Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-06-12 / 25. szám
25-ik szám* Gyula, 1892. junius 19-én XI. évfolyam Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak viasza. Előfizetési díj: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 | 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tnlajdonos: Dobay János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, £ Dobay Janos könyvárus , > üzlete, hova a hirdetések '; és nyilt-téri közlemények i, küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak ; el Gyulán, a kiadó hivatalban. ' Nyilt-tér sora 10 kr. 1; Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-uteza 11. szám, Eckstein Bernát fűrdö-utcza 4. szám, Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. szám, Blockner J. IV. kér. SQtö-utcza; Fischer J. D. IV. kér. Hatvani-utoza 1. szám alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Közegészségügyi szolgálat szervezése Békésvármegyében. A tavaszi rendes közgyűlésnek egyik legfontosabb és leginkább megvitatott tárgya a járási orvosok szervezési kérdése volt. Mint annak idejében is megírtuk, a törvényhatósági bizottság ama kikötéssel, hogy a felmerülendő költségeket az állam maga fogja viselni, elfogadta a járási orvosi állások szervezését, és ezzel kapcsolatban elfogadta a dr. Kovács István megyei főorvos által, a járási közegészségügyi szolgálatnak mikénti ellátása tárgyában nagy gonddal és szakértelemmel készített szabályrendeletet. A tárgy fontosságánál és közérdekénél fogva a szabályrendeletet és annak bevezetéséül a vármegye határozatát egész terjedelmében közöljük. * * * Olvastatott a nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter úrnak m. évi 76,266. sz. rendelete a járási orvosi állások szervezése tárgyában, valamint a vármegye főorvosa által készített szabályrendeleti tervezet a járási közegészségügyi szolgálat mikénti ellátása, s egyéb közegészség ügyi*' intézkedések tárgyában. Jóllehet, a vármegye közönsége a járási orvosoknak alkalmazását e vármegyében nem tartja okvetlenül szükségesnek, miután a községi közegészségügyi szolgálat ellenőrzését, mely teendő a járási orvosoknak egyik feladatát képezi, kevés községgel bíró vármegyénkben, a vármegye fő- és alorvosa teljesen kielégítő eredménynyel elvégezheti és elvégzi, s miután más részt a főszolgabirák közegészségügyi szakközegeikül, mely teendő volna a járási orvosoknak második és utolsó feladata a községi orvosok közül, milyenekkel minden járási székhely, s illetve minden község bir, egyet mindig alkalmazhat és alkalmaz, úgy hogy a főszolgabíró közegészség- ügyi szakközeg nélkül jelenleg sincsen: mind azonaltal kétségtelennek találván, hogy a járási orvosoknak alkalmazása a helyi közegészségügyi szolgálat ellenőrzésének közvetlensége s a nagyobb számú hatósági közegészségügyi személyzet alkalmazása folytán a közigazgatás legfontosabb ágának a közegészségügynek bizonynyal előnyére válnék, a vármegye közönsége csakis üdvözli azon törekvést, mely a közegészségügynek helyesebb ellátását vette czélzatba, s eleget óhajtva tenni a nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter ur kívánalmának is, elfogadja a szabályrendeleti tervezetet, melyszerint Békésvármegye minden járásában járási orvosi állás szervezendő, azonban csak azon esetben, ha a nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter úr kegyes leend a járási orvosoknak — az állandó választmány véleményével egyezőleg 1000 frt évi fizetésben megállapítani vélt — javadalmazását az állam pénztárból fedezni A járási orvosi állásoknak oly módon való szervezésébe, hogy azok javadalmazását a törvényhatóság fedezze, a vármegye közönsége semmi körülmények között sem mehet bele, mert a járási orvosok az 1876 évi XIV. t.