Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-04 / 9. szám

Gaszner Pál p. ü. igazgatónak hason minő­ségben Miskolczra való áthelyezése, — melyről már f. évi 1-ső számunkban megemlékeztünk, — időközben befejezett ténynyé vált. Folyó év feb­ruár 20-án érkezett le a p. ü. minisztérium ren­deleté, molylyel foganatosítja O cs. és apostoli kir. Felségének az áthelyezést elrendelő s folyó év január 8-án kelt legfelső elhatározását. Mit veszít Gaszner Pál távozásával Békés vármegye közönsége, annak hivatkozott számunkban kifeje­zést adtunk. Positiv bizonyítékát birjuk annak, hogy jelzett közleményünk a közvélemény hű kifejezése volt. Hiszszük tehát, hogy ez alka­lommal is a közóhajtást tolmácsoljuk, mikor ki­fejezést adunk azon reményünknek, hogy a vár­megyében közszeretetben állott Gaszner Pál hiva­talbeli utóda, Csák György pénzügyi tanácsos ra­gaszkodni fog az elődje által inaugurált s kitűnő­nek bizonyult rendszerhez. Ha szigorú igazság- szeretet, méltányosság, pontos és gyors ügyvitel fogja jövőre is jellemezni a p. ü. igazgatást, ha az ott eddig uralkodó volt udvarias, sőt nobilis modor továbbra is érvényben marad, úgy közbe- csülésben álló tisztikara élén az új p. ü igazgató s rövid idő alatt népszerű tagjává lesz társa­dalmunknak. Ez esetben Gaszner Pál távozása csak a rendkívül szeretetreméltó ember elvesztését s nem egyszersmind rendszere bukását fogja je­lenteni. A p. ü. tisztikar szerdán délelőtt búcsúzott szeretett főnökétől, mely alkalommal Paál István p. ü. ig. helyettes szívből jövő szavakkal ecsetelte a — fejét vesztett család — az árván maradt tisztikar bánatát, melynek mindenkor kedves em­lékét fogja képezni a távozó főnök erélyes, czél- tudatos és a mellett humánus vezénylete alatt töl­tött, eredményekben gazdag ötödfél évi szolgálati idő. Végezetül szerény emlékképen felajánlotta a kebelbeli- és adóhivatali személyzet, valamint a pénzügyőri biztosok arczképeit tartalmazó, értékes díszművet képező albumot. Gaszner Pál láthatólag megilletődve a szeretet ily spontán nyilvánulásától, meleg hangon mondott köszönetét a szép ová- czióért s még inkább azon támogatásért, melyben a tisztikar minden egyes tagja állandóan részesí­tette. Kérte ezen támogatást utódja részére, s kife­jezést adott azon reményének, hogy az alatta meg- honosult jó szellem jövőre is fenn fog tartatni, ajánlotta magát szeretett tisztviselő társainak ba­ráti jó emlékezetébe. — A pénzügyi tisztviselők, nevezetesen a kir. pénzügyigazgatóság, a megye területén levő kir. adóhivatali. s pénzügyi biztosi személyzet levonásával, folyó hó elsején este búcsú­lakomát is rendeztek távozó szeretett főnökük tisz­teletére a „Magyar király“ vendégfogadó emeleti termében, melyen a tisztikar teljes számhan, a községi adóügyi jegyzők s Gyula város adóhivatala küldöttei is képviselve voltak. Az estélyen kezdet­től fogva emelkedett hangulat volt, mely a pohár­köszöntők folyamán természetesen még fokozódott. Elsőnek Metzner Mór p. ü. titkár emelt poharat, körülbelül a következőket mondván: „Uraim! Mély meghatottság vesz rajtam erőt, mikor pedig nem szabad gyöngének lennem, mert társaim bizalma és a mindnyájunk által oly méltán nagyrabecsült igazgató helyettesünk jó indulata engem jelölt ki arra, hogy e búcsú ünnepélyen mindannyiunk ér­zelmének tolmácsa legyen. Nehéz feladat, érzem gyöngeségemet, legyenek elnézők! Lehetnek elné- zők