Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-07-10 / 29. szám

29-ik szám

Gyula, 1892. julius 17-én

Szerkesztőség:

Főtér, Dobay János kereskedése, hóra a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.'

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj :

Égész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr. i

XI. évfolyam.-------------------------------------------Tá

rsadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: ZDoToa,^ János.

Kiadó hivatal:

Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

; Nyilt-tér sora 10 kr.

S§1

ffivCS «JJfryj íjjriu.. rjo n

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. Uaasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya

F. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utoza 11. szám, Eckstein Bernéit fürdö-utcza 4. szám, utcza 8. szám, Blockner J. IV. kér. SOtö-utcza; Fischer J. D. IV. kér. Hatvani-utcza 1. szám alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon

Társadalmi közszellemünk.

Minden kornak megvannak a maga uralkodó eszméi, melyek átlengik az egyének gondolkozását, tetteit, hozzáforrnak a korszakok emlékeihez s jellemzik azokat. Századunkat a nemzetiség újjá ébredés korszakának is nevezik, s jellemzik is a nemzetiségi háborúk, s nemzetiségi politikai harczok. A nemzetiségi bajok azonban localis természetűek, s bár ma egy nemzet figyelmét sem kerülik el, mégis minden nemzetet nem érdekelnek egyformán.

Korunk uralkodó eszméi között vannak azonban olyanok is, melyek általánosabb természetűek, s melyekről századunkat szintén elszokták nevezni. Ilyen például a materializmus Századunkat a ma- teriálizmus korszakának szokták nevezni, s gyűlölettel ejti ki e szót az is, aki csak említi. j

Pedig a mi népünk nem materialista. Sőt kevesebb érzékkel bir az. anyagi, mint az ideális dolgok iránt. Nemcsak hogy istenének az anyagot nem nevezi, mitől nem is lehet félteni soha, bár anyagelvüséggel van bélyegezve már századunk, hanem, ami pedig a legtisztább idealistának sem válnék szégyenére, még az anyagias czélu foglalkozások művelésétől is idegenkedik.

Fölösleges ezt bizonyítgatnunk. Ahol legelső' életpályák a jogi, papi, vagy katonai, hol az ifjú legszebb életczélját abban leli, ha doctori diplomát szerezhet, s ha valami hivatalt kaphat; ez nem is lehet máskép.

Miért nem gondol az az ifjú arra, hogy első birtokosa legyen vidékének, miért nem képezi ideálját az, hogy jól berendezett gyára, üzlete, azokban gépei legyenek, s gyártmányai híresek legyenek a félvilágon, dicsőséget és hasznot hozva neki és hazájának; miért nem ábrándozik arról,

f Á80X A.

Házasság — szerelemből.

(Vége.)

— No, no, elég már, hisz nem hagysz szóhoz jutni, szól az tettetett bosszúsággal s aztán fűzi az elbeszélést tovább.

' — Lajos mutatott be. Igazad van, na- gyón elfogult voltam, alig tudtam elrebegni e chablont, oly régen óhajtottam megismerkedni Nagysáddal s aztán körül ölelve karcsú derekad, szilajul ragadtalak a táncz izgalmaiba, oly gyorsan, hogy parányi lábaid alig érinték a földet. Szilaj, örült vágy fogott el: bírni téged, enyémnek tudni folyton, min dig, nem bocsátom el karjaimból többé soha

— Soha, hangzik refrainként a nő ajkairól s szeretettel simul férjéhez.

— A boldogság azonban nem tartott!

sokáig. Az érettségi vizsgán az a malheure ért, hogy kedves professoraim — csupa szerétéiből — egy évre elodázták a teljes elválást. Megbuktattak s én tört reménynyel, fájó szívvel váltam meg tói s Magdusom- tól. Egy egész évig kellett távol lennem tőled, kis madaram. Midőn — időközben lerakván a matúrát, az első jogra beiratkozni visszatértem, az elfojtott szenvedély újult erővel tört ki. A kielégithetlen vágyhoz most még a féltékenység is járult. Vetélytársain akadt, Szalmási Pista személyében.

