Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-04-24 / 18. szám
\ l§-ik szám Gyula, 1892. május 1-én XX. évfolyam. ts s / Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Eyyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDolos/sr János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések j; és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. szám, Eckstein Bernát fúrdö-utcza 4. szám, Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. szám, Blockner J. IV. kér. Sútö-utcza; Fischer J. D. IV. kér. Hatvani-utcza 1. szám alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyős árakon Május elsején. Kissé elkésetten ugyan, de a tavalyi megyei munkásmozgalmak évfordulója lévén, annyival alkalomszerűbben közöljük egy gazdasági egyletnek, a sajnos mozgalmak kút- forrását megvilágító, minden tekintetben magas színvonalon álló tárgyilagos vitáját és nagyjelentőségű rezoluczióját, melyet olvasó közönségünknek, és elsősorban a békésmegyei gazdáknak, de azok közül is kiválólag a nagybirtokos uradalmaknak legjobb figyelmébe ajánlunk. Mindenek előtt pedig őszinte sajnála- tu/nknak kell kifejezést adnunk, hogy az alantabb közölt határozat, nem a tavaly ilyenkor, nem is Csabán tartott és nem is a békésmegyei gazdasági egylet, hanem most Makón és a csanádmegyei gazdasági egylet kebelében lefolyt tanácskozásnak eredményeként fekszik előttünk. Meddő dolog ugyan utólagos jövendölésekbe bocsátkozni, mindazonáltal komoly meggyőződésünk, hogy a tavalyi sajnos mozgalom egészen más alakot ölt, ha a bé késmegyei gazdasági egylet, ahelyett hogy a tagadhatlanul fenforgott bajok indokát — nem keressük most, hogy szándékosan vagy jóhiszemüleg-e — félre nem magyarázza s az egylet tagjaiban, a múlt évi márczius 22-én, április 5-én tartott igazgató választmányi üléseken, különösen pedig az április 26-iki rendkívüli közgyűlésen, megvan a képesség vagy talán az erkölcsi bátorság és egy részét illetőleg megvan az önzetlen ség, olyan értelemben tárgyalni a kérdést, mint ahogy azt a szomszéd vármegye gaz dasági egylete cselekszi s kimondani azt, amit a csanádmegyei gazdasági egylet - eléggé nem méltányolható őszinteséggel és önmegtagadással — most kimondani nem habozott. E helyett azonban mit cselekedett a bókésmegyei gazdasági egylet? „Egyhangú éljenzéssel elhatározta, hogy: A büntetés hajdan és ma*) Vége. I. Ferdinánd elrendeli, hogy akik váraikban bérencz rablókat tartanak s azokat rab lásokra kiküldik, váraik ostrommal bevétet vén, rút halállal végéztessenek ki és minden javaik a koronára szálljanak. (1558: 49. t.-cz.) Továbbá az lstenkáromlók első büntettökért vesszővel másodikért pálczával, harmadikért halállal bűn hödjenek. (1563: 42. t.-cz.) Végre kivan mondva, hogy a királyi felség a szántszándékos ember ölöknek kegyelmet ne adjon. (1363: 63. t.-cz.) L Miksa törvénye azon kapitányokat kik kétséges hitelű és török társaságáról gya nus embereket tartanának, hűtlenség szennyje alá vettetni, magukat az oly embereket pedig, ha tolvajságról, rablásról, emberlopásról, vagy a töröknek társaságáról alaposan vádoltatva elmarasztaltatnának, karóbüntete'sre (karóba hu zásra) Ítéltetni parancsolja. (1567: 30. t.-cz.) Rudolf elrendeli, hogy nőszemélyek se adásvevés végett, se más okbúi táborhoz közeliteni ne merészeljenek és ha azt tennék, zsákba varratván vízbe vettessenek. (1595: 34- t.