Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-07 / 7. szám
\ 7-ik szám* Gyula, 1892. február 14-én. XI. évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, kova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Féiéévreév"erfsöí’f Társadalmi és közgazdászati hetilap Évnegyedre . 1 » 25 » 1 | . . ln . I MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. Egyes szám ara 10 kr. v IMS Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDoToa.^ János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. ; Nyílt-tér sora 10 kr. Sí Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utoza 11. szám, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. szám, Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utoza 8. szám, Blockner J. IV. kér. SQtö-utcza; Fischer J. D. IV. kér. Hatvani-utcza 1. szám alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon v X 4 / Ipart Békásvármegyének! v. A gyáripar nálunk, mint láttuk, csak a kezdet stádiumában van és a nehéz viszonyok miatt sokat és mondhatni váltakozó szerencsével küzd. A nehéz drága szállítási viszonyok, a munkaerő időszakos hiánya nyomasztólag hatnak. E tekintetben az 1890. évi XIII. t. ez. értelmében, sőt az ott megállapított kereten messze túlmenőleg első sorban a meglevő gyárak a lehető nagy állami kedvezményekben lennének részesitendők, azután ugyanezen kedvezmények, előnyök volnának biztositandók a felállítandó gyárakra nézve is. Akkor lehetne kilátásunk, hogy malomiparunk fejlődésnek indulna s nem csak a kereskedelmi őrlés terjedne jobban, de tészta-, keményítő gyárak lennének felállíthatok ; agyagiparunk fel virágoznék, sőt uj, eddig nem létező gyárak létesítéséhez kapna kedvet a birtokos és a tőke. Vármegyénkben szesz-, dohány-, ezukor-, szövő-, mezőgazdasági gépgyárnak a verseny- képesség mmáeü előfeltételei rendelkezésére állanak — feltehető lévén, hogy a szállítási viszonyok és a munkáskérdés ez esetben kedvezőbben alakulhatnának. Bár az ipari formák közül köznépünk kereset forrásainak szaporítása és könnyítése tekintetében nézetünk szerint a házi ipar fejlesztésétől várhatunk legtöbbet: az adott nehéz helyzetben minden ipari forma és iparág lehetőleg előmozdítandó, mert 100—200 embernek boldogulása, gyarapodása is már a czél felé való haladást jelzi. Sőt az ipar fejlődésével természetszerűleg fejlődnie kell a mezőgazdaságnak, az állat- tenyésztésnek is. Külterjes gazdálkodásaink hovatovább belterjes irányt fognak felvenni, állattenyésztésünk kiterjed, leszáll ama büszke magaslatról, mely csak délezeg lovakat tenyészt s rátér a helyes útra, melyen minden haszonnal járó állattenyésztés létjogot .nyer. El fog terjedni a baromfi, hal, rák tenyésztés, sőt ki fog fejlődni a legkülönfélébb állatoknak elárusitás czéljából való itthoni hizlalása is. Később fejleszteni kell majd a gyümölcs és zöldség termelést, mert nem fogjuk győzni kielégíteni a szaporodó lakosságnak egyre növekvő igényeit. Hogy Békés vármegye képét 25 óv múlva csak nagyjából is lelki szemeink elé állíthassuk — 25 évvel vissza kell tekintenünk ; meg kell gondolnunk mily haladás történt azóta. A vizek szabályozása, a vasutak, kőutak kiépítése, a középitkezés, mezei gazdaság, ipar, kereskedelem fellendülése oly látványok, melyek a jövőre nézve jogos reményekkel töltenek el bennünket. Azt mondják, hogy Francziaország déli része épen ilyen volt, mint vármegyénk, azonos módon fejlődött s ma egy tanyákkal, kertekkel sűrűn behintett boldog vidék, melyen munkálkodni, küzdeni, élni öröm. — Nálunk az