— Bohó fiú, fülig szerelmes volt belém. Ti aztán meg is vívtatok egymással ?

hogy az ő hajói hozzák ide kelet és nyugat kincseit ?

Azért mert nem tanulja meg senkitől sem ezeket. Föltéve, hogy czélszerü volna, ha injainkat ilyen czélok is lelkesítenék, kérdés ki taníthatja meg erre az ifjút.

Csak egy taníthatja meg: a társadalom.

Egyesek beszélhetnek e mellett, de hitelre aligha találnak, midőn a közszellem, a közmeggyőződés egyébről beszél.

A gyakorlati életpályák iránt való lelkesedést csak olyan társadalom olthatja az ifjú leikébe, melyben a munka diadalt ült, melyben fényes példák ragyoghatnak az ifjú előtt, melynek színét olyan elemek képezik, mely megtiszteli s nagyra becsüli a becsületes munka kiváló képviselőit.

Nem mondom azt, hogy ez ami népünk társadalmi szelleméből teljesen hiányzik, annál kevésbbé mondhatnám, mert a társadalmi közszellem más a falun, mint a városon, más egyik vidéken mint a másikon, más egyik nemzetiségnél mint a másiknál.

De ha az altalános közszellem megítélésére jó kémszert alkalmaztam ; abból

k°6'.r ifjainU legtöbbje irmot a gyaKOriatl

életpályák iránt lelkesedik, azt lehet következtetni, hogy népünk túlnyomó része szintén eme meggyőződésben él, melynek természetes folyománya, hogy a nép ezen részének gyermekei ambitiójuk terét nem a gyakorlati életpályák közül választják.

Falun a földmivelö elem a túlnyomó, s ott földmivelőknek lenni nem szégyen, ott a közmeggyőződés tiszteletet biztosit a földmives számára, kiemeli és megbecsüli annak érdemes képiviselőit ; inig az iparos vagy kereskedő állása falun nem oly szép mint a földmivelőé, sőt gyakran kicsinylett és lenézett, mert a földmivelö nép imponáló közfelfogása a földmivelö foglalkozást tartja előbbre valónak. Nem

— Igen. Érdekéi ?

— Hogy kérdheted? Alig várom, hogy elmond.

— Nos, a dolog úgy történt. Midőn veled semmikép sem tudtam találkozni, elkeseredettségemben, ős jogász szokás szerint, faragtam a padot s a padba a Magda nevet lankadatlan kitartással, Pista, ki legszentebb érzelmeit ez által sértve érezte, egy ideig csendes resignatióval tűrte e merényletet, de midőn egyszer épen ökölnyi betűkkel örökítettem meg a késő nemzedék számára az imádott nevet, végre kifakadt s épen nem válogatott szavakban adott kifejezést magas nem tetszésének. Sértett a kemény szó, mit szemembe vágott, de meg tisztába is akarván végre hozni e régen mérgesedő ügyet, úgy találtam arczul legyinteni az én legkedvesebb Pista barátomat, hogy annak a képe gelfakult, elkékült“, ö maga pedig összeszoritott ajakkal rohant — segédekért, minden szégyene és fájdalma mellett is örvendve, hogy mit oly rég óhajtott, im beütött: akadt neki is lova* gias ügye..

— Megneveztem segédeimet. Jenő és Józsi voltak, tudod, a kikkel együtt képeztünk egy triumvirátust. Ezek aztán az ő segédeivel egyetemben constatálták a consta- tálandókat, megtekintették a corpus delicti- ket, már mint a padba faragott nevet s a feldagadt arezot és — láthatólag meg voltak elégedve mindkettővel. Komoly, ünnepélyes tanácskozás után megállapodtak a feltételekben, felvették a jegyzőkönyvet, helyet és időt határoztak, orvosokat kértek fel stb.

akarom ezen felfogást legkevésbbé is kisebbíteni, ezt mérlegelni nem tartozik ide. De az tagadhatatlan, hogy városon nem szégyen sem iparosnak, sem kereskedőnek lenni, mert itt a többséget azok képezik, azok imponálnak, s .ezért a közfelfogás részükre hajlik, őket megbecsüli, mig a földmivelö kisebbség háttérbe szorul.

