Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-30 / 52. szám

( 52-fk sz/lm. Gyula, 1894. deczedber 30-án. XIII. (XXVI.) évfolyam. Szerkesztőség: [ Főtér, Dobay János ke­reskedése, hova a Up szellemi részét illető köz­lemények intézendék. Kéziratok nőm adatnak Vitiza. Előfizetési dij: Egész évre . 6 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. i i---------------------­BÉKÉS. Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: üoloa<3r János. il Eiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. v Nyilt-tér sora 10 kr. IIrdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utoza 8., Blockner JJ IV. Sűtő-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecúen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Előfizetési felhívás a I „Békési 1895-ik évi folyamára. Lapunk ez év végén F/XVI. évfolyamát tölti e. Tisztelettel felkérjük nhfds^os olvasóinkat, akik- l®k előfizetése ez év vég^.'n lejár, hogy azt mielőbb iegujitani szíveskedjen^. A lap programmja, mellyel (veken át sikerült a kigzönség osztatlan bizalmát meg- |yerni, jövőb»jiJ$"^ r£gi marad. Békésvármegye s ab- !?ín a megye székhelye Gyulavárosa közigazgatási, társadalmi s közgazdasági érdekeit képviselni, tárgyi­lagosan, higgadtan, függetlenül, de óvakodva minden­nemű személyeskedéstől: ezt az eszmét tűztük zászlónkra s ezen eszme szellemében fogunk ezután is működni; összeköttetéseinknél fogva ama kelle­mes helyzetben voltunk és vagyunk, hogy elvont elméletek fejtegetése helyett kizárólag megyei és községi érdekeink istápolásával foglalkozhatunk és eme törekvésünkben megyénk és városunk kiváló fiainak közreműködése támogatja lapunkat; a vár­megye s Gyula városa közönségétől reméljük az eddigelé is hálásan tapasztalt további szives támo­gatást. Lapunk előfizetési díja szintén a régi marad s pedig egész évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr, negyed évre 1 frt 25 kr, mely összeg vidékről vBékés kiadó­hivatalának Gyulán* czim alatt postautalványnyal küldendő be. , Visszapillantás. Eljutottunk Isten kegyelméből ismét egy év végére. Nem sokára sírba tesszük. Irunk-e a fejfájára valami dicséretest? Egyénenkint le- • hét, hogy sokan boldog éveik közé számítják jez évet, Gyula városa nem teheti azt, s így a Ifejfára legfölebb annyit irhát: »Fűit!« A Mindenható akarata szerint a halál bőven / aratott városunkban e lefolyt évben. Göndöcs, Jancsovics, G-yóji és Kovács átmentek oda, hol örökké zöld az erdő, hol örökös napfény növeli a halhatatlanság mezőjén a babérfa ágait. Áldjuk meg még egyszer őket és tartsuk fönn sziveink­ben emléköket! Veszteségünk tehát van. Viszonzásul gya­rapodtunk-e valami jóban? Anyagilag nem, szel­lemileg föltételesen. Anyagilag a búza árának alacsonysága hát­ravetett. Ezen körülményből azonban valami nagy veszedelmet senki sem lát, pedig a jövő ködében már kirajzolódik az, mint egy fenyegető »Brock- hauseni« kisértet. A nagymagyarvárosi-, ujvárosi- és németvárosi olvasókörök gazdaközönsége so­pánkodik és politizál, mert a jövőben való gaz­dálkodás fogalmával sem bir. A képviselő-tes tület el van foglalva a város igazgatása körében felmerülő aprólékos ügyekkel, nem bíbelődhet a gazdálkodásnak reálisabb alapokra fektetésének módjával, egy nagyobbmérvü állat-tenyésztés kör­vonalainak megalkotásával, egy városi kertészkedő társulat megalakításával, szállóink megújításával stb. stb. Ezek a dolgok úgy is elkövetkeznek a maguk sorrendjében, felesleges azokról valakinek az eszét törni. A kor szelleme halad, vigyázzo magára mindenki, hogy útjába ne szakadjon, mert biz az kérlelhetetlenül eltapos mindenkit! A fe­lelősséget ezért sem a