Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-10-02 / 41. szám

41-ik szám.

G-yula, 1892. október 9-én.

XI. évfolyam*

Szerkesztőség: Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 60 » Évnegyedre . 1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr.

,eTJ)

Társadalmi és közgazdászati hetilap

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDoToa^ T^nos.

Eiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hir detése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

; Nyílt-tér sora 10 kr.

K. I

____ . ;

Hi

rdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. szám, Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. szám, Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. szám, BlocJener J. IV. kér. Sütö-utcza; Fischer J. D. IV. kér. Hatvani-utcza 1. szám alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon

A

A munka paedagogiai szempontból.

i.

Megboldogult közoktatásügyi minisz terünk gyakran szólt és irt a munka érdekében. De nemcsak szólt és irt, hanem egész életfolyamata a munka szakadatlan lánczolata volt. 0 rá mint a munkásság példaképére, mindig bizvást hivatkozhatunk.

Ugyanazért nem csoda, ha éles és gyakorlott szeme gyorsan észrevette azt is, hogy kicsoda miképpen dolgozik. Sőt az is természetes, ha gyakran gondolatokba mélyedt,nemzeti sajátságainkat vizsgálgatva, amelyek azután az ő bölcselkedő lelkét oly nyilatkozatok tételére késztették, hogy a magyar intelligentia keveset és rosszul dolgozik. Különösen fájdalmas hangulat vett nemes érzületén erőt, ha ifjaink inun- kakedvéről szólt, amely' őt egyátalában nem ölégitette ki, sőt felingerelni látszott. Mint miniszternek több rendbeli nyilatkozata látott napvilágot ez ügyben, amelyet ő a legfényesebb kérdésnek tekintett. Az ő nemes törekvése s annak nemzeti gazdasági szempontból is kifejezhetetlen .fontossága szolgáljanak alkalmul a jelen egyszerű elmélkedésre, amelynek czélja a munkát a nevelés legbiztosabb tényezőjéül felmutatni.

Határozzuk meg először lehető rövid séggel, hogy mi a munka?

Talán helyesen felelünk, ha azt mondjuk : a munka egy vagy több szervünknek foglalkozása, amely foglalkozás következtében a szerv megizmosodik és a test új, nagyobb erőt nyer, mint aminőt felhasznált. Munka közben az emésztés folyamata meggyorsul, az izmok és a vér egyesülése

Hogyan lehet egy hét alatt megtanulni szeretni?

Vázlat.

A divatlapok lelkiismeretes pontossággal registrálják számról-számra — hogy hiányoznék ez, hol nők forognak szóban — a mit a zsarnoki, férfiölő divat újat parancsol. Jobb ügyhöz méltó komolysággal írnak egy- egy új szabási mintáról s nyomós argumentumok kevély fenköltségével védik az oly fontos fűző uralma ellen intézett forradalmat ; napnál világosabban megvilágítják a moiré antique vagy a crépe de Chine helyzetét, s a horoscop sok évi tapasztalásának alapján döntenek a battist és nyers selyem közti conflictusban. Én azonban — ha megneheztelnek is érte divattudósitóink — megvallom, hogy a divatlapokban fájdalmasan nélkülözők egy rovatot s ennek hiányában azokat nem tekinthetem tökéleteseknek. Szerintem nem elég közölni az asszonyokkal, mi divatos, s hogy mit hordanak; igazság szerint időről-időre arra is figyelmeztetni kell őket, hogy ez vagy amaz kiment divatból, már nem viselik. A figyelmeztetés époly fontos itt, mint a tanács. Ha egy nő, ki ad magára valamit, siet mondjuk — zöld czipőket húzni fel, mihelyt a Bazár urbi et orbi kihirdeti, hogy zöld czipők kellékei az előkelőségnek, úgy másrészt vad kétségbeesés fogja el, ha valaki tudtára adja, hogy a kalap, melyet visel, két két óta Indexen van. Immár fel tudom fogni, hogy egy lap nem hozhatja mindazon -dolgok jegyzékét, a mik divatjukat múlták, mert ennek vége-hossza nem

hatékonyabb, I minthogy ez a hatás nem más, mint az élet, az, aki dolgozik, többet és jobban él, mint a dologtalan.

