás, két jutalomjáték es folyton telt ház: ez jellegzi röviden a múlt hét színházi történetét.

Cserny Berta, a társulat drámai szendéje szombaton Francillont vette jutalomjátékául. Sajnálatos indispositiója nem engedi meg, hogy e különben jó szerepével foglalkozzunk. Megemlitjük azonban, hogy a művésznőt tisztelői 2 hatalmas csokorral lepték meg.

A többi szereplők, daczára, hogy a czím- szerep crealójának indispositiója reájuk is zavarólag hatott, ha kitűnőek nem is, de elfogadhatók voltak. így például Kiss Irén Schmithné szerepét kellő finomsággal és előkelőséggel adta. Rózsahegyi az ügyvédsegéd kis szerepét gonddal alakította. Egészen jó volt Bács (Riverolles) és elfogadható Pethes Lucien szerepében. A kis Takács Jolán (Anette) ezúttal is több igyekezettel mint sikerrel végezte naiva helyettesi tisztjét.

magyar községek kedvéért, amelyek különben is vasúti állomások, és amelyek a kóutat sem nem kérték, sem arra rászorulva nincsenek.

De mielőtt teendőinkre nézve nézetet nyilvánítanánk, adjuk a miniszteri leiratot szó szerint, amint az a vármegyéhez megküldetett:

Békésvármegye közönségének Gyulán.

A Duna-Tisz 1 Körösközi alföldi transversális müút közigazgatási helyszíni bejárásának vezetésé vei a folyó évi márczius hó 12-én. 19101. szám a. kiadott rendeletéin értelmében megbízva volt Abo- nyi Emil miniszteri tanácsosom folyó évi május hó 20 án kelt jelentésével felterjesztette hozzám az ezen bejárásról felvett jegyzőkönyvet, az annak alapjául szolgált műszaki műveleteket s a bejárás eredményeiről szerkesztett bizottsági javaslatot.

Midőn a bejárási jegyzőkönyvben foglalt kö zős megegyezéssel létrejött megállapodásokat ezennel -jóváhagyom, s a jegyzőkönyvnek azon részét, mely a transversális műútDak a Czim által képviselt törvényhatóság területén átvonuló szakaszára vonatkozik, •/. a. másolatban idemellékelve a Czim- nek tudomás végett kiadom, egyszersmind a bejárás alkalmával függőben maradt kérdésekre és elő terjesztett kérésekre nézve pedig elhatározásomat következőkben közlöm :

1. Öcsöd község határában az 0—L65, valamint a 10‘15—1258 km. közt a műút iránya a bejárás alkalmával akkép állapíttatott meg, hogy az, az ezen szakaszok mentén fennálló úgynevezett báboczkai és horgai védtöltések mentén, nem a töltésekre, hanem azok mellé helyeztessék.

A 10 15—12-58 km közti útrészre vonatkozólag a megállapított és fentérintett irányvezetést fogadom el, mivel czélszerüségi és forgalombizton sági indokokból a védtöltés koronájának a műút czéljaira való felhasználását nem tartom megengedhetőnek.

Azonban a 0—1-65 km. közti útszakaszra nézve, melynél az e helyen tervezett Körös átmetszés és végleges védtöltés munkáinak befejezése esetére a mostani védtöltés feleslegessé fog válni s kellő leszállítás vagy Ieásás mellett a műút vezetésére czélszerüen felhasználható lesz, elhatároztam, hogy annak építése egyelőre függőben hagyassák.

Vasárnap A szökött katonát, Szigligeti remek népszínművét adták zsúfolt ház előtt, egyöntetű, összevágó előadással. A szereplők egytöl-egyig jók voltak. Megemlitjük mégis Locsareknét, ka- czagtató játéka és Rózsahegyit (Lajos) III. felvonásbeli sikerült maszkja révén ; az ének részeket illetőleg pedig Galyassy Paulát (Julcsa), kinek csinos dalait, mint pl. az I. felvonásban Rózsa- hegyivel énekelt kettős es (Ej haj nem bánom), búcsú dalát, továbbá az I. felvonás fináléjában Földváryval énekelt dalát, végül a III. felvonásbeli »Volt nekem egy szép szeretőm“ kezdetű dalát szűnni nem akaró tapssal fogadta s meg- ujrázta a közönség.

Remek és az est fénypontja volt a Kozma és Földváry által a siralomházban énekelt »Kalapom szememre vágom“ dal, amely szintén frenetikus tapsvihart aratott. Péchy Kálmán a jegyző, de főleg az iparlovag Gémesit nagyfokú könnyedséggel és természetességgel adta.

Eétjőn Richard király szöktetése ment, amelyben Kozmának (Richard) és Pethesnének (Feliczia) ismét jó alkalmuk nyílt újabb levelet fűzni habáraikhoz. Az első felvonásbeli szerelmi kettősüket lelkes tapssal köszönte meg a közönség. Csinos volt Gallyasy Paula és Rózsahegyi (Rózsi és Blondel) duója a II. felvonásban; valamint a Kozma és Rózsahegyi által a várban egymás után énekelt „Az esti csillagot ha látom“ kezdetű dal.

A komikumot Krémer (Tutz), Locsarekné (Cordula) és Tisz&y Dezső (várparancsnok) képviselte.