Vannak vidékek, melyek természeti sajátságaiknál fogva bizonyos foglalkozásra utalják lakóikat. Ezen vidékeken természetesen a vidék foglalkozása szép. Vannak nemzetiségek, melyek ős idők óta folytatnak bizonyos életmódot. Ezek előtt szintén az szép.

Hol gazdagok a földmivelők, ott az apa fiából bizonyára örömest nevel töld- mivelőt, s a fiúnak sem jut eszébe hiva- talnokságot tanulni; hol virágzik az ipar s kereskedelem, a fiú szívesen s ambitioval kezd apja foglalkozásához.

Hazánkban a földmivelők azonban csak ritka helyen vannak igazi jó sorsban, s az ipar és kereskedelem erőteljes virágzásban egy vidékünkön sincs. Valódi földmivelö közszellem e miatt csak ritka vidékünkön, s valódi kereskedő és iparos vagyis polgári

drOooiivIrcrni tuldu—OCŰUt TJOUrtuuvni ek •

Avagy erős-e ott az iparos közszel- lem, hol a csizmadia suszternek szereti nevezni magát, hol az iparos önképző körökben az iparos ifjúság szakmája művelése helyett szépirodalommal foglalkozik. S hol nincs ez igy ? Vájjon a csizmadia megbecsüli- I saját szakmáját, ha nem szeret annak látszani, ami? Nem, hanem lealacsonyítja, 8 akkor nem lehet csodálkozni azon, ha azt mások sem becsülik meg. S miért nem nevezi a csizmadia magát büszkén csizmadiának? Azért, mert rabja a közvéleménynek, mely az ő mesterségét, s talán az összes iparos pályákat kevésbe veszi.

E példa talán nagyon egyszerű, de azt hiszem, ez is elég arra, hogy ami vá— Érdekel mindez. Magdus, úgy-e nem?

— Sőt, mond az asszonyka szepegve s látszott rajta, hogy úgy remeg férjéért, mintha most készülne síkra szállni érte.

— A párbaj másnap a *** i sörház nagy „szállójáéban ment yégbe, a szokott formaságok közt. Komor, zimankós őszi nap lévén, csunyáúl beraktak a rozoga vaskályhába, nehogy liba bőrt kapván valamelyik a hidegtől, ráfoghassák, hogy fél. Pistát az _ajtó mellé álliták a segédek s biztatták, hogy ha nagyon szorítom, csak ugorjék ki bátran. Nem tette, de megvágott a mellemen s én viszont. A segédek „halt“-ot kiáltanak, a vezérsegéd kijelenti, hogy „az ügy lovagiasan elintéztetett s a becsületnek elég van téve.“ Miután constatáltatott, hogy felek a békü- lésre nem hajlandók, ünnepélyes komolysággal eltávoztunk.

E szereplés mindkettőnkre nézve pre- miére volt. Most ha visszagondolok rá, nem fojthatok el egy csendes mosolyt akkori komoly, férfias viselkedésünk felett. Csak az vigasztal, hogy érted követtem el e balgaságot, kis Magduskám.

— De mi az édesem, hisz te reszketsz és — jól látom-e, egy öreg kőnycsepp rezeg szemedben.

így szól a férj s tüzes csókjaival szárítja fel a kövér könycseppet.

Magda amint kibontakozik az ölelésből, könnyein át mosolygva szól:

— Eredj te rósz, hátha megölt volna.