ilyen irányú fejlődéshez minden előfeltétel szintén meg van, a hátrányos körülmények pedig napról-napra szűnnek, fogynak. Földünk kánaáni, annak termő ősereje csaknem kimerithetlen ; népünk józan, szorgalmas, munkás, részben kezdettől fogva az volt, részben megtanította rá az évszázados küzdelem, vesződség keserű tapasztalása. Kiimánk szeszélyes, szélsőségekben mozgó — igaz, ezt azonban ellensúlyozza, sőt kihasználja gazdáink tapasztalása, szakértelme; közlekedési viszonyaink haladást mutatnak ; közegészség- ügyünk fejlődik, az ivóvíz kérdésének megoldásával nagyot fog javulni; közoktatásunk az adott helyzetben mintaszerűvé vált. Szóval, mi bizalommal, megnyugvással nézünk a jövő elé; de nem szabad ezt összetett kézzel tennünk, hanem dolgoznunk, munkálkodnunk kell. És meg kell értenünk a kor intő szavát, fel kell ismernünk a fejlődés menetét s összehasonlítván azt hasonló viszonyokban volt más vidékekkel — ott kell lesnünk a külömbségeket és okosan, körültekintéssel meg kell állapítanunk a teendőket. Az emberiség fejlődésének útja mindenütt azonos, csak a mód, a mérv, az egymásután váltakozik végheti en számú sokféleség szerint. Nekünk mauap a főfeladatunk az, hogy nyersanyagjainkat magunk lehetőleg feldolgozzuk és hogy népünk munkaereje önmaga által czéltudatosan teljesen kihasználtassák. Ezt pedig úgy érjük el, ha az államkormányzattal, a társadalommal egyetértőig mindmegannyian odatörekszünk, hogy eléressék az, mit pár szóval szerény csikkünk czíme fejez ki: Ipart Békésvármegyének! A közigazgatási bizottság rendes ülése. (Február 8.) Jelen voltak Reiszig Ede főispán elnöklete alatt Jancsovics Pál alispán, Dr. Fábri Sándor főjegyző, Nagy Károly árvaszéki elnök, Dr. Kovács István főorvos, Cziffra Imre kir. ügyész, Bánhegyi István kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos kir. mérnök mint az államépitészeti hivatal főnökei a kir. folyammérnökség részéről Szarvasi Arzén kir. mérnök, Gaszner Pál kir. pénzügyigazgató, Zlinszky István közgazdasági előadó, 1 erényi Lajos, Hoffmann Mihály, Kalmár Mihály, Dr. Hajnal István, Ladies György, Jancsovics Emil és Vidovszky János bizottsági tagok. A vármegye alispánjának rendszerinti havi jelentése, melynek alapján a községi közdűlő utak hálózatáról, fejlődéséről és állapotáról a kereskedelemügyi miniszterhez jelentés tétetni határoztatok, tudomásul vétetik. Timár János endrődi, Kiss Antal uj-kigyósi, Domokos Gergely gyulavári és Kosza János tót- komlósi illetőségű hadkötelesek kivételes nősülés iránti folyamodványaik, a m. kir. honvédelmi minisztériumhoz pártolólag lettek felterjesztve. Szarvas város gyámpénztárában elkövetett sikkasztási ügyben 1136/91. kb. szám alatt hozott határozatot Szarvas városa megfelebbezvén, az ügyben leérkezett belügyminiszteri rendelet értelmében felhivatik a szarvasi járás főszolga- birája, hogy a miniszteri rendeletben jelzett három rendbeli okmányt hitelesített alakban f. hó 15-ig ide terjessze be. A közgazdasági előadó által készitett és beterjesztett, gyümölcsfa tenyésztésről szóló szabályrendeleti javaslat, valamint a községi gyümölcsfa iskolák miként kezelését tárgyázó utasitási tervezet, a vármegyei törvényhatósági bizottsághoz azon megkereséssel tétetik át, hogy azt az eperfa terjesztésére vonatkozó szabályrendelettel kapcsolatosan tárgyalni 1 lehetőleg egy szabályrendeletté összeolvasztani méltóztatnék. Gyulaváros árvaszékénél az Enyedi és Deák Mojsza-féle árvatári tartozások, a beérkezett polgármesteri jelentés szerint lefizetve lévén, erről a