-cz. 155. §-a s az 1886. évi XXI. t.-cz. 67. §-a értelmében vár- megyei tisztviselők, és mint ilyenek, nem önkormányzati teendőket, hanem az állami közigazgatásnak legfontosabb részét teljesitik, a vármegyei tisztviselők javadalmazását pedig az 1883. évi XV. t.-cz. értelmében a vármegyéknek, esetleg I czélra felhasználható egyéb jövedelmeik mellett az állam pénztár tartozik fedezni. Békésvármegyének semminemű oly alapja nincs, melyből a járási orvosi állások újonnan való szervezése folytán felmerülő kiadásokat fedezni képes volna, állami javadalmazásából közigazgatási szükségleteit alig képes ellátni, pótadót, a nem okvetlen szükséges és különben is az állam által javadalmazandó állások megteremthetésére nem óhajt kivetni, ily körülmények között tehát a járási orvosok alkalmazása egyedül az állam pénztár terhére eszközölhető, mi annál inkább is lehetséges, mivel a vármegyék dotátióját megái lap i tó 1883. évi XV. t.-cz. a jövő évben megujitaudó lévén, ez alkalommal Békésvármegye javadalmazása a szükséges összeggel nagyobbitható lesz. Mind ezeknél fogva a nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter úr idézett rendeletére való hivatkozással felkérendő, hogy az alkalmazandó járási orvosok fizetését megállapítani, s a javadalmazás iránt saját hatáskörében intézkedni s annak fo- lyóvá tételéről a további intézkedések megtehe- tése végett a vármegye közönségét értesíteni méltóztassék. Sokkal fontosabbnak tartváu a vármegye közönsége a tanyai orvosi állásoknak azon vidékeken való szervezését, hol a tanyai rendszer nagyobb mérvben kifejlődve van, hogy az e részben szükséges intézkedéseknek alapja megvettessék, felhivatik a vármegye alispánja, hogy a szarvasi, mező herényi, orosházi és csabai határban írassa össze az egyes tanyai csoportokban lakók számát, s a szervezendő állásokra vonatkozólag az őszi közgyűlés elé tegyen javaslatot. A szabályrendeleti tervezet egyéb részeiben, melyek a közegészség javítására és megóvására kivétel nélkül üdvös intézkedéseket foglalnak magukban, az állandó választmány által eszközölt és azonnal keresztül vezetett apróbb változtatásokkal együtt minden észrevétel nélkül elfogadtatik, s az 1886. évi XXI. t.-cz. 7. §-a értelmében közhírré tétetni, s ennek utána a netán beérkezendő felebbezésekkel együtt a nagy- mólt. m. kir. belügyminiszter úrhoz jóváhagyás végett felterjesztetni rendeltetik. Miről a nagymélt. m. kir. belügyminiszter ur feliratilag, a várm. alispánja és főorvosa, aj. főszolgabirák és Gyulaváros polgármestere határozatiig, ez utóbbiak oly felhívással értesittetnek, hogy a kellő példányban csatolt szabályrendeletet azonnal hirdessék meg, s a hirdetési bizonylatokat a netán benyújtandó felebbezésekkel együtt a közzé tételt kövotő 30 nap letelte után azonnal terjeszszék be. T a, n. ■& gr 37*. Iskolai értesítés. A polgári fiúiskola 189Va-ik tanévi záróvizsgálatai a következő sorrendben fognak megtartatni : 1892. junius 20-án, d. e. 8 órakor magyar nyelv az 1., természetrajz a II. osztályban, junius 20 án d. u. 3 órakor magyar nyelv a III,, természetrajz a IV. osztályban, jun. 21 -én d. e. 8 órakor magyar nyelv a IV., magyar nyelv a II. osztályban, jun. 21-ón d. u. 3 órakor szára - mértan a III., földrajz az 1. osztályban, jun. 22- én d. e, 8 órakor szám-mértan a II., földrajz a IV. osztályban, jun. 22 én d. u. 3 órakor német nyelv a III., földrajz a II. osztályban, jun. 23- án d. e. 8 órakor német nyelv a IV, földrajz a III. osztályban, jun. 23-án d. u. 3 órakor szám-mértan az I., latin nyelv a II. osztályban, isrépfollsiolés Szeged s a tiszai vonal védelmére.