I Ki az önök közül, kinek szivére nem zsibbasztó súlylyal nehezedik a veszteség fájdalmas érzete ? Kivált most! Mikor utolszor tiszteljük körünkben szeretett főnökünket, aki mindig gyámolunk, párt­fogónk is volt; közös bánatunkból én különleges részt is kérek magamnak, főnökünkben legrégibb baráűsim egyikétől búcsúzom. Közös ifjúkorunk kedves emléke nékem e barátsáer, mely némileg talán befolyásolta is társaim bizalmának felém tör­tént irányulását. Ha igy volna, ki kell jelentenem, hogy a barátság jog czimén, bármelyikünk szót emelhetne, mert Gaszner Pál úgy is mint ember, úgyis mint főnök, mindegyikünknek jóakaró, igaz szivü barátja volt! E mai nap —és a mi pályánkon különösen ritka viszony soha meg nem zavarva, ötödfél éven át állott fenn közöttünk! Most, hogy megszakad s a távozóhoz néhány búcsúszót kellene intéznem... képtelen vagyok. Mit mondjak P De minek is mondjam ? Tudod Te jól, érezned kell, hogy -mindnyájunk rokonszenve, hálája és nagyra becsülése kisér.' Viszont tudjuk mi is, hogy Te sem hagyod el bánat és megilletődés nélkül java férfi korod, mindenki által méltányolt, eredményes működésének színhelyét! Azonban sorsunk intézője szóllit, és Te indulsz a szolgálatnak házába és ígé­retnek földjére, mint az irás mondja. Kívánom, hogy szolgálatod legyen kellemes, ami ígérettel pedig adósod még a sors, ne késsék sokáig, adja meg mi hamar a jobbik kezével! De messze a határ és hosszú a pálya! Vidd magaddal útravalóul az idegenbe a mi meleg barátságunkat, a mi igaz szeretetilnket! Isten áldjon! Isten vezéreljen! Az Isten éltessen!!“ A szónok érezhető meghatottság­tól rezgő hangon elmondott szép beszéde leírhat- lan hatást és érzékeny jelenetet keltett, a tiszttár­sak perczekig tartó s meg megújuló lelkes éljen­zéssel manifesztáltak, hogy Metzner Mór szivük legbensőbb érzelmeit tolmácsolta. Gaszner Pál p ü igazgató Metzner Mórhoz intézve szavait kiemelte, hogy méltán történt hivatkozás a barátság jogezi- mére, mert ő az igazgatóság élén töltött időszak alatt vezérelvül vallotta, hogy csak ambicziózus tisztikar élén lehet eredményeket elérni, s mert a személyzet részéről állandóan törekvő becsvágyat tapasztalt, ezt másként nem vélte viszonozhatni mint hogy a személyzet minden egyes tagja iránt baráti érzelmeket táplált és fog táplálni a jövőben is, s mintegy végrendeletképen kötötte lelkére tiszt­viselő társainak, hogy jövőre is ápolják azon szel lemet, melynek közös működésük legszebb ered­ményeit köszönik. Ajánlotta magát további szives jóindulatukba s kivánta, hogy családjaikkal együtt boldogan éljenek. Az ismételten felhangzó riadó éljenek után Bömches Emil számellenőr a szám - osztály nevében emelt poharat Gasznerre, külön­legesen hangsúlyozván a pénzügyigazgatóság és számosztály közötti benső jó viszonyt, amely Gyű Ián előnyösen elüt ama antogonismustól, mit hosz- szú szolgálati ideje alatt másutt tapasztalnia kel lett. Bézy Balázs orosházi jegyző a vármegyei köz­ségi jegyzők nevében és megbízásából, hangsú­lyozva ama lekötelező nyájas modort és méltányos ságot, mely Gaszner Pált a velük való érintkezés­ben jellomczte, fájdalmának adott kifejezést hőn szeretett vezérük távozása fölött, Nóránt István gyulai adótárnok kerekded, szép beszédben az adó­hivatali személyzet hasonérzelmeit tolmácsolta, Vass Imre p. ü. biztos az igazgató kedves családja egész­ségéért, Markovich Ottmár