Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-30 / 52. szám
( 52-fk sz/lm. Gyula, 1894. deczedber 30-án. XIII. (XXVI.) évfolyam. Szerkesztőség: [ Főtér, Dobay János kereskedése, hova a Up szellemi részét illető közlemények intézendék. Kéziratok nőm adatnak Vitiza. Előfizetési dij: Egész évre . 6 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. i i---------------------BÉKÉS. Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: üoloa<3r János. il Eiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. v Nyilt-tér sora 10 kr. IIrdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utoza 8., Blockner JJ IV. Sűtő-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecúen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Előfizetési felhívás a I „Békési 1895-ik évi folyamára. Lapunk ez év végén F/XVI. évfolyamát tölti e. Tisztelettel felkérjük nhfds^os olvasóinkat, akik- l®k előfizetése ez év vég^.'n lejár, hogy azt mielőbb iegujitani szíveskedjen^. A lap programmja, mellyel (veken át sikerült a kigzönség osztatlan bizalmát meg- |yerni, jövőb»jiJ$"^ r£gi marad. Békésvármegye s ab- !?ín a megye székhelye Gyulavárosa közigazgatási, társadalmi s közgazdasági érdekeit képviselni, tárgyilagosan, higgadtan, függetlenül, de óvakodva mindennemű személyeskedéstől: ezt az eszmét tűztük zászlónkra s ezen eszme szellemében fogunk ezután is működni; összeköttetéseinknél fogva ama kellemes helyzetben voltunk és vagyunk, hogy elvont elméletek fejtegetése helyett kizárólag megyei és községi érdekeink istápolásával foglalkozhatunk és eme törekvésünkben megyénk és városunk kiváló fiainak közreműködése támogatja lapunkat; a vármegye s Gyula városa közönségétől reméljük az eddigelé is hálásan tapasztalt további szives támogatást. Lapunk előfizetési díja szintén a régi marad s pedig egész évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr, negyed évre 1 frt 25 kr, mely összeg vidékről vBékés kiadóhivatalának Gyulán* czim alatt postautalványnyal küldendő be. , Visszapillantás. Eljutottunk Isten kegyelméből ismét egy év végére. Nem sokára sírba tesszük. Irunk-e a fejfájára valami dicséretest? Egyénenkint le- • hét, hogy sokan boldog éveik közé számítják jez évet, Gyula városa nem teheti azt, s így a Ifejfára legfölebb annyit irhát: »Fűit!« A Mindenható akarata szerint a halál bőven / aratott városunkban e lefolyt évben. Göndöcs, Jancsovics, G-yóji és Kovács átmentek oda, hol örökké zöld az erdő, hol örökös napfény növeli a halhatatlanság mezőjén a babérfa ágait. Áldjuk meg még egyszer őket és tartsuk fönn sziveinkben emléköket! Veszteségünk tehát van. Viszonzásul gyarapodtunk-e valami jóban? Anyagilag nem, szellemileg föltételesen. Anyagilag a búza árának alacsonysága hátravetett. Ezen körülményből azonban valami nagy veszedelmet senki sem lát, pedig a jövő ködében már kirajzolódik az, mint egy fenyegető »Brock- hauseni« kisértet. A nagymagyarvárosi-, ujvárosi- és németvárosi olvasókörök gazdaközönsége sopánkodik és politizál, mert a jövőben való gazdálkodás fogalmával sem bir. A képviselő-tes tület el van foglalva a város igazgatása körében felmerülő aprólékos ügyekkel, nem bíbelődhet a gazdálkodásnak reálisabb alapokra fektetésének módjával, egy nagyobbmérvü állat-tenyésztés körvonalainak megalkotásával, egy városi kertészkedő társulat megalakításával, szállóink megújításával stb. stb. Ezek a dolgok úgy is elkövetkeznek a maguk sorrendjében, felesleges azokról valakinek az eszét törni. A kor szelleme halad, vigyázzo magára mindenki, hogy útjába ne szakadjon, mert biz az kérlelhetetlenül eltapos mindenkit! A felelősséget ezért sem