Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-12-11 / 51. szám

Melléklet a,Békés* 1892.51. számához.

zéket kell vezetnie a vagyonnal bjró s a vagyontalan árvákról, még pedig külön csoportosítva a tisztán ingatlannal bírókat és a csak készpénzzel bírókat, valamint külön az ingatlan s készpénzzel bírókat is; továbbá külön betüsoros jegyzék vezetendő a számadásra kötelezett m. gyámokról is, nem különben a hagyatéki függőtömegekről közsé- genkint elkülönítetten. Nagyon természetes, bogy mind ezen nyilvántartási bejegyzésekről még külön-külön betüsoros névmutató is vezetendő, mely természetszerű hivatásán kivűl még azért is szükséges, hogy az egyes nyilvántartási lapoknak törlésbe hozatala ezen névmutatókon, a törlést elrendelő hatósági rendelkezés számának megjelölésével, az illetőnek neve után nyitandó rovatba lesz kitüntetendő, mely bejegyzésre különösen azért van szükség, mert a törlésbe hozott nyilvántartási ivet a törlés alkalmával az árvaszéki irattárban kezelt illető hagyatéki iratokhoz vagy egyéb vonatkozató irataihoz leendő csatolás, illetve végleges elhelyezés végett be kell terjeszteni, s igy a fent jelzetten bejegyzés nélkül a törlésnek mi nyoma sem lenne, a nyilvántartói hivatalban.

Mindezeken kívül végezetre, egyik legfőbb kötelessége a központi uyilvántartónak az igy vezetett adatok alapján az egyes árvák nagykorúságát időszakonként, például leghelyesebben lenne havonként rendesen bejelenteni, az illető nagykorúságot elért tovább nyilvántartásának beszüntetése és ha vagyonnal biró vagyonának szabad rendelkezésére feljogosítása és készpénz -tömegének kiutalványozása végett, nem pedig mint most gyakorlatban van minden lépten-nyomon, még az olyanokét is, a kik már rég nagykorúak lévén, évekkel ezelőtt kikapták örökrészeiket, a mely eljárás csakis felesleges, értelem nélküli munka.

Ezek volnának röviden a nyilvántartó hivatalos ténykedései és kötelességei. Áttérek ezek után arra, hogy a nyilvántartó a fent jelzett nyilvántartási bejegyzésekre nézve, honnan és mikép szerezze be \ szükséges adatokat.

Békésvármegye árvaszékénél erre nézve gyakorlatba van azon sajátos intézkedés, hogy minden egyes beadványra hozott akár" ülési, akar ülésen kívüli határozat az összes iratokkal együtt leírás és expediálás előtt a nyilvántartóval közöltetik. Ha már ezen, csakis a nagy közönség hátrányára szolgáló intézkedés fenntartása czélszerü lenne is, nézetem szerint nem rpagyárazható másként, mint hogy az iratok s az abban hozott határozatok azért adatnak ki a nyilvántartónak, hogy azokból a szükséges nyilvántartási adatokat megszerezze és bejegyezze, s még Ts mi történik ? nem kevesebb mint az, hogy a nyilvántartó, a kö- telességszerü nyilvántartási bejegyzések nagyobb részének mellőzése mellett, a vele közölt felsőbb hatóságának intézkedéseit felülbírálja, azokat kiigazítás végett vissza jelenti, s épen ezen felfogás és abnormis állapot zavarja aztán az egész nyilvántartási ügyet.