Felnyitok egy egészségtant s abból a következőket olvasom:

„A mozgás, amely egyértelmű az élettel az izmok munkássága s a halál csak akkor áll be, amidőn izmaink fejedelme, a szív, működni megszűnik. Büszkeségünk mind- azáltal a szellem hatalma előtt borul le, amely minket a föld teremtményei fölé emel, amely még az izmok munkája helyett is a gépek munkáját törekszik alkalmazni. S kétségtelen, hogyha a szellem és a polgáriasultság karöltve fognak haladni, azok lassan-lassan az izmok munkáját egészen háttérbe fogják szorítani, hogy ahelyett az ész legyen minden mozgásnak egyedüli megteremtője. Az egészségtan hivatása lesz az embert arra emlékeztetni, hogy az életre, azaz a mozgásra az izmoknak is szükségük van. S ha majd a kar nem húzza többé a fűrészt, nem forgatja a fejszét vagy a kalapácsot, akkor az egészségtan köti az ember lelkére, hogy menjen ki az illatos berkek árnyába, ahol a gépies munka nehéz fáradalmait a jótékony testgyakorlat kellemes szórakozásának kell felváltania. Az. a nagy zsarnok, amely a homlokon belül működik, nem semmisítheti meg a testvér izmokat, mert ha azokat gyarló tétlenségre kárhoztatja, az esetben önmagát öli meg.“

Fordítok pár lapot és azt olvasom :

„A munka a legjobb, legbiztosabb óvószer minden betegség ellen, megóv bennünket a lassú sorvadástól, szúrásoktól és szorulásoktól; elősegíti az emésztést, megszünteti az idegességet, a köszvényt stb.

volna. Elég lenne azonban, ha a divatjukat mult toilette czikkek gazdag tárházából csak azok szenteltetnének ki, a mik — csak most menvén ki divatból — könnyen divatosaknak látszhatnának. És miként az öltözködésben, úgy a társadalmi érintkezésben is akad ezer apró kicsinység, a mi a divat hullámzásaiban ifolyton változik; úgy a nők, mint a férfiakat illetőleg. — Ezelőtt pl. minden jól nevelt ember kénytelen volt minden egyes czukor darabot, a mit kávéjába vagy theájába tett, fogóval venni ki: ma az öt újjunkat használjuk e czélra, feltételezvén, hogy a jó neveléssel feltétlenül összefügg a kéz tisztasága. Ezelőtt az elegáns embernél, ha nem volt is frakkban, elővillogott a fehér ing, most a szabály azt Írja elő, hogy az ing, a gallér kivételével, el legyen fedve. A divatlapok jól tennék, ha olykor figyelmeztetnék olvasóikat ily képen : „ne használj czukc-r- fogót, ne végy kivágott mellényt salonka- báthoz.® A női divat orgánumai felvehetnék programmjukba a közönséges öltözködési módon kívül a divatnak általánosabb törvényeit is és közölhetnék az irányadó köröknek erre vonatkozó fontosabb határozatait.

Azonban nemcsak öltönyeink, mi magunk, mozdulataink, viselkedésünk, eljárásunk egy vagy más esetben, mindez változékony rendszabálynak van alávetve, módosul, változik évröl-évre, s a mi még tegnap chic volt, ma már shocking lehet. Röviden a divatlapok nem érzik át missiójukat, szűk szabályok hozatalára szorítkoznak s elfeledik, hogy a külső ember folytonos változása egészen czéltalan, ha a belső nem tart lépést vele — és továbbá, hogy a nők^ele- gantiája mit sem ér, hacsak nincs egy bizonyos férfi kedvére.