-cz.) Továbbá kimondja, hogy a kóborló uratlan hajdúkat szabad legyen akárkinek megölni. (1598: 29. t.-cz.) .... Minél közelebb jövünk századunkhoz, annálinkább szelídülnek a büntetések, a bosszú *) A nagyváradi éa biharmegyai rabsegélyző egylet 1891. évkönyvéből. „Megyénk területére a munkás-mozgalom ügyében teljhatalmú kormánybiztos haladéktalan kiküldése kérelmeztessék.u Ez volt bölcsességének a kvintessen- cziája ; no meg hogy mellékesen kérte a mezőrendőrségi törvény megalkotását, sürgette a cselédtörvény mielőbbi módositá- sát, és hogy ne legyen egyoldalúsággal vádolható, a munkásoknak mézes' madzagul, a vizszabályozási földmunkálatoknál elkö vetett visszaéléseket kérte megakadályozni; de arról, amit Csanádmegye, mely teljesen analog helyzetben van, gazdasági egyesülete szócsövén, ennek határozata első pontjában, talán nem „egyhangú éljenzés“-sel, hanem bizonyos fokig „mea culpa“-szerü- leg beismer és megállapít, „hogy a megye területén lefolyt munkás-mozgalomnak az uzsora és angária mértéken túl kihasználásában rejlő helyi oka volt,u ami pedig ép oly mértékben vonatkozott Békés-mint Csa- nádmegyére, arról nagy bölcsen hallgatott, arról egy szava sem volt a mi gazdasági egyletünknek. Pedig ilyen rezolucziónak a kimondására, hogyannak kellő súlya legyen, —mint ahogy most a csanádmegyei gazdasági egylet cselekszi, — csakis egy szaktestület, nevezetesen csakis a gazdasági egylet lehetett hivatva. Azóta egy esztendő zajlott le fölöttünk. A munkásmozgalom és annak következményei folytán felizgult kedélyek lecsillapodtak, és most már kevesebb tartózkodással lehet egynémely dolgot elmondani, aminek hírlapi tárgyalásától többféle op portunitási teki ntet tartóztatott eddig visz sza bennünket. Most már elmondhatjuk, ami azóta külömben is nyílt titokká vált, hogy vármegye akkori főispánja Terényi Lajos nem volt azon a nézeten, amelyen a bé késmegyei gazdasági egyesület; nevezete- kormánybiztosnak proponálásn, ha a bé sen nem tartotta szükségesnek „teljhatalmú“ késmegyei gazdasági egylet, mint szakkormánybiztos kérését és küldését, mert a közrend fentartására elegendő képességet érzett magában, és arra teljes önérzettel méltán vállalkozhatott is. Most már elmondhatjuk, hogy Terényi Lajos, aki pedig nem gazda, már egy esztendővel ezelőtt azon a véleményen lehetett a munkásmozgalom iulajdonképeni közvetlen oka felől, amelyet ma a csanádmegyei gazdasági egylet publikál. De körülbelül ugyanaz a véleménye lehetett a kérdés mikénti orvoslása felől is, mint aminő ma a csanádmegyei gazdasági egyletnek van, t. i. hogy kísérletet kell tenni „egy részről az aratás, más részről a kukorieza- földek kiadására nézve a helyi viszonyokhoz mért méltányos egységár (normati- vum) megállapítása iránt.