A mai gyakorlat szerint igy szerzibe hát egy részt az adatokat, más részt pedig az épen vajúdás alatt álló azon intézkedés alapján, hogy a központi nyilvántartó kiutazgat az egyes községek közgyámságainál teendő vizsgálatra, a mely intézkedésnek ismét más czélja alig lehet mint az, hogy ez utón is szőrözhesse meg magá- ak a szükséges adatokat, a miért pedig kiutazgatni, a községeknek felesleges költséget okozni épen nem látszik szükségesnek. Ha pedig ezen nyilvántartói kiutazgatásnak az a czélja, hogy az egyes községi közgyámok hivatalos ténykedései felett tartson vizsgálatot a nyilvántartó, ezen indokból méginkább feleslegesnek kell tartanom ezen kiutazgatással járó költségeket, — mert — a községi közgyámok működését törvény és szabályrendelet szerüleg az év bizonyos szakaiban felülbírálni és megvizsgálni kötelesek: első sorban az illető községi elöljáróság, másod sorban a járás főszolgabirája, harmad sorban a vármegye alispánja, aegyed sorban a vármegye árvaszékének elnöke, s mindezeken felül, hogy még ötöd sorban mi szükség van, mi értelme van a nyilvántartó által megtartandó vizsgálatnak is ? — azt bebizonyítani halandó ember nem tudja — pedig mint értesülve vagyok ezen nyilvántartói kiutazgatás (talán kéjutazás ! (szedő) erősen forciroztatik : hiszen uram fia ! ha adatok beszerzése végett utazgat az a nyilyántartót mert ezen indok inkább elfogadható, akkor egész éven át egyebet se csináljon csak utazgasson, a községek pedig fizessenek, mert tudva levő dolog az, hogy a községek elöljárói 50 forintig, a járási főszolgabirák pedig 100 forintig saját hatáskörükben az egyes

árvák tömegeiből tehetnek kiutalványozásokat, mi következik ebből más, miut az, hogy a tisztelt nyilvántartó úr, mire 5—6 hetes utazgatásai után a központba haza érkezik, akkorra már az általa összeszedett adatok változás alá eshettek és esnek is, mert az alatt az 5—6 hét alatt, vagy az elöljárók, vagy a főszolgabirák tehettek kiutalványozásokat, és igy már nem helyes adatokat jegyez be itthon a központba a nyilvántartási ívekbe. A. nyilvántartási adatok beszerzésére ezen utazgatási mód tehát egyáltalán nem mutatkozik czélszertinek, a mi pedig a nyilvántartó ezen utazgatásának azon czélját illeti, hogy ő ott vizsgálatokat tartson, — na ez meg épen szóba se jöhet, vita tárgyát sem képezheti a font előadottak alapján.

Szerintem a nyilvántartói felesleges költséggel járó kiutazgatás teljesen mellőzendő hanem e helyett a vármegye törvónyhatósá gának, illetve az egyes községeknek oda kel lene törekedni, hogy a közgyámi állásokra — természetesen tisztességes fizetés mellett — lehetőleg qualifikált egyéneket alkalmazzanak 8 úgy a községi elöljáróságnak, mint különösen a községi közgyámoknak kötelességévé tétetnék az, hogy minden egyes árva vagy gondnokolt személyi vagy vagyoni viszonyaiban beállott bármi nemű legkisebb változásról idő röl-idöre s tételröl-tételre pontos és részletes jelentést tegyenek a központi nyilvántartóhoz azt hiszem, hogy egy ily értelmű intézkedés sokkal inkább meg fog felelni azon kitűzött czélnak, mi a nyilvántartó kiútazgatásának állítólagos alapját képezi és a mi szinte figye lembe veendő, ily módon az egyes községek sem terheltetnének meg felesleges költsé gekkel.

Ezen nyilvántartói kiutazgatásnak még egy hátrányos voltát is fel kell említenem jelesül kérdem ? hogy azon 5—6 hét alatt (tegyük fel, hogy több ideig nem fog tartani az utazgatás) mig a nyilvántartó távol van, ide bent a központban ki végzi a nyilvántartói teendőket ? vagy hogy munka torlódás és mulasztás ne legyen két nyilvántartó urat keilend tartani ? egy útazgatót és egy stabilist ? nem tudom mit szólnak hozzá a községek ? vagy ha nem tartható 2 nyilvántartó, a mint hogy nem, akkor ezen egész nyilvántartási intézmény a jelen alakjában illusoriüs, mert itt bent a központban a nyilvántartási bejegyzések -- az utazgatás tartama alatt stagnálhatnak, sőt mint a hogy meg is történt a szarvasi, békési és csabai kirándulások alatt, a mikor 6-700-ra menő elintézett ügyek kiadományozása a felek hátrányára és igen sok esetben érzékeny kárára 2 hónapon át is visszamaradtak a nyilvántartói hivatalban. Ezen állapoton tehát a vármegyének segíteni kell s egy expedienst alkalmazni, a mely a törvény mint a czélszerü- séggel — az árvák érdekeinek szem előtt tartása mellett — megegyezhető lesz.

