Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-30 / 45. szám
harczok folyamán, csupán a vezér alakja marad mindhalálig tiszta, érintetlen, homloka a tisztelet glóriájától beragyogva. Hát eg nem siker? Hát ezért nem volt érdemes élni? Huszonöt éven keresztül minden esztendőben egyszer felállott Irányi Dániel s el nem csüggedetten kérte, követelte a vallásszabadságot. S im, sírja szóién megérte, hogy az egész Ház, mint egy emb állott fel és fogadá el azt, mit a többe makacsul utasított vissza két évtizeden í Hát eg nem siker? Pihenj dicső halottunk hosszú munl után csendesen a haza földjében, mely annyira szerettél. Álmád fölött őrködik nemzet géniusza. Emlékedet megőrzik s< káig a jók; mi pedig akik büszkén vallottur miénknek, megőrizzük mindig... örökki A vármegye közönsége képviseletébe az alispán hon nem létében dr. Fábry Sándi m. főjegyző pénteken délelőtt táviratilag fe kérte Justh Gyula országgyűlési képviselj mint a végtisztesség egyik rendezőjét, hog az elhunyt nagy hazafi s megyénk legrégebt országgyűlési képviselőjének ravatalára Békés vármegye neveben szalagos koszorút helyezi szíveskedjék. Csak helyeselni tudjuk a főjegyző ú eme intézkedését, noha nem hallgathatjuk | hogy a vármegye közönsége nagy mulasztás követett el, midőn a beiktató közgyűlésen va lamely alakban nem vett tudomást Irányi Da niel elhunytáról, ki azt mint nagy hazafi mint a nemzet halottja is megérdemelte s igé nyelhette akkor is, ha nem is lett volna spe ciel, Békésvármegye egyik legtekintélyesebl városának húsz esztendőn keresztül országgyü lési képviselője, mely körülmény pedig ke gyéleti szempontból talán még kivételes kötelességet is róhatott volna a vármegye tör vényhatósági bizottságára. Hogy a közgyüléj egy öröm aktusra volt egybehíva, melynek keretébe a kegyelet nem lett volna beilleszt-! hető: ezt mentségül nem fogadhatjuk el, merj ha valamely körülmény, úgy bizonyára egy Irányi Dániel közvetlen halála incidenséből fakadó kegyeleti tény alkalmas lett volna rá hogy a beiktatási ünnepélynek egyik [fény\ fontja legyen. A beiktató közgyűlésen — igen helyesen — sok szó volt a kormánybiztosság fentartásáról és a vármegyére e miatt háruló homályról és jogsérelemről. A szónok uraknak a világért sem jutott eszébe, hogy a kormánybiztosság felesleges és sérelmes voltát a vármegye hat országgyűlési képviselője közül épen Irányi Dániel vetette fel a képviselőházban és hogya békésmegyei specialis ügyeknek máskon is mindég ő vólt a szószólója, ki mindnyájunk tudomása szerint alig tizenkét órával szende-j rült jobblétre. Mennyire szép, mennyire illő dolog, ha — ahová különbenis a legerősebb kntftlékftt — TlÁVpcvármpmrA o7 alcA a testület, amely nagy fia elhúnyta fölötti bá 1- natának kifejezést adott volna? 1. ------------* Békés város részvéte Irányi Dániel halála fölött. s Békési levelezőnk iija f. hó 4-iki kelettel I Szerdán esti 5 órakor hozta Nyíregyházáról « I táviró azon megrendítő hírt, hogy Magyarország i848-49-iki szabadságharczának egyik kiváló egyénisége, az akkori forradalmi kormánynak Debreczenben létele alkalmából Magyarország fővárosának kormánybiztosa, a magyar emigráczió alatt a magyar ügynek külföldön, különösen Párisban és Londonban, továbbá az 1867-iki kiegyezés után a magyar képviselő ház ellenzékének egyik vezéregyé- lisége, 20 éven át a függetlenségi és 48-as járt vezére, a kiváló és szeplőtelen jellemű illamférfi, Békés városának 20 éven át ország- gyűlési képviselője 71 éves korában, Dr. Meskó '-.