a kormány, sem gazdasági egyesület, sem község el nem vállalhatja. Igaz, hogy ez a gondolkodás a közöny netovábbja, de hát ez is benne van a korszellemben, vagy ha nincs, előtte jár, mint az árnyék, melynek sö tétsége megvakitja az embereket. s; Bizony, bizony, akármiként forgassuk is az § eddigi események képét, elölről is, hátulról is azt mutatják, hogy gazdálkodási reformokra van £ szükségünk. Szüksége van ezekre az országnak, r szüksége van a községeknek. A gazda maga nem 11 gondolkozhatik ezekről, elég, ha megkeresi av fllili. Mikor az ész beszél. Olyan daczosan, könnyedén, minden lelki rdalás nélkül hagyta el a szobát. Mikor keibe tartotta a kilincset, egy búcsú szózat meg- ólalt benne s szive, füle, lelke úgy hallotta, intha azt mondaná, arra ösztönözne, hogy „ne, ég se!“ Becsapta maga után az ajtót s fejét ítra szegezve, kezeit zsebébe mélyesztve, ke- ény, nehéz lépésekkel elhagyta a házat. Ban- íkolva, lehorgasztott fővel haladt az utcza- irkig s akaratlanul is megállott a gázlámpa att. Előtte zsivajgó, lármázó embercsoport, ry.egy vágtató kocsi pergése, a lóvasúti ko- iís egyhangú tülkölése elfeledteté a lelkében Itámadt s még mindig kavargó érzelmeket, agy egyenként tagolva, részletezve a megtörtét jelenetet, annak minden jelenségét igazolja agát önmaga előtt. Igen; igazolja, mert mélyen •ezte, hogy igazolásra van szüksége. Mint a itten ért gonosztevő, tisztában volt helyzeté- sl: szakitani akart a leánynyal. Talán magáik sem vallotta volna be nyiltan, lelke meg- lemedett, megborzadt volna gonosz cselekede- től s képes lett volna ámitani, meghazudtolni ;t, ki csak távolról is érintette e kérdést: pe- g minden szava, cselekedete, mozdulata arra illott azzal az ártatlan teremtéssel szemben. 'egűnta a leányt; ebbe foglalható össze minden azolása, mentsége, a mit védelméül felhozha- tt. Volt idő, egy-egy perez, mikor e befeje- itt és átérzett gondolatnál hangosan fölkacza- >tt vagy egy szánalmas mosoly húzódott az kán végig s gyarlónak, hiszékenynek vallotta í magát, mint a ki a szerelem mindenhatósáadóra valót; az adót felhasználók kötelessége arról gondoskodni, hogy a lakosság minden egyese képes legyen az adót munkaköréből összegyűjteni. Csakhogy Magyarországon eddig fordítva van a dolog. Hogyne! hasznosabb dolog a honatyáknak arról vitatkozni, hogy a polgármester és biró uram házasítsa össze Jutkát Gyurival a tiszteletes úr helyett. És sokkal fontosabb a községeknél is az, hogy 2 krajczárral kevesebb legyen a közadó, mint az, hogy legyen 20-szal több, de legyen aztán miből meg is fizetni! Most veszem észre, hogy mennyire eltértem tárgyamtól. No, de semmi! úgy se vagyok városi képviselő, a polgármester som utasíthat rendre. Visszatérek tehát az egyenes útra magamtól. — Határozat: anyagi gyarapodás tekintetében ezen év története mindenütt csökkenést mutat. Kulturális állapot, szellemi előmenetel valamivel gyarapodott ezen év alatt. A kisded óvókban Fósa Lajos bácsi hon szerelme melengeti és költi életre a jó csiráját gyermekek szívében a jó nénik közremükö dése mellett. Az elemi iskolákban a tanfelügyelő ur főörködése mellett verik a kátét és zsoltárokat ni/bulók fejébe a jó tanítók. Mindegyik a maga felfogása szerint, amint t. i. a tanszabadság megengedi. Ennek következtében azután az iskolából kikerült ifjúság igen jól tudja, hogy Zsidóország Boboám alatt szakadt két királyságra, de, hogy Magyarország mikor szakadt két királyságra, arról mit sem tud. A felekezeti szellem még mindig elnyomja a nemzeti szellemet a népiskolában, holott ennek kellene gyámolitani amazt. Istenem! mikor lesz ez igy ? No, de hát ez nem csak