Miután ez irányban követendő eljárás mikéntjére nézve, nézetemet a fenti sorokban kifejtettem, visszatérek most már azon elő említett sajátos intézkedésre, hogy minden egyes ügydarab a benne hozott határozatta együtt, leírás és expediálás előtt a központi nyilvántartóinak kiadatik, mely intézkedés, mint már jelzém. is, egy részt a nagy közönségre nézve hátrányos, más részt a kitűzött czélnak sem felel meg.

Ezen intézkedés ilyen alakjában határozottan beszüntetendő, mint különben nem is szabályrendeleten alapuló intézkedés^ — mert ha van valakinek, hát nekem van alkalmam 10 év óta tanulmányozni a gyámhatóságokhoz érkezett ügyek természetét, s ezen közlésem megírására is épen az a 120—130 ezer ügydarab, melyet áttanulmányozás után vezettem be az árvaszéki iktató-könyvbe — szolgál alapul, — mely meg nem támadható (reális alapon joggal mondhatom és mondom is, hogy sok, de nagyon sok olyan ügy for- dúl elő az árvaszéki retortába, melyekhez a központi nyilvántartó úrnak épen semmi köze sincs, — s kérdem már most, hogy az ilyen természetű ügyek miért mutattassanak be leírás és expediálás előtt a nyilvántartónak? — igenis, ez irányban szábályrendeletileg most már, a midőn a központi nyilvántartói állás szervezve és betöltve van — olyformán kellene intézkedni, hogy mindazon beadvány, melyből az illető árvaszéki referens, vagy maga az árvaszók testületé, a feldolgozás vagy le- tárgyalás alkalmával azt látja, arról győződik meg, hogy az oly adatokat tartalmaz, melyeket a központi nyilvántartó, nyilvántartani köteles, vagy ha az tűnik ki, hogy oly értelmű határozat lett hozva, mely nyilvántartói bejegyzést is von maga után, igen is ilyen, minden egyes esetben, jegyeztessék fel a kiadói utasításba az : hogy az iratok leírás

és expediálás után a nyilvántartóval közlendők !

Mindezeken kívül még aztán módjában fog állani a nyilvántartó úrnak, szükség esetén a közgyámokhoz, a községi elöljárókhoz, sőt magához az árvaszékhez is megkereséseket intézni, — a még hiányzó nyilvántartási adatok beszerzése érdekében — sőt ez köte- essége is

Ezen nézetek megszellőztetésénél egyáltalán nem kerülte ki figyelmemet azon kö ülmény, hogy a békésvármegyei árvatári és gyámügyi viszonyok egyáltalán nem hasonlíthatók sem a somogy-, sem a vasvármegyei viszonyokhoz, amennyiben tudomásom szerint azon megyékben a községi gyámpénztárak központosítva kezeltetnek, mig tudvalevőleg nállunk Békésvármegyében több oly nagy község van, mondhatni a megyebeli összes községeknek 2/3-ad része — melyek gyám pénztáraikat önállólag kezelik, — nagyon természetes tehát, hogy a központi nyilván tartó munkakörének meghatározása is egészen más elbírálás alá esik nálunk, mint az említett vármegyékben, s határozottan lehet állítani azt, hogy nállunk, vagy egyáltalán ott hol nincs központi kezelés, a központi nyíl vántartó által vezetett azon nyilvántartási lapok, melyekre nézve a pénzkezelés kint a községben történik, — a valódi tényállást felderítő teljes tiszta képet soha sem nyújthatnak, csakis a lehetőségig megközelítőt, mely állításom indokolására azt hiszem, elég lesz felemlítenem csak a kamat szaporulatok által beálló változásokat, melyek a ki- és beutal- ványozások szerint sok változást idéznek elő, a mit bent a központi nyilvántartó az utolsó krajczárig pontosan nem vezethet, — ez a lehetetlenséggel határos kivánalom lenne.

