Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-26 / 34. szám
34'ik szám Gyula, 1894. augusztus 26-án XIII. (XXVI.) évfolyam* Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak viaaza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 ! 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. tv Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDoTosuy János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyváras üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, ; a kiadó hivatalban. 1 Nyilt-tér sora 10 kr. m Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fűrdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-uteza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza 1., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon. Mezőgazdaságunk és a kivitel. A földmivelö országok egész gazdasági életének legfontosabb aktussá: az aratás hazánkban országszerte folyik. Országunk földrajzi helyzete, geológiai és természeti viszonyainak alakulása és ezredéves hivatása tette főfoglalkozási águnkká a mezőgazdaságot s ennek kapcsán gazdasági létünk történetének minden évében a legjelentősebb ténynyé avatta az aratást. S nem csoda, hogy évenként oly fokozott, úgyszólván ideges kíváncsisággal várjuk eredményét. Mert nemzeti gazdálkodásunk egész épülete a mezőgazdasági termelés eredményének alapjára lévén felépítve, ettől függ országunk és népünk jóléte vagy hanyatlása a keresetforrások különböző csoportjainak egész vonalán Ha kedvező eredményt ad a termés és ára is van, úgy megvan mindenünk. Ha kedvezőtlen a termés, akkor szükséget lát a mezőgazda, az iparos és a kereskedő egyaránt A földműves hiábavalónak, elveszettnek látja egy hosszú esztendő nehéz, terhes fáradozásait. Az iparosnak nincs nyers-anyag rendelkezésére vagy kénytelen azt drágán vásárolni. A kereskedelem pedig bázisát veszti el: nincs, hogy mivel kereskedjék, de nincs is. hogy ki vásároljon. Adó nem folyik be, nincs meg az a jövedelem, a melyet az export hozott volna. Általános, széleskörű pangás következik be, mely rémes előfutára a krízisnek. Könnyen megérthető tehát, hogy az ország mindenkor reményteljes várakozással néz elébe az aratásnak. Ipari tekintetben nem vagyunk annyira fejlődve — igen-igen soká tart még, a mig idejutunk — hogy a mindent domináló mezőgazdaság eredményéhez fűzött várakozás aggodalmasságát az iparra támaszkodva kevésbe vegyük. A terméseredmény mindenkor útmutatója haladásunknak ; ez szabja meg életrendünk irányát és határait. Ily körülmények között fontos tudnivaló az, hogy mikép folyik le termelésünk eredményének értékesítése : mit és hova, menynyit és kinek adunk el, honnan és mennyi pénzt hozunk be javainkon az országba. Mert ezek a tényezők képezik egyes részeit azon* 1 * okok csoportjának, a melyek a hazai gazdaság életének irányzásában elhatározó jelentőséggel bírnak. fis Tudvalevő, hogy a gabonakeres' műnk az utolsó években kedvezőtlenül ala kult. Ennek számos oka van s ezek között sok olyan, melyeket nem mi idéztünk elő s melyeknek megváltoztatása bizony nincs is hatalmunkban. Első sorban oka ennek a nagymérvű, napról-napra számban úgy, mint erőben gyarapodó külföldi verseny. Minden évben, mert hisz a verseny hatása évröl- évre súlyosabban .tapasztalható, megújul az a föltevés, hogy immár véget ér az az ok mely a nemzetközi piaczok gabonaárait oly mélyre lenyomja; a túltermelés és a feles készletek. Hányszor ujult meg az a hit, hogy a rohamosan növekvő világszükséglet végre létrehozza a termelés és a fogyasztás kontaktusát az árviszonyok gyökeres átalakulását és a gabona-kereskedelem fellendítését. És a nehéz állapot még