*) A délmagyarországi harcztérről menekülők rémes híreket terjesztettek a szerbek hadi készülődéseiről s azon törekvésükről, hogy Theodorovits vezérlete alatt összegyűjtött nagy haderejük egyesülvén a temesvári császáriakkal, — első sorban Aradot menti fel az ostrom alól, s aztán Szabadkát s Szegedet elfoglalván, — innét az egész közép Tisza vidékét hatalmába keríti, feldúlja. Ezen hírek csakhamar hivatalosan is megerősítést nyertek. — Már január elején Boczkó Dániel kormánybiztos is értesiti vármegyénket a szerbek készülődéseiről; s értesülést nyert a vármegye arról is, hogy a szerb harcztéren működő Kiss alezredes a már kivívott előnyöket is kénytelen volt feladni s visszavonult; s e visszavonulásban folyvást üldöztetve a szerbektől, s éhség, hideg s fáradságtól gyötörtetve, alig lehet képes egy erőteljesebb támadás feltartására. Nagy szükség volt tehát a szegedi, ez időtájt alig 4ooo emberből álló haderő erős- bitésére, s kétségtelen, hogy vármegyénket a leverő hirek is sarkalták arra, hogy eltekintve a honvédujonczok jutalék kiszámítása hibáitól, kiállítsa honvédéit a kormány által meghatározott számban, s hogy egyátalán nem tett ellenvetést a toborzás útján kiállítottak be nem tudása miatt. A szerbek nagyszabású készülődései s a szegedi hadtest gyengesége s az ebből eredt aggodalmak teszik megérthetővé azon rendelkezéseket is, melyek vármegyénk erejének *) Mutatvány Oláh György .Békésvármegye 1848— 1849." czimü sajtó alatt levő műve II. kötetéből. minden irányban való lehető legnagyobb kifejtésére irányultak s azt, hogy vármegyénk az 1849. év elején mintegy elökészittetett védelmi hadállássá, azon esetre, ha a szerbek Szegedet elfoglalnák, s ez teszi megérthetővé azt, hogy ez időtájt vármegyénkben több mint 3000 honvéd szállásoltatok el. Úgy látszik, hogy a szegedi parancsnok nem bizott haderejében, bár az napról-napra szaporodott s kész lett volna a szerbek támadása elől elvonulni, talán vármegyénkben keresni védelmi pontot. Valószínű, — bár e részben adatokkal nem rendelkezünk, hogy Szeged feladására s a visszavonulásra nézve tett is a honvédelmi bizottmány elnökének előterjesztést, erre enged következtetni a honvédelmi bizottmány elnökének, Hadik Gusztáv ezredes és a 4-ik hadmegye parancsnokához, 142. E. sz. a. intézett rendelete, melyet — sajnos — csak kivonatosan közölhetünk: „ Ezredes úri Szedjen össze minden nemzetőr erőt, mely ezennel az egész vidékről rendelkezése alá bocsáttatik. Lelkesítse Szegedet, az nem lehet, az gyalázat volna, ha Szegednek 55,000 népe maga is nem volna képes magát megóvni. Ismétlem tehát : Szegedet minden áron tartani kell. Szegednek kitakarításáról gondolni sem szabad. Kelt Debreczen, január 9-én 1849. A honvédelmi bizottmány elnöke : Kossuth Lajos.