Végezetül hátra volna még hogy felemlítsem azt, hogy mi kötelességei lehetnek a

ritünk és többet akarunk markolni, mint a mennyire képesek és hivatottak vagyunk: — ez az, a mit meg kellene szívlelni a békésvármegyei árvaszéki nyilvántartó úrnak, — iá — mint oly sokszor jelzé — csakugyan szivén viselni óhajtja a békésvármegyei kiskorú ár- vdk éroekeit!!

Gyöngyössy László.

Alispáni jelentés

a közigazgatási bizottság 1892. deczember 12-én tartott

függőtömegekkel szemben, a mit előzetesen is jelzek, hogy nagyon lényegesnek és fontos kötelességnek tartok.

A hagyatéki függő tömegekre nézve, hogy jelenleg a központi nyilvántartó által tétetik-e valamelyes nyilvántartási intézkedés, s ha igen, mily irányban, azt nem tudom mert az ő ténykedéseinek mikéntjét kutatni jogosított nem vagyok, hanem — csak mint czikkem elején is említém, — a központi nyilvántartói teendők meghatározása felett általánosságban nézetet nyilvánítani, a közérdekében érzem magam hivatottnak, nem tartózkodván annak kijelentésétől sem, hogy a békésmegyei központi nyilvántartó úrnak fennen hangoztatott nyilvántartói magas kép zettségéről, eddigi ténykedései egyáltalán nem

De visszatérve a függő tömegek ügyére — mint már jelzém is, — az azok feletti felügyeletet illetve, annak nyilvántartását, az árvák érdekében már csak azért is nagyon lényegesnek tartom, — mert ha valahol, úgy ezen a téren követhet el a lelkiiismeretlen ség legkönnyebhen visszaéléseket, tehát a hagyatéki függő tömegek, a lehetőségig leg nagyobb pontossággal nyilvántartandók, még pedig községenként, s az ezen irányú nyíl vántartási bejegyzésekhez szükséges adatokat pedig épen azon útakon és módokon, mint a többi nyilvántartásokra nézve fentebb jelez tem, — szintén nagyon könnyen beszerezheti a nyilvántartó; — e helyütt megjegyzem, hogy a felosztás és átadással befejezést nyert ha gyatéki tömegektől, — a mint kell, hogy kü lön kezeltessenek a függő tömegek, — épen úgy kell a már feloszlott és átadott hagya téki tömegek, vagyis már igy az egyes kiskorúak örökrészét képező tömegekről külön az illető kiskorú nevénél, s a még egy egész hagyatékra vonatkozó, fel nem osztott s át nem adott hagyatéki függő tömegekrő' pedig, az illető örökhagyó nevénél külön köz ségeuként kell a nyilvántartást vezetni.

Félre kell tehát tenni a nyilvántartó urnák azokat a nagyhaugzású szavakat s üres frázisokat, melyek egyébre alig alkalmasak mint a tapogatódzás elpalástolására s az ügy gyei behatóan nem foglalkozók félrevezetésére, — nem kell ezt a nyilvántartási ügyet olyan nagy hólyaggá felfújni, nem ördögi mesterség ez, hiszen a műi — általa behozni czélzott rendszer mellett, — mely határozot- tau a nyilvántartási teendők körüli tájékozatlansága mellett bizonyit, — a mit rósz néven nem is lehet venni a nyilvántartó úrtól — mert Békésvármegyei hivataloskodásán kívül még csak hasonló ügyekkel sem foglalkozott soha, — ma a központi nyilvántartás ügye sokkal bonyolúltabb mint volt valaha. Több szerénységgel párosult, egy kis jóindu- atú, tárgyilagos és szakszerű munkabeosztással jobban fogjuk szolgálni az árvák érdekeit, mint ha annak oly nagy feneket keüléeén.

Méltóságos Főispán Úr 1 Tekintetes közig. Bizottság.