mindig változatlanul fenn áll, sőt szemmelláthatóan rosszabbodik. Észák-Ámerika, India, Ausztrália, Brazília, Argentina, ezek a messze tengerentúli termelőterületek, valamennyien az európai fogyasztás fedezésére vetik magukat és áthág- hatatlanná teszik azokat az akadályokat, melyeket a kontinens termelöországai: Oroszország, Románia, Bulgária gördítenek törekvéseink elébe akkor midőn megakarjuk magunknak tartani azokat a fogyasztó-piaczokat, melyeknek szükségleteit eddig is mi fedeztük. A különböző gabonanemüeknek ez a szakadatlan s bőségében erősen növekedő özöne idézte elő azt az eredményt, hogy például a búza ára ma éppen feleannyi, mint 20 esztendő előtt. S ezt a visszaesést bizony csak a gazda sínyli meg. Nagy része van gabonakereskedelmünk hanyatlásának előidézésében az európai államok vámpolitikájának. A most úgyszólván ilágszerte akceptált szerződéses vámpolitikának számos előnye mellett határozottan legnagyobb hátránya az, hogy az államok vámtarifa-alkotási autonom jogát felfüggeszti s igy elveszi minden lehetőségét annak, hogy védőfalakat emeljünk a külföldi termelés nyomása elébe, sőt ajtót kell nyitnunk az idegen termélés előtt, hogy terményeivel itt benn, a mi saját területünkön is versenyezzen. Ily körülmények között aztán érthető, hogy a középeurópai drága talajon, magas munkabérek és nagy adóteher mellett dolgozó gazda még a vele szomszédos piaczokon is alig versenyezhet azokkal, a kik bár a ten geren túl, de potom áru talajon, adóteher nélkül és minimális munkabérek mellett valóságos rablógazdaságot folytathatnak. A mezőgazdasággal kapcsolatban hazánkban nagyszabású mezőgazdasági ipar fejlődött ki. Egészen természetes az, hogy ipari tekintetben való előrehaladásnak legeiébb a mezőgazdaság intenzivebb üzésével szükség- szerüleg együttjáró ágakra terjedt ki, mert mindenkor rendelkezésére volt a kellő nyersanyag és munkaerő. S mert e tekintetben ily kedvező viszonyok voltak, a mezőgazda- sági ipar terén bizonyos magasabb tökélyre vittük, ugyannyira, hogy most ennek révén nagymérvű kivitelt folytathatunk s külföldről eredő jövedelmeinket tetemesen szaporíthatjuk. Ezen iparágak közül legnagyobb jelentőségű a malomipar, mert lisztkivitelünk fejében mintegy 65 millió forintot hozunk be az országba, tehát 12 százalékát egész kivitelünk értékének. Jelentőségre következik ezután a czukorgyártás (9 millió forint értékű kivitel) és a szeszgyártás (3l/2 millió forint kivitel). Mindegyik tehát első tekintetre .is oly fontos, hogy teljes figyelmet érdemel Ezek az iparágak is a gabonatermés eredményéhez vannak kötve; prosperálásuk, fenmaradásuk első sorban mindig ettől függ. Természetszerűen megdönthetetlen tehát az az állításunk, hogy mezőgazdasági iparunk produktumainak kivitele szoros összefüggésben van az általános exportviszonyokkal s ezeknek alakulása tehát a gazdát az ország legfontosabb iparágai által is közelről érinti. „Maros.“ Békésvármegye legtöbb adót fizetői névjegyzéke az 1894. évben : Br. Wodianer Albert Öcsöd 33903,80. — Gr. Almásy Kálmán Kétegyháza 15597.95 — Gr. Wenckheim Géza Doboz 14550.14. — Br. Wenckheim Viktor F.-Gyarmat 9703.81. — Gr. Almásy Dénes Gyula 9673 98. — Gr. Wenckheim Dénes Doboz 8760.80. — Gróf Apponyi Albert B.-pest 8332 07. — Geiszt Gáspár Kondoros 6937.65. Geiszt Gyula Kondoros 6446.69. — Szalay József Csaba 5096.36. — Jurenák Sándor Orosháza 3582.89. Beliczey István Csaba 3040.10. — Wolfinger Lipót Sámson 2711 70. — Léderer László Öcsöd 2607.80. — Schwarcz Ferencz F.-Gyarmat 2558.27. — Pfeiffer Antal Békés 2415.45 — Laszky Jakab Csaba 2178 82. Kontur József Szarvas 1938.27. — Künstler Sámuel Orosháza 1915.76. — Szucsu Béla Csaba 1794.42. — Gr. Bolza Géza Doboz 1675.49. — Kliment Z. György Csaba 1576.86. — Székács József P.