Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-27 / 21. szám

21-tk szám

Gyula, 1894. május 27-én

XIII. (XXVI.) évfolyam.

Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök.

Kéziratok nem adatnak viasza.

Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr.

Társadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToa<3r Tá.M.Qg,

Xiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

! Nyilt-tér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schivarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fürdő-utcza 4„ Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütő-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza l, Beuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1.

Tenczer Gyula Szerecsen-utcza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon.

Kossuth Ferencz köszöneté.

Turin, május 24. 1894.

Békésvármegye tisztelt alispánjának

Gyula.

Nagyságos uram!

Mély gyásznapjaink harmadik napján érkezett nagyságodnak távsürgönye, melylyel Békésvármegye részvétét tolmácsolta nagy fájdalmunkban.

Az óriási csapástól eredő körülmények nem engedték, hogy ezelőtt kifejezhessem hálás köszönetemet öcsém és magam nevében, most azonban bár késedelemmel, de annál melegebben óhajtom ezen kedves kötelességemet tejjesiteni.

Az Önök részvéte oly helyről jön, melyhez nagy nevek emlékei vannak kötve, a hajdani Békés-Gyula vára látta a honfoglalást követő időszakot, a megye székhelyének egykori urai Maróthyak, a Hunyadyak, a nagy Corvin János felelevenednek emlékemben, a mint megyéjükre gondolok.

Magyar ország története, dicső és sokszor szomorú történet! mikóp fogsz írni azon magasztos alakról, kit oly mélyen gyászolunk ?

E kérdésemre felel a részvét, felel a szeretet, melyek mint óriási áradat elárasz- ták az egész országot akkor, midőn a szabadságnak két világrész által ünnepelt apostola eltűnt az élők sorából.

A legmélyebb tisztelettel

Kossuth Ferencz.

A békésvármegyei régészeti és művelődés történelmi egylet.

Lapunk alábbi helyén közöljük a békés- megyei régészeti és művelődés történelmi egyletnek közgyűlési meghívóját; a közgyűlés vasárnap juniús hó 3-án tartatik meg Gyulán a megyei székház kisebb termében.

A gyűlésnek az idén korábbi megtartását szükségessé teszi az, hogy alakulásától kezdve két évtizeden át elnöke, támogatója

fÍI©1A

Álom.

(Vége.)

A „pubi“ józan, komoly fiatal ember volt, nem is illett rá ez az elnevezés, de mert Rózsi úgy nevezte, mi is úgy hívtuk.

A mamák általában azt mondták rá: „jó fiú“ s nagyon szerették, mi is szerettük, mint egy jó barátot.

Udvarias fiú volt, mindent megtett értünk, Rózsi azt állította, hogy értem többet és szívesebben, mint másért s pajkosan úgy nevezte: „az Olga rabszolgája."

Gyakran átjött hozzánk Rózsiékkal és egyedül is.

Egy késő őszi napon — soha sem felejtem el — egyedül ültem szobámban, nagyanyám délutáni álmát aludta. Én átengedtem magam a merengésnek, szőttem azokat az aranyos álmokat, a milyeneket csak fiatal lényok phantasiája teremthet. Nem vettem észre Jenőt, csak köszönésére rettentem fel.

— Egyedül, Olga?

— Nagyanyám alszik, szóltam halkan, a szomszéd szoba félig nyitott ajtajára mutatva.

Társalgásunk is halk volt, hogy ne zavarjuk nagyanyámat s engem ez a halk, bizalmas csevegés eddig nem ismert, édes elégedettséggel

és jórészben buzgó fentartója Gőndöcs Benedek apát, gyulai lelkész ez év elején elhunyt; és igy a közgyűlés egyik legfőbb tárgyát uj elnök választása fogja képezni.

A boldogult elnök elhalálozása óta a gyűlés megtartása már márczius hó 26-ára el volt határozva s arra a meghívók szét is küldve, de azon időben a nemzetet ért súlyos veszteség a közgyűlés megtartásának elhalasztását tette szükségessé s igy maradt ez a fent jelzett napra.