“ Ezt, a helyi viszonyokhoz mért egységárat szakszerűleg kinyomozni | általában a földbirtokosok és a napszámosok között felmerült differencziákat tárgyilagosan és szakszerűen elbírálni 1 kiegyenlíteni, vagy legalább is azt megkisérleni, talán annnyira fontos és hivatásában álló feladata lett volna a gazdasági egyesületnek, mint a prágai kiállítást tanulmányozni 8 e czélból oda képviselőket kiküldeni. Es miután a gazdasági egylet ez értelemben nemcsak kísérletet nem tett, de ilyen akczió szüksége a tanácskozások fo lyamán még szóba sem hozatott: Terény\ Lajos, a birtokosok és napszámosok között fenforgó differencziák megoldására, a csanádmegyei gazdasági egylet által most kimondott normativum megállapítására, - de csakis erre, és semmi másra — tartotta szükségesnek kiváló gazdasági szakismerettel biró, I eme tulajdonságánál fogva a birtokosoknak és munkásoknak egyaránt imponáló kormánybiztosnak kinevezését. Bizonyára eszeágában sincsen ily szakismerettel biró testület, állásánál és országos tekintélyénél fogva erre legbivatottabb, mint most a csanádmegyei gazdasági egylet teszi, arra vállalkozni hajlandó lett volna. Csodálkozzunk-e tehát rajta, ha Terényi Lajos volt főispán, a békésmegyei gazdasági egylet ellentétes álláspontjával szemben, nem tudta az ó nézetének helyessége felől a belügyminisztert meggyőzni, minek ismeretes következménye, főispáni állásától való felmentése volt ? És most nem mi, hanem az elfogult. ' O ság minden vádján felül álló szomszéd gazdasági egyesület az, amely az ő, akkor vallott és magasabb helyen el nem fogadott álláspontjának helyességét igazolja. Olyan elégtétel ez Terényi Lajosra nézve, melynél frappánsabb, amelynél fényesebb igazán nem is képzelhető. De nemcsak az ő elégtétele, hanem akik szintén feleslegesnek tartottuk és kifejezetten helytelenítettük a „teljhatalmú“ kormánybiztos kérését, akik a felmentés ténye után sem tagadtuk meg a Terényi Lajos eljárásával s álláspontjával való szolidaritásunkat : fényes elégtétel ez lapunknak is, és nem tudunk eléggé önmegtagadók lenni, hogy ezt most önérzettel és megelégedéssel ne konstatáljuk. Megengedjük, sőt a tudomásunkra esett tényekből talán konstatálhatjuk is, hogy a „teljhatalmú* kormánybiztosi működés és tapintatos intervenczió eredmé- nyekép, ma a békésmegyei nagybirtokosok és bérlők nem szedik a munkásmozgalom közvetlen okát képezett terhes uzsorát; hogy a „teljhatalmú“ kormánybiztosi működés után felesleges ma már a békés- megyeL gazdasági egyletnek a csanádme- gyeiéhez hasonló akczióba bocsátkozni; de az a kiskorúság, az a kicsinyeskedés, mely közvetlen előidézője lön annak, hogy „télj- hatalmú“ kormánybiztosi működésnek kellett oly sérelmeket szanálnia, amiknek helyére csak szigorúság lép, s legtöbbször egyesülve az igazsággal. III. Károly enyhíti törvény szigorúságát. Mária-Terézia eltörli kegyetlenség utolsó törvényességét, mely boszorkány perekben nyilvánul. II. Lipót eltiltj a kínzó vallatást, mint a valóság fölfedezésének igazságtalan és czéliránytalan módját. (1791 42. t.-cz.) Sőt ugyanő országos küldöttséget rendel a büntető törvény kidolgozására. (1791 7.6 t.-cz.) I. Feréncz az i825*iki, V. Ferdinánd az i84o-iki és 1843-iki országgyűlésen adta jelét a büntetések rendezése irán..' jó indula tának. Az 1843-iki törvényjavaslatba.-» már az igazság diadalmaskodik a legyőzött i.bosszu és kegyetlenség felett, most már ^ erme' kék nem hogy a bűnös szülök helyett tíunnőd nének, hanem a saját bűnökért sem vonatnak bűnügyi felelősségre, ha 12-ik életévöket b nem töltötték, de az igazságnak megfelelően szüleik gondatlansága esik beszámítás és büntetés alá. Az előbb törvény által elismert kínzó halálbüntetések: a kerékbe törés, karóba vagy nyársba húzás, elevenen megégetés, tagok szétszag gatása, vízbe vetés helyett már egy i8i4 május 15-én kibocsátott királyi rendelet a halálbüntetést csupán a fejvételre vagy pallosra és az ka*zin»rn vatry törvényfára szorította, mig az 1843-iki törvényjavaslat a halálbüntetést telje sen mellőzte. A testi sonkitás, seprüzés, vesszőzés, pál- czázás vagy korbácsolás és bélyegsütés sokáig fentartották - magukat, mint testsanyargató büntetésnemei:, habár minél közelebb jutunk korunkhoz, annál ritkább azoknak alkalmazása. Még az i84o: IX. t.