-8zt- Tornya 1445.82. — Id. Belenta János Békés 1416.21. Beliczey Rezső Csaba 1398.07. — Léderer Rudolf Sz.-András 1395.15. — Kocziszky Mihály Csaba 1374.15. — Fábry Károly Csaba 1315.20 ügyvéd. — Kliment Z. János Csaba 1296.46. — Urszinyi Dezső Csaba 1278.76 ügyvéd. — Székács István P.-Szt.- Tornya 1105.98. — Dérczy Ferencz Kondoros 1061.— — Weisz Mór Gyula 1030.23. — Ravasz József P -Földvár 1011 — — Tóth László Körös-Tarcsa 959.06. — Székács Pál P.-Szt-Tornya 929.75. — Sztojánovics Gyula Csaba 916.87. — Novák Kamill Gyula 910.20. — Kocziszky JánoB Csaba 889.98 ügyvéd. — Péter András Szeghalom 851.20. — Farkas József Csorvás 847.16. — K. Schriffert József Gyula 816.64. — Boros János K.-Tarcsa 805.20. Ravasz István Csorvás 797.27. — Omaszta Gyula Csaba 778.78. — Zalay Mihály Csorvás 750.58. — Kliment János Csaba 750.44. — Ladies György Gyula 740 41. — Klein Adolf Gyoma 731.33. — Miklya Z. György Csaba 695.46. — Kraft Viktor Csorvás 693.26 oki. gazdász. — Löwinger Lipót Csaba 678.45. — Braun Mór Gyula 677.13. — Kitka János Csaba 676 55 —Horváth Károly Orosháza 676.34 ügyvéd. — Wagner János Gyula 666.28. — Kardos József Szeghalom 660.49. — Medovarszky Pál Csaba 645.49. — Kenéz József Turkeve 636.01. Lehoczky János Turkeve 628.73. — Mikolay István Orosháza 628.60 ügyvéd. — Mikolay Mihály Szarvas 623.86. — Laurinyecz György Csaba 610.04. — Zsilinszky Mihály Csaba 609 25. — Kis B. Mihály Vésztő 608.80. — Maczák György Csaba 608.78. — Léwy Sámuel Csaba 605.94 — Dr. Sailer Vilmos Csaba 599.88 ügyvéd. — Polgár Béla Füzes* Gyarmat 591.60. — Ifj. Dércsey Péter Szarvas 587.67. — Schreibor Dávid Kondoros 585.96. — Moldovány Lajos Gyula 585.57. — Rasovszky Fü- löp Békés 568.64.— Kalmár József Endrőd 567.20. — Iiuch H Tóbiás Öcsöd 562.49. — Gerlein Reinhardt Gyula 561.71. — Herczegh Géza Csaba 560.90 ügyvéd. — Basch Lipót F.-Gyarmat 547.94. — Weisz Adolf Csaba 547.27. — Medovarszky János Csaba 545 53. — Reck József Csorvás 544.08. — Kitka György Csaba 542.34. — Fejér Béla Öcsöd 532.48. — Robicsek Károly Szarvas 531.17. — KelZ> Oswiecimowna Anna. (Lengyel történet 0. B. után.) Alig tudtam levenni szemeimet két fölötte érdekes képről. Úgy tetszők, mintha Van Dick mesterkeze egy egész élettörténetet akart volna megörökíteni ekét kifejezésteljes arezban. Vonzó, behízelgő vonásaik sejteni engedők egyrészt kölcsönös szerelmüket párosulva a kiolthatlan szenvedéllyel, másrészről á végzetes balsors sötétlik ki szemeik mélyéből. „Kik voltak ezek?“ kérdém vezetőmet, ki a Krosnoi minorita templom sekrestyése volt, s lekötelező nyájassággal kalauzolt az ősrégi klas- trom történeti nevezetességű termein keresztül, mig a kápolnához értünk, hol e két kép előtt mintegy büvölten állottam. „Az Oswiecim-család ivadékai, mint mindnyájan, kik itt le vannak festve; utolsó sarjai a régi főnemes családnak, melynek lovagvára a szomszédhegyen volt; romjai még most is láthatók a hegytetőn. Testvérek voltak s itt nyugosz- nak egymás mellett e síremlék alatt.“ „Testvérek? Inkább egy szerelmes- vagy hitvespárnak gondoltam.“ „Testvérek voltak, de egymáséinak is kellet volna lenniök.* Meglepetve bámultam reá. Ez vagy bolond, vagy engem akar bolonddá tenni? Úgy látszik, kileste gondolataimat. „Ön ellenmondást talál szavaimban, uram, és mégis, amit mondtam, az a tiszta igazság.