nálunk van igy. Kultusz minisztereink közös bűne ez./Majd ki reperálják a hibát, ha a szabadsággal visszaélő nemzetiségek fejünkre gyújtják a házat. A polgári iskola halad a maga utjátí. Képgában, üdvében s örökkévalóságában csak hinni is tudott. Úgy kezdődött ismeretségünk, mint annyi más. Igaz, hogy az ö ideális lelke másként szi nezte ki a dolgot; képzeletében előkelő, túl finom, érzelgős teremtést vélt tudni magáénak ki lelkileg, szellemileg fölötte álló vagy leg- alább vele egy társadalmi állásban levő lesz s ime : az a kis grájzler leány, az lett az ideál, az eszmény, a képzelet megtestesülése. Játszott a szavakkal, játszott az érzelmekkel. Komoly, ön érzetes volt föllépése, mert hízelgő tetszelgő szavai nem igen találtak engedelmes fülekre és oly következetesen adta e szerepet, hogy akkor sem ütődött meg a szavakon, az őszinte nyilatkozatokon, melyek a félre, tévútra vezetett, szá mitásában öntudatos leányban a jövendő boldog képét, a családi otthon megnyugvást adó men helyét rajzolták elő. Nem hökkent meg akkor sem, mikor beleélvén magát e gondolatba, tér veit, jövője érdekében ily értelemben rendez gette, nem tért el akkor sem, mikor a piére resistence a pályaszakitással bekövetkezett. Ott görnyedt a fürtös szobában hozzá hasonló napi dijjasokkal együtt és magasra törő, ambicziósus lelke béklyót vet magára, a gépies munka szol gai teljesítésével. Küzdeni sem kellett e gondolattal, hiszen olyan természetes, következetes volt, mint közel jövő szerelme, boldogsága: a leány bírása. Nála töltötte minden szabad idejét s minden perez a menyország egy, előre meglopott üdve, kincse, gazdagsága volt. Mégis mikor a gyorsan múlt napok után csendes szobájába tért s a mámorból, melybe szerelme által jutott, egy perezre is fölocsudni elég erős volt; úgy tűnt föl önmaga előtt, mintha lényét, am- biczióját, egész akaraterejét egy leküzdhetetlen erő nyűgözné le s mintha helyzetében, személyében két jellemet különböztethetne meg: a múlt fényes álmait és a jelen öntudatlan szerepét. S zeit legalább betegségétől megszabadult, a melancholia ezután nem bántja. Az iparos tanulók oktatása javult a vallástanitás kötelezővé tétele által. A belvárosi róm. kath. iskola phőnix-ként hamvaiból mostan bontakozik modern épületté. Igaz, hogy már-már pápaszemre szorulandó vagyok i talán azért nem látom a felső-elemi leányiskola vagy polgári leányiskola árnyékát Körözsünk vizében lerajzolódni, visszatükröződni, de hát a polgármester ur talán látja s vele együtt a községi képviselő testület is. Majd megkérdezem tőlük, mit tudnak felőle? Mert hát én fogyatékos látási tehetségem mellett is látok nagyon sok leány gyermeket a városban, akikből egykor a középosztály nőközönsége válik s bizony ezekre nézve nagyon kivánatos volna, ha kissé több tudománnyal túrnának, mint amennyit elemi iskoláinkban sajátíthatnak el. Különben szóljanak hozzá a lányos apák! Avagy szóljanak hozzá azok a szegény lányok, kik mint hivatalnokok gyermekei nem birnalr, nem bírhatnak, egy garas hozománynyal is s igy bizony nem kapós pártik, de akik tudományukkal megkeresnék kenyerüket, ha erre nézve út nyittatnék nekik. A gimnázium ügye elaludt. Csitt I Még valaki feltalálja költeni az álmodozót és a nagyváradi bíboros püspöknek gyűlik meg vele a baja, mert főpásztori botjának legszebb, de még homályos ékkövét neki kellene fényesre törölni. Gazdákat nevelő népiskola eszméje még nem igamzott meg e nemes város területén lakó és élő egyén fejében s igy daczára annak, hogy jó nagam sokat foglalkozom , illetőleg tépelődöm lyen iskola milyenségével, hallgatok, nehogy íz operenczián túlra kívánjanak