-cz. is világosan fentartja a testi büntetések némely faját, sőt az i848-iki törvények sem tem törlik el azokat, habár a gyakorlat i848 óta csak bizonyos (alsóbbrangu) személyekkel -szemközt alkalmazza. Mig nem azután az 1871: LII. t.-cz. a régi világ kegyet len kedéseinek utolsó foszlányait is megsem misitette, teljesen eltörölvén minden testi fényi féket. Végre az 1878: V. t.-cz. az emberiesség tői áthatott igazságot juttatta fényes diadalra azt az igazságot, mely a b ün büntetésénél az okok és körülmények után is kutat. Mily óriási változás a büntetésekben e nehány század alatti Hogy elmaradoztak lassanként a törvé nyesség fekete mezébe öltöztetett vad kegyet' lenségek s napfényre jött a büntetés igazságos alakja, megtisztulva minden emberiségtől elérte igazi értékét, mint a salaktól megtisztult arany 1 Mily roppant különbség a büntetések 'égrehajtásában I A halált és dögvészt terjesztő, dohos) yirkos, penészes föld alatti üregek helyére emberi lakásnak megfelelő börtönök épültek( kíJzó, nehéz békók múzeumokba kerültek és a tömör kőoszlopokba ékelt vasgyürűket, melyekhez a százféleképen kínzott szerencsétlen rab^k voltak lánczolva, lassankint elemésztette •9J rozsda. kínzó kamara többé a börtön, hanem csak elkülönitett lakás, mely megfosztja, szabadsagától azt, a ki szabadságával visszaél némaságával elősegíti a magába szállást bűneinek megbánását — szigorúságával megfékezi a vad szenvedélyt — ridegségével kioltja a könnyelműség hirtelen fellobbanó lángját; egyszerre büntet és javít. És a könyörületesség, az irgalom még a börtön hideg, nyomasztó ködét is igyekszik meleg sugarakkal áthatni és megenyhiteni. — igyekszik megvilágítani azt az utat, mely az eltévedtet visszavezeti a becsületes emberek társaságába; — gondoskodik vakságuk eloszlásáról; — áthidalni igyekszik azt az örvényt, mely a börtön kivezető kapuja és a hasznos társadalom közt tátong. . . . A börtönök mellett egymás után emelkednek fel a javító intézetek s minden javító intézet felállítása fényes bizonysága annak, hogy a büntetések végrehajtásánál helyet követel és tért foglal magának a javítás nemtője. És ha maga a szigorú törvény némely — habár csak a legfiatalabb — bűnösök büntetését és javítását egybeolvasztja: miért ne hatolhatna be a társadalom szánakozása a börtönök szűk falai közé, hogy gondozása alá vegye a bünhődők lelkét? ... s ki tilthatná el a könyörületességet, hogy ott ne álljon a börtönök ajtójában és fel ne emelje az elbu- kottat ? Nincs elzárva a szánalom útja s nem űzi el senki a börtön előtt álló jótékonyságot. Egymás után támadnak a rabsegélyzö egyletek, melyek a világi előítéletekkel daczolva, hisznek a bűnösök megtérésében, a javítás zélját tartják szemük előtt s e magasztos czél elérésére rakják össze filléreiket. 2VŰC&1 s',5úmunlih.oz fél Av melléklet van osatolva.