— Most nem lenne kit papucskprmány alatt tartani, úgy-e?

rosunk polgári közszellemét, s a polgárság önérzetét jellemezze.

Ami társadalmi közszellemünk általában ingadozó,, határozatlan és kapkodó, minek következtében egy irányban sem erős. Ezen átmeneti állapotnak tulajdonítom én azt, hogy nálunk a fejlődés minden irányban nehézkes és lassú. A társadalmi közszellemnek nálunk észlelhető ingadozását egy részt a múlt idők emlékei, másrészt a megváltozott társadalmi viszonyok okozzák. A nép még nem vetkezett ki 48 előtti szokásai és foglalkozásából teljesen, I még nem szokott hozzá uj viszonyaihoz. Ezért mi a múlt időkben szép volt előtte s jó volt, ma is annak látszik, mig attól, ami uj viszonyai urává tenné, fél vagy óvakodik, vagy azt nem is ismeri.

Nem csodálom én azt, hogy nincs nálunk a viszonyok magaslatán álló polgári elem és erős polgári korszellem, hisz á mi uj viszonyaink nem a természetes fejlődés következményei voltak, hanem a külföldön kifejlődött eszmék szüleményei, s hogy a jelen és múlt viszonyai között nálunk nincs meg a szerves összefüggés, ez okozza a múltakhoz való kapkodás veszedelmét, 1

cici nobuujeni nvAiuwi wvz r uygvovi '

Melyik iskola hibás azért, ha mid.őp: az ifjú elvégezte az iskolát, szégyenli ő <és szülője azt, hogy mesterember legyen. (Inkább lesz szellemi proletár.) S vajon, ha az iskolában a legigazabb iparos szellemben neveltetett is, nem tántoritkatja-e el a külvilág közvéleménye, s vájjon minden ifjú elég tökéletes-e arra, hogy a közvélemény fölé tudjon emelkedni.

Minden művelt ember tudja, hogy ma az állam erejét az erős polgári elem képezi, de tettei a legtöbbnek lópten-nyomon ellenkeznek azzal, hogy mint lehetne ama polgári elem kifejlődését és megerősödését előmozdítani. Befolyással vannak erre mindazon elemek, melyek a közvéleményt iráEzen aztán mindketten jóízűen nevetned, majd csillapulván, Halmai igy folytatja tovább;

— A mi azután következik, azt kevés szóban elmondhatom. Nem állhatván ellen a vágynak, hogy melletted legyek, . nevelőül ajánlkoztam öcséd, Kálmán mellé. Szülőid mit sem sejtve, fogadtak házukhoz, én pedig fiuk nevelése helyett azon munkálkodtam, hogy leányukat raboljam el tőlük.

— No az, valljuk meg,- nem is, volt olyan nehéz küzdelem.

— Szívedért, lehet, de mig kezedet sikerült kivívnom, addig sokat kellett harczol- nom a sorssal s az öregeiddel. Nevelősködó- sem volt legboldogabb szaka életemnek. Azok az édes órák a kársak alatt, feledhetetlenek. Itt nyíltak meg szíveink, itt vallottad bej, hogy szeretsz s fogadtad, hogy hű leszesz hozzám mindig. Itt borultál először keblemre s itt csattant el az első csók ajkainkon.

— De nem ám midőn

A mélységes nagy hallgatásból

.........

Lé

ptek zaja riaszta fel.

_ Nem, másnap. Midőn akkor szülőid

me

gzavartak a vallomásban, elvonultam szobámba, tollat ragadtam s ez érzelmek behatása alatt született meg az első vers „Magdához* hozzád. Ebben mondtam el neked mindent s te megértettél. Boldogságunk azonban nem lehetett zavartalan. Szülőid észrevették a viszonyt, kezdtek nem jó szemmel nézni, g midőn látták, hogy a dolog kezd komolylyá válni, a nevelő ur — menesztetett. Ott az illatos hárs alatt búcsúztunk egymás*