Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-05-01 / 19. szám

X

lO-ik szám.

Gyula, 1892. május 8-áxi.

XI. évfolyam*

Szerkesztőség:

Főtér, Dobay János kereskedése, bova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij:

Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr. i

Társadalmi és közgazdászati hetilap

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tnlajdonos: üoToay Jáaos.

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények ,; küldendők.

Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyílt-tér sora 10 kr. ü.

.....................................1;

Hi

rdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 77. szám, Eckstein Bernát fdrdö-utcza 4. szám, Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. szám, Blockner J. IV. kér. Sütő-utcza; Fischer J. D. IV. kér. Hatvani-utcza 1. szám alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon

Csaba, május 7.*

A „Békés“ ez évi 18-ik számában május 1-én — mint a bókésmegyei munkásmozgalom kitörésének évfordulóján — alkalomszerűnek látta a csanádmegyei gaz dasági egyletnek f. évi ápril hó elején tar tott tanácskozása és megállapodására hivatkozva, a bókésmegyei gazdasági egyletnek, a munkásmozgalom ügyében követett eljárását bírálat tárgyává tenni, s a felett megrovólag nyilatkozni.

Eltekintve a rosszúl leplezett szándéktól, mely czikkirót czikke megírásánál vezette, igen kívánatosnak mutatkozik, hogy a munkáskérdés megoldásához elfogultság nélkül s kellő tárgyilagossággal, minél többen hozzászóljanak, mert a gazdasági egylet nem él azon hiedelemben, mintha ezen fontos kérdés már megoldást nyert volna, vagy hogy ezen kérdést egy maga szerencsés leendene megoldhatni annál kevésbé, mert annak megoldása nem függ egyedül az angaria vagy uzsora mérséklésétől, és a mezei munka beálltával a katonaság készenlétben tartásától; — socialisticus jellegű lévén a baj, ennek megnyugtató megoldása sokoldalú ismeretet s jóakaratú közreműködést igényel, s a gazdasági egylet hatáskörét messze túlhaladja'.

Mindamellett a gazdasági egylet meg nem szűnt a munkáskérdóssel foglalkozni, s ha czikkiró az 1891-ik évi „Értesitő“-t nagyobb figyelemmel lapozgatja, a deczem- ber 20-án tartott igazgató választmányi ülés jegyzőkönyvének első pontjában olvashatta volna, hogy az igazgató választmány a munkásmozgalom okainak kiderítése s annak a jövőben lehető ismétlődésének megakadályozása tárgyában, egy később kitűzendő alkalommal kíván foglalkozni, s ennek tárgyalására a kitűzendő idő meghatározását az igazgatóság belátására bízza. Az igazgatóság az ügyet tanulmányozza s adatokkal rendelkezik is már, — melyek annak idején elő fognak terjesztetni, — jelenleg azonban, tekintettel azon körülményre, hogy a munkáskérdés rendkivüli hatalommal felruházott kormánybiztos kezeibe van letéve, az igazgatóság ezen kivételes helyzetben nem tartja alkalomszerűnek a kérdést tanácskozás tárgyává tenni.

A gazdasági egylet eddigi eljárását illetőleg, különösen megrójja a képesség, vagy talán az erkölcsi bátorság hiánya miatt úgy vélekedvén, hogy nem volt meg nála a kellő önzetlenség a munkáskérdés akkénti tárgyalására, mint a hogy azt a szomszéd vármegye cselekszi, kimondván azt, a mit a csanádmegyei gazdasági egylet — eléggé nem méltányolható önmeg tagadással, — vagy mondjuk inkább önbeismeréssel, — most kimondani nem ha bozott.

Hogy a múlt évi mozgalmat képes lett volna-e az akkori izgatott állapot közepette a gazdasági egylet bárminő, — s a socialisták szája íze szerint való eljárásával is megszüntetni, illetőleg lecsillapítani, — a felett nem szándékozunk vitatkozni, hanem reá mutatunk azon körülményre, hogy az egylet az akkori viszonyoknak megtelelőleg, igyekezett eleget

tenni feladatának, s hogy eljárása nem volt épen helytelen, ezt a mai állapotok némileg igazolják.

