Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-22 / 16. szám
lG-ik száaia. Gyula, 1894. április 22-én XIII. (XXVI) évfolyam Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak viasza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 | 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi ás közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDoToa,y János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, Hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcze 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein liernát fúrdö-utcza 4., Uaasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza l, Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-utcza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Az állami kőtit. II. A Gyula-nagyzerindi útirány mellett kérvényeztek Nagy-Zerind és Fekete-Gyarmat községeken kívül Fekete-Bátor, Baji, Ant, Illye s Tamásda biharmegyei, továbbá Micske, Ágya, Vadász, Simonyifalva, Talpas és Bél- Zerind aradmegyei községek is. Ezen községeknek a kereskedelmi miniszterhez intézett közös kérvényét támogatják Báró Bors, Báró Wildburg, sőt — ami alig volna feltételezhető, pedig a helyi viszonyok ismerete után egészen természetes — József főherczeg kis- jenei urodalma is, melynek szintén az az érdeke s kérelme, hogy a kőút ne Kis-Jenő- nél, hanem Nagy-Z-nndnél vezettessék az állami útba. Nem vádolhatja tehát Békésvármegyét és a vármegye székhelyét senki sem azzal, hogy más érdekek ellenére akarja saját érdekét érvényesíteni. Sőt ha tisztán érdek szempontjából vizsgáljuk : a nagy-zerindi útirány Békósvármegye, nevezetesen Csabán s Gyulán kívül époly, sok tekintetben még kiválóbb érdeke a fenn elősorolt Nagy-Zerind, Fekete- Gyarmat, F.-Bátor, B:»jj, Ant, Hlye, Tamásda, Micske, Ágya, Vadász, Simonyifalva, Talpas, Bél-Zerind községek és környéke uradalmai & birtokosainak. A miniszteri eredeti helyes tervezettel szemben módosított Gy.-Varsánd-Nagy-Péll, Sikló, Székudvar, kisjenei útirány pedig tisztán egy községnek: Nagy-Péllnek az érdeke. Ez az egyetlen község, amelynek vasútja nincsen ; már Sikló, Székudvarra nézve teljesen mellékes, hogy ne mondjuk felesleges a kőút, mert egyrészről egymással, másrészről pedig Kis-Jenő s Elek-Kétegyházával vasv Visszaemlékezés Dr. Bánfi. Zsigmondira. A férfiú, ki pénteken délben azzal a sötét szándékkal jilt fel Budapesten a két órakor induló gyorsvonatra, hogy Gyulára érve, véget vessen életének és e gyászos tervét végre is hajtotta : sokkal közelebb állt e lapokhoz, semmint első perczben gondolni lehetett, mert először is születésére nézve békésmegyei, másodszor pedig költő és hirlapiró volt, még pedig a legjavából. E sorok Írója, ki az elhunytnak nemcsak rokona, de a szó igazi értelemben vett barátja is volt, ezelőtt négy évvel méltatta az elhúnyt érdemeit, abból az alkalomból, hogy Bánfinak egyik tanulmánya „Alccste és a Mizan tropia“ czimmel megjelent. Nem véletlenség vezette tollát, midőn a mizantrópjáról tanulmányt irt. A legsötétebb mizantropia, melyet az életnek az elhunytra mért számtalan csapása idézett elő, volt az a fegyver, mely őt meggyilkolta; — a tizenkét milliméteres revolver csak mint szolga teljesítette azt, mit felsőbb hatalom parancsolt reá. Dr. Bánfi Zsigmond, ki mint a budapesti második kerületi állami főreáliskola és a kereskedelmi akadémia tanára húnyt el, Gyomin látott napvilágot, hol szülei ez időtájt laktak. Atyja Braun József egyszerű tímár volt, de oly ember, kit becsületességéért és őszinte, egyenes modoráért mindenki szeretett és nagyrabecsült. Gyomén töltötte Bánfi gyermekéveit