Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-10-30 / 45. szám

után, Beliczey Rezső bizottsági tag^azon óhajának ad kifejezést, hogy mielőtt a főispán a köz gyűlésre meghivatnék, és ezen rendkívüli közgyűlés tárgyát képező második pont felett a megye közönsége határozatát kimondaná, mely ügyben határozat kimondását azért véli ildomosnak most míg a főispán jelen nincs, mert a tárgysorozat második tárgya közelről érinti a beiktatandó főispán egyéniségét, — mint a vármegye területére kinevezett kormánybiztost — azonban Bcliczey bizottsági tag ezen nézetét, egy két kivétellel a nagy többség épen azért nem tartotta helyesnek, hogy a kinevezett kormánybiztos szem és fűltanuja legyen ama vélemény és nézet nyilvánításoknak, melyek a munkás kérdés alapján Békésvármegye területére kormánybiztosi kiküldés kérdésében a vármegye zöld asztalánál nyilvánulni fognak, de a többség nézete szerint nem volt elfogadható különben sem Beliczey R. bizottsági tag indítványa már azért sem, mert a tárgysorozat első pontjának eflfectualása után természetszerűleg a székét már elfoglalt főispánnak kelletik elnökölni a következő ügyek tárgyalásánál.

Ezen kis intermezzo után, a fentebb jelzett küldöttség a főispáni lakosztályba ment, honnan Tallián Béla főispánt a közgyűlésbe részvételre meghívta, ki is lelkes éljenzések közt jelenik meg a közönség szine előtt, s alispán felkérésére a hivatalos esküt, vármegyei főjegyző felöl vasása után nyomba leteszi, a vármegye négy főszolgabirája által hagyományos ősiszokás szerint a főispáni székkel együtt háromszor egymás utón felemeltetvén éljenzések közepette, az elnöki széket elfoglalja s az egész termet betöltő csengő hangon mondja el a lapunk más helyen egész terjedelmébe olvasható székfoglaló beszédét.

A főispáni székfoglaló beszéd nagy tetszést keltett. A markánsabb pontoknál felhangzottak az „éljen“-ek, legintensivebben akkor, amidőn a főispán megígérte, hogy ó sem fog a megye termébe pártpolitikát behozni. A beszéd végén az »éljen“-zés peresekig tartott.

Dr, Fábry Sándor következő szép beszédben üdvözölte a főispánt I

Méltóságos Főispán úr!

A vármegyék, önkormányzati jogaikkal — mint a történelem tanúsítja — alkotmányunknak mindenkori védbástyáját s nemzeti lételünknek biztosítékát képezték; s nemzetünk annyi viharral való küzdés s annyi hánykódás után az események hullámai között, melyek lételünk óta népeket sodortak el, s népeket vetettek fel a világtörténelem színpadára, elég eyős volt a vármegyék által megőrzött önállóság folytán az alkotmányt és a trónt az időnek bármely viharai között is megoltalmazni.

És a vármegyék őseredetével egykorú a főispáni állás eredete is; mely állás mindenkor díszes, nagyrabecsült méltóságot képezett a vármegyék szervezetében, s melynek viselői vezérszerepet játszottak a múltban ál- ladalmi életünk terén, s mely jelenleg az állami és önkormányzati közigazgatás mindennemű. ágazatát felölelvén, s a közélet minden nyilvánulásaira kiterjeszkedvén, a vármegye fejlődésével és hanyatlásával mintegy szervi összefüggésben áll, s melynek jelentősége csak emelkedik a kor fejlettebb kívánalmai következtében jelentkező azon irányzat folytán, hogy a vármegyei szervezet csúcsán álló főispán a közigazgatás tulajdonképeni szellemi vezetője is legyen.