“ S egyszerű, rövid szavakkal elbeszélte a kép történetét, mely a maga meztelenségében hihetetlennek tűnt föl előttem, e kép előtt állva azonban, egészen megelevenedett képzeletemben. Úgy érzem még ma is, ha vissza gondolok e két ifjú lélek szomorú történetére, mintha tömjénfüst és sírkoszoruk illata áradoznék a levegőben. S arezvonásaik oly mélyen vésődtek emlékezetembe, mintha kortársaim lettek volna, pedig háromszáz év választa el bennünket egymástól. I % # Oswiecim vára ablakában egy karcsú, bájos nőalak áll, messzire kihajolva a széles párkányon keresztül. Boldog mosolylyal ajkain né/, a várudvarba, hova ép most ugrat he egy nyalka, ifju lovag. Erős kézzel irányozza tüzes lovát s már észre is vette a szép hölgyet, mert élénken köszönti kócsagos kalapjával. Ugyan mit fog szólni — gondolá a hölgy csendes, boldog várakozással — ha megtudja, hogy én, ki magamat tegnapi véletlen találkozásom alkalmával, mint a vár urának távoli rokonátmutattam be, a vár kisasszonya vagyok? És bárki legyen is a szép lovag, ki nevét előtte még eltitkolta, érzé, hogy szívét már is meghóditotta. Örömtől csillogó szemekkel köszönt fel az ifjú s mig könnyű pírral arczán fogadja azt szerelmének öntudatában, köny lopózik szemébe s eltordul, hogy elrejtse a viharzó érzést, mely egész lényén erőt vett. * * gC De már is itt van a válás keserű, fájdalmas, reménytelen órája! Csak egy nap, csak egy óráig tartott a szerelmi boldogság, s nem sokára halálos fagy ereszkedett az ifjú, gyönge virágra. Az Oswiecim-törzs utolsó férfisarja — ki már gyermekkorában mint vitéz apród IV. Wla- diszlaw, a fehér király udvarában szolgált — s most deli férfiúvá fejlődött, volt az ifjú, ki atyai házához visszatért s a hölgyben, ki keblét az első látásra betöltötte, saját kedves nővérét, a szép Oswiecimowna Annát kellett felismernie, aki soha sem lehet az övé, s ki iránt bűn ilyen érzelmet táplálni. Most sem, és sohasem? Hát nincsen pápa, aki ilyen rendkívüli esetben fölmentést adna, s a lehetetlent lehetségessé tudná tenni ? Fel Rómába I ’ * * jfc Nap-nap után egy szép, nyúlánk, halvány- képű leány áll az őszi vár fokán, karjaival a pár- kányzatra nyugasztva ábrándos arczat. Sóvár an néz a messze távolba. Vissza fog-e térni? Vájjon megengedi-e a jóságos atya, egyáltalában megengedi-e az irgalmas Isfen az ilyen szerelmet? Nap-nap után, hét-hét után, hónap-hónap után tűnik el, s napról-napra, hétről hétre, hónapról- hónapra mindinkább fogy a remény lobogó lángja, mig végre kialszik. S vele együtt hervad a gyönge, illatos virágszál, mely csak e reményből élt. Habzó paripán közeledik a büszke lovag. Hosszú fürteivel a szél játszik. Már messziről integet, s mutatja a hatalmas pecséttel ellátott pergamenttekerset. De semmi jelt, semmi mozgást sem vesz észre a mélyen lebocsátott függönyök mögül. Sem a várfokon, sem az ablakmélyedésben nem jelenik meg a várvavárt kedves alak. Mintha minden kihalt volna, s a halál tartotta volna bevonulását a néma várba. A halál! Igen, a halál rabolta el a vár szépséges léányát, a kedves menyasszonyt, kit lovagja ölelő karjaiba várt. Mit ér most már a pápai fölmentés, melyet térden állva könyörgött ki? Némán, örökre némán, ünnepélyes csendben fekszik itt 6, az imádott, kinek örvendő, üdvözlő csókja után oly régen vágyott. Hiszen ez vezette, ez buzdította, ez lelkesítette hosszú, fárasztó útjában. S daczára az őrületes gyors futásnak, mégis oly lassan, oly későn érte el czélját. Hiába I hasztalan minden! * * * Romokban fekszik Oswiecim vára. A törzs utolsó sarja is elhalt. Egész életén keresztül gyászolta ifjúkori ábrándját, s helyét senki sem tudta elfoglalni. De most már vége. Hosszú har- czát végigküzdötte. Most már melléje fektetik örök nyugalomra a kápolnában, melyet az ő emlékére emelt s avatott fel. A halál mindenkit boldoggá tesz I ________ P. R.