Hogy egy példával bizonyítsam be, mily

A munkának olyan nagy befolyása van az egészségre és a hosszú életre, hogyha egy életszabályban kellene az egészséget bemutatnom : azt mondhatnám : Mozogjatok sokat a szabad levegőn!“

Újabb időben az orvosi tudomány a munkát sok betegségben gyógyszerül használja. Aki meglátogatta az Argau Canton- ban fölállított testgyakorlat intézetet, az ott sok különös dolgot szemlélhet. Az igazgató-orvos, miután egy sereg gyermeket megvizsgált, munkát és mozgást rendelt nekik. (Nálunk bizonyára porokat, labdacsokat rendelnének.) Ennyi meg ennyi karlökést végeztessen kis leányával, kis fiát pedig ennyi meg ennyiszer ugrándoztassa és igy tovább.

Az izmok munkája még egészségesebb akkor, ha azt vidám kedvtelés fogadja ; ha kellemes és örömbeli szórakozás fűszerezi. A munkást pl. az a vágy buzdítja, hogy családjának kényelmet biztosíthat; a művészt a művészet szeretető, a testgyakorlót a küzdelem vagy mérkőzés stb.

Az izmoknak ugyanis ép úgy megvannak ünnepei, mint az agynak, mint a szívnek, s az Európában fölébredt testgyakorlás hivatva van sok század mulasztásait pótolni.

A szellemi munka sem kevésbé hasznos, mint a testi munka, ha azt egyéni tehetségeinkhez mérten gyakoruljuk ; ha oly mérvben foglalkoztatjuk szellemi tehetségeinket, hogy azok erősödjenek, de ki ne merüljenek.

Egy Angolországbau összeállított pou- tos statisztika szerint a hires férfiak közép életkora — akik életüket folytonos szellemi munka között töltik el — jóval mahiányosan végzik a divatlapok feladataikat, egy sajnálatos, de jellemző dologra mutatok rá: egyetlen egy szakközlöny sem consta- tálta eddig, hogy ma már nem divat szeretni, nem divat jelesen oly embereknek, kik a su- hancz, illetve backfisch-koron túl vannak, s mint világfiak, adnak valamit a reputatió- jukra. Egy bizonyos korban még hagyjá.n, ha valaki beleesik a szerelem örvényébe, melyről egy, az új áramlat által régen denientált költő éneklé : „Sie kommt nicht, sie ist da.“ Ha a szívben még rügyeznek, fakadnak az érzelmek, akkor minden szabad, a mi tetszik, ezek az aranyos, soha vissza nem térő napok melyekben érteni véljük a füleroile zokogását, s az erdő búgása vihartelt belsőnk visz- hangja gyanánt tűnik elénk. De a fürtös ifjúkor csakhamar letűnik s a komoly férfikor lép helyébe, s a bimbóból egyidejűleg kinyílt rózsa lesz. Kilépünk a világba, részt- veendók a tolongásban, mit az emberek a létérti küzdelemben folytatnak. S immár képesek vagyunk megítélni, mi faschionabel s mi nem ?

Tudnunk kell, hogy ez is a divat hatásköréhez tartozik. A szerelem ezelőtt divatban volt s ime a divat levette a szerelmet a re- pertoirról. Ez olvasóim előtt oly idegenszerü- nek tűnhetik fel, mintha azt vetném papirra: „Afrika nem létezik“, vagy „Nincs hold?“ Kérnem kell azonban e sorok olvasóit, vizsgálják meg a dolgot elfogulatlanul s akkor igazat fognak nekem adni. Nem mondom, hogy a szerelem ma is még erőt nem vesz egyeseken, de az ily kivételek nem bizonyítanak semmit. Akad ötlábu borjú és kétfejű ló is, e miatt azonban senki sem fogja azt állítani, hogy a borjúnak (általában) 5 lába s a lónak két feje van. Nem szabad mindenáron általánosítani azt, a mi csak egyes esetre áll. Nagyban

gasabb, mint az ország többi lakosaié. Francziaországban is összeadták 152 férfiúnak az életkorát, akik a tudomány és szépmüvószetek terén működtek, s az át- agos életkor 69 év lön. Jóval magasabb tehát, mint általában a francziák életideje, mert ez 48 év.