kormány, sem gazdasági egyesület, sem község el nem vállalhatja. Igaz, hogy ez a gondolkodás a közöny netovábbja, de hát ez is benne van a korszellemben, vagy ha nincs, előtte jár, mint az árnyék, melynek sö tétsége megvakitja az embereket. s; Bizony, bizony, akármiként forgassuk is az § eddigi események képét, elölről is, hátulról is azt mutatják, hogy gazdálkodási reformokra van £ szükségünk. Szüksége van ezekre az országnak, r szüksége van a községeknek. A gazda maga nem 11 gondolkozhatik ezekről, elég, ha megkeresi av fllili. Mikor az ész beszél. Olyan daczosan, könnyedén, minden lelki rdalás nélkül hagyta el a szobát. Mikor ke­ibe tartotta a kilincset, egy búcsú szózat meg- ólalt benne s szive, füle, lelke úgy hallotta, intha azt mondaná, arra ösztönözne, hogy „ne, ég se!“ Becsapta maga után az ajtót s fejét ítra szegezve, kezeit zsebébe mélyesztve, ke- ény, nehéz lépésekkel elhagyta a házat. Ban- íkolva, lehorgasztott fővel haladt az utcza- irkig s akaratlanul is megállott a gázlámpa att. Előtte zsivajgó, lármázó embercsoport, ry.egy vágtató kocsi pergése, a lóvasúti ko- iís egyhangú tülkölése elfeledteté a lelkében Itámadt s még mindig kavargó érzelmeket, agy egyenként tagolva, részletezve a megtör­tét jelenetet, annak minden jelenségét igazolja agát önmaga előtt. Igen; igazolja, mert mélyen •ezte, hogy igazolásra van szüksége. Mint a itten ért gonosztevő, tisztában volt helyzeté- sl: szakitani akart a leánynyal. Talán magá­ik sem vallotta volna be nyiltan, lelke meg- lemedett, megborzadt volna gonosz cselekede- től s képes lett volna ámitani, meghazudtolni ;t, ki csak távolról is érintette e kérdést: pe- g minden szava, cselekedete, mozdulata arra illott azzal az ártatlan teremtéssel szemben. 'egűnta a leányt; ebbe foglalható össze minden azolása, mentsége, a mit védelméül felhozha- tt. Volt idő, egy-egy perez, mikor e befeje- itt és átérzett gondolatnál hangosan fölkacza- >tt vagy egy szánalmas mosoly húzódott az kán végig s gyarlónak, hiszékenynek vallotta í magát, mint a ki a szerelem mindenhatósá­adóra valót; az adót felhasználók kötelessége arról gondoskodni, hogy a lakosság minden egyese képes legyen az adót munkaköréből összegyűjteni. Csak­hogy Magyarországon eddig fordítva van a dolog. Hogyne! hasznosabb dolog a honatyáknak arról vitatkozni, hogy a polgármester és biró uram házasítsa össze Jutkát Gyurival a tiszteletes úr helyett. És sokkal fontosabb a községeknél is az, hogy 2 krajczárral kevesebb legyen a köz­adó, mint az, hogy legyen 20-szal több, de legyen aztán miből meg is fizetni! Most veszem észre, hogy mennyire eltértem tárgyamtól. No, de semmi! úgy se vagyok városi képviselő, a polgármester som utasíthat rendre. Visszatérek tehát az egyenes útra ma­gamtól. — Határozat: anyagi gyarapodás tekinteté­ben ezen év története mindenütt csökkenést mutat. Kulturális állapot, szellemi előmenetel va­lamivel gyarapodott ezen év alatt. A kisded óvókban Fósa Lajos bácsi hon szerelme melengeti és költi életre a jó csiráját gyermekek szívében a jó nénik közremükö dése mellett. Az elemi iskolákban a tanfelügyelő ur főörködése mellett verik a kátét és zsoltárokat ni/bulók fejébe a jó tanítók. Mindegyik a maga felfogása szerint, amint t. i. a tanszabadság megengedi. Ennek következtében azután az isko­lából kikerült ifjúság igen jól tudja, hogy Zsidóország Boboám alatt szakadt két király­ságra, de, hogy Magyarország mikor szakadt két királyságra, arról mit sem tud. A feleke­zeti szellem még mindig elnyomja a nemzeti szellemet a népiskolában, holott ennek kellene gyámolitani amazt. Istenem! mikor lesz ez igy ? No, de hát ez nem csak nálunk van igy. Kultusz