A főispáni állásnak ily messz-ható hord- ereje s kimagasló jelentősége következtében természetszerű, hogy egy-egy főispáni változásnál a megye közönségének figyelme és érdeklődése ez állás betöltése iránt a Jegfoko- zottabb mérvben nyilvánul, s a közérdekre való tekintettel s az előbb jelzett irányzat szükségszerű behatása alatt az érdeklődés azon óhajban nyer kifejezést, hogy a vármegye főispánjának kijelölésével a vármegye létérdekeinek, megvalósítása is biztosittassék

A bizalom érzete hatotta át e vármegye közönségét, midőn arról értesült, hogy a legmagasabb királyi kegy Méltóságodat szemelte ki vármegyénk élére, minthogy Méltóságodnak a közigazgatási szervezet fokozatain keresztül vezető fényes pályája, az eredményekben dús tevékenység, melyet mint főszolgabíró, alispán és főispán kifejtett, kimagasló hazafiúi erényei, lovagias jelleme, lankadatlannak ismert tevékenysége, mind biztosítékát képezik annak, hogy vármegyénk pártatlan és bölcs vezetés alá kerül, s hogy Méltóságodban azon főispánt nyertük meg, ki a törvénynek őre, a szegények és árvák gyámola s az igaznak oltalmazója leend, kinek közrehatása mellett a vármegye fejlődésére irányuló törekvéseink megvalósításra találnak s kiváltképen földmives vármegyénkben a gazdasági érdekek, a szakszerű földmívelés meghonosítása s az agrar-socialisticus kérdések megoldása által kielégítést nyernek; cultu- ralis és humanisticus intézményeink feladatuk magaslatára emeltetnek; a magyar mint egységes nyelv, a lakosság minden rétegében meghonosittatik; közlekedési eszközeink tovább fejlesztetnek, elhanyagolt iparunk lendületet veend, s mind ennek elősegítésére a társadalom sokoldalú igényeit kielégíteni ké- pes gyors és pontos közigazgatás biztosit- tatik.

A vármegye közönségének körében osztatlan a bizalom Méltóságod ily végeredmé- nyü működése iránt, ső,t e bizalom oly nagy. hogy még másban is nyilvánúl!

A socialisticus mozgalmak nyugatról ki indúlt hullámcsapásai végső gyürüdzésünkben tavaly vármegyénket is érintvén, ephemer fellobbanású zavarok s egy-két felbukkanó sikkasztás nyomán, vármegyénk jó hire, az azt közelebbről nem ismerők előtt aláásatott. Mi törhetlen bizqdalommal hisszük, hogy Méltóságod, ha közelebbről megismeri e vármegyét, melyben a hazafiúi erények mindenha virágzottak, s melyben az erkölcs a lakosságnak józanságán, vagyonos voltán és nemes hajlamain alapúi, meggyőződvén arról, hogy vármegyénk, mint a nagy költő mondja, a rokonszenves skót királynéről „jobb a hírénél“ : Méltóságod maga veendi fel a támadás nyilai ellen a védelem paizsát vármegyénk reputatiója érdekében, s védelme áfl|||| szerte foszlik a méltatlan hir, mint a tenyészetre nehezedő köd, szétfoszlik a felkelő nap sugaraira 1«

Ily erős meggyőződéssel és bizalommal keblünkben, üdvözöljük Méltóságodat a megye főispáni székében s kérjük, hogy magasztos hivatásával egybekötött nehéz feladatai közepette támaszkodjék ezen érzületeinkre, biztosítván, hogy nemes működésében támogatni mindenkor kötelességünknek fogjuk ösmerni.

Adjon a mindenség Istene erőt és egészséget Méltóságodnak, hogy hazánk és vár- roegyénk jóllétére sokáig munkálkodhassek!

Éljen I

A remek üdvözlő beszéd, melyet a főjegyző szónoki hévvel igen szépén mondott el, az egesz közönséget magával ragadta. A hatás elementáris erővel nyilvánúlt harsány „éljen“-ekben, sőt ami a megye termében a legszokatlanabb, perczekig tartó tapsviharban. Szónok és a beszéd egyaránt megérdemelték a szép ovácziót.

Somoyyvármegye átirata olvastatott melyben értesíti Békésvármegye közönségét, hogy volt kedves főispánjuk Tallián Bélának Békésvármegyei főispáni székbe beiktatási ünnepélyén, magát küldöttségileg fogja képviseltetni. Az átirat és a küldöttség tagjai nagy éljenzéssel fogadtattak.

A somogyvármegyei küldöttség képviseletében Folly József vármegyei tiszti főügyész emel szót. s a következő szép beszédet mondja:

Tekintetes törvényhatósági Bizottság !

Kedves Testvéreink és Atyánkfiái.

Somogymegye közönségének küldöttei kérnek, bár idegenek körötökbe szót.