és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy azok a napok, melyeket mint gondtalan gyermek a porban játszivá itt eltöltött, az ő egyedüli boldogságát foglalják magukban, mert az élet később csak gyötrelmeket, csalódásokat és csapásokat mért reá. Bánfi Gyomén töltött boldog .napjai csakhamar véget értek. Házuk leégett és alapos gyanú volt rá, hogy azt felgyújtották; szülei úttal vannak összekötve. Mellesleg említve : a nagy-zerindi útirány mellett érdekelt és fenelősorolt községek egyike sem vasúti állomás. A kisjenő-gy.-varsándi kőút összeköttetés, a kétegyház-kisjenei vasútvonal kiépülte után a szó legszorosabb értelmében egészen felesleges és a ráfordítandó költség kihajított pénz. Még az az eset sem áll fen, ami Békésvármegyében volna, ha példáúl vasúttal már összekapcsolt községek között kő- útat létesítenénk, mert ilyen kőút Békés- vármegyében legalább a sűrű tanyák közötti közlekedést könnyítené, míg a Varsánd-Péll - Sikló-Székudvar közötti terület túlnyomó része legelő s rét, s az egész útvonalon egyetlen tanya csoport sincs. Mint határozott tényt konstatálhatjuk is, hogy Arad vármegye alispánjának ily körülmények között nem is az volt a budapesti értekezleten intenczióju, hogy a gyulái varsánd kisjenei kőútat építtesse, mint inkább az, hogy a Gyula nagy-zerindi kőút összeköttetést megakadályozza. Az ugyanis speczialis aradmegyei úti politika, mindent elkövetni, hogy a fenebb elősorolt aradmegyei községek, természetes forgalmi központjuktól Gyula s Csibétől mesterségesen 'elzárassanak és hogy ez minél inkább lehetővé váljék, Arad vármegye mindig gondoskodik róla, hogy a nagy-zerind-gy.-varsándi hosszú útvonal czélzatosan a legrosszabb karban tartassák, amint hogy tényleg tartat! k is. A kereskedelmi miniszternek eredeti terve, mely a varsánd-zerindi kőútat karolta fel, Aradon páni ijedelmet keltett. Aradvármegye alispánja a miniszteri értekezleten — noha vármegyéjétől még akkor nem kapott rá mandátehát elhatározták, hogy elköltöznek onnan, hol egész vagyonuk a mások embertelensége folytán lángok martalékává vált. S miután legidősebb fiuk Zsiga, már annyira felnőtt, hogy iskolába járathatták, Szarvasra költöztek, melynek főiskolája igen jó hirben állott. A szarvast főgimnáziumban végezte tehát Bánfi a középiskolákat. Annak akkori jeles tanára Zsilinszky Mihály, a mostani zólyomi főispán; mint első csepegtette a nagytehetségü ifjúba a költészet és irodalom iránt való lelkesedést és az iskola gazdag könyvtárából, melynek Bánfi legséorgalmasabb olvasója volt, mentette első ismereteit, melyeket a tudomány egész kincsesházává egészített ki a későbbi években. A szarvasi főiskolában akkor emelkedett szellem uralkodott. Tanáraik között oly jeles »mberek voltak, kik később országos birüekké váltak, amennyire azonban e sorok Írója mindazok után, miket Bánfitól ez időszakra vonat kozólag hallott, állíthatja; Zsilinszky professzor gyakorolta reá a legmélyebb benyomást. Tanulótársai közzül a mostani gyulai ügyvéd és büntetőjogász dr. Berényi Ármin volt az, kivel Lgszivesebben érintkezett, s kihez utolsó per czéig a legöszintébb barátság fűzte. De a lelkes ifjak egész csapatját rejtették akkor a szarvasi főiskola falai maguk között. Ott voltak többek között dr. Krecsmarik János, ki később a keleti nyelvek ismerője lett és most szarvasi főszolgabíró; ott volt dr. Bácskai Albert, ki sók jó dolgot irt a fővárosi lapok tárczarovatába és a Borsszem Jankóba (most már mint budapesti ügyvéd inkább csak periratokat szerkeszt), és ott volt végül Linde János, a tehetséges fiatal festő, kitől tanulótársai oly sokat vártak. Linde mint egyetemi hallgató később öngyilkos lett és barátaira, kik közzé Bánfi első sorban tartozott, ez öngyilkosság mély benyomást gyakorolt. Sokat vitatkoztak akkor Berényivel az öngyilkosság fölött, sőt — ha jól tudom — czikkeket faj tuniot, — mindent elkövetett, hogy ezt a tervet megakadályozza. Egyéb kínálkozó s lehetséges expediens nem volt rá, mint a teljesen felesleges gy.