Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-08 / 27. szám
27-ik szám Gryula, 1894. julius 8-án XIIL (XXVI.) évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap * szellemi részét illető köz- ‘ | lemények intézendők. í' Kéziratok nem adatnak i vltizaw Előfizetési dij : 1; Egész évre ! 5 írt — kr. j \ Félévre ... 2 » 50 1 <j Évnegyedre . 1 » 25 » 11 Egyes szám ára 10 kr. v Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tnlajdonos: IDoToa-sr János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Bernát fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza l, Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Granátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Seperjen kiki a maga háza előtt. Valami pokoli humor és utólérhetlen szatíra van benne, hogy Bókésmegye: Biharból kap leczkét, Biharból kell elnyelnie, hogy sárral dobálják, korrupczióval megvádolják. Alantabb közöljük a nagyváradi „Szabadság “-nak keddi vezérczikkót, melyről hir- telenében nem tudjuk megállapitani, hogy rossz akarat, vagy csak vastag tudatlanság szüleménye-e? Hát hiszen van Békésvármegyében is sok visszás dolog, elég kívánni való, amint hogy volt mindig és lesz ezután is. Voltak, vannak és lesznek mindig olyan bajok, amelyeket sem a főispánok, sem a közigazgatás nem tudnak orvosolni, mert a bajok nem lokálisak, hanem országosak sőt nemzetköziek és azoknak megszüntetésére nem hogy a vármegye, de a kormány, a törvényhozás sem eléggé hatalmasak. Ilyen — leginkább közgazdasági — bajaink lehetnek.és fájdalom vannak is, de azt már halálos ellenségünk sem fogja igazságosan ránk foghatni, hogy annyira jutottunk annyira sülyedtünk volna, hogy — risum te- neatis — Biharból! jövő erkölcsi praediká- cziót kelljen megszívelnünk. Tisztelet becsület Biharvármegyének, de igazán nincs tőle semmi irigyelni, semmi tanulni valónk. Akár az Írni olvasni tudók számát, akár a nép egyéb tekintetbeni műveltségét, ethikáját, akár vármegyei 8 egyéb tisztviselői karának, községi elöljáróinak, pénz intézeteinek s minden egyéb institucziójának tisztességét, megbizhatóságát párhuzamba vonjuk, semmi okunk sincs Biharvármegyéve' cserélni. A korrupczió fogalmát pedig legfőbb ideje tisztázni. Nem as ugyanis a korrupczió, hogy nemcsak a különben nálunk ritkán előforduló sikkasztások, hanem a sikkasztási dolust első pillanatban kizáró pénztári rendetlenségek is kíméletlen retorzióra találnak és rögtön nyíl vánosságra hozatnak ; (annyira nyilvánosságra hogy ami sehol máshol ennyire nem törté nik: egy túlbuzgó reporter a vármegye leg kisebb községében történő esetet is, rende sen még erősen kiszínezve, az összes fővárosi s vidéki lapokban rendszeresen és kedvte léssel nyomban kikürtöli; igy történt a Sza badság kirohanására impulsust adó mostani mezőberényi esetnél is, ahol az 504 forint hiányra nézve kitűnt, hogy az bármely községi pénztárnál előfordulható szabálytalansá, számba megy, és positive bebizonyult, hogy a sikkasztás czélja a szó legszorosabb értei mében ki vanzárva,) mondjuk: hogy épp’ az ilyen drakonikus és legtöbbször czólon túl is lövő túlbuzgó eljárás legfrappansabb bizo nyitéka annak, hogy Békésvármegyében nim csen korrupczió; hanem igen is lenne akkor és van ott, amikor és ahol köztudomásszerü sikkasztások, csalások, zsarolások, önkény és hatalmaskodások - exempla sünt odiosa — részint eltussoltatnak, részint büntetlenü maradnak. Ilyen esetek Békésvármegyében nem for dúlnak elő; itt minden vétség megkapja bünte tését; nem óv meg tőle sem a bűn kisebb mérve, sem — ha tisztviselő az illető annak magas állása, családi összeköttetései amint azt nevekkel és adatokkal be tudjuk bizonyítani. Nem óvnak meg büntetéstől politikai pártszolgálatok sem; különben az