ászló ügyvéd vendég szerető házánál meg- zünt élni. Justh Gyula a függetlenségi és 48-as >árt alelnökéhez másnap Békés város rendki- üli képviselőtestületi gyűléséből ment azon nzetlen áldozat készségű táviratra, mely sze- Irint Békés városa ép úgy, mint 1871-ben Gonda László képviselőjét, Irányi Dánielt is halottjának tekinti és az összes temetkezési költségeket fedezi, azon válasz jött, hogy a párt nagy köszönettel veszi ugyan e nemesszívü ajánlatot, de nem fogadják el, mivel Irányit a magyar képviselő ház költségén temetik el a nagy halotthoz illő pompával szombaton L hó 5-én d. u, H 3 órakor. Békés városát a képviselő testületé megbízásából B. Szabó Sándor biró, Mezey Lajos első jegyző, Konkoly Jenő a békési függetlenségi és 48-as párt alelnöke, Dr. Hajnál István, Nagy Sándor, Balogh Imre és K. Szűcs Mátyás képviselők fogják képviselni a temetésen. A város koszorúját Mezey Lajos, a függetlenségi és 48-as pártit, Konkoly Jenő, a bé- kési Kaszinó és Polgári Kör koszorúit, mely két tesületnek tiszteletbeli tagja volt Irányi, Dr. Hajnal István és Mezey Lajos illető testű- letek elnökei fogják letenni. A községházán, a Kaszinó, Polgári Kör és a 12. tizedbeli Nép , Körök helyiségein gyászlobogó leng. A gyász ( általános és lesújtó városszerte. , < Tallinn Béla főispáni székfoglaló beszéde. ( í Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! ő császári és apostoli Jrirályi felsége parancsából és a m. kir. kormány bizalma folytán van szerencsém Önök előtt meg- 1 jelenni, hogy tekintetes Bókésvármegye kor- 6 irányzatát mint annak főispánja átvegyem. 8 Megvallom tekintetes törvényhatósági a úzottság, érzem feladatom súlyos voltát, r Imikor e tekintetes vármegye kormányza- ^ ;át oly kitűnő férfiak után, mint főispán t ílődeim a szomszédos Csongrád vármegyével együtt átveszem és csakis azon remény ben vállalkozhatom arra, hogy a hozzám fűzött várakozásnak sikerrel meg fogok fe lelni, ha nehéz munkámban, úgy a tisztikar mint a tekintetes törvényhatósági bizottság, valamint az egész vármegye közönségének osztatlan bizalmát és jóakaratú támogatá sát sikerülend megnyernem. Emberi természetünk sajátsága: bizal matlanul fogadni mindent, a mi idegen Nem is a bizalom előlegezését kérem én tek. törvényhatósági bizottság, hanem egy előre csak jóakaratú várakozásukat addig, amig érdemesnek fognak találni arra, hogy bizalmukat és jóakaratú támogatásukat ezekkel kapcsolatban barátságukat nevon jak meg tőlem. Uraim! Kora ifjúságomtól kezdve íözpályán foglalkozom. Elveimet, nóze teimet Önök is ismerni fogják talán már általánosságban, mert bármi szerényen, de önérzetem jogával mondhatom, hogy mii rödésem szoros összefüggésben van köz igazgatási viszonyaink újabb fejlődésével Felesleges fejtegetnem itt a közigaz gatás feladatait. Mindannyian méltóztatnak tudni, hogy az az állami igazgatás legfon tosabb része, mert elvégre is nem egyéb az, mint az összes, tehát a legközvetleneb bűi is érdeklő emberi életviszonyok szabá lyozása. E feladatot szabályozzák az orszá gos, nemzeti, helyi, szomszédsági és jogos magán érdekek s nagyjában általános igaz ságok adják meg a zsinórmértéket. Ennek alapján akarok reá mutatni azon irányéi vekre, amelyek engem a közigazgatás fel adatainak gyakorlati megoldásában vezetni fognak. Méltóztassanak megengedni, hogy becses figyelmüket ez irányban igénybe ve hessem, mert mig egyrészről szükségesnek tartom, hogy már most mindenki tudja melyek azon