Czikkiró leginkább azt kifogásolja, hogy a bóké8megyei gazdasági egylet kormánybiztos kiküldését kérte, a ki eljárásának közvetlenségével a mutatkozó elégü- letlenséget biztosabban orvosolhatja. Hogy szükség volt-e erre, azt sem vitatjuk, mert hiszen a tények e részben is az egyletnek adtak és adnak igazat, mert legalább mi úgy tudjuk, hogy a mai napig a vármegyei munkásmozgalmak nem ismétlődtek, s a nép nyugodtan látott teendőinek végzéséhez: s azt nem fogja czikkiró nekünk bebizonyíthatni, hogy ha ellenkezője történik annak a mi történt, nem lennének-e mások az állapotok?

Igaz, hogy a gazdasági egylet nem járt el akkint, miként a czikk Írója most a csanádmegyei gazdasági egylet eljárása után óhajtotta volna; ámde kérdjük a czikk ismeretlen Íróját, hogy a múlt évllP.n rvnlrrkr* o mnnlréa rvofífolír aitt nonpir

vidékenként már nyilvánult, — s átalános elterjedése várható, — nem a gazda közönség és annak tagadhatatlanul súlyos helyzete az, a mi szerintünk első sorban védelmet igényel; — mert hiszen a gazda közönségnek végső esetben módjában áll magán jól vagy rosszul segíteni, például a kévekötő aratógépek beszerzése, vala mint más vidéki munkások szerződtetése által; — de indokoltnak látjuk szegény, alapjában jó, de félrevezetett népünket önmaga, s különösén a lelketlen lázitók befolyása ellen megvédeni, nehogy ezen, a nemzet testén élődő ámitók által félrevezetett nép elérhétlen ábrándok után fut kosva, családostól kereset és kenyér nélkül maradván, a nyomornak legyen áldozatul kiszolgáltatva.“ S tovább a hetedik bekezdésben ; „S midőn ezt kérjük, távol van tőlünk a bizalmatlanság vármegyénk tisztviselői irányában, — sőt teljes méltány- lattal ismerjük el működésüket, — de tekintve a mozgalom horderejét, és annak socialdomokratikus jellegét, mely Budapestről élesztetik, s ma már az éves cselédek között is tért hódított, mely tekintettel az aratásra, a szolgálat felmondásában nyilvánul, indokoltnak találjuk alázatos kérelmünk előterjesztését annál is inkább, mert meggyőződésünk, hogy külön e czél- ból kiküldendő kormánybiztos az ő közvetlenségével a kívánt eredményt biztosan eléri.“

Kérdjük, vájjon nem-é a munkás osztály érdeke, nem-ó annak megvédése lebegett akkor is a gazdasági egylet szemei előtt, midőn távol állván attól, hogy a megyei intéző közegeket mulasztással vádolja, a rendkívüli hatalommal felruházott kormánybiztos kiküldését kérte?... De tovább megyünk, s felhívjuk czikkiró figyelmét ugyanezen „Értesítődnek 49-ik lapján olvasható elnöki jelentésre, a hol is az első pont 2-ik bekezdésében a többek között ez áll: „ .... S most engedje meg a t. közgyűlés, hogy a t. gazdatársakhoz intézhessek néhány figyelmeztető szót, s hogy rámutathassak a szomorú következményekre, melyeket esetleg egyes visszaélések maguk után vonhatnak, mert tagadhatatlan t. gazda közönség, hogy az actió reac- tiót szül. Megvagyok azonban győződve arról, hogy a gazda közönség szívón viseli a munkásnép érdekeit s nem egyszer hozott áldozatot sorsuk javítására, s épen azért, mert megvagyok erről győződve, sngedje meg a t. gazdaközönség, hogy a munkásnép irányában ezentúl is minden alkalommal, teljes igazsággal, szelíd, hu- nánus bánás móddal s lehető méltányossággal járjanak el, s feledjük az itt-ott részükről nyilvánult méltatlan és jogtalan | jljárást.“