is igaz, hogy Békésvármegyében olyan politikai párt- manipulácziók, mint — tisztán példának okából különben pedig minden vonatkozás nélkül említve — a hírhedt szalontai képviselőválasztás, egyszerű léhetetetlenségek. Jó lélekkel ajánlhatjuk a „Szabadságainak, hogy seperjen csak a maga háza előtt! Amiért ezeket el kellett mondanunk; czikk különben a következő: Hé kés vármegye. Az ország szeme egy idő óta Békésvármegye felé fordult. Nehéz és súlyos bajoktól vérzik a Hármas- Körös vidéke, a szoczialismus baezillusai fogékony talajra leltek Békés vármegyében, s ba ennek okát utatjuk, arra a felfedezésre jövünk, hogy az ottani állapotokat semmi más nem idézte elő, mint néhány lelketlen ember czinikus romlottsága. Egy gonosz banda ütött tanyát a szegény nép özött s az elsülyedt törpe lelkű emberek kiaknázzák a nép hiszékenységét, behálózzák ámitó szavakkal ; népbankokat alapítanak, hogy egy rakásra gyűjtve a nép filléreit, legyen nekik miből dorbé- zolni, pompázni, uraskodni és legyen nekik mit elsikkasztani. Magán egyesületek firmája alatt működő kalózok, községi és városi hatóságok pénzes ládáját őrző elöljárók, hozzá nyúlnak a pénztárak kulcsaihoz néha egyedül, néha egész szervezett kompánia könyökig markol a bankókba. Most ismét egy rövid, de jellemző hirt hozott táviró, mely igy hangzik: „Popovics békési főszolgab'ró a mezőberényi községi pénztárban több száz forint hiányt fedezett fel. Az alispán a pénztárnokot és ellenőrt felfüggesztette.“ A törvény egész keze szigorral fog lesújtani a gazokra; de a község évekig nyög egy pár modern haramia garázdálkodása miatt. Az a csoda, hogy annyi visszaélés, annyi csalás és sikkasztás után ennyire is megtudták fékezni a békésmegyei nép alsó rétegét; az a csuda, hogy a bünszerző bitangokat megtudják őrizni a károsultak, a földönfutók haragjától. És ha nézzük a közigazgatási állapotokat, azt kell tapasztalnunk, hogy Békés vármegye tiszviselői I -Dr. Kovács István. | A temetés. Megsirattuk, eltemettük! . . . Julius 3-án délután 4 órakor a gyászharangok zúgására tengernyi nép, a gyulai intelligentia teljes számban, a járási tisztviselők, a bókésmegyei orvosok és gyógyszerészek túlnyomó része, kereskedők, iparosok és löld művesek nagy számban jelentek meg előbb a halottas háznál, hol Csiszár Sámuel ev. ref. kántor vezetése alatt a gyulai dalárda elénekelte az „Oh ha Iái hát hiába kerülünk“ kezdetű gyászdalt, majd az ev ref. templomban, melynek minden zúga megtelt részt vevő gyászoló közönséggel, az orgona zendült meg s annak kisérete mellett énekelte a gyülekezet a XCf. zsoltár ezen versét: „Az embereket te meg hagyod halni, És ezt mondod az emberi nemzetnek Legyetek porrá, kik porból lettetek! Mert ezer esztendő előtted annyi, Mint a tegnapnak ő elmúlása És egy éjnek rövid vigyázása.“ Ekkor a dalárda gén szépen énekelte el a „Miért oly borús“ kezdetű gyászdalt, melynek elhangzása után Szabó János ref. esperes rokonszenves alakja tűnt föl a szószéken, ki nek remek gyászbeszédét s halotti imáját, mely szív bői jött s szivekhez talált útat, a maga egészébe minél előbb s annál terjedtebb körben, nyomtatásban olvashatni lenne kívánatos, mert abból csak egyes részletek vázlatos felemlitése — nézetünk szerint — a maga. egészében remek mű hátrányára szolgálna. Hogy nemcsak a szöveg, de az előadás is mily kitűnő volt, azt csak átérteni s érezni lehet Nem hiába, hogy majdnem országszerte a legreme kebb ev. ref. szónokot tisztelhetni Szabó János esperes személyében 1 . . . Ebhez~~járul még ama körülmény is, hogy a szónok a halottnak ifjúkortól tudományok gazdag tárházából elsajátította a lélek és test gyógyításának módszerét; ki egykoron hévvel szeretett hazánk szabadságáért fegyvert ragadva, küzdött csata síkokon; ki nagy volt a szellemi képzettség terén; kitűnő mint ékesen szóló; s mindenek felett nagy volt tettekben nyilvánult -szeretetben: oh adj Atyánk porrészei számára csendes pihenést az anyaföld kebelében, lelkét pedig idvezitsd menyben! Szemünk könnyéből nevelj nefelejts virágait; bánatunk földén fakassz remény örök zöldjét. Légy velünk keserűségünk árjában, vigasztalj meg szomorúságunkban. Légy Atyánk, Istenünk életünkben és halálunkban! Amen.