-varsánd-kisjenöi út kérése. Az, hogy az útirány változtatása épen Aradvármegye minden tekintetben elhanyagolt több magyarajkú községétől üti el a miniszter által már szájukba tett kenyérfalatot, ez a békósmegyei direkt csatlakozástól fázó aradi alispánnak legkisebb lelki- ismereti furdalást sem okozott. És nincs is oka aggódnia, hogy ezen tényéért a vármegye dezavnálja vagy felelősségre is vonja. Arad vármegyének tényleg az az útpolitikája. amelyet Szathmáry alispán képviselt az értekezleten. Ott ki van zárva az, ami Békés vármegyében, hogy a vármegye — mint nálunk a sárréti- s mezőhegyes — szarvasi vasútaknál is történt, — olyan útvonalak építését tűrje, mely nem a megye centrumába, hanem kifelé tereli a forgalmat. Ezért kell a közgazdaságilag Békés vármegyébe gravitáló magyar ajkú Fekete-Gyarmat, Nagy-Zerind, Bél-Zerind, Vadász stb. községek érdekeinek háttérbe szorulni, s leláldoz- tatni. Annyira ismerjük Arad vármegye irányadó férfiainak e tekintetbeni határozottságát, hogy megvagyunk győződve róla, miszerint az esetben, ha a miniszter nem fogadta volna el, vagy ezután elejtené a varsánd—kisjenói útvonalat, (mely Arad vármegyének nem ön- czél, hanem csak eszköz a zerindi útvonal megakadályozására) Arad vármegye, bármennyire érdeke ez nevezett magyar községeinek, akkor is demonstrálna a varsánd - zerindi út ellen és nem törődnék vele, ba az új állami transversális út egyáfalában nem érintené Arad vármegyét, sőt legkevésbé sem lepne Írtak az öngyilkosságról. A konklúzió természetesen az volt, hogy az élet sajátunk és jogunk van a fölött rendelkezni. Ki hitte volna, hogy e joggal Bánfi is fog élni, kihez akkor barátai nak legszebb reményei fűződtek és ki tényleg oly derült égboltozat alatt kezdette meg pályáját, mely igazán a csillagokig ígért vezetni. — Ki hitte volna, hogy e csillagok oly hamar el fognak homályosúlni! A szarvasi főiskola ifjai, kik önképzőkörükben megvitatták a szépirodalmi eseményeket s maguk is Írtak szépirodalmi dolgozatokat, »Zsengék“ czimmel lapot alapítottak, melynek ez időben Bánfi volt a szerkesztője. Itt jelentek meg Bánfi legelső versei, melyek mind mélabús hangon írvák, s melyek kivétel nélkül bánatosak. Kétségtelen, hogy Hánfi ez időben élte át az első szerelem mámoritó napjait. Levelei, melyeket ez időben irt, gyakori kirándulásai, melyeket Gyomára tett, — mind erről tanúskodnak. A leány, kiért lelkesedett, a legműveltebb női lelkek egyike, kire a sors később szintén súlyos csapásokat mért, de ki nemes szivét, nagylelkű gondolkozását mindvégig megőrizte. A rajongó lelkesedés ez időszaka mindenkire nézve elkövetkezik, azonban — fajdalom — mindenkinél véget is ér. Jőnek később is szerelmek, Bánfira nézve is elkövetkeztek, a melyek mellett kevesebbet rajongunk, de annál többet — szenvedünk. De erről később az események sorrendje szerint. A szarvast főgimnázium el végeztével Bánfi Budapestre ment, hol a bölcsészet-egyetem hallgatója lett s mint ilyen, a legkomolyabb tanulmányokkal foglalkozott. Ez idötajban fordította magyarra Lessing „Laokoon“-ját és látta el terjedelmes bevezetéssel. E dolgozat úgyszólván Bánfi első irodalmi kísérlete, melylyel azonban mindjárt mint kész ember