Mint említők: a közgyűlés legfontosabb tárgya az uj elnök választás lesz s igy annak mentői népesebb s ezáltal érdeklődőbb lefolyását óhajtnók. Hozzá vagyunk ugyan szoktatva a múltak tapasztalataitól, hogy az egyletben az évi rendes közgyűlések iránt csak ott van érdeklődés, a hol azokat évenkint felváltva tartják és Gyulán is csak akkor van nagyobb érdeklődés a vidéki tagok részéről, ha az, esetleg a megyei közgyűlés első napjának délutánján tartatik meg. Ez az eset most nem forog fen, a tavaszi megyei közgyűlés után vagyunk, uj megyei közgyűlésre tárgy nincs s igy alig hisszük, hogy az egyletnek vidéki tagjaihoz szerencsénk lehessen.

Pedig a régészeti egylet jövő fenállá- sának biztosítása sürgős és szükséges. Az egylet szellemi működéséről évek óta évenként életjelt ád ugyan, de az anyagi támogatás már rég’ ideje nagyon is elmaradt, folyton és fokozottabban kevesbedik, úgy, hogy az egyletnek jövő fennállását ily közöny mellett veszélyeztetettnek látjuk.

Yolf idő, midőn a tagok száma a hatszázat meghaladta, most már a kétszázat sem éri el. Az apadás oka számosaknak, és különösen az idősbb nemzedéknek elhalálozása, egyeseknek, anyagi romlása, a legtöbbnek pedig közönye; hogy ily helyzettel és kilátásokkal szemben a jövő az egyletre nézve nem igen biztató, azt — sajnos — de he kell ismernünk; hogy az egylet a fentebb vázolt helyzetben a jövő bizonytalanságának stádiumában van, azon vitatkozni nem lehet; beszélni is a közgyűlésen

árasztott el. Beszéltünk Rózsiról, szerelméről, boldogságáról.

— És maga? Magának nincs szerelme, senkit sem szeret?

Oly hangon volt ez kérdezve, hogy meglepetten néztem Jenőre s arcza elárúlta, hogy nem a bizalmas barát kíváncsisága, hanem egy más komolyabb czélzat kérdezteti ezt vele, olyan mohón leste szavaimat.

— Nem, nem vagyok szerelmes, — feleltem zavartan.

Aztán nem tudom, hogy történt. Jenő beszélt szerelméről, melynek tárgya én vagyok, hogy boldogan, elégedetten fogunk élni birtokán, a kis faluban, nyugodtan, csendesen. Világunk lesz a szív, édes gyöngéd szeretetet lehelő világa. Elvonultan élünk szerelmünknek, mert ez az igaz boldogság soká beszélt és kért, hogy feleljek s én nem tudtam szólani.

Hangjában a szeretet lágy zenéje szólt, mely hivatva van a szívig hatni.

Szívemig ért, de visszhangra nem talált.

Az én álmom más volt.

Az ő érzelme félig szerelem, félig becsülésen alapuló önzetlen szeretet volt s én ezt akkor nem tudtam megbecsülni. Én csak szerelemről álmodtam s az én álmom nem ilyennek mutatta azt.

Az ő szerelme szép volt, mint a hajnal pirja. csendes, nyugodt boldogságot ígérő. De az én álmom mást rajzolt elém: fényes, alkony nélküli forró napot, melyen a tüzes napsugarak a szeC8ak arról lehet nézetünk szerint, hogy jövőben mi a teendő, hogy a mai helyzeten változtassunk, mert igy maradva nem felel hét meg az egylet maga elé tűzött czéljának, rendeltetésén ek.