A maihoz hasonló örömünnepet ült Somogymegye közönsége hat év előtt, midőn Tallián Béla a királyi kegy és a kormány bizalma folytán a főispáni széket elfoglalta, és általános lelkesedés, s a közönségnek remény és örömtelt bizalma közt vármegyénk kormányzatát kezébe vette.

Az előlegezett bizalom nem volt hiú, főispánunk ki szilárd jelleme, fáradhatlan tevékenysége, fényes szellemi tehetségei és a köz- igazgatás minden ágára kiterjedő kitűnő szak- képzettségével már előzőleg kiérdemelte azt, hogy a közvélemény hazánk legkiválóbb alispánjai egyikéül jelölte meg, 6 évi kormányzata alatt teljes mérvben megfelelt azon várakozásnak, melyet mind a kormány, mind Somogy vármegye közönsége működésébe helyezett, s mely működés Somogyvármegye újabb történetének legfényesebb lapjait van betölteni hivatva.

Szerénységét sérteném, de lehetetlenségre is válalkoznám, ha sikereit egyenként kisérler ném meg elősorolni; legyen elég hivatkozni Ő felsége koronás királyunk elismerésére egyrészről, másrészről pedig azon általános sajnálkozásra, mely párt- társadalmi és vallási külömbség nélkül nyilvánult, midőn köztudomású lön, hogy szeretett főispánunkat a királyi kegy és a kormány bizalma tőlünk elszállítja.

Nem a szokásos udvariasság volt tehát az, a mely Somogyvármegye közönségét arra indította, hogy szeretett főispánjának elévül- hetlen érdemeiért köteles köszönetét jegyzőkönyvébe iktatva, az utódok részére is megörökítette, hanem az igazán mélyen érzett hála önfeláldozó és sikeres működéséért és az igaz ragaszkodás és szeretet, melyet Tallián Béla úgy a köz, mint a magánéletben mindenkivel szemben kivívott.

S most midőn a legmagasabb kegy el- szóllitja működésének már hálássá vált teréről, midőn munkaképesség és tetterőben változatlanul, de tapasztalatokban gazdágulva közöttetek megjelenik, irigyelnünk kellene Titeket ö érette. De elvesztése miatt érzett mély bánatunkat envhiti a tudat, hogy habár már nem is a mienk ó, de szolgálatai imádott hazánkéi, s így közvetve a miénk is.

Ezért jelenünk meg tehát közöttetek, kik szerencsésebbek vagytok mint mi, bírni öt, kit mi elvesztettünk, kik hivatva vagytok Öt üdvös működésében támogatni, hogy átadjuk Somogyvármegye közönségének őszinte testvéries üdvözletét; kívánjuk, hogy vállvetve működhessetek közre kimaradhatlan sikerei elérésében, s hogy Isten Békésvármegyei testvéreinket főispánjukkal szép vármegyéjük fel- virágozására, s szeretett hazánk javára soká éltesse!

Janceovica Pál alispán válaszában a midőn a legszivélyesebben üdvözli a somogyi vendégeket, már eleve is biztosítja őket, hogy Tallián Béla főispánt Békésvármegyében is oly meleg szeretet, ragaszkodás és tisztelet fogja környezni mint Somogymegyében.

Csongrádmegye közönségének átiratában kéri Békésvármegyét, hogy közös főispánjuknak ottan f. hó 5-én megtartandó beiktatási ünnepélyén magát küldöttségileg képviseltetni sziveskednók,

• mely küldöttségbe beválasztattak, Jancsovics Pál elnöklete alatt, — Kövér László gyulai járási főszolgabíró, Oláh György vármegyei t. főügyész, Omaszta Gyula csabai kir. közjegyző és Dhrisztó Miklós vm. árvaszéki jegyző s tbeli ülnök.