p. ü. titkár pedig a visszavonúlt élete mellett is köztisztelet és becsü­lésben álló Paál István igazgató helyettesre emelt riadó eljenek között poharat. — Pohárköszöntőket mondottak még számosán, melyek közül élénk viszhangot keltett Bömches Emilé, kiindúlva eme tételből, „mit ér a föld, ha azt nem nyilvántartják“ Schäffer György kát. nyilvántartási biztost köszön­tötte fel. Az estély késő éjjeli órákig tartott. Értesítés. Az „országos vörös kereszt-egylet“ gyulai fiók közgyűlése, a mely múlt hó 25-én volt megtartandó, ma délután 3 órakor fog megtartatni a városháza nagy termében. A közgyűlés után pe dig választmányi ülés fog tartatni, a melynek tár­gya az elnök választás. A vereskereszt egylet javára tervezett nagy­szabású tánczvigalmat, közbejött akadály következ­tében folyó hó 17-ikéről márczius hó 31-ikére ha lasztotta a rendező bizottság, mely igy időt nyervén, kettőzött buzgalommal működik közre a bál sikere érdekében. Részünkről az elhalasztást egy szem­pontból különösen előnyösnek tartjuk, nevezetesen az eredetileg tervezett éj után Virágvasárnapjára ébredünk és a nagyhét előestéjét igazán helyte’en dolog bármily mulatsággal elfoglalni. A kereskedők és a kereskedő ifjak társulatá­nak szerdai estélye méltó utódja volt a február I-inelc, mely az abban résztvevőknek feledhetlen kedves emléke. Oláh György m. főügyész nyújtotta ezúttal a magas szellemi élvezetet, egy úgy egészé­ben, mint külön-külön minden sorában fenszárnyaló költői lelkére valló munkálattal: a Hugó Viktori tanulmány idealizálta Ezekiel prófétáról, mely esz­ményképét az ó-kor szellemóriásának költészetéből merített betétekkel, rendkívüli ambiczióval és nagy szeretettel domborította ki s kedveltette meg hall gatóságával, mely élvezettel kisérte a nagy költő s szabadsághős eszményített életrajzát, ki nemcsak a kincsek özönét, nemcsak egy világrészt uraló ha tál inat, de gyönyörteljes boldogságot, szerelmet és családot áldozott fel rabnépe szabadságáért. A fel­olvasás után perczekig tartó lelkes éljenzést és ki­törő tapsokat felolvasás és felolvasó egyaránt telje­sen kiérdemelték. Vacsora alatt Dobay János, a társulat alelnöke köszönte meg Oláh Györgynek szívességét, hogy a kereskedő-társulatot oly szép szellemi élvezetben részeltette. — Felolvasás után egyébként a hagyományos táncz következett, mely a kedélyes társaságot majdnem reggelig együtt tar­totta. A felolvasási estélyen résztvettek, illetőleg megjelentek a notabilitások között: Tallián Béla főispán, Terényi Lajos, Kéry Gyula, dr. Fábry Sán­dor, Kövér László s az egylet tagjai is igen nagy számban. A nők közül: asszonyok: Dr. Berényi Ár­minná, Dr. Berkes Sándorné, Dr. Bárdos Arthurné, Braun Mórné, Braun Vilmosné, Braun Dávidné, Bleyer Adolfné, Czinczár Adolfné, Deutsch Jakabné, dr. Fábry Sándorné, FogI Adolfné, Goldstein Mórné, Horváth Istvánná, Kuszenda Jánosné, Klein Mik- sáné (M.