Az újabb Bókésvármegyének a múltból vajmi kevés, vagy talán semmi történelmi öröksége nem maradt. A török világ előtti és alatti kort részben az egyletnek húsz éven át megjelent évkönyvei világiták meg, de csak részben; — az országos és egyes családok levéltáraiban, 6Őt a külföldön is kellett kutatni még azt is, hogy volt e ne- gyedféi' századdal ezelőtt Bókósvármegye; a kutatás pénzbe került és pénzbe kerül még a jövőben is, mert senkitől sem lehet kívánni azt, hogy szerény anyagi viszonyait feláldozza a köznek. — Évkönyveink eddigi évfolyamaiból meggyőződhetünk, hogy mindazt, a mi történelmi múltúnkra vonatkozik idegen helyen, egyes nevesebb családaink levéltáraiban találtuk meg, megyénkben a múlt századokat csak egy rom, és itt-ott a nép ajkán lebegő kétes hagyomány jelzi; pedig mennyi felderített, de anyagi viszonyainknál fogva ki nem aknázhatott történelmünk hever még elszórtan nemcsak hazánkban, de a külföldön is, melyekről biztos tudomásunk van, de birtokába nem juthatunk.

Azért jelezzük a közeledő elnök választást a legfontosabb tárgynak, de egyúttal jelezzük azt is, hogy a kit a bizalom az elnöki állással megtisztel, feladatának teljesítésében nemcsak képességgel, de erős akarattal, szilárd elhatározással és oly befolyással is bírjon, hogy e téren az évek óta tapasztalt közönyt megtörni s az egyletet két évtizeddel ezelőtti virágzására felemelni képes legyen, vagy ezt tenni minden erejéből megkísérelje.

Dobay János.

Az állami kó’út.

A vármegye tavaszi közgyűlésének az állami transversális kőútra vonatkozó határozatát az ügy közérdekű voltánál fogva egész terjedelmében közöljük.

relmes légrétegek ölelkezéséből tündérszép délibáb támad.

A Jenő szelíd szavai s az a nyugalom, melylyel a boldogságról, szerelemről beszélt, úgy hatottak reám, mintha le akarná vele rombolni álmomat, hogy soha se teljesülhessenek s én fellázadva, kipirultan éreztem, hogy azt nem engedhetem.

Jenő azt hitte, érti zavart hallgatásomat, tudja mi festi pirosra arczomat, gyöngéden meg- szoritá kezemet 1

— Feleljen Olgám!

Engem sértett bizalmaskodása s csaknem érdesen mondtam:

— Hagyjon magamra, soha sem lehetek az öné, nem szeretem.

*

$ *

Igen, igy történt: én eldobtam egy becsületes, tiszta szívet, egy álomért s álmodtam tovább.

A mi ezután következett, csak röviden írom le, még fáj az emlékezés.

A Rózsi vőlegénye megérkezett s én lettem menyasszonya.

Azt hittem álmom ment teljesedésbe, midőn szerelemtől izzó szavai mámorba ringatták lel- kemet.

Boldog diadalérzet töltötte el szívemet s önző boldogságomban nem gondoltam arra, mit érezhet Rózsi, kit vőlegénye elhagyott értem.

Én csak azt éreztem, hogy boldog vagyok, ime itt az eszmény, ki érettem széttépte az akaA határozat a következő :

1. A 145,000 frtban megállapított megyei hozzájárulást a törvényhatósági bizottság méltányos alapon : megállapítottnak találja, s ennélfogva azt elfogadja s a vármegyei közúti alapból az alföldi transversális út építési költségeinek részleges fedezésére megszavazza.