belügyminiszter feliratilag értesittetik. Az árvaszéki elnöknek évnegyedes és rendszerinti havi jelentései, valamint a Gyula városi árvaszék ügyforgalmának fél éves kimutatása, — nem különben a vármegyei főorvosnak a közegészségügyi statisztikai kimutatása, a megyei közkórház 1S91. év 2-ik félévről szóló forgalmi és az egészségügyi állapotokat feltüntető rendszerinti havi jelentése, végezetre a kir. ügyésznek a felügyelete alatt álló állami fogházakra vonatkozó rendszerinti havi jelentése, tudomásul vétettek. A gyulai körgát épitése ügyében kelt 14104/91. számú alispáni határozat ellen, Gyulaváros polgármestere által beadott felebbezésre mielőtt érdemleges határozat hozatnék, szakszerű véleményezés végett az összes ügyiratok a kir. folyamszabályozási mérnökségnek kiadattak. lierezog József békési lakosnak, a Békés községi mérnöki állás betöltése ügyében hozott alispáni határozat ellen beadott felebbezésének, mivel két egybehangzó határozat ellen felebbe- zésnek helye nincs, hely nem adatott. A kir. tanfelügyelőnek rendszerinti havi jelentése, mint intézkedést nem igénylő tudomásul vétetik. A vallás és közoktatásügyi miniszternek rendelete a csabai tanyai iskoláknak, az evangélikus egyház község részére való átadása tárgyában, Csaba község elöljáróságának másolatban kiadatott, felhivatván úgy a polgári mint az egyház község elöljárósága, hogy a rendelet értelmében kiállítandó kötelező nyilatkozatot folyó év mártius 31-éig ide terjesszék be. Békésvármegye szabad csapatai-* Irta : Oláh György. (Folytatás.) II. Menekülők. Izgatások, gúnyversek, kiáltványok. Typhus és cholera. A kormány szózatának, a lelkészek buzdításainak hatása általános lelkesedésben nyilvánult. A vármegye bizottmánya lázas tevékenységgel látott hozzá a honvédelmi feladatok teljesítéséhez, s buzgalommal és erélylyel igyekezett a vármegye erejét a lehető legnagyobb mérvben kifejteni s a felmerült nehézségekkel szemben nem ismert fáradságot, nem tanúsított gyengeséget. A nagy közönség látva a buzgó és erélyes tevékenységet, bizalommal eltelve igyekezett teljes erejével támogatni a hatóságot; de — fájdalom — a nép hite, reménye nem volt tántorit- hatlanul szilárd, — buzgalmát igen gyakran megingatták az időnként felmerülő események s a körülményekhez képest a vármegye közönsége, hol az aggodalom s kétségbeesés örvényébe sodortatott I tétlenségbe sülyedt, sőt a hatósággal § kötelességeivel szemben az ellenállás útjára is tévedt, — hol pedig felemelkedett a haza jobb * Mutatvány szerzőnek „Bókésvármegye 1848—1849.' Qzimti, sejtó alatt levő II. kötetéből. sorsának felderülésébe vetett hite magaslatára» midőn aztán önbizalmának, hazafiúi érzületének, erőssége nyilvánulásaiban nem ismert határt. Vázolnunk kell azon eseményeket, melyek a nép hangulatában, magatartásában felmerült esélyeket előidézték, s melyek vármegyénkre felettébb hátrányosan hatottak; vázolnunk kell azért, hogy megítélhessük, mily nehéz helyzete vol: vármegyénknek is az ország válságos napjai alatt s mily nagy erőfeszítések, küzdelmek mellett teljesítette honvédelmi feladatait, s mérlegelve a közviszonyokban felmerült zavarokat, veszélyeket s az azokkal szemben is elért eredményeket s megítélni tudjuk azt is, — hogy a vármegye tisztviselői mily erős kötelességérzettel, hűséggel tölt tötték be honfiúi tiszteiket. Az ellenség győzelme, előnyomulása a haza-' fias érzelmű lakosokat tűzhelyeikről szerte űzte, különösen az erdélyi és délvidéki hareztereken elkövetett rémes pusztítások tették földönfutókká a magyar