mutatja be magát. Lessing Laokoonját csak oly ember fordíthatja, a'ki teljes irodalmi műveltséggel bir; a mellett a bevezetés, melylyel Bánfi J.easing e Korszatneg bennünket, ha a törvényhatósági közgyűlés annak létesítése ellen formaliter tiltakoznék. Tudják és keservesen tapasztalhatták ezt Nagy-Zerind és Fekete-Gyarmat községek is, melyeknek tiszta magyar ajkú lakossága any- nyira el van keseredve Arad vármegye ellen, mely a miniszter által felajánlott falattól el akarja őket ütni, hogy mindkét községben erős mozgalom indult meg a velük szemben mostohán viselkedő Arad vármegyéből való elszakadás és Békés vármegyéhez való csa- toltatás iránt. Ezt a mozgalmat ép oly jogosnak, mint természetesnek tartjuk. Részünkről ugyan nem aspiráltunk volna rá, hogy a nevezett két község és velük együtt természetesen a közvetlen szomszédunkban levő Varsánd is Békés vármegyébe kebeleztessék, de megváltjuk, hogy ha — mint feltételezzük — Arad vármegye semmi áron sem akarja tűrni a minisztérium eredeti konczepcziója szerinti var- sáud—zerindi út kiépítését, ez az esetben csak úgy válik lehetségessé ha Varsánd, F.-Gyarmat és N.-Zerind átcsatolásával a kérdéses útvonal is Békésvármegye hálózatába kerül., mely a varsánd—zerindi kőút felépítésére készséggel felajánlandja azon arányban a költségeket, mint azokat a szarvas—gyulai útrészért kell fedeznie, és ekkor a miniszternek aggálya is elesik a zerindi út létesitheté- sét illetőleg. Ismételten kijelentjük és nincs is okunk titkolózni, hogy bennünket az egész transversális útból elsősorban a gyula n.-zerindi útvonal érdekelt és érdekel. Ennek elveszítéséért egy szemernyire sem kárpótol bennünket a varsánd-kisjenei útvonal, mert a szintén érdekűnk ellenére létesült kisjenőkot alkotó müvét ellátta, oly mély tudományról, fejlett kritikai ízlésről tanúskodik, mely ily fiatal korban jelentkezve, valóban bámulatra kelt. A I.aokoon magyar fordítását Gyulai Pál adta ki az „Olcsó könyvtár*-ban, és Gyulai arról |mindig a legnagyobb elismerés hangján nyilat*, kozott. E dolgozattil Bánfinak mint müforditónak hire meg volt állapítva. Gyulai csakhamar újabb megbízást adott neki, a „Bölcs Náthán* lefordítására is Bánfi nagy buzgalommal látott munkájához. Alig készült el azonban az első jelenetek fordításával, midőn értesült, hogy Náthán fordítását Zichy Antal már befejezte, igy természetesen Bánfi felhagyott a megkezdett munkával. Prózai müvek közzül Bánfi még Lindau Pál „Moliére* cziintt tanulmányát fordította, de nemcsak mint prózai müvek fordítója vált ki, hanem költői müveket is a legkitűnőbben ültetett át a magyar irodalomba. Véleményem szerint csak az lehet költői müvek hivatott fordítója, ki maga is költő és valóban elmondhatjuk, hogy Bánfit a múzsa homlokon csókolta. Mély érzelmei, emelkedett szelleme, tisztult felfogása, nagy lelkű, nemes szíve, melynek párja nem volt, — mind arról tanúskodnak, hogy költő volt, költő a szó igazi értelmében. Mily gyönyörűen ültette át a magyar irodalomba Lenau remek költeményét „Anná*-t, tnely fordítás a Budapesti Szemlében, a legelső magyar folyóiratban, melyet a tudományos akadémia ád ki, látott napvilágot. Lenau-nak több költeményét fordította Bánfi, többek közt a Kétkedők-et és azt hiszem, nem tévedek, ha mélyebb j dentőséget tulajd nítok ama körülménynek, hogy Bánfi éppen Lenau-val foglalkozott oly sokat. Azzal a költővel, kinek költeményét a melankólia lengi át, kinek életében a szerelem oly nagy forduló pontot jelent, kit nagy csapások sújtottak, melyek alatt lelke megtörött és az egykor oly fényes elme elborult -» éppen mint a Banfié I