12- Jólehet gazdaságosabbnak tartotta volna a törvényhatósági bizottság, ha az állami út építési tőkéjét a keresked. miniszter ur mint állami kölcsönt biztosítja, a mely módon kétségtelenül olcsóbb kölcsönhöz jutott volna az állam, mint a megyék közvetítésével: mindazonáltal, minthogy kétségtelenül fontos okok pótolják az állami kölcsönök szaporítását, s másrészt tekintettel arra, hogy a napyméltóságú m. kir. kereskedelmi miniszter ur f. ó. 16916. ez. leiratában kötelezi magát a tőke es kamat törlesztések mindenkori fizetésére, s ezek fedezetéről már költségvetésileg is gondoskodott, a törvényhatósági bizottság belé bocsátkozik az előirt szükséglet kölcsön utján való biztosításába, feltételül tűzi azonban ki, hogy a tőke és kamat törlesztések a kölcsön fennállása alatt a mindenkori kereskedelmi miniszter által saját tárczája terhére fedeztessenek s kívánatosnak véli, hogy ez törvényhozásilag biztosíttassák, valamint, hogy az építendő út a kölcsön teljes letörlesztéseig okvetlen mint állami út kezeltessék.

A kölcsön kötvényi biztosítása tekintetében a kővetkező közgyűlési szám alatt tétetnek meg az intézkedések.

3. Rendkivül szükségesnek tartja továbbá a törvényhatósági bizottság, hogy az út a nagy méltóságú m. kir. kereskedelmi miniszter ur eredeti tervezete szerint, ne Erdőhegynél, hanem Zerindnél kötessék be a fennálló állami útba. Enélkül ugyanis az egész ut elveszti Békésvármegyére nézve azon fontos jelentőségét, melylyel kezdetben birt, s igy közönséges úttá válik, mig a zerindi bekötés mellett az út nemzetgazdasági jelentőséggel birand, s a szűk helyi érdekeken kívül magasabb érdekeket elégít ki. Ugyanis Zerind és vidékének, mely vidék Aradvármegye felső- és Bihervármegye alsó részéből áll, forgalmi góozpontja: Gyula s általában Bé késvármegye; és ezen erdei termékek elárusitásával foglalkozó vidék terményeit a rendkivül forgalmas gyulai vásárra és Csabára, Békésre szállítja, hol azok a békésmegyei többi községek lakosai részéről is mindig biztos vevőt találnak. Ekként az erdőségekkel nem biró Békés vármegy ének rendkivül fontos nemzetgazdasági érdeke, hogy Zerind vidéke terményeinek megszerzésére lehetőség biztositassék számára, másrészt * Zerind vidékének létfeltétele, hogy az egyetlen jó piaczát képező Békésvármegyével műúttal kötessék össze. Ez oly fontos érdek Békésvármegyére nézve, hogy anélkül az út vonadályúl szolgáló köteléket, hogy a boldogság legmagasabb régiójába vezessen.

Fanatikus bizalommal hittem hűségének s a szavaknak, melylyel az én álmom szerint festette a szerelem gyönyörteli érzelmeit.

Nagyanyám ellenezte viszonyunkat, s én küzdöttem szelíd szavai ellen, s mert boldognak látott, hamar ki tudtam nyerni beleegyezését. Most is olyan szeretettel simogatott, mint mikor tépett ruhával tértem meg kóborlásaimból. És talán ő sem hitte, hogy most a tövisek szívemet fogják megtépni.

Pedig úgy lett.

Rózsit elhagyta érettem, mert gazdagabb voltam, s engem egy másért, mert az előnyösebb parthie volt számára. Szív, szerelem P

Önzése mit törődött azzal?

Hogy ezt ily szárazon, egyszerűen, minden szépités nélkül le tudtam Írni, bizonysága annak, hogy már felébredtem; álmom szétfoszlott s én tiszta szemmel nézek a múltba vissza, olyannak látva, porba hullott eszményemet a milyen .* léha, érdekhajhászó férfinak.

Jenőt nem láttam többé, kerül s most vágyva gondolok arra a boldogságra, a mit ö Ígért, s a melynek örökre vége s a mit nem kérhetek egy eldobott, eltiprott szívért.

Rózsi megbocsátott nekem; hisz’ sorsunk közös. Együtt, egyért temettük el ábrándjainkat s a boldogságot, mely csak álom volt s eltűnt örökre 1

Técsyné-Dubányi Erzsi,