elvek, amelyeknek megvalósítását magam elé kitűztem, addig más részről a teendő ígéretek beváltását egyénileg is becsületbeli kötelességemnek ismerem mindenek fölött és első sorban. Az államok fejlődésével fejlődött azok közigazgatási állapota is. A kor igényei elől hazánk sem zárkózhatott el. S mig rövid idővel ezelőtt a közigazgatás csak az egyéni vagy a pártikuláris hatalom végre- íajtójaként jelentkezett: ma már felsőbb eszmék szolgálatában áll, mert egyrészt abban imminenter az állam önczélusága jelentkezik, másrészről ehhez coordinálva járulnak a nemzeti és .az egyéni szabadság sövetelményei is. Nagyon természetesen a rendszer változtatásával változtak a közig, szervei is, de még jobban azok feladata; az az idő már majdnem egészen elmúlt, mikor a főispán csak méltóság volt; a mikor a főispánnak egyébb teendője sem olt, úgyszólván, mint időközönként vár- megyéjében megjelenve, ott nimbusával feledtetni a törvényhatóság és a nép bajait, nélkül elmaradt képviselők mandátumukat veszítsék. Az április 14-ki függetlenségi határozat hozatala alkalmával ö vitte a jegyzőkönyvet. Miután az osztrákok Pestet kiürítették, Kossuth ismét a fővárosba küldte mint budapesti teljhatalmú kormánybiztost, mely minőségben addig maradt, mig Budavára megvétele után a kormány maga a- fővárosba vissza nem tért. Vukovics Sebő igazságügyiminiszter ekkor megkínálta osztályfőnöki állással az igazságügy- minisztériumban, de Irányi ezt tem fogadta el. Az országgyűlést Szegedre és Aradra követte. Világoson Görgeyvel igen heves jelenete volt a fegyverletétel előtti napon, onnan Szat- márba, Ugocsába, Bereghbe menekült, majd Gö- mörbe, a hol 1850-iki január végéig bujdosott. Ekkor egy barátjával, Molitor Gusztávval, mint kocsié menekült Styrián, Salzburgon, Tyrolon át Svájcba, innen Párisba, a hol márczius elején megérkezett. Párisban részint leczkeadással, részint hírlapi s folyóirati dolgozatok írásával kereste kenyerét. Francziául, angolul, olaszul még idehaza tanult meg. Két hónapig egy vidéki nevelőintézetben is volt, mint latin, német és angol nyelv tanára. A magyar emigráezió bizottságának tagja volt s 1859-ben Kossuthal ment Olaszországba mint nemzeti Igazgatóság jegyzője (Elnök : Kossuth, tagok: Teleki László és Klapka György) 8 közvetlen része volt amaz alkudozásokban, a melyeket Kossuth IH. Napóleonnal ób Cavourral a magyar kérdésben folytatott. Az emigráezió reménykedéseit azonban rombadöntötte a villafrancai béke, melynek megkötése után Irány is visszatért Párisba. Az események ismét kilátást nyitván a magyar kérdés fölvetésére 1861- ben visszatért Turinba, höl mint hírlapi tudósító egyúttal pedig a nemzeti igazgatóság megbízottjaként működött az olasz kormánynál. Az olasz nemzetgazdasági egyesületnek is tagja volt s részt vett tanácskozásaiban. Itt maradt 1866-ig, mikor is Kossuth hívására Florencbe ment I onnan, mint Kossuth képviselője, Berlinbe, a porosz kormánynyal elintázni a politikai részét annak az akciónak, melynek katonai része Klapka tábornok feladata volt, mely azonban a magyar légió szervezésénél tovább nem jutott. A béke megkötése után meg visszatért Párisba. Időközben egy telet Brüsszelben töltött s többször járt Angolországban és Svájcban. Párisban száműzetése kezdete óta a közgazdasági tudománynak szentelte főleg idejét, hallgatta Michel Chevalier előadásait, 1855 és 60 között Chassin Lajossal a2 1848—49-iki magyar forradalom történetét irta meg francia nyelven, mely két kötetben