Ismételve kérdjük, vájjon nem ugyan ] az — vagy talán átallánosságban több is — j ran ezen szavakban kifejezve, mint a mit j i csanádmegyei gazdatársak — részünkről | íem épen helyeselhető módon és formában j íyilvánitottak ? . . . ! És tekintettel a ki- , rételes helyzetre, tehetett-e a gazdasági i ,gylet egyebet, minthogy jóakaratú figyel- j neztetésóvel fordult a gazdaközönséghez? . . J

Gúnyosan említi fel czikkiró továbbá £ . prágai kiállítás tanulmányozását is, pe- i lig ha higgadtabban gondolkozott volna í rról, könnyen rájöhet vala, hogy ezzel is r gazda jövedelmét és a munkás osztály e :eresetét kívánta a gazdasági egylet elő ^ aozditani. ügy hisszük, tudva van czikkiró t lőtt is, hogy a gazdasági egylet épen t zárt, mert a mostani gazdálkodási rend* a

* Midőn kötelességszerüleg és a legnagyobb készséggel tért adnnk a gazd. egyleti titkár úr közleményének, kijelentjük, hogy a fenti czikkre „A munkát kérdés"- ről Írandó ozikksorozatunkban fogjuk észrevételeinket inegtenni s válaszunkat megadni, Sstrk.

' — —-------------------- -------------------j ---©J

mé

rvben volt felizgatva, — minek következtében Bajnos, embervérnek is kellett folyni, — czélszerü lett volna-e, akkor egy ly socialistikus olajcseppet önteni a már is lánggal égő tűzre? . . . Hiszi-e czikkiró hogy egy olyan határozatára a békés- megyei gazdasági egyletnek, a minő csanádmegyei gazdasági egyleté, a felizga tott néptömeg megnyugodva tért volna tűzhelyéhez vissza?.... Nem, mert hiszen czikkiró is csak most, midőn a felizgatott kedélyek lecsillapodtak, s kevesebb tar tózkodással lehet egy némely dolgot el mondani, a — minek hírlapi tárgyalásátó többféle opportunitási tekintetek tartóz tatták vissza, — látja czélszerünek ezt : dolgot hirlapilag szellőztetni.

Hogy a gazdasági egylet egy év előtti eljárását czikkiró csak most veszi ily erős bírálat alá, ennek okait nem kívánjuk ku tatni, s egyátalán nem akarunk még a lasznált hang ellen sem szemrehányást tenni, mert erre jogosultságát elismerjük de midőn ezt tesszük, engedje meg czikk iró, hogy megemlithessük azt, hogy nem járt el teljes rószrehajlatlansággal s kellő komolysággal, szemben a gazdasági egy let tényeivel.

Elmondjuk miért?

Kezdjük a rendkívüli (s nem teljhatalmú, — miként czikkiró mondja) hata lommal felruházott kormánybiztos kiküldése iránt tett felterjesztésünknél, — mert hiszen a czikk legfőkép’ ezen tényét kárhoztatja a gazdasági egyletnek, — s azt elhibázottnak, feleslegesnek állítja, s helyett — szerinte — azt kellett volna már akkor tenni a gazdasági egyletnek a mit most egy év múltán, — mindenesetre kedvezőbb körülmények között, — a csanádmegyei gazdasági egylet tett.

Czikkiró talán lemondott volna — olvasván a csanádi határozatot — arról hogy a bókésmegyei gazd. egylet eljárására pereatot mondjon, ha előzőleg a bó kósmegyei gazd. egylet eljárását bővebben tanulmányozza, — mihez nem kellett volna egyóbb, mint kissé figyelmesebben meríteni azon forrásból, a honnét egyet-mást kikapott, hogy czikkének megadhassa azt az irányt, a melyet annak megírása alkalmával maga elé tűzött; mert az 1891-ik évi „Értesítődben az ápril 26-iki rendkívüli közgyűlés határozatából 313/1881. számú felierjesztésünk 5-ik bekezdésében ezeket olvashatta volna : „De mind a mellett, hogy a harcz a munkások részéről