-Berény), Kohn Leona, Kohn Hermanné, Neumann Simonná, ifj. Oláh Györgyné, Reisner Zsigmondné, Reisner Emánuelné, Reisner Edéné, Rosenzweig Árminná, Rosenfeld Márkné, Sándor Albertné, Szmetán Fülöpné, Weisz Mórné és Wolf Zsigmondné Leányok: Braun Vilma, Beck Cornélia, Bleyer nővérek, Braun nővérek, Czinczár Mariska, Goldstein Katicza, Fogl Bella, Kohn Janka, Kohn nővérek, Horváth Gizella, Szmetán Mariska s Stein- feld Luiza. A honvédelmi miniszter Jancsovics Pál kir. tanácsos alispán elhalálozása következtében a be késmegyei sorozó járások polgári elnökéül dr. Fábry Sándor alispán-helyettes mellé dr. Bartóky László helyettes főjegyzőt nevezte ki. Utóbbi a gyula járáson kívül, ahol most folyik az újouczállitás, Orosházán, Békésen és Szarvason fog sorozni. Az egyházpolitikai kérdések érdekében ma tartandó liberális nagygyűlésen a vármegye által választott küldöttségen kivül a vármegye több községéből sokan útaztak fel a fővárosba. A bé­késmegyei küldöttség elnökéül a közgyűlés tudva­levőleg Geiszt Gyulát választotta, de miután ő nem tehet eleget ebbeli megbízatásának, a küldöttséget grf Bolza Pál fogja vezetni. Márczius tizenötödikének megünneplésére a polgári kaszinó s az olvasó-körök megtették a szó kásos lépéseket, nevezetesen a társas lakomára szóló ívek a tagok között köröztetnek. Egyéb moz­galomról ez idő szerint nincsen tudomásunk. A helybeli zenészek bálja, mely február 24-re volt kitűzve, közbejött akadály miatt elhalasztat- ván, ma este fog a Csorvay kávéházban megtartatni. Egy szerkesztő jutalma. A héten tárgyalta a büntető törvényszék Gyulafi Endre (26 éves gyulai polgári iskolai tanár) sajtórendőri vétség ügyét Ne­vezett, mint tudva van, a dr. Frankó László által alapított „Békésmegyei Lapok“ főmunkatársa, majd későbben ugyan e lapnak felelős szerkesztője lett s igy történt, hogy múlt évi szeptember 30 án meg jelent »Fáklya fénye“ czimü vozérczikke politikai zamatu volt, pedig e lap nem volt politikai lap I miért is a helybeli kir. ügyészség által vád emel-’ tetvén 8 az ennek alapján bevezetett vizsgálat és v#g,tárgyad, folytán az 1848-ik évi XVIII. törvény czikkbe ütköző sajtó-rendőri kihágásban mondotta ki bűnösnek, s ezért egy napi államfogházra s ö trt penzbuntetésre Ítéltetett; az ügy felebbezve lett. Halálozás. Hódmező-Vásárhelyről mélyen meg rendítő gyászhirt veszünk. Czégényi Géza ottani vá­rosi mérnök, városunk szülötte, február 28-ikán este hosszas súlyos betegség után meghalt. A rokon !;e“7ö8> életerősnek vélt, hisz alig 40 éves derék férfiú halála őszinte részvétet kelt minden barátjá­ban, de fölötte sújtó hozzátartozóira, kik gyöngéden szerető rokont veszítenek benne. A boldogult vigasz­talan özvegyet és két kiskorú gyermeket is hágy maga után. A halálesetről kiadott családi gyászje­lentés a következő: „Alólirottak a megrendítő gyász súlya által megtört szívvel jelentik a felejthetetlen férj, jo apa, szerető vő, testvér és sógor Czégényi Géza városi mérnöknek clete 39-ik, boldog házas- sága 12-ik evében e mai napon hosszas szenvedés után esti 6 órakor bekövetkezett elhunytát. A drága halott hült tetemei folyó évi márczius hó 2-án dél­után 2 órakor a háznál tartott rövid gyásziraa után az arany temetőben örök nyugalomra helyeztettek. Özvegy Czi-gényi Gézáné Szilágyi Ida gycrmeikeivel Idával és Istvánnal. Id. Szilágyi Gyula és neje Bo­rotvás Lidia mint ipa és napa Czégényi Lujza Uj- falussy Gyuláné férjével és gyermekével. Czégényi Ida özvegy Szabó Jánosné gyermekeivel Czégényi Mária, Frankó Döméné, mint testvérei Id. Szilágyi Gyula, mint sógora.