jelent meg. 1867-ben megtörtént a nemzet és a király közt a kiegyezés; Irányi azonban nem tért visz- sza azonnal, mert az amnesztia föltételéül kívánt hüségesküt nem volt hajlandó letenni. Mindaz- által, midőn a koronázó országyülés feloszlatása után, az uj választások kiírattak, Pécs városa, Kossuth ajánlatára, 1868 júliusában képviselővé választotta. Ezt a választást azonban az országgyűlés megsemmisítette a mi akkor nagy zajt ütött s Pécsett olyan visszahatást keltett, hogy a novemberi uj választás még nagyobb többséggel juttatta neki a mandátumot. Ekkor azután visz- szatárt a hazába s a nélkül, hogy a formaszerü hűség-esküt letette volna, elfoglalta helyét a kép viselőházban, melynek azóta — 1872-től kezdve Békés város mandátumával — folytonosan tagja volt, eleitől fogva mint a szélső ellenzék egyik vezére. Ez a párt már a hatvanas évek végén két frakcióra oszlott, az egyik függetlenséginek, másik 48-asnak nevezvén magát. Elvi különbség nem igen volt köztük, legalább nem 1874-ig, mi a hol voltak, azután távozott birtokára gazdálkodni. Hála Istennek ez a kor megszűnt. A parlamentárismus temette el ezt a kort, s ezzel együtt véget vetett a sine cura dignitásoknak. S ámbár a főispánnak még ma is közjogilag biztosított méltósága van s a törvény szerint ő az állam végrehajtó hatalmának első képviselője a törvényhatóságban : de mégis, ha kötelességének meg akar felelni, akkor nem lehet csak comes, a kormány bizalmasa, hanem kell, hogy a vármegye első munkása, — primus inter pares — legyen, a kinek feladata úgy a köz, mint a társadalmi és a magán élet viszonyaiban jó példával menni elől. Hivatalos működésében nem elégséges az ellenőrző szerepére szorítkoznia, hanem ha azt akarja, hogy minden irányban példa gyanánt szolgáljon, oda kell állania a vármegye munkásai közé, s ott is az elsőségért küzdeni. A főispán hatásköréről intézkedő 1886. évi XXI. t.-cz.-et csak átmenetinek tekinthetem, mert főként az ellenőrzési jogra veti a fősulyt, az intézkedési jogot pedig úgyszólván a minimumra szorítja, s inkább a tapintatos eljárást és a közviszonyok megfigyelését teszi imminens kötelességükké: mégis ha tekintetbe vesszük, hogy a főispán a végrehajtó hatalom képviselője, a törvények végrehajtásának ellenőrzője, a törvényhatósági, közigazgatási bizottságok, fegyelmi, gyámügyi választmányok, az erdészeti albizottság, bíráló választmány, az állandó választmány, tiszti számonkérő szék elnöke, tehát olyan hatóságoké is, a melyek gén fontos ügyekben első, másod sőt 3-ad fokulag is intézkednek, s ha tekintetbe vesz- szük továbbá, hogy mindezen sokoldalú elfoglaltsága a jog, a törvények, kormány és vármegyei szabályrendeletek teljes isrne- ését igénylik; s mint ezen ügyek vezetőjétől megkivántató az is, hogy a közig, tudomány haladásával lépést tartva, annak színvonalán, tehát teljes szakember legyen, ha mindezen súlyos feladatai mellé járul még azon követelmény is, hogy társadalmi mozgalmakban, — a hol kell, — kezdeményező legyen, hogy társadalmi téren ne méltósága tógájába burkolózva, cothurnus- jan járjon, hanem olyan összeolvasztó kapcsot képezzen, mely az ellentétes érdeke- cet is harmóniába tudja hozni a közügy érdekében : mindezt mondom, ha figyelembe esszük, be kell ismernünk, hogy ha mindezen súlyos feladatainak meg akar felelni, fokozott szorgalommal kell teljesítenie feladatát, annak halmazától visszariadnia nem szabad, s a ki mindezekkel meg akar birkózni, az lesz a mai kor főispánja, tisztelt