Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-01 / 9. szám

Ö-ik szám

Gyula, 1891. marczius 1-én

X. évfolyam.

Szerkesztőség:

1 Főtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj :

<i Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Egyes szám ára 10 kr.

Társadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Tám-OS.

Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők.

Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyílt-tér sora 10 kr.

Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdö-utcza 4. sz. Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési

irodáiban, a szokott előnyös árakon.

Antagonismus Gyula s Csaba között.

Nem becsüljük túl a vármegye hétfői gyűlésén felmerült incidenst, de annyira mégsem ignorálhatjuk, hogy minden kommentár nélkül napirendre térjünk fölötte.

A pénzügyminiszter, a népbank katasztrófájából kifolyólag az államnak most bőven levő pénzkészletéből négy százalékos kamatra 150,000 forint kölcsönt tesz folyóvá a csabai takarékpénztárnak, oly feltétel mellett azonban, hogy Csaba város közönsége eme kölcsönért a takarék- pénztárral szemben garancziát vállaljon. A pénzügyminiszternek előzékenysége igen jó benyomást kelt Csabán, és ezért, noha a kölcsönre sem a takarékpénztárnak nincs legkisebb szüksége, sem a csabai hiteligények kielégítése nem indokolná, a takarékpénztár — kelletlenül ugyan és legkevésbé sem szívesen — belémegy a kölcsön felvételébe; a képviselő testület is —most már névszerinti szavazás mellett — egyhangú határozattal elvállalja a garancziát, és hogy minden törvényes formalitásnak elég tétessék, a vármegye rendkívüli közgyűlésre hivatik egybe, hogy az a csabai képviselő testület határozatához a szank- cziót megadja.

Az állandó választmány véleményezi is Csaba városa képviselő testületének határozatát jóváhagyni, midőn a megye bizottságnak egyik gyulai tagja feláll és szigorúan tárgyilagos beszédben észrevételeket tesz az állandó választmány javaslata ellen, kimutatja a garanczia vállalás szokatlan- ságát, kifejti, hogy a kivételes eljárást nemhogy kónyszerűségi, de még czélszerű- ségi tekintetek sem indokolják, és mindezeknél fogva oda konkludál, hogy ő az állandó választmány javaslatát maga részéről el nem fogadja.

És ezt a felszólalást oda magyarázza a törvényhatósági bizottságnak egyik legtekintélyesebb tagja, hogy felszólalót, ki véletlenül gyulai, nem a kifejtett tárgyi

e>

Égi liatalxxials.

Égi hatalmak Játszanak velem.

Szivemet vonja Dicsőség szomja S égő szerelem.

A merész dicsvágy Magasba emel,

S fénynyel övezve Ragadna messze,

Más világba, el.

De jön az édes,

A hű szerelem;

Gyönyör az álma —

S boldog magányba Menekül velem.

Ott örökélet Babéra fogad, —

Itt egy igéző,

Gyorsan ényésző Drága pillanat.

S a röpke perczben Üdv és kín örök ;

S a hallhatatlan Mint hab elpattan —

Omló, mint a rög.

Oh jer — ölelj hát És csókkal itass 1 Egymásnak élve,

Szerelmünk kéje Rövid, de igaz.

indokok, hanem Gyula városának Csaba iránti ellenszenve sugalmazza.

Ismételjük, amit czikkünlc élén előre- bocsátottunk, hogy nein tulajdonítunk az egész dolognak nagyobb fontosságot, és pedig nem tulajdonítunk annál kevésbbé, mert aki ezen inszinuáczióval élt, a tanácskozás folyama alatt maga is beismerte, hogy feltevése ép annyira indokolatlan mint jogosulatlan volt.

Teljesen ignoráltuk volna pedig akkor, ha — aki ezen inszinuáczióval élt — bárki más lett volna s nem épen Beliczey István, vármegyénk köztiszteletben állott volt főispánja, az a Beliczey István, aki legklassikusabb példa s bizonyíték lehet amellett, hogy ha egyátalán van antagonismus Gyula i Csaba között, akkor ezt az anta- gonismust Gyula városa soha nem szította, nem táplálta, s nem szítja s nem táplálja most sem.

Csaba városa nem mondhat egyetlen egy esetet sem, amidőn Gyula városa őt fejlődésében akadályozni csak meg is kísérletté volna. Gyula városa sohasem volt támadó fél; ahányszor érdekösszeütisözés merült volt fel közte s Csaba között, mindig Gyula volt a megtámadott s eme küzdelemben Gyula mindig a jogosult önvédelem talaján állott.

Gyula városa nem irigyel Csabától semmit sem. Higyjék el csabai testvéreink, hogy mi őszinte szivből örvendünk természetes fejlődésükön, és hogy ők semmivel sem sajnálják jobban azt a katasztrófát, s különösen a katasztrófának részvétre méltó áldozatait, mint ahogyan mi sajnáljuk. Biztosíthatjuk róla, hogy a nemtelen kárörömnek paránya sem fedezhető fel Gyulán a népbank bukása okozta szomorú helyzettel s annak nagy horderejű következményeivel szemben.