Nem olyan tüzetesen kutatták a hires nők közép életkorát, de a kevés adat, amelyeket olvashatunk, itt is azt bizonyitja, hogy a munka az életet rendszerint hosz- szúra nyújtja.

De nemcsak hosszabb életűek és egészségesebbek a munkás emberek, hanem jobbak is. Vessünk egy pillantást a társadalom közép és felső osztályaiba, s ha ugyanazon családban külömböző jellemű és tehetségű gyermekeket találunk, meggyőződhetünk, hogy a szorgalmasabbak egyszersmind becsületesebbek is, akik jobban hallgatnak a spép szóra; inkább hajlanak a jót jóval viszonozni, szép és nemes tetteket gyakorolni. Ha a műveltebb társadalomban egy- egy semmire kellő jó nevét beszennyezte, az bizonyára olyan volt, aki a munkát és a tanulást már ifjú korában gyűlölte: aki a nevelésére szánt drága időt könnyelműen kávéházakban és korcsmákban fecsérelte el s a szégyenteljes unalmas kártyázással mog egyóbb tivornya foglalkozással űzte el. S ha volt arra eset, hogy eme lelketlen idő rablók megjobbulva a család^ körébe visszatértek, az csak a munka izzadsága, e spártai fürdő tisztító és nemesitő hatása következtében történhetett. A munka minden hibának a megváltója; orvosszer ez, amely meggyógyítja a testi betegségeket s megtisztít bennünket a henyesóg és hiába valóság káros miazmáitól.

Az ember, ha dolgozik, nem emelőrúd,

és egészben megdönthetlenül all a szemlélő előtt I már nem divat szerelmesnek lenni, legalább házasság czáljából nem.

Ez a tapasztalás abban leli ellenképét, hogy habár nem divat szerelmesnek lenni, annál inkább az, annak látszani. Azok, kik egymást ép oly kévésé szeretik, mint a hogy kegyed — ha nő, — Krinolint — s ha férfi Zrínyit nem hord, abba helyezik hiúságokat hogy mihelyt el vannak jegyezve, mindenáron úgy viselkedjenek, mintha tényleg szerelmesek volnának. Nem szólok azon házasságokról, melyek professionatus közvetítő által köttetnek. Azonban a többiek is többnyire gondos számitás alapján jőnek létre s csak ha ez egyik oldalon — ha t. i. a másik fél azon szerencsés helyzetben van, hogy e divatot ignorál- hatja — vagy mindkét oldalon beüt, nyílik meg az ajtó az az előtt eddigfélén ken várakozó Cupidó számára, a ki tegzében nyíl helyett szelvény-ollókat hord. Miután a leányaink szokott életmódja által némileg elriasztott kérő megnyugodott abban, hogy jövendőbelije illetve a vele kötendő üzlet elég jövedelmet hajt és az ara meggyőződött róla, hogy a házasságban — ha tökében nem, kamatokban — kincset talál, elérkezettnek tartják a pillanatot, melyben szíveik lángra lobbanhatnak és a t. ez. szülőknek módjukban van a következő eljegyzési kártyát szétküldeni: V. ur és neje s X. ur és neje örömmel tudatják, hogy gyermekeik Y, és Z. holnap reggel 8 órakor — beleszeretnek egymásba. Ily pontosan meg lehet előre határozni napot és órát. Ha meg volt is említve valahol, hogy költőnek nem kenyere az igaz mondás, hozzá kell még tennem, hogy azon állításával is tévúton van, hogy a szerelem nem múlik el — „az nem volt (szerelmes) a kinél ez megtörténik“. Számtalan érzelemdus ember bizonyíthatja, mily alaptalan