bizonyos mező lakosául. •, A lefolyt óv alatt az általános művelődésiek, Jflgyelemre méltó közege, terjesztője szüe perezek napról-napra hosszabbá, a töprengések kínzóbbá, a czélt tévesztett lélek imboly gása mindinkább megbizonyosodottá lett. Lelkében a fénysugár eleinte csak késkeny sávba húzódott meg, de e fénynyaláb világot vetett agyára, gondolkozás menetére is és a mint terjedt a fény, úgy foszlott az idealismus rózsaszínű felhője is. Szolgainak tartotta e másolást, megalázónak, lenyűgözőnek az értelem nélküli foglalkozást, mely eszközzé tette az embert: s úgy érezte magát, mintha lelkén a teher gondolkozását, akaraterejét megsemmisíti és sorsával, önmagával ellenkezésbe hozta. Pedig mást akart ámitani, csalódásba ejteni. A kit eddig szerelmével üldözött, szenvedélyes érzelmeivel elhalmozott, magaviseletével, tettetett figyelmével, a kiállhatatlanságig terjedő udvariasságával szerelmében még önmegadóbbá tett;minden szavával, cselekedetével csak sérteni tudott. Nem a fagyos közöny, a teljes elhidegülés, hanem a tompa fásultság, a kelletlen magaviselet vett rajta erőt, mint a melyek segélyével előre meghatározott czéljához, a szakításhoz jut. Nem volt ok, — lett légyen az bármily csekély; nem volt mozdulat — bármennyire kifejezte is a rajongó szerelmet, az önfeláldozásig menő ragaszkodást, a melyből fegyvert ne kovácsolt volna merész, a végletekig menő terve elérésére. Az ártatlan leány habozóvá, félénk, ingadozóvá lett; mint a lázas beteg a beszűrődő napsugárba, úgy vetette ő is bizalmát, hitét, reménységét egy-egy odadobott alamizsnaként, hozzá intézett meghittebb, szerelmesebb szóba, nyilatkozatba, a mely órán üdvét visszanyerhetné. Együtt voltak ismét a kis szobában, ■ melyen félhomály terült el; a jövőről tervezgetett a leány, a múlton épített a férfi. — Ugy-e hinni fogsz nekem — kérdé. a nő, szavában a lélekbe vetődő, szivét megindító melegséggel •— nem tészesz szemrehányást, hogy fo engem szerettél, nem látom arezod elborulni, hogy enyém lettél, hiszen én szeretlek kimondhatatlanul 1 A férfi néma lett. Agyában ördögi gondolat fogamzott meg s mint a hadvezér, a ki hirtelen mozdulattal tőrbe ejti az ellenfél számitó terveit, a leány felé fordult. — Hát nem szerettél senkit?! — kérdé merész hanghordozással a megrezzent leánytól, Tagadni hiába való volt. Nem egy napsugár kell a rózsafesléshez, nem egy harmatcsepp táplálja a mezőt, nem egy reménység szövi a boldogság köntösét. A férfi is tudta azt, hogy a léány egykor mást szeretett, de megvolt ezerszer felőle győződve, hogy e szerelem csak sejtelem, a szív csengése volt, és feledte százszor, ha a leány nem győzte volna is meg. De most, a múlt ezen foszló ködébe kapaszkodott, és a mi máskor nála enyelgés, nca erőszakolás, sértegetés volt. A védtelen nő szerelmével igyekezett meggyőzni őt, de az elvakult szem, a számító, tervében öntudatosan lépést tartó ész a kétkedés, bizalmatlanság jeleit szórt« feléje. Hiába való volt a tiltakozó, kérő-szó, az esdő tekintet, később a könnyező szem, az elvadult, fékevesztett lélek a csapás, az ösvény útján haladt tovább. Úgy álltak szemben egymással: a nő megrémülve, csalódásában megtörve, a férfi gúnyos, győzedelmes mosolylyal keskeny ajkán. S mikor búcsúzáskor kezét nyújtva, hideg fejbólintással távozott, a nyert diadal győzelmes érzete töltötte be a lelkét. Még ott állt a fel-felcsapó gázláng alatt, révedező tekintetét az előtte hullámzó tömegen hordozva végig, de lelkében érezte, hogy a zo- máncz lehullott, porrá törött s csak a durva anyag, a nyers erő tölti be azt az űrt, melybe az érzelmek honoltak és a hol a szív van. Nagy Zoltán,