Ezekután tárgyalás alá jött a belügyminiszternek rendelete, melyben értesíti a vármegyeközönségét, hogy Tallián Béla főispánt, tekintettel a múlt évben uralgott munkás mozgalmakra, kormánybiztosi hatalommal és küldetéssel is felruházta, mire Kaviár Dani bizottsági tag bőszsziibb indoklás után azon indítványt teszi, hogy felirat intéztetnék a kormányhoz, miszerint ezen kormánybiztosi megbizatást beszüntetni méltóz- tatnék, amennyiben Békósvármegyében arra egyáltalán szükség nincs, ezen indítvány elfogadását pártolják Dr. Berényi Armin s Beliczey Rezső bizottsági tagok is, — mig a vármegye alispánja nem tartja tapintatos és ildomos dolognak azt, hogy ez ünnepélyesség alkalmával az öröm pohárba űröm cseppek is kevertessenek, — mely nézethez csatlakoznak Tatay János és Dr. Bodoky Zoltán bizottsági tagok is, mígnem Tallián Béla főispán igen tapintatos és az adott körülményekhez képest a leghelyesebb megoldásra vezető közbeszóllása alapján határozatilag kimondatott, hogy a belügyminiszternek rende lete azzal vétetik tudomásul, hogy bár a vármegye közönsége teljes tudatában van annak, hogy Békésvármegye területén a múlt évi munkásmozgalmak teljesen megszűntek, s egy általán oly abnormis állapotok fent nem állanak, mik a kor mánybiztosi kiküldetést indokolttá tennék, de még is miután a főispáni székfoglaló beszédben biztosíttatott a közönség arról, hogy a főispánkormánybiztos által fog megtétetni első sorban, a kormánybiztosi állás beszüntetése iránt felterjesztés azonnal, a mint annak szükségtelenségé KŐI, maga a főispán-kormánybiztos személyesen meggyőződni fog, — tudomásul vétetett.

Végezetül olvastatik Reiszig Ede államtitkárnak Bckésvármegye volt főispánjának a közönséghez intézett búcsúzó levele, minek folytán a vármegye közönsége kimondja, hogy Reiszig Ede békésmegyei főispáni munkássága és buzgó tevékenysége feletti elismerését jegyzőkönyvileg megörökíti.

Tekintettel arra, hogy Tallián Bélának mint Csongrádmegye főispánjának is, beiktató ünnepélye Csongrádmegyóben Szentesen f. hó 5-én lesz (az az tegnap volt) ezen rendkívüli közgyűlésre vonatkozó hitelesítő közgyűlés, f. hó 7-én, hétfőn délelőtt 10 órakor fog megtartatni.

.A. tisztelgrésels:Közgyülés után Tallián Béla főispán a kis teremben a hatóságok és küldöttségek tisztelgését fogadta. A tisztelgő deputácziókat, kik a nagyteremben sorakoztak, a díszruhát öltött Chriszto Miklós vezette be.

A tisztelgések sorát Csongrádvármegye küldöttsége kezdette meg. Csató Zsigmond alispán üdvözlő szavaira a főispán kijelentette, hogy a kormány figyelme első sorban Békésvármegyére fordul ugyan és igy az ő lakása Gyulán fog lenni, mindazonáltal Csongrádvármegye érdekeit ép oly beható figyelme tárgyává teendi s törekvése leend az általánosan kellemetlen szituációt, mely most Szentesen mint Csongrádmegye székhelyén fen- forog, orvosolni; kéri, hogy részesítsék ugyanama bizalomban, amelylyel hivatali elődje iránt viseltettek.

A rám. kath. klérus 9 tagú küldöttségét Göndöcs Benedek apát és lelkész vezette. A fő ispán a most fenforgó nehéz viszonyok és vallás-, súrlódások korszakában, habár hivatali állásából kifolyólag minden irányban a törvény és a jog fölötti őrködés képezi feladatát, a kath. egyház hű fiának vallotta magát és ígéri, hogy az egy ház ügyeit szívén fogja hordani.

Az ev. ref. és evang. egyház közös küldött" ség érzelmeinek Achim Adám szarvasi pap es ág. esperes volt a szószólója. A főispán haugsu lyozt», hogy noha ő más egyház híve, első sorban magyar ember és mindent el fogna követni a hitfelekezeti netaláni súrlódások és egyenetlenségek kikerülésére, mire különben reméli, hogy nem is lesz alkalma.

A gör. kel. egyháznak Bezsán József gyulai parochus által tolmácsolt üdvözletére ama reményének adott kifejezést, hogy a bókésmegyei gör. keletiek, mint a magyar állameszme hívei nem hódolnak az utóbb erősebb mérvben felburjánzott tévtanoknak és ha megadják a királynak mi a királyé, a hazának, mi a hazáé, az ő jóindulatára s egyházi ügyeik iránti érdeklődésére mindig számíthatnak.