minisztereink közös bűne ez./Majd ki reperálják a hibát, ha a szabadsággal visszaélő nemzetiségek fejünkre gyújtják a házat. A polgári iskola halad a maga utjátí. Kép­gában, üdvében s örökkévalóságában csak hinni is tudott. Úgy kezdődött ismeretségünk, mint annyi más. Igaz, hogy az ö ideális lelke másként szi nezte ki a dolgot; képzeletében előkelő, túl finom, érzelgős teremtést vélt tudni magáénak ki lelkileg, szellemileg fölötte álló vagy leg- alább vele egy társadalmi állásban levő lesz s ime : az a kis grájzler leány, az lett az ideál, az eszmény, a képzelet megtestesülése. Játszott a szavakkal, játszott az érzelmekkel. Komoly, ön érzetes volt föllépése, mert hízelgő tetszelgő szavai nem igen találtak engedelmes fülekre és oly következetesen adta e szerepet, hogy akkor sem ütődött meg a szavakon, az őszinte nyilat­kozatokon, melyek a félre, tévútra vezetett, szá mitásában öntudatos leányban a jövendő boldog képét, a családi otthon megnyugvást adó men helyét rajzolták elő. Nem hökkent meg akkor sem, mikor beleélvén magát e gondolatba, tér veit, jövője érdekében ily értelemben rendez gette, nem tért el akkor sem, mikor a piére resistence a pályaszakitással bekövetkezett. Ott görnyedt a fürtös szobában hozzá hasonló napi dijjasokkal együtt és magasra törő, ambicziósus lelke béklyót vet magára, a gépies munka szol gai teljesítésével. Küzdeni sem kellett e gondo­lattal, hiszen olyan természetes, következetes volt, mint közel jövő szerelme, boldogsága: a leány bírása. Nála töltötte minden szabad idejét s minden perez a menyország egy, előre meg­lopott üdve, kincse, gazdagsága volt. Mégis mikor a gyorsan múlt napok után csendes szo­bájába tért s a mámorból, melybe szerelme által jutott, egy perezre is fölocsudni elég erős volt; úgy tűnt föl önmaga előtt, mintha lényét, am- biczióját, egész akaraterejét egy leküzdhetetlen erő nyűgözné le s mintha helyzetében, személyé­ben két jellemet különböztethetne meg: a múlt fényes álmait és a jelen öntudatlan szerepét. S zeit legalább betegségétől megszabadult, a melancholia ezután nem bántja. Az iparos tanulók oktatása javult a vallástanitás kötelezővé té­tele által. A belvárosi róm. kath. iskola phőnix-ként hamvaiból mostan bontakozik modern épületté. Igaz, hogy már-már pápaszemre szorulandó vagyok i talán azért nem látom a felső-elemi leányiskola vagy polgári leányiskola árnyékát Körözsünk vizében lerajzolódni, visszatükröződni, de hát a polgármester ur talán látja s vele együtt a községi képviselő testület is. Majd megkérdezem tőlük, mit tudnak felőle? Mert hát én fogyatékos látási tehetségem mellett is látok nagyon sok leány gyermeket a városban, akikből egykor a középosztály nőközönsége vá­lik s bizony ezekre nézve nagyon kivánatos volna, ha kissé több tudománnyal túrnának, mint amennyit elemi iskoláinkban sajátíthatnak el. Különben szóljanak hozzá a lányos apák! Avagy szóljanak hozzá azok a szegény lányok, kik mint hivatalnokok gyermekei nem birnalr, nem bírhatnak, egy garas hozománynyal is s igy bizony nem kapós pártik, de akik tudományuk­kal megkeresnék kenyerüket, ha erre nézve út nyittatnék nekik. A gimnázium ügye elaludt. Csitt I Még va­laki feltalálja költeni az álmodozót és a nagy­váradi bíboros püspöknek gyűlik meg vele a baja, mert főpásztori botjának legszebb, de még homályos ékkövét neki kellene fényesre törölni. Gazdákat nevelő népiskola eszméje még nem igamzott meg e nemes város területén lakó és élő egyén fejében s igy daczára annak, hogy jó nagam sokat foglalkozom , illetőleg tépelődöm lyen iskola milyenségével, hallgatok, nehogy íz operenczián túlra kívánjanak bizonyos mező lakosául. •, A