“ A hét elején a majdnem két héten tartó zord időt tavaszi langyfuvalom váltotta fel és most mái nagyobb reménynyel tekintünk márczius hónak eléje. A félbenmaradt szántást és vetést újból megkezdet­ték és most kettőzött serénységgel folytatják gaz- dáink, a kik különben meg vannak elégedve a.; időjárással; különösen pedig a keddi havas esővel melyre a hihetetlenül száraz földnek nagy szüksége volt, sot a lehűlloltnál három annyi csapadék sem ártott volna. Öngyilkosság Február hó 26-án Farkas Mária 17 éves cseléd phosfor oldatot ivott, s jóllehet, szülei ezen tettét idejében észrevették s igy orvosi segélyt is gyorsan alkalmaztak, életben tartani nem sikerült és 4 napi borzasztó kínlódás után márczius l-én kiszenvedett. Tettének oka, büntetés előli fé­lelem, u. i. Farkas Mária a múlt év őszén egy gyulai bormérőnél szolgált, kitől állítólag édes anyja biztatására tányérokat és asztalkendőket lo­pott, 8 miután ezért gazdája megbüntetését kérte, ő a földi igazságszolgáltatás elől a halálban kere­sett menedéket. Bitangságba helyeztetett a rendőrkapitányi hivatal által 1 drb 1 év körüli vizsla kutya és 2 drb lúd; igazolt tulajdonosaik a nevezett hivatalnál átvehetik. Elszámolás. Néh. Jancsovics Pál alispán ko szórójára a bírók és ügyvédek által gyűjtött ösz- szegből négy forint felesleg maradt, mely összeget Oláh György tanácsos úr Gyula város szegényei fpzött felkérésemre a temetés napján kiosztott. — Gyulán, 1894. márczius 1 én. Dr. frankó L. ügyvéd Selyem hamisítvány. Égessünk el egy mintát a venni szándékolt fekete selyemből s a hamisítás rög­tön kiderül : Mert mig a valódi s jól festett selyem az elégetésnél rögtön összepödörödik és csakhamar kialszik, maga után csekély világosbarna hamut hagy­ván ; addig a hamisított selyem; (mely zsiros szinü szalonnáé lesz és könuyen törik) lassan tovább ég (minthogy rostszállal a festanyagtól telittetten tovább izzanak) és sötét barna hamut hagy maga után, de valóiii selyem módjára soha össze nem pödörödik, csak meggörbül. Ha a valódi Belyem hamuját össze­nyomjuk, elporzik, a hamisítványé nem. Henueberg G. (cs kir. udvari szállítói selyemgyára Zürichben, házhoz szállítva, postabér- és vámmentesen szívesen küld bárkinek is mintákat akár egyes öltönyökre való, akár egész végekben levő valódi selyem szöveteiből. Svájczba czimzett levelekre 10 kros és levelezőlapokra 5 kios bélyeg ragasztandó. 56 1—7. Újdonságok női divat kelmékben, a közelgc tavaszi és nyári idényre, úgyszintén mindennemi mosó kelmék, a legdivatosabb kivitelben már meg érkeztek és nagy választékban k iphatók Karácsonyi \ Károlynál helyben. 54. 1—1. A hesseni légy.*) Mióta a Békésm. Közlöny múlt évi decz. 17 számában a megye gazdaközönségét a fenebb neve­zett légynek fenyegető fellépésére figyelmeztettem, tőlem telhetőleg kutattam azt is, milyen mérvű e csapásnak terjedelme Alföldünkön és azon szomorú eredményre jutottam, hogy e baj nemcsak legköze­lebbi vidékemen, de az egész megyében, sőt mások tudósítása szerint a szomszéd Bihar, Arad, Csanád, Csongrád, Heves, sőt a Maroson túli megyékben is a szeptembertől október 10-ig eszközölt buzavetéseken kisebb nagyobb mérvben mindenütt észlelhető. Ily terjedelmű veszélylyel szemben jobb a gazdának és az intéző köröknek pessimistáknak len­niük, mert akkor a veszélynek egész nagyságával készülhetnek szembeszállni. Hogy pedig a veszély nem csekély, a következő mérsékelt számítás mutatja. Békésmegyében gondos mérlegelésem szerint legalább 30,000 kát. hold van erősen megtámadva. Em'ch Gusztávnak „A káros rovarok“ czimü, a földm. min.. kiadásában megjelent l-ső füzete, 147. I. szerint a most téli álmát alvó bábból április vé gén kikelő apró légy, azonnal párosodva, pár