Az izraelita hitközség küldöttségét Léderer Lajos hitk. elnök vezette. Az üdvözlő beszédre a főispán a recepezióra hivatkozva, örömének adott kifejezést, hogy a jogegyenlőségnek eme követelménye immár küszöbön áll.

A m. kir. honoédtisztikar mintegy 40 főnyi küldöttsége nevében Fürdők István ezredes üdvözölte a főispánt, ki meleg szavakban adott kifejezést köszönetének a kitüntető figyelem fölött.

A vármegyei központi 8 járási tisztikart Jan- csovics Pál alispán és kir. tanácsos vezette be. Tallián Béla hosszabb válaszban körülbelül rekapitulálta azokat, amiket székfoglaló beszédében a tisztviselőkre nézve már elmondott. .Nem tartja az emberi szervezetet gépnek, azért a munka felosztásban helyes arányokat óhajt. Egyébkint a tisztviselők működése az akták elintézésében nem merülhet ki, a társadalmi s közgazdasági kérdések fejlesztése sokkal fontosabb, különösen a járási tisztviselőkre nézve. Óhajtja, hogy benne nemcsak a főnököt, hanem munkástársukat is lássák ; működjenek egyesült erővel, mindig szoli daritáeban egymással, legyenek iránta nyíltsággal, bizalommal és barátsággal.

A közigazgatási bizottság tagjai üdvözletét ugyancsak Jancsovics Pál alispán tolmácsolta. A főispán válaszában kiemelte, hogy a közigazgatási bizottsággal, melylyel annyi érintkezése leend, kivételes álláspontra kell helyezkednie, nevezetesen eme díszes testülettől kéri, hogy amit másoktól egyelőre nem igényelhet, előlegezzék részére a bizalmat, mellyel — Ígéri — hogy nem fog visszaélni s kéri barátságukat, melyet igyekezni fog kiérdemelni.

A kir. pénzügyigazgatóság tagjai nevében Gaszner Pál p. ü. igazgató mondott üdvözlő beszédet. A főispán válaszában elismerte, hogy az állami gépezet legnehezebb, legterhesebb alkatrésze a pénzügyek vezetése s reflektálva az üdvözlet ama kijelentésére, hogy a pénzügyigazgatóság mindenkor szeme előtt tartja ama kettős feladatot, hogy egyrészről a kincstár jogos érdekeit szigorúan megóvja, másrészről pedig ott ahol eme érdekeken közvetlen csorba nem esik, az adózó közönség iránti legmesszebb méné méltányossági tekintetek elől sem zárkózik el, kérte hogy a pénzügyigazgatóság eme általa is helyeselt elv szerint járjon ezután is el.

Az orvosok és gyógyszerészek küldöttsegi szónoka dr. Kovács István m. főorvosnak adott köszönő válaszában kijelentette, hogy a közegészségügyre kiváló súlyt helyezend. Az orvosok a közigazgatás katonái, a kik kritikus körülmények között állandóan életüket teszik koczkára, hogy embertársaik életét megóvják Ne adja az ég, hogy a láthatáron mutatkozó járvány elterjedjen, de ha mégis megtörténnék, számi taniá kell az orvosi kar önfeláldozó tevékenységére. Szóba hozta a járási orvosok intézményét is, melyre nézve tudomása van egy miniszteri rendeletről is, de még nem tanulmányozhatta az ügyet. Any- nyit eleve kijelent azonban, hogyha az intézményre szükség van, akkor okkal móddal szer- vezeudik.

A gyulai ref. presbitérium küldöttségét Dombi Lajos lelkész vezette. A főispán noha az egyház önkormányzati joga mellett kevés tere leend valamit tennie, kiztositotta az egyháztanácsot érdeklődéséről és jó indulatáról.

A községi elöljáróságokat Jancsovics Pál alispán vezette be. Tallián Béla hosszasabban válaszolt az üdvözlő beszédre. A községi életben két tényezőt ismer: az egyik az elöljáróság ama tagjai, akik voltaképen gazdák és állásukat tulajdonképen tiszteletből töltik be, a másik a községi jegyző. Ő a két faktor között distingvál. A bírótól is elvárja ugyan, hogy hivatásának megfeleljen, de sokkal nagyobb igényeket támaszt a jegyzővel szemben. Mikor Somogyvármegyébe ment főispánnak, az a rémhír előzte meg, hogy ő jegyzőt fröstököl, jegyzőt ebédel. Nem mondja, hogy ott egyáltalán ne purifikált volna, de az, olyan vármegyében, melynek nem mint Békésnek csak 28, hanem 340. községe van s azokban számos selejtes jegyző volt, nem is lehetett másképen. Itt egészen más a helyzet. Ezt ő aki az alföldet ismeri, igen jól tudja. Ne tekintsék tehát őt jegyző falónak, midőn a községeket vizsgálni fogja.