“ Ennek végeztével Dr. Fábry Sándor alispán, költői magaslaton álló szép beszédben búcsúzott el a békésmegyei tisztikar nevében a vármegye főorvosától, kifejezést adva a lelkeken erőt vett méltó bánatnak, elismeréssel adózva az érdemekben gazdag tisztviselő társnak. Beszéde a következő: kara teljes leikeseaessei, amoitiovai es Kitartással küzd a feltámadó hydra ellen. A kormány a legjobb nevű legerélyesebb főispánokat küldi oda: Beliczey István, Terényi Lajos, Reiszig Ede és Tallián Béla keményfából faragott, erélyes emberek; mindenik férfi volt a talpán. A vármegye tisztikara, élén a tetterős és munkás Fábry Sándorral mindent elkövet, hogy kiirtsa a rákfenét; de sikertelenül. Ha egy helyen kiégetik a romlott testrészt, másutt uj fekély támad. Lassan, lopva terjed a métely I A „Népkör“-ök, „Népbank“-ok zárt ajtajai, a község házának vasas ládái mellett végzik ördögi munkáikat azok a szívtelen szörnyek, kik siketek a szükölködök jajkiáltásaira, kik vakok arra, hogy az éhezők omló könyét meglássák; kiknek szive nem remeg a jövőtől, a porkoláb hivó szavától, a börtön sötétjétől. Léha, undorító élet folyhat Békés vármegye némely községében; bor, kártya, dinom dánom egyfelől ; elégedetlen meglopott nép másfelől. Nem annyira politikai, mint inkább társadalmi bajok idézték fel a szoczializmus szellemét Orosházán, Békés-Csabán és Csorváson, a modern rablók tékozlásai miatt adta meg a viszhangot a misera plebs; megadta kővel, kaszával, fokossal. Urak! Békésmegyei urak! kiknek kezébe van adva a gyeplő, kikre rá van bizva a megye kormánya, vezetése, ezekbe a bünbarlangokba kell gyakrabban, éber őrködéssel bepillantani, mert ha nem háborgatják, nem irtják a poloskát, elszaporodik az! Békésmegyében nem csupán arra kell most fektetni a fősulyt, hogy fennakadást ne szenvedjen az általános közigazgatás, hanem fenekestül fel kell forgatni könyveiket, garasról-garasra át kell vizsgálni számadásaikat azoknak az egyesületeknek és testületeknek, melyek közvetlen érintkezésben és összeköttetésben vannak a néppel; mert ha látják a községek lakosai, hogy van kihez fordulni a vármegyeházán ; ha látják, hogy van orvos, ki megnézi a vérző sebet és gyógyítani is akarja, akkor csillapul az elégedetlenség és lassan-lassan reparálni lehet a csorbát. Hazafias dolgot cselekszik az, ki fejére tapos a corruptiónak és az átok után áldást varázsol a Hármas-Körös vidékére. Hisszük, hogy néhány év múlva nem kell referálnunk a bókésmegyoi botrányokról, hisszük ezt annyival inkább, mert utóbbi időben látjuk, hogy az ottani hatóságok sarokra állottak és fokozott erővel szórják napfényre a régi szennyest. A dalárda ismét énekelt, szabatosan, szivre hatóan, majd a gyülekezet gyászéneke után a tem plomból kivonult sokaság magindult a gyászkoporsó val a temető felé. A temetőben a sírnál Domby Lajos gyulai ref. lelkész s e. m. tanácsbiró mondta a következő imát „Atyánk, Istenünk 1 Itt, hol mindenütt sír mostmidőn mindnyájunk szeme sir; ez enyészet hazájában, szivünk ég *tő fájdalmában lebont- lünk előtted, imánkban vigaszt, segedelmet ese dezünk te tőled. Nemcsak a virág hervad meg, ha reá az Úr szele fuvall; nemcsak a cserjének ágait tépi meg a zivatar, de a legerősebb tölgy is porba hull, ha zúg az enyészet szele, ha kimondva van felette