s magyarhoz hű családok ezreit. A szerencsétlen csaták, tűz- s vassal véghezvitt dúlások s emberirtás megrendítő híreivel együtt érkeztek vármegyénkbe. — Bihar- és Aradvármegyéken át, a menekülők csapatai. Már január első napjaiban szállingóztak egyes családok a vármegye határszéli községeibe, s a lakosok mindenütt vendégszerető, résztvevő szívvel fogadták s ellátták őket. Később napról- napra sűrűbben érkeztek a menekülő rajok, úgy hogy alig volt község, melyben ne lett volna menekült százával, s február elején már ezrekre Imént a menekült családok száma: s miután vármegyénk igen meg volt raava Katonaság hadi foglyokkal is, tartani lehetett attól, hogy az oly sok oldalról igénybe vett lakosság teljesen kimerül: s kétségtelen, hogy az általános kimerültségnek fel is tűntek ez időben némi jelenségei, s bár a lakosság minden panasz, minden igény nélkül teljesítette a menekültekkel szemben emberbaráti kötelességeit s gyakorolta tőle kitel- hetőleg a vendégszeretet erényét, — nem volt képes az igen nagy számmal vármegyénkbe sereglett menekülteket kellően ellátni, s maga a törvényhatóság is szükségét látta annak, hogy a vendéglátás terheit némileg megkönnyítse s gondoskodott a menekülők élelmezéséről ott, hol azok szegényebb sorsú lakosoknál voltak elhe lyezve, — de hogy-a vármegye sem volt képes az igényeknek teljesen megfelelni, tanúsítja az, hogy kénytelen volt a kormány segélyéhez fordulni. Torontál vármegye igen szívrehatóan ajánlotta vármegyénk közönségének jó indulatába szerencsétlen, földönfutóvá lett polgárait. »Mély fájdalmat idéztek lelkűnkben — igy hangzik az átirat — azon gyászos események, melyeknek folytán megyénk hatvanezer hű polgára ráczoktól elözönlött területünkön, nyelvünk és nemzetiségünk egyetlen magköve, kik nemes ki- tűréssel kilencz nehéz hónapokon át, a had iszonyúan súlyos terheit vállainkon hordva, alkotmányunk egyik hatalmas védbástyáját képezték; mindenüktől megfosztatva, vagyonos és vidor állapotból nyomor s kétségbeesés örvényébe sü- lyedve, koldusbottal s leverett arczczal, megyénk» tODD íuegen ajitu, ue magyar erzeiuiu ian.ua»iv»i egyetemleg, önök irgalmába kénytelenültek vetni reményük megtörött horgonyát! Mi sem fekszik .megyénk szivén oly igen, mint ezen derék és hűségüknek áldozatúl esett honpolgárokat a hozzájuk annyira méltatlan lealázó sorsból mielőbb kiemelni s nyomasztó helyzetükön egész erőnkből könnyitőleg gondoskodni, — ugyanazért: e czélba vett polgári s hatósági szent kötelességünk hatályosan eszközölhetése érdekéből teljes bizodalommal keressük meg önöket, miszerint a kebelükbe menekült lakosainkat összeiratni, állapotuk miben létét s legérzékenyebb szükségeiket kinyomozni s ennek eredményéről, hogy szegény polgáraink szívrázó sorsán mielőbb felsőbb helyrőli könnyítést eszközölni lehessen, — tudósítani, ennek valósithatásáig pedig őket ismerte haza- s emberszeretők nemes érzelmével felkarolni s oltalmukba venni szíveskedjenek 1 Torontálmegye gyászos sorsának enyhítésül szolgál eleve is, — azon önök nemes szivüségébe helyezett bizodalma, melyszerint erősen hiszi, hogy önökhöz menekült földönfutó lakosainak méltatlan sorsát az isteni, gondviselés ideiglenesen a legjóltevőbb kezekbe tette le. Kelt Torontálmegyének Makón, Csanád- megyében február 5-én s következő napjain 1849. évben tartott bizottmányi üléséből.« A Torontál vármegye által kívánt nyomozások a menekülök állapotának elszomorító képét tárták fel. A legtöbben a szükséges ruhanemüe- ket is nélkülözték, — még elöbbkelő családok sem