A közállapotokról szóló rendszerinti jelentésemet a f. évi november haváról az 1876-ik évi VI. t. ez. 15. §-ához képest tisztelettel a következőkben terjesztem elő:

1. Közegészségügy.

A múlt hóban a vármegye majdnem minden községében járványos betegségek uralkodván, a közegészség a mait hóban igen kedvezőtlen volt. Legnagyobb bel- és külterjességgel lépett fel a roncsoló toroklob, még pedig a békési, csabai, gyomai és szarvasi járásban és Csorvás községében, járványosán az orosházi járás többi községeiben és Gyula városában szórványosan. Legtöbb áldozatot követelt ezen kór a békési járás községeiben, hol — a herényi unitárius és izraelita felekezeti iskolákat kivéve — a járvány miatt az összes iskolákat is be kellett záratni. Csabán 58 megbetegülés történt roncsoló toroklobban s megbetegülések 50°/o-a végződött halállal. Gyulán a polgári iskola bennlakó szolgájának családjában fordulván elő megbetegulés, a polgári iskolában a tanítást bizonytalan időre beszüntettem. Csabán a roncsoló toroklob mellett még a hártyás torokgyík is járványos jelleggel uralkodott, Dobozon a vörheny terjedt el járványosán, mely miatt az iskolákat is bezárattam 21 napra, Endrődön a hagymáznak is több esete fordult elő, M.-Berényben a vörheny és kanyaró megszűnt.

Cholerának újabb esete a múlt hóban nem fordult elő.

A ragályos kórokban való megbetegülések- nél a kellő óvintézkedések megtétettek, s minden elkövettetett a betegségek tova terjedésének meg- gátlására.

A köztisztaságra gond fordíttatik, a közhelyek fertőtleníttettek stb.

A hasznos házi állatok egészségi állapota a múlt hóban kielégítő volt, amennyiben az egyes járványos megbetegüléseket sikerült szűk körre szorítani. Ily betegségek voltak a szarvasi kákái pusztán Léderer Rudolf juh nyájában a lépfene, melyben 107 drb. juh hulott el, a békési ludadi, s a gyulai határbeli sz.-benedeki pusztán a száj- és körömfájás, mely mindkét - helyütt igen szelíd lefolyással bírt. Előfordult még Endrődön a lépfenének 2, és Szarvason a takonykórnak egy esete.

Az állati megbetegüléseknél az előírt óv- rendszabályok szintén pontosan betartattak.

II. Közbiztosság.

A személybiztosság a múlt hóban nem volt megtámadva, nem tekintvén a személy biztosság megtámadásának a M.-Berényben előfordúlt egy kisebb verekedést.

A vagyonbiztosság is csupán egyes dohánylopások által lett megzavarva Orosházán és Kígyóson, M.-Berényben ifj. Yas József 14 éves fiú szabad kézzel egy frtos bankjegyeket kísérlett meg rajzolni, szülei a primitiv készítményeket forgalomba hozták, miért is a hamisítványok elkobzása mellett a kir. járásbíróságnak feljelentettek.

Öngyilkos lőtt Orosházán Bak István ku- pecz, Öcsödön Molnár Lajos és Békésen Kertész Sándor 82 éves aggastyán.

Véletlen baleset folytán múlt ki T.-Kom- lóson Síluka Pálné, ki kocsiról leesve, a szenvedett sérülések folytán meghalt, és Gyomán Bódi János 3*/a éves gyermek, ki forró vízzel telt teknőbe bukva, égési sebeibe bele halt,

Tűz a múlt hóban 5 esetben volt: Csabán, P.-Földváron, Orosházán, Szt.-Andráson, és Gyulán. A leégett épületek közül biztosítva nem volt kettő.

A kémények az e tárgyban fennálló szabályrendelet rendelkezéseinek megfelelőleg sepertelek.

III. Utak, hidak, védtöltések.

Az utak a gyakori esőzés folytán a múlt hó 20 ig rósz karban voltak, a november 26-án túl beóllott száraz fagyok következtében azonban meglehetősen megjavultak, s a hónap utolsó harmadában a közlekedés könnyen és akadálytalanul volt eszközölhető.

A hidak és védtöltések jó állapotban vannak. A k.-ladányi hid építési munkái befejezésükhöz közelednek. A kőműves munka teljesen készen van, kivéve a hézag kikenést, a mi ta-