lefolyt óv alatt az általános művelődés­iek, Jflgyelemre méltó közege, terjesztője szü­e perezek napról-napra hosszabbá, a töprengé­sek kínzóbbá, a czélt tévesztett lélek imboly gása mindinkább megbizonyosodottá lett. Lel­kében a fénysugár eleinte csak késkeny sávba húzódott meg, de e fénynyaláb világot vetett agyára, gondolkozás menetére is és a mint ter­jedt a fény, úgy foszlott az idealismus rózsa­színű felhője is. Szolgainak tartotta e másolást, megalázónak, lenyűgözőnek az értelem nélküli foglalkozást, mely eszközzé tette az embert: s úgy érezte magát, mintha lelkén a teher gon­dolkozását, akaraterejét megsemmisíti és sorsá­val, önmagával ellenkezésbe hozta. Pedig mást akart ámitani, csalódásba ejteni. A kit eddig szerelmével üldözött, szenvedélyes érzelmeivel elhalmozott, magaviseletével, tettetett figyelmé­vel, a kiállhatatlanságig terjedő udvariasságával szerelmében még önmegadóbbá tett;minden sza­vával, cselekedetével csak sérteni tudott. Nem a fagyos közöny, a teljes elhidegülés, hanem a tompa fásultság, a kelletlen magaviselet vett rajta erőt, mint a melyek segélyével előre meg­határozott czéljához, a szakításhoz jut. Nem volt ok, — lett légyen az bármily csekély; nem volt mozdulat — bármennyire kifejezte is a rajongó szerelmet, az önfeláldozásig menő ragaszkodást, a melyből fegyvert ne kovácsolt volna merész, a végletekig menő terve elérésére. Az ártatlan leány habozóvá, félénk, ingadozóvá lett; mint a lázas beteg a beszűrődő napsugárba, úgy ve­tette ő is bizalmát, hitét, reménységét egy-egy odadobott alamizsnaként, hozzá intézett meghit­tebb, szerelmesebb szóba, nyilatkozatba, a mely órán üdvét visszanyerhetné. Együtt voltak ismét a kis szobában, ■ me­lyen félhomály terült el; a jövőről tervezgetett a leány, a múlton épített a férfi. — Ugy-e hinni fogsz nekem — kérdé. a nő, szavában a lélekbe vetődő, szivét megindító me­legséggel •— nem tészesz szemrehányást, hogy fo engem szerettél, nem látom arezod elborulni, hogy enyém lettél, hiszen én szeretlek kimond­hatatlanul 1 A férfi néma lett. Agyában ördögi gondo­lat fogamzott meg s mint a hadvezér, a ki hir­telen mozdulattal tőrbe ejti az ellenfél számitó terveit, a leány felé fordult. — Hát nem szerettél senkit?! — kérdé me­rész hanghordozással a megrezzent leánytól, Tagadni hiába való volt. Nem egy napsu­gár kell a rózsafesléshez, nem egy harmatcsepp táplálja a mezőt, nem egy reménység szövi a boldogság köntösét. A férfi is tudta azt, hogy a léány egykor mást szeretett, de megvolt ezer­szer felőle győződve, hogy e szerelem csak sej­telem, a szív csengése volt, és feledte százszor, ha a leány nem győzte volna is meg. De most, a múlt ezen foszló ködébe kapaszkodott, és a mi máskor nála enyelgés, nca erőszakolás, sértege­tés volt. A védtelen nő szerelmével igyekezett meggyőzni őt, de az elvakult szem, a számító, tervében öntudatosan lépést tartó ész a kétke­dés, bizalmatlanság jeleit szórt« feléje. Hiába való volt a tiltakozó, kérő-szó, az esdő tekintet, később a könnyező szem, az elvadult, fékevesz­tett lélek a csapás, az ösvény útján haladt to­vább. Úgy álltak szemben egymással: a nő meg­rémülve, csalódásában megtörve, a férfi gúnyos, győzedelmes mosolylyal keskeny ajkán. S mikor búcsúzáskor kezét nyújtva, hideg fejbólintással távozott, a nyert diadal győzelmes érzete töltötte be a lelkét. Még ott állt a fel-felcsapó gázláng alatt, révedező tekintetét az előtte hullámzó tömegen hordozva végig, de lelkében érezte, hogy a zo- máncz lehullott, porrá törött s csak a durva anyag, a nyers erő tölti be azt az űrt, melybe az érzelmek honoltak és a hol a szív van. Nagy Zoltán,

Next

/
Oldalképek
Tartalom