“ Ezen rendelet szolgált alapul azon erélyesebb tevékenységnek, melyet Hadik ezredes Szeged védelmére kifejtett. Mellőzve a vármegye bizottmányát, az orosházi s gyulai nemzetőri parancsnokokhoz közvetlenül rendeletét intézett, melylyel ezen községek nemzetőreit Szegedre rendeli oly szigorú utasítással, hogy azok minden késedelem nélkül be is vonultak Szegedre. A vármegye közönsége az orosházi s gyulai nemzetőrség Szegedre rendeletéről január 19-én értesült, s bár nem volt ismeretlen előtte Szeged veszélyeztetett helyzete s az ott összpontosított haderő gyengesége, jogaira való féltékenykedésből a védbizott- mány 16./1849. számú határozata szerint óvást emelt az ellen. »Az orosházi szolgabiró, — igy szól a jelzett határozat — jelenti, miként gr. Hadik nemzetőrségi pararcsnok, Orosháza közége nemzetőrségét a hatóság mellőzésével Szegedre rendelte. Már a gyulai lovas nemzetőrség kirendelése is ily úton történvén, nem hagyhatja ez eljárást a bizottmány észrevétel nélkül, s értesíteni rendeli a nevezett nemzetőri parancsnokot, hogy az i843/4 -ik évi XXII. tcz. 24. §-a értelmében bárhova szükségeltetik a nemzetőrség kimozditása, a megyét, — mint minden község felett rendelkező polgári hatóságot keresse meg jövőre mindenkor.“ A vármegye megkeresésére Hadik ezredes azonnal válaszolt s kifejté, hogy a nemzetőrség Szegedre rendelésénél mily fontos okai voltak, a politikai hatóságok elkerülésére. „Megjegyzem még ezekhez, — írja, hogy „veszély idején — mert ez akkor volt, és háborús napokban, valamint egyfelől nincs idő a hosszadalmas úti levelezésekre, mely az eszme kivitelét késlelteti, — úgy másfelől nem is szükséges, sőt káros hatása lehet a veszély közellétét elhirlelni, s minden oldal- róli segély sürgetések által azt mintegy nagyítani.“ A szegedi hadtest parancsnokának aggodalmai nem voltak alaptalanok, s a Szegedet fenyegető veszélyek nem voltak rémképek. Aggodalmat kelthetett, hogy Damjanics és Vécsey hadosztályai a szerb harcztérről visszavonattak, mit a szerbek gyengeségnek tekintve, gyorsabban, mint várni lehetett, előnyomultak Arad felmentésére, s midőn Damjanics innen is eltávozott, az ellenség merészsége nem ismert határt, s a temesvári őrség a szerbekkel s oláhokkal egyesülve, megkezdte a támadást, s már február 7-én ellenállás nélkül meg is szállották Uj-Aradot. Ezzel egyideüleg Theodorovics Szeged ellen indult s február 9-én Szöregig előre hatolt, honnan hadainkat elűzte, február ti-én már Uj-Szeged külvárosát támadta meg, de visszaszorittatott. Mindezen események igazolták Hadik ezredesnek az orosházi s gyulai nemzetőrség kirendelésére tett intézkedéseit s a vármegye sérelmeit háttérbe szorították, bár a védbi* zottmány nem mulasztotta el jegyzőkönyveiben kifejezést adni annak, hogy a nemzetőrség táborba rendelése a politikai hatóság mellőzése mellett —- nem helyes. A közép-tiszai harcztéren is kedvezőt* len volt hadaink helyzete az 1849. év elején. Tudjuk, hogy Ottinger január 13-án Szolnokot jelentékeny hadi zsákmánynyal elfoglalta s még egy lépés, már hadai vármegyénk terein dúlnak. Ezen lépés előtt azonban a Tisza s innen Perczel tábora volt az akadály. A Tiszán átkelésre minden kísérletét visszaverte Perczel. A védelmi helyzet azonban sehogy sem tetszett a kormánynak s elrendelte a támadó fellépést s Szolnoknak minden áron visszafoglalását. Perczel nem késett a kormány rendeletét végrehajtani s tudjuk, hogy a már* czius 5-ki dicsöségteljes ütközet megszabadná Szolnokot ellenségeinktől s megnyitá útját a diadaloknak. Győzelmes hadaink folytonosan előnyomultak s kiszorították lépésről-lépésre az ellenséget elfoglalt állásaikból, ezen előnyomulás tette szükségessé a tiszai vonal megszállását s biztosítását. Ezen feladat teljesítése vármegyénkre várt. (Vége kör.)