nap múlva a búza leveleire mintegy 80—100 petét rak, melyek 5 nap múlva kikelnek, a levél 6 b szár kö­zött a bütykökhöz levándorolnnk s ott romboló munkájukat elkezdik, minek következtében az igy megtámadott szár csak üres kalászt nevel. Nagy tévedés tehát azt hinni, hogy a baj mértéke az őszi pusztítással elérte befejezését a légynek 2-ik generátiója, az, mely tavaszra százszo­rosán megszaporodva fogja újra megkezdeni pusztító munkáját, képezi azt a nagy veszélyt, a melynek tavaszszaí eléje nézünk. Mert vegyük, hogy a légy­nek csak fele nőstény (ámbár sokkal több), vegyük, hogy abból is (fecske stb. által) sok elpusztul (ám­bár rövid pár nap alatt bevégzi peterakását) és hogy e szerint csak 100/„-ot tesz ki a szaporulat, akkor is, miután a légy szerte repül, még pedig az őszszel érintetlen hagyott kései vetésekre is, *) Kéretnek a megyei lapok e csikknek átvételére. Makry, szóval mindenfelé elterjed, tavaszszal az őszinél tiz- szerte több, tehát megyénkben 300,000 kát. hold buzavetés tönkretételétől lehet tartanunk. Kát. hol­danként csak 8 mm. termést és elpusztitottnak csak felét véve, 1.200,000 mm. lehet megyénkben a hes- seni légy okozta termés hiánya, a mi 7 frtjával kerek 8 millió frtnyi kárt jelent. Ha a körülöttünk fekvő megyéket is bevesszük a számításba, a csapásnak, mely Alföldünket fenye­geti, óriási aránya előttünk álland. Lehet, hojy a tél. vagy valamely ismeretlen eljensége elpusztítja. Adja Isten! mert ekkor meg­könnyebbülten lélcgzhetünk fel. A télnek eddigi lefolyása azonban még nem látszik, hogy ártott neki, mert a báb eleven. Onkényteleuül tolul fel mindenkiben a kérdés: mit kelljen e helyzetben tennünk? A kérdés nagy, én legalább, tapasztalatlan létemre, arra felelni alig tudok. Ezért hívtam fel előző csikkemben a gazda­sági egyletet, hogy felette tanácskozzék. Én leg­feljebb szerény töredékeit szolgáltai hatom azon esz­méknek, melyek a helyes eljárás megállapítására vezethetnek. Hogy a szolgabirák az elöljárókat, ezek a gaz­dákat figyelmeztessék, ez csak arra elég, hogy mö- solyt idézzen ajkunkra. A gazdaközönség egy nagy moles, mely csak egy nagy Ínség beálltával riad meg, de azt csirájában elfojtani képtelen;'' A legradikálisabb, czélravezetőbb eljárás min­denesetre az lenne, ha a dolgot a kormány vernéé kezébe s a tavasz első nyiltával kiküldendő szakértői által az egész inficiált Alföldön megállapittatván. mely táblákban van hesseni légy, annak a vetésnek, állami kárpótlás mellett lészántását elrendelné. így nem lenne, mi inficziálja a többi — őszszel meg nem támadott — vetést, a többi — mondjuk 270,000 hold — buzavetés, amit különben a légy inficziált volna, meg lenne mentve és még lenne idő a kiszántoit- nak helyébe más valamit vetni. A kárpótlási összeg vagy az egész ország, vagy d megtámadott megyék összes földbirtokaira egyenlően kivettetnék. Ez óriási feladat, de nagy erélylyel keresztül vihető. Azt vetik ellene, hogy ez a magántulajdon jogába vág. Hát a beteg állat lebunkózása nem? Pedig ez a felső megyékben, hol a ragadós tüdőlob dúl, folyamatban van. Hogy törvény nélkül nem lehet. Hát még kell sürgetni a törvényt, a mit 10 nap alatt alsó és felső ház elfogadhat. Mert proximus ardet! No de ez nem fog megtörténni. Ügyvéd urn- iméknak az országházban egyéb dolguk is van, mint a mezőgazdák bajaival törődni. El lehetünk tehát készülve, hogy rajtunk Istenen