szer mellett, a napszámos osztálynak keresete, nagyon rövid időre szorítkozik, igyekezett módokat keresni arra, hogy a mostani egyoldalú gazdálkodás módosit- tassék, s ez által a munkásosztálynak több, és azon időre is kereset biztosittassék, a mely időt most úgyszólván, minden kereset nélkül kell elhevernie. Ezen módok között igen fontosnak tartván a czukor- répának nagyobb mérvben leendő termesztését, annak a vármegye területén leendő elterjesztésére fordította figyelmét, s e téren már eddig is nem kicsinyelhető eredményt äikerült elérnie. — Kívánatos volt azonban, hogy | gazdaközönség tájékozva legyen a termelés körüli gyakorlati eljárásról, s miután Csehország a birodalomban mindenesetre a legelső helyen áll ezen a téren, czélszerünek látta a gazdasági egylet küldöttjei által a czukorrépa culturát ott bővebben tanulmányoztatni.

Igyekeztünk lehető rövidséggel s kellő tárgyilagossággal a „Május 1-ón“ cz.czikkre válaszolni, kijelentvén, hogy a szóban forgó kérdést annyira fontosnak s nehezen megoldhatónak tartjuk, hogy ennek megoldása a legkörültekintőbb tájékozottságot s a dolgok teljes ismeretét igényli, minélfogva kívánatos ezen kérdésnek minél szélesebb körben leendő higgadt tárgyalása s megvitatása, hogy ez által a munkás osztály helyzetének javítása és a társadalom nyugalma elérhető legyen.

Ezeket tartottuk szükségesnek elmondani. A mi a személyi részt illeti, — melyet czikkiró nagyon is előtérbe tolt, — arra nem tartjuk a gazdasági egylet hivatásához tartozónak válaszolni.

Zllnszky István, a békésm. gazd. egylet titkára.

A békésmegyei kormánybiztosi kérdés a képviselőházban.

A képviselőház pénteki ülésén, a földmi velósügyi minisztérium költségvetésének általános tárgyalása alkalmából Irányi Dániel „Békés városa“ országgyűlési képviselője nagyfontosságú beszédet tartott a békésmegyei munkásmozgalmakról, kérve a belügyminisztert, hogy szüntesse meg Békésmegyében a kormánybiztosságot, a melyre ma már szükség nincs. Irányi beszédét, (mellyel feltétlenül egyetértünk) úgyszintén gróf Szapáry Gyula miniszterelnöknek rögtönös válaszát, mint megyénket legközvetlenebbül érdeklőt egész terjedelmében átvesszük, és pedig egyelőre minden kommentár nélkül.

irányi Dániel: T. ház I Mindnyájan emlékezünk azokra a sajnos eseményekre, melyek épen most esztendeje Békés- és Csanádmegye némely községében történtek. A szegény tudatlan munkás nép elámitva, lelketlen bujtogatók által felizgatva, erőszakhoz nyúlt a hatóság ellen, amely erőszakot karhatalommal kellett elnyomni. A bűnösök letartóztattatván, bíróság elé állíttattak. És midőn ez már megtörtént, midőn a rend már helyreállittatott, az igaz, hogy a békésmegyei gazdasági egyesület kérésére, a t. belügyminiszter ur mégis indíttatva érezte magát kormány- biztosnak kinevezésére; s miután a megyei főispán vonakodott a rendkivüli tiszt elfogadásától, őt hivatalától felmentette és helyette Vasmegye alispánját nevezte ki főispánnak és egyúttal kormánybiztosnak. Megvallom, t. ház, anélkül, hogy az ottani viszonyokat épen rózsás színben akarnám feltüntetni, kormánybiztos kirendelésének egyátalán nem láttam szükségét.

Miért ? Mert a fennálló törvények elegendő hatalmat biztosítanak a közigazgatási rendes tisztviselőknek, hogy a csendet és rendet fen- tartsák és ha megzavartatott, helyreállítsák, mint ahogy a jelen esetben is.úgy történt Orosházán,