Tiszay alakításáról, coupléiról, s játékbeli ügyességéről szólva, csak a közönség véleményét tolmácsoljuk, midőn azt egyenesen páratlannak mondjuk; úgyszólván 6 volt az est hőse, s a publikum nagy része egyenesen az 6 kedvéért nézte meg a darabot. Kár, hogy csak ez egyszer volt szerencsénk hozzá.

Az átmetszés és a tervezett végleges védtöl- tésnek, mely időben leendő végrehajtása tekintetében egyidejűleg megkeresett földmivelésügyi m. kir. miniszter úrtól nyerendő válaszhoz képest fogom a 0—165 km. közti útszakaszon az irányvezetést végleg mégállapitni.

2. A vármegye kiküldöttei által a közigazgatási bejárás alkalmával előadott, valamint a vár- megye törv. hatósági bizottságának a f. évi május 16-án tartott rendes közgyűlésében 114. és 116. kgy. számok alatt hozott s a vármegye alispánja által ugyanazon hóban és napon ugyanazon számok alatt kelt jelentésekkel elém terjesztett határozatokban kifejezett kérelmekre a következőkről értesítem a vármegye közönségét:

114. számú határozatának 1. pontját, melyszerint az alföldi transversális út építési költségeinek rész- legos fedezésére a vármegye terhére általam 145,000 frtban megái lapított megyei hozzájárulási közúti alapja terhére megszavazza, jóváhagyom.

Ugyanezen határozat 2. pontjára nézve utalok a f. évi 16,916. sz. a. kiadott rendoletemben foglaltakra s arra, hogy a törvényhatóságok által a kérdéses czélból felveendő kölcsönök ama részének kamatai és törlesztési hányadai fedezésére, mely a törvényhatóságok hozzájárulásai után fennmarad; megfelelő összeget már az 1894. évi költségvetésbe felvettem s a törvényhozás azt meg is .szavazta. Ezzel a törvényhatóságok a transversális állami ut czéljaira útalapjaik terhére felvett kölcsönök után esedékes kamat és törlesztési részleteknek tárczám terhére leendő fedezése iránt eléggé biztosítva lévén, más törvényhozási intézkedések iránt lépéseket tenni nem szándékozom.

Elvárom tehát, hogy a kölcsön biztosítása iránti intézkedéseiről lehelő legrövidebb idő alatt jelentést teend.

Ugyanazon határozatának 3. pontjára nézve, melyben az alföldi transversális útnak Gyula-Varsámból Erdőhegy helyett Nagy-Zerind felé vezetését kéri, a következőket jegyzem meg;

A nagy-zerindi útirány mellett felhozott azon indok, melyszerint Zerind és vidékének létfeltétele, hogy az u. n. „Lunkaság" erdei termékek elárúsi- tásával foglalkozó lakossága termékeit a gyulai vásárra szállíthassa s ott értékesítse; részint Bé- késvármegyénck égető szükségét kielégítő nemzetKiss Irént (Irmentraut) ezúttal sajátságos — naiv — szerepben láttuk. Megemlitjük ez alkalomból, hogy a kisasszony ugyan bármilyen eddig látott, egymással homlokegyenest ellenkező zsánerű szerepeket kitünően tölt be, mert mint Irmentraut s mint Schmithné; mint Francziska, Verőn, Leona iejedelemasszony és Monteplat Clorinda, mint Borcsa, s mint Szentirmayné egyaránt sikerült alakítást nyújt; az a rendszer azonban, mely vele ma naivát, holnap intrikust, holnapután társalgási szerepet játszat, a mely hol népszínműben, hol operettben, drámában, vígjátékban szerepelteti, az a rendszer nem tesz szolgálatot sem neki, sem a közönségnek ; mert hogy csak egy példát hozzunk fel, bármily igyekezettel s tegyük hozzá sikerrel is játsza a kisasszony a Becsületben Leonát, a közönségnek mégis erőszakot kell magán tenni, hogy eltörölje, hogy fel ne idézze emlékében Francziska kaczagtató komikumát, s hogy ebből folyólag egyes jeleneteknél hacsak egy pillanatra is el ne kaczagja magát. Nagy érdeme mindenesetre Kiss Irénnek, hogy ezt nem engedi megtörténni, s hogy e bámulatos sokoldalúság soha cserben nem hagyja, mindazonáltal az erők és tehetség e széttorgácsolása reá és művészi pályájára csak káros lehet.

Kedden A 231. czikk ment a silány darabhoz méltó gyenge előadásban. Cserny Berta (Hermine) úgy látszik állandó indispositióval küzd, mert ez este sem volt képes felmelegiteni a közönséget. Kitűnő egyedül Krémer Jenő (La Verpilliere) volt, mig a többi szereplők, talán még Péchyt véve ki, meglehetős színtelenül játszottak.

Annál sikerültebb, valóságos műélvezet volt a Becsület szerdai előadása. Sudermannak, az Otthon és Sodorna pusztulása szerzőjének e merész vonásokkal megrajzolt és rideg igazságokat tartalmazó darabja szép és intelligens közönséggel tölté meg a termet.

japunU: azúmaBoz fél iv melléklet van csatolva.