Megköveteli a rendet, pontosságot. Osmer a községi adminisztrácziót, tudja mit kell, mit lehet és mit jó megtenni. Sorba fogja .látogatni az összes községeket. Megvizsgálandja az ügykezelést; lehet — úgymond — hogy én tanulok az uraktól, — lehet, hogy az urak tanulnak én tőlem. Ismételten hangsúlyozza, hogy főispáni működésében fősúlyt helyezendí a községekre, 8 óhaja, hogy azolr, mint a nemzeti kultúra előharezosai s alapjai, hivatásuknak minél nagyobb mérvben megfeleljenek.

Gyula városa tanácsa s tisztikara nevében Dutkay Déla üdvözlő szavaival kapcsolatban, egy kéréssel járult a főispán elé, Gyula városa létérdekét képezi, hogy mint a vármegye székhelye fejlődjék. Mint főispánt, mint a városnak mától fogva első polgárát kért, hogy a várost, eme pozicziója fenntartásában s fejlesztésében hathatós pártfogásában részesítse. Tallián Béla válaszában kijelenti, hogy ismeretes előtte ama törekvés, mely egy ízben csaknem kérdésessé tette Gyula városára nézve, hogy a vármegye székhelye maradjon. Tudja azt is, hogy ehhez a város létérdeke fűződik, és mint a város leendő polgára, már most biztosítja, hogy netaláni újabb kísérletekkel szemben, minden befolyását a város érdekében fogja érvényesíteni. De elvárja s óhajtja, hogy a város is ha kell, még fokozatosabb áldozatok árán is tegyen meg mindent fejlődésére nézve, különösen igyekezzék fejleszteni a közegészségügyet mert annyit rövid itt tartózkodása alatt is volt már alkalma észlelni, hogy e téren sok a tenni való.

Tisztelegtek még a kir. folyammérnöki hivatal, Sleinekker Gábor kir. mérnök, — a helybeli m. kir, posta s távirda, a póstafőnök Sándor Albert. — az alsó-fehér körösi társulat Keller Imre alelnök, s végül a gyulai önkéntes tűzoltó egylet Chriszto Miklós főparancsnok vezetése mellett. A tűzoltó egylet tisztelgésére adott válaszában a főispán kilátásba helyezte, hogy a megye területén egyes községekben eléggé fel nem karolt tűzoltói intézmény meghonosításán hathatósan közre fog működni.

Ezzel a tisztelgések aktusa, mely teljes két órai időt vett igénybe, kimerült. Befejezésül felemlítjük, hogy a főispán a küldöttség minden tagját bemutattatta és azok minden tagjával kezet togott. Végül azt is, hogy a különféle ágú s természetű ügyekben széles körű tájékozottságának és sokoldalú képzettségének s amit előre kellett volna bocsátanunk, nyílt, egyenes, természetes, vonzó s mindezekért megnyerő modorának fényes tanújelét adta.

.A. d-iszeloéd..

A beiktatást és tiszlegéseket követőleg, ősi szokás szerint lakomára gyűltek össze a törvény- hatósági biz. tagjai.És pedig a békésmegyei hagyománynak hódolólag, mely eltér más törvényhatóságokban gyakorolt szokástól, a vármegye közönsége vendégelte meg a főispánt és a kisérő küldöttséget. Ezen okból Tallián Béla főispán ama összeget, melyet különben a törvényhatósági bizottság megvendégelésére fordított volna, — nyilatkozata szerint — jótékonyczélra fogja fordítani.

A banket a népkerti csarnok dísztermében folyt le ; a termet, mely tudvalevőleg oly szép, hogy kölönleges dekorálásra nem szorul, a karzatról lehajtó óriási nemzeti zászló ékesítette „Éljen Tallián Béla, Bókósvármegye főispánja“ felirattal.

A nagyteremben négy hosszú asztal volt folteritve. A középső asztalfőn helyet foglalt Tallián Béla főispán, kit beléptekor frenetikus