Ha Csaba városa — mint hisszük — lemondott mindama, különben is reméljük, hogy hiú kísérletekről, hogy mesterséges fejlődését a Gyulán meglevő institucziók

elvonásával s »magához való hódításával gyarapítsa; ha nem fog — amint hisszük hogy nem fog — ellenünk aggressive fellépni: akkor legyen meggyőződve, hogy a két városnak százados barátsága s testvéri érzülete nem fog soha egy perezre sem meginogni, legalább Gyula városa közönsége — mint eddigelé nem tett —jövőben sem fog semmit sem elkövetni, ami Csabának érdekét vagy még érzékenységét is legtávolabbról érintené.

Hanc veniarn damus, petimusque vi- cissim !

őszinte fájdalmunkra szolgál, hogy ezt és ennyit a »Békésmegyei Közlöny“- nek a megye gyűlésről szóló tudósításában foglaltakkal, nevezetesen ama a valónak meg nem felelő állításával szemben, mintha Beliczey István Gyula s Csaba torzsalkodására vonatkozó felszólalása a közgyűlés többségének helyeslését és „úgy van“ ját provokálta volna, meg kellett írnunk.

Békésvármegye törvényhatósági bizottságának f. 1891 év február hava 23-dikán d. e 9 órakor kezdetet vett rendkívüli közgyűléséről.

Terényi Lajos főispán — mint a közgyűlés elnöke, — és a 30—40 egy-két kivétellel gyulai- és csabai bizottsági tag kölcsönös szívélyes üdvözlése után, a tanácskozást megnyitja, első sorban vétetvén tárgyalás alá a gyomai árvaház pénztári alapját képező — s a br. Wodianer gyomai nagybirtokos 56 ezer forintnyi adományának, hol, mely pénzintézetben leendő elhelyezése feletti kérdés határozatának meghozatala, a mely ügyben felolvasott állandó választmányi vé-j leményes javaslat, mely szerint ezen 56 ezer forint is a vármegyei többi pénzalapok, különösen az árvatári tömegekre nézve hozott szabályrendelet szerint, és igy a múlt évi őszi közgyűlésen megejtett s egy évre terjedő jog hatályiyal biró névszerinti szavazás eredménye alapján lesz kezelendő és gyümölcsöztetendő, ugyanis első helyen leendő zálogjogi biztosíték bekebelezése

mellett, egyes megyei lakosok abból kölcsönt élvezhetnek, s az igy kölcsönül ki nem adott része pedig a gyulai takarékpénztárakba (megyei és városi) lesz elhelyezve.

Beliczey István bizottsági tag, nem volt hajlandó eme határozathoz szavazatával hozzájárulni, mert nézete szerint, sokkal jobban lenne gyümölcsöztetendő, ha ezen 56 ezer forint kamatozó sorjegyek és állam papirokba lenne befektetve, mert igy a takarékpénztári 4,/í°/0-nél magasabb kamat jövedelem éretnek el, sőt még az alapnak esetleg nyereményre is lehet kilátása, ezen nézet azonban nem lenne keresztül vihető, mert a közalapok ily tömeges kezelésénél az érték papirokba való befektetést a törvény határozottan tiltja.

Ezen ügy tárgyalása alatt ugyancsak Beliczey István vm. bizottsági tag egy nem épen kis fontosságú elvi kérdést vetett fel a közgyűlés előtt, ugyanis, hogy az ily közpénztári alapok, mely pénzintézetbe leendő elhelyezésére nézve hozott határozatok, illetve a névszerinti szavazás által az illető szavazó bizottsági tagok — vállalnak-e vagyoni felelősséget?! ezen kérdésben folytatott eszme cserék után a felelet az lett, hogy csak erkölcsi felelősség elvállalásáról lehet szó.

Felolvastatván az állandó választmány határozata, a mely egész terjedelmében jóváhagyni véleményezi Csaba város képviselőtestületének ama határozatát, amely szerint a csabai takarékpénztárba a miniszter által betétként elhelyezendő 150,000 frtért Csaba város közönsége szavatosságot vállal és Wekerle, Apponyi, Pró- nay és több csabai polgárnak forró köszönetét szavaz, elsőnek szólalt fel Dr. Bodoky Zoltán, vármegye bizottsági tag, kijelentvén, hogy az állandó választmány javaslatát nem fogadja el, mert nézete szerint egyetlen egy község képviselőtestületének sem adható meg azon jog, hogy megbízottival szavatosságot vállaltasson, egy magánpénzintézet kölcsönéért, s elvi szempontból nem járulhat hozzá, hogy ezen jog a községi kép • viselőtestületeknek még szükség esetén is meg- adassék s törvényellenesnek tartja a képviselő- testület ezen határozatát, amint az állandó választmány is törvényes alappal nem bírónak jelzi azt, s csak a szükséggel indokolja a kivételes

S múzsám is egyben Te légy, feleségi Ke tudjam hol van — Mennyben ? pokolban ? —

Míg lelkem elég.