Jraim, az fogja fel helyesen, a közügy érdekeit, hivatását, és dőu a balközepén már megindult fuzionális mozgalmak Mocsáry Lajost, Ugrón Gábort s még nehány politikust arra bírtak, hogy Tisza pártjából kilépve, a függetlenségi párthoz csatlakozzanak. A 48-as név és párt fentartása főleg e volt balközépiekkel szemben azt akarta kifejezni, hogy a 48-asok, a kiknek elnöke már 1869-től Irányi volt, a függetlenségre a 48-iki mértéken alul nem alkusznak. Éppen azért volt nagy jelentőségű a szélső ellenzék történetében, midőn több meghiúsult kísérlet után, 1884-ben a két árnyalat egyesülése megtörtént. Ekkor vette fel a párt a függetlenségi és 48-azs nevet, ettől fogva volt Irányi Dániel elnöke és kijelentett vezére, s innen datálódik a párt nagy térfoglalása az országgyűlésen. A képviselőháznak egyik lelkiismeretesebb tagja s legnagyobb figyelemmel meghallgatott szónoka volt. Szónoki modora nyugalmas volt és klasszikus ; a negyvenes évek modoros és patetikus szónokaira emlékeztett, kiket nem tudott átalakítani a külföld modern világnézete sem. Nem annyira magyar fejpolitikus, mint inkább az általános emberi jogok 1 az egyetemes társadalom apostola, természetesen minden szociáliszti- kus törekvés nélkül. Résztvett és vezetett pártja minden küzdelmében; legemlékezetesebb azonban az a törekvése, melyet az általános vallásszabadság érdekéban éveken át kifejtett s melynek a múlt esztendőben, határozati javaslata elfogadtatván, sikerét is megérthette. A humanitárius és kulturális egyesületi élet terén kifejtett munkásságon félül a sajtó terén is működött. Két ízben, 1869—70-ben s 1873—74-ben szerkesztője Volt a 48-as párt orgánumának, a Magyar- I/)íáy• nak s azóta is a pártjabeli lapokat gyakran kereste föl világosan és lelkesen megirt czikkelyeível. megbízatását. A közszolgálat érdekében önmagam ránt kíméletet nem érzek s ha kell, éjje- emmel toldom meg a napot, de kötelességmulasztást sem magam, sem más irá- yában nem tűrök meg. A közigazgatás legfőbb követelmé- yének tartom, hogy az lehetőleg jó, min- enkor gyors, és mindenek felett becsületes egyen. Megtörténhetik tehát, hogy néha- néha ezen feltételek megvalósítása az alaposság rovására fog menni, azonban az esetleges hibák leggyakrabban helyrehozhatók, mig ellenben, ha az intézkedés maga odáztatik el, az pótolhatlan károsat okozhat. A magam részéről megkövetelem, hogy tiszti- és községjegyzői kar necBak ismerje a törvényeket és a törvény erejű sormányrendeleteket, valamint szabályrendeleteket, hanem azokat tiszteljék, megtartsák és mindenki által megtartassák. ppen azért a törvény tisztelet ápolásár- úgy ezeknél, mint a nagy közönségnél kü- önös gondot fogok fordítani, a kormányzatom alatt álló törvényhatóságokban, felséges királyunk, az állam alkotmányának és lakosságának érdekében. Megkövetelem minden szervétől a köz- igazgatásnak, hogy eljárásában igazságos egyen és soha se azt nézze, ki áll az igazság mérlege előtt, hanem aszerint Ítéljen, merre a jog és igazság serpenyője húz. Különös gondot fogok fordítani az erkölcs-rendészet fejlesztésére, úgy általában, mint a részletekben. Mert örök igazságként áll, hogy az államnak, tehát ezzel együtt a közügyeknek támasza és talp- <öve a tiszta erkölcs. Éppen azért kimé- etlenül fogok üldözni minden corruptiót bármely irányban. A teendők elvégzése körül hivatalos órát nem ismerek, de restantiát sem. Tapasztalásból tudom, hogy az ember nem gép, azért munkáját csak bizonyos mérvig