kivül csak magunk segíthetünk, nmennyitszétszóródottságunkban tudunk. Ez pedig vajmi kevés lesz .Előre láthatólag a legtöbb gazda nem fogja leszántani a legyet, mert nem ismeri, nem hiszi a bajt és ha hiszi is, minek tegye, ha a szomszédja nem teszi és az aratás előtt összetett kézzel fog vetésének kinézéaén szomor- kodni. Némelyek kiszántják a ezek közül azok, kik helyébe tavaszi búzát vetnek, hibát követnek el, mert a szomszédban kikelt légy a tavaszi búzára is reá száll s ivadékaival tönkretéteti. Még az árpának vetése is praecarius, mert a légy arra is ráfanyalodik. Nem marad más, mint a kiszántott területbe oly növényeket vetni, a miknek a légy nem árt: tengerit, kölest, gomborkát, inuhait, kendert, ezukor- répát stb. Jövőre pedig — szerintem — a légy kiirtása czéljából két dolog igen fontos: 1. Buzatarlóinkat, bármily sekélyen, de ezt már kötelezőleg, le kell a nyár folytán, de az el­hullott szemek kikelése után ugarolnunk, hogy az aratásig bábbá fejlődött és szeptemberben újra elő­repülő légy ne találjon kikelt árvabuzát, a melyre petéit rakva, faját tovább fentarthassa. 2. Korán vetnünk a búzát ezután nem szabad; legalább addig (nem tudom, hány évig) nem, mig a hesseni légy vidékünkről el nem lünik; mert az őszszel petét rakó légy október 10 ig elpusztul s gy az azon túl kikelő vetésre petéket már nem rakhat. Mokry Sámuel. 67/1894. szám. _g Árverési hirdetmény. Alulírott kiküldött végrehajtó az 1881. évi LX. t.-czikk 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a kisjenői kir. járásbíróság 570/1894. számú végzéBO által Burai István gyulai végrehajtató ja­vára Páska Sándor gy.-varsándi lakos ellen 80 frt 40 kr. tőke erejéig elrendelt biztosítási végrehatás alkalmával biróilag lefoglalt és 640 frtra becsült 8 darab üszőből álló ingóságok nyilvános árverés út­ján eladatnak. Mely árverésnek a helyszínén vagyis gy.-var­sándi községházánál leendő eszközlésére 1894-ik év márczius hó 9-ik napjának délelőtti II órája határ­időül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezen­nel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érin­tett ingóságok ezen árverésen az 1881. évi LX. t.- cz. 107. §-a értelmében a legtöbbet Ígérőnek becs­áron alul is eladatni fognak. Az elárverezendő ingóságok vételára az 1881. évi LX. t.-cz. 108. §-ában megállapított feltételek szerint lesz kifizetendő. Kelt Kisjenőn, 1894. évi február hó 23-ikán 51 1—1 Kir. bir. végrehajtó. Árlejtési hirdetmény. F.-Bátor gör. kel. egyház községe újonnan épí­tendő templom előállítása a nagyváradi gör. kel. főt. Consistorium 1893. deczeinber 13/25. a. 1549.—136. ep. 1893. sz. a elrendeltetvén, e munka clőállitására árlejtési határidőül 1894 évi márczius 21-ike dél­előtti 9 órája tűzetik ki. A templomépület kikiáltási ára 14909 frt 98 kr. A vállalkozni szándékozók az előirányzott ösz- szegnek 10%-át akár készpénzben akár óvadékképes értékpapírban az illetékes egyházközség elnökségé­nek benyújthatják, ahol is a műszaki iratok és egyéb feltételek megtekinthetők az árlejtés eredménye a vállalkozóra kötelező, az egyházközségre azonban a vállalkozóval kötött szerződés csakis az illetékes felettes egyházi hatóság jóváhagyása után. F.-Bátor (u. p Talpas Aradm.), 1894. febr. 19. 46 2—2 egyház-bizottság meghagyásából: Szucsu Vazul, Koszta Péter, gör. kel. lelkész és biz. elnök. bizottsági jegyző.

Next

/
Oldalképek
Tartalom