Rudnyánszky Gyula.

Petőfi kiadói.

■ Magyarországon költőnek verseire kiadót találni : nehezebb föladat, mint a minőket a regekor hőseinek kellett megoldaniok agy-egy tündérkisasszony szerelméért.

Úgy látszik a magyar költészet múzsája is olyan elvarázsolt királykisasszony, a kit elátkozott várkastélyban hétfejü sárkány őriz, is a magyar könyvkiadók közt ritka a bátor levente, a ki azt a bűvös várat a benne élő Irága kincsért megostromolni merje.

A. magyar nemzet legnagyobb költője Petőfi se volt szerencsésebb; pályája kezde- ;én neki is látnia kellett, hogy a kiadók szivében — nincsen számára hely.

Pedig mikor első vers kötetével fölván- iorolt a fővárosba, nem kisebb emberhez for- lult, mint Vörösmarty Mihályhoz, az i844. ele- én már rég hires és ünnepelt nagy költőhöz.

Ám a dolog nem ment oly könnyen, mint Vörösmarty képzelte.

A jó Vörösmarty i4 napig, két álló hé- ig, hiába mozgatott meg minden követ, hiába árt egyik könyvkereskedőtől a másikhoz, Pe- ,öfi versei nem kellettek senkinek.

Végre is nagy elkeseredésében Vörös- nartynak az a mentő gondolata támadt, hogy

elviszi a verseket a „Nemzeti kör#-be vegye meg az — és adja ki. — De, biz a »Nemzeti kör“ sok hazafias mozgalomnak örömmel állt élére, a Vörösmarty indítványa mégis köny* nyen megbukhatott volna, mert a kör tagjai csöpp kedvet sem éreztek Petőfi verseinek kiadására. — Szerencsére azonban, mikor Petőfit már-már leszavazták, fölállott a gyűlésben a kör egyik szerény tagja Tóth Gáspár szabómester és kijelentette, hogy ha az országban nem akad Petőfinek kiadója és ha az uraknak sincs hozzá kedvük, hát ő buzdításul letesz Petőfi verseire 3o irtot.

Ez a megszégyenítés hatott. A kör megvette és kinyomatta Petőfi verseit.

íme tehát, hogy Petőfi első vers kötete megjelenhetett, ezt sem Magyarország hírhedt könyvkiadóinak, hanem egy egyszerű szabómesternek lehet köszönni l — így kerültek könyvpiaczra a „Versek.“

Később a „Czipruslombok Etelke sírjáról“, a „Szerelem gyöngyei“ és a „Felhők“ sem adtak a kiadóknak versenygésre okot és alkalmat. Éppen csakhogy megjelenhettek ; de nem ám a magyar kiadók érdeméből, hanem azért, mert Petőfinek nagy közönsége volt. Rohamosan, tüneményesen emelkedett az olvasók szeretetében j különösen a nők rajongtak érte.

De ezért költői dicsősége zenithjén sem érhette el Petőfi azt, hogy a kiadók ostromolták vagy legalább fölkeresték volna. — Biz azok feléje se néztek; csak ügygyel-bajjal adhatta ki egy-egy füzetét a költő. Mikor ősz* szes költeményeit rendezte sajtó alá, akkor is szaladgálnia, alkudoznia, házalnia kellett, mig végre nagy nehezen akadt a kiadók közt egy könyörületes lélek, a ki Petőfi összes költeményeinek kiadási jogáért — kétezer forintot fizetett.

Ha tehát mindent összevetünk : Petőfi életében a kiadók nagyon szerény szerepet játszottak. Első versei i844-ben, összes költeményei 1847-ben jelentek meg ; rövid négy év alatt tehét Petőfitől hat uj könyv került ki sajtó alól : mindamellett, a mig Petőfi élt, kiadóiról alig lehet szó.

De bezzeg 30—4o év alatt, a költő halála után, minden megváltozott 1

— A kiadókat csodálatos vágy szállotta meg, mintha összes régi, uj és leendő bűneiket le szerették volna vezekelni: mohón nyújtották ki kezeiket Petőfi költeményei felé. — De hiába! Elkéstek a jó szándékkal; mert Petőfi verseinek már ekkor volt gazdájuk, aki a hétfejü sárkánynál jobban őrizte s őrzi „saját külön“ drága kincsét.

Nem vagyok titkos inkvizitor, hát nem is kutatom, hogyan szállott rá „Petőfi“ tulajdonjoga (50 évre!) az „Athenaeum“ nevű. irodalmi részvénytársaságra. Kulturhistóriai szempontból elég* annyit tudni, hogy most már igenis vannak Petőfinek „kiadói“ és hogy az „Athenaeum“ részvényei némelyik esztendőben 20—3o°/o*ot is jövedelmeznek.

Az „Athenaeum", mely szerzett jog alap*