az elmúlás Ítélete.... E szomorú igazság bizonyítékait tárja elénk a mindennapi tapasztalás. Erről szól minekünk a jelen gyászeset is Istenünk, mindenható Atyánk! Nehány hónappal ezelőtt ép testtel, ép lé lekkel forgolódott a munkásság, tevékenység terén ama jeles férfiú, kinek portetemeit ez előttünk fekvő koporsó zárja magában s megásott sírja várja. Ki hitte volna akkor még hogy ma már halva legyen az, kinek agyába annyi szép gondolat, életében annyi nemes cse (ekedet honolt, talált helyet? A történelem tágas mezején oly otthonos elme; az Istenség s a nagy természet titkainak mélységét és magasságát — az emberi bölcsesség magas színvonalán — kutató ész; a krisztusi szeretet nagy törvényének betöltésére törekvő férfiú; az emberi test szervezet gyógyítására életét szentelt ember: mind, mind csak volt és immár nincs többéi.,.. Vigasztalj meg nagy bánatunkban Istenünk, hogy a keserűség árjában meg ne emésztessék a mi lelkünk ! Küldd alá Szentlelkednek erejét, gyógyítsd meg a kesergőknek vérező szívsebét! A megboldogultnak pedig, ki ismerni tanulta az isteni s természeti törvények erejét; 1 „Békésvármegye tisztikara csoportosul e gyászos koporsó köré, hogy végbúcsút vegyen szeretett tiszttársától. A fájdalom érzete tölti be szivünket, hogy elvesztettük őt, karunknak törzsökös oszlopát, ki annak dísze, büszkesége volt, s kit a szeretet érzeményeivel övezénk körül. Harminczkét évig volt tisztviselője e vármegyének. Majdnem egy emberöltő idő ez maga, s ő ez ideig szolgálta hazáját, vármegyéjét, híven sohasem csüggedve, fáradhatlanul. Enyhítette a szenvedők fájdalmát tudományával, vigasztalta a csüggedöt derűs lelkének fényével, s megvédte a közegészség ügyét hivatásának mondhatni eszményi betöltésével. Dísze, büszkesége volt megyéjének, ő a sokoldalú tudós, a szép szavú szónok. Nagy elméjének kevés volt hivatásának mély ösmerete, miként a hatalmas tenger nemzetek hajóit öleli, a tudományok tárát ölelte az ő szelleme fel. S tudása nem volt rideg, lelkének fénye, meleg kedélye felderítette azt; nem volt önző, világított éltető meleggel, s áldásos volt, mert mindenkinek örömmel világitott. S ime, kialudt a lángoló fáklya, elhallgatott a mézédes ajk I A veszteséget, melyet halála maga után vont, mi tiszttársai fájdalmasan érezzük. Sajog a szív, ha szerette tőle elszakad 1 A nyugovó nap messzire veti árnyékát, nyugovóra térted mély gyászba borított bennünket. Gyászoló szívvel mondunk végbúcsút neked, s meleg könnyünk hideg hantodra hull l A mindenható édesítse meg örök álmodat! Isten veled 1“ Végül Dr. Zöldy János törvényszéki s kórházi orvos fejezte ki az orvosi kar nehéz bánatát, mely osztályrészül jutott e testületnek midőn fejét, szeretet s tisztelettel övezett karfását ragadta el a halál. Szép beszéde a következő: „Fájdalmas megindultsággal, mélyen összezúzott kebellel állok a még oly korán megnyilt sirod előtt, a midőn lesújtott, árván itt hagyott pályatársaid nevében tőled fájó búcsút veszek; tőled, ki mindnyájunké voltál. Büszke szeretettel, önzetlen tisztelettel tekintettünk a bölcs vezérre, ki mindig fennen és tisztán lobogtatta reális tudományunk zászlaját, melyre az van irva, hogy: igazság és emberszeretet. A gjilkos betegség orvul támadott meg és a kínos harezban kegytelenül ledöntött. A gyászos győzelem csak a mi fájó veszteségünk lett. Elmúlásod nem esett meg csöndben, észrevétlenül, mint az esti alkonyat. Űrt, tátongó űrt hagytál magad után gyógyító vigasz nélkül. Aggódó lelkünk tépelődve tekint a kétes jövőbe és nem talál, alist talál megnyugvó pontot a megsemmisülés fölött érzett keserűségben. De nem! Te nem semmisültél meg! A természet örök törvénye, kérlelhetetlen igazsága JLapunlc mai számához fél iv melléklet van csatolva,
